Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-09-16 / 109. szám

109-ikszám_____________________ Rui.oz.svm­, SZEPTEMBER Id­ő10~ A mult éjjeli esőzés foly­tán átalános zavar támadván sür­göny hálózatunkat lapunk bezár­táig a pest-bécsi összeköttetés nem volt még helyre állitva, s igy sürgö­nyeink valamelyik közbe eső állo­máson pihennek. Szerk. Bécs, szept. 14-ék­. (Eredeti tudósítás.) A porosz előhadcsapatok Páris alá érkezé­sét mára várták. Itt általános azon véle­mény, hogy a békefeltételek felett nagy erélylyel foly az alkudozás. P­árisban a csá­szári ház tagjairól a feltételek között mit sem akarnak tudni, s a császár egészen sorsára fog hagyatni. A M. P . távirata a bécsi börzéről Sept 14.—5% Metalique 8 100 frt. 56.80. — 5% nemzeti kölcsön 66.20. — 1860-diki államkölcsön 91.80. Bankrészvény 696. — Hitelrészvény 255.75. — London 124.50. —­ Ezüst 124. . — Cs. k. arany 5.87. Napoleonhor 20 franc 9.92 .10 Földtehermentesitési kötvények: Magyar 76.50. — Temesi 74.—. — Erdélyi 73.50 fiorvát 79.—. _____ S /, e in­­­e. Kolozsvár, sept. 15. © A 67 iki alkotmány nehézkes gépezete so­­ha nem mutatta ki annyira hasznavehetetlenségét, mint a közelebbről lefolyt külföldi súlyos esemé­nyekkel szemben. A bábom kiút július 2-ik felé­ben, az országgyűlés augustus első felében elesz­­ük, hogy helyet adjon az öszbirodalom képvisele­tének, a delegatiónak, mely a kormány szavai szerint ily nehéz idők idején egyedül illetékes kép­viselete az összbirodalom érdekeinek. A Lajtán túl elrendelik a Landtag választásokat, a Landtagok­­nak a reichsrath tagjait kell megválasztanak, s csak azután ülésezhetnek a delegátiók. Genialis alkotmányunk gyorsaságának segélyével az eddigi előkészületekkel szerencsésen agyonütöttünk más­fél hónapot, a „Pester Lloyd“ sürgönye szerint még három hetet kell agyonütnünk, a­mennyiben a delegációk legjobb esetben október elsején gyűlnek egybe. A külföldi nagyfontosságú esemé­nyek azonban nem szíveskednek a mi alkotmá­nyunk lassú menetét respectálni, hanem haladnak ép oly rohamosan, a­mily lassan mi czammogunk, s mire „a súlyos eseményekkel szemben a monar­chia érdekeit képviselni egyedül illetékes“ delega­tiók egybeülnek, ez események sine nobis szép­en végüket érték. Post festa kántálhatunk azután, ad­hat az osztrák népek képviselete a kormánynak irányt, mely szerint magát a múltban viselnie kel­­lett, s zenghetünk dicsdalokat azon alkotmány di­csőségére, mely a vihar idején nem ér többet a közmondásnak eső utáni köpenyénél. Nem mond­ják, hogy Beust külügyér a lefolyt nagy esemé­nyekkel szemben nem a monarchia jól felfogott érdekeinek és közvéleményének politikáját űzte. Ez mindenesetre becsületére válik külügyérünk ta­pintatos jóakaratának, de legkisebb érv sem a 67­­ alkotmány mellett, mely miatt az ellentétes politi­kát is űzhette volna a­nélkül, hogy a nyilatkozás­tól az események folyamata idején elzárt népérdek képviselői legnagyobb eszeveszettségének is vetőt mondhattak volna. A tanúság ebből az, hogy delendam esse censeo az oly alkotmányt, mely egy eszélyes mi­nisterrel szemben a veszély idején felesleges, egy eszélytelen részt hozó eljárásai ellen pedig nem hord magában semmi garantiát. Hozzá még e de­­legátiónak köszönjük azt is, hogy országgyűlésünk a budgetet csakis október végén veheti tárgyalás alá, mely deczember végéig aligha véget éri, s így a jövő évre ismét az indemnitynek alkotmányos surrogat­ma boldogitandja Magyarországot. A jövő év az ötödik, melyben a deák párt kegyelméből a 67 iki alkotmány boldogítja Magyarországot, s az ötödik év, melyben a budgetnek alkotmányos mo­dus procedendijét csúffá teszi a delegetionalis ma­­china lassúsága. Folyó hó 12-ike és 13 ika közti éjjel Páris­ból Metternichnek egy sürgönyét vette Bécsben székelő külügyi hivatalunk, mely szerint a dolgok állása a Szajna mellett megváltozott, a ministériu­mok Páriában maradnak. Ha e hír igaz, akkor mind a Páris alá érkezett Vilmos lemondott Tuile­nakba vonulás dicsőségéről, mind a respublika azon eszélytelen szándékáról, hogy a franczia terü­leten álló némettel nem köt békét. A respublika vezetői tehát az eszély sugallatát követve gyorsan megkötik a békét, megmentik az országot az ellen további pusztításaitól, Párist az ostromtól, s Fran­­cziaországot Napoleon visszahozatalának s a res­publika újból elbukásának eshetőleges szégyenétől. A franczia kormány e tette ha a charvenisták szájhősködő patkosára nem is, de a higgadtan ítélő közvélemény elismerésére bizton számot tarthat. Az ifjú kormány a poroszok közeledésének napjai­ban felismerhette, mit ér a császárság által demo­­ralizált hazafiak hánykódó hősieskedése. Íme Girardin Emil, a „Liber­tà“ szerkesztője pár hét előtt nagyhangon hirdette, hogy a németeket bottal ütlegeli ki az országból, s a porosz közeledtének hírére lábszárába szállott összes bátorsága, f. hó 12-dikén Párist azon nyilatkozattal hagyta oda, hogy rövidlátása miatt a város védelmére képtelen. Hát a szemüveg mire való hős hazafi? Hát ön arra is rövid­látó, hogy egy taligában földet tolonc­oz­­zon, vagy a védelemben megsebesülteket ápolja? A világ nem oly rövidlátó, hogy az ön rövidlátási mentegetőzéseinek szitáján át gyávaságát fel ne ismerje. A köztársaságra korántsem hoz szégyent, ha a háborút mindig ellenzett férfiai a veszély idején a Girardiniéle olcsó hazafiak által cserben hagyott hazájokat eszélyes békekötés által megmentik. Róma ma Olaszország kezében van. Az ola­szok 12 kén lépték át Ceprano és Aquapendente mellett a határt. A pápai hadcsapatok kiürítették Terriacinát. A királyi csapatok Viterbóban lelkese­déssel fogadtattak. Viterbót kardcsapás nélkül száll­ták meg, 25 embert elfogtak. Cadorna tábornok előőrsei Civita Castelanában puskalövésekkel fo­gadtattak zuávok által, az olasz csapatok is tüzel­tek, egy óra múlva a pápai csapatok megadták magukat. Angeoletti tábornok megszállta a pápai csapatok által elhagyott Frosinone helységet. A 4 ki hadtest 13-kán indult Civita­ Castelanából Ró­mába. A pápa pedig szemeit forgatja, s valamely égi csodát vár, mely megmentse Krisztus helytar­tójának árva hatalmát, mely maholnap igazán nem lesz e világból való. A második császárság bölcsőjénél. (Historie du second empire (1848—1860) par Taxi le De­­lord, Paris 1869. Tome premier. — Der Staatsstreich vom 2. December 1851 und seineRückwirkung auf Europa.Leipzig. 1570. — Verfassung und innere Politik des zweiten Kaiser­reichs. Historisch-kritischer Essay von H. Blankenburg. 1, u. 2-er Artikel (Unsere Zeit, 1870. 1, Juni n, Juli,)) VI. Nemcsak az absolutismus akkori két fő fész­kének Ausztria­ és Oroszországnak miniszterei, hanem Európa két legjelentékenyebb szabadelvű államférfia, Palmerston lord és Cavoun gróf is el­ismerték az államcsínyt. Okaik különbözők való­nak. Palmerston jól tudta azt, hogy a „forrada­lom“ leigázását Bécsben és Pétervárott nagy öröm­mel fogják üdvözölni. Ő oszta a párisi angol kö­­vet, Normanby lord azon 1851. decz. 3-án kife­jezett nézetét, hogy „Napóleon lépését Ausztria és Oroszország helyeselni fogja, s ez köztük szövet­kezést idézhet elő. Napóleon belátandja, hogy­­ ugy ,azthatja nyugodtan, ha fog-tal­ot s ad neki, s Francziaország valószínűleg a Bajáralföldi hatalmak előtt annyira népszerűtlen Angliával fog viszályt keresni.“ Hogy ennek ele­jét vegye, a királynő megkérdezése nélkül s saját minisztériuma akarata ellen, még mielőtt Ausztria és Oroszország nyilatkozhattak volna, Palmerston lord egy hivata­os sürgönyben már kifejező az ál­lamcsíny helyeslését. Favour gróf is ezt téve előre látván, hogy Napoleon kénytelen lesz figyel­mét azonnal a külpolitikára irányozni, s hogy csak az ily után előidézendő nagy európai moz­galomban lesznek megvalósíthatók Olaszország fel­szabadítása és egyesítésére irányult tervei. Poroszország öröme az államcsig, a „forra­dalom“ megtörése fölött oly határtalan vita, hogy a Decker féle titkos fő udvari nyomdában azonnal kinyomaták a „la revision de la „Constitution“ czimű napóleoni röpiratot, s annak előszavában ki lön fejezve azon szilárd meggyőződés, hogy a fó államcsíny hőse dece. 2 án az európai szárazföl­dön örökre megsemmisítette a parlamentáris kor­m­ányformát. A porosz kormány még akkor meg sem álmodta, hogy még neki is kelleni fog me­g­­­kisérleni e kormányforma megsemmisítését,­­ J,Úgy­­ még az ő kísérletei is sikertelenek maradnak Spanyolország is ujjongással fogadta az ai­lamcsinyt, de öröme csakhamar le lön hangolva midőn a franczia kormány tiz millió forint igény­ Dyel lépett fel ellene. Angoulême herczeg 1821 ki expeditiójáért, megjegyezvén, hogy ezen összeg helyett Port Mahon átengedésével is megelégszik Még igazságtalanabbul viselő magát az új franczia kormány Schwarcz irányában. Az ő és reactionarius társa, Ausztria szemeiben régóta szál­ka volt e szabadságát békében élvező kis ország Az államcsíny szomorú emlékű dicsőítőjének , Schwarzenberg herczegnek agyában születnie, meg azon gondolat, hogy jó volna e védtelen or­szágot hadsergeikkel megszállani. S midőn e ter­ve a hatalmak nem tetszésével találkozott, Fran­cziaország egymaga akará megtámadni Schwarczot melyben az államcsíny folytán kibujdosott köztár­saság pártiak nagy számmal tartózkodtak. Ezek­­ból Salignac-Fénelon gróf a schweizi franczia ügy­viselő Furrer szövetségi elnökhöz egy jegyzéket intézett, mely arczátlanság tekintetében még a di­plomatia piszkos terén is hallatlan vala. Nem is volt ez tulajdonképen jegyzék, hanem fenyegető levél, melyben a franczia kormány az általa név­­szerint megjelölendő menekülteknek Schwarczból kiűzését követelte, megengedvén, hogy a többiek egyelőre még ott maradhassanak. Francziaország tehát határozottan felsőbbségi jogokat igényelt ma­gának Schwarcz fölött, s követelése megtagadás­á­­nak Schwarcz fölött, s tagadó válasz esetében „kellemetlen bonyodalmakat“ helyezett kilátásba. Bármily nagy zavarba hozta is e követelés a kis államot, válasza mégis méltóságteljesen hangzott. „Ha — m­ondá Furrer elnök — a schwarczi szö­­vetségtanács nem utasítaná vissza e követelést, komolyan megsértené úgy a szövetségi alkotmányt, mint a reá bízott ország iránti szent kötelességeit, mert e kívánatban éles támadást lát a szövetség függetlensége, méltósága és szabadsága ellen, s beavatkozási hajlamot Schwarcz belügyeibe stb.“ A jegyzék, melyet Szardínia és Angolország is tá­­moga­tott, arra bírta a franczia kormányt, hogy szándékától elálljon. Fel kelle ismernie azt, hogy érdekei egyelőre minden bonyodalom kerülését pa­rancsolják, s azt is lehetetlen vola be nem látnia, hogy a schwajczi nép, ha kenyértörésre kerül a dolog, kétségbeesetten fogja magát védelmezni. Hasonló követeléssel lépett fel a franczia kormány Belgium ellen is, bárha ennek kormánya mindent elkövetett, hogy a menekültek iránti ma­gatartása által ne szolgáltasson ürügyet a megtá­madásra. Napóleon azonban nemsokára meggyőző­ . A sedani kapituláczió aláírója, Wimpffen tábor­nok, saját igazolására egy czikket tett közzé a franczia lapokban, melyben előadja létének indító okait. A Beaumont melletti vereség után Sedant csak meg kellett volna érinteni, hogy a sereg élelmiszerrel és muníczióval lássa el magát és hogy hitt arról, hogy a Belgium ellen indított háború a hatalmak szövetkezését vonná maga után, s jobbnak találta itt is, mint Schwarczczal szemben, bevonni a vitorláit, így szilárdult meg, ily állást foglalt el az európai hatalmak között a második császárság mindjárt bölcsőjében, azonnal létesülése első per­­ezében. Az európai kormányok keservesen megla­koltak az örömért, melylyel az államcsínyt üdvö­zölték. A saját támogatásukkal nagyra nőtt napó­leoni rendszer hozta reájuk a krími hadjáratot, idézte elő Mageotát, Solferinót és Königgratz­et, okozta milliárdok elpusztulását s százezerek véré­nek kiontását. Végre elkövetkezett számára is a­­ megtorlás órája. Ugyanazon Jules S­avro, ki ezelőtt hu­szonkét évvel a törvényhozó testületben azt indit­­ványozá, hogy Napoleon Lajos herczegnek, ezen „veszélytelen és ártatlan embernek“ engedtessék meg a visszatérés Francziaországba. Indítványozá egy héttel ezelőtt ugyanott azt is, hogy a napó­leoni dynastia trónvesztettnek nyilváníttassék.“ A második köztársaság romjain felemelkedett második császárság romba dőlt, s romjain a har­madik franczia köztársaság hajnala dereng. A második császárság undorító bölcsőjétől örömmel fordulunk a harmadik köztársaság re­ményteljes bölcsőjéhez. A császárság meghalt, éljen a köztársaság? Szamos­újvárit, 1870. szept. 12. Molnár Antal. — 558 Táviratok a külföldről. WASHINGTON, sept. 12. A miniszertanács Bancroft követet annak kinyilatkoztatására utasító, hogy Amerika kész a hadakozó felek kívánságára, a hatalmaknak jó szolgálatait felajánlani, azonban nem más hatalmakkal való összeköttetésben, hogy az európai ügyekbe való bármely beavatkozás lát­szatát elkerülje. PÁRIS, sept. 12. A kormányhoz érkezett tu­dósítások szerint a poroszok szombaton egész nap többszörös támadást intéztek Toni ellen, a poro­szok azonban visszavetettek és összes ágyúütegeik haszonvehetetlenekké tétettek. A poroszok jelenté­keny veszteséget szenvedtek, minthogy 10 000 em­ber maradt hátra, mint harczképtelen. Verdun a feladás iránt kétszer tett felhívást visszautassá. Montmédy egy új támadást vetett vissza. A poro­szok Meauxban s Grecyben vannak, azok közeled­nek Noissyhoz. FLORENCZ, sept. 12. Cadorna tábornoknak a rómaiakhoz intézett proclamatioja biztosit, hogy ő nem háborút, hanem békét és rendet hoz. A la­kosság maga magát fogja kormányozni és a pápai szék függetlensége sértetlen marad. FLÓRENCZ, sept. 12. Azzanesi, a benszü­­­lött pápai csapatok parancsnoka elfogatott, mivel vonakodott az olasz csapatokkal hadakozni. Pep­­rano és Montefiascone minden akadály nélkül el­foglaltattak. Bagnoreaban 20 znáv és a tisztek megadták magukat. A pápai csapatok elrombolták a vasutat Geccano és Frosinone mellett. LONDON, sept. 12. A franczia csásárnénak Hastingsba érkezése megvalósul. Groodwin Laodon át, déltőló vitorlázva, hat franczia pánczélos hajó haladt át. BERLIN, sept. 13. (Hiv.) Laon erőd 9 ikén adta meg magát a hatodik lovas hadosztálynak; a capitulatio megkötése után a 4 ik vadászezred 4­ik zá­zlóalja megszállotta a fellegvárt. Mikor az utolsó mozgó nemzetőr is kivonult, az ellenség megszegvén szerződést, légbe röpite a lőportárt, mi­által a fellegvár és a város borzasztó pusztu­­lást szenvedett. Vilmos, mecklenburgi herczeg, könnyű zúzást kapott, a zászlóaljból 95 vadász és több, mint 300 mozgó nemzetőr részint megöletett, részint megsebesült. PÁBK­I, sept. 12. A poroszon tegnap felszó­­lították Soisson várát megadásra. Mire a parancs­nok azt válaszolá, hogy inkább levegőbe röpítteti magát, mintsem feladja a várat. A lakosság he­lyeslő a parancsnok ezen válaszá* *. A­mint a po­rosz ublánusok mutatkoztak, puskalövésekkel fo­­­gadtattak. Az „Electeur“ szerint a kormány Páriá­ban marad, csupán az igazságügyminister megy Toursba. PRÁGA, sept. 12. A tartománygyűlés mai ülésében kinyilatkoztatá az országos marsall, hogy a házban történt több rendbeli nyilatkozatok után indíttatva érzi magát kinyilatkoztatni, hogy ő ezen gyülekezetét soha sem tekinté egyébnek, mint az alkotmány és az országos rend értelmében a cseh királyságnak ő felsége által egybehívott törvényes tartománygyűlésének. Erre megkezdődött a feli­rati vita. PÁRIS, sept. 13. Tegnap este az amerikai követség palotája előtt nagy manifestatio történt. Washborne amerikai követ igy szólt: Amerika pár­tolása biztosítva van a franczia köztársaság számá­ra. Az ő nézete az, hogy — tekintve Amerikának a többi európai hatalmakhoz való viszonyait, és Francziaország nagy távolsága miatt — inkább er­kölcsi, mint tényleges gyámolítására számolhat. A „Electeur Libre“ írja: Washburne egy ál­tala tett kérdésre, mely a hadakozó felek közötti közvetítés iránti felhatalmazásra vonatkozik, az amerikai kormánytól ezen választ kapta: Jelenleg minden lépés hasztalan, minthogy Bismmarck pillanatilag minden interventiót visszautasít. BERLIN, sept. 13. A mai „Nordd. Ztg.“ kinyilatkoztatja egy vezércikkben, hogy a fren­ezia államjog szerint a Hotel de Villében székelő kormány Németországra nézve tökéletesen semmis. A lapn esemény azt tanúsítja, hogy oly emberekkel kik ily erőszakosságra szólítnak fel, nem lehet al­kudozni, hanem egyedül oly kormánynyal, mely népjogilag általunk elismertetett, és kész népjogot tiszteletben tartani. A nevezetes lap két hivatalos okmánydarabot közöl, melyek arról tesznek tanúságot, hogy Belgi­umban a német katonákkal ellenséges és népjogel­­lenes módon bántak. PÁRIS, sept. 13. A mai hivatalos lap egy rendeletet közöl, melyben kinyilatkoztatja a kor­mány, hogy Toul a haza irányában érdemeket szerzett. Toulban a kormány képviselésével Cremi­enx bízatott meg. Malaret Florenczből visszahivatott és Lenard, hajdani miniszter, rendkívüli küldetéssel bízatott meg az olasz királyhoz. PARIS, sept. 13. A kormány elhatározá, hogy a külföldön katonai szolgálatban levő összes fran­­cziák, kivétel nélkül azonnal térjenek haza Fran­­cziaországba A constituante összehívása. A „Journ. Offic.“ hozza a következő rende­letet melylyel az alkotmányozó gyűlés október 16 ára összehivatik: Francziák! Midőn négy nap előtt a nemzeti védelem kormányát kikiáltók, magánk jelentettük ki külde­tésünket. A kormányhatalom a főidőn hevert, a mi merénylettel kezdődött. Nem tettünk egyebet, mint újra megragadtuk a kormányrudat, mely a gyenge kezekből kiesett volt. De Európának ma­gyarázat kell. Szükséges, hogy megdönthetetlen bizonyítékokból tudja meg, hogy velünk van az egész ország. Szükséges, hogy az ellenség ne csak egy roppant város akadályára találjon útjá­ban, mely város el van határozva inkább elveszni, mint magát feladni, — de találkozzék egy egész néppel, mely fölkel, szervezetten s képviseltetve, — egy gyülekezettel végre, mely minden hely, minden vereség daczára képes táplálni a haza eleven szellemét. Ennélfogva a nemzeti védelem kormánya a következőket rendeli: 1. czikk. A választótestületek vasárnapra oct. 6-ára gyűlnek össze, hogy megválaszák az alkotmányozó nemzetgyűlést. 2. ez. A választások az 1849. márt. 15-ei választási törvény szellemében szavazóczédulákkal történnek. 3. ez. Az alkotmányozó gyűlés tagjainak száma 750 lesz. 4. ez. Jelen rendelet végrehajtásával a bel­ügyminiszter bizatik m­g. Kelt Páriában a városházán September 8-án 1870 ben. Szeptember 16 Emanuel Itrago, Cremieux, Jules Favre, Jules Ferry Gambetta, Garnier-Papes, Glais-Bizoin, Pelletao, E. Picard, Rochefort, Jules Simon. A hadügyminiszter Le Flo, az ideiglenes tengerészü­gyminiszter Dompierre d’Bornoy ellenadmirál, földmivdési és kereskedel­mi miniszter M. Narghin, volt képviselő és a köz­munka miniszter Dorian N Napoleon családja. A császárné a Times párisi levelezője sze­rint szept 4 én 12 óra felé utazott el Párisból, és egy egészen egyszerű kocsiba ült kisérve csupán Pietri rendőrfőnök által, egy külvárosi indóházban vasútra szállva Namurba utazott. Pietri délután új­ból a városban volt. Belgiumban készen találta az udvari kocsikat fogadására, és főkép mindenütt rangjához illő tisztelet nyilvánításokban részesült. A m­illeriákból való elutazása előtt búcsút vett az udvar urai és hölgyeitől, és barátságosan köszönte meg a tanúsított szolgálatokat. A császári herczegről beszélt az „Etoile hel­­yen, hogy Namurba való érkezése alkalmával sept. 4. és 5 én még nem tudott semmit atyja elfogatá­­sáról és a császárság bukásáról. Még csak hétfőn reggel értesíte­tt a nam­uri kormányzó, Baillet gróf, az utóbbi két nap eseményeiről, mire a herczeg állítólag így felelt: „Az még mind nem tenne sem­mit, csak Francziaország maradna épen!“ Miután a herczeg egyedül maradt, elkezdett zokogva sírni. Hétfőn d. u. 37­ órakor a herczeg Clary gróf kí­séretében újból elhagyta Namurt. Dupére, Lamme és Ferry őrnagyok kíséreté­ben a herczeg az ostendei postagőzössel Doverbe érkezett sept. 6-án, hol daczára a leg, titkolt uta­zásának és a záporként omló esőnek, mintegy 100 kiváncsi gyülekezett össze a kiszállásnál. A herczeg, kit a jelenlevők tiszteletteljesen Üdvözöltek, s ki szintén viszonozta az üdvözlése­ket, fekete ruhába volt öltözve szürke felöltővel, míg „Lord Warden Hotelében ment, fesztelenül társalgott nevelőjével. Rövid itt­léte alatt csak Gramont­hy és a doveri őrnagy feleségével látogatták meg a liget és midőn utóbbi 4 órakor Hastingsba utazott, min­den feltűnés mellőztetett; ő a vendéglőből a vasút­hoz vezető mellékutat használt, de itt is számos kiváncsi hurrával fogadta az emigráns herczeget. Hastingsba 5 órakor érkezettből a „Marine-Hotel­ben szállott meg. Az ostendei hajón útszó 240 személy között ott volt Gramont és Meternich herczeg Lavalett gr. és Monchy herczegné, kik mindnyájan Londonba utaztak. A császári herczeg tegnapelőtt esti 7 órakor érkezett Manbeageből Monsba Három polgáriasan öltözött egyén volt kíséretében, kik között Duperré kapitány a „Tanreau“ parancsnoka is volt. Mint­hogy az állomásnál nem volt más kocsi, omnibusan­­ ment a herczeg és kísérete a „Hotel, de la Cou­­rone- ba. Ezen vendéglő a nagy piaczon van, hol a herczeg megérkezésének hirére sűrü csoportok­ban gyülekezett össze a nép. A fiatal herczeg élén­ken izgatottnak látszott a kíváncsiság miatt, mely őt mindenütt kisérte. A vendéglős észrevevén a herczeg felindulását, m­ondá: „Legyen nyugodt uram, ön semleges terülőten van, hol semmi kánzódása nem lesz.“ A herczeg gyorsan frisitet vett magához, és mintegy óra múlva tovább utazott Namurba. Kísé­rői mondák: a herczeg 14 nap óta egészen meg­változott és mióta St. Cloudot elhagyta, nem alszik többé. Míg tehát a Napoleonidák összes családa el­hagyta a franczia területet, az Angliában emigrált franczia republikánusok vissza­térnek a hazába. Sept. 6 án a Londonban előmenekültek nagy szá­ma utazott el. Mások ugyanezt tenni készülődnek. Louis Blanc már több nap óta elhagyta Londont. Őt követték sept. 7 én Ledru Rollin, Felix Pyat, Talendier, Tibaldi és Floriens. Mint beszélik Ledru Rollin washingtoni, Louis Blanc pedig londoni kö­vetnek lennének kiszemelve. Wimpffen tábornok Sedanban.

Next