Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-05-23 / 60. szám

Harmadik évi folyam: _______________—•— " * " ■ — Előfizetési feltételek: Évre .............................12 frt — kr. Félévre...................................6 „ — n Negyedévre .... 3 „ — B Hnve­nként.............................1 — Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. AGYAR POLITIKAI LAP. fió-ik szám Kolozsvárn­, vasárnap május 23.­­ Hirdetési dijak. Ötször hatábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó­hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: DGákon: Krémer Sámuel. EnyvUn: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Siamovisvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit:­ Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt: Wittich Józsefnél.­ ­ KOLOZSVÁR, MÁJUS 2­2. Legújabb távirati tudósítások. Pest, május 22 (Eredeti Távirat.) Az „A­­rany Trombita“ ellen G. Szabó János, a kir. ügyész által megindított sajtóper vádlevele Sassy Árpádot felségsértésért inkriminált czikkéért 6 évi fogság és 3000 ftnyi pénzbüntetésben indítványoz­za elmarasztalni. Pest, május 20 Ma Rbáday László gr. szent­endrei képviselő választását az illető országgyű­lési verésh­aló osztály megsemmisítette. Keglevich Béla gr., Dániel Márton, Patrubány Gergely, Klapka György, Érkövy A. Wodianer Béla, Oláh Miklós, Török Sándor, Szögyény László, Wodia­ner Albert, Justh Kálmán, Szeniczey Ödönt igazol­ta. Csotta János a fiumei vasút ügyében, Miletics Szvetozár az osztrák magyar kormány Bosnyia iránti viszonyait illetőleg Németh Albert a hevesi király biztos, egyes tisztviselőknek önkénye ügyé­ben interpellált. Az országgyűlés napirendjén a válaszfelirat ügye volt. Szólották Pulszky Ferencz a felirati bizottság, Tisza Kálmán a saját javasla­ta mellett. Bukarest, május 21. Városunk polgármes­terévé Cantacuceno György neveztetett ki. A kam­ra a projestin kívül minden választást igazolt. Bécsi ágro máj. 20-án Arany 5.85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.—.áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Az erdélyi kir. tábla biráinak kine­vezéséről. ii. Azon tekintetek és érdekek, melyek az elnök kinevezésénél mérvadók voltak, nem csekély mértékben gyakoroltak befolyást egy s más a névsorban előforduló kinevezésnél, kivált pedig a kolozsvári úrbéri törvényszék elnökénél, kinek nevével nem csekély meg­lepetésünkre az érintett névsorban találko­zunk, mit , különösen a bírói pályán „ven­tre a térre“ haladó szédítő előmenetele kü­lönben megfoghatatlan tényét főként azon körülmény fejti meg, hogy főrendi születésű, a­mi nem éppen absurddá teszi azon fölte­vést, hogy az első osztályú elnöki állomás azért maradt egyelőre betöltetlen, hogy ad majorem aristocratiae glóriam rövid idő le­forgása után őt lehessen abba beleültetni. A táblánál eddig alkalmazásban volt és újonnan kinevezett néhány biró nevével öröm­mel és benső megelégedéssel találkoztunk. Becses tehetségek és erők, melyek bármely főtörvényszék díszére és becsületére válnak. Néhány megmarasztottra nézve szeret­tük volna az egyszeri iskolamesterrel mon­dani: Látok néhány gyermeket, ki nincs jelen. A szász főtörvényszéktől átszármazott bírák kétségtelen, igen jó acquisitio a kir. táblára nézve. Ezen bírák működéséhez a legjobb reményeket csatoljuk, mert mind alapos jogismeretre, mind szorgalomra és becsületességre nézve kipróbált tehetségek és jellemek. A bírói pályán új név egyetlen egy fordul elő, s mivel a kinevezett jogtanár volt, óhajtjuk, hogy a testület, melytől elvárandó, épp oly mély sajnálattal bocsássa el és fáj­lalja kilépését, és azon testület, melynek ke­belébe lép, oly őszinte örömmel üdvözölje és fogadja, mint ez történt dr. Paules Tivadar pesti egyetemi tanárral, mely örömben a nagy közönség tiszta szívből osztozott. Tekintve az angolhoni főtörvényszéki kinevezéseket, melyek sorában számos ügy­véd fordul elő, kik az ügyvédi pályáról köz­vetlen a bírói pályára lépendők, feltűnő le­het, hogy az erdélyi bírák névsorában egyet­len egy ügyvédet sem láthatunk kinevezve. Midőn hivatva érezzük magunkat az ügyvédi kar nevében azon föltevés ellen til­takozni, mintha az erdélyi ügyvédek között ne volna számos oly tehetség, mely képes és érdemes arra, hogy kir. táblai bírói hiva­talt viseljen és kellőleg betöltsön; az ebbeli mulasztás okát azon körülményben kell hogy találjuk, miszerint azon fennérintett medium előtt, melynek informatiója folytán állíttatott össze a kir. táblai bírák névsora, az ügyvéd egyátalában nem grata persona, a bureaucra­ta és aristocrata természetes hajlamaihoz tar­tozik, hogy az ügyvédet nem igen szível­heti. Azonban meg vagyunk győződve, hogy nincs ügyvéd, ki a kérdéses mulasztást rész néven venné; valamennyien azon óhajt és kí­vánságot táplálják, hogy a kinevezett bírák a haza és hivatalok igényeinek becsülettel feleljenek meg és nyomorult törvénykezési vi­szonyainkra nézve egy jobb és szebb aerát nyissanak meg, a­mi ha bekövetkezend, a nagy közönséggel együtt az ügyvédek első sorban fogják elismerésüket és megelégedé­süket hangoztatni. Egy jobboldali.*) Erdélyi közélet. © Honvédtoborzás. Graeff Ede, tábor­nok, az erdélyi honvédelmi kerület parancsnoka s Inczédy Sámuel, ezredes már pár nap óta váro­sunkban időznek a toborzások érdekében, mind­azonáltal igen gyenge a toborzások iránt mutatko­zó érdekeltség. Ifjúságunk nem tud ez intézmény iránt lelkesülni. Azért, mivel a közvélemény a honvédség intézménye is „d a na­­­dzaj­á­n­d­o­k“-nak tekinti, mivel az Andrássy kormány kezeiből nyeri? Avagy tán magát ez intézményt tartja mai, tüzér­ség nélküli szerkezetében gyarló védelmi erőnek mely kevés reményt kelt jövője iránt? Lehet némelyeket még a feketesárga kardbojt és zsinórzat is bizalmatlanná tesz véd­erőnk ez egyetlen nemzeti alkatrésze iránt ? So­kan még magával ez intézménynyel sincsenek tisz­tában ; annak idején elszalaszták a honvédelmi tör­vényt, s a toborzás intézői ma épen semmit sem tesznek róla, hogy az (teszem széthordott ingyen köz­lapok, utczai falragaszok által) a nagy­közönség számára hozzáférhetővé legyen. Számosan még az iránt is tájékozatlanok,­­ hogy mi a honvéd önké­­tes minősítvénye? Hisz önmaga a honvédelmi törvény ide vonatkozó szakasza is elég homályos, a toborzási bizottságok számára kiadott utasítás még oly kevéssé forog közkézen, mintha parancs volna azt a közönség­től légmentesen elzárva tartani. Toborzási iro­dáról, máig mit sem tudunk. De sőt még a tobor­zás napját sem juttaták közzététel végett a lapok­nak hivatalosan tudtára sat. S még hosszú sorát hozhatnók fel a toborzás kivitele körüli mulasztásoknak, mik fő tényezők arra, hogy a honvédség életrevaló, mert jelen alak­jában is fejleszthető, tökéletesíthető intézménye az életbeléptetés kezdeménye körül lelkesültség helyett közönynyel, bizalom helyett gyanúval, s eredmény helyett­­ (mint Pesten és Temesvárit is) felsülés­sel találkozik. Istenem! mi más látványról irt Ocs­­v­a­y Ferencz „Közlöny“ e, midőn Dobay ezredes és Cserey őrnagy ugyancsak Ko­­lozsvártt, de húsz év előtt a 11 honvéd­­zászlóaljat szervezték, toborzották.­­ A királyföldi képviselők értekez­lete. A szász ispán pünkösd vasárnapján érkezett meg Nagy-Szebenbe Pestről, hol oda működött, hogy az országgyűlés szász képviselőit közeledés­re, összetartásra birja. E végből zárt értekezletre hivá folyó hó 11 én a képviselő urakat az ország­házba össze. A fővárosban tartózkodó szász képvi­selők közül ki sem utasítá vissza a barátságos meg­hívást, s ifjú és ó-szászok egyaránt résztvettek a conferentián, melyet a komes tapintatos megnyitó szónoklattal vezetett be. A szász nemzetet érdeklő kérdésekben egyességet hozni létre, a kölcsönös érintkezés , szabályszerű eszmecserének utat nyitni, a mai pártok további torzsalkodásának elejét venni, s a társadalmi életbe átment viszálkodást barátsá­gos egyetértéssé változtatni át; ez volt mint a komes beszéde kiemelé­s czélja a királyföldi kép­viselők tanácskozásának létrehozatalával. A komes erősen hangsúlyozá, hogy az összes szász nemzet közvéleménye élénken nyilatkozik ez egyesülés szüksége mellett; több nála tisztelgő kül­döttség, hozzá intézett felirat, épp mint magánosok felhívták, hogy befolyását a szász pártok kiegyez­tetésére latba vetni el ne mulaszsza. A mult or­szággyűlés szász képviselői is a békés egyetértés mellett nyilatkoztak küldőikhez intézett követi je­lentéseikben sat. A komes indítványa azon egyhangon hozott határzatot szülé, hogy a királyföld képviselői a jö­vőben saját értekezletükön minden jelentős­ kér­dést nyíltan s leplezetlenül megvitatnak. Ez érte­kezlet azonban nem köti az egyes képviselőt az országgyűlés plénuma elé hozott kérdés vitatása s az osztályok vagy az összgyűlés szavazása körül. *) Nem osztjuk a czikk írójának nézeteit ugyan egé­szen, de jellemzőnek találtuk e czikket egy telivér ,jobbolda­li* tollából, a így közre adtuk. S­terk. Maguk az ószászok ellene mondtak egyik elvbará­­tuk véleményének, mely az ifjú szászok kissebbsé­­gében levő pártjától a többség javára feltétlen meg­adást kívánt. Ezután tehát a szász képviselők kü­lön is conferentiáznak. Alkot­­­ányos állapotok Foga­­rasban. (Császár Bálint képviselő in­ter­pel­la­­tiója.) T. ház! Számos hírlapi közleményekből, va­lamint Fogarasvidéke bizottmánya közgyűlése több­ségének határozatai s törvénysértő tényei ellen az alkotmányos érzelmű magyar kisebbségi párt által emelt óvásokból s a magas belügyministériumhoz intézett sérelmi panaszfeliratból, úgyszintén a fo­­garasvidéki legközelebbi követválasztás tárgyában megjelent hírlapi czikkekből s a fogarasvidéki ma­gyar alkotmányos érzelmű választók részéről a magas belügyministeriumhoz intézett sérelmi pana­szokból következő események váltak köztudomás tárgyaivá: 1-e1. Hogy Fogarasvidék azon bizottmányi ülésében, melyben a jelen országgyűlést egybehí­vó kegyelmes királyi leirat fölolvastatott, vidéki első alispán Codru Dragosanu Germány, továbbá gör. e. püspöki helyettes Antonelli János urak nyil­vánosan azon kijelentést tevék, miszerint Erdély uniója őket, mint románokat nem kötelezheti s hi­vatkozván a románoknak a nagyszebeni ország­gyűlésen kivívott, az 1863 ki alkotmányos állásuk­ra, mely szerint Erdély, mint önálló fejedelemség külön törvényhozási testülettel bir, következőleg a pesti hongyülés a románokra nézve nem illetékes, azon indítványt tevék, mikép: „A magas kir. le­irat e megyében ne teljesittessék, illetőleg, hogy követeket a pesti hongyülésre ne válaszszanak.“ Mely indítványt Codru alispán az utóbb oda mó­dositá, hogy ha már a magas kir. leiratnak ellen­állni nem lehet, az, csakis az erőszak kényszeré­nek engedve, de nem jó kötelességérzetből tejesit­­tessék a szót. Azon tény, hogy Fogarasvidéken je­lenlegi főtisztje Tamásiy László úr ezen a daco­román törekvésű megyei reactio vezetői által a magyar szent korona egységének sérthetetlensége és a szentesített alkotmány biztosítékai ellen a me­gyei bizottmányban támasztott vitának és intézett forradalmias színezetű föllépésének kötelesség el­lenesen páratlan türelmességgel tért engedett, sőt mi több, a fennérintett reactionárius elveket magáé­vá tevő többség határozatának jegyzőkönyvbe ik­tatását egy szóval sem akadályozta, 3 or. Azon tény, hogy a legközelebbi követ­választás alkalmával, midőn Fogarasvidékben az ösmeretes Macellariu-féle szerdahelyi gyűlés által kiküldött bizottmány sugallata folytán a daco-ro­­mán reactio a végre, hogy egyik fővezérét Baritiu urat az alkotmányos érzelmű magyar román párt jelöltje ellenében, azon kikötéssel, hogy a pesti hongyűlésen meg nem jelenik, követül megválasz­tani szövetkezett, a megyében az elsőtől az utol­sóig Baritiu mellett pártállást elfoglaló hivatalno­kok törvénytelenségei és hallatlan visszaélései kor­látozására a jelenlegi megyefőnök Tamásiy László úr egyetlen egy hivatalos lépést nem tett, sőt meg­engedte, hogy a megyei szolgabirák minden ma­gyar érzelmű választókat, kik a megyében válasz­tó­társaikkal értekezendők, egyik vagy másik köz­ségben megjelentek, vasba veressék és 3—4 napig fogva tartva, azokat a választók véghetetlen megbotránkozására, mint bűnös foglyokat, a megye székhelyére, Fogarasra kísértessék be; megengedte to­vábbá, daczára számtalan panaszoknak, és elnézte, hogy a megyei szolgabirák azon falu-elöljárókat stb, kik a daco román reactionarius czél keresztül­vitelére kellő erényt nem fejtettek ki, hivatalukból elmozdítsák és több izbeli kérdések daczára meg­tagadta azon czélral hivatalos intézkedést, hogy az alkotmányos érzelmű magyar román választók, mi­vel a daco román czélokra nem szövetkeztek, köz­ségünkben a legemberetlen insultatiók és reerimi­­natióknak szolgabiráik, községelöljáróik és papjaik részéről kitéve ne legyenek. Ezen és számtalan más, jelen alkalommal fel nem sorolható tények utólagosan kimutatják, miszerint Fogaras vidékében az ellenségeskedés je­lentőségére nézve egybe sem hasonlítható a Heves­­megyében mutatkozott ellenzéki iránynyal, főleg, minthogy a Fogaras vidékében lábra kapott és fáj­dalom­­ máig uralkodó reactio a jelen országgyű­lés egyik pártárnyalata politikai hitelve szellemé­ben sem történik, hanem történik a Maczellariu­­féle daco román törekvésű, magát nemzeti pártnak czímező, de a nép véleményében nem gyökerező erdélyi reactionárius és mélyen hazafiatlan érzelmű párt nevében. És mégis, míg más megyékben a kormány rendreutasítási erélye oly teljesen nyilatkozott, Fo­garasvidéke alkotmányos rendje helyreállítása ér­dekében egy hajszálnyi lépés sem létetett, ott a m­egye bizottmányban oly hangon beszélnek ma is, mintha Bratiano-féle ministerium dirigálna és nem más. Miután a fentebbi tényekből világosan belát­ható, hogy „a capite foedet piscis“, az­az magya­rán mondva: a fogarasvidéki alkotmány-ellenes ren­detlenségek jelenlegi román főtiszt Tamásiy László úr erélytelenségéből, képtelenségéből, sőt egyenes hazafias akarat­ hiányából erednek, mely megyei ál­lapot az alkotmányos érzelmű román, magyar és német párt legnagyobb elkeseredését szülvén, s a kormány iránti bizalom érzetét megrendítvén, tart­­­atlanná vált, — több oldalról felszólítás követ­keztében tisztelettel bátorságot veszek magamnak következő interpellációt intézni a belügyminiszer úrhoz: „Van-e tudomása a fogarasvidéki alkotmány­sértő jogállapotokról, az ottan uralkodó daco-ro­­mán reactio fennérintett közbotrányt előidéző tén­­yeiről, s a kormány köztekintélyét sértő működé­séről ? és mi intézkedéseket hajlandó tenni e me­gye alkotmányos rendje helyreállítása, daco román törekvések meggátolása, és azok tényezői rendre­utasítása érdekében?“ Az állam és határai. (Laboulaye után.) XII. Az egyéni szabadság tárgyát képezte atyáink lelkesedésének ; ma a jogtudósokon kivül senki nem foglalkozik vele; hozzá szoktunk azon kormányzathoz, melyet gyakran a forradalom egyik vívmányaként hallanunk dicsértetni. Hivatalnokaink tiszteletet érdemlő jellege, eléggé nem méltányol­ható engedékenysége, s az esküdtszéknek türel­metlensége, sőt néha gyöngesége is szerencsésen elrejtik előlünk büntető törvényeink hiányait. E törvények szelleme még azonos a régi inquisitióé­­val, azok inkább bűnösöket, mint ártatlanokat ke­resnek. Az előleges fogság kiterjedt használatban van; a titkos instructio a vádlottnak a bird becsü­letén és értelmén kívül semmi biztosítékot nem nyújt; a törvényszéknél egyedül az elnök vezeti a megidézettek és tanuk kihallgatását, s az ő végelőadása határoz rendesen a vádlott sorsa fö­lött. Mindez ellentétben áll az angol és amerikai törvényekkel, melyek a kezesség melletti szabadon hagyást pártolják, a perfolyam minden fokozatán a nyilvánosságot érvényesítik, s az ítélőszék elnö­két a vádlott védelmezőjévé teszik. Angliában nincs vádlott, ki az intézmények és egyének ellen panaszoskodhatnék; ha elbukik az csak saját bű­nösségének súlya alatt történik meg. Mennyire kí­vánatos volna, hogy a közvélemény mint hajdan, úgy most is felszólaljon e nagy reformok mellett. Hatóságaink meg vagyok győződve örömest csat­lakoznának hozzá, s az állam semmit nem vesz­tene hatalmából, hisz az igazság és emberiség győzelme az övé is. Nem igen szükség bővebben szólanom az ipar- és kereskedelmi szabadságról; ez ma már megnyert ügyet képez; minden egyé­ni jogok közül ezt fogta fel az állam leghelyeseb­ben. A pénzügyi érsek­et is tisztán látóvá téve , tudva van elvégre, hogy az egyesek gazdagsága képezi a közvagyonosságot, s hogy az mindig arányban van a szabadsággal. Velencze, Hollan­dia és Angolország szembeszökő bizonyítékok ezen igazság mellett........Mennyi időre volt szükség, hogy ide juthassunk! Hány század alatt nem tar­totta a saját bölcsesége által elvakult kormányzat képtelennek a járszalag nélkül haladásra! Mennyi intézkedés nem létetett, melyeknek a hasztalanság még legkisebb hibája volt! Földmivelési, gyártási, hajózási törvények, semmi nem kerülheti el ki­rályaink és tanácsosaiknak szerencsétlen buzgósá­­gát; jót akarva, teljes jóhiszemmel örökíték ők meg a tudatlanságot, nyegleséget és nyomort. Vég­re a világosság kívülről hozzánk is elérkezett; megértették hogy nem volt tudomány, sem kor­mányzati ügyesség, mely felért volna a magán­ér­dekkel ; hogy a látszólagos szabálytalanság, mely őseinket elijesztő, termékenyebbnek mutatkozott a meddő egyöntetűségnél, melyben önmagának tet­­szelgett az államférfiak eszélyessége. Nagy tanul­ságot képezne ez ha nem hiányoznék a bátorság azon elvnek tökéletes érvényre emelésére, mely

Next