Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-06-30 / 29. szám

29-ik szám. —¥■ Felelet „a küküllőmegy­ei democra­ták nyilatkozatára.* * 1 *) A „Magyar Polgár“ 21 ik számában egy nyilatkozat jelent meg, melyben felelőssé tesznek azért, hogy egy értekezletet nem akarván megtar­tani, azért oka volnék Küküllőmegyében a magya­rok közti egyenetlenségnek vagy pártoskodásnak. Ezen czikkre, mely egyenesen ellenem és gr. Béldi Ferencz főispán ellen intéztetett, sokáig ha­boztam megfelelni, azonban az igazság érdekében, többektől unszoltatva, elhatároztam a hosszas táma­dásra röviden ezeket felelni: Valótalan a nyilatkozat azon állítása, hogy én május 8-ára ígértem volna az értekezlet egybe­­h­ívását, mert hozzám báró Bornemisza és Pócsa József urak május 21-én, éppen midőn a főispán a kir. biztos ö­nmagánál, több megyei birtokosok­kal tisztelegni volt, a honnan, hogy egészségem gyen­gélkedése miatt el kell­ maradnom, nagyon sajná­lom) jöttek a magok személyekben — pártot a vi­lágért sem említettek — felkérni, hogy hivjak össze egy értekezletet: 1­ er a melyből egy küldöttség választassék a kir. biztosnál tisztelegni; 2 or a melyből egy bizalmi felirat intéztessék a ministe­­riumhoz, kérve a megyék alkotmányos szervezését; s­or a mely értekezlet nyilatkoztassa ki a főispán elleni bizalmatlanságát, kérve a kir. biztost a fő­ispán eltávolítására, s helyébe csekély szemé­lyemnek főispánná leendő kinevez­teté­sére. Már ezen utolsó kívánat elegendő volt ré­szemről egy hasonló értekezlet összehívásának meg­tagadására, egy olyan hazafi főispánnal szemben, kinek alkotmányos érzelmeiről az egész országnak tu­domása van. Ha a fennemlített két úr, pártja ne­vében, vagy az abosfalvi hetes bizottmány megha­gyásából szólít fel, — minthogy annak befolyását magam felett el nem ismerhetem, de pártfegyelme alá magamat vetni sem kívánom — a szabad vé­lemény független kinyilatkoztatását meg kívánván óvni, s nem óhajtván a pártfegyelem nyomását még a sociális térre is átvitetni, miszerint már az is bűn volna, ha valaki olyan egyént, ki nem azon párthoz tartozik, meglátogat vagy asztalához ül ven­dégképpen — a hetes bizottmány beleegyezése nél­kül, — már akkor az első szóra határozottan visz­­szautasítom a hozzám intézett felszólítást; azonban az értekezlet elembe adott két első czéljában nem láttam olyant, a­mi a megyére nézve káros hatás­sal lehetne; a két elsőre nézve — miután méltó ellenzésemre a harmadiktól elállottak — megígér­tem az értekezlet egybehivását, de csak azon feltétel alatt, hogy bevárom a főispánt Kolozs­várról visszaérkezni és megtudni, hogy minő stá­diumban áll a kormánykörökben a királyhágónin­­neni megyék szervezési ügye. *) Nehogy azon vád alá essünk, hogy elzárjuk a tért egy önvédelem elül, ezennel közöljük e feleletet ; ki kell azon­ban jelentenünk, hogy nem írjuk alá minden pontját. Szerk-Ha a tisztelt két felszólító úr velem akkor tudatta volna, hogy a megyei egyetértés el­érése is czéloztatik, arra is azonnal megfeleltem volna, hogy a tapasztalatból okulva, azon czélt ezen tervbe vett értekezleten elérni nem lehet; mert, hogy ezen megyében csak egyetlen egy ma­gyar ember is lenne, a­ki az 1848-ki vív­mányoknak barátja ne volna, nem hiszem, de maguk a megtámadók sem hiszik ; ha pedig a hivatalok feletti egyezkedés czéloztatnék, az ezen értekezlet által nem hogy elévethetett vol­na, sőt határozottan állítom : még nagyobb pártos­kodásra és személyeskedésre nyitandott alkalmat. Megérkezvén a főispán, értesültem, hogy ép­pen azt szorgalmazták minden megyei tisztelgők, éppen azt a főispáni értekezlet, a­mit az általam összehivatni terveit értekezlet szorgalmazott volna, s minekutána másokkal is közöltem, s éppen azon pártbeliekkel is, s mindnyájan feleslegesnek nyíl­va ártották azért most egy értekezletet tartani, ezen értelemben tudósítottam m. Pócsa József urat. De azt határozottan visszautasítom, hogy egy érte­kezlet egybehívása nekem kötelességem lett volna, mint volt alkotmányos főbírónak. Azon hatásköröm megszűnt akkor, midőn a provisorium életbeléptével — én is több alkotmányos tisztviselő­társaimmal lemondva — a­zért átengedtük azon de­mocrat nyilatkozatot aláírt több provisorius hivatalnokoknak. Valamint tetszett az értekezlet meg nem tar­tásáért engem tenni felelőssé, úgy a pártosko­dásért, mely e megye békéjét felzavarodással fe­nyegeti, legyen szabad nekem is éppen azon 18 urat tenni felelőssé, kik azon emlékezetes nyi­latkozatot aláírták, s kik közül m­ár is­mén elyik kinyilatkoztatta, hogy azt sem tudta mit írt alá. Említetlenül nem hagyhatom a nyilatkozatnak a „provisorius főispán“-t illető kitételét. A gr. Béldi Ferencz hazafisága nem csak előttem, de a haza előtt is ismeretes. Büszkén hivatkozhatna — ha a 18 nyilatkozó urat arra érdemesnek tartaná — múltjára, melyet következetlenség, vagy hazafiat­­lanság be nem szennyezett. Egyébiránt feltűnő, hogy éppen több volt provisorius hivatalnok által neveztetik „proviso­rius főispánnak“ egy oly férfi, kit minden lép­tein a tiszta hazafiság és nem a hatalomvágy, vagy önzés vezérelt. Azon vádra nézve, hogy az aristocraticus ér­zelmektől nem tudok menekülni, (azért, mert érte­kezletet nem tartottam) csak azon szerény észre­vételem van, hogy a magukat democratáknak ne­vezők közül többen, csak felfelé óhajtanák a democratia jogait érvényesíteni, lefelé pedig — a­mint a tények bizonyítják — éppen nem nagy ba­rátai az egyenlőségnek. Tényekkel tényeket állítottam szembe. Ha tetszik, vegyék „ezá'falainak“, ha tetszik, meg­támadásnak; de ha az elmondottak igazságát kétségbe akarnák vonni, bármikor is kész vagyok megc­áfolhatlan adatokkal bebizonyítani, hogy az nem „rágalom.“ Minthogy felhívtak, ezeket tartottam szüksé­gesnek az igazság érdekében kinyilatkoztatni. Re­mélem szerkesztő úr részrehajlatlanságáról, hogy ezen feleletemnek lapjában tért engedend, azon ki­jelentésem mellett, hogy ha netalán ezen megtáma­dás az én népszerűtlenítésemre lett volna intézve, az nagyon is felesleges volt, mert én a hi­vatalra vágyóknak teljességgel útjában nem kívá­nok állani... Politikai tetteimre pedig tiszta hazafi öntudatom tökéletesen megnyugtat, s ezen nyugal­mamat a democraták tendentiosus vádjai legke­vésbé sem zavarják meg ! Vámos-Gálfalván, jun. 20. 1867. Földváry Ferencz: TARCZA. Egy száműzött fia születésére. Parisban 1854-ben. 1. Mondják fiad van! Szívem hárfa lett, Megzengeni bölcsőben gyermeked; Az ég, barátom, áld és látogat, Hazádat elveszi, és ad — fiat. 2. Fényes jön tőle elborult lakod; Barátid is ringatják magzatod. Hallom, hogy mondod : kedves kis fiam ! — Nézzétek őt! kis hős, már kardja van! 3. De hú vegyíti édes örömöd: Egy új magyar van, egy új — száműzött ! De haggyuk ezt, ki tudja, a mi jön? A házban a gyermek mindig öröm. 4. A gyermek áldás... Isten adja azt, Mint a kopár világnak a tavaszt; Madár­t, mely az ablakban dalol ; Több a madárnál , két ajkon mosoly. 5. Fiú! a pap szent Jordánvizbe mos. Szent a keresztviz most, a mely piros. Könyzápor a te lágy keresztvized, Mit sir honán a hű emlékezet. 6. Ha felserdül majd, elmondod neki : Más anyja van és más testvérei; Elmondod azt, hogy más az ő hona, A melyért kell csupán áldoznia. 7. A kandalló bágyadt homályinál, Ha méla lelked eztán messze száll, Felhők után nem bolygasz egyedül; Kis lelke is majd utánad repül. 8. De mig felnő, védangyal ujja öt! Ezt a kis arczot, ezt a drága főt. Ha oldaladnál látod küzdni majd: Akkor, tudod, Jordánviz volt-e rajt? 9. Mert bárha vére félig franczia, Magyarrá kell egészen válnia, Mondd mindennap : szeresd anyád... a hont. Gyökérrel együtt zöldé is vész a lomb. H i a d o r. *) •­ Üdvözöljük munkatársaink sorában! Szerk. A magyar gerillákról. (Cziprus sziget) Lárnaka, junius elején 1867. A „Magyar Polgár“ lapjain érdekes kis köz­leményt olvasok a közelmúltbeli magyar gueril­­lákról. Mivel a czikk, ámbár jó akarattal írva, némi ferdeséget is tartalmaz, engem illet, annak a történelem számára való kijavítása. Miután akár­mely bűnt követtem el, érte már meglakoltam, előadhatom az igazat. A vezérletem alatti pesti szabad csapat azon időben, midőn már másodszor kerültünk Eger­be, épen nem volt oly r­ngyrongy csőcselék, mint rajzolva van , sőt már azelőtt zászlóaljra való fegyvermennyiséget szállítottunk volt a magyar kor­mány rendelkezésére. Érthető, hogy magunk ellátá­sáról legelőbb gondoskodtunk. A buzogányok, meg antik kardok, stb. tehát csak luxus valának. Ruhá­zatban is, kedves emlékű bajtársaim nem voltak proletárok. Többnyire saját költségén jól öltözkö­dött kiki , s hol valami hiányzott, kipótóltam én, a kezembe helyzett pénzekből ; kivált a testületünket alapított ókori más hazafi testülettől. Aztán az a haramiás kinéző nálunk éppen hiányzott Ma­gam még tejes szájú gyerkőc voltam. Hanem társaira majd mindenibe beillett volna vezérnek. A méltók választottak engem, maguk helyett, azzá. Voltak ezek : orvos, jogi, mérnöki, kereskedelmi, ipari gyakornokok stb. és papok, ez idő szerint ta­nárok, sőt kanonokok. Valamint előbbiekből, a kép­viselői padokon kezdve, találhatni, minden hazafiai kitűnő helyzetben, külföldi seregekben, egészben az amerikai és austráliai gyarmatosok osztályáig. Ilyen fiatal, értelmes, erélyes egyéniségek, szívünkben és a polgárságban bízva, rontottunk be Egerre, hogy az ,egri nevet­ megérdemeljük. Igaz is, kevesebb bajunkba került, mint gondoltuk. Mert én, Szarvaskőn foglalván bérezi erdős tanyát, hű és tájismerő bajtársaimat egymás tudta nélkül, polgári öltözetben menesztettem a város külön részeibe ; a nép előkészítésére, a közös segélyhez. Mindenik külön megtette a magáét; sőt, volt katona fegy­vereseink ki tudták venni volt bajtársaiktól a székes­egyháztéri titkot, hogy munitio nincs! Nosza te­hát, szaporán! A kapásné asszonyságok, azon jel­re, hogy Felnémetnél a környelő lovasságra tüzeltünk, vérszemet kapva, kizöcskölték pinczéik­­ből az ingyenivó katonaságot. Mi reggel érkeztünk be. A kivetett 50 ezer frtnyi sarcot, halállal fenye­getés alatt betiltottam. Sohasem tetszett annyira az egrieknek ily fenyegetés, mint akkor. Aztán a főtisz­­telendő nagyprépost Lévai úrhoz mentem, kinek is udvarán a sarchoz függelékül összehordott ötven hordó bor kiadását Halasi G. alispán jelenlétében, a magyar kormány nevében letiltottam. Beszéltek még 5000 köböl zabról, melyet a had után vinni kell vala. Falukra hireszteltem tehát, hogy a­ki ellenség után szállítani merészel, mindenével az országúton lakok A felvigyázásra kiküldött guerill­­­á­k csakugyan nem találtak praevari­ánst. Úgy gondolom tehát, hogy vagyonaik honmarasztásáért egriek és vidékiek nem neheztelnek. Este jött a fekete leves. Török gr. Gyöngyös felé vonult. Megütköztem tehát, midőn alkonyaira, a kórházból és uj önkénytesekből szaporitott csapatunk felett szemlét tartok . K a­­­felöl nagy hibával szekerez Eger felé egy vasas német kovács. Letartóztattam. Elcsodálkozott. Ő — úgymond — Szirmay cs. k. gue­­rillával remélt itt találkozni. Jaj neki, ha Kos­suthok vagyunk! Pedig a vagyunk ám! ki­­álták többen. Életéért esdeklett. „Nem eszünk mi embert, fiam!“ mondám neki. Ma este még papri­kást ehetsz velünk, s egri bort ihatsz rá. Mond, mi járatban vagy? Épen a paprikást kellett volna megnéznem, a káptalani uraknál , mert ma estére ezredünk tisztei benn akarnak vendégeskedni. Bajtársim szemei sugárzottak. Ily becses hír­nököt nem lehet visszaszamítani. Két valódi egrire bíztam : Vigyétek apátok házába , traktáljátok duz­­zig! de szemetek legyen! Aztán száguldó csapato­kat küldtem mind négy irányba. A zömmel a vá­rosba vonultam, hol nem a nép vendégelt meg, hanem magam vettem egy tinót, s levágat­tam, adatván hozzá fejenként egy i­e bort, az akkori „Szarvas“ vendéglőben. Mivel azonban a tinóból valamennyinek nem jutott, megemlékeztem a főt. káptalan terítékeire. Vendégeikkel amúgy is a mezőn szándékozunk találkozni , a felséges jó ételeket pedig kár lett volna romlásnak engedni, tehát fogyasztó küldött­séget menesztettem mindenik osztályhoz. Magam még nem is jutottam üdüléshez, íme: Ma­ki ár felöl durrog! Talpra magyar! — ki­élték; a városból nyakrafőre rohantunk kiküldött mieink gyámolitására. Fölösleges ! Ördö­gös k­u­r­u­­czaink megpillanták Kis-Tálya hegyéről a makiári főutczán világitó tábortüzeket és fegy­vertáborokat; neki oszladoznak, túlról s innentől haton-haton berohannak, szuronyt szegeznek, a tűzbe lövöldöznek: ,Add meg magad, a ki labancz!!" Lett is Laufhans, mert a meglepett ellenség ré­mítő fajai közt, a tiszt térden adja át kardját; a pattantyúsok hármasával egy egy ágyús lovon el­iramodnak ; a gyalogörök fegyverhalmaikkal fog­lyaink. Több ágyús ló, öt dúsan terhelt munitiós szekér stb. martalékunk. Éljen a magyar! T­rivaly falun s városon népünk, mig szerdékünket a hegyek közé csíptük. Küldé vala ezt Rhamberg Miskolczról Gyöngyösre, azon hiszemben, hogy a Tiszá­ig már nincs magyar. Nem is hittem,­­hogy ingyen kezünkben hagyja. Siettem hát Apátfalva, Szilvás, Málinka, Bükkhegyen s a Hámorokon át menekülni. És a sors úgy adta, hogy a Szeme­­rétől (rögtön kértem) segélyre küldött huszárok­kal és a még Miskolczon pihenő Rhamberg néhány kalandor tisztjével Diós-Győrött barátságosan éjjeleztünk. Mikor meg a generális úr tizenöteze­rével a "veresrák" felé kivonult, ugyanazon órá­ban én 150 ned magammal Diós-Györről diadalma­san vonultam be, nehéz szekereimmel a miskolczi hires kövezetei törtetve. Egészben semmi hősi ér­demem. Csak a vezetés. Elég, hogy az Egerre vetett sarczot vissza­dupláztuk. Két év múlva a pesti cs. kir. haditörvényszé­ken egy S—s, B—t, Cs—a, meg egy ma is baráti tómnak nevezkedő egyén, összesen négy egri pol­gár által hittel pecsételt oklevelet olvastak szemem közé, melyben bizonyittatok, hogy Egerben ra­­­­boltattam! — Mindig szerettem Egert és az eg­rieket Nem hittem volna, hogy közülök oly képte­lenség kisüljön El is Ítéltek halálra. *) majd kegyelemképpen 10 évi várfogságra.**) Hazám elvesztésén kivül, soha életemben sem­­mi csapás sem fájt annyira, mint e gyalázatos vád. Dr. Oroszhegyi Jósa. ^ 1­0 — Országgyűlési tudósítások. ALSÓHÁZI ÜLÉS.­ ­Június 25-n déli 12 órakor. Elnök : Szentiványi K., jegyző : Horváth L. A miniszterek közül jelen voltak : Lónyay M., Goro­­ve, Horváth P­., V­enkheiuz B., Eötvös J., Mikó Imre. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után az hitelesíttetik Luzsénszky képviselő egy indítványt tesz le a ház asztalára, mely a kérvényi bizottsághoz tétetik át. Joannovits Gy. A kormány által kinevez­tetvén, képviselői állásáról lemond és jegyzővé vá­­lasztatásáért röviden köszönetét nyilvánítja a háznak. Lónyay M. a következő határozati javasla­tot teszi le a minisztérium nevében a ház asztalá­­i­ra, kérvén annak tárgyalására napot kitűzni. Határozati javaslat. Az Országgyűlés elnapolván magát, óhajtan­­dónak tartja, hogy mindazon kérdések, melyek a közérdekű viszonyokról s ezek elintézése módjáról szóló törvényczikk értelmében kölcsönös egyezmény útján alapítandók meg, még ezen szünidő alatt előké­szíttessenek, egyszersmind pedig mielőbb megtétesse­nek mindazon intézkedések, melyek e végre szük­ségesek, hogy a jövő évre szóló államköltségvetést a minisztérium még ezen év folytán előterjeszthes­se és az országgyűlés tárgyalhassa. E czélból az országgyűlés 15 tagból álló országos küldöttséget küld ki, melyhez a képviselőház 10, a főrendek 5 tagot választanak saját kebelükből azon czélból, hogy az ő­felsége többi királyságai törvényhozása Úttal választandó hasonló számú küldöttséggel, — feltéve hogy ezen törvényhozás részéről a paritás és az arra alapított delegátiók elvileg elismertetnek — mihelyt erről az országos küldötség s felelős minisztérium által értesíttetik , a közérdekű viszo­nyokról és azok elintézése módjáról szóló törvény is- Itt, 20 és 67 §- ban kijelölt tárgyak feletti ér­tekezésbe bocsátkozzék, és ezen értekezés bevégez­­te után jelentését haladéktalanul terjessze az or­szággyűlés elé. Holnaputánra tűzetik ki. # Román Sándor biharmegyei képviselő a következő interpellatiót teszi a ház asztalára. Interpellatio Tisztelettel kéretik fel a kir.­­miniszteriumt, méltóztassék felvilágosítást adni aziránt: j­­ör Való-e, hogy Erdélyországban a politikai helyzet tanulmányozása, a szükségek és hiányok fölfedezése és különösen az unió kérdésre vonatko­zó közérzület kipuhatolása végett kiküldött kir. biz­tos eddigi ott tartózkodása és jelesen körútjában tett tapasztalásai eredményéül azt tüntette fel , „hogy csak egyedül Sterca Stulutiu Sándor, g. katholikus román érsek ellenzené az erőszakos uniót?“ 2 or Való-e, hogy a tisztelt kir. minisztérium Öcs. kir. Felségénél Sterca Siulutiu Sándor érsek­nek a római sz. szék által leendő megintését, egy­házi működésétől leendő elmozdittatását és kineve­zendő coadjutor által leendő helyettesítését kérel­mezte ? 3-or Szándékozik e a­­ kir. minisztérium mind az unió tárgyában, mind pedig a nevezett érsek­­ irányában továbbra is eddigi eljárásában megma­radni? Jelen interpellatiót Erdélyország legszámo­sabb lakosainak megnyugtatása és magának, a kor­mánynak jól felfogott érdekében egész tisztelettel terjeszti elő: Román Sándor. A minisztérium most nem válaszolt. Rudich Ákos, fiumei képviselő határoza­ti javaslatot tesz le a ház asztalára, mely követ­kező : Határozati javaslat a Pest és Alföld-fiumei vasút idővesztés nélküli kiépíttetése tárgyában.­­ Mondja ki a ház még elnapoltatása előtt, , hogy az alföld-fiumei és kottori-zágrábi vona­lak első­sorban leendő kiépítésére vállalkozó tár­saságot a szokásos kamat­biztosítási kedvezmény-­i­ben részesíti. 2. Válasszon a ház kebléből egy 15 tagból álló vasúti bizottmányt, mely az alföld-fiumei és koztori­­zágrábi vonalakra vonatkozó s a felelős magyar köz­lekedésügyi minisztérium részéről kiszolgáltatandó kész előmunkálatokat, részletes terveket és költség­­vetéseket, valamint az építkezési engedély kiesz­közlése ügyében a bécsi, és újabb időben a ma­gyar felelős kormánynyal folytatott alkutárgyalás­­­i­kat is, ha ugyan a lajthántúli tartományok kormá­nyával folytatott alkutárgyalások is a magyar fe­lelős minisztériumhoz áttérettek volna,­­ az elna­polás ideje alatt a kormány érdekelt tagjainak, sőt szükség esetében szakértők hozzájárulása mellett Junius 30 *) Miután életben látnak, senki sem hinné, hogy e ha­lált kiállottam. Pedig úgy van! mert 9 napig voltam kettőzött őrség alatt, minden perczben kivégeztetésemet várva, azon Nro, IV. büdüben, melyből Batthiányit és Csányit vitték a fapiaczra. Ha e kilencz nap és fél nem ér fel a halál irtoza­­tával ? ! ki nem hiszi, ám próbálja meg. Dr. Oroszhegyi J. *•­ Ennek is felénél többet álltam ki. Azontúl » szen­­vedhetlen spitzlik incselkedéseit mellőzendő, megtoldottam maiglani önkénytes szám ki­vettet ősömmel- Dr. D. J.

Next