Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-05-23 / 60. szám
Harmadik évi folyam: _______________—•— " * " ■ — Előfizetési feltételek: Évre .............................12 frt — kr. Félévre...................................6 „ — n Negyedévre .... 3 „ — B Hnvenként.............................1 — Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. AGYAR POLITIKAI LAP. fió-ik szám Kolozsvárn, vasárnap május 23. Hirdetési dijak. Ötször hatábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok: DGákon: Krémer Sámuel. EnyvUn: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Siamovisvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, MÁJUS 22. Legújabb távirati tudósítások. Pest, május 22 (Eredeti Távirat.) Az „Arany Trombita“ ellen G. Szabó János, a kir. ügyész által megindított sajtóper vádlevele Sassy Árpádot felségsértésért inkriminált czikkéért 6 évi fogság és 3000 ftnyi pénzbüntetésben indítványozza elmarasztalni. Pest, május 20 Ma Rbáday László gr. szentendrei képviselő választását az illető országgyűlési veréshaló osztály megsemmisítette. Keglevich Béla gr., Dániel Márton, Patrubány Gergely, Klapka György, Érkövy A. Wodianer Béla, Oláh Miklós, Török Sándor, Szögyény László, Wodianer Albert, Justh Kálmán, Szeniczey Ödönt igazolta. Csotta János a fiumei vasút ügyében, Miletics Szvetozár az osztrák magyar kormány Bosnyia iránti viszonyait illetőleg Németh Albert a hevesi király biztos, egyes tisztviselőknek önkénye ügyében interpellált. Az országgyűlés napirendjén a válaszfelirat ügye volt. Szólották Pulszky Ferencz a felirati bizottság, Tisza Kálmán a saját javaslata mellett. Bukarest, május 21. Városunk polgármesterévé Cantacuceno György neveztetett ki. A kamra a projestin kívül minden választást igazolt. Bécsi ágro máj. 20-án Arany 5.85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.—.áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Az erdélyi kir. tábla biráinak kinevezéséről. ii. Azon tekintetek és érdekek, melyek az elnök kinevezésénél mérvadók voltak, nem csekély mértékben gyakoroltak befolyást egy s más a névsorban előforduló kinevezésnél, kivált pedig a kolozsvári úrbéri törvényszék elnökénél, kinek nevével nem csekély meglepetésünkre az érintett névsorban találkozunk, mit , különösen a bírói pályán „ventre a térre“ haladó szédítő előmenetele különben megfoghatatlan tényét főként azon körülmény fejti meg, hogy főrendi születésű, ami nem éppen absurddá teszi azon föltevést, hogy az első osztályú elnöki állomás azért maradt egyelőre betöltetlen, hogy ad majorem aristocratiae glóriam rövid idő leforgása után őt lehessen abba beleültetni. A táblánál eddig alkalmazásban volt és újonnan kinevezett néhány biró nevével örömmel és benső megelégedéssel találkoztunk. Becses tehetségek és erők, melyek bármely főtörvényszék díszére és becsületére válnak. Néhány megmarasztottra nézve szerettük volna az egyszeri iskolamesterrel mondani: Látok néhány gyermeket, ki nincs jelen. A szász főtörvényszéktől átszármazott bírák kétségtelen, igen jó acquisitio a kir. táblára nézve. Ezen bírák működéséhez a legjobb reményeket csatoljuk, mert mind alapos jogismeretre, mind szorgalomra és becsületességre nézve kipróbált tehetségek és jellemek. A bírói pályán új név egyetlen egy fordul elő, s mivel a kinevezett jogtanár volt, óhajtjuk, hogy a testület, melytől elvárandó, épp oly mély sajnálattal bocsássa el és fájlalja kilépését, és azon testület, melynek kebelébe lép, oly őszinte örömmel üdvözölje és fogadja, mint ez történt dr. Paules Tivadar pesti egyetemi tanárral, mely örömben a nagy közönség tiszta szívből osztozott. Tekintve az angolhoni főtörvényszéki kinevezéseket, melyek sorában számos ügyvéd fordul elő, kik az ügyvédi pályáról közvetlen a bírói pályára lépendők, feltűnő lehet, hogy az erdélyi bírák névsorában egyetlen egy ügyvédet sem láthatunk kinevezve. Midőn hivatva érezzük magunkat az ügyvédi kar nevében azon föltevés ellen tiltakozni, mintha az erdélyi ügyvédek között ne volna számos oly tehetség, mely képes és érdemes arra, hogy kir. táblai bírói hivatalt viseljen és kellőleg betöltsön; az ebbeli mulasztás okát azon körülményben kell hogy találjuk, miszerint azon fennérintett medium előtt, melynek informatiója folytán állíttatott össze a kir. táblai bírák névsora, az ügyvéd egyátalában nem grata persona, a bureaucrata és aristocrata természetes hajlamaihoz tartozik, hogy az ügyvédet nem igen szívelheti. Azonban meg vagyunk győződve, hogy nincs ügyvéd, ki a kérdéses mulasztást rész néven venné; valamennyien azon óhajt és kívánságot táplálják, hogy a kinevezett bírák a haza és hivatalok igényeinek becsülettel feleljenek meg és nyomorult törvénykezési viszonyainkra nézve egy jobb és szebb aerát nyissanak meg, ami ha bekövetkezend, a nagy közönséggel együtt az ügyvédek első sorban fogják elismerésüket és megelégedésüket hangoztatni. Egy jobboldali.*) Erdélyi közélet. © Honvédtoborzás. Graeff Ede, tábornok, az erdélyi honvédelmi kerület parancsnoka s Inczédy Sámuel, ezredes már pár nap óta városunkban időznek a toborzások érdekében, mindazonáltal igen gyenge a toborzások iránt mutatkozó érdekeltség. Ifjúságunk nem tud ez intézmény iránt lelkesülni. Azért, mivel a közvélemény a honvédség intézménye is „d a nadzajándok“-nak tekinti, mivel az Andrássy kormány kezeiből nyeri? Avagy tán magát ez intézményt tartja mai, tüzérség nélküli szerkezetében gyarló védelmi erőnek mely kevés reményt kelt jövője iránt? Lehet némelyeket még a feketesárga kardbojt és zsinórzat is bizalmatlanná tesz véderőnk ez egyetlen nemzeti alkatrésze iránt ? Sokan még magával ez intézménynyel sincsenek tisztában ; annak idején elszalaszták a honvédelmi törvényt, s a toborzás intézői ma épen semmit sem tesznek róla, hogy az (teszem széthordott ingyen közlapok, utczai falragaszok által) a nagyközönség számára hozzáférhetővé legyen. Számosan még az iránt is tájékozatlanok, hogy mi a honvéd önkétes minősítvénye? Hisz önmaga a honvédelmi törvény ide vonatkozó szakasza is elég homályos, a toborzási bizottságok számára kiadott utasítás még oly kevéssé forog közkézen, mintha parancs volna azt a közönségtől légmentesen elzárva tartani. Toborzási irodáról, máig mit sem tudunk. De sőt még a toborzás napját sem juttaták közzététel végett a lapoknak hivatalosan tudtára sat. S még hosszú sorát hozhatnók fel a toborzás kivitele körüli mulasztásoknak, mik fő tényezők arra, hogy a honvédség életrevaló, mert jelen alakjában is fejleszthető, tökéletesíthető intézménye az életbeléptetés kezdeménye körül lelkesültség helyett közönynyel, bizalom helyett gyanúval, s eredmény helyett (mint Pesten és Temesvárit is) felsüléssel találkozik. Istenem! mi más látványról irt Ocsvay Ferencz „Közlöny“ e, midőn Dobay ezredes és Cserey őrnagy ugyancsak Kolozsvártt, de húsz év előtt a 11 honvédzászlóaljat szervezték, toborzották. A királyföldi képviselők értekezlete. A szász ispán pünkösd vasárnapján érkezett meg Nagy-Szebenbe Pestről, hol oda működött, hogy az országgyűlés szász képviselőit közeledésre, összetartásra birja. E végből zárt értekezletre hivá folyó hó 11 én a képviselő urakat az országházba össze. A fővárosban tartózkodó szász képviselők közül ki sem utasítá vissza a barátságos meghívást, s ifjú és ó-szászok egyaránt résztvettek a conferentián, melyet a komes tapintatos megnyitó szónoklattal vezetett be. A szász nemzetet érdeklő kérdésekben egyességet hozni létre, a kölcsönös érintkezés , szabályszerű eszmecserének utat nyitni, a mai pártok további torzsalkodásának elejét venni, s a társadalmi életbe átment viszálkodást barátságos egyetértéssé változtatni át; ez volt mint a komes beszéde kiemelés czélja a királyföldi képviselők tanácskozásának létrehozatalával. A komes erősen hangsúlyozá, hogy az összes szász nemzet közvéleménye élénken nyilatkozik ez egyesülés szüksége mellett; több nála tisztelgő küldöttség, hozzá intézett felirat, épp mint magánosok felhívták, hogy befolyását a szász pártok kiegyeztetésére latba vetni el ne mulaszsza. A mult országgyűlés szász képviselői is a békés egyetértés mellett nyilatkoztak küldőikhez intézett követi jelentéseikben sat. A komes indítványa azon egyhangon hozott határzatot szülé, hogy a királyföld képviselői a jövőben saját értekezletükön minden jelentős kérdést nyíltan s leplezetlenül megvitatnak. Ez értekezlet azonban nem köti az egyes képviselőt az országgyűlés plénuma elé hozott kérdés vitatása s az osztályok vagy az összgyűlés szavazása körül. *) Nem osztjuk a czikk írójának nézeteit ugyan egészen, de jellemzőnek találtuk e czikket egy telivér ,jobboldali* tollából, a így közre adtuk. Sterk. Maguk az ószászok ellene mondtak egyik elvbarátuk véleményének, mely az ifjú szászok kissebbségében levő pártjától a többség javára feltétlen megadást kívánt. Ezután tehát a szász képviselők külön is conferentiáznak. Alkotányos állapotok Fogarasban. (Császár Bálint képviselő interpellatiója.) T. ház! Számos hírlapi közleményekből, valamint Fogarasvidéke bizottmánya közgyűlése többségének határozatai s törvénysértő tényei ellen az alkotmányos érzelmű magyar kisebbségi párt által emelt óvásokból s a magas belügyministériumhoz intézett sérelmi panaszfeliratból, úgyszintén a fogarasvidéki legközelebbi követválasztás tárgyában megjelent hírlapi czikkekből s a fogarasvidéki magyar alkotmányos érzelmű választók részéről a magas belügyministeriumhoz intézett sérelmi panaszokból következő események váltak köztudomás tárgyaivá: 1-e1. Hogy Fogarasvidék azon bizottmányi ülésében, melyben a jelen országgyűlést egybehívó kegyelmes királyi leirat fölolvastatott, vidéki első alispán Codru Dragosanu Germány, továbbá gör. e. püspöki helyettes Antonelli János urak nyilvánosan azon kijelentést tevék, miszerint Erdély uniója őket, mint románokat nem kötelezheti s hivatkozván a románoknak a nagyszebeni országgyűlésen kivívott, az 1863 ki alkotmányos állásukra, mely szerint Erdély, mint önálló fejedelemség külön törvényhozási testülettel bir, következőleg a pesti hongyülés a románokra nézve nem illetékes, azon indítványt tevék, mikép: „A magas kir. leirat e megyében ne teljesittessék, illetőleg, hogy követeket a pesti hongyülésre ne válaszszanak.“ Mely indítványt Codru alispán az utóbb oda módositá, hogy ha már a magas kir. leiratnak ellenállni nem lehet, az, csakis az erőszak kényszerének engedve, de nem jó kötelességérzetből tejesittessék a szót. Azon tény, hogy Fogarasvidéken jelenlegi főtisztje Tamásiy László úr ezen a dacoromán törekvésű megyei reactio vezetői által a magyar szent korona egységének sérthetetlensége és a szentesített alkotmány biztosítékai ellen a megyei bizottmányban támasztott vitának és intézett forradalmias színezetű föllépésének kötelesség ellenesen páratlan türelmességgel tért engedett, sőt mi több, a fennérintett reactionárius elveket magáévá tevő többség határozatának jegyzőkönyvbe iktatását egy szóval sem akadályozta, 3 or. Azon tény, hogy a legközelebbi követválasztás alkalmával, midőn Fogarasvidékben az ösmeretes Macellariu-féle szerdahelyi gyűlés által kiküldött bizottmány sugallata folytán a daco-román reactio a végre, hogy egyik fővezérét Baritiu urat az alkotmányos érzelmű magyar román párt jelöltje ellenében, azon kikötéssel, hogy a pesti hongyűlésen meg nem jelenik, követül megválasztani szövetkezett, a megyében az elsőtől az utolsóig Baritiu mellett pártállást elfoglaló hivatalnokok törvénytelenségei és hallatlan visszaélései korlátozására a jelenlegi megyefőnök Tamásiy László úr egyetlen egy hivatalos lépést nem tett, sőt megengedte, hogy a megyei szolgabirák minden magyar érzelmű választókat, kik a megyében választótársaikkal értekezendők, egyik vagy másik községben megjelentek, vasba veressék és 3—4 napig fogva tartva, azokat a választók véghetetlen megbotránkozására, mint bűnös foglyokat, a megye székhelyére, Fogarasra kísértessék be; megengedte továbbá, daczára számtalan panaszoknak, és elnézte, hogy a megyei szolgabirák azon falu-elöljárókat stb, kik a daco román reactionarius czél keresztülvitelére kellő erényt nem fejtettek ki, hivatalukból elmozdítsák és több izbeli kérdések daczára megtagadta azon czélral hivatalos intézkedést, hogy az alkotmányos érzelmű magyar román választók, mivel a daco román czélokra nem szövetkeztek, községünkben a legemberetlen insultatiók és reeriminatióknak szolgabiráik, községelöljáróik és papjaik részéről kitéve ne legyenek. Ezen és számtalan más, jelen alkalommal fel nem sorolható tények utólagosan kimutatják, miszerint Fogaras vidékében az ellenségeskedés jelentőségére nézve egybe sem hasonlítható a Hevesmegyében mutatkozott ellenzéki iránynyal, főleg, minthogy a Fogaras vidékében lábra kapott és fájdalom máig uralkodó reactio a jelen országgyűlés egyik pártárnyalata politikai hitelve szellemében sem történik, hanem történik a Maczellariuféle daco román törekvésű, magát nemzeti pártnak czímező, de a nép véleményében nem gyökerező erdélyi reactionárius és mélyen hazafiatlan érzelmű párt nevében. És mégis, míg más megyékben a kormány rendreutasítási erélye oly teljesen nyilatkozott, Fogarasvidéke alkotmányos rendje helyreállítása érdekében egy hajszálnyi lépés sem létetett, ott a megye bizottmányban oly hangon beszélnek ma is, mintha Bratiano-féle ministerium dirigálna és nem más. Miután a fentebbi tényekből világosan belátható, hogy „a capite foedet piscis“, azaz magyarán mondva: a fogarasvidéki alkotmány-ellenes rendetlenségek jelenlegi román főtiszt Tamásiy László úr erélytelenségéből, képtelenségéből, sőt egyenes hazafias akarat hiányából erednek, mely megyei állapot az alkotmányos érzelmű román, magyar és német párt legnagyobb elkeseredését szülvén, s a kormány iránti bizalom érzetét megrendítvén, tartatlanná vált, — több oldalról felszólítás következtében tisztelettel bátorságot veszek magamnak következő interpellációt intézni a belügyminiszer úrhoz: „Van-e tudomása a fogarasvidéki alkotmánysértő jogállapotokról, az ottan uralkodó daco-román reactio fennérintett közbotrányt előidéző tényeiről, s a kormány köztekintélyét sértő működéséről ? és mi intézkedéseket hajlandó tenni e megye alkotmányos rendje helyreállítása, daco román törekvések meggátolása, és azok tényezői rendreutasítása érdekében?“ Az állam és határai. (Laboulaye után.) XII. Az egyéni szabadság tárgyát képezte atyáink lelkesedésének ; ma a jogtudósokon kivül senki nem foglalkozik vele; hozzá szoktunk azon kormányzathoz, melyet gyakran a forradalom egyik vívmányaként hallanunk dicsértetni. Hivatalnokaink tiszteletet érdemlő jellege, eléggé nem méltányolható engedékenysége, s az esküdtszéknek türelmetlensége, sőt néha gyöngesége is szerencsésen elrejtik előlünk büntető törvényeink hiányait. E törvények szelleme még azonos a régi inquisitióéval, azok inkább bűnösöket, mint ártatlanokat keresnek. Az előleges fogság kiterjedt használatban van; a titkos instructio a vádlottnak a bird becsületén és értelmén kívül semmi biztosítékot nem nyújt; a törvényszéknél egyedül az elnök vezeti a megidézettek és tanuk kihallgatását, s az ő végelőadása határoz rendesen a vádlott sorsa fölött. Mindez ellentétben áll az angol és amerikai törvényekkel, melyek a kezesség melletti szabadon hagyást pártolják, a perfolyam minden fokozatán a nyilvánosságot érvényesítik, s az ítélőszék elnökét a vádlott védelmezőjévé teszik. Angliában nincs vádlott, ki az intézmények és egyének ellen panaszoskodhatnék; ha elbukik az csak saját bűnösségének súlya alatt történik meg. Mennyire kívánatos volna, hogy a közvélemény mint hajdan, úgy most is felszólaljon e nagy reformok mellett. Hatóságaink meg vagyok győződve örömest csatlakoznának hozzá, s az állam semmit nem vesztene hatalmából, hisz az igazság és emberiség győzelme az övé is. Nem igen szükség bővebben szólanom az ipar- és kereskedelmi szabadságról; ez ma már megnyert ügyet képez; minden egyéni jogok közül ezt fogta fel az állam leghelyesebben. A pénzügyi érseket is tisztán látóvá téve , tudva van elvégre, hogy az egyesek gazdagsága képezi a közvagyonosságot, s hogy az mindig arányban van a szabadsággal. Velencze, Hollandia és Angolország szembeszökő bizonyítékok ezen igazság mellett........Mennyi időre volt szükség, hogy ide juthassunk! Hány század alatt nem tartotta a saját bölcsesége által elvakult kormányzat képtelennek a járszalag nélkül haladásra! Mennyi intézkedés nem létetett, melyeknek a hasztalanság még legkisebb hibája volt! Földmivelési, gyártási, hajózási törvények, semmi nem kerülheti el királyaink és tanácsosaiknak szerencsétlen buzgóságát; jót akarva, teljes jóhiszemmel örökíték ők meg a tudatlanságot, nyegleséget és nyomort. Végre a világosság kívülről hozzánk is elérkezett; megértették hogy nem volt tudomány, sem kormányzati ügyesség, mely felért volna a magánérdekkel ; hogy a látszólagos szabálytalanság, mely őseinket elijesztő, termékenyebbnek mutatkozott a meddő egyöntetűségnél, melyben önmagának tetszelgett az államférfiak eszélyessége. Nagy tanulságot képezne ez ha nem hiányoznék a bátorság azon elvnek tökéletes érvényre emelésére, mely