Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-06-30 / 29. szám
Elsé évfolyam. Előfizetési feltételek : Évre .........................8 frt — kr. Kétévre.....................4 „ * Negyedévre .... 5 „ — „ Havonként............................ W , -----• Megjelenik hetenkint kétszer : Vasárnap és Szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szentegyház utcza 467. az.MAGYAR POLITIKA 29-ik szám. Kolozsvárit, vasárnap junius 30. 1867. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadói hivatal. [ LAP: Fiók kiadó-hivatalok : Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamosujvártt : Csausz testvérek. Az 1867-dik tavi képiviselős ház baloldalának programmja. A koronázás végbeillent , koronás, az alkotmány is megesküdött fejedelem él a trónon, a kormányt az országgyűlés többségéből alakított minisztérium vezeti, megváltozott ez által a helyzet a hazában; eddig a törvénytelen kormánynak mint ilyennek ellent kellett állani; ma midőn törvényes kormány van, a föltétlen ellenállás nem lenne többé igazolható; ma a pártnak, mely hazánk függetlensége és alkotmányos szabadsága szempontjából elégedetlen azon alappal, melyen a törvényes uralomra átmenetel történt, más hivatása van. A baloldal eddig is azon alaptételből indult ki, ezután is csak azt fogadhatja el irányadóul, hogy Magyarország semmi más nemzetnek vagy országnak alá nem vetett szabad és független ország, hogy a nemzet jövőjét biztosítani csak is ezen az alapon lehet; hivatása tehát főbb vonalaiban a következő öl-ször. Oda működni, hogy azon esetben, ha — mint meg vagyunk róla győződve — a gyakorlat is kimutatja némely újabban alkotott törvény s főleg a közösen érdeklő viszonyok tárgyában alkotottnak veszélyes voltát, a többség az országban annak a függetlenség és alkotmányos szabadság érdekében megváltoztatására alakuljon. Ezen megváltoztatást előidézni akarni addig, míg e törekvés nem a többségé az országban, jogosulatlan lenne, mert valamint a nyers erőre támaszkodó hatalomnak nincs joga olyat erőltetni az országra, amit annak többsége nem akar, épen úgy nincs joga a kissebbségnek erőszakolni, hogy nézete érvényre emelkedjék, vagy meggátolni hogy a többség alkotta törvény végrehajtassék, de joga és kötelessége az, hogy a többség megváltoztatására minden alkotmányos után törekedjék. 2 szót. Addig is míg nézeteit az érintett ügyekben érvényre emelhetné, elfoglalva a törvények által engedett tért, mindent megtenni, hogy még meglevő törvényeink ne hazánk függetlenségének és az alkotmányos szabadságnak rovására változtassanak, hogy azon tárgyakban, melyek a közösen érdeklő viszonyok iránt alkotott törvényben további nemzetközi szerződések alapjául jelöltettek ki, hazánk érdekeinek megfelelő megállapodások jöjjenek létre, az azokkal ellenkezők pedig meggátoltassanak, természetesen bármely más kérdésekben, bármely más idegen nemzettel kötendő nemzetközi szerszedésekre vonatkozólag is, ugyanazon szempontok fogván irányadóul szolgálni, 3-szor. Azon ügyeket illetőleg, melyek az újabb törvények által is a magyar törvényhozás kizárólagos intézkedésének hagyattak fel, az ország függetlenségének és alkotmányos szabadságának mindenben szem előtt tartásával érvényre juttatni a democratia elveit, azon democratia elveit, mely az egyenlőséget a szabadságban keresi, mely az egyén szabadságára építi az állam szabadságát, mely nem tűrhetvén sem a szolgaságot, sem a fejetlenséget, a szabadságban akarja a rendet , a rendben a szabadság biztosítékát; épen azért oda törekedni, hogy: a. ) Az ország területi épsége mielőbb helyreállittatván fentartassék. Erdély egyesülése az 1848 ik évi törvény alapján és a méltányos nemezetiségi igényeknek kellő figyelemben tartásával, de mentél előbb és mentél tökéletesebben végrehajtassék. Fiume azonnal és minden tekintetben tettleg visszakapcsoltassák. A Határőrvidék és Csajkások kerülete alkotmányellenes helyzetéből mielőbb kiragadtassék; Horváth, Dalmát és Tótországok országgyűlésével a kiegyezés, az ő kívánalmaiknak minden lehetékben teljesítésével, de a magyar korona érdekeinek megóvásával mielőbb befejeztessék, hogy b. ) A megyék az 1848 ik évi XVI ik tcz. értelmében rendeztetvén, a törvényhatóságok jogköre parlamenti felelős kormánynyal összeegyeztetve úgy kormányoztassék, hogy azok a törvény őreiül megmaradjanak, hogy az önkormányzat általuk valóság legyen, hogy ők ezentúl is a közszellem fejlesztői, gyypontjai lehessenek ; hogy e.) Sajtótörvényünk a sajtószabadság kívánalmaihoz képest módosíttassék; hogy d ) Az egyesülési jog a fentebb kitűzött alapelvek szellemében okszerűen fejlesztessék, hogy e.) E hon minden nemzetiségei a jogegyenlőség alapján úgy nyugtattassanak meg, hogy az állam egységének és területi épségének elutasulatlan követelményei képezzék a határt, amelyen túl a törvényes intézkedések nem terjedhetnek ; hogy f) A hazában levő minden hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyai teljes jogegyenlőség és viszonyosság alapján rendeztessenek, az államhozi viszonyaik pedig mindenkire nézve egyenlően saját hitelveikből folyólag, de az állam biztosságának kellő figyelembe vételével határoztassanak meg, hogy g. ) A közoktatás és mindenek felett a nép, nevelés a lehető tökélyre emeltessék és az abban részesülés mindenkinek lehetővé tétessék Tanitási és tanulási szabadság mindenek számára az állam főfelügyelete alatt; országos intézkedés ott hol az egyesek, testületek és hitfelekezetek ereje elégtelen, de nem monopólium a közoktatás ügyéből az állam számára, nem olyan iskolák, melyek a független fejlődést elérik, melyek az állam, a fenálló hatalomnak nevelnek, vak eszközöket ahelyett, hogy a szabad szellem fejlesztői lennének ; hogy h. ) A törvénykezés úgy rendeztessék, hogy biztosítva legyen a törvények kizárólagos uralma felől az ország minden lakossá, a bírák pedig hivatalos eljárásukban minden más befolyástól függet-lenekké tétessenek. A törvénykezés legyen gyors , és olcsó, léptettessék életbe az esküdtszéki intézmény, a nyilvánosság és amelyekben lehet a szóbeli eljárás. Az úrbérrel rokontermészeti birtok- viszonyok és hűbériség maradványai pedig, miként aziránt már a képviselőház is nyilatkozott, a tulajdonjoga sérelme nélkül mindkét fél iránti méltányosság, kárpótlás, illetőleg megváltás alapján szűntettessenek meg. i. ) Az adórendszer igazságosan az ország viszonyainak megfelelőleg állapíttassék meg, és hasznos befektetések és a lehető legnagyobb takarékosság által az adó terhe könnyebben elviselhetővé tétessék, hogy k.) Az ország anyagi jóllétének emelése czéljából az ipar, kereskedelem és gazdászat érdekében szükséges intézkedések megtétessenek a lehető legolcsóbban, mentül előbb az eddig szokásban volt visszaélések kizárásával czélszerű vasutak építtessenek, hazai folyóink szabályozhassanak és az ipar, a kereskedelem és gazdászat szempontjából használhatókká tétessenek , hogy 1 ) A védelmi rendszer úgy állapíttassék meg, hogy habár a törvényben az mondatott is ki, hogy J a magyar hadsereg öfelsége egész hadseregének kiegészítő része, legyen mint ilyen is valódi magyar hadsereg és az ország területe és alkotmánya védelme iránt biztosítékot nyerjen. A katonai szofp.-lat terhe a lehetőségig könnyűvé és mindenkire nézve egyenlővé tétessék. Mindazon javaslatokat, melyek ezen tárgyakban a kijelölt szellemben, és másokban, és az előre bocsátott főelveknek megfelelőleg bárki által létetni fognak a baloldal pártolni és támogatni fogja, míg az ellenkezőket a törvény korlátai között minden erejével akadályozni tartandja kötelességének. 4-szer. A kormányzatra vonatkozólag őrködni fog, hogy a törvények megtartassanak; hiszi, reménye, hogy nem lesz rá eset, de ha lesz, a törvénytelen rendeletnek minden törvényes eszközzel ellent fog állani. Nem fog akadékos ellenzéket képezni, de minden alkotmányos eszközzel élni fog arra, hogy elveit, nézeteit érvényre emelje; örülni fog ha azt mások által elérheti, de ha nem, kötelességének fogja tartani többségre jutva önmaga tenni meg azt, mit elveiből folyólag tennie szük- séges leend. Feladatának tartja ezek szerint a baloldal, hogy a hazánk függetlensége és szabadsága szem- pontjából nézete szerint veszélyes törvények megváltoztatására alkotmányos úton törekedjék, hogy addig is, míg ebben czélt érhetne, védelmezze; fenntartani igyekezzék mindazon törvényeket, melyeket a fentebbi szempontoknak kedveznek, hogy őrködjék a törvények hű végrehajtása fölött, hogy oda hasson, miszerint az uj törvények alkotásánál a függetlenség és szabadság igényei, hazánk érdekei s a jogegyenlőség követelményei legyenek irányadók, és hogy alkotmányunknak anyagi biztosíték is szereztessék. Pest, jun. 22. 1867. (1) Tehát egy gyászos lappal ismét több volna részben helyreállított alkotmányunk néhány napos történelmében: a honvédügy a képviselőházban elbukott! A honvéd, ki a jog és törvény védelmére a törvényhozó testület akaratához képest vonta ki kardját, nem is tette azt vissza hüvelyébe soha, mert karddal kezében találta őt a halál, vagy a bakó, vagy a láncz, vagy a száműzetés keserű kenyere; ezen honvéd nem talált védelmet és igazságszolgáltatást a képviselőház többségénél. Ezen honvéd, kit dicső tetteiért, a szabadság védelmében vívott harczaiért tárt karokkal fogadott vándorútjában az egész világ, ki előtt úgy Albionnak, mint Frankhonnak s a német tengerpartoknak fiai tisztelettel hajlottak meg, és ki túl az óczeánon is az ügy és elv közösségénél fogva számtalan rokoni kebelre talált; ezen honvéd nem találtatott saját hazájában érdemesnek arra, hogy róla, s tetteiről a törvényhozás megemlékezzék. Valóban gyászos lap hazánk újabb történelmében ! Pedig egyátalában nem lehet mondani, hogy Tisza Kálmán által a baloldal nevében is előterjesztett határozati javaslattal a kérdés nehézzé s a kormány részérőli megoldás lehetlenné tétetett volna. Sőt ellenkezőleg. Jól tudjuk ugyanis, hogy a szélsőbaloldal által még az áprilisi elnapolás előtt ugyancsak e tárgyban törvényjavalat terjesztetett elő, melynek tárgyalását előbb-utóbb foganatba kellett volna venni, s imé, ennek könnyítéséül, a kormány részéről teendők egyszerű jelzésével egy határozati javaslat terjesztetett a baloldal által a képviselőház elébe, mely az intézkedések minden szálát a kormány kezébe adja, mely nem kíván egyebet, mint „ez év folytán törvényjavaslatot azon intézkedések iránt, melyek az 1848—9-ki honvédek, valamint özvegyeik és árváik sorsának biztosítási czéljából szükségesek és kivihetők.“ Egy előrelátó, eszélyes kormánynak egy ily indítványt, ha az önkényt be nem adatik vala, mesterségesen is elő kellett volna a baloldal részéről idéznie, hogy alkalma lehessen annak elfogadásával, mi e hazában napjainkban legnépszerűbb, tanúsítani azt, miszerint az 1848 ki törvények s az ezek által szentesített elvek nem írott malaszt többé, hanem testtel, lélekkel biró élőlény! És ezen alkalom el len szalasztva, talán sokára, talán visszakozhatlanul. Nem tudjuk, hogy a rövidlátást rójuk-e meg, vagy a bátorságot csodáljuk? Mily könnyű lett volna például a honvédeknek az előterjesztett javaslat szerint körvonalazott összeírását a lehető leggyorsabban eszközölni, melyre nézve a belügyminiszérium már különben is tett némi intézkedéseket; csak hogy, fájdalom! ezen intézkedések is a törvényhatóságok mellőzésével létettek. Mily könnyű és üdvös lett volna a máris nagy mérvben megkezdett adakozásokat a kormány részéről a hatályos támogatás mellett folytatni, és ha az ily után begyülendett összegek talán messze hátramaradtak volna az összeírások következtében fölmerült szükség mögött, a ministérium vagy tudott volna a hiány fedezésére forrást kijelölni, vagy nem. Az első esetben csak erősítették volna a kormány életfájának gyökereit ezen szálai az életre valóságnak és hazafiságnak; míg az utóbbi esetben a nemzet belátva a nehéz viszonyok szülte tehetlenséget, újabb erőfeszítések s magán utoai, újabb adakozások által igyekezett volna a sebeket heggeszteni, a keserűséget enyhíteni. De mindenesetre megnyugodott és várt volna! Mert hisz nem az anyagi segély képezi a Tisza féle indítvány tengelyét, hanem az igazság által követelt megemlékezés azokról, kik az alkotmányért küzdöttek. És ezen intenziója a baloldalnak, melynek elfogadása leginkább lett volna képes a bizalmat megszilárdítni, s a honvédelmi ügyben ezen alkotmányos rövid időszak alatt is kapott sebek sajgó fájdalmát enyhíteni ; a kormány zavarba hozatala iránti szándéknak is neveztetett a kormány részéről. Ismételjük, miként nem tudjuk, hogy a rövid látást rójuk-e meg, vagy inkább a bátorságot csodáljuk ? És mert nem tehetjük föl, hogy a kormány a küszöbön álló eseményeket ne látná, s az országban uralkodó közvéleményt ne ismerné, ösztönszerűleg jövünk azon gondolatra, hogy ezen látszólagos bátorság csak üigyes elpalástolása azon kényszernek, melynek nyomása alatt a kormány születésétől kezdve nyög, s melyekből — félünk tőle — kiszabadulni soha sem fog. Nem az anyagi helyzet nehéz volta, nem is a mesterséges indokul erőszakosan előrántott nemzetiségi kérdés állott hitünk szerint a kormány útjában ezen indítvány elfogadására nézve , hanem az elv diadala, hogy t. i. az 1848—9 ki önvédelmi harcz a törvényhozás részéről szentesítve lesz, mitől 18 év alatt folyvást iszonyodtak Bécsben és most is iszonyodnak. És a magyar felelős kormány tevékenysége, előrelátása, liberalizmusa ezen kényszer nyomása alatt tört meg. Sajnos, hogy megtört ! Egy győzelmet, mint a jobboldal és a kormány június 21-ik napján, egymást támogatva, vívtak ki, legnagyobb ellenségeinknek sem kívánunk, annyival kevésbé örülhetünk rajta, hogy e diadalt a magyar felelős parlamentáris kormány zászlói hirdetik. Hisz ezen diadalzászlók a legigazságosabb szabadságharcz és önvédelmi tusa győzelmi oszlopait igyekeznek betakargatni. De Istennek hála ! betakarni képesek soha sem lesznek!! Tisza László beszéde az alsóház jun 21 iki ülésében. T. Ház ! Nagyon röviden czélom hozzászólal, ezen fontos kérdéshez. Hogy annak, mit a törvényhozás egyik fele oly magasztosan és általunk is teljes mértékben elismert formában tett, a törvényhozás másik fele általi folytatása mennyiben lehetne az eredeti czélra nézve ártalmas, mennyire gyengítené ez az eredeti czélzat horderejét, menynyire kevesbítené azon jó hatást, melyet az első lépés országszerte szült, azt megvallom, felfogni képes nem vagyok. De igenis felfogom azt, mily lehangoló érzést, mily csalódási érzetet fog az országban szülni, ha ama magasztos példát bármennyire követjük egyenként is, mint törvényhozók, mint a törvényhozás másik fele követni nem fogjuk. Ezt hosszasan fejtegetnem nem szükséges, mert igazolni fogja azt az idő. Említtetett itt, hogy a volt honvédekre nézve ily országos intézkedés talán lealázó lenne, a teljesített kötelesség méltányolása által pedig, a nemzetnek honfiúi kötelmekreli öntudata jövőre nézve , megrontatnék. Ezzel szemben egyszerűen csak azt vagyok bátor kérdezni, vagjon az egyesek könyöradománya, mivé a jobboldali felfogás fájdalom ezennel . Felségeik nagyszerb adományát is törpítette, nem fogja e legalább is annyira vagy sokkal jobban sérteni az illetők öntudatát, önérzetét? Mi azt illeti, hogy országos anyagi jutalmat osztogatni ily nemű érdemekért nem lehet, abban tökéletesen egyetértek az illető t.szónok úrral, de egyetértek ebben Tisza Kálmán indítványával is, mert az nem országos jutalomról, hanem országos elismerésről, erkölcsi és szellemi jutalomról szól. (Helyeslés.) Mi az indítvány végrehajtását, anyagi tekintetben illeti, hogy adó útján eszközöltessék-e az alap létrehozása, vagy miféle utón módon? s ennek kivitele sérthet-e valakit vagy nem ? ennek megítélését, az eszköz megválasztását indítványozó teljesen a magas ministérium bölcsességére bízta. Indítványozó ezúttal, a minisztérium elébe ki nem szabta, adót vessenek ki, vagy állásához illő lelkes felszólítás által magánosoktól gyűjtse-e be az alapot. Ezt egyáltalában ki nem jelölte az indítvány, ha azt figyelmesen méltóztatnak elolvasni ; csak azt akarja az, hogy az országgyűlés, törvényes határozatban ismerje el a méltánylatot, s mondja ki, hogy a ministérium ezen tekintetben egy vagy más után intézkedjék. A ministerium bölcsességétől függ tehát kitalálni azon eljárási módot, mely a testvér nemzetiségeket ne sértse. Egy pontra jutottam itt, bát mely megvallom keserűséggel tölti el lelkemet; egy argumentumot hallottam a miniszteri padról felemlíttetni, egy gyanúsítást, amely szerint, ha talán akaratlanul is, mert annyi jó indulatot a gyanúsító részéről is be akarok vallani, azzal vádolta az indítványt, hogy az akaratlanul bár, de a nemzetiségek között volt, hála Isten már szunyadni kezdő, visszavonást fel akarja éleszteni. Lehetnek tehát a magyarság közt ép úgy, mint más nemzetiségek körében egÿes oly daemonok, kik ezt a daemoni argumentumot fel akarnák használni ; én azonban nem csak a magyar ajkú, de az ország minden ajkú lakóinak, egyáltalában sokkal több józan észt tulajdonítok, mintsem hihetném, hogy az ily daemoni argumentumok rájuk hatni, még most, még ma is, képesek lennének. Én tehát megvallom, annyira mennyire e ház egy szerény tagjának szabad az ország, az egész ország nevében, kénytelen vagyok a visszavonás felélesztése gyanúját viszszautasítni. Fátyolt vetünk mi is a múlt bűneire szívesen, nem tartozhatik azonban feladataink közé, fátyolt vetni a honfiúi érdemre, megfeledkezni mártyrjaink s ira a mairól. Ha mindezektől elvonva, magát a kérdést tekintjük, röviden az indítványra szavazok, s óhajtom, hogy intézkedjék a ház az iránt, hogy a minisztérium ez irányban törvényjavaslatot terjesszen elő. Hogy ezt a ministérium mikép fogja szerkeszteni, s hogy magának az eszmének végrehajtását hogy fogja eszközlésbe venni, azt az indítvány is fentartja a ministérium bölcsességének.