Magyar Orvosi Archivum 19. (1918)

1918 / 1. füzet - I. Traube J. - Somogyi R.: Kapillarimeter, viskostagonometer és stalagmometer

✓ (A charlottenburgi, Technische Hochschule­ phys.­kém. laboratóriumá­nak közleménye. Igazgató Traube J. tanár.) KAPILLARIMETER, VISKOSTAGONOMETER ÉS STA­­LAGMOMETER. Irta: TRAUBE J. és SOMOGYI R. Régebbi közleményekben­­ egyikünk már közölte ezek­ről a biológiailag is fontos készülékekről a lényegesebb utasításokat. Mégis kívánatosnak látszik, még néhány ösz­­szehasonlító észleletet közölni. Utalással az eszközök leírására és ábrájára Abderhal­­den kézikönyvében és egyebütt, itt csak a következők le­gyenek felemlítve, illetve kiegészítve és javítva. A kapillariméter nagyon egyenletes hajszálcső, mely skálára van erősítve, és alsó félkör alakú kivágása két csúcs­ban végződik. E csúcsok a skála nullpontjának felelnek meg és egy stativ segélyével mikrométercsavarral úgy állít­hatók be, hogy a folyadékfelületet épen érintsék. A hajszál­csövet mindig alaposan meg ke­ll tisztítani. Ezt úgy eszkö­zölhetjük, hogy időről-időre salétromsavat és minden vizs­gálat után vizet és alkoholt szívatunk a hajszálcsőbe és azután a csövet szivattyú és elébe helyezett kénsavval úgy szárítjuk meg, hogy pormentes marad. A csúcsnak a folya­­dékfelszínre való beállítása után a fal nedvesítéséről gon­doskodunk olyképen, hogy a folyadékot háromszor a me­­niskus állása fölé szívjuk és lupe segélyével megfigyeljük, hogy milyen állást foglal el a meniskus a beállott egyensúly után. A megfigyelésnek azonban nem szabad 1—2 percen túlterjednie, mert a nedvesítés fokozatosan szenvedne. 1 V. ö. Abderhalden : Handb. dér Biochem. Arbeitsmethoden, 1912. továbbá Biochem. Zeitschr. 24, 341. (191p.) és 42, 500 (1912.). Magyar Orvosi Archívum. XIX. 1

Next