Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-06-30 / 29. szám
29-ik szám. —¥■ Felelet „a küküllőmegyei democraták nyilatkozatára.* * 1 *) A „Magyar Polgár“ 21 ik számában egy nyilatkozat jelent meg, melyben felelőssé tesznek azért, hogy egy értekezletet nem akarván megtartani, azért oka volnék Küküllőmegyében a magyarok közti egyenetlenségnek vagy pártoskodásnak. Ezen czikkre, mely egyenesen ellenem és gr. Béldi Ferencz főispán ellen intéztetett, sokáig haboztam megfelelni, azonban az igazság érdekében, többektől unszoltatva, elhatároztam a hosszas támadásra röviden ezeket felelni: Valótalan a nyilatkozat azon állítása, hogy én május 8-ára ígértem volna az értekezlet egybehívását, mert hozzám báró Bornemisza és Pócsa József urak május 21-én, éppen midőn a főispán a kir. biztos önmagánál, több megyei birtokosokkal tisztelegni volt, a honnan, hogy egészségem gyengélkedése miatt el kell maradnom, nagyon sajnálom) jöttek a magok személyekben — pártot a világért sem említettek — felkérni, hogy hivjak össze egy értekezletet: 1 er a melyből egy küldöttség választassék a kir. biztosnál tisztelegni; 2 or a melyből egy bizalmi felirat intéztessék a ministeriumhoz, kérve a megyék alkotmányos szervezését; sor a mely értekezlet nyilatkoztassa ki a főispán elleni bizalmatlanságát, kérve a kir. biztost a főispán eltávolítására, s helyébe csekély személyemnek főispánná leendő kineveztetésére. Már ezen utolsó kívánat elegendő volt részemről egy hasonló értekezlet összehívásának megtagadására, egy olyan hazafi főispánnal szemben, kinek alkotmányos érzelmeiről az egész országnak tudomása van. Ha a fennemlített két úr, pártja nevében, vagy az abosfalvi hetes bizottmány meghagyásából szólít fel, — minthogy annak befolyását magam felett el nem ismerhetem, de pártfegyelme alá magamat vetni sem kívánom — a szabad vélemény független kinyilatkoztatását meg kívánván óvni, s nem óhajtván a pártfegyelem nyomását még a sociális térre is átvitetni, miszerint már az is bűn volna, ha valaki olyan egyént, ki nem azon párthoz tartozik, meglátogat vagy asztalához ül vendégképpen — a hetes bizottmány beleegyezése nélkül, — már akkor az első szóra határozottan viszszautasítom a hozzám intézett felszólítást; azonban az értekezlet elembe adott két első czéljában nem láttam olyant, ami a megyére nézve káros hatással lehetne; a két elsőre nézve — miután méltó ellenzésemre a harmadiktól elállottak — megígértem az értekezlet egybehivását, de csak azon feltétel alatt, hogy bevárom a főispánt Kolozsvárról visszaérkezni és megtudni, hogy minő stádiumban áll a kormánykörökben a királyhágóninneni megyék szervezési ügye. *) Nehogy azon vád alá essünk, hogy elzárjuk a tért egy önvédelem elül, ezennel közöljük e feleletet ; ki kell azonban jelentenünk, hogy nem írjuk alá minden pontját. Szerk-Ha a tisztelt két felszólító úr velem akkor tudatta volna, hogy a megyei egyetértés elérése is czéloztatik, arra is azonnal megfeleltem volna, hogy a tapasztalatból okulva, azon czélt ezen tervbe vett értekezleten elérni nem lehet; mert, hogy ezen megyében csak egyetlen egy magyar ember is lenne, aki az 1848-ki vívmányoknak barátja ne volna, nem hiszem, de maguk a megtámadók sem hiszik ; ha pedig a hivatalok feletti egyezkedés czéloztatnék, az ezen értekezlet által nem hogy elévethetett volna, sőt határozottan állítom : még nagyobb pártoskodásra és személyeskedésre nyitandott alkalmat. Megérkezvén a főispán, értesültem, hogy éppen azt szorgalmazták minden megyei tisztelgők, éppen azt a főispáni értekezlet, amit az általam összehivatni terveit értekezlet szorgalmazott volna, s minekutána másokkal is közöltem, s éppen azon pártbeliekkel is, s mindnyájan feleslegesnek nyílva ártották azért most egy értekezletet tartani, ezen értelemben tudósítottam m. Pócsa József urat. De azt határozottan visszautasítom, hogy egy értekezlet egybehívása nekem kötelességem lett volna, mint volt alkotmányos főbírónak. Azon hatásköröm megszűnt akkor, midőn a provisorium életbeléptével — én is több alkotmányos tisztviselőtársaimmal lemondva — azért átengedtük azon democrat nyilatkozatot aláírt több provisorius hivatalnokoknak. Valamint tetszett az értekezlet meg nem tartásáért engem tenni felelőssé, úgy a pártoskodásért, mely e megye békéjét felzavarodással fenyegeti, legyen szabad nekem is éppen azon 18 urat tenni felelőssé, kik azon emlékezetes nyilatkozatot aláírták, s kik közül már ismén elyik kinyilatkoztatta, hogy azt sem tudta mit írt alá. Említetlenül nem hagyhatom a nyilatkozatnak a „provisorius főispán“-t illető kitételét. A gr. Béldi Ferencz hazafisága nem csak előttem, de a haza előtt is ismeretes. Büszkén hivatkozhatna — ha a 18 nyilatkozó urat arra érdemesnek tartaná — múltjára, melyet következetlenség, vagy hazafiatlanság be nem szennyezett. Egyébiránt feltűnő, hogy éppen több volt provisorius hivatalnok által neveztetik „provisorius főispánnak“ egy oly férfi, kit minden léptein a tiszta hazafiság és nem a hatalomvágy, vagy önzés vezérelt. Azon vádra nézve, hogy az aristocraticus érzelmektől nem tudok menekülni, (azért, mert értekezletet nem tartottam) csak azon szerény észrevételem van, hogy a magukat democratáknak nevezők közül többen, csak felfelé óhajtanák a democratia jogait érvényesíteni, lefelé pedig — amint a tények bizonyítják — éppen nem nagy barátai az egyenlőségnek. Tényekkel tényeket állítottam szembe. Ha tetszik, vegyék „ezá'falainak“, ha tetszik, megtámadásnak; de ha az elmondottak igazságát kétségbe akarnák vonni, bármikor is kész vagyok megcáfolhatlan adatokkal bebizonyítani, hogy az nem „rágalom.“ Minthogy felhívtak, ezeket tartottam szükségesnek az igazság érdekében kinyilatkoztatni. Remélem szerkesztő úr részrehajlatlanságáról, hogy ezen feleletemnek lapjában tért engedend, azon kijelentésem mellett, hogy ha netalán ezen megtámadás az én népszerűtlenítésemre lett volna intézve, az nagyon is felesleges volt, mert én a hivatalra vágyóknak teljességgel útjában nem kívánok állani... Politikai tetteimre pedig tiszta hazafi öntudatom tökéletesen megnyugtat, s ezen nyugalmamat a democraták tendentiosus vádjai legkevésbé sem zavarják meg ! Vámos-Gálfalván, jun. 20. 1867. Földváry Ferencz: TARCZA. Egy száműzött fia születésére. Parisban 1854-ben. 1. Mondják fiad van! Szívem hárfa lett, Megzengeni bölcsőben gyermeked; Az ég, barátom, áld és látogat, Hazádat elveszi, és ad — fiat. 2. Fényes jön tőle elborult lakod; Barátid is ringatják magzatod. Hallom, hogy mondod : kedves kis fiam ! — Nézzétek őt! kis hős, már kardja van! 3. De hú vegyíti édes örömöd: Egy új magyar van, egy új — száműzött ! De haggyuk ezt, ki tudja, a mi jön? A házban a gyermek mindig öröm. 4. A gyermek áldás... Isten adja azt, Mint a kopár világnak a tavaszt; Madárt, mely az ablakban dalol ; Több a madárnál , két ajkon mosoly. 5. Fiú! a pap szent Jordánvizbe mos. Szent a keresztviz most, a mely piros. Könyzápor a te lágy keresztvized, Mit sir honán a hű emlékezet. 6. Ha felserdül majd, elmondod neki : Más anyja van és más testvérei; Elmondod azt, hogy más az ő hona, A melyért kell csupán áldoznia. 7. A kandalló bágyadt homályinál, Ha méla lelked eztán messze száll, Felhők után nem bolygasz egyedül; Kis lelke is majd utánad repül. 8. De mig felnő, védangyal ujja öt! Ezt a kis arczot, ezt a drága főt. Ha oldaladnál látod küzdni majd: Akkor, tudod, Jordánviz volt-e rajt? 9. Mert bárha vére félig franczia, Magyarrá kell egészen válnia, Mondd mindennap : szeresd anyád... a hont. Gyökérrel együtt zöldé is vész a lomb. H i a d o r. *) • Üdvözöljük munkatársaink sorában! Szerk. A magyar gerillákról. (Cziprus sziget) Lárnaka, junius elején 1867. A „Magyar Polgár“ lapjain érdekes kis közleményt olvasok a közelmúltbeli magyar guerillákról. Mivel a czikk, ámbár jó akarattal írva, némi ferdeséget is tartalmaz, engem illet, annak a történelem számára való kijavítása. Miután akármely bűnt követtem el, érte már meglakoltam, előadhatom az igazat. A vezérletem alatti pesti szabad csapat azon időben, midőn már másodszor kerültünk Egerbe, épen nem volt oly rngyrongy csőcselék, mint rajzolva van , sőt már azelőtt zászlóaljra való fegyvermennyiséget szállítottunk volt a magyar kormány rendelkezésére. Érthető, hogy magunk ellátásáról legelőbb gondoskodtunk. A buzogányok, meg antik kardok, stb. tehát csak luxus valának. Ruházatban is, kedves emlékű bajtársaim nem voltak proletárok. Többnyire saját költségén jól öltözködött kiki , s hol valami hiányzott, kipótóltam én, a kezembe helyzett pénzekből ; kivált a testületünket alapított ókori más hazafi testülettől. Aztán az a haramiás kinéző nálunk éppen hiányzott Magam még tejes szájú gyerkőc voltam. Hanem társaira majd mindenibe beillett volna vezérnek. A méltók választottak engem, maguk helyett, azzá. Voltak ezek : orvos, jogi, mérnöki, kereskedelmi, ipari gyakornokok stb. és papok, ez idő szerint tanárok, sőt kanonokok. Valamint előbbiekből, a képviselői padokon kezdve, találhatni, minden hazafiai kitűnő helyzetben, külföldi seregekben, egészben az amerikai és austráliai gyarmatosok osztályáig. Ilyen fiatal, értelmes, erélyes egyéniségek, szívünkben és a polgárságban bízva, rontottunk be Egerre, hogy az ,egri nevet megérdemeljük. Igaz is, kevesebb bajunkba került, mint gondoltuk. Mert én, Szarvaskőn foglalván bérezi erdős tanyát, hű és tájismerő bajtársaimat egymás tudta nélkül, polgári öltözetben menesztettem a város külön részeibe ; a nép előkészítésére, a közös segélyhez. Mindenik külön megtette a magáét; sőt, volt katona fegyvereseink ki tudták venni volt bajtársaiktól a székesegyháztéri titkot, hogy munitio nincs! Nosza tehát, szaporán! A kapásné asszonyságok, azon jelre, hogy Felnémetnél a környelő lovasságra tüzeltünk, vérszemet kapva, kizöcskölték pinczéikből az ingyenivó katonaságot. Mi reggel érkeztünk be. A kivetett 50 ezer frtnyi sarcot, halállal fenyegetés alatt betiltottam. Sohasem tetszett annyira az egrieknek ily fenyegetés, mint akkor. Aztán a főtisztelendő nagyprépost Lévai úrhoz mentem, kinek is udvarán a sarchoz függelékül összehordott ötven hordó bor kiadását Halasi G. alispán jelenlétében, a magyar kormány nevében letiltottam. Beszéltek még 5000 köböl zabról, melyet a had után vinni kell vala. Falukra hireszteltem tehát, hogy aki ellenség után szállítani merészel, mindenével az országúton lakok A felvigyázásra kiküldött guerillák csakugyan nem találtak praevariánst. Úgy gondolom tehát, hogy vagyonaik honmarasztásáért egriek és vidékiek nem neheztelnek. Este jött a fekete leves. Török gr. Gyöngyös felé vonult. Megütköztem tehát, midőn alkonyaira, a kórházból és uj önkénytesekből szaporitott csapatunk felett szemlét tartok . K afelöl nagy hibával szekerez Eger felé egy vasas német kovács. Letartóztattam. Elcsodálkozott. Ő — úgymond — Szirmay cs. k. guerillával remélt itt találkozni. Jaj neki, ha Kossuthok vagyunk! Pedig a vagyunk ám! kiálták többen. Életéért esdeklett. „Nem eszünk mi embert, fiam!“ mondám neki. Ma este még paprikást ehetsz velünk, s egri bort ihatsz rá. Mond, mi járatban vagy? Épen a paprikást kellett volna megnéznem, a káptalani uraknál , mert ma estére ezredünk tisztei benn akarnak vendégeskedni. Bajtársim szemei sugárzottak. Ily becses hírnököt nem lehet visszaszamítani. Két valódi egrire bíztam : Vigyétek apátok házába , traktáljátok duzzig! de szemetek legyen! Aztán száguldó csapatokat küldtem mind négy irányba. A zömmel a városba vonultam, hol nem a nép vendégelt meg, hanem magam vettem egy tinót, s levágattam, adatván hozzá fejenként egy ie bort, az akkori „Szarvas“ vendéglőben. Mivel azonban a tinóból valamennyinek nem jutott, megemlékeztem a főt. káptalan terítékeire. Vendégeikkel amúgy is a mezőn szándékozunk találkozni , a felséges jó ételeket pedig kár lett volna romlásnak engedni, tehát fogyasztó küldöttséget menesztettem mindenik osztályhoz. Magam még nem is jutottam üdüléshez, íme: Maki ár felöl durrog! Talpra magyar! — kiélték; a városból nyakrafőre rohantunk kiküldött mieink gyámolitására. Fölösleges ! Ördögös kuruczaink megpillanták Kis-Tálya hegyéről a makiári főutczán világitó tábortüzeket és fegyvertáborokat; neki oszladoznak, túlról s innentől haton-haton berohannak, szuronyt szegeznek, a tűzbe lövöldöznek: ,Add meg magad, a ki labancz!!" Lett is Laufhans, mert a meglepett ellenség rémítő fajai közt, a tiszt térden adja át kardját; a pattantyúsok hármasával egy egy ágyús lovon eliramodnak ; a gyalogörök fegyverhalmaikkal foglyaink. Több ágyús ló, öt dúsan terhelt munitiós szekér stb. martalékunk. Éljen a magyar! Trivaly falun s városon népünk, mig szerdékünket a hegyek közé csíptük. Küldé vala ezt Rhamberg Miskolczról Gyöngyösre, azon hiszemben, hogy a Tiszáig már nincs magyar. Nem is hittem,hogy ingyen kezünkben hagyja. Siettem hát Apátfalva, Szilvás, Málinka, Bükkhegyen s a Hámorokon át menekülni. És a sors úgy adta, hogy a Szemerétől (rögtön kértem) segélyre küldött huszárokkal és a még Miskolczon pihenő Rhamberg néhány kalandor tisztjével Diós-Győrött barátságosan éjjeleztünk. Mikor meg a generális úr tizenötezerével a "veresrák" felé kivonult, ugyanazon órában én 150 ned magammal Diós-Györről diadalmasan vonultam be, nehéz szekereimmel a miskolczi hires kövezetei törtetve. Egészben semmi hősi érdemem. Csak a vezetés. Elég, hogy az Egerre vetett sarczot visszadupláztuk. Két év múlva a pesti cs. kir. haditörvényszéken egy S—s, B—t, Cs—a, meg egy ma is baráti tómnak nevezkedő egyén, összesen négy egri polgár által hittel pecsételt oklevelet olvastak szemem közé, melyben bizonyittatok, hogy Egerben raboltattam! — Mindig szerettem Egert és az egrieket Nem hittem volna, hogy közülök oly képtelenség kisüljön El is Ítéltek halálra. *) majd kegyelemképpen 10 évi várfogságra.**) Hazám elvesztésén kivül, soha életemben semmi csapás sem fájt annyira, mint e gyalázatos vád. Dr. Oroszhegyi Jósa. ^ 10 — Országgyűlési tudósítások. ALSÓHÁZI ÜLÉS. Június 25-n déli 12 órakor. Elnök : Szentiványi K., jegyző : Horváth L. A miniszterek közül jelen voltak : Lónyay M., Gorove, Horváth P., Venkheiuz B., Eötvös J., Mikó Imre. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után az hitelesíttetik Luzsénszky képviselő egy indítványt tesz le a ház asztalára, mely a kérvényi bizottsághoz tétetik át. Joannovits Gy. A kormány által kineveztetvén, képviselői állásáról lemond és jegyzővé választatásáért röviden köszönetét nyilvánítja a háznak. Lónyay M. a következő határozati javaslatot teszi le a minisztérium nevében a ház asztaláira, kérvén annak tárgyalására napot kitűzni. Határozati javaslat. Az Országgyűlés elnapolván magát, óhajtandónak tartja, hogy mindazon kérdések, melyek a közérdekű viszonyokról s ezek elintézése módjáról szóló törvényczikk értelmében kölcsönös egyezmény útján alapítandók meg, még ezen szünidő alatt előkészíttessenek, egyszersmind pedig mielőbb megtétessenek mindazon intézkedések, melyek e végre szükségesek, hogy a jövő évre szóló államköltségvetést a minisztérium még ezen év folytán előterjeszthesse és az országgyűlés tárgyalhassa. E czélból az országgyűlés 15 tagból álló országos küldöttséget küld ki, melyhez a képviselőház 10, a főrendek 5 tagot választanak saját kebelükből azon czélból, hogy az őfelsége többi királyságai törvényhozása Úttal választandó hasonló számú küldöttséggel, — feltéve hogy ezen törvényhozás részéről a paritás és az arra alapított delegátiók elvileg elismertetnek — mihelyt erről az országos küldötség s felelős minisztérium által értesíttetik , a közérdekű viszonyokról és azok elintézése módjáról szóló törvény is- Itt, 20 és 67 §- ban kijelölt tárgyak feletti értekezésbe bocsátkozzék, és ezen értekezés bevégezte után jelentését haladéktalanul terjessze az országgyűlés elé. Holnaputánra tűzetik ki. # Román Sándor biharmegyei képviselő a következő interpellatiót teszi a ház asztalára. Interpellatio Tisztelettel kéretik fel a kir.miniszteriumt, méltóztassék felvilágosítást adni aziránt: jör Való-e, hogy Erdélyországban a politikai helyzet tanulmányozása, a szükségek és hiányok fölfedezése és különösen az unió kérdésre vonatkozó közérzület kipuhatolása végett kiküldött kir. biztos eddigi ott tartózkodása és jelesen körútjában tett tapasztalásai eredményéül azt tüntette fel , „hogy csak egyedül Sterca Stulutiu Sándor, g. katholikus román érsek ellenzené az erőszakos uniót?“ 2 or Való-e, hogy a tisztelt kir. minisztérium Öcs. kir. Felségénél Sterca Siulutiu Sándor érseknek a római sz. szék által leendő megintését, egyházi működésétől leendő elmozdittatását és kinevezendő coadjutor által leendő helyettesítését kérelmezte ? 3-or Szándékozik e a kir. minisztérium mind az unió tárgyában, mind pedig a nevezett érsek irányában továbbra is eddigi eljárásában megmaradni? Jelen interpellatiót Erdélyország legszámosabb lakosainak megnyugtatása és magának, a kormánynak jól felfogott érdekében egész tisztelettel terjeszti elő: Román Sándor. A minisztérium most nem válaszolt. Rudich Ákos, fiumei képviselő határozati javaslatot tesz le a ház asztalára, mely következő : Határozati javaslat a Pest és Alföld-fiumei vasút idővesztés nélküli kiépíttetése tárgyában. Mondja ki a ház még elnapoltatása előtt, , hogy az alföld-fiumei és kottori-zágrábi vonalak elsősorban leendő kiépítésére vállalkozó társaságot a szokásos kamatbiztosítási kedvezmény-iben részesíti. 2. Válasszon a ház kebléből egy 15 tagból álló vasúti bizottmányt, mely az alföld-fiumei és koztorizágrábi vonalakra vonatkozó s a felelős magyar közlekedésügyi minisztérium részéről kiszolgáltatandó kész előmunkálatokat, részletes terveket és költségvetéseket, valamint az építkezési engedély kieszközlése ügyében a bécsi, és újabb időben a magyar felelős kormánynyal folytatott alkutárgyalásikat is, ha ugyan a lajthántúli tartományok kormányával folytatott alkutárgyalások is a magyar felelős minisztériumhoz áttérettek volna, az elnapolás ideje alatt a kormány érdekelt tagjainak, sőt szükség esetében szakértők hozzájárulása mellett Junius 30 *) Miután életben látnak, senki sem hinné, hogy e halált kiállottam. Pedig úgy van! mert 9 napig voltam kettőzött őrség alatt, minden perczben kivégeztetésemet várva, azon Nro, IV. büdüben, melyből Batthiányit és Csányit vitték a fapiaczra. Ha e kilencz nap és fél nem ér fel a halál irtozatával ? ! ki nem hiszi, ám próbálja meg. Dr. Oroszhegyi J. *• Ennek is felénél többet álltam ki. Azontúl » szenvedhetlen spitzlik incselkedéseit mellőzendő, megtoldottam maiglani önkénytes szám kivettet ősömmel- Dr. D. J.