Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-11-19 / 141. szám
Vedlik évfolyam^ féltől *l#k: . . . k) írt — kr ''I... « , W , ^Zyedérr* i ' » ^megjelenik minden nap. innepi napokat kivéve. xerkesztőség és kiadó-hivatal: j monostor utcaa L. Bányai Ilka alatt. *■ 1 — 1 11------------L-'1' 141-in szám POLITIKAI napilap. * * kolozsvártt, szombat november 19 ISIO ' Hirdetni dijak. Ötanör kanábozott sor ára 6 kr Bélyedy minden hirdetéstől 80 kr. Kigyobb foirdotérteknél külön kedvesHiányt is nyújt a kiadó-hivatal. UttU' ivetQzaros Harmattnál. Océán: Krémer Sámuel, ínyeden: Vokál János. Biamondvártt: Catur testvérek. Koloasvárh; Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelytt; Wittich Józsennél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 18. Ja x e na 1 e. Kolozsvár, november 18. Beköszöntött a két kövér tehén journalistikai aerája. A levegő telve van háboruhirekkel és miniszterkrizissel. Poroszország October 31-diki körjegyzékére Anglia igen határozottan és visszautasítólag felelt. Bizonyosnak mondják, hogy Itália, Ausztria is hozzácsatlakozik és szövetséges hatalmak Gorcsakotf visszamasító válaszára, viribus voitis kezdik meg az actiót. Bécsben egész fontosságában fogják fel a kérdést, és mind a diplomátiai válaszban, mind ennek sikertelensége esetén a hadi működésben oly erélyt kívánnak tanúsítni, mely bebizonyítja, hogy a monarchia nem sorolható még a haldoklók lajstromába. Ausztria keleti politikájának készülődő erélyével áll kapcsolatban az Andrássy gróf kanczellárságának combinatiója. Andrássy a monarchia keleti felének miniszterelnöke, kitől legelkeseredettebb ellenei sem tagadhatják el a tehetséget. Mint magyar, egész teljében érti át a monarchia keleti missiójának horderejét; mint Magyarországnak 1848/9-ben a portánál nagykövete, s mint a török által tárt karokkal fogadott emigratió tagja a muszkával szemben a félhold kormánya iránti Sympathikus politikának personificatiója. Kineveztetelének háborusszerűségét emeli a hir, mely szerint Magyarország Hollán Ernőben hadügyért kapna. Egyébként ma mind e combinatió amily fontos, ép oly problematikus. Nem szeretünk előre inni a medve bőrére. Ép ezért későbbre halasztjuk e változások horderejének disputálását. Táviratok a külföldről. PRÁGA, nov. A „Narodny L.u a keleti kérdést, az összes szlávok kérdésének tartja, melytől örvendetes jövőjüket várják. — A helytartót — állítólag a miniszterválság folytán Bécsbe hivták. BÉCS, nov. 16. A „Presse,“ „N. Fr. Presse“ és „Tagespr.“ a delegátusok választásának mielőbbi elővételét sürgetik. AUGSBURG, nov. 16- Az „Alig. Ztg.“ nak egy a bécsi közös kancelláriából sugalmazott czikke mondja: Beust keleti politikája számtalan bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy Austria az orosz követelés aránylagos méltányosságát elismerte. A formai okok nem szolgáltathatnak alapot háborúra, hol a tárgyilagos basis hiányoznék. Azt sem lehet továbbá a bécsi kabinettől várni, hogy az anyagi kérdés fölött elsősorban nyilatkozzék. Mindenek előtt Angliának kell aggályait formulázni. Anglia ezt durva kifejezésekben tette. Ha e hang merevsége a jogfogalom megvédését illeti, úgy egészen helyén találjuk azt, ha azonban maga az ügy ellen irányul, opportunitása kétségbe vonható. A jelen pillanatban mindenek előtt arról van szó, hogy a garantírozó hatalmak Oroszország formai fellépése ellen közös megállapodásra jussanak. E megállapodás valószínűleg önként konferenciára fog vezetni, mely Európa legfőbb határozatának tekintélyét nem kompromittáltatja. A kérdés anyagi oldalának elhamarkodott meghágyása előmozdítja a háború esélyeit, vagy legalább is csökkenti Európa tekintélyét. Minél csendesebben, hidegvérűebben és illendőbben tárgyaljuk ez ügyet, annál könnyebb lesz Oroszországot diplomatiailag megkötni, vagy kapzsi vágyait arra szorítani, amit ma egyedüli czéljául vall. BÉCS, nov. 16. A mai „W. Corr.“ Írja: Az orosz kabinet nyilatkozata, melylyel a párisi szerződés egyik fontos határozatát saját hatalmából megszünteti, a legrendkívülibb elvi jelentőséggel bír. Az orosz kormány azon kívánsága, hogy a Feketetengerre vonatkozó capulatiók revisió alá vétessenek, a többi szerződő hatalmakkal folytatott diplomatiai tárgyalás útján eredményre, vezetett volna, mig az Oroszország által megkezdett önsegítési út a szerződési jogok megsértésére s a jogviszonyok legmélyebb megrendítésére visz, melyen a keleti béke nyugszik. Gortsakoff jegyzéke felette komoly helyzetet teremtett, mely a párisi szerződő hatalmakat kivétel nélkül arra inti, hogy szilárdul és határozottan lépjenek fel a fenyegetett közjog mellett; a birodalmukkal közeli vonatkozásban levő ügyek legfontosabb érdekeiről van itt szó. A párisi szerződő hatalmaknak alapos okuk van, hogy átalános tiltakozásban egye- süljenek. — Ugyanő „W. Corr.“ jelenti. Az orosz követ tegnap, 15-én átnyújtotta kormánya jegyzé- ikét a portának, melyben az a párisi szerződésnek a Fekete tengerre vonatkozó szipulatiói alól felmentetni kíván. LONDON, nov. 16. A „Mór. Post“ mondja: Angolország magatartása az orosz követelésekkel szemben világos. Törökország ellen irányzott kisérleteknek, bármily áron is, ellenszegülünk, anélkül, hogy tekintetbe vennék azon erőket, melyek ellenünk állanak. A „Standard“ a Bessarábiában levő orosz csapatok összpontosítását jelenti. — Lengyelországban a szabadságos katonák már egybehivattak. LONDON, nov. 16. A „D. Tel.“ mondja: 60 orosz pánczélos ágyunaszád áll készen a Fekete tengeren. UJ YORK, nov. 15. A jelentett tengeri ütközet a „Bouret“ és „Meteor“ között 4 óráig tartott. A Meteor a csavar megsérülése folytán az ellent nem követhette. Mindkettő a szenvedett sérüléseket javítja ki, hogy aztán a harcrot azonnal folytathassák. KÖLN, nov. 16. Egy versaillesi távirat f. hó 13-áról jelenti: A Bajorországgal való tárgyalások nem ígérnek megállapodást, miután ez katonai, diplomatiai követeléseitől nem tágít. BELGRÁD, nov. 16. Az orosz propagenda. hir szerint, a török-szláv tartományokban lázasan tevékeny a nélkül, hogy eddig valamely látható eredményt ért volna el. KONSTANTINÁPOLY, nov. 16. Ignatieff holnap ide érkezik, amikor permanens minisztertanács fog tartatni. Színházi apróságok. Szerkesztő barátom! Egy tanúságos előadás-ról akarok szólani, melyből okulhat a méltóságos színházi választmányon kezdve, Sándor Józsefen keresztül az igazgató rendezőivel Szabó Pepi aszszonyig, kinek ez előadás szerencsétlenségére éppen jutalomjátéka volt. Egy tanúságos estvéről beszélek, melyet a kötelesség nem értés a színház titkára részéről, a hanyagság és ízléstelenség a rendezőség részéről, olyan szépen a „helyzet magaslatára“ emeltek, hogy azt sem tudja az ember, kit sajnáljon jobban, a jutalmazottat-é, ki behunyt szemmel választott darabot, vagy a közönséget, kinek azt végig kellett hogy halgassa?* * * A mi színházunknál még ma is fenn áll a vállalkozó igazgató részére az a monopólium, hogy csak bizonyos darabokat enged a jutalmazottak rendelkezésére az új termékek közül, melyeknek nagy részét a tagok csak hírből ismernek, s legtöbb esetben zsákban vesznek macskát. Ha aztán a választott darab gyenge, vagy éppen rosz, nem lehet egészen a jutalmazottat okozni, mert vagy nincsen módja a különben is roppant napi költséget egy drága darab árával növelni, vagy ha még ezzel is megalkudnék, nincs sokszor miből válasszon; — de ha az a gyenge darab még ízléstelenségeket is foglal magában, az illető színészt vagy színésznőt semmi, éppen semmi sem mentheti, s a felelősség egésszen az ő rovására esik. Ez az ecet a „Fokról fokra“ czimű darab választásánál is mely Sz. P. asszony jutalomjátéka volt. Menthetetlen hibát követett el, midőn bécsies eredetiségében fogadta el, s örülhet, ha a közönség e hibáját szives lesz elfelejteni minél előbb. . * * Én nem kívánok harczot folytatni a modern színműirodalom termékei ellen, mert tudom, hogy eredménytelen munka volna, a nagyközönség ízlése nem csak találkozik velük, de ma már nélkülözhetetlen mulatságait keresi benne. A vállalkozó igazgatónak sem vehetjük rész néven, ha társulata fenntartására olyan darabokhoz nyúl melyek mint pikáns falatok, biztosan nagy közönségre számolhatnak, -A morál szempontjából sem támadom meg, mert tudom, hogy a mindennapi élet elvetemültsége rajzaiban, a társadalmi élet emésztő betegségeinek hű másolataiban éppen ugy megvan a morálnak is a maga része a figyelmes hallgató előtt, mint a legnagyobb irány darab, vagy tragoediában; de tiltakoznunk kell minden olyan kifejezés és ízléstelenség ellen, melyhez — hála a gondviselésnek — a mi társadalmunk nem szokott. Ám tapsolja meg Bécsnek czivilisátiója ezeket százötvenszer egymás után, vetélkedjenek színművészi, ki birja azokat még vastagabban maiguirozni; — de mi ne érintjük azokat, ne feszítsük amint tovább mint lehet, s az egyenes botrány előtt csukjunk ajtót. Ezt követeljük a jóizlés, és színházunk méltósága érdekében, s aki ellene vét, legyen bárki, mindig megrovásunkal fog találkozni. * & * Színházunk felett a választmány atyáskodik, melynek a közönség érdekeit védelmezni nem csak jogában áll, de egyenesen kötelessége meggátolni minden olyan esetet, mi színpadunkról bármely irányban rosz hatású feltűnést szül. És a titkár? Tiszte volna minden új színművet elolvasni, s kitöröltetni belőle minden olyan kifejezést, mely botrányt szülhet. Tette ezt Sándor József úr? Nem. Mi dolga van tehát a színháznál? — vagy azt hiszi talán, hogy csak annyiból áll teendője, hogy fizetését fölvegye, s végig szuszogja estyénként az előadásokat zártszékén? Azt hiszem, hogy midőn Mikó Imre gróf színházi titkárrá gyúrta, nem ez volt a czélja, legalább sokkal lelkiismeretesebb embernek tartom, sem hogy ez után fogyasztássá a különben is csekély jövedelmét intézetünknek. ♦ * És mit szóljak a színházi rendezőségről? Ha a gyermeket valódi révén akarom nevezni, azt kell mondjam: vagy szándékos rosz akaratú elnézés volt a próbákon meghagyni ama frivolságokat, vagy a tudatlanság eredménye. Tertium non datur! * * • Ami magát az előadást illeti, holnapi számunkban fogunk referálni. Jónás. Az orosz-török kérdés. A keleti kérdésben minden szem Angliára van fordulva. Főleg Granville jegyzékére kiváncsi mindenki. E jegyzék másolata már ma érkezett Bécsbe, tartalmáról ezt írják : „Lord Granville jegyzéke alakjára nézve udvariasan van ugyan tartva és úgy veszi ki magát az orosz jegyzék mellett, mint egy angol salon kabát Mencsikoff palotátja mellett. De ha az angol miniszter nagyon sima az alakra nézve, annál szigorúbb lényegére nézve , lord Granville az orosz szándékát még csak megvitathatónak sem tartja és határozottan kijelenti, hogy Anglia azt sem alakilag, sem anyagilag valaha eltűrni nem fogja.“ Kimondja továbbá a jegyzék, hogy angol felfogás szerint az 1856 iki szerződést aláírt hatalmak ki vannak híva, hogy nyilatkozzanak. Hivatkozik ugyanis az Anglia, Francziaország és Ausztria közt 1856. április 15 én kötött szerződés 2-ik pontjára, melyben a biztosító hatalmak kölcsönösen kötelezik egymást, hogy az 1856. mártius 30-iki párisi szerződés minden megsértését „casus belli“ nek tekinti és végül ez okokból az angol külügyér az október 31-iki orosz jegyzéket elfogadhatatlannak (inadmissible) nevezi. A bécsi lapok a pestieket registrálják és örömmel constatálják, hogy egyetértés van. Különben ez ügyben még csak táviratok hoznak újat. Bécs, nov. 16. Az olasz követ Minghetti kijelentésa az angol követnek, hogy Olaszország csak Anglia lépésére vár, hogy az orosz követelések tárgyában hozzá csatlakozzék. Minghetti mondá: Egyik hatalomnak sem szabad megengedni azt, hogy az európai hatalmak által aláírt szerződést egyoldalúan feloldódnak nyilvánítsa. Bécs, nov. 16. Az osztrák alkotmányhívek pártja tanácskozott tegnap a delegatió választás felöl, mely csütörtökön jó napirendre. Az a hír itt, hogy a magyar delegatió eshetőleg magára is megalakul e hó 21 én. Bizonyos az, hogy a közös miniszterek vasárnap Pestre utaznak. Lomson, nov. 15. Az osztrák követ Apponyi gróf utasittatott, hogy az angol kormánynak jelentse ki, hogy Ausztria csatlakozik Angliának a török kérdésben teendő minden lépéséhez és kész Angliával és Törökországgal egyetértésben járni el. Legelőbb Ausztria, Anglia, Törökország és remélik Olaszország is egyformán hangzó jegyzékeket fognak Pétervárra küldeni, a melyekben tiltakoznak Oroszország eljárása ellen. Ugyane tárgyra vonatkozik a „Tagblatt“ következő távirata: Pest, nov. 15. Andrássy gróf a Deák kör tudomására adá, hogy Bécs irányadó köreiben a helyzetet nagyon komolynak tartják. Tegnap Bécsben minisztertanács volt, melyben tanácskoztak azon magatartás iránt, melyet az osztrák kormánynak kell a keleti kérdésben elfoglalnia; határozat mindez óráig nem történt. Beast gróf azonban jelente az orosz követnek, Nowtkoffnak, hogy az osztrák kormány nem hajlandó az Oroszország által a portának tett követeléseket könnyű oldalakról fogni fel. Különben a Bécsben tartott minisztertanácsról a „Pester Lloydsnak írják: „Tegnap (15.) délben császár ő felsége elnöklete alatt nagy minisztertanács tartatott, melyen Beust, Andrássy, Lónyay, Kuba és Potocki miniszterek részt vettek. Az itteni nagy fontosságú tárgyalások eredményének tekinthetni azt, hogy Beust gróf még tegnap Nowikofff urnak egy conferentiában kijelenté, hogy az osztrák magyar cabinet Oroszország fellépését a keleten egyátalán nem veheti oly könnyedén, mint ahogy azt Gorcsakoff herczeg köriratában előtüntetni látszik. Ellenkezőleg csatlakozik Ausztria Magyarország azon határozott tiltakozáshoz, melyet már tett az angol cabinet Oroszország e fellépése ellen, annak tartalmában, és fenntartja magának a jogot, hogy ez ügyben a további lépéseket megtehesse. Ami Poroszország magatartását illeti, úgy látszik hogy ez csakugyan a könyebb oldalát veszi, mert hivtkozva arra, hogy Francziaországban el van foglalva, hogy Oroszország iránta jóakaró semlegességgel viseltetett, semleges akar maradni. Mi bizonyára a hatalmak magatartására befolyással lesz. Másfelől Berlinben járt teljes hitelű egyéntől halljuk, hogy Oroszország felé vége hossza nincs a legnagyobb Urmérvű várvivó ágyuk szállításának. Az esseni hires gyár óriásilag termelt közelebb ez irányban.* * * E kérdéssel összefüggnek a közös minisztériumban keletkezett válságról szóló hírek. Ennek legújabb stádiuma az, hogy Beust gróf, ki meglehetősen határozatlan volt, csatlakozót azon erélyes irányhoz, melyet Andrássy gróf képvisel — írja a „P. Ltd.“ — és igy lehetséges, hogy ez által a mostani birodalmi kanczellár állása újra megerősödött Hogyan lett nagygyá Poroszország? is. Lássuk mindenekelőtt Poroszországot a nagy választófejedelem és II. Frigyes alatt ; vizsgáljuk a múltban polgárisultságát és erkölcseit, hogy jobban megérthessük jelenét; tanulmányozzuk e brandenburgi házat, mely hajdan úgy el vala szórva Westphaliában, Berlinben, Königsbergben, ma pedig országainak egységében áll előttünk Lorraine határaitól Oroszország széléig, a Moselle-tól Niemen-ig, rövid idővel ezelőtt még bebörtönözve a balti tengerben, s egyszerre kisikamolva három folyón az északi tengerre, szembe Hollandiával, csaknem Anglia elé. Nagy sensatiot idézett elő egész Európában, midőn Luther szónoklatai után, 1525 ben Koenigsbergben azon sajátságos dolog történt, hogy brandenburgi Albert, a család egyik fiatal sarja s a német lovagrend nagymestere világiasstá az ország fele részét, vagyis alkalmazá egy lovagrendre Luthernek az egyházi javakról felállított elveit. A példa rész volt, és magas helyről jött. A máris felingerelt catholicismus feltámadt ellene, de a nyugtalanság nem harapózott át a politicai térre. Ausztria, képviselve Vik Károly által, nem látott benne egyebet sajnálatos jelenségnél a hitre, de nem saját hatalmára nézve. Mit is árthatott volna neki Európa szélén s Németországon kívül az új porosz fejedelemség? Senki sem sejtheté az oly távol jövő veszélyeit, Lengyelország maga, melynek azóta a porosz anyagit ártott, sokkal tekintélyest állást foglalt el akkor Északin, hogy sem oly szomszéddal törődhetett volna, mely úgyis vazallja maradt. Poroszország vasallja volt Lengyelországnak! Azonban a Brandenburg-ház idősb ága, mely Németország szivében, Berlinben székelt, 1618 ban hozzájutott örökösödés a nevezett porosz fejedelemséghez, ugyanazon idő tájban Cleve herczegséghez is. Egyszerre kiterjeszkedtek a Visztulára és Rajnára, Berlinhez csatolták Koedigsberget és Cordencz-et. S mert ez volt a pillanat, melyben a harmicz éves háború dúlni kezdett, s midőn fél Németország fellázadt Ausztria ellen, a terjeszkedés a bécsi udvart is megrendíté. Féltékenységgel párosult félelem élüdt ott lenn, s Zsigmond János. A „ Times “-nak táviratilag jelentik, hogy Troeba thnok egy nagy kitörésre készül. Német részről új ütegeket állítottak fel Rainey magaslatain, Noisyval szembe és Mootmagny magaslatán, St. Denissel átellenben, valamint Bezons-és Combevoie-nál is.* & íjc Vechailles- ból e hó - ről írják a „Krentz Zrg“ nak: A grapátok szórása küönböző ütegereditvénjeink ellen folytonosan tart és azon helyek is erősen lövetnek, hol segédcsapataink vannak, de semmi jelentékeny kár nem történt. Midőn a 47. ezred néhány nappal ezelőtt Versailesba a Bougeival, Beauregard stb. helyeken folytatott előjelzőit nagy terület ura, kizsákmányolásra szánt emberré lön. A helyzet még rosszabbá vált, midőn unokája Frigyes Vilmos a kit „vagy”választófejedelemének s XIV. Lajos kortársának neveznek, 1648-ban a fennebbi területhez csatolá a nagy kiterjedésű magdeburgi püspökséget s egyszerre Szászország és Ausztria felé előhaladott; s még inkább akkor, midőn tiz évvel később magát a porosz fejedelemség teljesen souverain urává téve. Nem volt többé Lengyelország vasalja s nem akart többé Brandenburgot illetőleg a bécsi udvartól sem függeni. Bécsben azt mondták, hogy „ez egy újabb királya a vandáloknak, ki a balti tenger felé terjeszkedik.“ S e király volt valóban, vagy legalább azzá akart lenni, a ki várta a kedvező pillanatot annak elérésére s ezen dicsvágyát családjának is áthagyományozá. S midőn a pillanat elérkezett, a sors különös játékaként azt is meg kelle érni a világnak, hogy Lipót császár annak megengedéséért nem túl hagyá magát sokáig kéretni. 1701-ben történt ez; az örökösödési háború kezdetét vette, Lipót meg akará szerezni fia számára Spanyolországot és Indiát. Európa tarthatott attól, hogy Ausztria mindent hatalmába kerít Madridtól Bécsig. E nehéz körülmények között Európa jövője fölött egyedül Francziaország őrködött, s megvívta Ausztria ellen a háborúk egyik legigazságosabbját. Oly ellenséggel szemben, aminő XIV. Lajos volt, szövetséges után kelle nézni. Ausztria kereste il azt mindenütt, még Berlinben is. Brandenburgi Frigyes megszabta feltételeit, s Lipót császárnak tűrni kelle, hogy egy gyanús vazall magát Koenigsbergben királyá kiáltassa ki. Sőt azt is tapasztalt később, az utrechti béke alkalmával, hogy XIV. Lajos öt Felség czimmel illaté, a mely czimet ezen uralkodó különben nem igen bőkezűen szokott osztogatni a rögtönzött királyoknak. És igy megjelennek 1701 óta a történelem szinttjén a porosz királyok ; igy lett egész csendességben alig száznyolczvan év előtt Poroszország királysággá. Nincs a történelemben több példa arra, hogy egy állam ily rövid idő alatt félelmesebben óriási hatalomra vergődött volna! „Mily szerencsétlenség — így kiáltott fel a Habsburgok egyik rendületlen hive, Eugen herczeg, midőn a koepigsbergi eseményről értesült — Lipotnak fel kellett volna akasztatni mindazokat, kik neki e hűtlen tanácscsal szolgáltak.“ AI. A. Paris.