Magyar Nyelvőr – 133. évfolyam – 2009.
1. szám - Nyelvművelés - Kiss Jenő: A nyelvjárások és a dialektológiaoktatás Kárpát-medencei magyar szakos hallgatók szemével
sében és elküldésében. Közreműködésük nélkül tervem kudarcra lett volna ítélve. Köszönöm a hallgatók közreműködését is, a döntő többség érdemi választ adott a legtöbb kérdésre. Irreális cél lett volna, hogy mindegyik intézmény összes érintett magyar szakos hallgatója válaszoljon, s hogy mindenki minden kérdésre válaszoljon. A korpusz a reprezentativitás követelményének így is bőven megfelel, az órák látogatottsága viszont (szinte mindig vannak hiányzók) a 100%-os részvételt eleve nem is tette volna lehetővé. 800 adatközlő még nem végezte el, 200 elvégezte a dialektológiai kurzust. Szándékos volt a kezdők túlsúlya. Az ő véleményük alapján körvonalazható ugyanis, hogy az érettségizetteknek a nyelvjárásokkal kapcsolatban általában véve milyen ismereteik, vélekedéseik vannak. E viszonylag népes, szociológiai és szociokulturális értelemben heterogén csoport tagjai vélekedésének az ismerete nemcsak felsőoktatási, hanem nyelvi kulturális, tágan értelmezett nyelvi tervezési szempontból is fontos. Hozzájuk (az összes érettségizetthez) képest a magyar szakra felvételt nyertek száma elenyésző. Számításba veendő az is, hogy a magyar szakra jelentkezetteknek összességében több ismerete van a nyelvi regionalitás kérdésköréről, mint azoknak, akik nem bölcsészérdeklődésűek. Bizonyos tehát, hogy az a kép, amelyet a magyar szakra jelentkezett kezdő hallgatók véleménye alapján megrajzolhatunk, jóval pozitívabb, jobb, mint ami az akkor érettségizett korosztályt általában jellemezte. Nem feledve azt sem, hogy a megfelelési kényszer vagy késztetés - különösen talán éppen a diákság körében - inkább többé, mint kevésbé ható tényező, de pontos arányát megállapítani nem lehet. Az adatközlők intézményi megoszlása a következő volt: A) Nem végezte még el a nyelvjárástant: egyetemek: Budapest (ELTE) 358, Szeged 80, Miskolc 60, Ungvár 25, Pozsony 24, Nyitra 23, Piliscsaba (PPKE) 20, Debrecen 20. Főiskolák: Budapest (ELTE) 70, Nyíregyháza (Bessenyei György Tanárképző Főiskola) 52, Szeged (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola) 48, Szombathely (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola) 20. B) Elvégezte a dialektológiát: egyetemek: Budapest (ELTE) 70, Piliscsaba (PPKE) 30, Debrecen 20, Ungvár 20, Pozsony 7, Kolozsvár 7, Nyitra 4. Főiskola: Szeged (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola) 42. A dialektológiai oktatásban nem részesült hallgatók véleménye 1. Van-e nyelvjárási háttere ? A válaszadók 74%-ának nincs, 26%-ának van. (Az egyetemisták és a főiskolások között az arány tekintetében elhanyagolhatóan minimális különbség volt. Megállapítható tehát, hogy a nyelvjárási hátterű fiatalok messze számarányuk alatt vannak a magyar szakosok között. Ez annak a közismert ténynek a következménye, hogy egyrészt a nyelvjárási beszélők körében magas az alacsonyabb iskolázottságúak száma, illetőleg hogy felsőfokú tanulmányokat elsősorban a magasabb iskolázottságú családok/szülők gyermekei végeznek. Szignifikáns különbség abban a tekintetben van, hogy hol, a fővárosban, magyarországi vidéki vagy szomszédos országokbeli felsőoktatási intézményekben végzi-e tanulmányait a hallgató. Ugyanis: