Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-08-01 / 172. szám
Ydik évfolyam. Előfizetési feltételek: Évre 16 frt krimiéire . . • •......• ** * * Negyedévre • • • • * n — * Havonként . • • 1 » &'• „ Megjelenik minden nap innep utámi napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Muratonitcan a L. Bányai ház alatt. 172-kszám NAPILAP. kolozsvárii, kedd augusztus 1 1871 ) Hirdetési dijak. ( Ötször has&bosott aorira -9 .kr Belyegdij minden hirdetésnél 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél WlBn kedves ményt is nyújt a kadéki Vat *1-Fiók kiadó hivatalok Tordán: Retezúr és Barmkthn&l. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosojvartt: Csausz testvérek. Kolozsvárit : Stein .J. és Demjén L. M.-Vásárhely«: Wittích Józsefnél, ...-----------^ T-W^. A «Magyar Polgár» előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt — kr Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad . M. Polgár kiadóhivatala. JUllDOZSVÁR, JULIUS 31. A háziadóról. Deés, julius 28. 1871. I. A magyar királyság néhány megyéjét kivéve, átalános töprenkedésben áll minden törvényhatóság, mióta a magyar királyi pénzügyminiszter ur szétküldé gyönyörűséges kimutatásait a háziadó leszámítására nézi. Megütközve számítgatjuk mindenfelé, hogy ezen kegyes képpel engedélyezett néhány állérrel miként díjazhatjuk tisztviselőinket, — miként jutalmazhatjuk fáradságaikat bár annyira, hogy a megye, — a közügy szolgálatában töltött idejök, egész életök feláldozásával a maguk, vagy családjuk anyagi sorsát örökre el ne temessék a derekak; s hogy az adott körülmények közt a tisztviselői állást az éhes hollóktól miként tisztíthatjuk meg. És ez aggodalom igazolva van, ha az érintett adóleszámításokat vizsgáljuk, minthogy azok szerint a közigazgatás örök sinylődésére kárhoztattatott és pedig törvényellenesen. az 1871-iki XLII. törvény" czikkben az országgyűlése — ugyanis — a törvényhatóságoknak átalában visszaadja azon időből származott jogát, hogy házi szükségeire való kiadásait házi pénztárából fedezze. És ugyancsak e törvényben (90. §.) a pénzügyminiszter határozottan utasittatik, hogya belügyminiszterrel egyetértve, még azon év (1870.) folytán törvényjavaslatot terjeszszen be az egyenes adók oly mérvű leszállításáról, hogy az, az 1870-ben közigazgatási czélokra kiszolgáltatott összegeknek a lehetőségig megfeleljen. Mindenki látja tehát, hogy a törvénynek ezen idézett szavai szerint, a közadóknak a házi adóba való átszámítása kevesebb nem lehet annál, mint ami az 1870-ik évben az összes törvényhatóság közigazgatási czéljaira fordíttatott, s hogy ez átírás meg kell hogy feleljen az itt évben e czímen felhasznált összegeknek, — és azt is, hogy az előszámlált elvekre fektetett törvényjavaslat már egy évvel ezelőtt beterjesztendő volt. A pénzügyminiszter úr azonban — mintha attól tartott volna, miszerint ez után a törvényhatóságokkal czélzott játéka meghiusíttatik — a törvény rendeletét mellőzve, kapja magát, s a többször két évben közigazgatási czélokra fordított összes összeget — minden további mellőzésével —felosztja az ország összes egyenes adójával, s kiszámítja, hogy egy egyenes adó forintra az egészből hány százalék esik. Ezután meg külön veszi az egyes törvényhatóságok adóját és kimutatja, hogy e számítás szerint melyikre hány forint jut. Minden tekintet nélkül arra, hogy számítása megfelel-e a törvényrendeletének; s legkisebb figyelemre sem méltatva, mikép a kimutatás szerint " az 1870-ik évben közigazgatási czélokra fordított állami kiadások csak kevés törvényhatóságnak lesznek kiszolgáltatva!! Oly eljárás, mely által azon szomorú kénytelen-ségre sodortatánk, hogy vagy uj ravatalokkal kell sajtolni az ország lakossait a már is elviselhetetlen terhek mellett; vagy merőben le kell mondani arról, hogy — ¡ ' .1 ■ 1 a közigazgatás is a törvénykezéshez mért jobb karba helyeztessék, — is mindez a világos törvény ellenére! .... Így ok nélkül hoznak törvényeket, ha a hatalom képviselői — annak daczára az ország legszentebb érdekeivel ily önkényesen bánhatnak el! ... És hiábavaló minden beszéd arról, hogy a magyar kormány az alkotmány védvei iránt osztatlan hódolattal van, ha még azt is, amit a modern boldogság hivei a régi hazából eddigelé lerombolni maguk is uralkodá-nak, — egyetlen tagja ködpáraként fithatja el! . . • Valóban szomorú tény. .. . Kötet számra készíttetnek a törvények szüksé- ges és szükségfeletti dolgokról, hónapok sőt egész országgyűlési szakok fordittatnak reá — az ország nagy költségével — hogy a régi alkotmány lelkébe vágó törvényjavaslatok megrostáltassanak! . . . És néhány meg nem romlott hazafi éber őrködésének — mindkét oldalon — sikerül még a sülyedező hajó néhány értékes darabját megmenteni! . .. Aztán itt el van végezve minden. A hozott törvény az országba szétküldetvén — levéltárba megy. Mert a ház végrehajtó közegei — a királyi miniszterek — mindenre inkább hajtanak, mint arrra, hogy a haza drága érdekeinek szolgáló törvények életrehivassanak, s kevesen — igen kevesen gondolnak arra, hogy az foganatosíttassék, — kivéve azon esetet, ha a közös ügyes boldogság javára lehet belőlük valamit kibányászni, — mert akkor — igen is, nemcsak szavai, de még azon szelleme is igénybe vétetik, melyet csak sötét éjfélben hívhatnak megjelenésre maguk a lélekidézők sötétben lappangó vitézei is!! Lészai László. ('Folytatása következik Uj „Erdélyi Muzeum.“ Nagy-Váradi Inczédi József naplója. Közli: Szabó Károly. ('Folytatás.) In Nomine Sacro Sanctae et Individuae Trinitatis. Anno 1688. 2. Octobris. Tekintetes Nemzetes Váradi Inczédi Pál1) édes atyám s uram által, édes asszonyom s anyám Nemzetes Lipcsei Kata asszonytul születtettem ez világra2) az vinczi fellegvárban3) országunk közönséges futása s félelme között 11 helyest órakor; és 7 Octobris az én Istenem anyaszentegyházában az keresztséggel igtattam bé, akkori vinczi predicátor Zilahi István uram által ugyan az várban, melly szerint lett keresztnevem JOSEPH. Anni 1689. 90. 91. 92. 93. 94. 95. Tölték el édes atyám házánál, kegyes istenfélő édes anyám .) Inczédi Pál 660—1697-re terjedő magyar naplója általam és Szilágyi Sándor által kiadva megjelent a Történeti emlékek a magyar nép községi és magán életéből“ czimű gyűjtemény II ik kötetében. 2) Inczédi Pál nejét, naplóirónk anyját, hibásan írja Lipcsei Klárának Nagy Iván, Magyar orsz. családi . köt. 243.— Hasonlóan téved Nagy Iván e. h. 361. 362. midőn Inczédi József születési évét 1678-ra teszi 7688 heti al vinczi fellegvár alatt az Alvincztől nyugotra a hegyek közt egy hegy ormon állott Zebernyik vára értendő, mely ma romokban hevert ig Bethlen Elek statuum praesidena halála Gy.-Fejérvártó. 1697. nov. 3-dikán történt. Lásd: Ipcsédi Fái napiéját * b- 19. I Küküllő megyéből júliusban. Rég nem jelent meg a „M. P.“-ban megyénket illető valami. Hadd legyen egy pár szó, annyi, hogy élünk, mert haldoklunk. Nem értem én az uj megye bábáinak előleges kenéseit, vagy magát a születendő kisdedet oly gyilkosoknak, melyek az anyát foszták meg életétől; a megye most sincs már, csak volt, bevégezte, befutotta pályáját már akkor, midőn a nagy consiliumban kimondva volt a „perent“, noha csak fuldokol,és a nagy parancsra saját maga nevezte ki sírásóit, hogy aztán sirhalmára építsék fel a virilitás népjogokkal összhangzatos palotáját, a főispánok, akarom mondani: királyi biztosok kreishauptmani dicsőségére: kicsi dolog már arról beszélni, hogy eltemetik-e a szenvedőt úgy és aként, hogy föl ne támadjon ? Azon palotát úgy fogja-e építeni ez 56 mester, hogy kinek lakkezipőben járni nem szabad, bár árnyékában is megpihenhessen? aztán épen nem valami feljegyezésre méltó, hogy a gödörásásban mennyire haladtak ? hogy a sirkantra építendő palais minő anyagokból, milyen szerkezettel biránd? s a ráépítendő függő kertek virágait kik szakítják le ?... A virágok között lesz „pása“-rózsa is, s hogy ezt leszakítani törekednek legtöbben, s akárhány a szerény ibolyára csak utoljára fogja vetni szemeit, szintén tudjuk, legalább bizton gyaníthatjuk__ Ha majd felépül az épület, photographiáját „nyomtatásban“ megkapja igen t. barátom is; addig szolgáljon tudásul, hogy itt is dolgozódik az a valami, mit pompás irálylyal az „1870. 42-ik t.-cz. 91. § alapján alakult megyei kiküldöttség által szerkesztendő munkálat javaslatának neveznek. Jeremiási, sirhalmi (?) könnyeket hullatni sincs kedvem, közigazgatásunk és megyei ügyeink menetének roszasága fölött, bár a sirásás elől-hátul divatban van ma; nincs kedvem vádirattal lépni fel tisztségünk, s főleg a szolgabirák hanyagsága ellen; nincs kedvem neki menni tűznek víznek az utak roszszasága miatt, azaz épen van kedvem a viznek neki menni, mint a mely talán boszuból, hogy Küküllőmegyében oly szép kitartással termesztetik s kedveskezei között, hol gyermeki játékokban, hol gyakorta való betegségekkel, sokszori himlőkkel, nyavalyatörésekkel,így annyira hogy életem felől is kétségesek voltak édes szüleim: de Isten az miként megsebhetett úgy meg is gyógyítván, az én gyengeségemhez, gyermeki voltomhoz képest erőt s módot szolgáltatott, hogy az olvasásban s onnat előbb előbb testvér nénémmel együtt gyarapodtam. 1696. Az tanulás kedviért adott által az édes atyám Borberekben Alvinczi Péter uram keze alá, és gyermekei Sámuel, Gábor és Mihály kedves bátyáim közzé, holott privatusom volt egy fejérvári deák Nyárádi Mihály; ez által jutottam Isten segedelmihül az syntaxisnak tanulásáig Alvinczi Mihály kissebb bátyámmal együtt egy leczkén lévén; és ekkor ugyan Alvinczi Péter sógor uram de jó dajkám akaratjából adatoztam az collegiumban maga fiaival együtt, hogy ott valóságosabb és elébb való tudományokban részesülhessek Isten segedelmiletit. Az Isten nyugtassa meg azt az embert, mert mind hazájának htt s igaz szolgája volt, engemet is mind saját gyermekit úgy tartott, és noha fenyíték alatt nevelt fel egész életében, de jót mondhatok utánna. Salamon XIX. 8. Castiga filium dum est spes, et ad perniciem ejus ne condonato animus tuus. XXVII. 13. 14. Ne subtrabtas a puero castigationem, et animum ejus a sepulchro empies. Anno 1696. 20. Április. Tekintetes Nemzetes Borbereki Alvinczi Péter uram házas társa. Tekintetes Nemzetes Lipcsei Éva asszony, édes anyámnak testvér öccse, egynéhány napok alatt az fejti s fél felől fájlalván, s déllyesti praedicatió alatt fekvő ágyában az gutta megütvén, estveli 11 óra után véletlen nagy péntek estvin meghala, életének 28. bátetik a léleknemesitő bornedár, oly tetemes károkat okozott egyeseknek és annyiszor tönkre tette a különben nem kavics talajon, hanem mint igazi borvidékhez illik, szőllő-, tehát omló talajon nagy szorgalommal és igyekezettel emelt utainkat, amiért persze akárhány vádló kívánná pellengérre tenni hatósági közegeinket. Mint mondom, nincs kedvem azon vádaskodással terhelni megyénk embereit, mert nincs okom reá. Másutt is megfordulva, s összehasonlításokat téve, bár „exempla sunt odiosa“, nincs okunk szégyenkedni, vagy helytelen hibáztatásokkal szaporítani becses lapja hasábjait. Komolyan mondva: hiba csak egy van, s az pedig belső okban találja alapját. Ha talán fordulnának elő hibák, a rendszer az oka. Mert midőn azt mondják, hogy az óhajtott (?) alkotmányos közigazgatás méltányosságának zászlója alatt haladunk, úgy tapasztaljuk, hogy több a „rubrica“, kevesebb a sommásan eligazított baj, mint az annyit általam is kárhoztatott, s lelkem mélyéből gyűlölt Bach korszakban. A „betű megöl, lélek az, mi felelevenít.“ Fordisuk vissza 1849-ig lapjainkat, röpiratainkat, a „Kolozsvári Közlönyétől fel Széchenyi T Blkk“-jéig, emlékezzünk vissza a mult embereinek szavaira, nem mindenütt azt olvassuk, mindenkitől ezt hallottuk? A jó közigazgatásnak mentői egyszerűbbnek, könnyebbnek kell lenni. Még Belcredi is azt mondta, hogy a holt rubricás betűkhöz nem kell ragaszkodni. S mi van nálunk? Olyan, amilyen alkotmányos élet, Bach-féle paragraphusokkal. S azokat talán apasztották ?... Ők nem szaporították, s nem szaporítják naponta, leginkább az önök városát lélekfelemelően diszitő, s az unió létezését falusító kir. biztosság magas grácziájából. Mert hát annak meg kell mutatni, hogy létezik s nem ok nélkül. Számolt-e, mert úgy is arra tekintenek, van-e numerus? Ne azt csinálnak. Annyi és oly statistikai kimutatások kívántatnak, sőt magánjogi ügyek elintézésére is hivatvák a tiszti közegek, melyek utóbbika körükbe nem tartozik, előbbike pedig, mig egyfelől tetemes idejét pazaroltatja el az illetőknek, — másfelől, mint kivihetetlen — legalább helyesen —, szintén csak időt veszteget. Mert ugyan mi az, hogy a földtermékenységi időnkénti statistika a szolgabi-rák útján készíttetik ? Elfogadható-e az alapul ? Vagy azon complicált Kerkápolyi-féle katonakötelezett törtszámokban is kifejezett kimutatás?... stb. Ha kell, annyi példát lehet felhozni, hogy jelenleg alkotmányos tisztviselőktől sokkal nagyobb bureaucraticus pedánsságot követelnek, mint a bureaucratia mintaidejében. Épen azért, caveant tisztelt küldöttségi tagok bármely hatóságban, hogy azon két jó rész közül a leendő megye szervezkedésénél, t. i. alispán felelősség és utasítás készítési jog; ez utóbbinál igyekezzenek oly munkálatot készíteni, mely ne valami légszerű theoriák vagy idegen §-ok biablonszerű utánzása felvételén alapuljon, hanem legyen egyszerű, tiszta, kevés írást igénylő, rubrikák labyrinthjeitől ment, a nép viszonyaihoz, szokásaihoz idomított és a gyakorlati életből merített. Nem az a jó törvényhozó, ki elveit a legszebb theoreticus ruhákba öltözteti, hanem a ki elveit olyan köntösbe bujtatja, amelyet a nép felvenni tud. A jelen eleget bizonyít. Ne hibáztassuk a személyeket. Másutt úgy sincs, mint nálunk. De e már siralmas állapot, mely megyénket érte, mi már háttérbe szorított egyelőre mindent, itt nincs párt, talán még személyeskedés sem, itt a megyei összefüggés, itt a megyei jólét, itt egy jó és rosz időben különválva és együtt tartva, kölcsönös megszokás megszüntetésének kérdése van. Lehetne talán pártszempontból örömkönnyekkel áldozni a megtorlás aljas boszujából, de a párt csak addig érdemelvén a párt- és nem pártoskodás nevet, míg czélzata, iránya, tettei csak arra fordítvák, hogy boldog, független legyen a haza, jólétben az egész, az egyesek. Hogy korábban bukjék az ellenpárt, minden nemes eszközökkel b óhajtandó; de hogy megbukjék, hogy nekünk is kárt okozzon, ezt előterjesztvén, u hczasságának 14 esztendeiben, 22. Apr. koporsóban tetetett, 24 eltemettetett az borbereki temetőben. 12. July. Oly nagy kiáradása jön az Marosnak, hogy mind az két városon csónakokkal jártak még az udvarokban s házakban is. Szörnyű károkat ett kertekben s palánkokban. Ebben az esztendőben novemberben ütötte meg az gutta néhai Betlen Elek urat Fejérvárott vacsora felett, az mint az közbeszéd folyt az községnél, és azon éjtszaka meg is hólt.1) Ismét novemberben ugyan fejérvári gyűlésben 1697-ben s azon háznál és szinte oly hirtelen hólt meg néhai Betlen Gergely ur is. Anno 1697. 1. Januáry. Alvinczi Péter uram kilenged fél hólnapi ezvedsége után csak hirtelen elvéve negyedik feleségét néhai Boros-Jenei Hegyesi István uram relictáját, Nemzetes Hosdáti Kata aszszonyt; holott mi is gyermeki elménk szerint mosdás közben borbereki házánál aggratuláló rhytmusokat mondottunk, kiket maga itt vólt. Anno 1698. ad 1. January. Alvinczi Sámuel, Gábor és Mihály uramékkal vitetett Alvinczi Péter sógor uram N.Engedve maga házához az búzaszerre , holott introdultatottunk az collegiumban Tiszteletes Pápai Ferencz professor uram által; engemet. Mihály bátyámmal együtt az grammaticában, az két nagyobbat az syntaxisban vivén. Privátusunkká tetetett az akkori Syntaxeos Preceptor Pányaki András uram. Publicusunk volt az következő tavaszi examenig Újvárosi, és aztán Bodoki Mihály uralnék. Anno 1698. 18. Marty. Éjféli tizenkét óralag mondjuk: e kortesfogással élni becsületes pártnak kedve nincs, sőt a jóban támogatni van, jőjön a/, bármely oldalról is Épen ezért halvány tükrözése e pár sor azon sajnos és egyelőre némitó hatást szült hangulatnak, melyet Küküllőmegyének minden a megye jólétét áldozattal is fenntartani, elősegíteni kész polgára érez, az első folyamodásu kir. törvényszékek s járásbíróságok székhelyeinek meghatározása felett. Farnoa Elek. ("Vége köv.) Táviratok a külföldről. Páris jul. 29. Andrew Johnson amerikai volt elnök a napokban ideérkezik s innen Angliába megy. London, jul. 29. Itteni lapok erősitik, hogy Napoleon nem szándékozik Chislehurstot odahagyni s igy nem áll a franczia lapok azon hire, hogy az excsászár már a Svájczban lenne. London, jul. 28. Fortescue miniszter kijelentette az alsóházban, hogy Anglia nem hivatott meg Berlinbe egy vámértekezletre s hogy ő vett értesülések következtében nem hiszi, miszerint ott ily értekezletre készülnének. London, jul. 28. A lordokházában Cairns az alsóház előtt fekvőjavaslatok körül tapasztalható csekély előhaladás fölött panaszkodik s megrójja a kormány azon szándékát, hogy a parlament ülését meghosszabbítsa. Granville lord tagadja, hogy a kormány a választási és a hadügyi reformbili elfogadását pártszellem által szándékozik eszközölni, az ülés tartamát illetőleg pedig oda nyilatkozik, hogy erre megállapodás még nem történt. Bécs, júl. 28. A „W. Abendp.“ A lapok azon közleményét, mely szerint a minisztertanács a brünni kerületi tornászünnepély esetleges betiltása fölött tanácskozik — koholmánynak nyilvánítja, London, júl. 29. A Times azt követeli Thierstől, hogy a párisi felkelőket a vezérek kivételével mind szabadon bocsássa. A legfényesebb emlékoszlop. (Folytatás ) A secundar schuleban: franczia nyelvtant, német és franczia feladványok megoldását, számtant, a közönséges és tizedes törteket, betűszámtant, arányokat, általános és svájeztörténelmet, német költeményeket, elméleti és gyakorlati mértant, természettant, természetrajzot, gazdasági könyvvitelt és az összes növendékeknek tornászatot, mely végett a ház mögötti téren egy a szükséges eszközökkel fölszerel tornaiskola van. A házi rendszabályok szerint nyáron 5, télen 6 órakor kelnek fel, nyáron 9, télen 8 órakor feküsznek le. A fölkelés után egy órával, miután a házi teendőket, mint seprés, tisztogatás stb. elvégezték, reggeliznek kávét tejet, kenyérrel vagy burgonyával, kinek a mint tetszik. Ezután nyárban */29-ig tanulás, mely után mezeimunka 12-ig, ebéd után kevés szünidő 1—2-ig tanulás, 2—4 mezeimunka, 4- kor ozsona, mely valamint reggel 9 órakor egy darab kenyér és almabor vagy gyümölcsből áll, 7,5- től szürkületig tanulás. Azonban ez nem mindig ily szabályos, pl. szorgosabb mezei munka ideje alatt, mivel mindent a növendékek végeznek, ami csak erejöket felül nem múlja, alig van naponta egy óra elméleti tanítás, mindig dolgoznak, míg esős idő esetén rendesen mindig tanulnak. Télen a fölkelés és reggeli közt egy órai tanulás, reggeli után 7—8-ig szobatisztogatás, 8—12 tanulás, ebéd után egy órai szünidő, 1—4 munka, ekkor uzsonna, 7,5—7,7-ig tanulás, továbbá valamint nyáron, úgy télen is vacsora után a következő napi élelemre szükséges zöldséget tisztogatják, mialatt mindig valami épületes, vagy mulattató történeteket olvas fönhangon az egyik. Akor az édes apám uramnak testvéreöccse néhai Inczédi Mihály mám vinczi házánál, egy Griróth nevű borbély keze és hátán lévő nagy csomójú súly vagy holtteteminek méreggel való etetése miatt, nagy tusakodással meghalt, édes apám uramnak testvér atyja fiai között legkedvesebb, minket is felette szerető édes bátyánk, hazájának hasznos tanult szolgája, nagyra született férfi, német, török császárok, lengyel s más királyok előtt is gyakran forgott, becsületben lévő ember. 20. Marty létetett koporsóban, 6. ápr. Szép pompával az földben borbereki temető helyben. Az felesége minden atyjafiai akaratjok ellén Bőés Simon úrhoz fogarasi főkapitányhoz mene férjhez.3) In anno eodem 1698. Examine vernali promovealtattam az syntaxisban ; publicusaim Pányolni és Szemerjai Márton. Anno 1699. 5. January. Az egész városiak reá esvén az édes atyámra, kételen de bajos és veszedelmes időben fel kelle vállalni az vinczi kapitányságot, nem annyira szükségből, mint irigységből. De az Isten ezejit kiszolgáltatván megmutatta, hogy abban is hazájának jó szívvel szolgai. Anno 1699. 17. January fogák meg Jósika Imreh uramat, Isten tudja miért, maga lelke adhat számot mennyi szenvedése volt igaz religiojáért, melyért kitetté vált az Isten sok ellenségi nyilainak czélul vett próbakövivé, de meg oly kegyelmesen meg is szabadította. 3. 8. octobris voxoltak, en is fenn voltam Fejérvárott akkor az palotán; lattan hogy az voxát kiki mint vitte bé az gubernum eleiben, nem az ország előtt. íj metérfi Mihály di vegye fáudvari Anna Totri