Magyar Nyelvőr – 132. évfolyam – 2008.
1. szám - Nyelvművelés - Gósy Mária. „R” hangok: kiejtés, hangzás, funkció
1994). A pergőféle hang pergetésekor a mechanikus oszcilláció mintegy 20-35 Hz, illetve 26-32 Hz közötti (Stevens 1998). A jellemző első formáns 500 Hz körül, a második formáns pedig 1400 Hz táján jelentkezik. A harmadik formáns többnyire alacsony frekvenciájú, s ezt a pergőféle hangok jellegzetességének tekintik. Az MRI-vizsgálatok azt igazolták, hogy az amerikai pergőféle hangok („rhotic sounds") harmadik formánsa a szájüreg elülső részének rezonanciás következménye (Alwan et al. 1997). A világ eddig elemzett 512 nyelvének 75%-ában megtalálható a „R" hang valamelyik formája: legyintők, approximánsok, réses képzésűek, magánhangzószerűek, zöngések és zöngétlenek stb. A leggyakoribbnak az alveoláris képzésű pergőféle hangot tekintik (Lindau 1985, Ladefoged-Maddieson 1996). Barry ugyanakkor úgy foglal állást, hogy éppen nem az általánosnak tekintett pergőhang tűnik a legáltalánosabbnak, például a németben is gyakoriak a réshangszerű és a vokalikus realizációk (1997). A „R" hangoknak igen sokféle fajtája fordul elő a világ nyelveiben; a máig elemzettekben nyolc fő típust azonosítottak. Ezeknek a nemzetközi fonetikai ábécé szerinti jelei a következők: [r [ r j ^ n | r] (vö. IPA Transcriptions with SIL Fonts). A nyolcféle „R"-típuson belül további altípusok is találhatók, leggyakrabban mint szabad variációk vagy kontextusfüggő realizációk. Vannak például posztalveoláris, retroflex pergőféle hangok, uvuláris legyintőhangok, uvuláris, réssel képzett „R" hangok, avagy a nyelv párkányával képzett, alveoláris, résmozzanatot is tartalmazó mássalhangzók. Számos olyan nyelvet ismerünk, amelyekben többféle „R" hang is előfordul. A todában (dravida nyelvcsalád, India) például van egy elülső alveoláris, egy alveoláris és egy retroflex képzésű pergőféle hang, továbbá ezek palatalizált változatai, azaz összesen hatféle /r/ realizáció (1. ábra). A tamil nyelvet (dravida nyelvcsalád, Dél-India) beszélők háromféle pergőhangot ejtenek: alveoláris, posztalveoláris és palatális pergőhangot. Kétféle „R" található a malayalamban (dravida nyelvcsalád, Dél-India): posztalveoláris és retroflex képzésűek, a spanyolban és a németben pedig az alveoláris pergőhang és a legyintő változat. E két utóbbinál jelentős különbség, hogy míg a spanyolban e két mássalhangzó két fonémát képvisel, addig a németben csupán variánsok, azaz ugyanazon fonéma eltérő realizációi. Az edo nyelvnek (Nigéria) van egy zöngés és egy zöngétlen ejtésű alveoláris approximánsa (2. ábra).