Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-11-25 / 140. szám

Második évifolyam. Előfizetési feltételek: Svr. ............................... fr* _ kr. Félé»TM.................... » » Negyedirr* • • • * » » »»▼ónként...................... » » 140 ik szára. Kolozsvárit, szereda november 25.­ Megjelenik hetenkint háromszor: V«*Am­*P» Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Munoitor utcza L. Bányai b­án alatt.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LA­P. Hirdetési dijak. Ötször halábozott sor ára 6 kr, s bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­­ményt is nyúrt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó­ hivatalok: Deésen: Krézner Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamossyvártt: Csausy testvérek. Kolozsvárit •• Stein János és Dem­jén László. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 24. Legújabb távirati szilósitások. Bécs, nov. 22. Városunk általánosan tisztelt polgármestere, dr. Zelinka András tegnap meg­halálozott, Bécs polgárságának őszinte részvéte kiséri őt sírjába. Pest, nov. 22. A magyar delegatio hadügyi osztályának tegnapi Illésében Kulin hadü­gyérhez több interpellalio intéztetett a katonás nevelőinté­zetek, az egészség, igazságszolgáltatás és ápolás­ügy reformjára vonatkozólag. A miniszter részlete­sen válaszolt ezen interpellatiokra. Délután minisz­ter­tanács tartatott ő felsége elnöklete alatt. Bécsi ágro. nov. 24 én Arany 5.59 Ezüst 115.50. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80. ára 153.50. A „vörös könyv“ és a keleti kérdés. Elöttünk fekszik teljes szövege azon előterjesztésnek, melylyel Beust báró a de­­legátiók elé terjesztett „vörös könyv“-et ki­sérte. Egy nemével a kíváncsiságnak tekintek át ama szakaszát, hol a „keleti ügyek“ fej­lődése, jelen állása, s a közös külügyminiszeri politika ide vonatkozó irányelvei vannak összefoglalva. Megvalljuk, a „vörös könyv“ e ben­nünket legközelebbről érdeklő része igen kis mértékben alkalmas várakozásunknak kielé­gítésére. Nem annyira a szakasz legnagyobb részben tagadhatlanul helyes tételeire vonat­kozólag mondjuk ezt. A „vörös könyv “-vel egyetemben mi is a Balkán-félsziget viszo­nyaiban folyvást tartó crisis gyökereit lát­juk, melyek, ha eltekintenénk is a veszély­től, m­iily hív 1ielük­ Az ünnapn! L/L« A 1 ' 1 * ' ben kifejlődhetik, már azért sajnálatramél­­tók, mert rendkívül megnehezítik az ottomán birodalom jelenlegi vezetői által megkezdett anyagi és szellemi reformok életbeléptetését. Örömünkre szolgál az is, hogy a ba­rátságos szomszédi viszony, mely közös kü­l­­ügyminiszériumunk s a nyáron erőszakos ha­lállal kimúlt Obrenovich Mihály szerb feje­delem közt fennállott, a „vörös könyv“ sze­rint az ifjú Milán kormányával szemben sem vesztett semmit őszinteségéből, sőt közös külügyérségünk súlyt fektetve annak erősí­tésére, hogy a magyar-osztrák monarchia legőszintébb , legönzetlenebb barátja Szer­biának, a jelenleg fontos kereskedelem- po­litikai és bírósági ügyekről a két állam közt megindított egyezkedésekben nyílt szí­vélyességgel viseltetik iránta. Az egyesült moldva-oláhországi fejedelemségek tekintetében csak kereskedel­mi és administratív ügyekben folyó alkudo­zásokról tartalmaz jelentést a „vörös könyv“, s még ezt is fölötte hiányosan. Elismeri pél­dául a consularis joghatóság rendelkezésé­nek fontosságát, azonban a hátrányok, me­lyeket az eddigi statusquo fentartása első­sorban hazánknak az oláhországi consulok által legkevésbbé sem védett kereskedelem­­forgalmi érdekeiben előidézendő ezen égető szükséggé vált rendezésnek a közel­jövőben kilátásba helyezése helyett csak azon nyi­latkozatra bírják, hogy nem kételkedik, mi­szerint akkor, midőn a Dunafejedelemségek jogállapota rendezett törvénykezési eljárás elegendő garanciáit nyújtandja, e kérdés is kölcsönös egyetértéssel megoldható leen­. Politikai tekintetben csak azon esemé­nyekre terjeszkedik ki itt a „vörös könyv“, melyeket a Moldva-Oláhországban organizált fegyveres csapatok betörése Bulgáriába elő­idézett, s habár megjegyzi, hogy ezen kívü­l az európai hatalmak legkomolyabb aggodal­mát nagy mértékben magára vonta az egy idő óta Romániában oly mohósággal folyta­tott fegyvergyű­jtés és katonai intézkedések alkalmazása, mely a valódi és jogosult szük­ségét egy sehonnan sem fenyegetett s azon kivül a hatalmak kezeskedése által minden irányban védett országnak messze túlhalad­ja, mégis különösen hazánknak politikai viszonyait Romániához meg sem érinti. A folyvást nyilvánosabban űzött izgatásai ro­mán kalandoroknak, s hogy többet ne em­lítsünk, azon erőszakosságok, melyeket a románok az erdélyi határszéli vidékeken elkövettek, a­nélkül, hogy bárki felelősségre vonta őket vagy elégtételt nyújtottak volna megkárosított hazánkfiainak. Mindez nem elég ok arra, hogy a „vörös könyv“ a Dunafe-­­­jedelemségekben jelentkező élénk mozgalom­ban távolról se találja indokolását a szom­szédos viszonyok bekövetkezhető erősza­kos megzavarása fölötti aggodalomnak. A „vörös könyv“-nek a keleti kérdés­­i­re vonatkozó része újabb eclatans bizonysá­^rt^enar^enyteetr\lSzar^^fim%^ bo/vlj't&sitt a m­ag^ar-osztrák monarchia kül­ügyi vezetésében. M. A. Belpolitikai szemle, biztos is résztvettek. Grocholszky kérdésére a had­ügyi deficit tárgyában a hadügyér avval válaszolt, hogy a kormány néhány nap múlva új pót­hi­telt fog a delegátiótól kérni. Az osztrák pénzügyi bi­zottság is tartott ülést. Az előadó a külügyminisze­­ri költségvetésnél indítványozza, hogy a római kö­­vetnek 37,200 frtnyi képviseleti és működési pót­lékából 5600 frt levonassék. Gross képviselő az egész, évente 54,210 forintot felemésztő római kö­vetséget kívánja confiscáltatni, felemlítvén a köz­ben, hogy a követségi palota czirádáira a mult év­ben 60,000 frt jön kidobva Ez a helyes pekono­­rcia, mit a jobboldal annyira magasztal. Az állam­­­nak 114.000 forintot dobni ki követségre Romába, holott a Quirinal retrograd tanácsai mai napság számot sem tesznek az európai politika bilanceá­ban. Ugyanez indítvány mellett szólott Rechhauer ■s, ki a követségi állomásoknak küldöttségeit min­den kis államban megkímélni, s a követségeket 5200 lrtot hozó ügynökökkel kívánja felváltatni. De báró Beust úgy vélekedik, hogy a Reich di­csősége ilyetén reductiók által nagyon elhomályo­sodik, jobban, mintha ingoványos alapú financián­­kat fölös kiadásokkal a deficit lapjaiba sülyeszt­­jük el. A képviselőház újabban gőzerővel működik,­­ halad keresztül az elébe tett törvényjavaslatokon, így november 19 -i ülésében a dalmátországi vára­­tar­isták némi módosítása iránt előterjesztett és tár­gyalt törvényjavaslatot véglegesen megszavazta, a népnevelés és közoktatás tárgyában kiküldött bi­zottságnak a népnevelési törvényjavaslatra vonat­kozó módosítványait fogadta el, s haladott a rész­letes tárgyalásnál a 15 ik § ig, köztül Nagy Péter és Tisza Kálmán kissebb módosítványait fogadva el. November 20-iki ülésébe­n a ház a 15-ik §-tól a 74-ik­­­ig haladt a tárgyalásban, s nov. 21 iki, délutáni 3 óráig tartó ülésében a 148 fe­jezetből álló javaslattal már végezett. Fontos reánk nézve Simay Gergelynek az erdélyi ut- és hídvám sérelmes ügyében a nevea­­vaslata: „Az országba törvénytelen utón behozott s némely helyeken még fennálló út- és hidvámok ideiglenes megszüntetése iránt. Tekintve azt , hogy a mely részben most is fennálló út- és hidvámok behozatala eredetileg nem a rendes és alkotmányos, hanem törvénytelen úton történt. Tekintve, hogy az ország sarkalatos törvé­nyei csak oly adónemeket ismerhető el törvénye­seknek, melyeknek behozatalát és életbeléptetését maga a törvényhozás rendeli el. Tekintve, hogy az országnak jelenleg csak egy pár helyén létező út- és hídvámok azon vi­déknek lakosait terhelik, melynek területén e vá­mok fennállanak, mi az osztóigazság­os közteher­viselés elvével egyenes ellentétben van. Tekintve, hogy az érdekelt vámok által súj­tott vidékekről a pénzügyministeriumhoz e részben már kérvényezések is létettek; Tekintve, hogy az 1848 ik évi XXX-dik t. czikkely 5-ik §-a megszabja, mikép intézkedjék a ministérium ideiglenesen az utak, hidak és más közlekedési eszközök fentartása iránt,­­ e törvény­kivív­ására fordítok. Elhatároztuk, hogy az egye­sületnek minden új­táji, mind könyvtára és iromá­nyai mindenkinek és minden időben zárva, nyílva legyenek. Alapszabályainkat (melyeket már fentebb kivonatban közöltem) kinyomatni rendeltük, a hír­lapokban az egész hazával közlendők, így a lehető legnagyobb nyilvánosság által kívántuk a gyanu­­teljes balvéleményt megc­áfolni. Megbizottjaink el is vivők alapszabályainkat a censorhoz, de ez a kegyes úr, az ur imádságánál is ártatlanabb szabályokat a politikai iratok sorába számlálván, eltiltá a sajtó alól. Itt hágott legfelsőbb fokra az üldözés! a gonosztevének megengedi a törvény magát mente­ni és védelmezni. Mi meggyaláztatánk, ország­­háboritók, alkotmánydöntők, hazaárulók, a feje­delem méltósága megvetői és letapodóinak kiálta­­tánk ki az ország előtt, és az isten és természet adta jog, a védelem és mentség útja elzáródott előttünk. És ez vala ártatlanokra a legnagyobb büntetés, nagyobb azon ítéletnél, melyet a k.­tábla két, Lovassy és Tormásy ifjú társainkra kegyel­mesen kimondott. Az üldözés közepette, a szív edződék, a lélek erőssödött ■ mi nem csüggedénk. Még egy végső lépés vola megkísértendő. Két tagot elküldünk a méltóságos királyi személynök úrhoz, megjelenteni, hogy mi egyesületet állítunk, e a gyanú elhárítása végett alapszabályainkat bemutatjuk, esedezvén egyszersmind, hogy azoknak kinyomattatását közben nem mindaddig, mig meg nem változtatik, érvény­be kell maradnia.­­ Tekintve végre, hogy a közlekedési ügy ren­­d­je alkalmával i­­e vámok az országos utak­nál, vagy mindenütt bohózandó, vagy egyes ré­­szekben is megszüntetendők lennek . Addig is, míg e tekintetben a kormány tör­vényjavaslatot terjesztene elő, s annak nyomán az országgyűlés törvényt alkothatna, mikor a pénz­­gy­minister úrnak e tárgyban tett nyilatkozata ezennt hosszabb idő kívántatik, semhogy azt jelen már végéhez közeledvö­n,éjszak alatt teraénylen, lehetne, — hozzon a t. ház következő határozatot: Az országba törvénytelen utón behozott, s némely helyeken még fennálló ut- és hidvámok Jövő 1869-ik év január 1 ső napjától kezdve: ad­atail8,’.folg * törvényhozás e tekintetben törvényt alkothatna, megszüntetnek. Ezen országos határozat foganatosításával a ministerium bizatik meg. _ Pest, nov. 19 én be-DbTzay -G®rfly aZ Ömes erdélyországi or­szágos képviselők nevében és egyetértésével. — Simay G. határozati javaslatát a ház ki­nyomatni s közelebbről tárgyalni határozta. (M.) Hosszú József mócskerületi kép­viselő az országgyűlésen Magyarország erdélyi területének megyéi, vidékei, székei és szabad kir. városaira vonatkozólag, mint „Belpolitikai szemle rovatunkban már említek, egy törvény­javaslatot nyújtott be. Előttünk fekszik a javaslat egész terjedelmében s legpregnánsabb kifejezése az elfogultságnak, a méltánytalanságnak, s a sta­­tistikát és a választási census viszonyait ignoráló tapogatódzásnak. Minderről az igaz az: „1848-ki erdélyi ideiglenes választótörvényt“ is bátran vádolhatjuk, de ennek hibái a gyorsan haladó ese­mények okozta elsietés, és az ideiglenességnek czimében is viselt jellege által is menthetők, mig Hosszú javaslata az ideiglenest felváltandó, szere­pében az elnézésnek ily szempontjaira nem tart­­suntx ^at~jje^^jpéldával kívánjuk állitá­értelmében 18 helység küld külön követeket, ezek közt Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Gyula-Fehérvár, Szamosújvár, Erzsébetváros kettőt, holott Nagy­szeben, Brassó egyet sem. Hosszú József javasla­ta meg akarja szüntetni e nevetséges aránytalan­ságot: a 18 külön követet küldő helységek közül a negyvennyolczadiki törvény értelmében két kö­vetet küldő fentnevezett ötön kívül mindnyáját megfosztja a követküldési külön jogtól ■ ad Nagy- Szebennek , Brassónak is egy-egy követet. Két követ küldésének jogában Kolozsvárt, Maros-Vásár­helyt és Károly-Fehérvárt kívánja meghagyni. De midőn sérelmet akar orvosolni, új sérelmet követ el. Maros-Vásárhely és Károly-Fehérvár mind la­kos szám, mind értelmiség és birtokcensus által qualificált választók tekintetében messze megött marad Na­gy-S­z­eb­en­n­e­k és Brassónak, és mégis két annyi politikai joggal ruháztatik fel Hosszú úr törvényjavaslata által, mint a fenteb­biek. A méltányosság hasonmérlegével mér egyéb­iránt Hosszú úr a megyék-, vidékek- és székeknek is. De idézzük a törvényjavaslatnak szövegét magát­­járása által, kieszközölni méltoztatnak. Ő méltósága küldöttünk által azt szené, hogy ő hivatalosan semmit sem akar tudni egyesületünkről, privatim pedig javasolná az eloszlást. Tehát legfőbb elöljá­rónk sem akar tudni rólunk, hanem veszélynek engedő. Midőn küldötteink a kegyes izenetet elmon­­dák, én állok föl első és egyedül azon nyilatko­zással, hogy érezve ártatlanságunkat, czélunk szentségét tintán látva, az utolsó csapásig hive maradandók egyesületünknek, társaimat a d­ügget­, betetlenségre szóllitom föl, s rövid beszédemet Kölcsey eme szavával végzem: Erőt a férfiú lelkébe, Ne fogja szivét a csüggedés; Öröm­ba jön, ha szenvedés, Egyformán lépjen ellenébe. Ezen gyűlésünkbe spionok valának jelen, azokat ujjal ki lehete mutatnunk, s én mintha láttam volna, mily kárörvendve jeleltek ki árulás tárgyá­ul. De kérdem ily nyomasztó körülmények közt, melyik hazájáért élő ifjú tudott volna mérséklő­ lenni! Engemet senki nem követel a szólásban, de egy lélekkel elfogadák a fölszóllítást. Ugyan­ezen gyűlésünkben szavalta el Lovassy László ön munkáját, a zsidók emancipatiojáról, mely mivel csupa természetjogi értekezés vala, benne sem kormány, sem alkotmány érdekelve, az a társaság iratául elfogadtatott, és bírálatra kiadatott. (Folytatása következik.) TARCZA: Adalékok a Lovassy-féle fel­ségsértési perh­oz. Mi volt és kikből állott az „If­jak társulata ?“ Közli: K. PAPP MIKLÓS. (Folyta­tsa.) És ez röviden kivonata az egyesület tervének, mi sok vitatások és küzdések után elkészülvén, végre 1834-évi julius első napjai meghozák az órát, melyben fájdalom nélkül leirhatlan öröm közt, megszületett a gyermek. Huszonhárom ifjú jelent meg az első meghívásra, kik előtt fölolva,tatván a tervezet, azt előlegesen elfogadák, s a kisded egyesület létre jött. Azonban alig jön közönségessé Posonyban egyesületünk fönnállása, az országgyűl régen uralko­dott, de soktól félre­értett, sokaktól balul fölfogott szellem rovására, minket is alaptalan hamis gyanúk­kal terhelőnek. Alig vola még néhány nap­i­­a gyenge gyermek,­­ az egy erős revolutions szövet­kezésnek, titkos öszveesküvésnek, és isten tudja még milyen kárhozatos és roszra munkáló politi­cai pártnak vala kikiáltva, melyben némely köve­tek is részt vesznek , ezen kárhozatos koholmány az ország minden részeiben nagyítva hirdettetett ki.­­ Bizony ratnak és rosznak kell lenni a gyermeknek, mely saját szüleinek sem tetszik, hát még annak, melyet szülei legjobban szeretnek, ha távolban tudják. Ily gyermecske a delegatio. Deák Ferencz már az év kezdetén vonult vissza minden részvételtől, most meg Csengery Antal utasítja vissza a danai megtiszteltetéseket, mik­et a dele­gatio tagjai részéről érik. Lassankint majd követik őt mások is a jobbról, és végül nem fog találkozó ki sem, ki ez alkotmányos Fitzliputzl­ra áhitattal­­forgassa szemeit. A magyar delegatio most is nehezen üríti ki a neki nyújtott pohárt, csak hétfőn tartotta meg második ülését, míg a lajtántúli gyorsan belemar­kolt az előtte álló ominosus munka halmazába. Az osztrák delegationak hadügyi bizottsága csütörtö­kön Gablenz tábornok elnöklete alatt ülést tartott, melyben Kuhn hadügyminiszer és Früth hadügyi Itt felhívok minden hazafit, ki a közjónak oltárára valaha áldozatot vitt, s az mint tisztátalan ajándék, szidalmak közt vetteték néki vissza papjai által, volt-e képes számolni érzelmeivel az elkese­redés első pillanatiban ? „Demoniura habes.“ Ezt véték szemére egyesületünknek ellenségei, de nem nyilván mint Kristusnak a Pharizeusok, sem bírói szék előtt, mint ég és föld törvényei parancsolják, hanem csak alattomban, és titkos Üldözések tárgyá­ul tüzenek ki bennünket, így szélvész közzé taszítva érezvén magunkat, mi kik az igazság zászlója alá esküvőnk, kik fáklyát ragadunk, hogy vezérektül az igaz utat mutassuk ki tévelygő ifjú társunknak, szégyeltünk volna elcsüggedni, a kísértet óráiban, miserim virum fortem probant, és mi még gyenge ifjak egymásba fogozvák, lelkünkben megesküvén, mig erünk győzi a viharban szilárd kebellel állani. Elkezdünk munkálkodásokat, olvastunk, irtunk, birálgattunk, és szavaltunk, s egyesületünk egyfelől nevelkedni kezdett, de fájdalom más részről fogyott. Tagtársaink közül némelyek fejnökeik által gyakor­lási helyek vesztése alatt, mások szüleiknek levél­ben érkezett kemény parancsa által kényszerittettek a kitérésre. Keseredve váltak meg egymástól, s az érzékeny megválást, mi nyilván történt, az alattomos kémik, a gonosz czél csaldatlan jelen­ségének hirdetők. „Mig erőnk győzi szilárd lélekkel állani a viharban, vala az erős eltökélet, s minden tehet­ségünket a terhes gyanú megc­áfolása és czélunk

Next