Magyar Nyelvőr – 115. évfolyam – 1991.
1–2. szám - Nyelvművelés - Bencédy József: Frázisok, közhelyek a közéleti nyelvhasználatban
Évtizedek óta jellemzik nyilvános megszólalásainkat hivatali, hivatalos szavak, fordulatok s ezekkel gyakran a semmitmondás, mellébeszélés. Az utánpótlás kimeríthetetlennek látszik:* lakossági szolgáltatás (eh. szolgáltatás), magánerős építkezés (egyéni vagy magán építkezés), magánerős csatornaépítkezés (saját vagy egyéni csatornázás), megyei szinten, vállalati szinten (a megyében, a vállalatnál). ,,A Városliget a Nemzeti Színház felépülte után (Ez szép !) eléri a maximális beépítettségi szintet (A Városligetbe . . . már nem kerülhet több épület), népgazdasági szintű nyersvashiány (a népgazdaság nyersvashiánya). ,,Ez jelentős árbevétel-növekedést okoz vállalati szinten is" (Ez jelentősen növeli a vállalat bevételeit); sorrendben a harmadik vetélkedő (a harmadik vetélkedő), megrendelés-állomány (megrendelések), kertészeti kultúrát folytató gazdaságok (kertészetek vagy kertész gazdaságok), tényleges cselekedetek, valós lépések, a megye felelős vezetői (a tényleges, a valós, a felelős törölhető), zöldbab és paradicsom vonatkozásában a nagyüzemek látják el az ipart (zöldbabbal és paradicsommal ...), a fiatalok alkalmaztatása kapcsán (. . . alkalmazásában), óvodai férőhelyek (helyek), hanganyag (hang), játékosanyag (játékosok), gyerekanyag (gyerekek), mint azt tegnap megtudtuk (mint tegnap megtudtuk), semmilyen ország nem gyakorolhat katonai jelenlétet (nem állomásoztathat katonákat); „A szakszervezeti vétójog halasztó hatállyal bír, megszünteti az intézkedések végrehajthatóságát" (halasztó hatályú az intézkedésekkel szemben vagy az intézkedésekre nézve); ,,Olyan meghibásodás, amely vízfagyással járt, három helyen következett be" (A vízfagyás három helyen okozott kárt), hiánycikkpótló tevékenységet folytatunk (hiánycikkekkel foglalkozunk), munkabérjuttatás formájában lehetne őket ösztönözni (munkabérrel), a vízelöntés hét hektárra tehető (hét hektárt öntött el a víz). „Jelenleg a tanácstörvény a tanácsokat teszi felelőssé a szolgáltatási igények kielégítéséért, ugyanakkor ennek érvényre juttatásához eszközrendszert nem rendel hozzá" (. . . felelőssé a szolgáltatásokért, de pénzt nem ad hozzá). Nem a lényeget bíráljuk, ha csak egyes szavak agyonhasználását vagy a körülményes fogalmazást tesszük szóvá; ezeknél sokkal nagyobb baj, hogy többnyire homályban marad a gondolat; a felelősség elkenődik. Ahogy — mint fentebb már említettem — a személytelen fogalmazás a fő hibája ezeknek a szerkezeknek: nem történt előrelépés, a hiányosságok megállapításra kerültek. (Az utóbbiban még a hiányosság is ködösít, mert jelenthet hibát, mulasztást, bűnt, botlást stb.) A felsorolt példák egy része már átvezet a közhelyeknek egy másik területére, a szakmai vagy szakszók használatához, melyekkel minden bizonnyal hozzáértésünket, beavatottságunkat kívánjuk kiemelni vagy inkább fitogtatni. Hogyan, miért minősülhet közhelynek egy-egy szakszó? Nem ellentmondás ez az állítás? — Nem, mert olyan szakszókról van szó — igen gyakran ráadásul idegen szókról —, melyeket divat, sikk használni, nem törődve vele, hogy értik-e hallgatóik, esetenként azzal se törődve, hogy használóik értik-e őket. Márpedig, ha homályba burkoljuk a mondat egy részét s vele esetleg az egész mondatot, megszakítjuk a kommunikációs láncot. Az árszínvonal m ár, tehát: ,,Jóval magasabb árszínvonalon kerülnek értékesítésre ezek a gépek" egyszerűen. Ezeket a gépeket magasabb áron adjuk el (értékesítjük). A bekerülési költség a költség, a pénzügyi források a pénz. * A példák a sajtóból, rádióból, tévéből, közéleti beszédekből valók.