Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-13 / 10. szám

10-ik szám KOLOZSVÁR, JANUJAR 12. A szabadító. Az újév első napján történt, a franczia kor­mány ez idő szerinti székhelyén, Bordeauxban. A fényesen felékesített város összes lakossága a Cours du Chapeau-Rouge egyik palotája köré csoporto­sul, hogy lerója tiszteletadóját egy férfiú előtt, ki a jelen válságos időben Francziaország utolsó re­ményét képezi. Dörgö Üdvkiáltás hangzik fel ezrek ajkairól, midőn a kormány tagjainak, Crémieux, Fourichon és Glais Bízaimnak kíséretében e férfiú a palota erkélyén megjelenik. A kemény hideg da­czára le akarja venni lövegét, de a közönség za­jos tiltakozásai megakadályozzák őt e szándéká­nak kivitelében. A legmélyebb megindulás hangján intéz e most lelkesítő szózatot a néphez, s midőn szavait befejezi, midőn a nagy megindulás köze­pette kormányzó-társai megölelik, a hallatlan erő­feszítések, folytonos izgatottság és betegség által teljesen kimerült férfi összeroskad, s csak barátai­nak támogatásával képes lakosztályába visszavo­nulni. E férfiú, e magasan kiemelkedő alak egy büzhödt korszak fertőjéből, nem más, mint Gam­­betta Leon, Francziaország kétségbeejtően el­hagyott ügyének az utolsó napokban csaknem egyedüli intézője. Az események növelték őt nagggyá, a bal­­sors rohamos csapásai köszörülték ki e szépen fénylő gyémántot. Néhány év előtt még alig ismert igénytelen ember volt, ki egy ügyvédi irodában dolgozgatva, kérése meg mindennapi kenyerét. S ma már a világtörténelem egyik legkiválóbb sze­mélyisége, egyike azon nagy szellemeknek, melyek egész korszakokra nyomják rá dicső tulajdonaik bélyegét. Páratlan erély és kitartás, hatalmas szónoki tehetség és minden veszélylyel daczoló bátorság­a a tulajdonságok, melyek gondviselésszerü szerep betöltésére képesiték a nemes franczia nemzet e nagy fiát. Midőn a második császárság, mely iránt kiengesztelhetlen gyűlölettel viseltetett, melyre 1870 apr. 5 én a törvényhozó testületben tartott, s a szó­noklat örökbecsű remekei közé sorozott beszéde által a legkeményebb csapások egyikét mérte, vét­kes könnyelműsége által Francziaországot a vég­veszély örvényébe sodorta; midőn az egymást érő vereségek az egész franczia nemzetet páni rette­gésbe, megbénító kábultságba ejtették; midőn már Francziaországnak többé nem volt katonája, nem volt hadserege, akkor, a halálos veszély perczé­­ben állott elő Gambetta. Léghajón elhagyva Pá­rist, hol tétlenségre lett volna kárhoztatva, bejárta egész Francziaországot, lángoló szónoklataival élet­erőt kölcsönöz, új szellemet ad elcsüggedt nemze­tének, a legkülönbözőbb elemeket egyesíti a köz­társaság zászlója alá, újra szervezi az ország po­litikai igazgatását, s semmiből hadseregeket te­remt, melyek ismét visszaszerzik a franczia nem­zet becsületét__ Ha a golyók, melyek porosz fegyverekből léghajója ellen valának irányozva, karjának megsebesítése helyett Gambettát halálo­san találják. Francziaország eddig már mint egy teljesen levert, tehetetlenné vált oroszlán heverne a győző lábainál, míg ma, kifejtett erejének önér­zetében büszkén emelheti föl fejét, mert bebizo­­nyitá, hogy ellenségeinek fegyverei a midőn súlyo­san megsebesiték, egyszersmind békáiból is meg­szabadították; mert megmutatta, hogy a nagy vér­vesztés után is bir a saját életének megoltalmazá­­sára szükséges anyagi és erkölcsi erővel... S hogy ezt teheti, az legnagyobb fiának, Gambetta Leon­­nak képezi mindenek fölött érdemét. Korunkban, mely nem kedvez az egyéni nagyságok kifejlődésének, s csak a tömegek nagy­ságát veszi számításba, fölemelő látvány az egyén­nek bármily irányú kimagasodása az epigonok törpe sorából. Százszorosan fölemelő, százszorosan megragadó azonban e látvány akkor, ha a férfiú egyéni fölemelkedésével maga után vonja egész nemzetét; ha az előnyt, melylyel individuális nagy­sága felruházta, nem holmi önző czélok kielégíté­sére, nem az elnyomásra, hanem nemzetének fel­szabadítására és megszabadítására használja fel .. Uj „Erdélyi Múzeum.“ A górcső. *) Írta dr. Török Aurél. „We live in a universe of things not of words and hence the knowledge of things is more important to us than the knowledge of words.“ Lowe; On University Education. **) Az anyagvilágról, a melyben élünk s mely­nek részét magunk is képezzük, egyedül érzéki tapasztalat által szerzünk tudomást. A lélek lényege bár megfoghatlan előttünk, mindazáltal elvitázhat­­lannak kell tekintenünk a tényt, hogy egész szel­lemi életünk az érzéki benyomásoknak köszöni kifejlődését. Aristoteles mondatát: „Nihil est in intellectu quod antea non fuerit in sensu,“ az újabb kor legnagyobb bölcsészei sem tudták meg­dönteni, ellenben az újabb életannak sikerült a költői hasonlatképen használt „az érzékek a lélek kapui,“ — „az érzékek a lélek dajkái“ vagy „a szem a lélek tükre“ féle kifejezéseknek physikai értelmet adni. Érzék­szerveink szerkezetének magában vett tökéletessége mellett, tapasztalataink mindazáltal igen korlátoltak az anyagvilág végtlenségével szem­közt. A külvilág tárgyai ugyanis csak azon föltét mellett eshetnek észleletünk alá, ha azok érzék­szerveink állapotában bizonyos sajátszerű változást, ingerületet előidézni képesek. E föltét beteljese­dése nélkül a külvilág tárgyai értelmünkkel vi­szonyba sem jöhetvén, ránk nézve közvetlenül nem is léteznek. Arra pedig, hogy a külvilág tárgyai ingerek gyanánt szerepelhessenek s érzékszerveink ingerülete öntudatukkal biztos vonatkozásba jöhes­sen, a feltételeknek ismét törvényszerű összeműkö­­dése szükséges (psycho-physikai törvény). Szoro­san kimérvék a határok, a melyeken innen s túl minden érzéki működés végét éri, így p. szabad szemmel saját testünk utolsó alakrészeit épúgy nem láthatják mint az ezekhez végtelen nagyságú de végtelen távolságú csillagködfoltok egyes csil­lagait, a kilőtt puskagolyót ép oly kevéssé követ­hetjük útjában szemünkkel mint a fűszálnak ehhez képest rendkívül lássa növését stb. A külvilág megismerésére nézve érzékszerve­ink között legfontosabb a létszerv. A tárgyak alakja, nagysága állása, távolsága s egymáshoz való helyi viszonya felől úgy szólva egyedül a látszerv közvetíti az ismereteket; a hal­lás és tapintás szerveinek e tekintetben minden­esetre igen alárendelt szerepük van. S ha egy­részt a látszervnek valamennyi érzékszervünk kö­zött a legmesszebbre kiható m­űködésköre van, a­mennyiben szemünkkel oly távol tárgyakat is lel­künk elé idézhetünk, melyeket egyéb érzékeinkkel már utól nem érünk, így másrészt ismét a lát- szerv az, mely valamennyi érzékszervünk közt mű­­eszközök segélyével leginkább finomítható s éles­­bíthető. A tudomány történetéből eléggé kitűnik azon befolyás, melyet az érzék, különösen pedig a lát­szer- finomító műeszközök feltalálása az emberiség művelődési irányára gyakorol. Hogy név szerint mily lendületet adott a tu­dománynak a távcső, a górcső s legutóbbi idők­ben a színképkészülék, s hogy ezentúl is tudomá­­nyos látkörünk bővítésére nézve mily jogos vára­kozással nézhetünk ezen készülékek tökélyesbítése elé, e tekintetben maguk az általuk eszközölt ered­mények a legdöntőbb bizonyítékokat szolgáltatják. Az égi­testek milliárdjainak fölfdezése, az ösz­­szes szerves világot alkotó utolsó életegységeknek, a sejteknek fölfedezése, a végtelen távolságú égi­testek anyagának, színvegyelmezése a tudomány legmerészebb diadalait képezik, a­melyeket mint­egy anyagi korlátoltsága fölött vívott ki az emberi szellem. A tudomány diadalai azonban előbb utóbb a gyakorlati életre nézve is áldásos hatásúakká vál­nak, s éppen jelen korszakunk adja legfényebb példáját annak, miként szülnek a legelvontabb tu­dományos buvárlatok eredményeket, melyek az em­beriséget a gyakorlati élet terén óriási léptekkel előreviszik. Az állati villanyosság körül a mait száz vége felé Volta és Gal­vani által megindí­tot tudományos vita, magában véve a legelvontabb s a gyakorlati életre nézve látszólag mi hasznot sem rejtő elméleti kérdést képezte, s mai nap már a természetbűvárlatban legjáratlanabb is kénysze­rül bevallani, miszerint a távirda — melynek esz­méje Steinheilban (­ 1870.) épp azon elmélet foly­tán érlelődött meg — a társulati élet legbámula­­tosb s legnélkülözhetlenebb segédeszköze. Ezen egy példa elég, hogy a gondolkodó főben valahára gyökeresen kiirtsa azon hagyományos előítéletet, mely az elméleti tudom­ány s bavárlatot az előre kiszámított gyakorlati haszon szerint szokta meg­becsülni. Mert, hogy mily gyakorlati , eredményt rejthet magában valamely tudományos buvárlat s hogy ez mikor válik gyümölcsözővé anyagi érde­keinkre nézve, előre kiszámítani époly lehetlenség a milyen lehetlenség azon illető anyagi érdeket előre megállapítani. A górcső *), mely a kicsinységüknél fogva láthatlan tárgyakat valamennyi nagyitó eszközeiek között a legélesebben s legrészletesebben tünteti ezemünk elé, szerepkörének lényege a az általa eszközölhető eredmények szerint ítélve, a tudomány­nak egyik elsőrangú búvár eszköze a gyakorlati életnek pedig egy mindinkább nélkülözhetlen segéd eszközének tekinthető. Azon nagyszerű eszme, a természet összes élő­lényeit biztos alapegységre visszavezetni, mely­nek megfejtésén az emberiség legnagyobb láng­elméi biftba fáradoztak, a górcső által nyerte meg­valósulását a szervi sejt fölfedezésében. Leibnitz hypothetikai monadjai csakugyan testet venek a górcső által, azonban egész más értelemben mint Leibnitz vagy más bölcsész csak gyaníthatta volna. A górcsőnek ezen fölfedezését egyszersmind döntő érvű adatként tekinthetjük arra nézve, hogy legnagyobb feladatunk t. i. a természet rendének megismeréséhez biztosan csak a tárgyilagos termé­szet­buvárlat vezet. Mai nap, midőn a tudomány elvei gyorsabban s általánosabban szivárognak a közéletbe át, ritkán találkozik művelt ember, ki ne tudná miszerint földünkön csupán csak a szervi világban észlelhetjük azon sajátszerű jelenségeket, a­melyeket életjelenségeknek mondunk, s babonás­nak ítélné el mindenki azt, ki a szelekben, vizek­ben, hegyekben személyesített életet képzelne, már pedig még ötven éve sincs annak, hogy a legtekin­télyesb bölcsészek sem voltak tisztában a fölött váljon az életet in ultima analysi csupán csak a szerves lények egyedüli kiváltságának kell e tarta­ni vagy pedig rejlik e netalán a szervetlen testek­ben is az életnek bizonyos, bármily csekély foko­zata? Schwann a kételyt górcsője segélyével 1839-ben örökre eloszlatta. Ama, a tudományban korszakot alkotó fölfedezésével, miszerint az álla­tok , növények szervezete közös alak­egységen, a sejten alapul, a szerves világ hitvárlatában uj irányt jelölt ki, melyben aránylag r­­vid idő alatt a legnagyobb horderejű tények lőnek földerítve. *) »á. goresa“ calmű tankönyv bevezetésének népszer kivonata, felolvastatott a muzeume­rület m. hó 9-én tartó ülésében, világában nem a szavak világában élün­k azért a tárgyak tudománya fontosabb ránk nézve mint a javak tudománya“ Lowe az egyetemi oktatásról, *­ Latin mű­neve mikroskopium; a'magyar név távolról sem fejezi ki ezen eszköz rendeltetésének lényegét. E gyök gór­a hirtelen felnyúltunk a hoszszunak fogalmát fejezi ki p. górfa, górmadár, másrészt az állatoknál a borzasnak fogal­mát jelenti p. górtyúk. A milyen rész a magyar mű­név ép oly elterjedt, a főbaj pedig ott rejlik, hogy helyette kifogástalan münevet behozni alig ha sikerül. 1— 32 — Az ily férfiu nevét méltán jegyezheti föl az embe­riség geniusa nemünk boldogítóinak aranykönyvéből Molnár Antal. Szemle, Kolozsvár, január 12. (ún.) Tegnapi szemlénk folytatása gyanánt a „vörös könyv“ pótlékának rövid kivonatát a kö­vetkezőkben adjuk. Mult év deczember 3 ha alatt gróf Bismarck Schweinitz grófhoz Versaillesból. Luxembourg ügyét tárgyalva, franczia részről a neutralitás meg­sértését constatata s fenyegetődzik, hogy a neut­­ralitás kötelmeit szükség esetében és visszatorlás gyanánt Luxembourggal szemközt mellőzni fogja. A keleti bonyodalom alkalmából gr. Beast utasítja a belgrád és bukaresti ügynököket, hogy hatáskörükben a szerződések tiszteletben tartásának a szükségét hangsúlyozzák, a a Dunafejedelemsé­­geket az 1856-os szerződés megszegéséből ered­hető bonyodalmakra figyelmeztessék. Ugyanebben az ügyben az a sürgöny közöl­­tetik, a­mely Chotek grófhoz az osztr. m. biroda­lom szt. pétervári követéhez intéztetett. Ez a leg­fontosabbak közzé tartozik, mert egyfelől remon­­stratiót képez az 1856 -i szerződés erőszakos eltörlése ellen, másfelől visszautasítja a felelősséget azokért, a miket a krimiai hadjárat idejében az akkori külügyér Boni gróf Oroszországgal szemben tett, s a miket Oroszország czélzással az 1849-ki beavatkozásra hálátlanságnak nevez. Főérve e visz­­szautasításnak az,hogy Ausztria a krimiai háború alatt kényszerítve volt oly állást foglalni, a mely a ha­dakozó felek haragját reázúdíthatta, anélkül, hogy előnyökre számíthatott volna. Az osztrák cancellár levele Apponyi grófhoz Londonban, egy fegyverszünet érdekében teendő kollektiv lépésre vonatkozik, e levelet mint olyat, a melyet az események régen túlhaladtak, mel­lőztük. 1870. nov. 26 ka alatt azt írja gr. Benst a madridi követnek gr. Karniczkynak, hogy az aos­­tai herczeg trónjelöltségét az osztr. magyar kor­mány rokonszenvvel üdvözli. Egy ennél nevezetesebb okmány az a sür­göny, a melyet gr. Benst gróf Wimppfenhez inté­zett m. e. deczember 5 -e alatt. Ebben már akkor is constatáltatik, hogy az osztr. magyar kormány Németország újjáalakításának a prágai békeszer­ződéssel nem akarja útját állani, ésannyira, hogy az új német alkotmány beterjesztéséről is a­me­lyet a prágai szerződés alapján követelhetett volna, önként lemond. E nevezetes sürgöny annak a még nevezetesebbnek az előzménye, a melyre lapunk szemléje utalt, a mely a német ügy jelen stádiu­mát teljesen respectálva, Beust diplom­atiai presti­­geének új lendületet adott s evvel állását is újból biztosította. A pótlék sürgönyeit olvasva, észreveszi az ember, hogy mindezeket a dolgokat a világ már a pótlék megjelenése előtt is tudta. És ez úgy is van, de megjegyezzük, hogy e tudomást nem a kormány liberalitásának, hanem annak a nagyha­tatomnak köszönjük, a­melynek neve-------a sajtó. Letesszük a tollat avval a megnyugvással, hogy ezentúl legalább utólagosan hivatalos alakban meg fogjuk tudni, miként kerültünk eme vagy ama hínárba, meg fogjuk tudni mindazokat a levelezé­seket, a­melyek a kormány által nekünk valóknak ítéltettek — — ebédelünk mi helyt a hírnek jelenti, hogy azok, a­kiknek a ko­rábbi ebédlés traditionális joguk — már megebé­deltek. Táviratok a külföldről. Prága, jan. 10. Az államvaspálya azon utasítást nyerte, hogy vagyonokat tartson készen­­német sebesülteknek osztrák kórházakba történendő átszállítása czéljából. Bécs, jan. 10. A „N. fr. Pr.“ levelezői a párisi keleti fronttól jelentik: az ostromló telepek a keleti oldalon déli irányban Champigny sur-Marne és Créteil-ig, északnak pont Iblonig terjednek. Lövet­nek Charenton, St. Maur," Nogent, Noisy, Rosny, Romainville, Anberviliers és St. Denis erődök, nevezetesen pedig a Drancy, Bobigny, és La Courneuve mellett előretolt művek. F. hó 4 én délután, a már 8 nap óta csendes Rossy erőd a tüzelést ismét megkezdte. A tüzérségi tusa hatása az ostromló telepeknek az erődöktőli nagy távolsága miatt mindkét részről jelentéktelen.. Noisy erőd a Mont Avront „Schrapnel“-ekkel lövi. A Drancy mel­letti sánczművekből az Auviny, Blanc-Mesuil és Pont Iblon melletti telepekre egész sorlövések tör­ténnek. Bordeaux, jan. 7. A kormány egy értesítése folytán Chanzy tbk. serege jelenleg 200,000 emberből áll A tüzérség legközelebb egyes táma­dásokat intézett az ellenség előretolt állásai ellen, a­melyekből vissza is nyomattak. Marseille, jan. 9. F. hó - én kereskedelmi körökben nagy izgazság uralkodott, miután a kor­mány 15 milliónyi értékű megrendelt gabnakészlet­­nek csak egyharmadát fizette ki készpénzzel, a többit pedig kincstári­­utalványokkal akarja ki­elégíteni; ez ellen nevezetesen görög házak protes­táltak. Porrentruy, (Pinatrnt) jan. 7. A du doubsi departement projectje Besangonban e hó 2-án közzétette, hogy Baume felé (Besancon és Montbeli­­ard közt) porosz csapatok közeledtek. A „Franche- Comté“ jelenti Bezangonból­ e bejóröl: „Tegnap Baume­t a porosz csapatok megtámadták. A nemzet­őrség és a tarne­i és garonne-i örök vitézül el­lenálltak, s Boussenotte erdős magaslatain foglaltak állást. A csata több órán át tartott, melyben a poroszoknak érzékeny károkat okoztak. Az ellenség Rougemontba vonult vissza. Ezen útjokban a poro­szok többizben sarczoltak; Vemben négy ökröt szénát, zabot és szalmát, kenyeret és bort; Ro­­mainben 5500 frankot, miből azonban csak 1150 fre volt behajtható. Autechanxban hasonlóan sarczoltak Baume városának ígéretet tettek a látogatás ismét­lése felöl. Egy másik porosz osztály Cservalba, — e nyílt városba — gránátokat lödözött. 5—6 ház szenvedett ez által károkat, mire a lakosok puska­lövésekkel válaszoltak.“ Bécs, jan. 10. A „Corresp. Warrens“ mond­ja, hogy a konferentia összeülése lehetővé váljék, teljes óvatossággal kerülték ki egy ünnepélyes szerződés legfontosabb határozatai egyoldalú fel­bontásának tüzetes vitatását. — A konferentia a legnagyobb komolysággal fogja hangsúlyozni a szerződésjog érvényét, érvényre juttatandó azon el­vet, hogy egy szerződés határozatai csakis vala­mennyi érdekelt fél beleegyezése mellett változtat­hatók meg. Reményleni lehet, hogy a párisi szer­ződés módosítása oly módon lesz kivihető, mely az egyes pártok érdekeinek csorbításával nem fog együtt járni. Brüssel, jan. 10. A poroszok Longroy os­tromát 80 ágyával kezdették meg. Givet hasonlag ostromoltatni fog. Belgium új határvédő csapatokat szervez. Karlsruhe, jan. 10. Glümer tloknak egy f. hó 7 éres Vesonlból kelt sürgönye jelenti. A teg­napi kémjárati csatározások alkalmával Echenoz le Sec és Levrecey elfogatattak, 3 tiszt és 207 közember foglyul ejtetett. A mi veszteségünk 14 halott és 27 sebesült. Tordamegye felirata a képviselőházhoz. (Vége.) Ezek szerint az „udvar­telki birtokról“ beter­jesztett törvényjavaslat sem a törvényekben, sem a jog elméletében, sem a nagy állami czélokban, sem az uj társadalmi eszmékben nem­ találhatván okszerű indokolását; sem az úrbéri viszonyok ma­radványai keretébe nem tartozván oly tárgy felett intézkedni, mely helyes jogszempontok s elfogultat­­lan jognézlet szerint a tulajdonos és bérlője kö­zötti jogviszonyt feltételezi-És ha ezen viszony városokban a háztulaj­donosok és bérlők között sem állhat, nem tudjuk magunknak megmagyarázni, miért ne állhatna fenn ugyanazon jogalapon nyugvó viszony a földes­ur és udvar telki zsellére között? És ha amaz nem tekintethetik a hűbéri kötelékek maradvánnyának, Január 13 -gy ilyen nagy képzelőtehetség kellene ahoz, hogy ebben ilyet láthassunk. Mert akkor mind a többi bérleti viszony a hűbéri kötelékek maradvánnyának kellene logikai következetességgel hogy tekintés sók; és továbbá ugyancsak a logika-jog következ­ményénél fogva az államhatalomnak indíttatva kel­lene magát éreznie minden haszonbérlőről, a­ki 1848. január 1 sején valamely allodiumot bérben tartott akár határozott, akár határozatlan évekre gondoskodni, hogy az megváltás útján a bérlő tu­lajdonául adassék. És ha az udvartelki birtokról szóló törvény­javaslat az anyahon rendezettebb birtokviszonyaira nézve is, a­hol már korán fölismerték a földbirto­kosok az allodium és úrbériség közötti különbség­ből eredhető veszélyeket, s annálfogva igyekeztek allodialis birtokaikat volt urbériségeiktől elkülöní­teni, az urbériséget az allodialis birtok rovására nem nevelni, a hol már az 1848. IX. törvényczikk s ezzel kapcsolatos törvényczikkek meghozása előtt az urbériségek szerződésszerű felszabadítása meg­kezdődött, a­hol a birtokrendezés, legelőelkülöní­­tés, tagosítás nagyobb részént keresztülvitettek, a telekkönyvek behozattak, s ezek által az udvar­telki birtokról szóló törvényjavaslat veszélyes hatá­sa nagyrészben paralizálva — enyhítve van — eredetében jogtalannak, eredményeiben veszélyes­nek ismertetett föl: mit szóljunk a mi erdélyi ré­­szekbeli zilált, rendezetlen birtokviszonyaink kö­zötti szerencsétlen hatályáról, hol az 1819—20-beli Cziráki-féle conscriptió létetett az allodium és ur­­bériség egymástóli elválasztása alapokmányául, mely a földesurak balítéletei a birtokviszonyokróli tévés felfogásai között jött létre, és azon innen nemhogy áiigazittattak volna az e körül elkövetett tévedések, de nagy mérvekben felszaporíttattak azon ügyletek, melyek szerint a földesurak ail­­­mmaikból azon elővigyázat nélkül, melyet az ud­­vartelki birtokról szóló törvényjavaslat a tulajdo­nos kárára vészén fel kiindulási pontul, házhelye­ket és külsőségeket szakasztottak ki többnyire írott szerződések nélkül nem egy vagy két évre, hanem többnyire határozatlan hosszú időre, meg­határozott szolgáltványokért, mert ez állott mind a két félnek közös érdekében ? És ha ezen állapo­tokhoz hozzáadják az 1854. jan. 21-én hozott úr­béri pátens rugony­os intézkedéseit, melyek szerint a tulajdonos mindazon allodiumaiból kiszakasztott birtokrészeitől, melyeket valamely zsellérének hasz­nálat és szolgálmányok tétele végett átadott, köny­­nyüszerű­leg kivetkeztethetett azon hasznaitól két évtizeden át az udvartelken lakó zsellérek reau­­tentiája által megúsztatott, mely úrbéri patens hozza méltó kezelése folytán a tulajdonos illetőleg volt földesúr legerősbb bizonyítékai érvényen kívül helyeztettek, mert például ha a tulajdonos a bepe­­resített birtok majorsági természetét családi con­­scriptióval kívánta bizonyítani, ez érvényes bizo­nyítási módnak, hiteles okmánynak a bíróságok ál­tal nem tekintetett, hanem ezzel szemben többnyire szenvedélyes érdekelt tanuk vallomásai által dön­tetett el az ügy a volt földesúr hátránya s veszé­lyére, ellent nem állván, hogy az a családi con­­senptio országos pecsét tartó személyek főkor­­mány­széki titkáron vagy kir. táblai ítélőmesterek által a fejedelem nevében kiadott parancsra meg­hívott és meghitett egykorú tanuk vallomásai után készült és az osztrák törvények uralma előtt a legnagyobb birtokperekben döntő jogi hatálylyal bírt; s ha már most mindezek betetőzéséül az ud­vartelki birtokról szóló törvényjavaslat szerencsét­len intézkedései folytán azok maradványaitól is végkép megfosztandó lesz, éppen nem túlságos, sőt a való igen gyenge színezetével árnyékolt ké­pét adjuk az erdélyi részekbeli földbirtokos osztály e tekintetben: küzdelmeinek és nyomorainak. Ezek folytán mélyen tisztelt képviselőház! Mi az udvar­telki birtokról beterjesztett igazság- Ügyminiszeri törvényjavaslatot alapjában jogtalan­nak és a tulajdonjog biztonságát veszélyeztetőnek tartjuk, s mint ilyennek, minden erre fektetett szabványaival törvény erejére emelése ellen a meg­támadott , veszélyezett tulajdonjog nevében felszó­lalni képviselőtestületi kötelességünknek ismervén, alázatos tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képvi­­selőházat: méltóztassék „az udvar­telki birtokról“ beterjesztett igazságügyminiszer urat utasítani, hogy

Next