Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-09-16 / 109. szám
109-ikszám_____________________ Rui.oz.svm, SZEPTEMBER Idő10~ A mult éjjeli esőzés folytán átalános zavar támadván sürgöny hálózatunkat lapunk bezártáig a pest-bécsi összeköttetés nem volt még helyre állitva, s igy sürgönyeink valamelyik közbe eső állomáson pihennek. Szerk. Bécs, szept. 14-ék. (Eredeti tudósítás.) A porosz előhadcsapatok Páris alá érkezését mára várták. Itt általános azon vélemény, hogy a békefeltételek felett nagy erélylyel foly az alkudozás. Párisban a császári ház tagjairól a feltételek között mit sem akarnak tudni, s a császár egészen sorsára fog hagyatni. A M. P . távirata a bécsi börzéről Sept 14.—5% Metalique 8 100 frt. 56.80. — 5% nemzeti kölcsön 66.20. — 1860-diki államkölcsön 91.80. Bankrészvény 696. — Hitelrészvény 255.75. — London 124.50. — Ezüst 124. . — Cs. k. arany 5.87. Napoleonhor 20 franc 9.92 .10 Földtehermentesitési kötvények: Magyar 76.50. — Temesi 74.—. — Erdélyi 73.50 fiorvát 79.—. _____ S /, e ine. Kolozsvár, sept. 15. © A 67 iki alkotmány nehézkes gépezete soha nem mutatta ki annyira hasznavehetetlenségét, mint a közelebbről lefolyt külföldi súlyos eseményekkel szemben. A bábom kiút július 2-ik felében, az országgyűlés augustus első felében eleszük, hogy helyet adjon az öszbirodalom képviseletének, a delegatiónak, mely a kormány szavai szerint ily nehéz idők idején egyedül illetékes képviselete az összbirodalom érdekeinek. A Lajtán túl elrendelik a Landtag választásokat, a Landtagoknak a reichsrath tagjait kell megválasztanak, s csak azután ülésezhetnek a delegátiók. Genialis alkotmányunk gyorsaságának segélyével az eddigi előkészületekkel szerencsésen agyonütöttünk másfél hónapot, a „Pester Lloyd“ sürgönye szerint még három hetet kell agyonütnünk, amennyiben a delegációk legjobb esetben október elsején gyűlnek egybe. A külföldi nagyfontosságú események azonban nem szíveskednek a mi alkotmányunk lassú menetét respectálni, hanem haladnak ép oly rohamosan, amily lassan mi czammogunk, s mire „a súlyos eseményekkel szemben a monarchia érdekeit képviselni egyedül illetékes“ delegatiók egybeülnek, ez események sine nobis szépen végüket érték. Post festa kántálhatunk azután, adhat az osztrák népek képviselete a kormánynak irányt, mely szerint magát a múltban viselnie kellett, s zenghetünk dicsdalokat azon alkotmány dicsőségére, mely a vihar idején nem ér többet a közmondásnak eső utáni köpenyénél. Nem mondják, hogy Beust külügyér a lefolyt nagy eseményekkel szemben nem a monarchia jól felfogott érdekeinek és közvéleményének politikáját űzte. Ez mindenesetre becsületére válik külügyérünk tapintatos jóakaratának, de legkisebb érv sem a 67 alkotmány mellett, mely miatt az ellentétes politikát is űzhette volna anélkül, hogy a nyilatkozástól az események folyamata idején elzárt népérdek képviselői legnagyobb eszeveszettségének is vetőt mondhattak volna. A tanúság ebből az, hogy delendam esse censeo az oly alkotmányt, mely egy eszélyes ministerrel szemben a veszély idején felesleges, egy eszélytelen részt hozó eljárásai ellen pedig nem hord magában semmi garantiát. Hozzá még e delegátiónak köszönjük azt is, hogy országgyűlésünk a budgetet csakis október végén veheti tárgyalás alá, mely deczember végéig aligha véget éri, s így a jövő évre ismét az indemnitynek alkotmányos surrogatma boldogitandja Magyarországot. A jövő év az ötödik, melyben a deák párt kegyelméből a 67 iki alkotmány boldogítja Magyarországot, s az ötödik év, melyben a budgetnek alkotmányos modus procedendijét csúffá teszi a delegetionalis machina lassúsága. Folyó hó 12-ike és 13 ika közti éjjel Párisból Metternichnek egy sürgönyét vette Bécsben székelő külügyi hivatalunk, mely szerint a dolgok állása a Szajna mellett megváltozott, a ministériumok Páriában maradnak. Ha e hír igaz, akkor mind a Páris alá érkezett Vilmos lemondott Tuilenakba vonulás dicsőségéről, mind a respublika azon eszélytelen szándékáról, hogy a franczia területen álló némettel nem köt békét. A respublika vezetői tehát az eszély sugallatát követve gyorsan megkötik a békét, megmentik az országot az ellen további pusztításaitól, Párist az ostromtól, s Francziaországot Napoleon visszahozatalának s a respublika újból elbukásának eshetőleges szégyenétől. A franczia kormány e tette ha a charvenisták szájhősködő patkosára nem is, de a higgadtan ítélő közvélemény elismerésére bizton számot tarthat. Az ifjú kormány a poroszok közeledésének napjaiban felismerhette, mit ér a császárság által demoralizált hazafiak hánykódó hősieskedése. Íme Girardin Emil, a „Libertà“ szerkesztője pár hét előtt nagyhangon hirdette, hogy a németeket bottal ütlegeli ki az országból, s a porosz közeledtének hírére lábszárába szállott összes bátorsága, f. hó 12-dikén Párist azon nyilatkozattal hagyta oda, hogy rövidlátása miatt a város védelmére képtelen. Hát a szemüveg mire való hős hazafi? Hát ön arra is rövidlátó, hogy egy taligában földet toloncozzon, vagy a védelemben megsebesülteket ápolja? A világ nem oly rövidlátó, hogy az ön rövidlátási mentegetőzéseinek szitáján át gyávaságát fel ne ismerje. A köztársaságra korántsem hoz szégyent, ha a háborút mindig ellenzett férfiai a veszély idején a Girardiniéle olcsó hazafiak által cserben hagyott hazájokat eszélyes békekötés által megmentik. Róma ma Olaszország kezében van. Az olaszok 12 kén lépték át Ceprano és Aquapendente mellett a határt. A pápai hadcsapatok kiürítették Terriacinát. A királyi csapatok Viterbóban lelkesedéssel fogadtattak. Viterbót kardcsapás nélkül szállták meg, 25 embert elfogtak. Cadorna tábornok előőrsei Civita Castelanában puskalövésekkel fogadtattak zuávok által, az olasz csapatok is tüzeltek, egy óra múlva a pápai csapatok megadták magukat. Angeoletti tábornok megszállta a pápai csapatok által elhagyott Frosinone helységet. A 4 ki hadtest 13-kán indult Civita Castelanából Rómába. A pápa pedig szemeit forgatja, s valamely égi csodát vár, mely megmentse Krisztus helytartójának árva hatalmát, mely maholnap igazán nem lesz e világból való. A második császárság bölcsőjénél. (Historie du second empire (1848—1860) par Taxi le Delord, Paris 1869. Tome premier. — Der Staatsstreich vom 2. December 1851 und seineRückwirkung auf Europa.Leipzig. 1570. — Verfassung und innere Politik des zweiten Kaiserreichs. Historisch-kritischer Essay von H. Blankenburg. 1, u. 2-er Artikel (Unsere Zeit, 1870. 1, Juni n, Juli,)) VI. Nemcsak az absolutismus akkori két fő fészkének Ausztria és Oroszországnak miniszterei, hanem Európa két legjelentékenyebb szabadelvű államférfia, Palmerston lord és Cavoun gróf is elismerték az államcsínyt. Okaik különbözők valónak. Palmerston jól tudta azt, hogy a „forradalom“ leigázását Bécsben és Pétervárott nagy örömmel fogják üdvözölni. Ő oszta a párisi angol követ, Normanby lord azon 1851. decz. 3-án kifejezett nézetét, hogy „Napóleon lépését Ausztria és Oroszország helyeselni fogja, s ez köztük szövetkezést idézhet elő. Napóleon belátandja, hogy ugy ,azthatja nyugodtan, ha fog-talot s ad neki, s Francziaország valószínűleg a Bajáralföldi hatalmak előtt annyira népszerűtlen Angliával fog viszályt keresni.“ Hogy ennek elejét vegye, a királynő megkérdezése nélkül s saját minisztériuma akarata ellen, még mielőtt Ausztria és Oroszország nyilatkozhattak volna, Palmerston lord egy hivataos sürgönyben már kifejező az államcsíny helyeslését. Favour gróf is ezt téve előre látván, hogy Napoleon kénytelen lesz figyelmét azonnal a külpolitikára irányozni, s hogy csak az ily után előidézendő nagy európai mozgalomban lesznek megvalósíthatók Olaszország felszabadítása és egyesítésére irányult tervei. Poroszország öröme az államcsig, a „forradalom“ megtörése fölött oly határtalan vita, hogy a Decker féle titkos fő udvari nyomdában azonnal kinyomaták a „la revision de la „Constitution“ czimű napóleoni röpiratot, s annak előszavában ki lön fejezve azon szilárd meggyőződés, hogy a fó államcsíny hőse dece. 2 án az európai szárazföldön örökre megsemmisítette a parlamentáris kormányformát. A porosz kormány még akkor meg sem álmodta, hogy még neki is kelleni fog megkisérleni e kormányforma megsemmisítését, J,Úgy még az ő kísérletei is sikertelenek maradnak Spanyolország is ujjongással fogadta az ailamcsinyt, de öröme csakhamar le lön hangolva midőn a franczia kormány tiz millió forint igény Dyel lépett fel ellene. Angoulême herczeg 1821 ki expeditiójáért, megjegyezvén, hogy ezen összeg helyett Port Mahon átengedésével is megelégszik Még igazságtalanabbul viselő magát az új franczia kormány Schwarcz irányában. Az ő és reactionarius társa, Ausztria szemeiben régóta szálka volt e szabadságát békében élvező kis ország Az államcsíny szomorú emlékű dicsőítőjének , Schwarzenberg herczegnek agyában születnie, meg azon gondolat, hogy jó volna e védtelen országot hadsergeikkel megszállani. S midőn e terve a hatalmak nem tetszésével találkozott, Francziaország egymaga akará megtámadni Schwarczot melyben az államcsíny folytán kibujdosott köztársaság pártiak nagy számmal tartózkodtak. Ezekból Salignac-Fénelon gróf a schweizi franczia ügyviselő Furrer szövetségi elnökhöz egy jegyzéket intézett, mely arczátlanság tekintetében még a diplomatia piszkos terén is hallatlan vala. Nem is volt ez tulajdonképen jegyzék, hanem fenyegető levél, melyben a franczia kormány az általa névszerint megjelölendő menekülteknek Schwarczból kiűzését követelte, megengedvén, hogy a többiek egyelőre még ott maradhassanak. Francziaország tehát határozottan felsőbbségi jogokat igényelt magának Schwarcz fölött, s követelése megtagadásának Schwarcz fölött, s tagadó válasz esetében „kellemetlen bonyodalmakat“ helyezett kilátásba. Bármily nagy zavarba hozta is e követelés a kis államot, válasza mégis méltóságteljesen hangzott. „Ha — mondá Furrer elnök — a schwarczi szövetségtanács nem utasítaná vissza e követelést, komolyan megsértené úgy a szövetségi alkotmányt, mint a reá bízott ország iránti szent kötelességeit, mert e kívánatban éles támadást lát a szövetség függetlensége, méltósága és szabadsága ellen, s beavatkozási hajlamot Schwarcz belügyeibe stb.“ A jegyzék, melyet Szardínia és Angolország is támogatott, arra bírta a franczia kormányt, hogy szándékától elálljon. Fel kelle ismernie azt, hogy érdekei egyelőre minden bonyodalom kerülését parancsolják, s azt is lehetetlen vola be nem látnia, hogy a schwajczi nép, ha kenyértörésre kerül a dolog, kétségbeesetten fogja magát védelmezni. Hasonló követeléssel lépett fel a franczia kormány Belgium ellen is, bárha ennek kormánya mindent elkövetett, hogy a menekültek iránti magatartása által ne szolgáltasson ürügyet a megtámadásra. Napóleon azonban nemsokára meggyőző . A sedani kapituláczió aláírója, Wimpffen tábornok, saját igazolására egy czikket tett közzé a franczia lapokban, melyben előadja létének indító okait. A Beaumont melletti vereség után Sedant csak meg kellett volna érinteni, hogy a sereg élelmiszerrel és muníczióval lássa el magát és hogy hitt arról, hogy a Belgium ellen indított háború a hatalmak szövetkezését vonná maga után, s jobbnak találta itt is, mint Schwarczczal szemben, bevonni a vitorláit, így szilárdult meg, ily állást foglalt el az európai hatalmak között a második császárság mindjárt bölcsőjében, azonnal létesülése első perezében. Az európai kormányok keservesen meglakoltak az örömért, melylyel az államcsínyt üdvözölték. A saját támogatásukkal nagyra nőtt napóleoni rendszer hozta reájuk a krími hadjáratot, idézte elő Mageotát, Solferinót és Königgratzet, okozta milliárdok elpusztulását s százezerek vérének kiontását. Végre elkövetkezett számára is a megtorlás órája. Ugyanazon Jules Savro, ki ezelőtt huszonkét évvel a törvényhozó testületben azt inditványozá, hogy Napoleon Lajos herczegnek, ezen „veszélytelen és ártatlan embernek“ engedtessék meg a visszatérés Francziaországba. Indítványozá egy héttel ezelőtt ugyanott azt is, hogy a napóleoni dynastia trónvesztettnek nyilváníttassék.“ A második köztársaság romjain felemelkedett második császárság romba dőlt, s romjain a harmadik franczia köztársaság hajnala dereng. A második császárság undorító bölcsőjétől örömmel fordulunk a harmadik köztársaság reményteljes bölcsőjéhez. A császárság meghalt, éljen a köztársaság? Szamosújvárit, 1870. szept. 12. Molnár Antal. — 558 Táviratok a külföldről. WASHINGTON, sept. 12. A miniszertanács Bancroft követet annak kinyilatkoztatására utasító, hogy Amerika kész a hadakozó felek kívánságára, a hatalmaknak jó szolgálatait felajánlani, azonban nem más hatalmakkal való összeköttetésben, hogy az európai ügyekbe való bármely beavatkozás látszatát elkerülje. PÁRIS, sept. 12. A kormányhoz érkezett tudósítások szerint a poroszok szombaton egész nap többszörös támadást intéztek Toni ellen, a poroszok azonban visszavetettek és összes ágyúütegeik haszonvehetetlenekké tétettek. A poroszok jelentékeny veszteséget szenvedtek, minthogy 10 000 ember maradt hátra, mint harczképtelen. Verdun a feladás iránt kétszer tett felhívást visszautassá. Montmédy egy új támadást vetett vissza. A poroszok Meauxban s Grecyben vannak, azok közelednek Noissyhoz. FLORENCZ, sept. 12. Cadorna tábornoknak a rómaiakhoz intézett proclamatioja biztosit, hogy ő nem háborút, hanem békét és rendet hoz. A lakosság maga magát fogja kormányozni és a pápai szék függetlensége sértetlen marad. FLÓRENCZ, sept. 12. Azzanesi, a benszülött pápai csapatok parancsnoka elfogatott, mivel vonakodott az olasz csapatokkal hadakozni. Peprano és Montefiascone minden akadály nélkül elfoglaltattak. Bagnoreaban 20 znáv és a tisztek megadták magukat. A pápai csapatok elrombolták a vasutat Geccano és Frosinone mellett. LONDON, sept. 12. A franczia csásárnénak Hastingsba érkezése megvalósul. Groodwin Laodon át, déltőló vitorlázva, hat franczia pánczélos hajó haladt át. BERLIN, sept. 13. (Hiv.) Laon erőd 9 ikén adta meg magát a hatodik lovas hadosztálynak; a capitulatio megkötése után a 4 ik vadászezred 4ik zázlóalja megszállotta a fellegvárt. Mikor az utolsó mozgó nemzetőr is kivonult, az ellenség megszegvén szerződést, légbe röpite a lőportárt, miáltal a fellegvár és a város borzasztó pusztulást szenvedett. Vilmos, mecklenburgi herczeg, könnyű zúzást kapott, a zászlóaljból 95 vadász és több, mint 300 mozgó nemzetőr részint megöletett, részint megsebesült. PÁBKI, sept. 12. A poroszon tegnap felszólították Soisson várát megadásra. Mire a parancsnok azt válaszolá, hogy inkább levegőbe röpítteti magát, mintsem feladja a várat. A lakosság helyeslő a parancsnok ezen válaszá* *. Amint a porosz ublánusok mutatkoztak, puskalövésekkel fogadtattak. Az „Electeur“ szerint a kormány Páriában marad, csupán az igazságügyminister megy Toursba. PRÁGA, sept. 12. A tartománygyűlés mai ülésében kinyilatkoztatá az országos marsall, hogy a házban történt több rendbeli nyilatkozatok után indíttatva érzi magát kinyilatkoztatni, hogy ő ezen gyülekezetét soha sem tekinté egyébnek, mint az alkotmány és az országos rend értelmében a cseh királyságnak ő felsége által egybehívott törvényes tartománygyűlésének. Erre megkezdődött a felirati vita. PÁRIS, sept. 13. Tegnap este az amerikai követség palotája előtt nagy manifestatio történt. Washborne amerikai követ igy szólt: Amerika pártolása biztosítva van a franczia köztársaság számára. Az ő nézete az, hogy — tekintve Amerikának a többi európai hatalmakhoz való viszonyait, és Francziaország nagy távolsága miatt — inkább erkölcsi, mint tényleges gyámolítására számolhat. A „Electeur Libre“ írja: Washburne egy általa tett kérdésre, mely a hadakozó felek közötti közvetítés iránti felhatalmazásra vonatkozik, az amerikai kormánytól ezen választ kapta: Jelenleg minden lépés hasztalan, minthogy Bismmarck pillanatilag minden interventiót visszautasít. BERLIN, sept. 13. A mai „Nordd. Ztg.“ kinyilatkoztatja egy vezércikkben, hogy a frenezia államjog szerint a Hotel de Villében székelő kormány Németországra nézve tökéletesen semmis. A lapn esemény azt tanúsítja, hogy oly emberekkel kik ily erőszakosságra szólítnak fel, nem lehet alkudozni, hanem egyedül oly kormánynyal, mely népjogilag általunk elismertetett, és kész népjogot tiszteletben tartani. A nevezetes lap két hivatalos okmánydarabot közöl, melyek arról tesznek tanúságot, hogy Belgiumban a német katonákkal ellenséges és népjogellenes módon bántak. PÁRIS, sept. 13. A mai hivatalos lap egy rendeletet közöl, melyben kinyilatkoztatja a kormány, hogy Toul a haza irányában érdemeket szerzett. Toulban a kormány képviselésével Cremienx bízatott meg. Malaret Florenczből visszahivatott és Lenard, hajdani miniszter, rendkívüli küldetéssel bízatott meg az olasz királyhoz. PARIS, sept. 13. A kormány elhatározá, hogy a külföldön katonai szolgálatban levő összes francziák, kivétel nélkül azonnal térjenek haza Francziaországba A constituante összehívása. A „Journ. Offic.“ hozza a következő rendeletet melylyel az alkotmányozó gyűlés október 16 ára összehivatik: Francziák! Midőn négy nap előtt a nemzeti védelem kormányát kikiáltók, magánk jelentettük ki küldetésünket. A kormányhatalom a főidőn hevert, a mi merénylettel kezdődött. Nem tettünk egyebet, mint újra megragadtuk a kormányrudat, mely a gyenge kezekből kiesett volt. De Európának magyarázat kell. Szükséges, hogy megdönthetetlen bizonyítékokból tudja meg, hogy velünk van az egész ország. Szükséges, hogy az ellenség ne csak egy roppant város akadályára találjon útjában, mely város el van határozva inkább elveszni, mint magát feladni, — de találkozzék egy egész néppel, mely fölkel, szervezetten s képviseltetve, — egy gyülekezettel végre, mely minden hely, minden vereség daczára képes táplálni a haza eleven szellemét. Ennélfogva a nemzeti védelem kormánya a következőket rendeli: 1. czikk. A választótestületek vasárnapra oct. 6-ára gyűlnek össze, hogy megválaszák az alkotmányozó nemzetgyűlést. 2. ez. A választások az 1849. márt. 15-ei választási törvény szellemében szavazóczédulákkal történnek. 3. ez. Az alkotmányozó gyűlés tagjainak száma 750 lesz. 4. ez. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminiszter bizatik mg. Kelt Páriában a városházán September 8-án 1870 ben. Szeptember 16 Emanuel Itrago, Cremieux, Jules Favre, Jules Ferry Gambetta, Garnier-Papes, Glais-Bizoin, Pelletao, E. Picard, Rochefort, Jules Simon. A hadügyminiszter Le Flo, az ideiglenes tengerészügyminiszter Dompierre d’Bornoy ellenadmirál, földmivdési és kereskedelmi miniszter M. Narghin, volt képviselő és a közmunka miniszter Dorian N Napoleon családja. A császárné a Times párisi levelezője szerint szept 4 én 12 óra felé utazott el Párisból, és egy egészen egyszerű kocsiba ült kisérve csupán Pietri rendőrfőnök által, egy külvárosi indóházban vasútra szállva Namurba utazott. Pietri délután újból a városban volt. Belgiumban készen találta az udvari kocsikat fogadására, és főkép mindenütt rangjához illő tisztelet nyilvánításokban részesült. A milleriákból való elutazása előtt búcsút vett az udvar urai és hölgyeitől, és barátságosan köszönte meg a tanúsított szolgálatokat. A császári herczegről beszélt az „Etoile helyen, hogy Namurba való érkezése alkalmával sept. 4. és 5 én még nem tudott semmit atyja elfogatásáról és a császárság bukásáról. Még csak hétfőn reggel értesített a namuri kormányzó, Baillet gróf, az utóbbi két nap eseményeiről, mire a herczeg állítólag így felelt: „Az még mind nem tenne semmit, csak Francziaország maradna épen!“ Miután a herczeg egyedül maradt, elkezdett zokogva sírni. Hétfőn d. u. 37 órakor a herczeg Clary gróf kíséretében újból elhagyta Namurt. Dupére, Lamme és Ferry őrnagyok kíséretében a herczeg az ostendei postagőzössel Doverbe érkezett sept. 6-án, hol daczára a leg, titkolt utazásának és a záporként omló esőnek, mintegy 100 kiváncsi gyülekezett össze a kiszállásnál. A herczeg, kit a jelenlevők tiszteletteljesen Üdvözöltek, s ki szintén viszonozta az üdvözléseket, fekete ruhába volt öltözve szürke felöltővel, míg „Lord Warden Hotelében ment, fesztelenül társalgott nevelőjével. Rövid ittléte alatt csak Gramonthy és a doveri őrnagy feleségével látogatták meg a liget és midőn utóbbi 4 órakor Hastingsba utazott, minden feltűnés mellőztetett; ő a vendéglőből a vasúthoz vezető mellékutat használt, de itt is számos kiváncsi hurrával fogadta az emigráns herczeget. Hastingsba 5 órakor érkezettből a „Marine-Hotelben szállott meg. Az ostendei hajón útszó 240 személy között ott volt Gramont és Meternich herczeg Lavalett gr. és Monchy herczegné, kik mindnyájan Londonba utaztak. A császári herczeg tegnapelőtt esti 7 órakor érkezett Manbeageből Monsba Három polgáriasan öltözött egyén volt kíséretében, kik között Duperré kapitány a „Tanreau“ parancsnoka is volt. Minthogy az állomásnál nem volt más kocsi, omnibusan ment a herczeg és kísérete a „Hotel, de la Courone- ba. Ezen vendéglő a nagy piaczon van, hol a herczeg megérkezésének hirére sűrü csoportokban gyülekezett össze a nép. A fiatal herczeg élénken izgatottnak látszott a kíváncsiság miatt, mely őt mindenütt kisérte. A vendéglős észrevevén a herczeg felindulását, mondá: „Legyen nyugodt uram, ön semleges terülőten van, hol semmi kánzódása nem lesz.“ A herczeg gyorsan frisitet vett magához, és mintegy óra múlva tovább utazott Namurba. Kísérői mondák: a herczeg 14 nap óta egészen megváltozott és mióta St. Cloudot elhagyta, nem alszik többé. Míg tehát a Napoleonidák összes családa elhagyta a franczia területet, az Angliában emigrált franczia republikánusok visszatérnek a hazába. Sept. 6 án a Londonban előmenekültek nagy száma utazott el. Mások ugyanezt tenni készülődnek. Louis Blanc már több nap óta elhagyta Londont. Őt követték sept. 7 én Ledru Rollin, Felix Pyat, Talendier, Tibaldi és Floriens. Mint beszélik Ledru Rollin washingtoni, Louis Blanc pedig londoni követnek lennének kiszemelve. Wimpffen tábornok Sedanban.