Magyar Nyelvőr – 130. évfolyam – 2006.
1. szám - Nyelvművelés - Honti László: A magyar nyelv őstörténetének kutatása és a vele kapcsolatos felelősség
MAGYAR NYELVŐR 130. ÉVF. * 2006. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM A magyar nyelv őstörténetének kutatása és a vele kapcsolatos felelősség 0. A konferencia címe: Tudományszakjaink felelőssége elgondolkoztatott: vajon miben is állhat az általam is képviselt diszciplína, az uralisztika, a történetiösszehasonlító uráli/finnugor nyelvtudomány felelőssége? A válaszadáskor, úgy hiszem, négy szempontot kell kiemelnem: 1. a kutatás során maximálisan törekedni kell jól megalapozott eredményekre vagy legalább nagyon valószínűsíthető hipotézisekre; 2. ezeket nemzetközileg is hozzáférhetővé kell tenni, vagyis ismertebb idegen nyelveken (is) publikálni kell őket; 3. a különböző tudományos fórumok (konferenciák és kiadványok) csak megfelelő színvonalú előadásoknak és publikációknak adjanak zöld utat; 4. mindent meg kell tenni azért, hogy ezeket az eredményeket nem szakemberek számára érthetően megformálva is interpretáljuk, s így beépülhessenek az anyanyelve iránt érdeklődő művelt nagyközönség ismerettárába, de lehetőleg minél szélesebb rétegek is hozzájussanak az anyanyelvünk múltjáról és jelenéről szóló korszerű, megbízható információkhoz. 1. De mégis mi az, amit anyanyelvünk őstörténetéről nanodióhéjba sűrítve elmondhatunk? A magyar nyelv kora aligha határozható meg, miként a többié sem. Legfeljebb azon tűnődhetnénk el, mikortól beszélhetünk magyar nyelvről. A legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy attól az időtől kezdve, amikor (talán közel 3000 évvel ezelőtt) távoli őseink elváltak legközelebbi nyelvrokonainknak, a voguloknak és az osztjákoknak a közös elődeitől, azaz az ősi ugor nyelvű közösség kettévált, majd mindkét csoport nyelve legnagyobbrészt olyan változásokon ment át, amelyek a másik csoport nyelvében nem következtek be. De mindez természetesen viszonylag lassú folyamat volt, határvonalat húzni lehetetlen volna; tapasztalatból ugyanis jól tudjuk, hogy az egymást követő nemzedékek mindig kifogástalanul megértik egymást, s csak hosszú idő elteltével jelentkeznek jól érzékelhető változások. Elégséges arra gondolnunk, hogy nem vagy alig jelent problémát például a több évszázaddal ezelőtti magyar szövegek megértése, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós vagy Pázmány Péter írásai alig-alig okoznak gondot a mai olvasónak, de a Halotti Beszéd nyelvezete nyelvtörténeti ismeretek híján már kevésbé világos. A Magyar Tudományos Akadémián 2005. november 7-én a Tudomány,szatkjaink felelőssége című konferencián elhangzott előadás némileg módosított változata.