Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1872-05-23 / 116. szám

KOLOZSVÁR, MÁJUS 22. 1872. A kik nem szégyennek hazudni három ezer tanú ellenében, azok a kormány fizetett orgánumai. Valóban gyalázat, hogy a magyar napisajtó olyan mélyen alásülyedt, hogy a kormány egyetlen parancs szavára, szemérmetlenül tele hazudtak az országot egyik szélétől a másikig A derek Inaiban első legény a „Reform” — és legnyomorultabb szajkó titánná a kolozsvári casino kitartott orgánuma a „Svelet.“ A mai tói botránynak vesszük a vastag és idétlen ferdítéseket, melyeknek hívőt nálunk legalább egyik pártban sem kap, nem ettől már senki sem veszi fel, mert mindenki tudja, hogy úgy tánczoltatják kitartói mint a medvét az olasz czigány. A vásárhelyi események három ezer tanú előtt folytak le, — de azért megkísérlik mégis, hátha port lehetne hinteni az olvasó közönség szemébe, — és hazudnak arczátlanul, olyan képtelenségeket, hogy nehéz a földnek tartani! Berzenczzy bevallja nyíltan, hogy ő a jobboldalhoz csatlakozott régen, s hazudozott az ellenzék előtt, hogy megtűrjék, hogy megszerezze eszközeit a biztos támadásra. Most persze senki sem akarja a kormánypárton Berzenczzyvel elismerni a solibantást — pedig bizony mondom, nehezen fognak olyan sült bolondot, ki elhigyje nekik, hogy Berzenczey a maga zsebéből fizette ki azt a sok italt és ételt amit a derék vitézek elfogyasztottak, sem azt a hatvan darab 10 foritost, amit a verekedők a támadás napján egy csomóban felváltottak M. Vásárhelyt. Azt mondta Berzenczey három nappal a támadás előtt :‘beállottam kocsisnak, nem politizálok!“ Hogy kocsis módra viselte magát azt látja minden ember, — de hogy a fizetéséből került volna ki a székelyek között kiosztogatott pénz,— azt már talán gr. Todalagi Victor sem hiszi el, akármilyen ártatlannak is tartja a vásárhelyi deákpártot. Egy cívis: Torma-é vagy Bánffy? (#1) Belső-Szolnok megyéből azt írják lapunknak, hogy a Torma Károly ő méltósága érdekében —-meg vagyunk győződve a Torma Károly tudta nélkül — azzal ijesztgetik az ellenzékez tartozó községi jegyzőket, hogy kimaradnak hivatalaikból, ha Bánffy Dezsőre adják szavazataikat, vagy az ő érdekében működnek. Lassan a kereszttel jó urak! Nem a protectio, nem a kormány, még kevésbé a főispán, legeslegkevésbé pedig a szolgabirák választják a jegyzőket, hanem a nép, melynek ha egyszer elvesztették bizalmát fütyöiket azután az egész mámérul, had ' * A belső-szolnok megyei kormánypárt különben azt hiszi, hogy lehetetlenség Torma Károly ellen harczra kelni a választások alatt. Ugyan miért ? Talán a kormány a zsebében tartja minden ember lelkiismeret-szabadságát kifizetve? Talán nem akad már Belső-Szolnokban független ember, ki nyíltan igy szóljon: én tisztelim .Torma Károlyt főispáni székében, de ne erőszakola a kormány reánk olyan hivatalnokait, kik egyenes fügésben államik tőle, akik függetlenül egy lépést sem tehetnek, nem is tettek nem is fognak tenni soha. A tekintélyek kora lejárt. Szeretjük az értelmes embert, a derék tudóst, a társadalom kitűnő tagjait, de bálványt nem faragunk belőle politikai vakbuzgó- Ságból. * A megye értelmisége örömmel látja Torma ellenfelében a szorgalmas, a munkás és sok képességgel biró dr. Bánffy Dezsőt, kit elsősorban ifju tevékenysége, emelkedett szabadelvű gondolkozásmódja ajánlanak a képviselői székbe Az aristocraţia ifjú nemzedéke között, fájdalom, nagyon kevés azoknak a száma, kikről a fentebbi véleményt igazságosan el lehet mondani. Becsüljük, méltányoljuk a tiszteletreméltó kivételeket. A szopfos had között legyen vagy egy bátor védője a nép jogainak is, legyen vagy egy a sok közül, ki háttér, utógondolatok nélkül fogaja el választói kezéből a mandátumot, s nem nem f8 Z n * mogJ’ 0l*1 ‘3, hol dolgozni kell, a szó »!,' a zas tehenet, hanem választóit S nemes értelmében képviselni ®tTM «új» Dme ,eMt, •Y SMa racsa!i kívánónk jelöltségéhez. Aranyosszék vál.8zt* polgáraih , Kid vés székely testvéreim! A székely nemzet mindig a szabadjász harezossa volt hazánk történetének lapjain aontt feltalálhatjuk dicsőségének fénykojait:" Méhi nem csak a barettereken volt hős a székely, nem csak a csataterek részei között szerzett babérokat, hanem minden időben nagy és emelkedett volt alkotmányszeretete és szabadelvűsége által is, de ez csak természetes következése volt a székely nép democratikus állana szervezetének, mely már a középkor zsarnoksága és osztályuralma korszakában az egyenjogúság nagy elvét mindenkire kiterjeszté s a miként a hadviselés terheit úgy a jogok élvezetét is egyenlően mérte ki a székelyföld minden lakóira. Aranyosszék lakói ugyan el voltak szakadva a belszékelyföld zömétől, mindazonáltal hősiességük jutalmául nyert új telephelyükre is elvitték nem csak az ősök hősiességét és erényeit, hanem a székely nép jogának érvényét és a régi korban páratlanul álló azon köztársasági szervezetet, mely a közszabadság élvezetének alapján mindig önérzetes hazafiakat nevelt. Csak a legújabb korban akadt fenn a székely nép szivetének alkotmányos lüktetése, csak a legkésőbbi időben hasonlóit meg e szabadságszerető nép szép múltjával, midőn Magyarország országgyűlésén oly egyének által képviseltetett, kik szakítva a nemzeti szent hagyományokkal oly színben tüntették fel a székelységet mind a melyből kihalt minden önérzet, szabadságszeretet s mint amely érzéketlen a haza megaláztatása iránt is. Ezen hallgatag szavazógépek oly annyira eltemették régi jó hírnevünket, hogy a székely ki mindenhol büszkén mondható magát székelynek, most azt nagy Magyarországon eltitkolni kénytelen, hogy megmenekülhessen a szemrehányásoktól és azon vádtól ,hogy te is hazánk függetlenségének és államiságának sírásói közé tartozol.“ Azok kik a székely nevet ily rész hírbe hozták nem a nemzetet képviselték, hanem csakis ön és osztályaik érdekeit; s ma már mindenki ki a székely nemzetet szereti, ki annak e még: dicsőségére féltékeny, örömmel győződhetik meg arról, hogy a nemzet szive megmozdult, hogy a székely nép is ébredni kezd álmától s fel kezdi ismerni azon galád játékot melyet a bányok vele űztek. A Nemerétől a Székelykőig villanyként futja át minden székely szivét a szabadság szent ihlete; az ősök iutő szavát már érteni kezdi a székely nép, s én hiszem, több, én meg vagyok győződve, hogy azon nemzet amely a múltban hazánk alkotmányért annyi áldozatot hozott, most se fog az országgyűlési követválasztásoknál egy szabad szavazatot a hazától elvonni, én bízom székely testvérienkbe, hogy most amidőn a szavazatok a nemzet élete vagy halála felett határoznak, nem fogják szavazataikat áruba bocsátani, hisz tudhatják, hogy aki azt pénzzel akarja venni, az csak rosz szándékkal lehet, s a mellett polgártársát is lealacsonyítja a midőn azokat nyomorult megvásárolható áruczikknek nézi! Székely testvéreim! a Székelykő büszke szirtfala alatt, országszerte megindult a lélekvásárlás szégyenletes sokadalma, melyben a szabad embert pénzen megvehető állatként akarják feltüntetni, székely testvéreim ! az emberi és polgári méltóság elealázását ne tűrjétek s utasítsátok vissza az ördög incselkedéseit. De talán nincsen is szükség arra, hogy én ezt Aranyosszék lakóinak mondjam, hisz már önmagában az, hogy az én nevem mint követjelöletté önök körében fölmerülhet, arra mutat, hogy a Székelykő alján lakó székelyek is megérték az édesanyának a letiprott és nyomorba sodort hazának segélykiáltását. Igen, mert önök jól tudják, hogy én csak a tiszta haza és szabadság szeretet kincsével bírok, amidőn önök nevemet szóba hozták akkor arról is tanúskodik, hogy már eltépték azon járszalagot melylyel egy némelyek kiskorú gyerekként vezették, s hogy ezután mint meglett férfiak és valódi székelyekhez illik saját lábukon akarnak járni. Kedves aranyosszéki testvéreim ! Önöknek rólam való megemlékezése már önmagában is gazdagon jutalmaz engem, mert bár én semmi jutalmat nem várva, csak a legszentebb kötelességérzetből léptem a népjogvédőknek tövises pályájára, mégis bevallom : jól esik lelkemnek, ha a nép részéről, melyet oly végtelenül szeretek, egy-egy biztató szó kíséri fáradalmaimat és szent törekvéseimet. Önök megemlékezése ily felbátorító szó, ily erőt edző talizmán reám nézve , de amidőn azért hálás köszönetemet nyilvánítom, egyszersmind ki kell azt is jelentenem, hogy én, bármily megtisztelő legyen is, az aranyosszéki követjelöltséget nem fogadhatom el, azért, mert én már így másik pont védelmével bízattam meg, melyet hűtlenség vádja nélkül elhagynom nem lehet. Mindazonáltal önök bizalma kell hogy bennem is bizalmat keltsen, s azért én bátorságot veszek arra, hogy testvéri őszinteséggel, magam helyett egy másik, hasonlóan rendületlen lelkületű hazafit, az ellenzék egyik hívét ajánljam Aranyosszéknek Ilouchard (olr. Huszár) Ferenczben. Ne ijedjenek vissza, barátim, idegen hangzatú nevétől, ne engedjék magukat zsákmányul esni azon bizonyosan felhasználandó cselnek, hogy szégyen lenne, ha Aranyosszék idegenre szorulna, ne azért, mert Ilouchard Ferencz bár franczia eredetű , de azért valódi székely, kinek erdődei már két század óta lakják a Székelyföldet, s annak nem egyszer tettek nagy szolgálatokat. Engedjék meg, hogy pár szóval Houchard Ferencz családját sőt magát is bemutathassam önöknek a midőn Francziaországban a protestánsodat üldözni kezdették, a luigenotta, vagy református Ilouchard József kivándorolt s 1685 körül Erdélyben, II.-Vásárhelyen települt meg, és a ref. colle°iuniban a természettan tanára lett, fia Izsák, kitűnő építész, ennek fia, József, a franczia háborúban tüntette ki magát, azutánVásárhely szépítésére igen sokat költött, nevezetesen az Elba szigetet alakitá s a nagy éhségkor naponta 120 embernek adott foglalkozást és kenyeret Ezen József 8 fia közül való az Aranyosszéknek ezennel bemutatott Slouchard Ferencz, kinek nem kell erdődei érdemeire hivatkozni, mert az ő érdemei jóval felülmúlják azokét; mert ő mint képzett és kitűnő tengerész, első volt, ki a magyar tengerészet megalapítására lépéseket tett, s hosszas küzdelmek- s nagy önfeláldozással létrehozta az első magyar gőzhajózási, később az országos magyar gőzhajózási társulatot, melynek most igazgatója, s mely arra van hivatva, hogy nemzeti hajózásunkat a német Lloydtársulat bilincseiből felszabadítsa Egy ily szakférfinak, egy ily kitűnő hazafinak a magyar országgyűlésbe való bejutása anynyival inkább óhajtandó, mert e téren a szakférfiakat teljesen nélkülözte törvényhozásunk, s igy Aranyosszéknek bizonnyal becsületére és dicsőségére váland, ha ezen derék és nélkülözhetlen szakember, ezen tiszta lelkületű franczia-székely, általa juthat be az ország házába. Fel, Aranyosszék szabad szellemű polgárai! áldozzatok egy munkanapot a hazának s adjátok szavazataitokat a baloldali jelöltekre, kik széketek jó hírnevet és a haza veszélyeztetett függetlenségét megmenteni törekednek ! Éljenek Aranyosszék baloldali jelöltjei, Csipkés Lajos és Houchard Ferenczi éljenek Aranyosszék szabadságszerető és szabadon szavazó választói, s éljen az általuk támogatott haza! Lengyelfalva, 1872. máj. 16-án Orbán Balázs Az Erdély-kerületi ellenzéki nagy gyűlés. Tartatott Maros-Vásárhelyt az Elba szigetén 1872. május 12-én d. e. 11 órakor. ^Hiteles gyorsírói napló.'' (Folytatás.) Ebből áll tisztelt közgyűlési a határozati javaslat, melyröl azon éljenek folyton, mikelhangzottak, örömmel látom, hogy valamint azt tegnap a nagy pártértekezlet elfogadta, úgy ma mindnyájan egyhangúlag elfogadjuk. Éljenek, kik azt arculatomra elfogadják, kik a mai nap fontos eseményeiről átadják a jövő kornak, át a történetnek ezen okmányt. Tudom nem fog késni senki a ma lezajlott, de hála Istennek szerencsésen végződött kellemetlen intermezzo után sem vélem azt hangoztatni, hogy éljen a hazában, e kerületben a polgári egyetértés. (Éljenzés.) Éljen pártunkban a mások iránti türelmesség s az elvekhezi tántoruthatlan ragaszkodás! Éljen azon ingathatlan, megzavarhatlan, az eredményt egyedül biztosító, tekintélyt egyedül adható kitűrést és higgadtságot, mely által a magyar király trónját és a hazát nagyra emelhetjük. (Éljenzés.) Uraim! éljen a haza! (Éljen Tisza!) Elnök: Szólásra nincs senki sem fölirva. Mindnyájan egy szívvel s egy akarattal a felolvasott és hallott határozati javaslatot magukévá méltóztattak tenni? (Fölkiáltások: Magunkévá!) Ennélfogva az értekezlet általánosan elfogadott határozatának kinyilatkoztatom és most a megállapított sor szerint Bakcsi Ferencz polgártársunk fog indítványt előterjeszteni. Bakesi Ferencz: (Éljenzéssel fogadtatik.) Tisztelt polgártársak! Az én indítványom nagyon kedves, mert nagyon rövid A határozati javaslat szerint egy kerületi végrehajtó bizottságot kell alakítanunk öt tagból m" mu !T.Hefen öt tagot javaslatba hoz Ezek: Sámi László (Éljenzés) Kisza László (Éljenzés), Papp Miklós (Éljenzés), Bereczky Sándor (Éljenzés) és b. Bánffy Dezső (Éljenzés) íme uraim! ez a mi tábor* •nlTn !ad,a az‘ ég’ ,10^’ g'y táborkárral s kard helyett tovat írják a népek s Írjuk mi is a szabadságnak napról-napra mindig ujabb diadalai. (Élénk éljenzés.) ° UJabl' Orbán Balázs: Tisztelt kerületi értekezlet! kedves barátim! Magyarország ngeografiai fekvésénél fogva dc^nev 11 az iUkota.h,j °Sság és a polgárosodás végén gyakran volt megrohanás és rombolásnak titeve, gyakran a szomszédok hóditás vív»va foUi.díjbUl ldíüzve- ̇•% van !) Egyedlu 'ál Ott itt e maroknyi nemzet Ázsia és* Fúrón* harczviharjai közé szorítva azol- pa kitére, melyek nem egyszer sodorták a megsemmisülés örvénye felé • de éppen a legválságosabb perczeklvn^ Sorsa kuklö» egy-egy menteszellemet, egy embert, ki a nemzet szívás életerőétől és nyerni tudta, ki önérzetét felrázva a déstől megóvta, ki a nemzetet uj életre hw°‘ • Λ%»•) Ott találjuk a bonalaptökő nyomába Szent Istvánt, ki az ázsiai magyart az európai népcsaládba beigtatta; ott kun-besenyő dúlásokat helyreütő Szent Lászlót; ott a mongoldulás utáni második honalapítót Ilik Bélát; ott a magyar birodalmat első rangúvá tevő Nagy Lajost, Hunyady Jánost és Mátyást; ott a mohácsi vész sírdombján új hazát alkotó Zápolyát. Avagy mi lenne most Magyarország, ha a mohácsi vész után Magyarországot Ausztriának odajátszó sánta Báthori mellett nem lett volna ott Zápolya s az általa alapított erdélyi trónon nem ültek volna a Báthoriak, Rákócziak, Bethlen Gábor, Bocskai és Tököli (Éljen!); mi lett volna hazánkból, ha 1649 után nem lettek volna oly megtérítetlen lelkű fiai, kiknek a bitófákkal szemben kifejtett nagyszerű erkölcsi ellentállásán megtört a zsarnokság vad gazdálkodása (Éljen!); mi lenne Magyarországból most, ha a kormánypárt gépies és szolgai többsége mellett ott nem lenne a haza szent és elidegeníthetlen alapjogai és alkotmánya fölött őrködő ellenzék (Lelkes éljenzés) ; s mi lenne e szegény Erdélyből, ha a jövő országgyűlésen ismét olyan hallgatag G9 jobboldali képviselné, amint a múlt országgyűlésen nem képviselte, hanem minden jó szívű embernél a szánalom érzetet kelté fel. (Úgy van !) Ezen összejövetelünk főczélja az, hogy e szánalmat testvéries érdeklődéssé változtassuk át, hogy királyhágón túli testvéreink ne nézzenek minket, mint valami gyámoltalan, magával jó tehetetlent, mint valamely előrehaladását gátló czölömpöt, hanem nézzenek úgy, mint életerős társat (Éljen!), amely szintén részt akar és tud venni hazánknak azon alkotmányos nagy harczában, mely most e haza létkérdése felett vitatik. (Éljen!) Itt Erdélyben kevesen voltunk eddig, kik a szabadelvűség, a democraţia szentelt zászlója alatt harczolókhoz csatlakoztunk ; ez Összejövetelünk főczélja az, hogy az eszme és a jog harcisainak erejét itt is tömöritsük, egyesítsük és gyarapitsuk, hogy kitűzzük azon zászlót, melyít Erdély becsületének s régi jó hírnevének megmentése van felírva. (Hosszas éljenzés.) Honfitársaim! Jól tudjuk, hogy azok, kik a szabadság és előretörekvés zászlóját lobogtatják, mindig félreértésnek, gúnynak és üldözésnek voltak kitéve, minden kornak megvoltak tudásai, Pilátusai, haifásai (Úgy van!), az erény követői mindig töviskoronával lépdeltek a göröncsös utakon, igen, mert a nagy, a magasztos czélok mindig csak nemes önfeláldozással érhetők el, így napjainkban is, midőn a 20 éves önkény gyászos corruptiója oly nagy mértékben terjedt el, s annyiak lelkét mételyezte meg, láthatjuk, hogy az ellenzéknek a hazát oly önzetlenül szolgáló, a haza államiságának visszaszerzésén oly nemes önfeláldozással működő férfiúi ellen mennyi mindenféle gyanúsítást, gúnyt és rágalmat szórnak; a tollaikat epébe mártó zsoldos íróknak egy egész subventionális pénzünkön kitartott hada szórja a haza jogvédői ellen fizetett gúnyának mérges nyilait; de ez illik ezen korhol, melyben a haza vértanúinak sírjai puszták, mig a haza ellen küzdöttek emlékére érezoszlopok emeltettek; talál e korszak kancsal moráljához, a midőn azok, kik a haza vérébe marták kezeiket, most a lesújtott haza nyomorán lakmároznak, míg a szabadság hős rokkantjainak durva elutasítás és koldusbot a jutalma. T. értekezlet én azt hiszem, hogy akkor, amidőn egy részéről a bűn, az erkölcstelen-ség jutalmazva van, illő és méltányos, hogy a nemzet se feledkezzék meg azokról, kik minden körülmények közt hűn szolgátok és szolgálják a hazát és a nemzet érdekeit, kik minden gúnyt, minden üldözést eltűrnek a haza üdvéért. E férfiak a szabadság ez erősen vértezett viadorai, nem várnak a néptől mást, mint erkölcsi támogatást, ezt se önmagukért, mert jutalmuk megvan a teljesített kötelesség érzetében, hanem a nép erkölcsi támogatására azért van szükségük, hogy erejük edződjék, hogy szavuknak nagyobb nyomatéka legyen, mert ők erőt a néptől kölcsönöznek, s miként a földhöz sújtott Antheus, mindig új erőt nyernek, ha onnan a nép szerető karja fel őket. (Élénk, zajos helyeslés.) T. értekezlet! Magyarország ellenzőte mindig, de főleg a mult országgyűlés utószakában nagyszerű küzdelmet vívott, s akkor, amidőn a zászlót, melyet a néptől nyert, szépiétlenül hozta vissza választóinak; egyszersmind a nemzet kezébe adta a jövője fölötti szabad rendelkezést. Honfitársaimtóló, hogy ezen gyűlésből, — mely az elaltatott Bracy éles ülésének dicsteljes hajnalát jelzi — bizalmunk és ragaszkodásunk kifejezésével támogassuk és bátorítsuk fel azokat, kik a zászlót a nemes küzdelmekben, a jogmegtartás e dicső harczaiban fellobogtatták Magyarország hazafias ellenzéke előtt, kik a kislelkűség e szánalmas korszakában a nemzeti önérzetet éberségben járták. Én azt hiszem, hogy önök érzelmeivel fog találkozni azon indítványom, hogy innen e gyűlés kebléből küldjünk bizalmi szavazatot és ragaszkodási nyilatkozatot az ellenzék társvezéreinek, Ghiczynek és Tisza Iiál.