Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-06-30 / 29. szám

Elsé évfolyam. Előfizetési feltételek : Évre .........................8 frt — kr. Kétévre.....................4 „ * Negyedévre .... 5 „ — „ Havonként............................ W , -----• Megjelenik hetenkint kétszer : Vasárnap és Szerdán. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szentegyház utcza 467. az.MAG­Y­AR POLITIKA 29-ik szám. Kolozsvárit, vasárnap junius 30. 1867. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­­ményt is nyújt a k­i­a­d­ó­i h­i­va­ta­l. [ LAP: Fiók kiadó-hivatalok : Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: Papp Lukács és fia. Szamosujvártt : Csausz testvérek. Az 1867-d­ik tavi képiv­iselős ház baloldalának programmja. A koronázás végbeillent , koronás, az alkotm­ány­ is m­egesküdött fejedelem él a trónon, a kormányt az országgyűlés többségéből alakított minisztérium vezeti, megváltozott ez által a helyzet a hazában; eddig a törvénytelen kormánynak mint ilyennek ellent kellett állani; ma midőn törvényes kormány van, a föltétlen ellenállás nem lenne többé igazol­ható; ma a pártnak, mely hazánk függetlensége és alkotmányos szabadsága szempontjából elégedetlen azon alappal, melyen a törvényes uralomra átme­­netel történt, más hivatása van. A baloldal eddig is azon alaptételből indult ki, ezután is csak azt fogadhatja el irányadóul, hogy Magyarország sem­mi más nemzetnek vagy országnak alá nem vetett szabad és független ország, hogy a nemzet jövőjét biztosítani csak is ezen az alapon lehet; hiva­tása tehát főbb vonalaiban a következő ö­l-ször. Oda működni, hogy azon esetben, ha — mint meg vagyunk róla győződve — a gyakorlat is kimutatja némely újabban alkotott törvény s fő­­leg a közösen érdeklő viszonyok tárgyában alko­tottnak veszélyes voltát, a többség az országban annak a függetlenség és alkotmányos szabadság ér­dekében megváltoztatására alakuljon. Ezen megváltoztatást előidézni akarni addig, míg e törekvés nem a többségé az országban, jogosulatlan lenne, mert valamint a nyers erőre támaszkodó hatalomnak nincs joga olyat erőltetni az országra, a­mit annak többsége nem akar, épen úgy nincs joga a kissebbségnek erőszakolni, hogy nézete érvényre emelkedjék, vagy meggátolni hogy a többség alkotta törvény végrehajtassék, de joga és kötelessége az, hogy a többség megváltoz­tatására minden alkotmányos után töre­kedjék. 2 szót. Addig is míg nézeteit az érintett ügyek­ben érvényre emelhetné, elfoglalva a törvények ál­tal engedett tért, mindent megtenni, hogy még meg­levő törvényeink ne hazánk függetlenségének és az alkotmányos szabadságnak rovására változtassa­nak, hogy azon tárgyakban, melyek a közösen ér­deklő viszonyok iránt alkotott törvényben további nemzetközi szerződések alapjául jelöltettek ki, hazánk érdekeinek megfelelő megállapodások jöjje­nek létre, az azokkal ellenkezők pedig meggátol­tassanak, természetesen bármely más kérdésekben, bármely más idegen nemzettel kötendő nemzetközi szerszedésekre vonatkozólag is, ugyanazon szempon­tok fogván irányadóul szolgálni, 3-szor. Azon ügyeket illetőleg, melyek az újabb törvények által is a magyar törvényhozás ki­zárólagos intézkedésének hagyattak fel, az ország függetlenségének és alkotmányos szabadságának mindenben szem előtt tartásával érvényre juttatni a democratia elveit, azon democratia elveit, mely az egyenlőséget a szabadságban keresi, mely az egyén szabadságára építi az állam szabadságát, mely nem tűrhetvén sem a szolgaságot, sem a fejet­lenséget, a szabadságban akarja a rendet , a rendben a szabadság biztosítékát; épen azért oda törekedni, hogy: a. ) Az ország területi épsége mielőbb helyre­­állittatván fentartassék. Erdély egyesülése az 1848 ik évi törvény alapján és a méltányos nemezetiségi igényeknek kellő figyelemben tartásával, de mentél előbb és mentél tökéletesebben végrehajtassék. Fiu­me azonnal és minden tekintetben tettleg vissza­­kapcsoltassák. A Határőrvidék és Csajkások kerü­lete alkotmányellenes helyzetéből mielőbb kiragad­­tassék; Horváth, Dal­mát és Tótországok országgyű­lésével a kiegyezés, az ő kívánalmaiknak minden lehetékben teljesítésével, de a magyar korona ér­dekeinek megóvásával mielőbb befejeztessék, hogy b. ) A megyék az 1848 ik évi XVI ik tcz. értelmé­ben rendeztetvén, a törvényhatóságok jogköre par­lamenti felelős kormánynyal összeegyeztetve úgy kormányoztassék, hogy azok­ a törvény őreiül meg­maradjanak, hogy az önkormányzat általuk valóság legyen, hogy ők ezentúl is a közszellem fejlesztői, gyypontjai lehessenek ; hogy e.) Sajtótörvényünk a sajtószabadság kívá­nalmaihoz képest módosíttassék; hogy d ) Az egyesülési jog a fentebb kitűzött alap­elvek szellemében okszerűen fejlesztessék, hogy e.) E hon minden nemzetiségei a jogegyenlőség alapján úgy nyugtattassanak meg, hogy az állam egységének és területi épségének elutasu­latlan kö­vetelményei képezzék a határt, a­melyen túl a tör­vényes intézkedések nem terjedhetnek ; hogy f­) A hazában levő minden hitfelekezeteknek egymáshozi viszonyai teljes jogegyenlőség és viszo­nyosság alapján rendeztessenek, az államhozi vi­szonyaik pedig mindenkire nézve egyenlően saját hitelveikből folyólag, de az állam biztosságának kellő figyelembe vételével határoztassanak­ meg, hogy g. ) A közoktatás és mindenek felett a nép­­, nevelés a lehető tökélyre emeltessék és az abban részesülés mindenkinek lehetővé tétessék Tanitási és tanulási szabadság mindenek számára az állam főfelügyelete alatt; országos intézkedés ott hol az egyesek, testületek és hitfelekezetek ereje elégtelen, de nem monopólium a közoktatás ügyéből az ál­lam számára, nem olyan iskolák, melyek a függet­len fejlődést elérik, melyek az állam, a fenálló ha­talomnak nevelnek, vak eszközöket a­helyett, hogy a szabad szellem fejlesztői lennének ; hogy h. ) A törvénykezés úgy rendeztessék, hogy biztosítva legyen a törvények kizárólagos uralma felől az ország minden lakossá, a bírák pedig hi­­­­vatalos eljárásukban minden más befolyástól függet-­­­lenekké tétessenek. A törvénykezés legyen gyors , és olcsó, léptettessék életbe az esküdtszéki intéz­mény, a nyilvánosság és a­melyekben lehet a­­ szóbeli eljárás. Az úrbérrel rokontermészeti birtok-­­ viszonyok és hűbériség maradványai pedig, miként aziránt már a képviselőház is nyilatkozott, a tulaj­donjoga sérelme nélkül mindkét fél iránti méltányos­ság, kárpótlás, illetőleg megváltás alapján szűntet­tessenek meg. i. ) Az adórendszer igazságosan az ország vi­szonyainak megfelelőleg állapíttassék meg, és hasz­nos befektetések és a lehető legnagyobb takarékos­ság által az adó terhe könnyebben elviselhetővé tétessék, hogy k.) Az ország anyagi jóllétének emelése czél­­jából az ipar, kereskedelem és gazdászat érdekében szükséges intézkedések megtétessenek a lehető leg­olcsóbban, mentül előbb az eddig szokásban volt­­ visszaélések kizárásával czélszerű vasutak építtes­­­­senek, hazai folyóink szabályozhassanak és az ipar, a kereskedelem és gazdászat szempontjából használ­hatókká tétessenek , hogy 1 ) A védelmi rendszer úgy állapíttassék meg,­­ hogy habár a törvényben az mondatott is ki, hogy J a magyar hadsereg ö­felsége egész hadseregének­­ kiegészítő része, legyen mint ilyen is valódi magyar hadsereg és az ország területe és alkotmánya vé­delme iránt biztosítékot nyerjen. A katonai szofp.-­­­lat terhe a lehetőségig könnyűvé és mindenkire­­ nézve egyenlővé tétessék. Mindazon javaslatokat, melyek ezen tárgyak­ban a kijelölt szellemben, és másokban, és az elő­re bocsátott főelveknek megfelelőleg bárki által lé­tetni fognak a baloldal pártolni és támogatni fogja, míg az ellenkezőket a törvény korlátai között min­den erejével akadályozni tartandja kötelességének. 4-szer. A kormányzatra vonatkozólag őrködni fog, hogy a törvények megtartassanak; hiszi, re­ménye, hogy nem lesz rá eset, de ha lesz, a tör­vénytelen rendeletnek minden törvényes eszközzel ellent fog állani. Nem fog akadékos ellenzéket képezni, de minden alkotmányos eszközzel élni fog­­ arra, hogy elveit, nézeteit érvényre emelje; örülni fog ha azt mások által elérheti, de ha nem, köte­­­­lességének fogja tartani többségre jutva önmaga tenni meg azt, mit elveiből folyólag tennie szük-­­ séges leend. Feladatának tartja ezek szerint a baloldal,­­ hogy a hazánk függetlensége és szabadsága szem-­­ pontjából nézete szerint veszélyes törvények meg­változtatására alkotmányos úton törekedjék, hogy­­ addig is, míg ebben czélt érhetne, védelmezze; fenn­­­tartani igyekezzék mindazon törvényeket, melyeket a fentebbi szempontoknak kedveznek, hogy őrköd­jék a törvények hű végrehajtása fölött, hogy oda hasson, miszerint az uj törvények alkotásánál a függetlenség és szabadság igényei, hazánk érdekei s a jogegyenlőség követelményei legyenek irány­adók, és hogy alkotmányunknak anyagi biztosíték is szereztessék. Pest, jun. 22. 1867. (1) Tehát egy gyászos lappal ismét több vol­na részben helyreállított alkotmányunk néhány na­pos történelmében: a honvédügy a képvise­­lőházban elbukott! A honvéd, ki a jog és törvény védelmére a törvényhozó testület akaratához képest vonta ki kardját,­­ nem is tette azt vissza hüvelyébe soha, mert karddal kezében találta őt a halál, vagy a bakó, vagy a láncz, vagy a száműzetés keserű ke­nyere; ezen honvéd nem talált védelmet és igaz­ságszolgáltatást a képviselőház többségénél. Ezen honvéd, kit dicső tetteiért, a szabadság védelmében vívott harczaiért tárt karokkal fogadott vándorútjában az egész világ, ki előtt úgy Albion­­nak, mint Frankhonnak s a német tengerpartoknak fiai tisztelettel hajlottak meg, és ki túl az óczeá­­non is az ügy és elv közösségénél fogva számta­lan rokoni kebelre talált; ezen honvéd nem találta­tott saját hazájában érdemesnek arra, h­ogy róla, s tetteiről a törvényhozás megemlékezzék. Valóban gyászos lap hazánk újabb történel­mében ! Pedig egyátalában nem lehet mondani, hogy Tisza Kálmán által a baloldal nevében is elő­terjesztett határozati javaslattal a kérdés nehézzé s a kormány részérőli megoldás lehetlenné tétetett volna. Sőt ellenkezőleg. Jól tudjuk ugyan­is, hogy a szélső­baloldal által még az áprilisi elnapolás előtt ugyancsak e tárgyban törvényjavalat terjesztetett elő, mely­nek tárgyalását előbb-utóbb foganatba kellett volna venni, s imé, ennek könnyítéséül, a kormány ré­széről teendők egyszerű jelzésével egy határozati javaslat terjesztetett a baloldal által a képviselőház elébe, mely az intézkedések minden szálát a kormány kezébe adja, mely nem kíván egyebet, mint „ez év folytán törvényjavaslatot azon intézkedések iránt, melyek az 1848—9-ki honvé­dek, valamint özvegyeik és árváik sorsának bizto­sítási czéljából szükségesek és kivihetők.“ Egy előrelátó, eszélyes kormánynak egy ily indítványt, ha az önkényt be nem adatik vala, mesterségesen is elő kellett volna a baloldal rész­ér­ől idéznie, hogy alkalma lehessen annak elfogadásával, mi e hazában napjainkban legnép­szerűbb, tanúsítani azt, miszerint az 1848 ki törvé­nyek s az ezek által szentesített elvek nem írott malaszt többé, hanem testtel, lélekkel biró élőlény! És ezen alkalom el len szalasztva, talán so­kára, talán visszakozhatlanul. Nem tudjuk, hogy a rövidlátást rójuk-e meg, vagy a bátorságot csodáljuk? Mily könnyű lett volna például a honvédek­nek az előterjesztett javaslat szerint körvonalazott összeírását a lehető leggyorsabban eszközölni, mely­re nézve a belügyminiszérium már különben is tett némi intézkedéseket; csak hogy, fájdalom! ezen intézkedések is a törvényhatóságok mellő­zésével létettek. Mily könnyű és üdvös lett volna a már­is nagy mérvben megkezdett adakozásokat a kormány részéről a hatályos támogatás mellett folytatni, és ha az ily után begyülendett összegek talán messze hátramaradtak volna az összeírások következtében fölmerült szükség mögött, a ministérium vagy tu­dott volna a hiány fedezésére forrást kijelölni, vagy nem. Az első esetben csak erősítették volna a kor­mány életfájának gyökereit ezen szálai az életre valóságnak és hazafiságnak; míg az utóbbi esetben a nemzet belátva a nehéz viszonyok szülte tehet­­lenséget, újabb erőfeszítések s magán utoai, újabb adakozások által igyekezett volna a sebeket heg­­geszteni, a keserűséget enyhíteni. De mindenesetre megnyugodott és várt volna! Mert hisz nem az anyagi segély képezi a Tisza féle indítvány tengelyét, hanem az igazság által követelt megemlékezés azokról, kik az alkotmányért­ küzdöttek. És ezen intenziója a baloldalnak, melynek el­fogadása leginkább lett volna képes a bizalmat megszilárdítni, s a honvédelmi ügyben ezen alkot­mányos rövid időszak alatt is kapott sebek sajgó fájdalmát enyhíteni ; a kormány zavarba ho­zatala iránti szándéknak is neveztetett a kormány részéről. Ismételjük, miként nem tudjuk, hogy a rövid látást rójuk-e meg, vagy inkább a bátorságot cso­dáljuk ? És mert nem tehetjük föl, hogy a kormány a küszöbön álló eseményeket ne látná, s az or­szágban uralkodó közvéleményt ne ismerné, ösz­­tönszerűleg jövünk azon gondolatra, hogy ezen látszólagos bátorság csak üigyes elpalástolása azon kényszernek, melynek nyomása alatt a kormány születésétől kezdve nyög, s melyekből — félünk tőle — kiszabadulni soha sem fog. Nem az anyagi helyzet nehéz volta, nem is a mesterséges indokul erőszakosan előrántott nem­zetiségi kérdés állott hitünk szerint a kormány út­jában ezen indítvány elfogadására nézve , hanem az elv diadala, hogy t. i. az 1848—9 ki ön­védelmi harcz a törvényhozás részéről szentesítve lesz, mitől 18 év alatt folyvást iszonyodtak Bécsben és most is iszonyodnak. És a magyar felelős kormány tevékenysége, előrelátása, liberalizmusa ezen kényszer nyomása alatt tört meg. Sajnos, hogy megtört ! Egy győzelmet, min­t a jobboldal és a kormány június 21-ik napján, egymást támogatva, vívtak ki, legnagyobb ellenségeinknek sem kívá­nunk, annyival kevésbé örülhetünk rajta, hogy e diadalt a magyar felelős parlamentáris kormány zászlói hirdetik. Hisz ezen diadalzászlók a legigazságosabb szabadságharcz és önvédelmi tusa győzelmi oszlo­pait igyekeznek betakargatni. De Istennek hála ! betakarni képesek soha sem lesznek!! Tisza László beszéde az alsóház jun 21 iki ülésében. T. Ház ! Nagyon röviden czélom hozzá­szóla­l, ezen fontos kérdéshez. Hogy annak, mit a tör­vényhozás egyik fele oly magasztosan és általunk is teljes mértékben elismert formában tett, a tör­vényhozás másik fele általi folytatása mennyiben lehetne az eredeti czélra nézve ártalmas, mennyi­re gyengítené ez az eredeti czélzat horderejét, meny­nyire kevesbítené azon jó hatást, melyet az első lépés országszerte szült, azt megvallom, felfogni képes nem vagyok. De igen­is felfogom azt, mily lehangoló ér­zést, mily csalódási érzetet fog az országban szül­ni, ha ama magasztos példát bár­mennyire követ­jük egyenként is, mint törvényhozók, mint a tör­vényhozás másik fele követni nem fogjuk. Ezt hosszasan fejtegetnem nem szükséges, mert igazol­ni fogja azt az idő. Említtetett itt, hogy a volt honvédekre nézve ily országos intézkedés talán lealázó lenne, a tel­jesített kötelesség méltányolása által pedig, a nem­zetnek honfiúi kötelmekreli öntudata jövőre nézve , megrontatnék. Ezzel szemben egyszerűen csak azt va­gyok bátor kérdezni, vagjon az egyesek könyör­­adománya, mivé a jobboldali felfogás fájdalom ezen­nel . Felségeik nagyszerb­ adományát is törpítette, nem fogja e legalább is annyira vagy sokkal job­ban sérteni az illetők öntudatát, önérzetét? Mi azt illeti, hogy országos anyagi jutalmat osztogatni ily nemű érdemekért nem lehet, abban tökéletesen egyetértek az illető t.­szónok úrral, de egyetértek ebben Tisza Kálmán indítványával is, mert az nem országos jutalomról, hanem országos elismerésről, erkölcsi és szellemi jutalomról szól. (Helyeslés.) Mi az indítvány végrehajtását, anyagi tekin­tetben illeti, hogy adó útján eszközöltessék-e az alap létrehozása, vagy miféle utón módon? s ennek kivi­tele sérthet-e valakit vagy nem ? ennek megítélé­sét, az eszköz megválasztását indítványozó teljesen a magas ministérium bölcsességére bízta. Indítvá­nyozó ez­úttal, a minisztérium elébe ki nem szab­ta, adót vessenek­­ ki, vagy állásához illő lelkes felszólítás által magánosoktól gyűjtse-e be az alapot. Ezt egyáltalában ki nem jelölte az indítvány, ha azt figyelmesen méltóztatnak elolvasni ; csak azt akarja az, hogy az országgyűlés, törvényes ha­tározatban ismerje el a méltánylatot, s mondja ki, hogy a ministérium ezen tekintetben egy vagy más után intézkedjék. A ministerium bölcsességétől függ tehát kita­lálni azon eljárási módot, mely a testvér nemzeti­ségeket ne sértse. Egy pontra jutottam itt­­, bát­ mely meg­vallom keserűséggel tölti el lelkemet; egy argu­mentumot hallottam a miniszteri padról fel­­említtetni, egy gyanúsítást, a­mely szerint, ha ta­lán akaratlanul is, mert annyi jó indulatot a gya­núsító részéről is be akarok vallani, azzal vádolta az indítványt, hogy az akaratlanul bár, de a nem­zetiségek között volt, hála Isten már szunyadni kezdő, visszavonást fel akarja éleszteni. Lehetnek te­hát­ a magyarság közt ép úgy, mint más nem­zetiségek körében egÿes oly daemonok, kik ezt a daemoni argumentumot fel akarnák használni ; én azonban nem csak a magyar ajkú, de az ország minden ajkú lakóinak, egyáltalában sokkal több józan észt tulajdonítok, mintsem hihetném, hogy az ily daemoni argumentumok rájuk hatni, még most, még ma is, képesek lennének. Én tehát megvallom, annyira mennyire e ház egy szerény tagjának sza­bad az ország, az egész ország nevében, kényte­len vagyok a visszavonás felélesztése gyanúját visz­­szautasítni. Fátyolt vetünk mi is a múlt bűneire szíve­sen, nem tartozhatik azonban feladataink közé, fát­yo­lt vetni a honfiúi érdemre, megfe­­ledkezni mártyrjaink s ir­a a­­ mai­ró­l. Ha mindezektől elvonva, magát a kérdést tekintjük, röviden az indítványra szavazok, s óhajtom, hogy intézkedjék a ház az iránt, hogy a minisztérium ez irányban törvényjavaslatot terjesszen elő. Hogy ezt a ministérium mikép fogja szerkeszteni, s hogy magának az eszmének végrehajtását hogy fogja eszközlésbe venni, azt az indítvány is fentartja a ministérium bölcsességének.

Next