Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-11-19 / 141. szám

Vedlik évfolyam^ féltől *l#k: . . . k­) írt — kr ''I... « , W , ^Zyedérr* i ' » ^megjelenik minden nap. innepi napokat kivéve. xerkesztőség és kiadó-hivatal: j monostor utcaa L. Bányai Ilka alatt. *■ 1 — 1 11------------L-'1' 141-in szám P­OLITIKAI n­apilap.­­ * * kolozsvártt, szombat november 19 ISIO ' Hirdetni dijak. Ötanör kan­ábozott sor ára 6 kr Bélye­dy minden hirdetéstől 80 kr. Kigyobb foirdotérteknél külön kedves­­Hiányt is nyújt a k­i­ad­ó-hi­va­ta­l. UttU' ivetQzar­os Harmattnál. Océán: Krémer Sámuel, ínyeden: Vokál János. Biamondvártt: C­atur testvérek. Koloasvárh­; Stein J. és Demjén L. M.­Vásárhelytt; Wittich Józsennél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 18. Ja x e na 1 e. Kolozsvár, november 18. Beköszöntött a két kövér tehén journalisti­­kai aerája. A levegő telve van háboruhirekkel és miniszterkrizissel. Poroszország October 31-diki körjegyzékére Anglia igen határozottan és visszautasítólag felelt. Bizonyosnak mondják, hogy Itália, Ausztria is hozzácsatlakozik és szövetséges hatalmak Gorcsa­­kotf visszamasító válaszára, viribus voitis kezdik meg az actiót. Bécsben egész fontosságában fogják fel a kérdést, és mind a diplomátiai válaszban, mind ennek sikertelensége esetén a hadi működésben oly erélyt kívánnak tanúsítni, mely bebizonyítja, hogy a monarchia nem sorolható még a haldok­lók lajstromába. Ausztria keleti politikájának készülődő eré­­lyével áll kapcsolatban az Andrássy gróf kanczel­lárságának combinatiója. Andrássy a monarchia keleti felének miniszterelnöke, kitől legelkesere­dettebb ellenei sem tagadhatják el a tehetséget. Mint magyar, egész teljében érti át a monarchia keleti missiójának­ horderejét; mint Magyarország­nak 1848/9-ben a portánál nagy­követe, s mint a török által tárt karokkal fogadott emigratió tagja a muszkával szemben a félhold kormánya iránti Sympathikus politikának personificatiója. Kinevez­­te­te­lének háborusszerűségét emeli a hir, mely sze­rint Magyarország Hollán Ernőben hadügyért kapna. Egyébként ma mind e combinatió a­mily fontos, ép oly problematikus. Nem szeretünk elő­re inni a medve bőrére. Ép ezért későbbre ha­lasztjuk e változások horderejének disputálását. Táviratok a külföldről. PRÁGA, nov. A „Narodny L.u a keleti kér­dést, az összes szlávok kérdésének tartja, melytől örvendetes jövőjüket várják. — A helytartót — állítólag a miniszterválság folytán Bécsbe hivták. BÉCS, nov. 16. A „Presse,“ „N. Fr. Presse“ és „Tagespr.“ a delegátusok választásának mie­lőbbi elővételét sürgetik. AUGSBURG, nov. 16- Az „Alig. Ztg.“ nak egy a bécsi közös kanc­elláriából sugalmazott czikke mondja: Beust keleti politikája számtalan bizonyítékot n­yújt arra nézve, hogy Austria az orosz követelés aránylagos méltányosságát elismer­te. A formai okok nem szolgáltathatnak alapot há­borúra, hol a tárgyilagos basis hiányoznék. Azt sem lehet továbbá a bécsi kabinettől várni, hogy az anyagi kérdés fölött első­sorban nyilatkozzék. Mindenek előtt Angliának kell aggályait formuláz­­ni. Anglia ezt durva kifejezésekben tette. Ha e hang merevsége a jogfogalom megvédését illeti, úgy egészen helyén találjuk azt, ha azonban ma­ga az ügy ellen irányul, opportunitása kétségbe vonható. A jelen pillanatban mindenek előtt arról van szó, hogy a garantírozó hatalmak Oroszország formai fellépése ellen közös megállapodásra jussa­nak. E megállapodás valószínűleg önként konfe­­renciára fog vezetni, mely Európa legfőbb határo­zatának tekintélyét nem kompromittáltatja. A kér­dés anyagi oldalának elhamarkodott meghágyása előmozdítja a háború esélyeit, vagy legalább is csökkenti Európa tekintélyét. Minél csendesebben, hidegvérűebben és illendőbben tárgyaljuk ez ügyet, annál könnyebb lesz Oroszországot diplomatiailag megkötni, vagy kapzsi vágyait arra szorítani, amit ma egyedüli czéljául vall. BÉCS, nov. 16. A mai „W. Corr.“ Írja: Az orosz kabinet nyilatkozata, melylyel a párisi szer­ződés egyik fontos határozatát saját hatalmából megszünteti, a legrendkívülibb elvi jelentőséggel bír. Az orosz kormány azon kívánsága, hogy a Feketetengerre vonatkozó capulatiók revisió alá vétessenek, a többi szerződő hatalmakkal folyta­tott diplomatiai tárgyalás útján eredményre, veze­tett volna, mig az Oroszország által megkezdett önsegítési út a szerződési jogok megsértésére s a jogviszonyok legmélyebb megrendítésére visz, me­lyen a keleti béke nyugszik. Gortsakoff jegyzéke felette komoly helyzetet teremtett, mely a párisi szerződő hatalmakat kivétel nélkül arra inti, hogy szilárdul és határozottan lépjenek fel a fenyege­tett közjog mellett; a birodalmukkal közeli vo­natkozásban levő ügyek legfontosabb érdekeiről van itt szó. A párisi szerződő hatalmaknak ala­pos okuk van, hogy átalános tiltakozásban egye-­­ süljenek. — Ugyanő „W. Corr.“ jelenti. Az orosz­­ követ tegnap, 15-én átnyújtotta kormánya jegyzé- i­két a portának, melyben az a párisi szerződésnek a Fekete tengerre vonatkozó szipulatiói alól fel­mentetni kíván. LONDON, nov. 16. A „Mór. Post“ mondja: Angolország magatartása az orosz követelésekkel szemben világos. Törökország ellen irányzott ki­sérleteknek, bár­mily áron is, ellenszegülünk, a­nélkül, hogy tekintetbe vennék azon erőket, me­lyek ellenünk állanak. A „Standard“ a Bessará­­biában levő orosz csapatok összpontosítását jelen­ti. — Lengyelországban a szabadságos katonák már egybehivattak. LONDON, nov. 16. A „D. Tel.“ mondja: 60 orosz pánczélos ágyu­naszád áll készen a Fe­kete tengeren. UJ YORK, nov. 15. A jelentett tengeri üt­közet a „Bour­et“ és „Meteor“ között 4 óráig tar­tott. A Meteor a csavar megsérülése folytán az el­lent nem követhette. Mindkettő a szenvedett sérü­léseket javítja ki, hogy aztán a harcrot azonnal folytathassák. KÖLN, nov. 16. Egy versaillesi távirat f. hó 13-áról jelenti: A Bajorországgal való tárgyalások nem ígérnek megállapodást, miután ez katonai­­, diplomatiai követeléseitől nem tágít. BELGRÁD, nov. 16. Az orosz propagenda. hir szerint, a török-szláv tartományokban lázasan tevékeny a nélkül, hogy eddig valamely látható eredményt ért volna el. KONSTANTINÁPOLY, nov. 16. Ignatieff holnap ide érkezik, a­mikor permanens miniszter­­tanács fog tartatni. Színházi apróságok. Szerkesztő barátom! Egy tanúságos előadás-­­­ról akarok szólani, melyből okulhat a méltóságos színházi választmányon kezdve, Sándor Józsefen keresztül az igazgató rendezőivel Szabó Pepi asz­­szonyig, kinek ez előadás szerencsétlenségére éppen jutalomjátéka volt. Egy tanúságos estvéről beszélek, melyet a kötelesség nem értés a színház titkára részéről, a hanyagság és ízléstelenség a rendezőség részéről, olyan szépen a „helyzet magaslatára“ emeltek, hogy azt sem tudja az ember, kit sajnáljon jobban, a jutalmazottat-é, ki behunyt szemmel választott darabot, vagy a közönséget, kinek azt végig kellett hogy halgassa?* * * A mi színházunknál még ma is fenn áll a vállalkozó igazgató részére az a monopólium, hogy csak bizonyos darabokat enged a jutalmazottak rendelkezésére az új termékek közül, melyeknek nagy részét a tagok csak hírből ismernek, s legtöbb esetben zsákban vesznek macskát. Ha aztán a választott darab gyenge, vagy éppen rosz, nem lehet egészen a jutalmazottat okozni, mert vagy nincsen módja a különben is roppant napi költséget egy drága darab árával növelni, vagy ha még ezzel is megalkudnék, nincs sokszor miből válasszon; — de ha az a gyenge darab még ízléstelenségeket is foglal magában, az illető színészt vagy színésznőt semmi, éppen sem­mi sem mentheti, s a felelősség egésszen az ő rovására esik. Ez az ecet a „Fokról fokra“ czimű darab választásánál is mely Sz. P. asszony jutalomjátéka volt. Menthetetlen hibát követett el, midőn bécsies eredetiségében fogadta el, s örülhet, ha a közönség e hibáját szives lesz elfelejteni minél előbb. . * * Én nem kívánok harczot folytatni a modern színmű­irodalom termékei ellen,­­ mert tudom, hogy eredménytelen munka volna, a nagy­közön­ség ízlése nem csak találkozik velük, de ma már nélkülözhetetlen mulatságait keresi benne. A vállal­kozó igazgatónak sem vehetjük rész néven, ha társulata fenntartására olyan darabokhoz nyúl melyek mint pikáns falatok, biztosan nagy közön­ségre számolhatnak, -A morál szempontjából sem támadom meg, mert tudom, hogy a mindennapi élet elvetemültsége rajzaiban, a társadalmi élet­­ emésztő betegségeinek hű másolataiban éppen ugy megvan a morálnak is a maga része a figyelmes hallgató előtt, mint a leg­nagyobb irány darab, vagy tragoedi­­ában; de tiltakoznunk kell minden olyan kife­jezés és ízléstelenség ellen, melyhez — hála a gondviselésnek — a mi társadalmunk nem szokott. Ám tapsolja meg Bécsnek czivilisátiója ezeket százötvenszer egymás után, vetélkedjenek szín­­művészi, ki birja azokat még vastagabban maigui­­rozni; — de mi ne érintjük azokat, ne feszítsük a­mint tovább mint lehet, s az egyenes botrány előtt csukjunk ajtót. Ezt követeljük a jóizlés, és színházunk méltó­sága érdekében, s a­ki ellene vét, legyen bár­ki, mindig megrovásunkal fog találkozni. * & * Színházunk felett a választmány atyáskodik, melynek a közönség érdekeit védelmezni nem csak jogában áll, de egyenesen kötelessége meggátolni minden olyan esetet, mi színpadunkról bár­mely irányban rosz hatású feltűnést szül. És a titkár? Tiszte volna minden új színművet elolvasni, s kitöröltetni belőle minden olyan kifejezést, mely botrányt szülhet. Tette­­ ezt Sándor József úr? Nem. Mi dolga van tehát a színháznál? — vagy azt hiszi talán, hogy csak annyiból áll teendője, hogy fizetését fölvegye, s végig szuszogja estyén­­ként az előadásokat zártszékén? Azt hiszem, hogy midőn Mikó Imre gróf színházi titkárrá gyúrta, nem ez volt a czélja, legalább sokkal lelkiismeretesebb embernek tartom, sem hogy ez után fogyasztássá a különben is csekély jövedelmét intézetünknek. ♦ * És mit szóljak a színházi rendezőségről? Ha a gyermeket valódi révén akarom nevez­ni, azt kell mondjam: vagy szándékos rosz akaratú elnézés volt a próbákon meghagyni ama frivolságokat, vagy a tudatlanság ered­ménye. Tertium non datur! * * • A­mi magát az előadást illeti, holnapi szá­munkban fogunk referálni. Jónás. Az orosz-török kérdés. A keleti kérdésben minden szem Angliára van fordulva. Főleg Granville jegyzékére kiváncsi mindenki. E jegyzék másolata már ma érkezett Bécsbe, tartalmáról ezt írják : „Lord Granville jegyzéke alakjára nézve udvariasan van ugyan tartva és úgy veszi ki magát az orosz jegyzék mellett, mint egy angol salon kabát Mencsikoff palotátja mellett. De ha az angol miniszter nagyon sima az alakra nézve, annál szigorúbb lényegére nézve , lord Granville az orosz szándékát még csak megvitathatónak sem tartja és határozottan kijelenti, hogy Anglia azt sem alakilag, sem anya­gilag valaha eltűrni nem fogja.“ Kimondja továb­­bá a jegyzék, hogy angol felfogás szerint az 1856 iki szerződést aláírt hatalmak ki vannak hí­va, hogy nyilatkozzanak. Hivatkozik ugyanis az Anglia, Francziaország és Ausztria közt 1856. áp­rilis 15 én kötött szerződés 2-ik pontjára, melyben a biztosító hatalmak kölcsönösen kötelezik egy­mást, hogy az 1856. mártius 30-iki párisi szerző­dés minden megsértését „casus belli“ nek tekinti és végül ez okokból az angol külügyér az októ­ber 31-iki orosz jegyzéket elfogadhatatlannak (in­admissible) nevezi. A bécsi lapok a pestieket registrálják és örömmel constatálják, hogy egyetértés van. Különben ez ügyben még csak táviratok hoz­nak újat. Bécs, nov. 16. Az olasz követ Minghetti ki­jelenté­sa az angol követnek, hogy Olaszország csak Anglia lépésére vár, hogy az orosz követe­lések tárgyában hozzá csatlakozzék. Minghetti mondá: Egyik hatalomnak sem szabad megengedni azt, hogy az európai hatalmak által aláírt szerző­­dést egyoldalúan feloldódnak nyilvánítsa. Bécs, nov. 16. Az osztrák alkotmányhívek pártja tanácskozott tegnap a delegatió választás felöl, mely csütörtökön jó napi­rendre. Az a hír itt, hogy a magyar delegatió eshetőleg magára is megalakul e hó 21 én. Bizonyos az, hogy a közös miniszterek vasárnap Pestre utaznak. Lom­son, nov. 15. Az osztrák követ Apponyi gróf utasittatott, hogy az angol kormánynak je­lentse ki, hogy Ausztria csatlakozik Angliának a török kérdésben teendő minden lépéséhez és kész Angliával és Törökországgal egyetértésben jár­ni el. Legelőbb Ausztria, Anglia, Törökország és remélik Olaszország is egyformán hangzó jegyzé­keket fognak Pétervárra küldeni, a melyekben til­takoznak Oroszország eljárása ellen. Ugyane tárgyra vonatkozik a „Tagblatt“ kö­vetkező távirata: Pest, nov. 15. Andrássy gróf a Deák kör tudomására adá, hogy Bécs irányadó köreiben a helyzetet nagyon komolynak tartják. Tegnap Bécsben minisztertanács volt, melyben ta­nácskoztak azon magatartás iránt, melyet az osz­trák kormánynak kell a keleti kérdésben elfog­lalnia; határozat mindez óráig nem történt. Beast gróf azonban jelente az orosz követnek, Nowtkoff­­nak, hogy az osztrák kormány nem hajlandó az Oroszország által a portának tett követeléseket könnyű oldalakról fogni fel. Különben a Bécsben tartott minisztertanács­ról a „Pester Lloydsnak írják: „Tegnap (15.) délben császár ő felsége elnöklete alatt nagy mi­nisztertanács tartatott, melyen Beust, Andrássy, Lónyay, Kuba és Potocki miniszterek részt vettek. Az itteni nagy fontosságú tárgyalások eredményé­nek tekinthetni azt, hogy Beust gróf még tegnap Nowikofff urnak egy conferentiában kijelenté, hogy az osztrák magyar cabinet Oroszország fellépését a keleten egyátalán nem veheti oly könnyedén, mint a­hogy azt Gorcsakoff herczeg köriratában előtüntetni látszik. Ellenkezőleg csatlakozik Ausz­tria Magyarország azon határozott tiltakozáshoz, melyet már tett az angol cabinet Oroszország e fellépése ellen, annak tartalmában, és fenntartja magának a jogot, hogy ez ügyben a további lépé­seket megtehesse. A­mi Poroszország magatartását illeti, úgy látszik hogy ez csakugyan a könyebb oldalát veszi, mert hivtkozva arra, hogy Francziaországban el van foglalva, hogy Oroszország iránta jóakaró sem­legességgel viseltetett,­­ semleges akar maradni. Mi bizonyára a hatalmak magatartására befolyással lesz. Másfelől Berlinben járt teljes hitelű egyéntől halljuk, hogy Oroszország felé vége hossza nincs a legnagyobb Urmérvű várvivó ágyuk szállításának. Az esseni hires gyár óriásilag termelt közelebb ez irányban.* * * E kérdéssel összefüggnek a közös minisztéri­umban keletkezett válságról szóló hírek. Ennek legújabb stádiuma az, hogy Beust gróf, ki meg­lehetősen határozatlan volt, csatlakozót azon eré­lyes irányhoz, melyet Andrássy gróf képvisel — írja a „P. Ltd.“ — és igy lehetséges, hogy ez által a mostani birodalmi kanczellár állása újra megerősödött Hogyan lett nagygyá Poroszor­szág? is. Lássuk mindenekelőtt Poroszországot a nagy választófejedelem és II. Frigyes alatt ; vizsgáljuk a múltban polgárisultságát és erkölcseit, hogy jobban megérthessük jelenét; tanulmányozzuk e brandenburgi házat, mely hajdan úgy el vala szór­va Westphaliában, Berlinben, Königsbergben, ma pedig országainak egységében áll előttünk Lorraine határaitól Oroszország széléig, a Moselle-tól Nie­men-ig, rövid idővel ezelőtt még bebörtönözve a balti tengerben, s egyszerre kisikamolva három folyón az északi tengerre, szembe Hollandiával, csaknem Anglia elé. Nagy sensatiot idézett elő egész Európában, midőn Luther szónoklatai után, 1525 ben Koenigs­­bergben azon sajátságos dolog történt, hogy branden­burgi Albert, a család egyik fiatal sarja s a német lovagrend nagymestere világiasstá az ország fele részét, vagyis alkalmazá egy lovagrendre Luther­nek az egyházi javakról felállított elveit. A példa rész volt, és magas helyről jött. A máris felinge­relt catholicismus feltámadt ellene, de a nyugtalan­ság nem harapózott át a politicai térre. Ausztria, képviselve V­ik Károly által, nem látott benne egyebet sajnálatos jelenségnél a hitre, de nem sa­ját hatalmára nézve. Mit is árthatott volna neki Európa szélén s Németországon kívül az új porosz fejedelemség? Senki sem sejt­heté az oly távol jövő veszélyeit, Lengyelország maga, melynek azóta a porosz anyagit ártott, sokkal tekintélyest­ állást foglalt el akkor Északin, hogy sem oly szomszéd­dal törődhetett volna, mely úgyis vazall­ja maradt. Poroszország vasall­ja volt Lengyelországnak! Azonban a Brandenburg-ház idősb ága, mely Németország szivében, Berlinben székelt, 1618 ban hozzájutott örökösödés a nevezett porosz fejedelem­­séghez,­­ ugyanazon idő tájban Cleve herczegség­­hez is. Egyszerre kiterjes­zkedtek a Visztulára és Rajnára, Berlinhez csatolták Koedigsberget és Cordencz-et. S mert ez volt a pillanat, m­elyben a harm­i­­cz éves háború dúlni kezdett, s midőn fél Németország fellázadt Ausztria ellen, a terjeszkedés a bécsi udvart is megrendíté. Féltékenységgel páro­­­­sult félelem élü­dt ott lenn, s Zsigmond János.­­ A „ Times “-nak táviratilag jelentik, hogy Troeba thnok egy nagy kitörésre készül. Német részről új ütegeket állítottak fel Rainey magas­latain, Noisyval szembe és Mootmagny magas­latán, St. Denissel átellenben, valamint Bezons-és Com­bevoie-nál is.* & íjc Ve­chailles- ból e hó - ről írják a „Krentz Zrg“ nak: A grapátok szórása küönböző üteg­­ereditvénjeink ellen folytonosan tart és azon he­lyek is erősen lövetnek, hol segédcsapataink van­nak, de semmi jelentékeny kár nem történt. Midőn a 47. ezred néhány nappal ezelőtt Versailesba a Bougeival, Beauregard stb. helyeken folytatott elő­jelzőit nagy terület ura, kizsákmányolásra szánt emberré lön. A helyzet még rosszabbá vált, midőn unokája Frigyes Vilmos a kit „vagy”választófejedelemének s XIV. Lajos kortársának neveznek, 1648-ban a fennebbi területhez csatolá a nagy kiterjedésű magdeburgi püspökséget s egyszerre Szászország és Ausztria felé előhaladott; s még inkább akkor, midőn tiz évvel később magát a porosz fejedelem­ség teljesen souverain urává téve. Nem volt többé Lengyelország vasal­­ja s nem akart többé Branden­burgot illetőleg a bécsi udvartól sem függeni. Bécsben azt mondták, hogy „ez egy újabb királya a vandáloknak, ki a balti tenger felé terjeszkedik.“ S e király volt valóban, vagy legalább azzá akart lenni, a ki várta a kedvező pillanatot annak eléré­sére s ezen dicsvágyát családjának is áthagyomá­­nyozá. S midőn a pillanat elérkezett, a sors külö­nös játékaként azt is meg kelle érni a világnak, hogy Lipót császár annak megengedéséért nem túl hagyá magát sokáig kéretni. 1701-ben történt ez; az örökösödési háború kezdetét vette, Lipót meg akará szerezni fia számára Spanyolországot és Indiát. Európa tarthatott attól, hogy Ausztria min­dent hatalmába kerít Madridtól Bécsig. E nehéz körülmények között Európa jövője fölött egyedül Francziaország őrködött, s megvívta Ausztria ellen a háborúk egyik legigazságosabbját. Oly ellenséggel szemben, a­minő XIV. Lajos volt, szövetséges után kelle nézni. Ausztria kereste il azt mindenütt, még Berlinben is. Brandenburgi Frigyes megszabta feltételeit, s Lipót császárnak tűrni kelle, hogy egy gyanús vazall magát Koenigs­­bergben királyá kiáltassa ki. Sőt azt is tapasztalt később, az utrecht­i béke alkalmával, hogy XIV. Lajos öt Felség czimmel illaté, a mely czimet ezen uralkodó különben nem igen bőkezűen szokott osztogatni a rögtönzött királyoknak. És igy meg­jelennek 1701 óta a történelem szinttjén a porosz királyok ; igy lett egész csendességben alig száz­­nyolczvan év előtt Poroszország királysággá. Nincs a történelemben több példa arra, hogy egy állam ily rövid idő alatt félelmesebben óriási hatalomra vergődött volna! „Mily szerencsétlenség — így kiáltott fel a Habsburgok egyik rendü­letlen hive, Eugen herczeg, midőn a koepigsber­gi eseményről értesült — L­ipot­­nak fel kellett volna akasztatni mindazokat, kik neki e hűtlen tanácscsal szolgáltak.“ AI. A. Paris.

Next