Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-11-21 / 267. szám

* SD CD CD CD CO ISI 6*3 SU SU SD CD SD ISI JD' SD' SU CD' SU' CO SD SD SD CD CD CD CO SD ii KOLOZSVÁR, NOV. 20.1872. E­gy botrány a képviselőházban. Pest, NOV. 18. 1872. Kedves barátom ! A mai országos ülés a leg­szelídebben kezdődött; úgy­szólván, még tárgya­m sem volt, a hivatalos jelentéseken kivül. Ennek daczára a legviharosabbá nőtte ki magát ifjú par­­■­lamenti életünkben.­­ Az igazságügyminiszer Csernátonynak egy in­terpellátiójára felelt, melyet ez Battagliarini kirá­­l­­yi táblai biró német referádái ellenében intézett hozzá. A válasz elég higgadt és elég kielégítő volt; előadta a Horvátországgal az iránt folytatott, tár­gyalások történetét; az azt követett megállapodá­sokat, melyek Magyarországot és Fiumét illetőleg, elég kedvezően oldottak meg. A felelet lényegével Csernátony is megelé­gedve látszott lenni, de a törvénysértést consta­­tálta és kikelt a kormány ellen, mint a mely a germanisatiót fölburjánozni engedi. Fejtegetései­­különben többnyire talpraesettek,­ végre egy ösz­­szevonással végződtek, melyben a jelen kormány létjogát teszi kérdésbe. Politikai létjoga — úgy­mond — nincs, mert hiszen a nemzet épen nemzeti léte megóvására adta föl azok egy részét; cultu­­rális létjoga újra nincs, mert nem akarja a vallás­­szabadságot, a polgári házasságot; nemzetiségi létjoga sincs, mert nem emeli a nemzet suprema­­tiáját, é­s kérdésbe teszi: minő létjoga van hát ? Mert az — úgymond — , hogy önök minis­­terkedjenek, házakat építsenek, míg a nemzet nya­kig sülyed az adósságokba, — nem lehet az önök létjoga a nemzet előtt! Erre nagy zaj keletkezett „rendre!" kiáltá­sok, mire az elnök, Perczel — nagy ügyetlenség­gel— Csernátonyt magyarázatra szólította. Csernátony Lónyayra mutatva és őt megne­vezve, kérdé: nem igaz-e, hogy mint minister, pa­lotákat épített és uradalmakat vásárolt ? Ezt — úgymond — ő nem tartja megengedhetőnek ; egyes gazdagodhatik, de a minister nem, midőn a nem­zet adósodik. Erre még nagyobb jen az ingerültség; Lónyay azonnal felállott, de Pauler egy mérsékelt válasz­­szal megelőzte, mire a ház szavazott, s a minis­zer intézkedését helybenhagyta. Csak ezután kelt föl Lónyay, hogy szavaival éljünk: „a háznak komoly intést ad­jon“ a hasonló modorra nézve, mely szerinte — s szerintünk is — a parlament tekinté­lyét koczkáztatja; csak hogy — fájdalom — a mi­niszer is ép úgy túlment a határon, midőn Cser­­nátonyt feleletére nem méltónak és megvetendő­­nek nyilatkoztatta. Csernátony válasza, természetesen, még éle­sebb volt. — Somsichot szólította föl, mondjon íté­letet: ha illik-e a miniszerelnök felelete tisz­tességes emberhez? Somsich a házra utalt.... Ghyczy a tárgy befejezését sürgette, a míg Perczel, kinek ügyet­len engedékenysége vitte a vitát ily kellemetlen térre, a gyűlést berekeszté. Véleményemet — azt hiszem — már e dolgok összeállításáva il elmondom. Csernátonyt heve oly térre ragadta, melyben nem okadatolható gyanúsí­tás színét ölte fel, s a parlamenti illemet meg­sértette. De Lónyai is minden egyéb volt, csak nem méltóságos. ő, midőn inteni akart, a meg­­sértettet nem tudta háttérbe szorítani, s parla­menti illem tekintetében túlment Csernátonyn. Csak azt nem tudjuk már most, ha ily jele­net után, minden igazságszolgáltatás nélkül, lehet-e a miniszerelnöki széken megmaradni, vagy nem ? Így a dolog semmi esetre nem maradhat óhajtanunk kell mindnyájunk érdekében ! P. Szathmári Károly­ hatósága ellen felsőbb fórumhoz merészkedett folya­modni, 24 napi fogságra fogja ítélni, azon ürügy alatt, mert a falusi elöljáróság által neki elküldött hullói ítéletet azonnal el nem olvasta és rögtön vissza nem adta. Eddig megy a közigazgatásnak hallatlan erőszakoskodása, s most kezdődik a tör­vényszékek törvénytiprása, mert Gergely Lajos (alkalmasint titkos biztatásra) most Dimény ellen pert kezdett a járásbíróságnál, s ott, bár egész Farkaslaka megjelent, hogy Diményt, mint valódi tulajdonost bizonyításával támogassa, a törvény­szék (a járásbiró úr két oldali rokona, Gergely Lajosnak) a nélkül, hogy Diménynek egyetlen ta­núját kihalgatta volna, azon hamis ürügy alatt, hogy Dimény maga beismerte Gergely Lajos bir­toklását (mit, ha megtörtént volna is, a mi nem történt, későbbi intézkedése megsemmisitné) a bir­tokot Gergely Lajosnak ítélte oda, s Diménynek a saját jószágából való kitakarodást elrendelte. Di­mény ezen kozákhetmani ítéletet fellebbezte ugyan de Gergely Lajos és a duiló ur folytonos fenyege­tése és megtámadásai közepette oly tom­a életet folytat, mint a kit valamely vad emberevő kaffer törzs közé sodort bal végzete; s félni lehet, hogy a folytonosan zaklatott, fegyveres megtámadások­­nak kitett, hajtott korú öreg ur a perfolyama alatt elpusztul, s akkor az iskolák, melyeknek javai nagy részét hagyományozza, elesnek a jótékonyság áldásától. Ebből látható, hogy itt Udvarhelyszéken csak addig vagyunk sajátunk birtokosai, illig valamely kék nadrágos hullónak, vagy valamely görbenyakú törvénybírónak tetszik abban minket meghagyni. Azt hiszem, hogy ezen egy eset is eléggé jellemzi a mi közigazgatási és igazságszolgáltatási viszonyaink gyászos voltát. Társadalmi állapotunk, mint az előbbieknek sok tekintetben kifolyása, az ha lehetséges még sülyedtebb, mert székünk értelmisége és birtokos­sága, ily parazit hivatalnok-piaczákkal öndegre­­datio nélkül érintkezni nem tudván, inkább lemond a társas élet minden örömeiről, vissza­vonul házi tűzhelyének szentélyébe épp úgy mint az absolu­­tismus korszakában ; a kikerült és a megvettetés magányára kárhoztatott hivatalnoki kar pedig foly­tonos tivornya, kártya és tobbzodás között vigasz­talja magát, s igen gyakori azon botránkoztató eset hogy Udvarhelyszék legelső rangú hivatalnokait holtrészegen találják a kora reggel felkelő Ud­varhelyiek a város kövezetén heverni. Valóságos politikai Sodom­a és Gomora ez, s nem csoda ha azokat kik idáig tudtak sülyedni, kik nem igazga­tói hanem zsarnokai a népnek; mindenki mint a bibliai kórusokat kerüli és megveti; az ezer­fé­leképpen gyötrött nép pedig dühvel tűr, s valójá­ban, ha a kormány nem fog ezen törvénytelenül létre jött, s magát a legdurvább erőszakkal fenn­tartó, teljesen képtelen tisztikar letétele által Ud­varhelyszék népének uj tisztikar választására jogos alkalmat nyújtani, akkor a nép elkeseredésének ko­moly következményeitől lehet tartani. Budvaralyi Szatrapasság udvargyszéken. VI. (Vége.) Örmény látva, hogy jósága kincseit hálátlan­ra pazarolta, s különben mint magtalan, egész jó­szága felett határtalan, és megszorítás nélküli ren­delkezési joggal bírván, jószágát jótékony czélra, ne­vezetesen az oly áldásosan ható nevelésügyre kez­dette adományozni. Gergely Lajos ekkor megbán­ta, hogy az ingyenjószágból oly könnyű szerrel kikopott, s jelen év odt. 16-án felbérelt emberek­kel rontott Dimény házára, s iszonyú fenyegetések között követese, hogy 24 óra alatt kitakarodjék, mert különben erőszakkal fogja kidobatni. Dimény az ököljog ily durva önkénye ellen az igazgató ír lybiróhoz folyamodott védelemért, ez a falusi e­á­­­ros g­oz rendelkezett a közcsend, rend, sze­mély és vagyonbiztonság fentartása iránt; ezen rendelet. jran dulló M«,„. jo2sethra (ki k5z. becsüleg mondva még hajdú „ lehetne kapafilfe tekintetében) küldetett, ki a helyett, hogy a rende­let értelmében intézkedett volna, kiszállott, nyomo­zást vitt végbe, s bár az egész falu Diményt val­lotta jogos tulajdonosnak, azt ítélte (egy hulló szél még nállunk,­ hogy Dimény takarodjék ki saját jó­szágából. Diményt az ügyet fellebbezte, a hulló pe­­­­dig azzal fenyegetőzik, hogy Dimény, mert minden ! Egy felirat az ipar érdekében. (vonatkozás i»tt­ a ,,M. Polgár“ 264-ik «lámában megjelent közleményre). Mélyen tisztelt képviselőház ! A jelen év a hazai iparra nézve uj korsza­kot nyitott meg. A magyar törvényhozás bölcses­sége végleg és teljesen meghonosította hazánkban az iparszabadságot. Hogy ezen kor követelte intézkedést a hazai iparosok nagy része idegenkedéssel fogadta, oly tény mely a mélyen tisztelt képviselőház előtt nem is­meretlen És e tényen nem is lehet csodálkozni. Mindenütt az egész világon, ahol az iparszabadság a régi székszerűségen felülkerekedett, az átmeneti nehézségek leküzdéséig ugyan hasonló jelenség mu­tatkozott. De van e jelenségnek természetes oka is. Tagadhatlan az, hogy az iparszabadság, ott hol a kézműves osztály a korszerű hala­­dástól el van zárva, ez osztálynak fokon­kénti sülyedését és enyészetét vonja maga után. Az ipartörvény létesítésekor a magyar iparos osz­tály is ösztönszerűleg érezte ezt, innen eredt, hogy a folyó évi február 25—26-ik napjain tartott or­szágos iparos­ gyűlésen a régi székszerűségeknek még több igen határozott szószólója akadt. Az illetők ugyanis az eddigi tapasztalatok nyomán csak egy eshetőséget ismertek az iparsza­badsággal kapcsolatban, a kisebb iparosoknak elnyo­matását. Azonban az említett iparosgyűlésen, mely az országos iparos­szövetség létrejövetelét eredmé­nyezte, a haladás barátainak sikerült az eszme­mozgalomnak egészen más irányt adni, sikerült az iparszabadságra vonatkozólag egy másik eshetősé­get is feltárni mely nem romlást , hanem újabb lendületet igér a hazai iparnak; sikerült az érdek­lettekkel megértetni, hogy a kézművesek csak a­k­k­or vannak az iparszabadság mellett pusztu­lásra kárhoztatva, ha a korszerű haladás­tól el van­n­a­k zárva, s hogy miután a sza­badságnak az ipar terén is útját állani nem lehet, a törekvéseknek nem az elavult ezédszerűségnek viszszahozatalára, hanem arra kell irányulni, hogy mindazon eszközöket megszerezzük s minda­zon intézményeket életbeléptess­­­ü­k, melyek által az iparosok a korszerű hala­dás áramlatába belejussanak, s melyekkel magukat a szabad versenyre képessé tehessék. Ez értelemben bátrak voltunk annak idejé­ben kérvényt intézni a mélyen tisztelt képviselő­­házhoz — előadván a hazai iparos osztály kívá­nalmait. E kívánalmak között első helyen áll az iparos szakismeretek terjesztése. .­­ . „Gondoskodni — így szólt a kérvény — kellő számú és korsze­rűen felszerelt ipartanodáknak és az iparos szak­ismeretek terjesztésére czélzó egyéb intézeteknek halaszthatlan felállítása és ugyane czélra irányult korszerű intézményeknek meghonosítása által ar­ról, hogy a hazai iparos osztály tagjai mindazon ismereteket megszerezhessék, melyek őket a küz­delmes versenyre képessé tegyék . Az itt czélzott intézetek közt mindenesetre a legfontosabb és legsürgösb egy országos ipar- é s m a m u z c u m, a minő ma már min­den művelődni és haladni vágyó országban fenáll, s mely nálunk kétszerte szükségesebb mint bárhol és pedig főleg két okból; először azért, mert ipa­rosaink nagy része igen korlátolt viszonyok közt nevekedvén fel s ezért csekély elméleti ismeretek­kel bírván elméleti uton, például a szakirodalmi művekből, vagy folyóiratokból nem igen képesek megismerkedni az újabb vívmányokkal és javítá­sokkal, hanem e tekintetben egészen a közvet­len látásra és szemlélésre vannak utal­­va,­­ másodszor azért, mert hazánk iparosai leg­nagyobb részt még a kézműves osztályhoz tartoz­nak, már­pedig a kézmű köztudomás szerint csak a művészeti elemek felvétele által biztosíthatja fenmaradását, sőt fejlődését, a gyárszerű terme­léssel szemben, s a tett tapasztalatok szerint az iparmúzeumoknak rendkívüli befolyásuk van épen az iparnak nemesbítésére. Épen azért mivel az iparmúzeum eme felet­te égető szükségességéről meg vagyunk győződve, s mivel az iparmúzeum mielőbbi létesítésében és az egész országra kiható működésében iparunk életre való fejlődésének egyik legfontosabb ténye­zőjét látjuk, nagy örömmel vettük a földmívelés ipar és kereskedelmi miniszter úrnak abbeli c­él­­zatát, miszerint a bécsi világkiállítás alkalmával nagyobb mennyiségű iparmúzeumi tárgyak vásá­roltassanak s e végett 50.000 frtnyi összeg vétes­sék fel a jövő évi költségvetésbe. De ép oly lehan­goló fájdalmas érzéssel tapasztaltuk és tapasztal­ták bizonyára az összes hazai iparosok, sőt mind­azok, kik a hazai ipar fejlődését óhajtják, hogy az érintett összeg megszavazása és ez­által az ipar­­m muzeum mielőbbi létrejövetele veszélyeztetve van, a­mennyiben a 1. pénzügyi bizottság az összeg tör­lését hozta javaslatba. Ha e javaslat érvényesülne, ha a mélyen tisz­telt képviselőház indíttatva érezné magát az ipar­­múzeumra előirányzott csekély összeget törölni, ez egy oly politikának volna nyilatkozata, mely az iparos körökben méltó elkeseredést szülne ország­szerte, a­mennyiben az iparosok e tényből azt vél­nék kiolvashatni, hogy a magyar törvényhozás, a hazai ipar érdekeit nem méltatja ügyelmére, sőt midőn az életbeléptetett iparszabadság szükségsze­rű előfeltételeit teljesíteni kell, azok elől kitér, még akkor is, midőn évtizedeken át vissza nem térő kedvező alkalom mutatkozik egy jelentékeny lépést tehetni a hazai ipar előmozdítása érde­kében. Miután meg vagyunk győződve, hogy a mé­lyen tisztelt képviselőház melegen óhajtja iparunk gyors előmenetelét és az ipartörvénybe letett sza­bad iparnak üdvös hatású érvényesülését, azon ké­relemmel járulunk a mélyen tisztelt képviselőház miszerint a földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium költségvetésében iparmúzeumi tárgyak vásárlására előirányzott 50.000 forintnyi összeget megszavazni kegyeskedjék. Kik egyébiránt maradunk a legmélyebb tisz­telettel. A mi tisztelt képviselőház alázatos szolgái az országos magyar iparos-szövetség központi bizottsága: Modrony Somn m­k, Ráth Károly m­a, titkár, elnek­­zetiségek is elismernék a közjogi alapot ? (capta­­tio benevolentiae, Rov. vez ) — Arra térve, hogy a királyföld rendezését ezérzó törvényjavaslat, mely hihetőleg még az idén az országgyűlés elé fog ter­jesztetni, már készen van a belügyminister tár­­­czájában, kérdi a nevezett lap: vájjon a szász nemzetiségű országgyűlési követeket meghallgat­ták-e ez ügyben, vájjon a miniszeri tervezet az ő közreműködésük, vagy legalább meghallgattatásuk után jött-e létre? E kérdésekre választ nem ad­hatván, legalább azt teszik a „Lieb. Bl.“, hogy intik az említett képviselőket, hogy a munkálat­tal szemben állást foglaljanak, s itt szabadságot vesz magának a nemzetjebeli képviselőknek a kö­vetkező lec­két tartani: „Önként értetődik, hogy a medgyesi programúi azon alap, melyre kell áll­niok, ha a kérdéshez hozzá szólni akarnak, s az ott meghatározott pontozatokat kell iránytűül el­­fogadniok.“ (Ha úgy mennének a dolgok, irén­ ,, „Lieb. Bl.“ akarják, akkor visszatérnénk a scan­­datarius diaetai követek, a kir. és rk. korába, vé­letlenül a szász nemzetiségű képviselők nem mi­y. szászok, hanem mint magyar népképviselők sze­repelnek az országgyűlésen ; nem élünk már a kö­telező követi utasítások korában. Kov. vez.) — Különben a „Lieb Bl.“ is — és igen helyesen -­­azt tartják, a­mit a „Wochbl.“, hogy t. i. nagyon is itt az ideje, mikép a királyföldön a proviso­­riumnak már egyszer vége vettessék, s hogy huza­mos időre rendezett állapotok teremtessenek; a „Lieb. Bl.“ több izben utaltak már a királyfökl törvényhatósági és közigazgatási helyzetének zi­láltságára és félszegségére. A „Lieb. Bl“ egyálta­lán nem látják a dolgokat feketébb színben, mint a­hogy azok vannak, s egyáltalán különbséget a fundus regius jelen időbeli közigazgatási és kép­­viseltetési állapotra és a pár évvel ezelőtti közt, midőn a szászoknak más volt az ispánja (a­ki­nek kormányzását a „Wochbl.“ jobban szívelhető, mint a mostaniét, ki nem húz folyton ujjat a ma­gyar kormány­yal Rov. vez.) nem lát Egy haj­szálnyival sem folynak most roszabbul a közigaz­gatási ügyek, mint folytak akkor; s „ázsiai álla­potok“ egyedül a régi idők tisztelőjének (s ezek közé tartozik a „Wochbl.“) túlcsigázott képzele­tében léteznek. Abban különbözik a­ „Wochbl.“ felfogása a „Sieb. Bl.“, hogy míg mindkettő óhajtja jelenben a provisorium megszűnését, addig a „Sieb. Bl.“ ez óhaját régi időkben is hangoztatta; de azért a szabad kéz ördögét nem festegeté any­­nyiszor a falra, mint a „Wochbl.“, és azért, mert nem tartott tőle. — A szász nemzetiségű képvise­lőktől elvárják a „Lieb. Bl.“, hogy a királyföld rendezésével foglalkozó minister munkálat tárgya­lásánál, mint egy ember fognak phalanxban állani, s remélik, hogy az egész magyar birodalomra nézve érvényes törvényhatósági törvény tárgyalá­sánál a királyföld részére külön helyzetet bizo­nyára nem teremtettek volna, ha nem lett volna szándékuk lakói jogosult kívánalmainak eleget ten­ni. Végül előre látják a „Lieb. ”s hogy az ösz­­szeülendő királyföldi egyetemen a szász törvény­­hatóságok rendezésének kérdése is magyar hullá­mokat fog vetni. _______________________ Szász lapok szemléje. __ A „Lieb. Bl.“ okt. 30-iki számában „a nemsokára egybegyülendő nemzeti gyülésezés“ al­kalmából egy 2-ik vezérczikket hoz, melynek mind­járt elején inti az erdélyrészi magyar sajtót, hogy azon hangulat, mely a szász nemzeti egyetemmel foglalkozó czikkeken elvonul, a szász állapotokat tárgyilagosan vizsgáló ítélőszék előtt meg nem állhat, s egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a tisztán szász köröket csak félig-meddig is kielé­gítse. A „Lieb. Bl “ ez­ alatt ama gunyoros modort értik, melyet a magyar lapok némelyike használ, mihelyt szász állapotokról van szó, mely modor csak árthat, főleg akkor, ha takarója a szász ál­lapotok nemismerésének. Ugyanaz alkalommal kötelességüknek tartják a „Sieb. Bl.“ a „Kelet“ olyan állításait, mikkel az a szászok illegalitását szándékszik bebizonyitni, megc­áfolni. Ilyen állí­tása lenne a „Sieb. Bl.“ szerint a „Keletinek az, hogy a medgyesi progr­umban foglaltató ama nyi­latkozat, mikép a szászok az államjogi helyzetet tökéletesen elfogadják, értékkel nem bir. Felele­tül erre kérdik a „Lieb. Bl.“ : nem volna-e sze­rencsésnek mondható az ország, s a kormány helyzete, ha úgy, miként a szászok, a többi nem­ Román lapszemle. (…) A Gazeta Transilvaniei „Iskolai ügyek“ czim alatt az 1868-iki évben hozott iskolai tör­vénynyel szemben, különösen a románokra nézve hasznosnak, életbevágónak tartja és hiszi a fele­kezeti iskolák fenntartását. Azért czikkíróra néz­ve oly kedvező hatást semmi sem gyakorolt mai napság, mint azon körülmény, hogy a román püs­pökök a felekezeti iskolák fenntartását és pártolá­sát kimondották. „Az iskolák, fenntartói az ekle­­siáknak. Akkor, midőn isten püspöknek választott ki és felvigyázatod alá bízott egy vagy több ecle­­siát, egyúttal rád ruházta az iskolák igazgatását is.“ S ez czikkíró szerint igy is van­ Ebből indult ki a német cultus minister, mi­dőn 1858-ban 3193 sz. a. az iskolák független­­ igazgatását a káptalanokra bízta. Elismerte tehát a fennemlített igazságot. A Gazeta a felekezeti iskolák fenntartásá­ban a nyelv fenntartását látja, a nyelv használata pedig egy népre nézve nagy befolyással van. A felekezeti román iskolák megváltoztatásával a ro­­mán keblek idővel hidegülni fognak az anyanyelv iránt,­ mi által maga a nemzetiség is nagymérte van veszélyeztetve, — az említett törvényczikknek 1­6. szerint más czélja, ennél nem is lehetett Példákat hoz fel e lap, hogy Orláton, szegen s több községekben, hol az iskolák elvesz­ték felekezeti színezetüket ez előtti időkben,a i° mán nyelv iránti szeretet hidegült, egy szóval a nemzetiségre nézve károk keletkeztek. E lap nagy megelégedéssel fogadta Bakcsy Ferencznek a ,,Hou”-ban megjelent czikkét, mnt’g a királyföld rendezését tárgyalta és azt egész ter­­jedelemben közölte is Ugyanazt tette a Telegraf Roman is. Ebből láthatják a románok, hogy a magyar ellenzék nem csak igér, de tesz jó a román spe­ciális érdekekért s ott hol a románok mélányta­­lanságat szenvednek, a méltányosság mellett el­lenzékünk a románokkal együtt küzdeni fog, és akar is küzdeni. Az Albina nagy örömmel vette Thiers saját kezűleg irt és I. Károly Románia fejedelméhez in­tézett iratát, melyben a köztársaság elnöke Ro-

Next