Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-04-08 / 42. szám
12-ik szám A m. keleti vaspálya és torda. Tordán, apr. 1 én. A m. keleti vasútvonalnak Kolozsvártól Sz.Kocsárdig nynló szakasza kiépítése érdekében miután a magyar kormány különösen Torda városának s Tordamegye bizottmányának fölterjesztései, küldöttégeik által előadott érveik folytán, mint ezt a M. Polgár és K. Közlöny jelezte, a m. kir. vasútépítési igazgatót küldötte ki megvizsgálni, váljon az állam érdekeivel megegyezik-e, hogy a vonal Torda felé vezettessék? Jóllehet igen nagy horderejű országos közérdekkel bir annak melyik vonalom kiépítése, mindazonáltal főleg éppen most a minister kiküldött véleményes jelentését megelőzőleg e kérdéshez hozzá nem szóljanék, ha ezt a M. Polgár és K. Közlöny bár, különbözőleg, a közönség elébe nem terjesztik. A M. Polgár 31-ik száma hirharang rovatiban, igen helyesen, az erdélyi részekre nézve botrányosnak mondatik, ha egy olyan fontos és kiváló hely mint Torda a fővonal kiépítésénél elkerültetnék. A K. Közlöny 39-ik számában pesti (r. 1.) mártius 27-ről kelt tudósításában részletesebben foglalkozik ez Ügygyel, s taglalja a K. Bánfy János képviselő által március 26-án a képviselőházban a közlekedési minister úrhoz intézett interpellate, s arra a közlekedési miniszer úr által adott felelet ötletéből a Kolozsvár Sz. Kocsárd között kiépítendő vasútrész mely vonalon kiépítését. R. J. azt mondja „értesülésünk alapján körülményesebb tájékozást nyújthatunk e kérdésben,és így folytatja: „Igaz hogy a vasútvonal eredetileg Kolozsvárról Torda és Kocsárd felé vólt tervezve, s hogy most Torda mellőzésével Kolozsvárról egyenesen Apahida-Sz.Miklós és Kocsárdnak szándékoltatik vitetni, mert e vonal az előbb megállapítottnál, miként az időközben tett nyomozásokból kitűnt, sokkal rövidebb.“ És nemzetgazdasági szempontból elég oknak tartja — a kerülő út előidézte fölösleges kiadás mellőzését. — Továbbá érvül hozza fel, hogy Torda az ottani sóbányák miatt okvetlenül szárnyvonallal fog összeköttetni a fővonallal, tehát a vasút mindenesetre meglesz, s úgy hiszi miként tökéletesen mindegy — a fővonalból indul-e ki, vagy csak szárnyvonal leend. — Fölsorolja, hogy a kormány szent kötelessége mindenek felett az állam érdekeket tartani szem előtt, még azon esetben is, ha ezekkel a magánérdekek ellenkeznek. S hogy az államérdek határozottan parancsolja itt Tordának ez atoni mellőzését, mert az ezen városka felé vezetendő fővonal néhány millióval kerülne többe, mint az egyenesen Kocsárd felé viendő. Végül, a véletlen különös kedvezményének jelzi, miként ez esetben a magánérdek nem szenved csorbát, mert Torda szintén kap vasutat, csak hogy ennek neve szárnyvonal lesz stb. Miután a politikai lapok hivatása az eszmék tisztázása, érlelése által a közjó előmozdítására hatni, és a téves nézeteit, helytelen fogalmakat eloszlatni, valamint ostorozni a hazafiaság álcrája alá fejező de az önérdek elérésére törekedő eljárásokat, s erre célzó ferde közleményeket, bár nem hitelem, sőt felternem sem szabad hazai helyesebben gondolkozó közönségünkről, hogy egy ily önmagát teljesen megczáfoló közlemény képes volna téves nézet előidézésére, mindazonáltal, hogy a kevésbbé tájékozottak bár ily tévedésről szintén megovassanak hazanni kötelesség teljesítés párán osolja roszul értesült r. I. urnák fonák, s teljes tájékozatlanságát részletesen kimutatnom. Igaz r. 1. úr azon állítása, hogy a vasútvonal eredetileg Kolozsvárról Jorda felé, de nem Kocsárd hanem Gerend, mint jogponthoz vezetetni volt tervelve; igaz, hogy most helyesen a keleti fővonal rövidítésével Gerend helyett Sz. Kocsárd szándékoltatik bogporttá választatni, úgy látszik r. 1. az sem a természetben, sem térképből nem ismeri e helyeket melyekről ir, különben nem álltana oly képtelenséget, hogy Kolozsvárról Apahida Sz. Miklós Kocsárd felé egyenesebb és rövidebb a vonal, mint az eredeti terv szerint Kolozsvár Pata-Bors Torda felé, azért ajánlom szíves tudomást szerezni, bár önmagát tájékozni mielőtt másokat kívánna felvilágosítani és tájékozni, mert akkor nem állítana oly valótlanságot, hogy a Torda felé vezető fővonal néhány millióval kerülne többe, mert a dolog ellenkezőleg áll, úgy mint: A vasút fővonala Kolozsvárról Pata Bozs Torda felé Sz.-Kocsárdra 5 kilométerrel (*/B mértföld) rövidebb mint Kolozsvár-Sz. Miklós Apahida Gyéres Sz. Kocsárd, s igy miután egy mértföld kiépítése 80000 ftba kerül, legalább az állam mértföldenkint ekkora tőkének biztosította 5% kamatait, 500,000 frttal kevesebb kamat biztosítékot tartozik viselni. Megkíméltetik 8 kilométer az az egy mértföld hosszú szárny vasút kiépítése, mely megtakarít 800,000 ftot, így tehát az állam éppen 1.300,000 ftnak kötelezett 5% kamatainak állandó fizetésétől, évenként 65.000 főt eshetőleges fizetéstől kíméltetik meg. De mekkora előnye a m. keleti vasút fővonalának, ha az 5 kilométerrel lesz rövidebb, ezt mindenki be fogja látni. Ezeken kívül a Kolozsvár-Szt.-Miklós-Apahida Kolozs Gyéres vonalnak azon része, mely Kolozsvárnál a vízválasztón át alagúttal kiépítendő, s itt tovább nem csak omlásos, de éppen folyásba lévő hegyek között 10—12 ölnyi mély levágások 6 — 10 ölnyi magas töltésekkel kiépíthető, vasút kiépítésére egyáltalán nem alkalmas, mert nem biztos mely napon és órában fog lesülyedni, valamint nem biztos azon az emberi élet, nem a szállítmányok, sőt ha kiépíthető volna is, fenntartási költségei felettébb terhelők lennének. Ha a tordai sóbányák igényelik, hogy az állam csak a sóért szárnyvasutat építtessen, miután ezen só Kolozsvár-II.-Várad felé kiszállítandó a királyhágón tuli részek szükségletei fedezésére, ha az a helyett, hogy egyenesen útnak indíttatna, előbb még egy mértfölddel tovább Gyéresig fog elvitetni, s onnan Torda háza megett ismét vissza, s ekkor is még Apahhidáig le, 3 mértföldet minden egyeb mázsa többet hurczoltatnék hasztalan, s ennek szállítási árával drágábban juthatna hozzá mindenki. És elkerültetnék azon Torda városba, a mely 10,000-nyi népességgel a királyhágón inneni városok között bizonyára 5-ik vagy 6-ik lehet, s melynek vidéke egy a legnagyobbak közül, melynek ipara nagy, kereskedelme elég tekintélyes. Ezen tények melyek a legközelebbről eszközölt felülvizsgálat alkalmával cocstaláltattak, megcáfolhatlanok, s igazolva vannak a vállalkozók által is készített tervekkel, bár nem lehet teljesen megnyugtató a tordai vonal fölmérése, s bizonyos hogy amaz tüzetes előmunkálatával a vonal még a kimutatottnál is rövidebb leend. Nagyon is igaz az, miként a kormánynak ha nem éppen szent, de minden tekintetben legszigorúbb sőt elengedhetlen kötelessége, az államérdekeket tartani szem előtt, s épen azért, mert az államérdekek melyek itt felsoroltattak, sőt ezeken kívül még több fontos követeli, hogy a rövidebb, olcsóbb s biztosabb vonalon építtessék ki a keleti vasút, miután a fővonal Forda felől rövidebb, miután az államra nézve költség tekintetében 1.300.000 írttal olcsóbb, miután a sónak igazolhatatlanul 3 mérföldnél is hosszabb vonalon való szállítása elkerültetik, sőt az ipar, kereskedelem emeltetik, ha egy oly népes, iparos és kiváló fontosságú hely mint Torda a vasúti fővonalba bevézetik. Világos hogy az állam érdekének egyenes megsértése nélkül, a Kolozsvár Sz Kocsárd közötti fővonalrész csak Torda felé kiépíthető, s e felett ítélni bátran felhívom a hazai nagyközönséget, sőt azokat is, kiket r., az tájékoztatni kívánt, önmagával együtt, miután az előadóitokból magát kellőleg tájékozhatta. N.i, széneny, azaz csak csekély fokban egyesül az életével, amiért is az ember nemcsak kedvelője a „dolce far piente“ elvnek, hanem arra a természeti viszonyok által részben kényszeríttetik is. Ezen roppant erőkifejtés már millió megillió év óta tapasztalható és talán még millió vekig fog tartani; nem csoda ,tehát, ha kérdezik, mi tulajdonképen az a nap?! — Régta foglalkozik az emberiség ezen kérdéssel, de még most sincsen kellően megoldva; mert a tánhitkatlan búvár, ki ezen kérdés vizsgálatát macsak czélul kitűzi, érte szemevilágának elvesztse — vagy legalább feltűnő elgyengülésével la el. Azért oly hiányosak régibb ismereteink a napig és csak az utóbbi évtizedben voltak a csillaászok oly szerencsések egyik vagy másik tekiniiben az ismeretkört tágítani. A napnak távolsága Ildiviktől ugyan már régibben megméretett s tarhatott, hogy az 20.000.000 mértföld. * * 230) Csodálózással veszem észre, hogy önök tisztelt hölgyeim s uraim, nem indulnak meg e roppant szám illatára? De hisz mi a 20 millió korunkban, a midon az államadósságok oly roppant összegekké nőttek, hogy azok rövidebb megjelölésére új számnevet kellett feltalálni „a milliárdot”, amely maga 1000 millió. De önök azonnal látni fogják, egy e húsz millió mértföld maga is szédítő távolság. Talán a gőz erejével sikerül róla fogalmat szereznünk. Ha az északamerikai yankeek tulvakr:„\Ve és oly gőzmozdonyra biznak fZT, 7 Ór4Dként 10 mértföldet halad, földünket 22V, nap alatt kerülnök mert a’ 6400 mérföld, 1 18 ail,% ^ , *) Pontosabban a középtávolség 20'/ ..... A vegyes közönség tekintetéből jónak láttam m^dernnt^k!"yékszomokat használni. ^ C» K * — 198 — naphoz jussunk, ezen szédítő sebességű vonattal 230 évre volna szükségünk, hazai vasutaink pedig csak 575 év alatt röpítenének át a naphoz. Megméretett továbbá a nap átmérője és az 193,000 mértföldnyinek tartatott. A napnak gömbje tehát oly óriási, hogy arról szintén csak közvetve képezhetünk magunknak fogalmat. Tekintsük tehát azt üresnek és képzeljük, hogy annak középpontjában földünk foglal helyet, akkor a hold, amely tőlünk 50,000 mértföldnyire van, kénye kedve szerint keringetne földünk körül, mivel az üresnek képzelt nap gömbjének felülete majdnem még oly távolra esnék a holdtól mint az földünktől. Tudjuk a nap súlyát is, az 14 quatriko iont, ez oly szám, mely 24 zérussal iratik; ilyennek hallatára sz ész megáll és csak a képzelem működik, azért nem is bátorkodom többé fárasztani a tisztelt hallgatókat számok idézésével és még csak azt említem meg, hogy a nap térfogata 1400,000-szer annyi mint földünké. E napokban az „Erdélyi Gazdában“ ily czímű czikket olvastam: „Hány szem mag van egy vékában.“ Abból kiindulván, tudjuk, hogy két nagy vékában körülbelül 1 400,000 búzaszem van, ez képviselje a nap tömegét, akkor egy búzaszem mellette földünk lesz. Bár mindezen ismereteink nem épen megvetendők és az emberi ész hatalmáról igen nagy tanúságot adnak, mégsem mondhatjuk, hogy még csak 10 évvel ezelőtt is valami bizonyosat tudtunk volna azon tünemények mivoltáról, amelyeknek színhelye a nap. Az igaz hogy amint Calder 200 év előtt feltalálta a tavcsőket, azonnal felfedeztettek a napfoltok is. Bármily kétkeldő tekintetet is lássunk a bájos hölgyek szemében: a dolog nincsen máskép, a napjuta felülete is osztozik mí a földi lények természetében , közelebbről látva foltokat, és pedig jelentékeny foltokat tüntet fel. Ezen foltok barnába hajló sötét helyek, amelyek rendesen szürkés udvartól, amolyan csak obscurféle félárnyéktól környeztetek és néha oly nagy terjedelműek, hogy földünk fölületét 50-szer múlják felül; oly nagyok mint Ázsia, százával észlelhetők. Ezen foltok gyorsan változtatják alakukat és azok helyén rendesen fényesebb foltok , fáklyák keletkeznek. — Kétszáz éve annak, hogy a csilagászok ezen napfoltok vizsgálatával foglalkoznak és igy ezen tüneményeknek több ismeret között, azt is köszönhetjük, hogy tudjuk, mikép a nap 25 nap alatt fordul meg tengelye körül. Erdély erdeinek állapota. III. S mit tesznek a volt földesurak erdeiknek jelzett nagyszerű puszításával szemben ? nagyobbrészt, legalább már most, semmit, hiszen sok földesúr jóformán azt sem tudná, hogy hol és menynyit bír, ha az adófizetés által eziránt némi tájékozást nem nyerne. De már azt, hogy erdőbirtoka, mely többnyire ősi lakától távol, a havasokon fekszik, mily állapotban van, azt kevés erdélyi nagyiitokos tudja; azt személyesen talán még nem is látta. Több ezer holdnyi területen, ahol már rendes gazdaságnak helye lenne, szakértő tisztek alkalmazásának hire sincs, ily erdőtestek őrzése, mert kezelésre még senki sem gondolt, egy két paraszt erdőpásztorra van bízva, kik 5—8 frt bért kapnak. Az erdő sokszor távoli fekvése, de még inkább a birtokosnak az erdőgazdaságban való óvatlansága vagy közömbössége folytán semmit sem jövedelmez, s hogy így legalább belőle az adó kikerüljön, legelőül vagy deszkának való tönkök- és zsindelykészitésre, néhány forintért bérbe adják, s ezen néhány forintért azután legeltethetik, vághatják, pusztíthatják, égethetik az erdőt tetszésük szerint, az 5 forintos htt erdőpásztor egy második 5 írtért bizonyosan nem akadályozza azt. Amit a szolgálmánynyal terhelt erdőben a volt úrbéresek műveinek, a szolgálmánytól ment, vagy a volt urbéresek keze ügyébe eső erdőkben, ugyanazt teszik a bérlők. A hegyes vidéken, szántóföldekben és rétekben nagy hiány lévén, a volt úrbéresek az urasági erdőben a leirt módon irtott terek nekik tetsző részeit elfoglalják, néha oly meredek oldalakon is, hogy ott szántani lehetetlen; az elfoglalt területeket kapával feltörik s egy pár évig, a meddig a talaj televénytartalma birja, vagy a mig a termőföld az eső által le nem mosatik, kukoricza, rozs, vagy zabtermelésre használják, s midőn már alig adja vissza a vetőmagot, akkor újabb helyet foglalnak, az előbbit pedig magára hagyják, hogy egy pár év múlva kopár sziklává vagy vízmosásos helylyé változzék, s igy évről évre nagy területek tétetnek tökéletesen terméketlenné. A birtokosok egyátaljában, de különösen azok, kik a leirt határtalan erdőpusztitást erdeikben látják, mint a kincstár s a magán birtokosok java, védtelenül magukra hagyva állanak; a közigazgatás nekik kevés oltalmat nyújt, s a birtokosok kárukon okulva, inkább pusztulni hagyják erdeiket, mintsem hogy hosszas és költséges perlekedés mellett ügyeket a törvény előtt is elveszítsék. Az 1849-1860- diki korszakban hiába panaszlott a földbirtokos volt jobbágyai ellen, kik szolgalmi jogukkal viszszaélve, az urasági erdőt tulajdonukul tekintve, ezt pusztították; az akkori kormány idegen országokból került emberei nem tartották tanácsosnak a volt jobbágyokat azon hitüktől nyiltan megfosztani, hogy a nekik ígért erdő nem az övék; s igy a panasztott eseteket vagy nem tárgyalták, vagy addig húzták halasztották és forgatták, mig vagy az egész feledékenységbe ment, vagy pedig a földesur elutasíttatott. A ki egyszer igy járt, másodszor bizonyára nem panaszlott, s összetett kézzel várta a jobb jövőt. Meg kell vallani egyébaránt, hogy ezen időszakban mindennek daczára az erdőpusztítás mégsem szetett oly féktelenül, mint 1860 óta, midőn az erdő még kevesebb védelemben részesül, az igazságszolgáltatás oly állapotba van, hogy az 1849—60-as viszonyokat visszakívánják, amidőn igazságszolgáltatás tekintetében legalább némi rend uralkodott. Meggyőződésem szerint a további erdőpusztítást gyökerében megszüntetni, és az eddigi pusztítás fölötte káros következményeit lehetőleg jóvá tenni, a következő intézkedések volnának alkalmasak : Legégetőbb szükség az erdőt nem csak úrbéri, hanem bármi más viszonyból eredő szolgalmak alól fölmenteni, ide számítván a compossesoratust, és a bányászat számára fenntartott erdők felosztását is. A szolgalmak megváltása nélkül a tegezésszerűbb törvények s ezeknek legszigorúbb alkalmazása mellett sem lehet az erdőpusztítást meggátolni, sem pedig rendszeres erdőgazdaságot folytatni. De minthogy az eddigi tapasztalás szerint sok birtokos, akár hanyagságból, akár tudatlanságból, akár az ezen munkálatokkal járó kiadásoktóli félelemből, az említett birtokviszonyok végleges rendezését jószántából meg nem kezdi, szükséges volna törvény útján intézkedni, hogy ha bizonyos határidő alatt az érdekelt felek a rendezési munkákat meg nem indítanák, ez hivatalból történjék és vitessék véghez. Második sorban áll az erdőtörvény, mely a közjólétre nézve fontos, feltétlen erdőtalajon álló erdőknek nem csak irtását, hanem pusztítását is meggátolja, s mely czélszerűen intézkedik arról, hogy az ily természetű devastált, vagy már kopár területek rendeltetésüknek visszaadassanak. Gondoskodjék e törvény arról is, hogy a bejelentett erdei kihágások sat. a lehető leggyorsabban tárgyaltassanak s haladék nélkül végrehajtassanak, mert tapasztalás szerint a gyors eljárás s az ezt nyomon követő büntetés szelidebb törvények mellett is sokkal jobb eredményre vezet, mint a vártatva és nem erélyesen alkalmazott legszigorúbb törvény. *) A legjobb törvény is, lelkiismeretes, egybuzgó, erélyes, igazságos, s a legélénkebb kötelességérzettől áthatott végrehajtó közegek nélkül, csak írott malaszt marad. A közigazgatás szervezése tehát a harmadik fontos teendő, míg ez meg nem történik, addig az erdélyi erdészeti viszonyok javítására teendő minden intézkedés, csak sikertelen kísérlet marad. A célzerű erdőtörvény védelme alatt, a közlekedési eszközök szaporodása mellett, kivált ha az épülő vasutak árszabályai a fának szállítását is lehetővé teszik, Erdélyországnak a szolgálmányok terhe alól felszabadított erdei kétséget sem szenved, hogy még egykor fel fognak virágzani, a nemzeti vagyon legfőbb kin t) Törvényhatóságaink kötelességükben járnának el, ha — mint ezt közelebbről Dobokamegye tévé — felirat útján sürgetnék a kormánynál egy erdő-törvényjavaslat kidolgozását. Gr. Széchenyi István„Blick“-je. Közli K. Papp Miklós. XL. És ha excellentiád tudni akarja, kik azon figyelmes vizsgálók, kik a magyar népnek ezen diagnosist tenni bátorkodnak — bevalljuk, hogy ezen bátorságot mi vettük magunknak — s azt hisszük némi joggal állíthatjuk, hogy a magyar nemzet reconvalescentiájának ezen általunk elősorolt jelei nem fognak a felizgatott képzelet kifolyásainak, légváraknak tartatni. Oh nem! Számos éve már annak, hogy e földi siralomvölgyben vándorlunk, — czél, irány és reménység nélkül, illusióink — pedig soha sem tápláltunk sokat — mind eltűntek. Azon jelen-ségeket, melyek Magyarországon 1848. óta a mai napig történtek, a távolból tekintettük, minden önámitás és „indokolatlan“ előszeretet nélkül, mert mi soha sem voltunk „szerelmesek“ hazánkba, mi- |által azt akarjuk mondani, hogy hazánkfiai és anyaföldünk irányában, pedig mindenek fölött szerettük őket, Amor által szemeinket beköttetni soha sem engedtük — és mi mondjuk: Magyarország lakásai — kiket excellentiád rendszabályai, persze akarata ellenére, mert excellentiád és az ellenkezőt akarta, szellemileg ellenállhatlanul egyesítettek — a turgor vitalis-nak oly nagy mértékével biruak, hogy excellentiad c u m s o c i i s régen por és hamu alakjában a világ minden részei felé fog már repülni, mielőtt beolvasztási theóriája csak egy vonallal is előre haladott volna, minek mi a legnagyobb gyönyörrel lennénk tanúi, ha napjaink megszámítva nem volnának. Ami a magyar nemzetnek életerejét illeti, azon nemzetnek, melyet excellentiád anyagilag darabokra tépett ugyan, de szellemileg naponta erősebb kapcsok által fűzött egybe, ami ezen életerőt és excellentiád államkisérletei és szemfényvesztéseit illeti, bátorkodunk a következő, excellentiád által kétségkívül ismert szavakat excellentiád emlékébe visszaidézni, bár úgy látszik, hogy miniszteri tevékenységének ideje alatt nem eléggé sajátította el: Opinionum commenta debet dies, naturae iudicia confirmat. Hogy azonban Magyarország törvényhozására visszatérjünk, melyet excellentiád „Visszapillantás“ - ának 10. lapján érint, kijelentettük, hogy bátrak leszünk excellentiádat e „pillantás“ folyamában, ene nézve felvilágositni. 1792-ben — azon hires budai országgyűlésen, midőn az erényes Lipót" császár a magyar alkotmányt újra megerősítette, miután József császár, könnyelmű genialitással, azt minden jelleméből kivetkőztette — a rende úgynevezett opera deputationalia-kat készítenék, melyek legfényesebb bizonyitékát szolgáltatják annak, hogy excellentiád híres mottója, amely a Radetzky albumot is díszíti, „megfontolva, de határozottan előre“, a magyar rendeket már hatvanhat év előtt lelkesítette. Április 8