Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-05-23 / 115. szám

v­dik Molyate.__ Blöfiaaték­i feltételek: 1 vre ........................16 >t — sí. F i'évr« .... . 8 , 60 , N £ye:l<Svr<> . ■ . 4 , 50 , (vronkáat ■ ■ t , 60 , M gjelenik million n&p inmipi utáni napok »t kivéve Szerkesztőség és kiadó-hhalal: iSonowtorotcg n L› Bányai h4b alatt. ^' ■"1,1 mm£'"1 *■« 11 ■« .»-« ym^^rr­ xi&f^^svaK II 11 .’»• 1­­sfim Kiilfizsvir.'1, kodd május 23 187I £ 0 L i T I A I NAPILAP. ■?*•**«*'‘1 Kl wsrwi«»«*^ vu» w«tfa^TO®SíJöx»»v^ --iaors. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára C kr Bélyogdij minden hirdetésből 30 kr# Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­m­ényt is nyújt a kiadó­hivatal­* »«Aio­ll Taiatok ■ J­ordin­: Retozir és Hanud­m&l. Oé ésja ;­iáré Uior áámuol. Suyeáen : Vökéi Jioog. ’ Jaamo­nj Tártt: Csaan* testvérek. Kolozsvértt: Stein J. és Semjén L. Jr.­Vásárhelytt: Wittick Jóssefnél. A »Magyar Polgár“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a r­égi 11 tény oszt­áron elfogad A II. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 21. Fővárosi levelek. XLVII. Pest, máj. 20. 1871. Kedves barátom! A ma reggel megjelent el­lenzéki lapok közlik az országgyűlési baloldali kör megállapodását a kü­szöbön álló megyerende­zés kérdésére nézve. A kör e resz megfontolás után abban állapodott meg, hogy az ellenzék mindazon elvi ellentétek daczára, melyek az új törvényhatósági javaslatba, az ellenzék heves kü­z­delmei daczára fölvetettek, nem maradhat ki sem a közhatóságok szervezéséből, sem a hatósági vá­lasztott hivatalnokok sorából. Hiába”, „a politika az exigencs­ok tudomá­nya. Egyes teheti, hogy logicáját a végletekig vi­gye, párt büntetlenül soha. „De hiszen ez jezsuitisticus elvi“ fogják mondani az ellenzék ellenségei, kiknek igen tet­szenek, hogy mi duzzogva abdicáljunk s a me­gyéket szabad gazdálkodásra néktek átengedjük. Ti — folytatják tovább — a többségrejutás re­ményében megtagadjátok elveiteket , a virilis sza­vazatok jogán is bementek a hatósági bizottmá­nyokba!“ Miért nem tesztek úgy, mint a delegá­lókkal, honnan teljes visszavonulót futtatok?“ Sem az előtétel, sem a hasonlatosság nem áll. Mi nem tagadjuk meg a ezélért elveinket, ellenkezőleg azért foglaljuk el az egyetlen csa­tárért, mely még reményt nyújtóan nyitva áll szá munkra, hogy onnan mint az ország védbástyájá­­ból erőt gyűjtve törhessünk azon eszmék és elvek ellen, melyeket a hazára nézve károsaknak tartunk. Mi lenne, ha a katona vagy honvéd azt mondaná, hogy nincs a nagyobbszámú ellenséggel egy véleményben, tehát ő bizony meg sem fog jelenni a csatatéren. A delegátionális intézmény nem hogy h­a­­sonlat lenne, de a legcsatányosabb ellentét. A delegátiók egy elveink meggyőződésünk elle­nére fölállított intézmény, melyet már elnemzetiet­lenítő befolyásánál fogva is el kellene kárhoz­tatnunk, ha nem is absorb­álná törvény­­hozásunk legfontosabb jogait s országunk jöve­delmeinek legnagyobb részét. Ezenkívül a delegációkban semmi reményünk nem lehet arra, hogy hazánk közjogi helyzetén annak keretében tetemes javítást eszközölhe­tünk. Maga a süket­néma országgyűlés olyan, mely a komoly discussiónak minden nemét ki­zárja. Minden másként áll a megyékre nézve. A megyék ősi 69 nemzeti alkotmányunk „ez­redéves bástyái“, egy szívünk lelkünkhöz forrott őszintézmény, mely a legszomorubb időkben is képes volt arra, hogy a reactio törekvései ellen uj erőt adjon a nemzetnek; ez az a föld, mely­nek keblén a szabadság érző­iben fölnövekedtünk, az a föld, melyet érintve lábainkkal Antaeuszként új új lelkesedést érzünk szivünkben. Ha e földet, az édes haza és szabadság földet ki­hagynók siklani lábaink alól, a puszta légben maradnánk, hol alkotmányos érzületünk­höz semmi erőt nem gyűjthetvén többé, velünk együtt még a remény is megfojthatóvá válnék egy szebb jövőre. Aztán ott van egyetlen archimedesi pontul a nép szabad választása a megyei tisztviselőkre néz­ve, mely a k­pviselőválasztásokon kívül az egyet­len fennhagyott alkalom a nép akaratának és őszinte vonzalmának nyilvánítására. Oly kincsek ezek, melyeket eldobni magunk­tól egyértelmű lenne a jogárulással és poli­tikai öngyilkossággal. Azért méltán hiszünk arra számíthatni, hogy a baloldali kör e tekintetbeni megállapodása az egész hazában viszhangra talál, s az összes ma­gyar ellenzék hazafias kötelességének tartandja, hogy a megyékben a városokban a rendelkezésére álló tért teljes erejéből és minden törvényes esz­közzel igyekezni fog, elfoglalandja. A megyében szerzett többség előbb-utóbb megtermi az országgyűlési többséget s alkotmá­nyos elveinknek érvényre jutását. P. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ „Ecrasez l’infame!“ (ma.) Voltaire nek­e világhírűvé vált kife­jezéséről a következőket írja Strauss legújabb munkájában *): „Nem hagyhatom el e tárgyat a nélkül, hogy említést ne tegyek egy szólásformáról, melyet igen gyakran szemére vetettek Voltaire nek; a hírhedt „écrasez l’ infame“ (tipord szét a gyalázatost) ez, melyet e többnyire titokszerűen megrövidített irmodorban fécr. l’ipl.) legbizalma­sabb barátaihoz, d’ Alembert, Damilaville és má­sokhoz intézett leveleinek végére szokott helyezni. Az „infame“ alatt sokan Krisztust akarták érteni, s így a kifejezést istenkáromlásnak kiáltották ki. Azonban a nevezett szó annál kevésbé vonatkoz­­hatik Krisztusra, minthogy Voltaire azt nem hiszi, hanem nőnemű értelemben használja. Kitűnik ez azon helyekből, hol a mondatot a levélíró tovább folytatja. „Adieu, mon cher philosophe — igy it p. d’ Alembert-hez — si vous pouvez écraser l’ inf., écrasez la, et aimez moi.“ Nagy Fri­gyes, ki szintén a beavatottak közé tartozott, egy levelében mondja: „J’ approuve fort la méthode, de donner des nasardes à l’ inf­ en­t a comblant de politesse. De vajon kire vonatkozhatik e nő­nemű szó, ki lehet a rejtélyes lény, melynek vesztére törnek Voltaire és barátai ?. A nagynevű levélíró e kérdésünkre is válaszol. „Óhajtom, hogy ön — írja d’ Alembert­nek — széttiporja a gya­lázatost; ön jól tudja, hogy a babonáról beszélek, mert a­mi a vallást illeti, azt épen úgy szeretem és tisztelem, mint ön. **) D’ Alembert meg válaszolja: „ .... cet infame fanatism­e, que vous vondriez voir écra­­sé et qui fait le refrain de toutes vos lettres.“***) Tehát a babona, a rajongás, de vajon hol van ezeknek széke? Midőn Voltaire azt h­ja, hogy a „gyalázatost“ Francziaországban is oda akarná juttatni, a­hol Agliában van, s midőn II. Frigyes hozzá irt egyik levelében úgy nyilatkozik, hogy a görögöknél és rómaiaknál azért virágozhatott a bölcsészet, mert vallásuk nem birt dogmákkal — mais les dogmes de notre infame gatent tont. — *) Voltaire. Sechs Vorträge vou D. Fr. Strauss. Leipzig. 1870. _ Paris, máj. 20 A torlaszbizottság elrendelte, hogy a város déli részén a körfalakkal határos utczaparkokat képező házak kiürítendők, minthogy e házak törésekkel látandók el. A közbiztonsági választmány jelenti, hogy a commune beegyezésé­­vel a hadügy vezetését átvette. Flórencz, máj 19 A királyt Turinból ma ide várják s holnap fogadná Montemar­uj spanyol követet, ki megnyugtató híreket hozott Spanyolországból, hol a bri­ trón megszilárdulása bizton várható, a hadsereget a legjobb szellem lengi át s az ellenzék mindinkább háttérbe szorul, akkor az iránt sem lehet kétségünk, hogy a Vol­taire féle kifejezés az egyházra — minden fe­lekezeti különbség nélkül — mint a babona és rajongás ápolójára vonatkozott. De soha sem sza­bad felednünk, hogy a Bertalan és és az albigensi háborúk rémei gyújtották Voltaire lelkében a ke­reszténység elleni lángot. S ha ő állítólagos lon­doni homiliáinak egyikében e tételt állítja fel: „A ki azt mondja nekem: gondolkozzál úgy, mint én, különben meg­ver az Isten, — nemsokára következőleg fog szólani: gondolkozzál úgy, mint én, különben tönkre teszlek“ — vajon vesztett-e ezen állítás rettenetes igaz voltából valamit azál­tal, hogy száz éve múlt, mióta Voltaire azt pa­pírra tévé? **) Vous pensez bien, que je ne parle que la super­stition ; car pour la religion, jo 1’ aime et la respecte com­ ***) E gyalázatos rajongás, melyet ön szét akarna ti­­portatni, s a­mely valamennyi levelének záradékát képezi. Táviratok a külföldről. Egy érdekes adat a Lovassy-féle felségsértési pörh­ez. Közli K. Papp Miklós. IV. Vagy talán minden idegen kormányzási rend­szerek közzül egyedül a Republicanus institutiók azok, melyeket jóknak hinni felségsértési­ btrn? Úgy a hajdani Róma s a hajdani görögök classi­­cus irói , nagyságuknak minden emlékezete töröl­tessenek el hazánk kebléből s nyilvános iskoláink­ból, úgy szigeteljenek el bennünket a világtól, hogy ne bámulhassuk Észak-Amerikának, több mint óri­ási emelkedését, mert ezeknek szemlélete még igen sok kebleket fog, kivált a hevesebbek, az ifjabbak közzül bámulásra ragadni, azon institútiók iránt, melyek különböző árnyékosokban annyi csodálásra méltót alkottak. És ki fogja őket e miatt bűnösök­nek válthatni, ha különben a fennálló alkotmány iránt hivek voltak s a törvényt nem sértették? hol van a törvény mely azt felségsértéssé, de csak vé- t tekké is bélyegezné, a mi tévedés lehet, de vétek koránt sem. — Ötödik vád volt, hogy fiam Nagy- Váradról Pozsonyba ifjú barátinak a Casinó tagjai­nak írott levelében olyasmit mondott légyen, mint ha a nép­felségi­ elvek képzete már a tájon is fej­lődne, és e védnál volt különösen a vallatáskor megemlítve, magát ez által felségsértési bűnbe ke­verte, de valóban Tek. Kir. Tábla! ha nem lehetett volna is az országgyűlésen annyiszor kimondva, hogy a nemzet minden jussoknak kútfeje, vagyis más szóval, hogy alkotmányunk s fejedelmünk jus­sai is a népfelségből származnak, a ki ezeket ta­gadná, az hazánk történetében s törvényeinkben nagy járatlanságot árulna el. Ugyanis ha van, odtrogrozott alkotmány ez é­­les e világon, bizonyosan a magyar az. Azon sajátságok között, melyeknek összege az emberiség egy részét mint egy egészet, mint egy nemzetet, tünteti föl, kétségkívül a nyelv a legfontosabb, a nyelv bír a nemzet léte vagy nem létére döntő befolyással. Nincs nemzet kizárólag saját nyelve nélkül! Az amannak ugyszólva lelke, mely ha elenyészik, maga a nemzet is kidől az élők sorából. Ezt jól tudván a hódítók, emberi emlékezet óta mindig oda törekedtek, hogy a meghódított nemzeteket, melyeket saját nemzetükbe akartak beolvasztani, vagy lassan kint vagy nyílt erőszak­kal nyelvükből kivetkeztessék, avagy a fegyverreli hódítást megelőzőleg tukmálták fel kiszemelt áldo­zataiknak saját nyelvüket, hogy a tettleges leigá­zás sokkal kevesebb munkába kerüljön,­­ azt a leigázandók ne vegyék igen érzékenyen észre. Így történt ez mindig és mindenütt, e mel­lett tanúskodik az újabb időkben Orosz- és Po­roszország eljárása a szerencsétlen lengyel nem­zet ellen, csakhogy az előbbi véres erőszakkal, az A magyarnak volt alkotmánya, mielőtt a fel­séges Ausztriai házat szabad akaratból a királyi székbe emelné, s midőn oda emelte, midőn abban megörökítette, kezében tarta alkotmányát, annak fentartására esküt kivonva, a megválasztott a meg­örökített fejedelmektől. Ezen históriai igazság nem is homályositja fényét felséges Urunk koro­nájának, sőt éppen ez az, a mi legfőbb diszszel környezi, mert egy szabad nemzet szabad akaratja oly tiszta kútfő, melynél tisztábból fejedelem hatal­mát nem merítheti, bizonyosan tisztább kútfő ez, mint a fegyvernek hódításai, tisztább mint a Vati­­cánnak hajdan villany erejű menydörgései, és tisz­tább mint az uralkodók congressusainak országo­kat s embereket lenézve osztogató hatalma. S e tiszta kútfőt kimondani vétek-é? holott talán az lenne felségsértő fejedelmünk, alkotmányunk s a nemzet ellen, a ki azt tagadná ? mert tagadása a történetek évrajzainak kérlelketlen tanításival, az örök igazsággal, alkotmányunk lelkével, szellemével sőt magával Werbőczy 3­­k könyvével is merőben ellenkeznék, mert meg vagyon írva: „Hogy ha­zánk szent koronája a Felségi jogok jelképe“ és nyomban utánna, hogy minden magyar nemes tagja a koronának, azaz a felségi jogoknak, — de ha mindezek nem így volnának is, még akkor is azt kérdezném a kir. Fiscustól, a logicának melyik kiadása szerint­­ala­pult azon következtetés, hogy a ki alkotmányos magyar, hazánkban a nép fenség képzetét fejleni mondotta az contra salutem et dignitatem Regiae Majestatis eversionemque Tbro­­ni, et formae Regiminis conspiraverit. Végre még elematattattak a vádlottaknak bizonyos napkeleti parabola forma firkálatok, hol­mi irók munkáiból összeférczelve, s fiamtól még az is kérdeztetett mivégett jelent meg Barsban az ismeretes közgyűlésen, mely ezernyi veszteségek­nek ellenére követ visszahívás helyett, követ erő­sítéssé jön. Az elsőre nézve szabad legyen egész szerénységgel megjegyezni, hogy a vádlott ifjakat sokkal józanabb értelemmel áldotta meg az isteni gondviselés, mintsem oly ostobaságokat maguké­nak ismerhetnének. A másikat pedig a­mi illeti, ebben felségsértési vétket talán csak maga a kirá­lyi Fiscus sem keres, s nem kereshetvén, igen kár a már már gyepesedő mező felszaggatására alkal­mat nyújtani, mert a­mint a nemzet előtt közön­ségesen tudva vannak azon gyűlés körülményei, a kormány itt legalább vádlóból könnyen vádlottá változhatnék. Ha az ily gyanitások, ily vádak vét­­kek, úgy vétek a nemzet bizodalmára magát érde­­mesitni, mert studia civium in se verteret, et si multi idem audeant, bellum esse: P-2956/1836. Az Ország minden megye hatóságainak. Vala­mint eddig értesítettük Nagyságtokat Kegyelmete­ket arról, hogy megyénkből idézés nélkül fogság­ra vitetett ifjatokkal mi történt a szerint most is ezennel közöljük az elfogva levők egyiknek atyja által hozzánk nyújtott folyamodását mellékjével együtt, melyből a dolgok miképeni fekvéséről Nagyságtok, Kegyeimetek nem csekély felvilágosi­­tást veendőnek. — Kelt az 1836 ik évi Karácson hó 12 ik napján Biharvármegye Várad Olasziban tartott közgyűlésében. Flórencz már 20 Lamarmora tk.­épen most tesz közé egy röpiratot ily czic­mel: „Qualtro discorzi sulla condizione dell’ esercito italiano,a­mely nagy feltűnést okoz. Szerző­i munkában a hadügyértől lényegesen eltérő álláspontot foglal el. Róma, máj. 20. A téglavetők munkásai strikera készülnek ; számuk mintegy 500 ra megy, közöttük több volt pápai katona. E mozgalom szitóinak a papokat tartják. Flóren­­z, máj. 20. Az 1866 iki hadjáratról legközelebb egy hivatalos jelentés fog nyomtatás­ban megjelenni. Prága, máj. 20 A császár hír szerint el­vállalta a tábori rokkant egylet védnökségét. Brüssel, máj. 20 Napoleon hallomás szerint fia javára lemond és ennélfogva IV. Napóleonnak egy a franczia nemzethez intézett prokalmatiája várható. Versailles, máj. 20 Rochefort Mranxnál állítólag elfogatott. Berlin, máj. 20. A kir. gyűlés elfogadta a tvjavaslat 1 §-át mely szerint Elsais és Lotaarin­gia örök időre a német birodalommal egyesítendő; ellene csak ketten szavaztak. A lengyelek szavazás előtt eltávoztak. Paris, máj 20 A commune egy rendelete a rablást és lopást halállal bünteti; az öszszejöve­­telek átalában betiltatnak; a tengerész hadtest fel­­oszlattatik. — Monier a commune ülésében azon indítványt tette, hogy az isteni tiszeteletek eltöröl­tessenek. — Tegnap két állítólagos kém lövetett agyon. A tölténygyár felrobbanása ügyében mint bűnrészesek még négyen fogattak el s ítéltettek halálra. A német nyelv befolyása nemzetünkre, utóbbi kígyóra­vas­zsággal fosztja meg len­gyel alatvalóit nyelvétől; az osztrák birodalom nem németajkú nemzetei is még igen jól em­lékeznek, minő erényt, ravaszságot, erőszakot fej­tettek ki a Bach Thun és Schmerling féle állam­férfiak és teremtményeik, hogy nyelveiket elfojt­ván, azoknak a német nyelvet erőszakolják föl: számtalan azoknak száma, kik azon szomorú kor­szakban végezvén tanulmányaikat vagy kezdvén hivataloskodni, még ma sem bírják anyanyelvüket és németül gondolkozván, németül írnak s beszél­nek. S magam is ezek közé tartozom : míg német nyelven könyveket írtam, melyeket a német bírá­lók megdicsértek, addig egy magyar czikkecsk­e írásához csak rettegve fogok hozzá, hanem hál istennek! germanizáló vadászok csak nyelvemet (Zunge) sebzék meg, ezt pedig magyar szivem majd megfogja egészen gyógyítani! Csak egy nemzet van Európában, mely a helyett, hogy a hegemóniája alatt levő népek nyel­vét elnyomta volna, inkább hajlandó volt másnjka testvéreivel saját nyelvükön értekezni: ez a nem­zet a magyar nemzet, csak egy nagy álladalmi társaság létezik a földön, hol a divó nyelvek ki­fejlesztése semmi korlátok közé sincsen az állam részéről szoritva egy közös nyelvnek elismerésén kívül, s ez az északamerikai köztársaság, mely e tekintetben hazai viszonyainkhoz hasonlít. Emlit­­hetnék itten a helvéciai köztársaságot is, hol azon­ban a porosz-német mesés győzelmek a franczia elem és nyelv elnyomásában kezdik jótékony (?) hatásukat nyilvánítani.­­ Az amerikai köztársaságot emberi előrelátás szerint e részben semmi roszabbra való változás nem fenyegeti, fenyegeti azonban roppant veszély a magyar nemzetet és a vele együtt lakó testvér­népeket egyaránt, melyek a „Was ist des Deuts­chen Vaterlandot“ nem vallják nemzeti hymnu­suknak.­­ Ebben a részben Magyarországnak két ha­talmas ellensége van: a porosz did­alm­a alatt ösz­­pontosított szellemi és anyagi tekintetben hazánkat igen felülmúló Németország és a Muszka, kinek jellemzésére nem szükséges valamit fölhoznom. Meggyőződésem azt súgja nekem, hogy a veszély a Porosz Német részéről reánk nézve nagyobb, mint az, melylyel bennünket a Moskowita fenye­gethet, miért is először az előbbit akarom tár­gyalni. — Poroszországnak, mely jelenleg egész Német­ország hatalmát markában tartja, politikája elejé­től fogva a jeleni perczig hódító volt s ezen jel­lemét soha sem tagadta meg, mitsem, gondolván soha a legszentebb joggal. A nemzetiségi elv fölülkerekedése óta, ezen princípiumot használja föl emez inkább sláv mint német elemből kinőtt állam hatalmának, terjedésé­nek, hódításának érvényesítésére; láttuk ezt az újabb időkben Schleswig-Holstein elrablása alkal­mával, láttuk ezt napjainkban Elsass­ és Lotha­vétek a nemzeti részvétet kerülni, mert ezen elvo­nulás figyelmet akar gerjeszteni; vétek gazdagnak lenni, am­i vim atque opes Plauti, Princi­pi intensas: vétek szegénynek Syllam ino­­pem unde praecipuam audatiam, szóval vétek vignak, vétek szomorúnak lenni s vétek lesz emberi érzelmekkel birni. — Ilyenek voltak Tek. kir. Tábla a kérdések, ilyenek a vádak, melyekre a kir. fiscus felségsértési keresetet épitett, ily semmiségek miatt sodortattak keserves bánatba három hű polgárnak békés lakjai, ily semmiségek miatt tiportatott alá életök reménye, gyermekeik jövendő szerencséje, ilyesek miatt fosztatott meg három ifjú szabadságaitól, s hurczoltatott katonai rabságra, oly három ifjú, kiknek tehetetlenségét egy részről, más részről hazánk kormányának hatalmát, csak egy pillanatnyi figyelemre véve, mosolyogni kellene a képzelt rémképek felett, ha oly borzasztón nem dúlták volna fel házaink nyu­galmait. — Bizton remény­em tehát, hogy a kir. Fiscusnak ily magában is alaptalan vádja nem fog­ja akadályozhatni azon igazságos ítéletet, minél fogva szabadon szoríthassam atyai keblemhez sza­bad megigazult fiamat, s azért e­edezem a Tek. kir. Tábla előtt, hogy azon esdekelve várt szem­­pillantást Spányi úrnak ujjolag nyilván ellenzett maga beavatása miatt egy pillantatig is nem hátrál­tatni méltóztassék. — Jelen alázatos nyilatkozáso­mat pedig minden esetre a perhez is csatoltatni s Ítéletkor tekintetbe vétetül kérem s azon érzéssel várom sorsának eldöntését, miszerint az Isten örök igazságába méltán bizakodó atyát minden esetre felfogja azon öntudat emelni, hogy alkotmányos nemzete jogainak sírját fertőztetett kezekkel ásni nem segítette, mély tisztelettel maradván a Tekin­tetes királyi törvényes Táblának Pesten December 8 -án 1836. alázatos szolgája Nemes Lovassy István m.

Next