Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-07-15 / 158. szám

V-edik évfolyam. Előfizetési feltételek: Étre ..........................IG frt — kr. Félévre . . • • • li „ — „ Negyedévre „ — „ Havonként ... 1 , W « Megjelenik m­inilen nép innep utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnoetorutcza a L. Bányai ház alatt. 1 r.S-ik szám Kolozsvárt, szombat július 15 1871 MAGYAR POLGÁR, P 0 L I T I K A I N A P I L A P. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetésnél 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez m­én­yt is nyújt a k­i­a­d­ó -­h­i­v­at­al-Fiók kiadó hivatalok: Tordán, Ketezár és Harmathnál. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit : Stein J. és Bernjén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. A ÚjMagyar Polgár“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt — kr. Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A II. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, JULIUS 14. Fővárosi levelek. LXIV. Pest, jul. 10. 1871. Kedves barátom! Valahányszor a keleti vagy erdélyi vaspálya nyomorúságairól hallok ; annak egyre másra előjövő beszakadásait, süppedését, hidromlását hallom; midőn látom, hogy évek múlnak és a közle­kedési minisztérium „rusticus expectat dum defluat omnis“, jobban szólva elnézi, mig a világkereske­delem más irányt vesz s a miénket pólyájában meg­öli: olyan formát érzek, mint az öreg czigány, ki azt mondja „Eresszetek, hadd üssem“ „Fogjatok meg, mert megölöm.“ Hiában, akárhová vessen is a sors, én csak erdélyinek érzem magamat s úgy vagyok veletek, mint a régi jó Tinódi a „végházakkal.“ Midőn az erdélyi felső vasút még csak tervben volt, néhány czikket mertem volt koczkáztatni a „Honban“, melyekben kimutatni iparkodtam, hogy a várad- kolozsvári, illetőleg a kőrösvölgyi vonal a legszerencsétlenebb közgazdasági vállalat, minőt csak kigondolni lehet. Nincs exportja, nincs importja, nincs átmeneti (transito) üzlete semmi; a legvadabb, semmit nem termelő vidéken fog átmenni. Megjövendöltem volt azt is, hogy kivált a vasút melletti hegyek erdőséges lepusztításával, mely hogy megtörténik, könnyű előre látni, nemcsak hogy aestheticailag rut lesz a vonal, hanem omlékony hegyek mellett vezetvén el, 10 évi fenntartása annyiba fog kerülni, mint maga a vasút kiépítése. Ellenben kimondottam, hogy a Debreczenből a Szilágyságon és Egregy völgyén vezethető vasút, ha talán hosszabb is pár mértfölddel, annyi előnyt nyújt, mely e csekély távolsági különbséget százszorosan helyre üti. A szilágysági gabna- és borpiaczot köti össze Erdély fővárosával, mivel­ kereskedelmi terü­leten megy át, s mi legfőbb, nem lesz mindegyre kitéve a fennakadásnak. Igyekeztem a dolgok élén­­állókat is megnyerni ez eszmének, kik érveim elle­nére semmit sem tudtak ugyan vetni, de azért makacsul megmaradtak az első gondolatnál. Az egyik erdélyi lap épen arról gyanúsított, hogy mind­ez Tisza Kálmán érdekében van írva. Mire lehetetlen volt nem mosolyognom, miután mindenki tudja és tudta, hogy Geszt még Nagy- Váradon is alul fekszik, tehát épen az ő magány érdeke ellen szól indítványom. Most az idő és valóság szomorú igazságot szol­gáltatott nekem s félek, hogy később még többet fog, de ennek valamint az ellenvéleménynek, úgy én sem örülhetünk. A hiba el van követve, de már most az a kérdés, hogy lehet e nagy calamitáson segíteni? Én azt hiszem, csak az­által, ha az észak­keleti vasút valamelyik közelebbi pont­jával,például Nagy­ Károlylyal,a kele­ti vasút összeköttetést szerez. Ez nem­­párhuzamos vonal és így a keleti vasúttal nem rivalizál, sőt ellenkezőleg ennek s illetőleg az erdélyi forgalomnak igen nagy hasznára válnék. Jó lenne tehát, ha az erdélyi vasút élén állók ezt megfontolva, lépéseket tennének az utóbbi vonal létesítésére; tudtommal az észak-keleti vaspálya társaság sem idegenkedik ez eszme létesítésétől. * * * V­égre akadt egy osztrák lap is, mely az álta­lunk megindított anti-germanisationalis mozgalmak­ról méltánylattal emlékezik meg. És pedig a külön­ben magyar rokonszenvéről épen nem híres­­Neue fr. Tressen­er. Ő is igazolja, hogy a magyar főváros germa­­nisatio tekintetében nagy lépéseket tesz­ előre, hogy ipara és kereskedelme kiválólag német, s jogosultnak ismeré el azt az óhajtást, hogy mi magyarok főváro­sunkat magyarabb színezetűnek szeretnék látni. Csak­hogy okoskodása hibás és végkövetkezte­téseiben téves. Ő azt állítja, hogy a magyarok visszavonulnak az­ ipar- és kereskedelmi vállalatoktól s e­zért egé­szen idegeneknek engedik át. Ez, már maga sem való. A legfontosabb pénz­­vállatok élén magyar hazafiak állanak, s az üzleti szellem a magyar körökben néhol a tulságig lábra kapott. Ebből aztán arra a lec­kére lyukad ki, hogy foglaljuk el a tért s aztán magyar lesz az ipar is. De nem itt van a szeg feje, hanem ott, hogy a magyar üzletvilág nagy része, kiválóan a honfiu­­sított zsidóság, nem akarja a nyert jogokat azzal viszonozni, hogy hazafiasabb legyen és azon nemzet nyelvét, mely őt keblére ölelte, elsajátítsa. Pedig a héberen kívül neki más nemzeti nyelve nem lehet Magyarországon. Másfelől, fekszik a kormányban és saját egy­­ügyűségünkben, kik magunk sem érvényesítjük nyel­vünket ott is úgy, a­hol és a­mint azt tennünk kellene. Reászoktunk azon túl vitt udvariasságra, hogy azokkal szemben is törjük a német nyelvet, kiknek érdekeit drága pénzen fizetjük. „Hier liegt der Hund begraben“ német sógor! P. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A láth­atlan­ Ilid. Bernstein A. előadása nyomán. Vége. Az akarat engedelmeskedik. Az idegszálak kla­­daturájának bonyodalmából előkeresi a kívántat. Ez ttokszerű módon ingereltetik, és csak most végezte a le­ek munkáját. Az inger, az idegen pontosan tovább tev­ed, s az izomnak engedelmeskednie kell. Nem azt kell tehát csodálnunk, hogy a lélek e soknemű munkásságra 0 20—0'97 mdpet, hanem azt, hogy csak ennyit vesz igénybe. Nem feladata ugyan a csillagászatnak a lélek titkaival foglalkozni, de egy idevágó tapasztalata na­gyon is fontos, mintsem azt figyelmen kívül hagy­hatnék. Ha egy csillagász, este midőn a vizsgálatra áll, személyes egyenletét pontosan megmérte, és a mérést reggel végzett munka után újra megteszi, azt veszi észre, hogy a két pont most kissé távolabb fekszik egy­mástól. A kísérletek mutatják azonban, hogy a gyor­saság, melylyel az inger az idegszálon terjed, egyenlő marad. Az izom kifárad ugyan, de nem az ideg, a csillagász idegei pedig aligha képeznek kivételt. Miért késik tehát a második pont reggel inkább, mint estve? Nem találhatunk más okot mint azt, hogy a lélek nem egyforma gyorsasággal végzi teendőit. Egész éjen át annyit dolgozott, hogy nem vehetjük neki rész néven, ha most kissé lassúbb. A­mit a csillagászat csak mint tényt hoz fel, azt a physiologia soknemű és mélyen ható vizsgálatok kiindulási pontjává tette, s azon eredmények, melye­ket kitűnő tudósok e tekintetben elértek, egy újabb pillantást engednek vetnünk a lelkimunkásság műhe­lyébe ; kísértsük meg ezen szigorúan tudományos ered­ményeket az általános megértéshez közelebb hozni. Az eddig említett kísérleteknél egy igen fontos moz­zanat, a meglepetés, ki volt hagyva. A csillagász látja, mint vonul el lassan a fénypont a távcső látmezeje előtt, és már előre kiszámíthatja, hogy mikor jut az körül­belül a fekete vonal mögé. E pillanatra teljesen előké­szülve minden lelki erő úgyszólván lesben áll, hogy működését megkezdje. A physiologia kísérletei e tekin­tetben már bonyolódottabbak. Egy sötét szobában két sodronyszál vége oly közel van hozva egymáshoz, hogy a villanyfolyam bezáratásakor köztük egy szikra jelen meg. A sodro­nyok egy távirdai készülékkel állnak kapcsolatban, mely hasonlón az előbbihez e pillanatot a papírszele­­ten egy pont által jelöli meg. E sötét szobába ültet­nek egy physiológot ugyanazon meghagyással, hogy a szikra meglátásakor a készülékkel összekötött gom­bot megnyomja. A­felől azonban, hogy mikor fog a szikra megjelenni, azonnal-e vagy csak órák múlva, bizonytalanságban hagyják őt. A lélek ugyan itt is elő van készülve a tüneményre, de az mégis in­kább jó váratlanul, s a lelket azon érdekes állapotba hozza, melyet meglepetésnek nevezünk. S a mérés bizonyítja, hogy e meglepetés némi késedelmet okoz. A meglepett még a bizonyosan várt tünemény beálltára is kissé meghökken és e meghök­kenés legalább is 0,5 mdpbe kerül. A physiologia még egy lépéssel odább ment, a­mily alkalmas szemünk a térkülönbségek felfogására, és oly alkalmatlan az időrészek megkülönböztetésére. E tekintetben fülünk sokkal jobb szolgálatot tesz. A zenész pld. rendkívüli pontossággal képes felfogni a hangközöket (intervall). Már ebből is lehetett követ­keztetni, hogy a személyes egyenlet a fülre történő Jónás János, Táviratok a külföldről. Versailles, jul. 12. A nemzetgyűlés tegnapi ülésében a tengerészeti miniszter koholmánynak je­lentette ki azon hírt, mintha néhány ezer nő szállt­­tatott volna Cayennebe. A kormány a lázadók trans­­portálását egyedül a nemzetgyűléssel egyetértően fogja eszközölni. Jules Favre kijelenti, miszerint Thiersnek állítólag Harcourt római követhez intézett irata apokriph. Páris, júl. 11. a legitimista párt két fracti­­óra szakadt: a fehér zászló híveire, kiknek orgá­numa az „Unió“ s a háromszinű embereire, kik a „Gaz­ de France“ban nyilatkoznak, s kik a mérsé­kelt köztásaságaikhoz fognak csatlakozni. Az orléan­­si hg. elhatározta, hogy távol fogja magát tartani s komoly kísérletet hagy létezni a köztársasággal. Madrid, jul. 11. A kortesnek ismét viharos ülése volt. A kormány azon előterjesztése, hogy a forradalom végleges elnyomására minden szükséges támogatás megadassák, helyeslőleg elfogadtatott, az ellenzék azonban in corpore nem vett részt a szava­zásban. **, Páris, júl. 11. A Thiers gyengélkedéséről szállongó hírek megc­áfoltatnak. Thiers egészségi állapota a legkitűnőbb. Larcy, Favre vagy más mi­niszterek visszalépéséről keringő hírek koholmá­nyok. — Az orleáns herczegek találkozása elmarad. A kormányunk egyik vidéki civilisátora. A napokban egy előfizetési felhívás akadt ke­­zü­nkhez,melyet a maga szerénységében és egész terjedel­mében ezennel közlünk, hadd láthassa a mi bölcs kormányunk, kinek a kezébe tette le a néptanítók nevelését Székely Keresztúron. * * * El­őfizetési felhívás az Orgona helyes és alapos játszásának önszorgalom útján a legrövidebb idő alatti megtanulására czimű ,T A N K Ö N Y V“-re. Igen tisztelt orgonista urak! Fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy itt, kü­lönösen Erdélyben, úgy a világi, mint az egyházi zene nagyon háttérben maradt, nekünk egyelőre oda kell törekednünk, hogy az egyházi zenét, mennyire csak lehetséges, nemesítsük, előremozdítsuk s virágzóvá tegyük. Hogy e nemes czélt megközelíthessük, első helyen is oda kell hatnunk, hogy orgonistáinkat ké­pezzük, e fontos és nagy feladat... ") Czélom tehát a képen segíteni e bajon, hogy egy oly tankönyvet adjak az igen tisztelt orgonista urak kezébe, melynek segítségével ki-ki mielőbb és a legkönnyebb módon az orgonajátszás szép művé­szetét minél rövidebb idő alatt elsajátíthassa önszor­galom útján tanító nélkül is. 2) Mert jól tudom azt, hogy itt Erdélyben is úgy, mint mindenütt a „Bo­­tos“-féle lakótát maguk­a­t­ tanulni akarók is megvetették, s abban hagyták, mert az áll és igaz, hogy a­ki Botos szerint tud orgonát játszani, azt or­gonázónak sem lehet nevezni. Tankönyvünk e téren alig van, a­mi van hoszszas, és a­ki rendszeresen akarja tanulmányozni, annak először a zongora-iskola­­ elemeit kell sok ideig át­gyakorolni. Mindig szemem előtt lebegett az eszme, hogy miképen segíthessünk ezen, és most kilépek a nyílt térre, hogy felhívjam Magyar- és különösen Erdélyország orgonistáit val­láskülönbség nélkül arra nézt, hogy egy minden te­kintetben czélszerű „Orgona tankönyve­t“ adjak át a t­ illetőknek, melyből ki-ki saját önszorgalma folytán jó és kitűnő orgonista lehet.“) A bevezetés, s a hangjegy alapos ismerete, az (tactus) üteny, s a gyakorlatok úgy vannak összeállítva, hogy mindenki megértheti és rövid idő alatt a hangjegy szerinti ala­pos orgonázásban nagy jártasságot szerezhet. Bátorkodom tehát felhívni a közfigyelmet ez O r g o n a-t­ankönyvre nézt­e­ melyből mindenki alaposan, hangjegy szerint és gyorsan kiképezheti magát; a tankönyv kiadása nem kevés áldozattal jár, s csakis úgy jelenhet meg, ha nagy pártfogás­ba (!) részesül, s igen kérném az illetőket, hogy a kinek csak módjában (!) esik, legalább két példányt aláírnak), a díjt a lehető legolcsóbbra szabjuk, hogy mindenki megszerezhesse, csak 1 frt előfizetési ára. ") Mennyire igazán fájdalmas azon tapasztalat, melyet I. Z. ur alig három rövid hó alatt, Székely-Keresztúron lété­ben, úgy a világi, mint az egyházi zenének Erdélyben levő hát­­ramaradottságáról magának szerzett: erről még a laicus is azonnal meggyőződést szerezhet magának, látván, hogy Z. ur e fájdalmának nagy voltában az interpungálásnak legelemibb szabályait is feledte. Mi részünkről különben sokkal nagyobb tisztelettel vagyunk az ily mély fájdalom iránt, semhogy ilyen csekélységek Z. ur önzetlen jó szándékában vetett hitünket megingathatnák. 2) E szerint, ha ez a könyv-csodaszörny megjelenik, Útilaput köthet a kormány valamennyi képezdei zenetanár talpára, s igy tehát...? 3) Boldog Erdély! íme a te orgona-messiásod, s ki el­jött ide, megváltani téged a Botos-féle „rakéták“ eredendő bűnétől. Nagyszerű! *) Mi meg erre az előfizetési és aláírási felhívásra nézt. '■’) No már idáig csakugyan nem hatott még a praenu­­meratiós üzlet. Mindenki legalább két példányt! Hogy fogja ezért a genialis gondolatért tépni a haját Vahot, Szokoli, Fri­­baisz és a többi 11 behatásoknál módosulásnak lesz alávetve, a­mit a kí­sérlet teljesen be is bizonyított. Ha ugyanis egy vizsgálónak azon meghagyást adjuk, hogy akkor nyomjon a gombra, mikor egy csengettyű hangját hallja, melynek ütője a koszorú­val érintkezvén a villanyfolyam bezárása által a pa­­pírszeleten pontot eredményez, akkor a távolság­tér a két pont közt kisebb lesz mint a szem­mel tett kísérletnél. Ezen eltérés pedig sokkal na­gyobb, mintsem az a szem- és fül-ideg hosszúsága közti különbségnek tulajdoníthatnék. Azt kell tehát szükségkép feltennünk, hogy a lélek a hallotta­kat gyorsabban dolgozza fel a látottaknál. Nem kevésbé érdekesek azon kísérletek, me­lyekbe egy eddig még nem érintett mozzanat is vi­tetik be. E mozzanat a választás. Egy sötét szobá­ban alkalmazott fekete táblán finom sodronyszegek úgy vannak elhelyezve, hogy villanyfolyam által tet­szésünk szerint majd A majd U betűt tehetünk lát­hatóvá. Ha a szobába ültetett vizsgálónak a gomb megnyomása csak akkor tétetik kötelességévé, ha pl. az A betűt látja, akkor a lélek dolga tetemesen meg van szaporítva. A fénybenyomás itt már nem hatá­roz ; a léleknek megkülönböztetnie, választania kell, hogy tétlen maradjon vagy működjék-e. Ez új fel­adat teljesítése további 10.15 mdpbe kerül. S a kí­sérletek bizonyítják, hogy az időveszteség arányosan nő a szerint, a­mint a választásnak kisebb vagy na­gyobb tér van engedve. A késedelem nagyobb lesz, ha 2 helyett 3, 4 vagy több betűt világítunk meg. A kísérletet még bonyolódottabbá és tanulsá­gosabbá tehetjük az által, hogy a vizsgálónak meg­hagyjuk, miszerint ha az A betűt látja, a jobb, az U betű megpillantásakor a balkeze felöli gombot nyomja meg. Itt a léleknek nemcsak az érzéki be­nyomások, hanem a két kézbe vezető idegszálak közt is kell választania, és ez újabb munka újabb 0,15 bolti ára 1 frt 50 kr lesz, és csakis úgy jelenhet meg, ha kellő pártfogásban részesül, mert egy ily vállalat kinyomatása szép összeget igényel. Azt bát­ran ígérhetem, hogy az irodalomban ez egy hézagot pótló könyv leend. E könyvet méltán lehet nevezni „Ön taní­tó az orgonázásban“, mert úgy lesz összeállítva, hogy mindenki cenzejéből és szorgal­mából magát ügyes orgonistává képezheti. Egyszerű, világos és érthető stylus 6­ a legelemibb bevezetéstől a legjobb fokozat szerinti következések egész fel a hangjegytől­ orgonázásig. Szóval, könyvem szerint ta­nító nélkül is meg lehet tanulni e szép művészetet, sőt végül a (Pedál) lábtó használatát is elsajátít­hatni. Azt hiszem, hogy ily csekély árért egy ilyen könyvet bírui ajándék, és hiszem is, hogy tömeges előfizetők és aláírók fognak jelentkezni. Jónak láttam tehát az előfizetőknek azon ked­vezményt nyújtani, hogy azok számára a díjt egy forintba (!) és az aláírók részére, kik utánvétellel veszik át a könyvet ! Irt 20 krért fogom megkül­deni, postadíj fizetés nélkül. E fontos vállalat kivitelére a legkitűnőbb és jelesebb zeneművészek munkáit követtem, összeállí­tottam a legjobb kivonatokat köznyelven írva 8), minden tekintetben a czélszerűségnek megfelelőket. Föl tehát ügybarátim! legalább pártfogástok által igyekezzetek előmozdítani az egyházi zeneművésze­tet, hogy a külföld óriás léptekkel előhaladott ze­nei műveltségétől ne maradjunk nagyon hát­térben.­­­ Még egyszer felkérve önöket, kik hivatva van­nak az egyházi zene előmozdítására s mivelésére, felhívom, hogy tervem kivitelében pártfogásuk által segédkezet nyújtani szíveskedjenek. Előfizetés postautalvány mellett, megrendelé­sek levelezési­­lapon is eszközölhetők. Előfizetési s aláírási határidő ez évi október 15-ig, azontúl bolti ára 1 frt 50 krért lehet meg­szerezni. 10) E mű megjelenik november 20-kára, úgy hogy már november hóban mindenki kezéhez kapja. Kéretik t. uraságod terjesztés végett az ügy érdekében az illetőkkel közöltetni. n) Az előfizetők s aláirók neveit s lakhelyeit a könyvbe kinyomatom emlékül. n) Gyűjtőknek 5 példányra 1 ingyen példánynyal szolgálok. 13) Ugyanitt nálam már megjelent zeneműveim közül megrendelhetők a következők u. m.: 1. Templomi szent hangzat, erő­­s utójátékok 6) Világos érthetői stylus! Például minő ezen előfizetési felkurjantásé. Tanuljatok tanítók! Példát vegyetek tanítóké­­pezdei növendékek!! 71 Ezt ugyan mir harmadikszor, vagy nem is tudom hirtelen, hogy hányadikszor mondja Z. ur, de hiszen ez m&r szokás az ilynemű üzleteknél. Lám csak dr. Sassafrass is, midőn itt Kolozsvá rtt a piaczon bűvös szereit áralgatta, ilyen fogásokkal élt. Hjah ! magos conveni a saepe ioge­­n­i­u­n­t. h) Gr­atulálunk ennek a kicsi őszinteségnek! vagy tin csak elszólta magát a „világos érthető stylus?“ 9) Nosza rajta, ki avval a menyke pugyilárissal ! Szé­­gyelje magát a ki nem ad. A haza, a felséges isteni művé­szet nevében! 1 °t és ilt A magyar syntaxisnak ezen soha nem sej­tett ékes eredetiségeit, a „világos érthető styl“-nek ezen re­mek példáit ajánljuk Brassai bácsi különös figyelmébe. A kul­­tusminisztérium is sok tanulságot menthet belőle. A­mi min­ket illet, Z. úr kívánsága szerint fognak tenni és épen az ügy érdekét tartva szem előtt, tőlünk telhetőleg mindent elkö­vetünk, hogy e felszólítás, ez itt látható és csupán a gyen­gébbek kedvéért tett magyarázó jegyzetekkel együtt minél szélesebb körű elterjedésnek örvendhessen. b­) Örök hálájára a magyar kultúra statistikájának. Hadd tudja meg az utókor, hogy kik voltak azok, kik nem hagyták kialudni a magyar művészet vesta tüzének lámpáját. A hoz­zá való photogen­ről majd gondoskodik Z. ur. ts) Nesze neked logika és arithmetika! Mindenki két példányra fizessen elő és mégis 6 példány után egy ingyen példány szolgáltatk. mdpbe kerül. Ha pedig a két betűt, a­helyett hogy villany által láthatóvá tennék, beszéd által hallható­vá tesszük, a késedelem tetemesen kisebb lesz, nem csak a hallás és látásra nézve már előbb felhozott különbségnél, hanem azon körülménynél fogva is, hogy a lélek könnyebben és gyorsabban fogja fel a természetes jeleket, minők a hangok, mint a mes­terségeseket, minők a betűk. A következtetéseket, melyek e vizsgálatokból vonhatók, röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Alig egy félszázada, hogy a természettudósok egy merész feladatot törekedtek megoldani, mely nem áll másban, mint megtalálni a lélek székhelyét az agy bizonyos részeiben. Addig a lelket olyan va­laminek tekintették mi fölötte áll a térnek, és egy nagy jelentőségű lépés volt az a v­a­­­ó ismeret pályá­ján, midőn a lélek határolt lakhelye és szerve ki lön mutatva. A felhozott vizsgálatok pedig az örökké­valóság álmait látszanak szétverni, midőn a lelket az időnek is alárendelik. Hogy mi a lélek, az úgy mint eddig, továbbra is megfejthetlen titok marad előttünk. De h­a lényegét nem is, legalább némileg megismertük működése törvényeit, csakis az ilyen ismeret az, mely ellentétben a metaphysicusok köl­­tőileg talán szép, de különben tartalmatlan álmaival, a való nevet megérdemli. Nem fojthatunk el ugyan bizonyos borzadást, midőn idealitásunk álmai így állíttatnak szembe a való búvárlat tapasztalataival. Hiszen mi oly örö­mest menekülünk a tér és idő bilincseiből a határ­talan örökkévalóságba és végtelenségbe. Ámde exact tudásunk kedélyünk óhajait nem követheti. Az igaz­ság, ama Saisi kép, mely mutatkozik a merész ifjú­nak ki a fátyolt fellebben­tem meri, nem gondolva a* hatással mélyet leplezetlen megpillantása előidéz.

Next