Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-01-13 / 10. szám
10-ik szám KOLOZSVÁR, JANUJAR 12. A szabadító. Az újév első napján történt, a franczia kormány ez idő szerinti székhelyén, Bordeauxban. A fényesen felékesített város összes lakossága a Cours du Chapeau-Rouge egyik palotája köré csoportosul, hogy lerója tiszteletadóját egy férfiú előtt, ki a jelen válságos időben Francziaország utolsó reményét képezi. Dörgö Üdvkiáltás hangzik fel ezrek ajkairól, midőn a kormány tagjainak, Crémieux, Fourichon és Glais Bízaimnak kíséretében e férfiú a palota erkélyén megjelenik. A kemény hideg daczára le akarja venni lövegét, de a közönség zajos tiltakozásai megakadályozzák őt e szándékának kivitelében. A legmélyebb megindulás hangján intéz e most lelkesítő szózatot a néphez, s midőn szavait befejezi, midőn a nagy megindulás közepette kormányzó-társai megölelik, a hallatlan erőfeszítések, folytonos izgatottság és betegség által teljesen kimerült férfi összeroskad, s csak barátainak támogatásával képes lakosztályába visszavonulni. E férfiú, e magasan kiemelkedő alak egy büzhödt korszak fertőjéből, nem más, mint Gambetta Leon, Francziaország kétségbeejtően elhagyott ügyének az utolsó napokban csaknem egyedüli intézője. Az események növelték őt nagggyá, a balsors rohamos csapásai köszörülték ki e szépen fénylő gyémántot. Néhány év előtt még alig ismert igénytelen ember volt, ki egy ügyvédi irodában dolgozgatva, kérése meg mindennapi kenyerét. S ma már a világtörténelem egyik legkiválóbb személyisége, egyike azon nagy szellemeknek, melyek egész korszakokra nyomják rá dicső tulajdonaik bélyegét. Páratlan erély és kitartás, hatalmas szónoki tehetség és minden veszélylyel daczoló bátorsága a tulajdonságok, melyek gondviselésszerü szerep betöltésére képesiték a nemes franczia nemzet e nagy fiát. Midőn a második császárság, mely iránt kiengesztelhetlen gyűlölettel viseltetett, melyre 1870 apr. 5 én a törvényhozó testületben tartott, s a szónoklat örökbecsű remekei közé sorozott beszéde által a legkeményebb csapások egyikét mérte, vétkes könnyelműsége által Francziaországot a végveszély örvényébe sodorta; midőn az egymást érő vereségek az egész franczia nemzetet páni rettegésbe, megbénító kábultságba ejtették; midőn már Francziaországnak többé nem volt katonája, nem volt hadserege, akkor, a halálos veszély perczében állott elő Gambetta. Léghajón elhagyva Párist, hol tétlenségre lett volna kárhoztatva, bejárta egész Francziaországot, lángoló szónoklataival életerőt kölcsönöz, új szellemet ad elcsüggedt nemzetének, a legkülönbözőbb elemeket egyesíti a köztársaság zászlója alá, újra szervezi az ország politikai igazgatását, s semmiből hadseregeket teremt, melyek ismét visszaszerzik a franczia nemzet becsületét__ Ha a golyók, melyek porosz fegyverekből léghajója ellen valának irányozva, karjának megsebesítése helyett Gambettát halálosan találják. Francziaország eddig már mint egy teljesen levert, tehetetlenné vált oroszlán heverne a győző lábainál, míg ma, kifejtett erejének önérzetében büszkén emelheti föl fejét, mert bebizonyitá, hogy ellenségeinek fegyverei a midőn súlyosan megsebesiték, egyszersmind békáiból is megszabadították; mert megmutatta, hogy a nagy vérvesztés után is bir a saját életének megoltalmazására szükséges anyagi és erkölcsi erővel... S hogy ezt teheti, az legnagyobb fiának, Gambetta Leonnak képezi mindenek fölött érdemét. Korunkban, mely nem kedvez az egyéni nagyságok kifejlődésének, s csak a tömegek nagyságát veszi számításba, fölemelő látvány az egyénnek bármily irányú kimagasodása az epigonok törpe sorából. Százszorosan fölemelő, százszorosan megragadó azonban e látvány akkor, ha a férfiú egyéni fölemelkedésével maga után vonja egész nemzetét; ha az előnyt, melylyel individuális nagysága felruházta, nem holmi önző czélok kielégítésére, nem az elnyomásra, hanem nemzetének felszabadítására és megszabadítására használja fel .. Uj „Erdélyi Múzeum.“ A górcső. *) Írta dr. Török Aurél. „We live in a universe of things not of words and hence the knowledge of things is more important to us than the knowledge of words.“ Lowe; On University Education. **) Az anyagvilágról, a melyben élünk s melynek részét magunk is képezzük, egyedül érzéki tapasztalat által szerzünk tudomást. A lélek lényege bár megfoghatlan előttünk, mindazáltal elvitázhatlannak kell tekintenünk a tényt, hogy egész szellemi életünk az érzéki benyomásoknak köszöni kifejlődését. Aristoteles mondatát: „Nihil est in intellectu quod antea non fuerit in sensu,“ az újabb kor legnagyobb bölcsészei sem tudták megdönteni, ellenben az újabb életannak sikerült a költői hasonlatképen használt „az érzékek a lélek kapui,“ — „az érzékek a lélek dajkái“ vagy „a szem a lélek tükre“ féle kifejezéseknek physikai értelmet adni. Érzékszerveink szerkezetének magában vett tökéletessége mellett, tapasztalataink mindazáltal igen korlátoltak az anyagvilág végtlenségével szemközt. A külvilág tárgyai ugyanis csak azon föltét mellett eshetnek észleletünk alá, ha azok érzékszerveink állapotában bizonyos sajátszerű változást, ingerületet előidézni képesek. E föltét beteljesedése nélkül a külvilág tárgyai értelmünkkel viszonyba sem jöhetvén, ránk nézve közvetlenül nem is léteznek. Arra pedig, hogy a külvilág tárgyai ingerek gyanánt szerepelhessenek s érzékszerveink ingerülete öntudatukkal biztos vonatkozásba jöhessen, a feltételeknek ismét törvényszerű összeműködése szükséges (psycho-physikai törvény). Szorosan kimérvék a határok, a melyeken innen s túl minden érzéki működés végét éri, így p. szabad szemmel saját testünk utolsó alakrészeit épúgy nem láthatják mint az ezekhez végtelen nagyságú de végtelen távolságú csillagködfoltok egyes csillagait, a kilőtt puskagolyót ép oly kevéssé követhetjük útjában szemünkkel mint a fűszálnak ehhez képest rendkívül lássa növését stb. A külvilág megismerésére nézve érzékszerveink között legfontosabb a létszerv. A tárgyak alakja, nagysága állása, távolsága s egymáshoz való helyi viszonya felől úgy szólva egyedül a látszerv közvetíti az ismereteket; a hallás és tapintás szerveinek e tekintetben mindenesetre igen alárendelt szerepük van. S ha egyrészt a látszervnek valamennyi érzékszervünk között a legmesszebbre kiható működésköre van, amennyiben szemünkkel oly távol tárgyakat is lelkünk elé idézhetünk, melyeket egyéb érzékeinkkel már utól nem érünk, így másrészt ismét a lát- szerv az, mely valamennyi érzékszervünk közt műeszközök segélyével leginkább finomítható s élesbíthető. A tudomány történetéből eléggé kitűnik azon befolyás, melyet az érzék, különösen pedig a látszer- finomító műeszközök feltalálása az emberiség művelődési irányára gyakorol. Hogy név szerint mily lendületet adott a tudománynak a távcső, a górcső s legutóbbi időkben a színképkészülék, s hogy ezentúl is tudományos látkörünk bővítésére nézve mily jogos várakozással nézhetünk ezen készülékek tökélyesbítése elé, e tekintetben maguk az általuk eszközölt eredmények a legdöntőbb bizonyítékokat szolgáltatják. Az égitestek milliárdjainak fölfdezése, az öszszes szerves világot alkotó utolsó életegységeknek, a sejteknek fölfedezése, a végtelen távolságú égitestek anyagának, színvegyelmezése a tudomány legmerészebb diadalait képezik, amelyeket mintegy anyagi korlátoltsága fölött vívott ki az emberi szellem. A tudomány diadalai azonban előbb utóbb a gyakorlati életre nézve is áldásos hatásúakká válnak, s éppen jelen korszakunk adja legfényebb példáját annak, miként szülnek a legelvontabb tudományos buvárlatok eredményeket, melyek az emberiséget a gyakorlati élet terén óriási léptekkel előreviszik. Az állati villanyosság körül a mait száz vége felé Volta és Galvani által megindítot tudományos vita, magában véve a legelvontabb s a gyakorlati életre nézve látszólag mi hasznot sem rejtő elméleti kérdést képezte, s mai nap már a természetbűvárlatban legjáratlanabb is kényszerül bevallani, miszerint a távirda — melynek eszméje Steinheilban ( 1870.) épp azon elmélet folytán érlelődött meg — a társulati élet legbámulatosb s legnélkülözhetlenebb segédeszköze. Ezen egy példa elég, hogy a gondolkodó főben valahára gyökeresen kiirtsa azon hagyományos előítéletet, mely az elméleti tudomány s bavárlatot az előre kiszámított gyakorlati haszon szerint szokta megbecsülni. Mert, hogy mily gyakorlati , eredményt rejthet magában valamely tudományos buvárlat s hogy ez mikor válik gyümölcsözővé anyagi érdekeinkre nézve, előre kiszámítani époly lehetlenség a milyen lehetlenség azon illető anyagi érdeket előre megállapítani. A górcső *), mely a kicsinységüknél fogva láthatlan tárgyakat valamennyi nagyitó eszközeiek között a legélesebben s legrészletesebben tünteti ezemünk elé, szerepkörének lényege a az általa eszközölhető eredmények szerint ítélve, a tudománynak egyik elsőrangú búvár eszköze a gyakorlati életnek pedig egy mindinkább nélkülözhetlen segéd eszközének tekinthető. Azon nagyszerű eszme, a természet összes élőlényeit biztos alapegységre visszavezetni, melynek megfejtésén az emberiség legnagyobb lángelméi biftba fáradoztak, a górcső által nyerte megvalósulását a szervi sejt fölfedezésében. Leibnitz hypothetikai monadjai csakugyan testet venek a górcső által, azonban egész más értelemben mint Leibnitz vagy más bölcsész csak gyaníthatta volna. A górcsőnek ezen fölfedezését egyszersmind döntő érvű adatként tekinthetjük arra nézve, hogy legnagyobb feladatunk t. i. a természet rendének megismeréséhez biztosan csak a tárgyilagos természetbuvárlat vezet. Mai nap, midőn a tudomány elvei gyorsabban s általánosabban szivárognak a közéletbe át, ritkán találkozik művelt ember, ki ne tudná miszerint földünkön csupán csak a szervi világban észlelhetjük azon sajátszerű jelenségeket, amelyeket életjelenségeknek mondunk, s babonásnak ítélné el mindenki azt, ki a szelekben, vizekben, hegyekben személyesített életet képzelne, már pedig még ötven éve sincs annak, hogy a legtekintélyesb bölcsészek sem voltak tisztában a fölött váljon az életet in ultima analysi csupán csak a szerves lények egyedüli kiváltságának kell e tartani vagy pedig rejlik e netalán a szervetlen testekben is az életnek bizonyos, bármily csekély fokozata? Schwann a kételyt górcsője segélyével 1839-ben örökre eloszlatta. Ama, a tudományban korszakot alkotó fölfedezésével, miszerint az állatok , növények szervezete közös alakegységen, a sejten alapul, a szerves világ hitvárlatában uj irányt jelölt ki, melyben aránylag rvid idő alatt a legnagyobb horderejű tények lőnek földerítve. *) »á. goresa“ calmű tankönyv bevezetésének népszer kivonata, felolvastatott a muzeumerület m. hó 9-én tartó ülésében, világában nem a szavak világában élünk azért a tárgyak tudománya fontosabb ránk nézve mint a javak tudománya“ Lowe az egyetemi oktatásról, * Latin műneve mikroskopium; a'magyar név távolról sem fejezi ki ezen eszköz rendeltetésének lényegét. E gyök góra hirtelen felnyúltunk a hoszszunak fogalmát fejezi ki p. górfa, górmadár, másrészt az állatoknál a borzasnak fogalmát jelenti p. górtyúk. A milyen rész a magyar műnév ép oly elterjedt, a főbaj pedig ott rejlik, hogy helyette kifogástalan münevet behozni alig ha sikerül. 1— 32 — Az ily férfiu nevét méltán jegyezheti föl az emberiség geniusa nemünk boldogítóinak aranykönyvéből Molnár Antal. Szemle, Kolozsvár, január 12. (ún.) Tegnapi szemlénk folytatása gyanánt a „vörös könyv“ pótlékának rövid kivonatát a következőkben adjuk. Mult év deczember 3 ha alatt gróf Bismarck Schweinitz grófhoz Versaillesból. Luxembourg ügyét tárgyalva, franczia részről a neutralitás megsértését constatata s fenyegetődzik, hogy a neutralitás kötelmeit szükség esetében és visszatorlás gyanánt Luxembourggal szemközt mellőzni fogja. A keleti bonyodalom alkalmából gr. Beast utasítja a belgrád és bukaresti ügynököket, hogy hatáskörükben a szerződések tiszteletben tartásának a szükségét hangsúlyozzák, a a Dunafejedelemségeket az 1856-os szerződés megszegéséből eredhető bonyodalmakra figyelmeztessék. Ugyanebben az ügyben az a sürgöny közöltetik, amely Chotek grófhoz az osztr. m. birodalom szt. pétervári követéhez intéztetett. Ez a legfontosabbak közzé tartozik, mert egyfelől remonstratiót képez az 1856 -i szerződés erőszakos eltörlése ellen, másfelől visszautasítja a felelősséget azokért, a miket a krimiai hadjárat idejében az akkori külügyér Boni gróf Oroszországgal szemben tett, s a miket Oroszország czélzással az 1849-ki beavatkozásra hálátlanságnak nevez. Főérve e viszszautasításnak az,hogy Ausztria a krimiai háború alatt kényszerítve volt oly állást foglalni, a mely a hadakozó felek haragját reázúdíthatta, anélkül, hogy előnyökre számíthatott volna. Az osztrák cancellár levele Apponyi grófhoz Londonban, egy fegyverszünet érdekében teendő kollektiv lépésre vonatkozik, e levelet mint olyat, a melyet az események régen túlhaladtak, mellőztük. 1870. nov. 26 ka alatt azt írja gr. Benst a madridi követnek gr. Karniczkynak, hogy az aostai herczeg trónjelöltségét az osztr. magyar kormány rokonszenvvel üdvözli. Egy ennél nevezetesebb okmány az a sürgöny, a melyet gr. Benst gróf Wimppfenhez intézett m. e. deczember 5 -e alatt. Ebben már akkor is constatáltatik, hogy az osztr. magyar kormány Németország újjáalakításának a prágai békeszerződéssel nem akarja útját állani, ésannyira, hogy az új német alkotmány beterjesztéséről is amelyet a prágai szerződés alapján követelhetett volna, önként lemond. E nevezetes sürgöny annak a még nevezetesebbnek az előzménye, a melyre lapunk szemléje utalt, a mely a német ügy jelen stádiumát teljesen respectálva, Beust diplomatiai prestigeének új lendületet adott s evvel állását is újból biztosította. A pótlék sürgönyeit olvasva, észreveszi az ember, hogy mindezeket a dolgokat a világ már a pótlék megjelenése előtt is tudta. És ez úgy is van, de megjegyezzük, hogy e tudomást nem a kormány liberalitásának, hanem annak a nagyhatatomnak köszönjük, amelynek neve-------a sajtó. Letesszük a tollat avval a megnyugvással, hogy ezentúl legalább utólagosan hivatalos alakban meg fogjuk tudni, miként kerültünk eme vagy ama hínárba, meg fogjuk tudni mindazokat a levelezéseket, amelyek a kormány által nekünk valóknak ítéltettek — — ebédelünk mi helyt a hírnek jelenti, hogy azok, akiknek a korábbi ebédlés traditionális joguk — már megebédeltek. Táviratok a külföldről. Prága, jan. 10. Az államvaspálya azon utasítást nyerte, hogy vagyonokat tartson készennémet sebesülteknek osztrák kórházakba történendő átszállítása czéljából. Bécs, jan. 10. A „N. fr. Pr.“ levelezői a párisi keleti fronttól jelentik: az ostromló telepek a keleti oldalon déli irányban Champigny sur-Marne és Créteil-ig, északnak pont Iblonig terjednek. Lövetnek Charenton, St. Maur," Nogent, Noisy, Rosny, Romainville, Anberviliers és St. Denis erődök, nevezetesen pedig a Drancy, Bobigny, és La Courneuve mellett előretolt művek. F. hó 4 én délután, a már 8 nap óta csendes Rossy erőd a tüzelést ismét megkezdte. A tüzérségi tusa hatása az ostromló telepeknek az erődöktőli nagy távolsága miatt mindkét részről jelentéktelen.. Noisy erőd a Mont Avront „Schrapnel“-ekkel lövi. A Drancy melletti sánczművekből az Auviny, Blanc-Mesuil és Pont Iblon melletti telepekre egész sorlövések történnek. Bordeaux, jan. 7. A kormány egy értesítése folytán Chanzy tbk. serege jelenleg 200,000 emberből áll A tüzérség legközelebb egyes támadásokat intézett az ellenség előretolt állásai ellen, amelyekből vissza is nyomattak. Marseille, jan. 9. F. hó - én kereskedelmi körökben nagy izgazság uralkodott, miután a kormány 15 milliónyi értékű megrendelt gabnakészletnek csak egyharmadát fizette ki készpénzzel, a többit pedig kincstáriutalványokkal akarja kielégíteni; ez ellen nevezetesen görög házak protestáltak. Porrentruy, (Pinatrnt) jan. 7. A du doubsi departement projectje Besangonban e hó 2-án közzétette, hogy Baume felé (Besancon és Montbeliard közt) porosz csapatok közeledtek. A „Franche- Comté“ jelenti Bezangonból e bejóröl: „Tegnap Baumet a porosz csapatok megtámadták. A nemzetőrség és a tarnei és garonne-i örök vitézül ellenálltak, s Boussenotte erdős magaslatain foglaltak állást. A csata több órán át tartott, melyben a poroszoknak érzékeny károkat okoztak. Az ellenség Rougemontba vonult vissza. Ezen útjokban a poroszok többizben sarczoltak; Vemben négy ökröt szénát, zabot és szalmát, kenyeret és bort; Romainben 5500 frankot, miből azonban csak 1150 fre volt behajtható. Autechanxban hasonlóan sarczoltak Baume városának ígéretet tettek a látogatás ismétlése felöl. Egy másik porosz osztály Cservalba, — e nyílt városba — gránátokat lödözött. 5—6 ház szenvedett ez által károkat, mire a lakosok puskalövésekkel válaszoltak.“ Bécs, jan. 10. A „Corresp. Warrens“ mondja, hogy a konferentia összeülése lehetővé váljék, teljes óvatossággal kerülték ki egy ünnepélyes szerződés legfontosabb határozatai egyoldalú felbontásának tüzetes vitatását. — A konferentia a legnagyobb komolysággal fogja hangsúlyozni a szerződésjog érvényét, érvényre juttatandó azon elvet, hogy egy szerződés határozatai csakis valamennyi érdekelt fél beleegyezése mellett változtathatók meg. Reményleni lehet, hogy a párisi szerződés módosítása oly módon lesz kivihető, mely az egyes pártok érdekeinek csorbításával nem fog együtt járni. Brüssel, jan. 10. A poroszok Longroy ostromát 80 ágyával kezdették meg. Givet hasonlag ostromoltatni fog. Belgium új határvédő csapatokat szervez. Karlsruhe, jan. 10. Glümer tloknak egy f. hó 7 éres Vesonlból kelt sürgönye jelenti. A tegnapi kémjárati csatározások alkalmával Echenoz le Sec és Levrecey elfogatattak, 3 tiszt és 207 közember foglyul ejtetett. A mi veszteségünk 14 halott és 27 sebesült. Tordamegye felirata a képviselőházhoz. (Vége.) Ezek szerint az „udvartelki birtokról“ beterjesztett törvényjavaslat sem a törvényekben, sem a jog elméletében, sem a nagy állami czélokban, sem az uj társadalmi eszmékben nem találhatván okszerű indokolását; sem az úrbéri viszonyok maradványai keretébe nem tartozván oly tárgy felett intézkedni, mely helyes jogszempontok s elfogultatlan jognézlet szerint a tulajdonos és bérlője közötti jogviszonyt feltételezi-És ha ezen viszony városokban a háztulajdonosok és bérlők között sem állhat, nem tudjuk magunknak megmagyarázni, miért ne állhatna fenn ugyanazon jogalapon nyugvó viszony a földesur és udvar telki zsellére között? És ha amaz nem tekintethetik a hűbéri kötelékek maradvánnyának, Január 13 -gy ilyen nagy képzelőtehetség kellene ahoz, hogy ebben ilyet láthassunk. Mert akkor mind a többi bérleti viszony a hűbéri kötelékek maradvánnyának kellene logikai következetességgel hogy tekintés sók; és továbbá ugyancsak a logika-jog következményénél fogva az államhatalomnak indíttatva kellene magát éreznie minden haszonbérlőről, aki 1848. január 1 sején valamely allodiumot bérben tartott akár határozott, akár határozatlan évekre gondoskodni, hogy az megváltás útján a bérlő tulajdonául adassék. És ha az udvartelki birtokról szóló törvényjavaslat az anyahon rendezettebb birtokviszonyaira nézve is, ahol már korán fölismerték a földbirtokosok az allodium és úrbériség közötti különbségből eredhető veszélyeket, s annálfogva igyekeztek allodialis birtokaikat volt urbériségeiktől elkülöníteni, az urbériséget az allodialis birtok rovására nem nevelni, a hol már az 1848. IX. törvényczikk s ezzel kapcsolatos törvényczikkek meghozása előtt az urbériségek szerződésszerű felszabadítása megkezdődött, ahol a birtokrendezés, legelőelkülönítés, tagosítás nagyobb részént keresztülvitettek, a telekkönyvek behozattak, s ezek által az udvartelki birtokról szóló törvényjavaslat veszélyes hatása nagyrészben paralizálva — enyhítve van — eredetében jogtalannak, eredményeiben veszélyesnek ismertetett föl: mit szóljunk a mi erdélyi részekbeli zilált, rendezetlen birtokviszonyaink közötti szerencsétlen hatályáról, hol az 1819—20-beli Cziráki-féle conscriptió létetett az allodium és urbériség egymástóli elválasztása alapokmányául, mely a földesurak balítéletei a birtokviszonyokróli tévés felfogásai között jött létre, és azon innen nemhogy áiigazittattak volna az e körül elkövetett tévedések, de nagy mérvekben felszaporíttattak azon ügyletek, melyek szerint a földesurak ailmmaikból azon elővigyázat nélkül, melyet az udvartelki birtokról szóló törvényjavaslat a tulajdonos kárára vészén fel kiindulási pontul, házhelyeket és külsőségeket szakasztottak ki többnyire írott szerződések nélkül nem egy vagy két évre, hanem többnyire határozatlan hosszú időre, meghatározott szolgáltványokért, mert ez állott mind a két félnek közös érdekében ? És ha ezen állapotokhoz hozzáadják az 1854. jan. 21-én hozott úrbéri pátens rugonyos intézkedéseit, melyek szerint a tulajdonos mindazon allodiumaiból kiszakasztott birtokrészeitől, melyeket valamely zsellérének használat és szolgálmányok tétele végett átadott, könynyüszerűleg kivetkeztethetett azon hasznaitól két évtizeden át az udvartelken lakó zsellérek reautentiája által megúsztatott, mely úrbéri patens hozza méltó kezelése folytán a tulajdonos illetőleg volt földesúr legerősbb bizonyítékai érvényen kívül helyeztettek, mert például ha a tulajdonos a beperesített birtok majorsági természetét családi conscriptióval kívánta bizonyítani, ez érvényes bizonyítási módnak, hiteles okmánynak a bíróságok által nem tekintetett, hanem ezzel szemben többnyire szenvedélyes érdekelt tanuk vallomásai által döntetett el az ügy a volt földesúr hátránya s veszélyére, ellent nem állván, hogy az a családi consenptio országos pecsét tartó személyek főkormányszéki titkáron vagy kir. táblai ítélőmesterek által a fejedelem nevében kiadott parancsra meghívott és meghitett egykorú tanuk vallomásai után készült és az osztrák törvények uralma előtt a legnagyobb birtokperekben döntő jogi hatálylyal bírt; s ha már most mindezek betetőzéséül az udvartelki birtokról szóló törvényjavaslat szerencsétlen intézkedései folytán azok maradványaitól is végkép megfosztandó lesz, éppen nem túlságos, sőt a való igen gyenge színezetével árnyékolt képét adjuk az erdélyi részekbeli földbirtokos osztály e tekintetben: küzdelmeinek és nyomorainak. Ezek folytán mélyen tisztelt képviselőház! Mi az udvartelki birtokról beterjesztett igazság- Ügyminiszeri törvényjavaslatot alapjában jogtalannak és a tulajdonjog biztonságát veszélyeztetőnek tartjuk, s mint ilyennek, minden erre fektetett szabványaival törvény erejére emelése ellen a megtámadott , veszélyezett tulajdonjog nevében felszólalni képviselőtestületi kötelességünknek ismervén, alázatos tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat: méltóztassék „az udvartelki birtokról“ beterjesztett igazságügyminiszer urat utasítani, hogy