Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-13 / 10. szám

y­dik Molyain. Ei­fizetési faltétoUk: tvre ............................. frt — ftr. l­élévr».......................8 , 60 , Jiagyedévre . . . . 4 r 60 , «/»vönként ..... 1, 60 _ Megjelenik minden nap innapi napokat kivéve. Szerkesztôseg es kiadó­ hivatal. Monostoroto«» L. Bányai ház alatt. L 1 ^■■riag, U.N­M . 9-ilí­rium Kolozsvárit, Csütörtök január 12. 1871 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr- Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal­i' í­­k-krato-k­iatatok • Tordán: Ketezár és Harmathnál. Kösten: Urinier aamnei. Sayeren : V­okál János, alamosújvártt: Osaxs­ testvérek. Koloasvirtt: Stein J. és Demjén L. M.­Vás­árhelytt: Wittieh Józsefnél. KOLOZSVÁR, JA­QUAR 10. Fővárosi levelek. Iv. Pest, jan. 9. 1871. Kedves barátom! Itt politika, mint journalistika még folyton a londoni conferencia lehető eredményeiről, a német császárság alakulásáról és hypokuta Bismarck­is­­musáról, Francziaország­i zömöm sorsáról, s bel­­ügyekben a 20 milliónyi hadi kölcsönről stb. be­szél, melyeknek többnyire elcsépelt variánsait, őszin­tén szólva, már meg is unta az ember. Talán jobb is lenne a mi hírlapirodalmunk­nak kevesebbet foglalkozni — elrontan—a kü­l­földi politikával. A vöröskönyv és annak vajmi csekély eredményei nyilván mutatják, hogy bizony a mi befogásunk a kü­lügyekre, még Beast gróffal összefogva is, vajmi csekély; maga a journalistika pedig hasztalan beszél össze kéket, zöldet, mert az bizony takarmányképen sem juthat —a­mi külön­ben, tudom, szívesen látott dolog volna — Páris falai közé. .Egyik fél győzelmi vágyait­­ nem han­golja; a másik desperat helyzetén keveset javít. E tekintetben legtajátszerűbb anachronismust követ el a szélsőbalt sajtó, mely ugyanakkor mi­dőn folyton a lefegyverzés és a nemzetör­­i rend­szer mellett agitál, egyúttal háborút is akar indí­tani az egész világ ellen, a provocálni csupán ke­gyeletes érzelmekkel mind a poroszt, mind az oroszt,­egy kevés garantiát mutatott a közös és egy fölszereletlen újoncz honvédsereggel. E helyett tehát sokkal szerencsésebb és ered­ményesebb föladat lenne, saját küszöbünk előtt se­perni s belügyi reformjaink előtt egyengetni az­mat. A­mi a 20 milliós kölcsönt illeti, azzal szem­ben többféle indítvány merült fel. A helyzet válsá­gossága tekintetéből, melyet az orosz készülődések nem nagyon javítnak, határozottan megtagadni senki sem akarja, inkább csak a kiállítás m­ódo­zatairól van szó. Horn például a vasúti kölcsönből s a fővárosiból akarja fedeztetni, — nem jutván eszébe, hogy mindkét kölcsön kétoldalú szerződé­seken s a törvényhozás törvényszerű határozatain alapul, melyek megsértése a közhitel kijátszása lenne. Nekünk, őszintén szólva, nem itt fekszik a 8­rupulosunk. Mi szívesen adnók a 20 milliót ha­zánk északkeleti és keleti részének czélszerű meg­­erődítése és a honvédsereg felszerelésére; de at­tól félünk, hogy valamint eddig az olasz várnégy­­szög s a közös hadsereg emészté föl millióinkat, most meg majd a cseh és morva várak fogják föl­emészteni; s pedig nem lehetetlen, hogy ezekkel is amúgy járunk, mert mint a kolozsvári kapu fölirata mondotta: „Hostis ab insidiis Dominus (et populus) nisi protegat urbem“ stb. Amott pedig a populusnak nem sok kedve mutatkozik a véde­lemre. A honvédsereg fölszerelésében pedig, a szó teljes értelmében c­s­i­g­a­léptekkel haladunk, sőt félnünk kell, hogy az osztrák slendrianismus reánk is elragad. Egy nevezetes rendelet, t. i.: épen a csiga gombokat­­törli el, s a dobok helyett trom­bitát alkalmaz. Ágyút, ágyút, uraim, meg jó tiszti iskolákat; a gombtól, ha Retek lesz is, nem ijed meg az ellenség. Jó honvédelmi rendszer és a közműveltség általánosítása, mi minket bábom, mint béke ese­tére biztosít. Mindkettőnek hiányait pótolni lenne a sürgős feladat, mert mindkettőtől a nemzet létele függ. És­pedig míg amott a reformok még csak a gombokig terjednek, emitt ellenben kevés figye­lem van az emberek gombjára (fejére). Legalább Eötvös legújabb minister expoiéja sokkal kapuso­­rubb aranyokat tüntet fel, mint a minőkre gyaní­tottunk. ... Az irni olvasni tudó népesség száma az 5% ot is csak alig közelíti meg; a pedig e té­ren is, mint az új csatatéreken, a tömeges előnyo­mulás fog babért aratni, társadalmi életünk, ha alatta a mulatságo­kat értjük, kevés változatosságot mutat. Egy kis darab is a volt Párisból, a­mi most a visszaemléke­zésnél fogva épen kellemetlenül hat az emberre. Ugyanazon stereotyp alakok mindenütt és minden nap, úgy a városligeti tó terén, hol a korcsolyá­zás nagyban foly, mint a redout még sikamlósabb tévéin. A tegnap esti jótékony nőegyleti bál sem igen tesz e tekintetben kivételt; az álarc­ sokat fel­szabadít és demokratizál; csak hogy, valljuk meg, nem a legegészségesebb jelenségeket tünteti föl; azonban vegyük jóba legalább azt,ha a griné együtt tánczol a varróleányával, ha nem is azt,hogy a mi­­niner mellett ott hallatja rikácsoló syren hangját. Pest közelebbi éveinek egy új monstr­e alakja, a piros selyem nadrágos debardeur. P. Szathmári Károly: A színpad és feladata: egy szó a helybeli színház korszerű reformjához. Motto: „A színház a művészetek szentélye.“ ,,A színművészet a lelki­­folyamatok megteste­sült történelme. A görögök traditiói óriási lélek­tusáik­kal várt tartós benyomást gyakoroltak a germán mnél mig a latin fajnál alig tudtak gyökeret verni; Itt nyilván az utóbbinál a kedélyes családi élet­­ valódi bűnszeretet hiányzott. Mily contrast, reine és Shakespere! * Az utóbbi költészetének egész valójában ger- LU és csakugyan sehol sem honosodott meg any­ira mint éppen Németországban. A dramatika povnáca akár alkotásra akár hatásra nézve, min­ a népnél lépést tart a lelki élet érzékének felip­ate/* A valóban művelt egyének élőtől fogva kinték a színházat a művészet szentélyének, s m­űvészettől áthatottak már azon időben is párto­lt a színészetet midőn még babonában és elők­é­ben fel­rengett a néptömeg. A színháznak mindig kölcsi befolyása volt a népre, s ezért ennek er­­ölcsi életére vagy nemesitőleg vagy rontólag irott. A mühatás ne a nézőseregnek képezze ered­ényét, a nézők képezzék magukat a mühatás érint Téves engedékenység az, a néző tömeggel emben, midőn a tömegnél azon érzelmeket akar , szitálnim­elyeket akar s nem azokat, melyekkel unia kellene. Minél nagyobb szükség van a né­máét a művelődésre annál elodázhatlanabb köre­ Szemle, Kolozsvár, jaDuar 10. (én.) A modern constitutionalismusnak van egy „édese“, a­melyet a népek szája köré ken­ni alkotmányos szokássá vált. Az ueus úgy hozza magával, hogy majd sárga majd kék, majd vörös színben ragyog a modern alkotmányosság elvének e remek decod­ama. Hírnökei utánozzák Csinginhhán hírnökét, a­ki a hágcsó csúcsára mászva azt hir­deti, hogy miután az ő ura már megebédelt, a világ többi fejedelmei is az ebéd után láthatnak. A chamaeleon szinű könyvek is tudtára adják a népeknek, hogy mily módon vitettek be abba a hínárba, a­melyben fetreng mi éppen szerencséjük vagyon; a hírnök a pseudo alkotmányosság bag­csójára kapaszkodik , perse szépen u­t­ó­l­a­go­s­a­n hirdet, mert ez az utólagosság a dolog veleje És ha vagy egy nép elég vakmerő arra, hogy az előzetességet követelje, demagóg üzelmek gyanú­jába esik. E betegségnek ez idő szerinti gyógy­szere pedig egy bizonyos por és egy bizonyos labdacs. Sapienti stb! A helyett, hogy e veszedelmes elmefuttatást folytatnék, inkább constatáljuk a vörös könyv pótlékának a tartalmát, mely éppen most jelent meg s osztatott szét. Hogy a bevezetésen kívül éppen tizenhárom sürgönyt tartalmaz, ez nem félemlíthet meg egy népet, a­mely Mohácsról Világosra innen pedig a ch lumi ködbe került, hogy ma a delegationális közösügyes párnán meg­pihenjen. Mindazonáltal szívesen beismerjük, hogy Európa általános állapotánál fogva a színes köny­veket vívmány gyanánt kell tekintenünk. Álljon tehát itt a pótlék bevezetése: a sürgönyök kivona­tát holnapi számunk hozza: „A cs. és kir. közös külügy­minisztérium in­­itatíva érzi magát hivatalos levelezéseinek a tisz­telt bizottságok elébe terjesztett 4-ik füzetét egy második (külön) toldalékkal bővíteni, mely a kor­mánynak különösen a lefolyt év két utolsó havá­ban kifejtett tevékenységéről szól. E toldalék tehát mindenekelőtt azon levele­zésre vonatkozik, mely a luxe­mburgi nagyher­­czegségnek a porosz kormány által a függő euró­pai politikai kérdések körébe vont semlegessége,­­ valamint Németországnak jövendő alakulása iránt, az említett kormánynyal folytattatott é­lessége a színpadnak, a tömegre nemesitőleg hatni, mert a színház ezékja nem maga az élvezet ha­nem élvezet által mivelni. Ily értelemben a színház valóságos mivelődési képzőintézet, s mint ilyen az oktatási ministerium ressortjába tartozik. Csalatkozunk ha gondolnék, hogy valamely népnél a mivelődés az iskolázás hosszadalmas út­ján válik köztulajdonná; kell, hogy a művészet a komolyabb irányú mivelődésnek munkáját meg­könnyítse, mert emberi természetünkben rejlik, a kellemesből a hasznost keresnünk. Minden műbarát munkája a népnevelésnek, iránya a legemberibb, mert működése szabadságon és a kedélyen alapul. Az ember a családban a szeretet munkája az iskolában pedig az állam szolgájává leszen, mert a mai államrendszer még mindig óvatosan dolgozik azon, hogy a szabadság templomába be ne juthassunk. De, mikép teljesítse a színpad nemesítő és oktató feladatát? Mindenekelőtt legyen a színpad az egész nemzet ügye, s ennek megfelelőleg já­ruljon az egész nemzet a színpad emeléséhez és fenntartásához. Ápoljuk az operát és ballettet, a tartalomtus drámai költészetet s a bohóza­tot hogy a népet a nyerseségből kivetkőztessük, s ez utóbbit soha szem elől tévesztve mindenkor­­ra száműzzük színpadunkról a frivolt. Termé­szetesen az ilyen feladatnak az előadó játéknak is megfelelő kell hogy legyen; minden színművész, a szavaló és énekes, legyen áthatva rendeltetésétől, hogy játéka nem egyéb mint népoktatás, t. i. a néptömegnek művészet által való nemesítése és képzése az élethez. Ne gondoljuk, hogy a műérzék a népnél nin­csen kifejlődve, s hogy csak a kisebbségnek van ízlése és képzési hajlama. Mert csak a tudatlan­­ság és babona által elfogult résznél hiányzik még Mi az utóbbi tárgyat illeti, ő részben Ö cs. és kir. Felségének kormánya az első szóbeli köz­lések alkalmával kifejtené saját álláspontját és a porosz kormány ezen álláspontnak alaki értelme­zést utólagos írásbeli nyilatkozatában lényegileg el is fogadta. Ezután pedig a kormány a múlt évi dec­em­ber 14 én kelt közleményében az osztrák­­m­agyar monarchiának a prágai békekötésből folyó jogigényeiről legalább jelzőleg megemlékezett. Kész elismeréssel fogadta a cs. és kir. kormány azon barátságos indulatot, mely ezen megemlékezésnek alapjául szolgált, de az e részbeni értelmezésnek vitatkozásába nem bocsátkozott, és inkább csak azon buzgó óhajtásánál maradt, hogy e kérdés oly termékeny térre vitessék át, melyen mindkét rész­nek érdekei föltétlenül találkoznak. A keleti ügyek ezid­éhez mindenekelőtt az e rovatbeli utalló okmányok tartoznak, habár a nyil­vános lapok utján már tágasabb körökben ismere­tesek, mindneyetlett, a gyűjtemény teljessége vé­gett itt is előfordulnak. Az ezen ügyre vonatkozó további közlések, melyek között a Belgrádban és Bukarestben székelő cs. és kir. ügynökökhöz inté­zett utasítás a tárgyalásoknak előbbi szakára tér vissza, bezárják azon sürgönyöknek sorát, melye­ket a cs. és kir. kormány a fekete tenger semle­gessége iránt külföldi képviselőihez intézett. A következő sürgöny, a londoni cs. és kir. nagykövethez van czímezve, a monarchiának az angol békeközvetítés irányában elfoglalt állására vonatkozik. A spanyol királyválasztás kérdésével egy to­vábbi okmány foglalkozik, mely e választást őszin­tén üdvözölve kifejezést ad azon régi és élénk rokonszenvnek, melylyel az osztrák magyar monar­chia a spanyol nemzet sorsa iránt viseltetik. A cs. és kir. kormány akként vélekedik, hogy az itt közlött okmányokat további megjegy­zésekkel kisérnie szükségtelen. Működésének ezen időszakában a felmerült döntő és fontos kérdések­kel szemben tisztán és határozottan körvonalazta azon szempontokat, melyeket magatartására nézve irányadóivul felismert és így azon reményt táplálja, hogy eljárása a monarchiának érdekeivel és igé­nyeivel, valamint méltóságával és európai állásá­val teljes összhangzásban volt. Táviratok a külföldről. Berlin, jan 9. A londoni követ Bernstorff utasíttatott, hogy a conferentián netán teendő béke javaslatokat ne utasítsa vissza; kivált a netán Austria által teendő indítványok méltányolandók.— Müller oktatásügyi miniszer utódául Seidel berlini polgármestert emlegetik. Brüssel, jan. 9. Parisban az élelmiszerek miatt szigorú harmatozás rendeltetett el. Florencz, jan. 9. Garibaldi leánya, Terézia, Caprerában meghalt. Berlin, jan. 9. (Hivatalos.) Versaillesből je­lentik a mai napról. A Chauzy ellen nyomuló hadoszlopok e hó 7-én heves csaták között elju­tottak Nogen-Boirou- Large- Savigny és Lachart­e helyekig. Versailles, jan. 9. A párisi erődök lövetése tegnap élénken folytattatott. A Montrouge-erőd lak­tanyái lángba borultak. Már e hó 5 én elhatoltak a gránátok a luxemburgi kertbe. Franczia jelentések szerint a franczia éjszaki hadsereg vesztesége a f. bó 2­ki és 3 ki csaták­ban mintegy 4000-re, és a németek vesztesége állítólag 9000-re létezik. Ennek ellenében az 1 fő német hadtest jelentései a németek veszteségét e hó 2. és 3-kánti tiszt, és 117 ember halott: 45 tiszt és 667 ember sebesült; 236 ember hiányzik. a nemes iránti fogékonyság, épen úgy, mint egy I bizonyos kasztnál, melyet jóléte és czimere sem­­ képes a frivolitástól és blazirtságtól megóvni. Ne , a tömegnek ízlése legyen a színészre nézve irány­t adó, hanem saját ízlése által törekedjék a népet vonzani. Sajnálatra méltó tehát az a színész, ki hivatásáról megfeledkezvén, ízetlenséggel iparkodik a karzattól tapsot kicsalni; sajnálatra méltók s kárhoztatandók azon színésznők is, kik bizonyos osztálylyal — művészetükön kívüli viszonyban áll­­ván—hivatásukat lealacsonitják. Az egyes legyen az egésznek aláren­­­­delve, a vendégszereplések szüntettessenek meg, s s helyettük a művészcsoportoknak tömeges fellépései i­s hozassanak gyakorlatba. Az eddigi rendszer által­­ oda jöttünk, hogy az írók ma már csak egyes rou­­tiner-ek és diletánsok számára írják darabjaikat. Ezen rákfenét gyökeresen kell kiirtani, s annak elharapódzását egyelőre a valóban tehetséges írók és zeneszerzők együttes felkarolása és pártfogása­­ által meggátolni. Hozzunk törvényt a szerzői jog megvédésére, s hozzunk be átalános nyugdíj­tör­vényt. A­mi részletesen a színpadot illeti, minde­nek előtt tiltsuk be a színháznak spekulánsok ré­szére való kézbeadását s inkább bízzák a színhá­zat szakférfiak kezére, a színház felügyelősége ne legyen az eddigi genreból való, hanem álljon igenis a művészet valódi mecénásainak elitejéből. A szí­nészeknek pedig szélesbitsük jogkörét s adjunk nekik gyülésezési jogot és határozati szavazatot. A­mi a színpad artisticai és kezelési ügyét illeti, erről alkalmilag bővebben. Ratio. *) *) Kérjük a folytatást. Szert, Versailles, jan. 9. A 8-ára menő éjjel Dantonitin — Belforttól délre — megrohantatott. 18 tiszt és 700 ember lett fogolyivá, a francziák ezen kívül is sokat vesztettek. Német részről 1 tiszt és 13 ember halott, 65 ember sebesült. Bordeaux, jan. 9. Egy f. bó­r­ki kormány­rendelet az 1871-ki korosztály haladéktalan béhi­vatása hagyatik meg. A contingens minden fiatal embert magába foglaland, kik alkalmasak a hadi­szolgálatra. A sorsolásnak nem­ adatik hely. London, jan. 9. A „Standard“ jelenti: A párisi kormány, mihelyt a formaszerinti meghívást a conferentiára megkapja, semmi nehézséget nem fog támasztani. Tordamegye felirata a képviselőházhoz. Mélyen tisztelt képviselőházi Szepesmegyének mult 1870 ik évi juli. 6 -án tartott bizottmányi közgyűlésből többek között me­gyénkhöz tett átiratában­ fölhívása folytán, mely­ben egyszersmind közölni szíveskedett a mélyen tisztelt képviselőházhoz „az udvartelki birtokról“ beterjesztett igazságügyministeri törvényjavaslatot megelőzött 1868. jan. 7 én és a törvényjavaslat beterjesztését követett idei jul. 6-án tartott bizott­­mányi közgyűléseiből fölterjesztett nagyérdekű fel­iratait : bátorkodunk mi is ezen a megyénket, ille­tőleg az erdélyi résztképeni birtokviszonyokat még érzékenyebben sújtó törvényjavaslat ellen a ve­­szélyezett tulajdon­jog érdekében felszólalni, s mi­dőn a szepesi feliratokat illetőleg egészben véve meleg pártolásunkat kijelentjük, az erdélyi részek­­beli e tekintetbeni nyomasztóbb helyzetet földerí­teni és kimutatni nem mellőzhetjük. Az udvartelki földbirtokról szóló igazság­ügyminiszeri törvényjavaslat a képviselőházban tör­tént azon felszólamlás eredményében készült és terjesztetett be, mely az úrbéri viszonyok maradvá­nyai — minőknek tartjuk a volt úrbéresek és föl­des­urak közötti legelő elkülönítési s ezzel kap­csolt tagosítási, korcsma arányosítási illetőleg meg­váltási, úrbéri kárpótlási még vagy egészben vagy részben megoldatlan ügyeket — elintézését szor­galmazta. Ezek helyett azonban az udvartelki bir­tokról szóló törvényjavaslat terjesztetett be, a mi véleményünk szerint az úrbéri viszonyok maradvá­nyait egy általában nem képezheti. Az 1836. VII. t. ez. 12. § -a, melyre nem tudjuk: a sérelmes törvényjavaslat indokaiban mi­nő jogon létetik hivatkozás ?l az oly udvartelkek­nek, melyekre nézve határozott idővel irás- vagy szóbeli szerződést a tulajdonos zsellérével nem kö­tött, urbériesítése — colonizálása — tekintetében, az udvartelki birtokban a tulajdon­jo­got érintetten hagyja, használatát a tulajdo­nos tetszéséről feltételezi, kimondván, hogy „ud­vari telken lakó vagy bármely nevezett alatt pusz­tákra telepitett és a földes ur engedményéből va­lamely úri majorságbeli telkeket használó zsellérek úri tartozásaikra nézve egyedül a földes úrral teendő szabad egyezéstől függenek.“ Nem nagyobb sze­rencsével hivatkozik a reinisteri törvényjavaslat az 1848-beli IX. törv. czikkre, mert ez az urbér és azt pótló szerződések alapján gyakorlatban volt szolgálatok, dézma és pénzbeli fizetések megszün­tetését az úrbéri és nem az udvartelki bir­tokra nézve szüntette meg. Mert az udvar­telki vagy majorsági birtokról, mint neni urbéri­­ségről a megjelölt szolgálmányok megszüntetését il­letőleg egy szóval sem emlékezik. De ha a törvényjavaslat törvényre nem tá­­maszkodhatik, talán a salus respublicae kivánjra hogy különbség tétessék a meghatározott évekre átengedett udvartelki birtok és azon hasonnemű­ birtok között, melynek haszonvételét a tulajdonos Jackson Haines korcsolya­művész Pesten. (Egy erdély-vidéki barátomhoz.) Megígértem volt néked kedves barátom, hogy majd írni fogok arról, hogyan mulat a pesti nép télen, s még a szabadban is. Nem hiszem, hogy képes légy elismeréseddel nem járulni ama pontos­ságomhoz, mely szerint „tartsd meg ígéretedet“ igék tanácsát eddig oly híven követem, azaz: igér­­­etemet szóról szóra megtartom, magamnak. Azon­ban elérkezettnek látom az időt e tekintetben eddig követett elvemet — „ígéret szép szó, s ha bevált­ják úgy jó“ — régi közmondás elött feladni, Írván neked mindenféle tarka dolgokról, melyeket az ősz Duna jobb és balpartján, a vén Gellért tövé­ben összehordott kőhalmaz közt zsibongó emberi tömeg, anno 1871 első havaiban lefarsangol.­ Órám mutatója január 6-át, s vele 2­­/1 órát jelez. Épen a szükséges időnk van tehát amaz akadály teljes út megfutására, mely lakásomtól a „Városligetig terjed. Fáradságos egy út lesz az ma, mondhatom „s csak századik éri“ szerencsésen. Azonban, ha mégis igy eljuthatni a nagy czélhoz, egyedül Pest legudvariasabb gavallérainak a fiakat és omnibusz (jó magyarsággal) kocsisoknak köszön­heted, kik hogy utadban le nem gázoltatnak, azt jó szerencséd — s néha annak tulajdonítsd, mert szerencsés lehetsz valamelyik kocsiján, bárkáján helyet foglalni. De még csak most veszem észre, hogy a harmadik emeletből immár az utczán vagyunk. Kérdezheted: hol, melyik utczán? Találd ki. Mindenfelől 2—3 emeletes ház emelkedik, úgy hogy szak az eget és a nyüzsgő emberi tarka tömeget

Next