Magyar Nyelvőr – 117. évfolyam – 1993.

3. szám - Íróink nyelve - N. Lőrincz Julianna: Az ellentét kifejezőeszközei Petőfi Sándor Csalogányok és pacsirták című versében

Az ellentét kifejezőeszközei Petőfi Sándor Csalogányok és pacsirták című versében­ ­. Petőfi költészetéről sok könyv, tanulmány megjelent már, talán mégsem haszontalan azonban ezek sorát folytatni, s közelebbről megvilágí­tani egy verstípus, az ellentétekre épülő vers stilisztikai és retorikai jellem­zőit. A gazdag szemantikai összefüggések a versben szerkezetileg leginkább a mondategészekben követhetők nyomon, alapvető elemzési módszerül a mondatonkénti szerkezeti, szemantikai, képi összefüggések vizsgálatát vá­lasztottam. 1.1. A Csalogányok és pacsirták c. vers 1846. szeptember elején kelet­kezett Szatmáron. A Felhők-ciklus korszakának válságából némileg magá­hoz térve megerősödik Petőfi romantikus prófétai küldetéstudata, költői feladatként a mózesi lángoszlopszerepet hirdeti. Megteremti az ún. szinteti­záló verstípust, amelynek véleményem szerint ez a vers a legkorábbi darab­ja, ha időrendi sorrendben nézzük a versekben megjelenő prófétai küldetés­tudat és az ehhez szervesen kapcsolódó forradalmi jövővárás gondolatának együttes megjelenését. Innen egyenes út vezet a Palota és kunyhó, A XIX. század költői, Az ítélet c. verseken át a forradalmiságot a költői prófétatu­dattal legjobban ötvöző Az apostol c. műig. Megjegyzendő, hogy Fried István a Petőfi-versek elemzése c. tanulmánykötetben a Palota és kunyhó c. versről írván a prófétai küldetéstudat megjelenését későbbre keltezi, az 1847-es év elejére. Nevezetesen elemzett versére utal a következő gondolat­tal: ,,. . .itt hirdeti meg a költő megváltó­ próféta feladatát, s ezt variálja a továbbiakban, hol lángoszlopoknak, hol a szabadság örök lámpájának tart­va a költőket" (Fried—Szappanos, 1987. 245). 2. A vers szövegszervező ereje az ellentét, amely már a címben megjelenik. Amint a vers szemantikai összefüggései is jelzik, két költőtípus metaforikus megjelenítése a csalogány és a­­pacsirta. A pacsirta, amely a hajnal közeledtét jelzi, az új kor költője (Petőfi), míg a csalogány a letűnt korok költőinek megnevezője. A két ellentétes jelentésű szó metafori­kus kettősképeket létrehozva globális kohézióként tartja össze a verset. A 3 szakaszra osztott vers két, szemantikailag egymással összekapcsolódó, ugyanakkor azonban szerkezetileg elkülönülő nagyszabású költői képből, allegóriából épül fel. Az I. és III. szakasz egységes képe, amely a címben jelzett ellentét kifejtése, trópusok és alakzatok egymásra épülő elemeiből tevődik össze. A II. szakasz, a látomás, amely szintén allegorikus kép, ugyancsak ellentétek láncolata, szervesen beépül a vers szerkezetébe, egy­ben ki is emelkedve belőle gondolati tartalmával: a jövő­, a forradalomvárás gondolatával. 2.1. A Csalogányok és pacsirták erősen retorizált vers. Az alapvető retorikai funkció a versben a konat­ív , mozgósító funk­ció, amely még ha nem is olyan kifejezett harcos formában is van jelen, mint például a XIX. század költői c. versben („Előre hát mind, aki költő.").

Next