Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-09 / 120. szám

Második évifolyam. Előfiz­etési feltételek: Évre • • ' . Félévre Negyedévre ' Flovoni­én­t . . 18 frt —­kr. 6­3 1 • hetenkint háromszor: Merlel Szerdán és Pénteke­n. yMsár°“r’ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Szentegyház­ utcza 467. sz. 120 ik szám. Kolozsvárit, péntek október 9. Hirdetési dijak: Ötször hasábozott sor­sra 5 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­­ményt is nyújt a kiadó - hi­vat­a­l. F­iók-kiadó-hivataluk: Dóéten: Krémer Sámuel. Enyeden: Vékör János. Tordén: D. Kapp Miklós. Szamos­újvárit: Csaasz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Dem­jén László. KOLOZSVÁR, OCTOBER 8. Legifjabb távirati tudósítások. Szeban, oct. 8. A Borbandon f bó 3—5 év tartott képviselőválasztás alkalmával Gaetani Mik­lós ellenében Barcsay Ákos választatott meg 305 szavazattal képviselőnek. — Pest, oct. 8. A földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi minisztérium a hivatalos lapban tegnap megjelent rendeletével a szarvasmarha, juh és kecs­kékkel valamint az azoktól származó nyerstermé­nyekkel közlekedést Erdély és Magyaror­szág közt eltiltotta. Magyarországba csak egészséges helyekről származó, szabályos okmá­nyokkal ellátott marhák szállítása úgy engedtetik meg, ha tiznapi veszteglés után egészségi állapo­tuk zavartalan marad. Bécsi ágra. october 8. Arany 5. 44, Erü­st 112.60 Erdélyi földteherm. kütv. (á 100 ft) pénz— 70.50, áru 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Romániából. Bukarest, October 1. 1868. Érdekkel olvastuk a „Magyar Polgár“-ban Boner Károly angol utazónak erdélyi utazását, mi­dőn a nRomanula t is forgatván, ennek mai szá­mában „Angolban Erdélyben“ cziml­ czikket pil­­lantá­k meg ily jeligével: „A románokat barbárok környékezik, de velük nem elegyednek“ Gibbon. E czikk írója Hezsdeu fiatal képviselő és román történész Nagy érdekeltséggel vette b­e e két világra szóló mű­vet kezeibe, mert szereti az angolokat és Bonért már régóta ismeri, mint kitű­nő utazót.­­Egy ilyen utazót sokkal inkább érde­kelt, mint bármely olaszt és francziát, hogy Er­délybe jővén, megláthassa ott a régi románok rozs­dás lánczokban nyögő utódait, hogy aztán két vi­lágrészben elkiálthassa, innen és túl az atlanti tengeren: a rabszolgaság még fennáll ! Azonban izó rendkivül meg volt lepetve, mi­dőn ezek helyett a becsteremtő „Valacus“ név alatt ilyeneket olvasott: „A románoknak nincs sem­mi fogalmuk az igazságról. A románok hajlamaik­­nál fogva gyujtogatók. A­ románok hivatalazomja­­■ok. A románok híres ló- és marhatolvajok s több efféle...“ Hezsdey úr ezek után irja: „Elég vala annyi, hogy egyszerre megértsem ama hitszegő tört, mely­be szerzőnk jóhiszeme megfogatott; csak a kolozs­vári magyar mágnások fényes ebédjeit kell e kép­zeletemben felidéznem; csak a barczasági szász pásztoroknak, lelkészeknek az evangéliumi aláza­tosság leplébe burkolt ügyes beszéntelései kell, hogy viszhangként hallásomig érjenek.“ Ezek után Hezsdey meg is találja a munka végén Boner forró köszönetét azokhoz, a­kik szá­zados ellenei a románoknak. Ilyenek kolozsvári magyar tanár Finály Henrik, Schuller Károly hi­res szász történész Boner tisztelt barátja, b. Orbán Balázs magyar, Müller Fridrik szász és dr. Teutsok. „Ily fényes névjegyzék mellett mi nem rá­doljük az angol izót, sőt nagy rokonszenvvel visel­tetünk Albion nemes fia iránt, kit egy maroknyi fanfaron és hipocrita szép szavakkal és bankettek­kel hazugság és zsarnokság vak eszközévé tehető­nek. Czikkü­nk czélja felnyitni Boner Károly sze­meit, kezünkben a históriával és logikával mutatván­­meg neki, hogy az ellenmondások és képtelensé­gek mily irtózatos mocsarába lőnek képesek öt néhány Finály , Schüller-, Teutsch-, Orbán és Müller féle tisztelt barátok taszítani.“ A senatus maholnap elfogadja és bevégzi a vasút törvényjavaslatokat. A romániai vasút 4 osz­tályba van sorozva. 1. Szucsáva Román, egy bo­­tosáci és jászvásári mellékvonallal. 2. Roman-Ga­racz Fekuc­s berládi mellékággal. 3. Galacz Brailla Bruzo Proest-Bukarest. 4. Bukarest Pitest Szlatina- Krajova Turnu Szeveric-Vercserova Az országgyű­lésről azt írja a „Czára“ ellenzéki lap, hogy máig sem határozatképes, de az eredmény úgy is egyre megy és így megköszöni a képviselők apathiáját. E perezben vesszük a tudósítást, — folytatja a „Czára“ — hogy Fuad basa helyébe Szavjet basa lépett, ki sok ideig volt párisi nagykövet és kele­ten nagy barátja a franczia politikának. A buka­resti „Etoile d’ Orient“ azt állítja, hogy a porta meg akarja szállni Romániát A román lövészegy­let és tudóstársaság múlt vasárnap nagygyűlést tartottak. A tudóstársaság gyűlését I. Károly­­ö fensége nyitotta meg román nyelven, mint tiszte­letbeli tag. A lövészegyletnek szintén tiszteletbeli elnöke, rendes elnöke Urechia Alexandreszkó. A tudóstársaság erdélyi jelenleg itt mulató tagjait a lövészegylet tiszteletbeli tagokul választotta meg, a hegyeken túli nagyobb testvérek iránt való sze­retetnek jeléül. Dr. Nico-Bey kilépett ez egyletből, minthogy Petrino ellen tettlegességre vetemedett. Úgy látszik, hogy az egyenetlenség az egylet ke­belében jóformán kitört­­. 1. A görög keleti román egyh. congressus Nagy-Szebenben. 1. nézve, vaig a congressus maga e tekintetben egy végleges szabályzatot állapit meg. 2) Tekintetbe vétetvén a congressus joga, belleendüit végleg sza­­bályozhatul, azonnal az igazolási adtus után kill­dessék ki egy bizottmány egy ily szabályzat ki­dolgozására. Popo­viciu Deseanu Zsigmond ellen­­keli, hogy előbbi indítvány a congressust már con- H,ituáltnak teszi fel, úgy véli, hogy mindenekelőtt a tagok verificatiojának kellette megtörténnie s e végből az összes congressus 5 osztályba osztását indítványozza, melyek egymás tagjait kölcsönösen igazolják. Mindkét indítvány mellett többen szólván, P­i­­posiu egy harmadikkal áll elő, hogy t. i. az el­nök nevezzen ki minden egyházmegyéből 10 ta­got, kiknek választása érvényében semmi kétség sincs, s ezek képezzék az igazoló bizottmányt. A tárgy kellőleg megvitattatván, szavazattöbb­séggel határozatba ment, hogy elnök­i exciája be­adványa a belteendők ideiglenes szabályzatául el­­fogadtatik, míg maga a congressus e tekintetben végleges szabályzatot nem állapít meg. E szabályzat értelmében feloszlatván azon ta­gok névsora, kik ellen felszólamlás nem történt, s a megbízólevelek megvizsgáltatván, mintegy 70 ily tag igazoltatik, így a tagok felénél több igazolva lévén, a szabályzat szerint elnök­i exciája felhívja a congressust a jegyzők végleges megválasztására, kik közül a 3 dioecesisrei tekintettel, 3 egyházi és 6 világi kell legyen. Fauru ezek személye fölött tanácskozandó, az ülés negyedórás felfüggesztését kéri. Pártolja őt M­a cell­ári­s azon hozzáadással, hogy időkímélés tekintetéből válaszszák meg az igazoló s szabály­zatkidolgozó bizottmányok tagjait is, most ezek fö­lött is tanácskozván. Mindkét indítvány egyhangúlag elfogadtatik azon megjegyzéssel, hogy az ideigl. szabályzat sze­rint mindezen bizottmányok, tekintettel az egyház­megyék 1­3 egyházi és 6 világi tagból kell áll­janak. Negyedórás felfüggőenl év után újra van az ülés, Alduleanu az ideigl. szab. 20 §, hivatkozva, elnöknek egy névsort ad át, mely a többség egyetértése által kijelölt választandók ne­veit tartalmazza, s időkimélés tekintetéből kéri az elnököt, hogy e névsort használva, hozza indítvány­ba úgy a jegyzőségre, mint a mindkét bizottmány­ba választandókat, hogy a választás felkiáltással történjék. Ez egyhangúlag elfogadtatván, elnök jegyzőkül indítványozza a clerusból: Andrieviciu Miklós, Anca Péter és Hátin Jánost; világiak közül: Branisee Mózes, Besanu Mihály, Cosma Parten, dr. Galu Jó­zsef, dr. Maniu Aurel és Mangiuca Simont. Az igazoló bizottmány tagjaiul: Joanoviciu Atanáz, Metianu János és Romanu Miron egyházi­akat és Bonévi Döme, dr. Borcea János, Janculescu Julián, Ionescu Lázár, Seracinu József és dr. Tincu Ábrahám világiakat. A belteendőkröli szabályzat kidolgozására ki­küldött bizottmány tagjaiul az egyháziak részéről: Popea Miklós, Popoviciu Jakab, Ilusu Jánost, vilá­g­ok nem j­ön férjem, azt örömkönyekkel üdvözölhetném; ezt a két­ bánat könycseppei köszöntik; talán később felszáradnak------meglehet ez öntől függ uram. — Köszönöm, Teréz; legalább reményt ad a fiak részéről: Alduleanu János, Borlea Zsigmond, Macellariu Illés, Maniu Aurel és Popoviciu Zsig­­mondot. Mindezek közfelkiáltással elfogadtatván, a jegyzők helyeiket elfoglalják, s az elnök javasla­tára a szabályzat értelmében dr. Maniu szintén fel­kiáltással átalános jegyzővé választatik, mire elnök a congressust megalakultak jelenti ki. TÁR­CZ­A. A MŰVÉSZEK. Regény. Irta RIADOK (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) (Folytatás.) V. Fejezet: A házasság. Mióta a gróf elhagyta Velenczét és Párisban honosult meg, minden megváltozott. Gyengéd és lángoló jön a büszke és nyers patriczius, és önmaga sietteté a napot, melyben törvényesíteni fogja a világ elött kedvese kétes helyzetét. E sietség nagy becsületére válik Maletesta büszke jellemének, mert a nőrablás estéjén ezer mérföldre állt ama hittől, hogy valaha ily gyűlöle­tes szövetséget kössön. Indoka e nemes tettnek valószínüleg ama tit­kos kígyó volt, mit szerelemféltésnek nevezünk, mely nem engedé nyugodni, és ez esetben úgy jön mint uzsorás, ki nagy kamatokkal számítja le a merész kölcsön esetleges veszélyeit. De a gróf borzasztón csalódok számításaiban. Teréz, a nyomor lánya, büszkeség és igények nélkül, virágok közt növelve nem nagyon rajongott a czimek után. A boldogság és megelégedés, mit erőszakos kéz tépett ki ártatlan szivéből, nem akart oda visszatérni semmi mesterség által. (—s.—t.) Szeptember 28 án 9 órakor ösz­­szegyültek a congressus tagjai a várbeli Urszine változás templomába s Jovanovich György, Állam­titkár indítványára, az aradi püspök vezetése alatt küldöttséget választottak elnök­i exciája behívásá­ra, ki­­s éljenzések közt elfoglalván székét, indít­ványt tesz dioecesisenkint 3, s igy összesen 9 ide­iglenes jegyző megválasztására. Ezek megválasztá­sa után következett elnöklő érsek b. Siaguna megnyitó beszéde, s a megbízó levelek bekérése. Majd jelentést tesz elnök­i exciája, hogy egy ideiglenes szabályzatot készített a congressus fo­lyamára nézve s a congressu­sra bizza ennek elfo­gadását, vagy a jövő congressusok számára egy másnak kidolgozását. A szabályzat kiosztása s fel­olvasása után Alduleanu János lovag, minisze­­ri tanácsos, tekintve, hogy okvetlen szükséges a tárgyalások módját megszabó ügyrend, s a jelen szabályzat csak is ideiglenesként terjesztetvén elő, maga az elnök kétségbevonhatlan jogként ismerte el, hogy a belteendök elrendezésére szolgáló sza­bályzat készítése a congressust illeti, inditványoz­­za: 1) Fogadtassák el jelen szabályzat a 25 §. kivételével ideiglenes szabályként a belteendökre A gróf ránézve mindig idegen, hogy ne mond­juk zsarnok maradt. Ereje volt elviselni lángoló tekinteteit, de hogy azokra gyengédség és szerelemmel feleljen, nem birt erre sem elég képmutatással, sem elég gyengeséggel. Midőn a gróf nagyúri leereszkedéssel tudtára adá nagylelkű szándékát, hogy holnap oltárhoz vezeti. Jól van! mondá szárazon; erre soha sem gondoltam. — Ez az oka talán, hogy nem birt rajt örül­ni, asszonyom. Megvallom más hatásra számítottam. — Különös! — Az oltár tehát közelebb hozhat­ja a sziveket, mint az első pillanat, melyben talál­­­kozunk az élet ösvényén, melyet isten jelölt ki?— A szent lépcsőkön kezeinket összeadhatják, de sziveinket nem, ha azelőtt már önmaguktól nem egyesültek. — De grófné lesz ön! Teréz ajkain éles gúnymosoly vonult el. — Erre sem gondoltam, soha; jele, hogy van­nak oly dolgok, mik képesek némelyiket boldogíta­ni, míg mások bennök csak terhet látnak. Hiába ruház fel a világ czimekkel, ha e czimeket nem örököltük, sem érdem által nem szereztük. Az én czimem, grófné! mindig bukásomra fog emlékezni tetni, mert bármennyire becsültem új helyzetem, nem­­ tekinthetem érdemnek. — Oh Teréz! mért e márványhidegség? — Mért nyúlt hideg vésővel szivemhez, mely jótevőt akart látni önben? — Jótevő! — hát most is az vagyok, nemde? jövőre. Uj gúnymosoly vonult el a szegény hölgy ajkain, mely elfonyászta mind a férj mind a nő letarolt reményeit. Ha valaha Isten az élet könyvét lapozza, kétségkívül, legnagyobb örömmel olvassa ama fehér tiszta ragyogó lapokat, miket a boldog menyasz­­szony ír tele fényes álmaival a házasság előestéjén. Teréz e könyvbe egy szót írt: Lemondás. Bátran odaírhatta volna mellé: rabság. Mert e sevresi porczellánedények, e bronzalakok, e fény­czikkek, ez olajfestmények, ez egyenruhás szolgák mind drágán vásárolt czikkek ; e fényűzésnek ára : a függetlenség. Néplányból lett grófné! hisz ez áruczikk; még mindig eladó lány; csak férjéért hódolnak neki, és ha valaki e czimmel illeti: grófné! ez csak azért van, hogy alacsony születésére emlékeztessék. A menyekző napján egy nemével a borzalom­nak tévé fejére a menyasszonyi koszorút. Nem kérdezé férjétől, mint szokás, ártatlan örömmel, ha vajjon jól áll-e ? Neki úgy tetszett, hogy valami súlyos van e koszorúban, és hogy a fehér virág a legsötétebb gyásztól kölcsönző színét. Pedig mi van szebb alant a menyasszonyi koszorúnál? ez az ifjúság ünnepe, jutalma a szere­(Folytatása következik.) A szász nemzeti egyetemről. VIII. Nag­y-Szeben, október s. A mi a mi üléseinknek a jegyzőkönyvet ren­desen minden megjegyzés nélkül hitelesítő mene­tében szokatlan volt, a mai ülésben az utolsó ülés jegyzőkönyve feletti hosszas vitázás keletkezett. Schuler Libl­y Frigyes, b. Bedeus József és dr. Liedner József a jegyzőkönyvet nem hagyhatták megrovás nélkül, mivel ez beszédeik kivonatába azok lényegét felvenni mellőtte. Dr. Lindner és Kästner Henrik közt a jegyzőkönyv szerkesztését illető nézeteket illetőleg folyt eszmecsere után, az elnök oda enunciál, hogy Schuler Libb­y, K. Be­deus és dr. Lindner kívánalmait igazoltaknak tart­ja, s a felolvasott jegyzőkönyvet azon fenntartás­sal igazoltnak, hogy abba az említettük képviselők által beadandó kiegészítések felvétessenek. A napirendre tűzött ügyek tárgyalása előtt Manger Károly, brassói képviselő interpellálja az elnökséget, várható e a költségvetésnek e hó köze­péig előterjesztése, mire az elnök oda nyilatkozott, hogy a pénztárhivatalnokok jókor utasíttattak mun­kálatok befejezésére, a költségvetés a jövő hó el­sején bizonyosan, sőt lehetséges, ho­gy előbb is elő fog terjesztetni. Manger e felelettel megelégszik, és egy má­sodik interpellátiót ad be: váljon az utasítóbizott­­mány megkezdte e működését, s tett-e kellő lépé­seket arra, hogy a nemzeti vagyont a nemzeti zá­loghivatalnál eshető veszteségektől megóvja? — Elnök az egyetem azon határozatára utalt Manger­­nek adott válsájotban múly a norm­­ati­v.&l­ódhivatal kérdésének tárgyalását 14 napra felfüggesztő. Ezután Theil István, segesvári képviselő­­ előadói minőségben a Rannicker-CrewDeville-ügyet a hetes bizottmányhoz indítványozó áttenni; ez ha­tározatba ment. Dr. Lindner, ugyancsak mint előadó, Kol­­­­bor­anu Ilie, mzedgyesi lakos, kincstári kölcsön pe­rét terjesztő elé, mely K. I. javára jön az egye­­­­tem által eldöntve. Mangelius Károly, ujegyhá­­­­zi képviselő, Herberik Ottó, nyugalmazott állam­­ministeriumi fogalmazó kérelme ügyében referált, mely ügy áttekintés és eligazítás okáért az elnök­ségnek adatott át. Ugyancsak M­a­n­resius a por- i csesdieknek erdöpraevaricatio ügyét adta elő, néze­teit az egyetem elfogadta. Érdekes tárgya volt a mai ülésnek a nagy­szebeni ezédek azon kérelmének tárgyalása, mely­ben az ipar emelésére két milliónyi kölcsön felvé­telét ajánlják a nemzeti egyetemnek. Tagadhatlan, hogy az ipar mai, pénzhiány miatt a Szászföldön is nyomott állapotán az ily kölcsön nagyot lendít­tetnek és ígérete a jövőnek egyszersmind­ kettős­­ tavasz ez, először a szívó, mely egy nap alatt virágba öltözik, és a földé, mely először látszik szemünk előtt szépnek és mosolygónak minden sarkán. Mi engem illet, valahányszor menyekről kísé­retet látok haladni az utczán, megállok a tömeggel és áldást mondok rá magamban. Mert oltárhoz mennek, hol Isten várja őket, hogy ünnepélyes esküjüket elfogadja. A házassági szertartás többnyire oly gyorsan történik, hogy az áldozat álmaiba van még merül­ve, midőn már a rideg valóság beteljesült. Hány­szor mondja a szív bátran: nem ! de ezt senki sem hallja, míg a gyáva ajk öntudat nélkül mormogja az ünnepélyes igent! Az esküvő megtörtént hidegen és komolyan, mint valamely halotti szertartás. A menyasszony nem ájult el, nem lépett visz­­sza az oltártól, csak koszorújából ejtett le egypár levelet, m­időn az egyházból kivonult. — Asszonyom! — ön elveszti koszorúja leg­szebb leveleit; engedje meg, hogy fölvegyem; szólt egy fiatal ember a menyasszonyhoz fordulva, ki könnyelmű léptekkel haladt el az egyház előtt. Egy halk siker szakadt fel Teréz kebléből, a­mint az ifjú embert felismerte.

Next