Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-05-30 / 123. szám
TIL évfolyam. 123. szám. Kolozsvárit, pántol* május 30.1873. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ~~ .... 16 ft. - kr. Egéss évre . • • 8 . — . Félévre .'•••* . 4 ” - 1 Egy negye“-® • . i Kn Egy hónapra ........................ » » In (O £r “2 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A 1 y e e u in I nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. Cn HIRDETÉSI DIJAK Cn Ötször hasiboott gór ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. ujj_______________kedvezmények. ^ Nagy hirdetéseknél : NYILTTÉR i _ sorosként, vagy annak helye 86 kr. a kr Reclamok . ■gy hittözérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, MÁJUS 29.1873. Egy körrendelet. (M. G.) A görög keleti hitfelekezetüek között hazánkban nagy a mozgalom. Most vannak folyamatban az egyházi szinodusok. A ki figyelemmel kisérte ezek menetét, bizonyára meggyőződött arról, hogy a papok a világi képviselők felett minden kérdésben győzedelmeskedtek, a papi befolyás mindent elsöpört útjából, ami talán czéljai kivitelében akadályul szolgált. A karánsebesi ügyek már a botrányig jutottak, a püspök és hívei között valóságos ellenségeskedés állott be, miről Babesius Vincze ur legtöbbet tudna beszélni. A papi hatalom minden áron való fentartása, s a világiak lefolyásának meggyengítése az egyházi ügyekre — főtörekvése a clerusnak s midőn ezek kivitelére törekedik, nem válogat az eszközökben, legyen az ellenkező a canonokkal vagy fennálló törvényekkel. A n.-szebeni g. k. érsekegyházi sinodusban is ez a szellem. A világi képviselők nem bírnak, vagy nem akarnak elég erős ellenzéket alkotni a consistoriummal, a papi hatalommal szemben, vannak tettei, előterjesztései tárgyalásakor sem akarnak mélyebben gondolkodni a tárgy felett — s futólag érintik az egyház legfontosabb ügyeit is. Pedig ezen világi képviselők között vannak a románok legfelvilágosodottabb férfiai, azok, akik a román tudományosságot képviselik. Ily körülmények között—nagyon természetes a papi hatalom olyant cselekszik, a mi — sértve bár a közügyet — sajátmalmára vizet hajt. Az iskolák s más közintézet, egy szóval minden, a mi egy nemzetnek életnedvet szokott nyújtani, az mind a papok kezében van. Ez nem csak a görögkeleti vallásuaknál van igy, — így van az a másik oldalon az. egyesülteknél is. Itt is a papi hatalom kezében van letéve a nemzetnek minden életorgánuma; ez intézi tetszése szerint nemzetpolitikai, társadalmi s egyházi ügyeit; ez intézi az iskolaügyet s mindent, ami a nemzet emelkedésére hatással van. Ezen oldalon is harczot vívnak a hatalom megtartásáért; itt is észlelhetők azon törekvések, melyek a világiak befolyásának meggyengítésére vannak irányozva. Ilyen körülmények között — nagyon temészetes—nem haladhat e nemzetnél semmi azon léptekkel, melyekkel halad más népeknél, miután a papi hatalom mindenütt csak annyiban enged szabad tért a hívek működésének, amennyiben ez a papi hatalom életét nem veszélyezteti, s a papság czéljaival nem ellenkezik. Ámde mely ponton találkozhatnak vájjon úgy az érdekek, hogy egyiknek a másik ellen kifogása ne legyen. Hogy ezen körülmény mily káros hatással van a nemzet általános emelkedésére, felesleges lesz bizonyítani; elég lesz csak azt felemlítenünk, hogy a tudományok s más a nemzet emelésére befolyással bíró intézkedéseknek az egyházi dogmákkal való összekapcsolása, a dogmáknak az emberi tudományok alapja gyanánt való kinyilatkoztatása és hirdetése, s ott hol a tudomány a dogmával ellenkezésben, áll a dogmának többre becsülése — ez semmiesetre nem lehet jó befolyással sem a társadalmi életre, sem a nemzet általános emelkedésére. Ez így volt századok folyamán a románok között. S ma, midőn a kor szelleme gyors léptekkel való haladást parancsol, midőn minden nappal éveket veszítünk más műveit népekkel szemben — e fojtó gőztől menekülni a román tették a velem, hogy mennyire veszélyesek lettek volna a vele való gyakori érintkezések, ő mérték nélküli, minden ízlést nélkülöző, tevékeny, felforgató, uralkodáshoz szokott, fáradhatlan szellemű, vitatkozó, sötét kékvérű nő, s habár nem óhajtottam őt látni, mégis nagy zavarba hozott. Kilencz nap óta azonban ment vagyok tőle. — Kaptam a kegyed leveleit április 6-ról. Ezen időszak alatt rémítő elnyomatás alatt szenvedett. Kegyedet hallva, a haza összeomlott, s a társadalom minden rétegeiben megingott,a mindenség maga is megrendült, úgy tetszik. Az első percbeni fölriadást még csak értem, de lehetlen, hogy eddig kissé meg nem erősítette magát. A pártoknak Frankhonban számadóim kellett egymás között; meg kell azon gondolattal is barátkozni, hogy a barbarismusnak lehetsen ellentállani, oly népre kell akadni, kik a közügyért s az övékért egyaránt küzdeni s meghallni el vannak szánva, mert nem merek hozzá tenni, miszerint ez egyszersmind Frankhon nagyságáért is történhetnék. D. . . rendszerének nemtelensége minden lelkületre nézve megrendítőleg hatott; azonban ezen benyomás eddig elhalványodhatott. Az embernek szégyennel kell pirulnia azon elhagyatottság miatt, melybe a kormányt belejutni engedték, de a hatalomnak és reménynek vissza kell térni a bátorsággal, máskülönben kétségbe kellene esni hazánk miatt. Óhajtanék kegyedtől csakhamar egy levelet kapni ; 8—10 nap alatt várok egyet október 2- től. Remélem, hangulatja már nem leend oly lehangolt. Távolítsa el magától a drámai megbántódásokat, és át fogja látni, mikép Frankhion máskor még alább volt sülyedve, mint ahová most leszállani látszik. Hamarább jóllaknak bizonyára a nyomorral, mint a békével és jóléttel, föltéve, miképen még nem enyészett el minden bátorság odahaza ! Majd ítéletet hoznak Lamartine úr és társai őrült szónoklataira, mert közöttünk sokkal több életerő van, semhogy ez hoszszasan tarthasson. Egyedüli veszély a polgári háborúban lehet, mert az rettentővé válhatna, s Frankhont az örvény szélére sodorhatná. nép nem akar, továbbra is szoros bonyodalomban engedi nemzeti ügyét az egyházival s minden tekintetben az egyházi érdekeket a nemzeti érdekekkel tartja összeköttetésben. Ha a két ügy külön válva ápoltatnék, más műveltségi eredményekre jutnánk, így a confessionalis harcz nemzeti harczczá fajul, s az egyházi ügyekért lankasztja a nemzeti ügyek fejlődését. így lesz ezután is, legalább erre mutat Vancsa g. egyesült érseknek azon körrendelete, melylyel, az iskolai congressust hivja egybe. Azt mondja levelében, hogy a nemzeti és egyházi ügyet nagy veszély fenyegeti, amennyiben némely felekezeti iskolák megszüntetésére miniszteri intézkedés történt. Vancsa egy talpalatnyi földet sem akar átadni a felekezeti iskolák területéből, nagyon természetesen, mert ezek a papi befolyás és kezelés alatt állanak, s oly szellemben kormányozhatók, mint a papi hatalomnak tetszik. E körrendelet meglepte mindazokat, akik Vancsa érsekben egy minden tekintetben szabadelvű egyházfőt tekintettek ; ő papi befolyás alatt kívánja tovább tartani egy fél nemzet iskolai ügyét, s ez által egy kedvezőbb haladásnak útját, vágni. Eljött már ideje pedig annak, hogy a román nép lerázza nyakáról a dogmák uralmát s működésének a kor szellemének megfelelő irányt adjon. Amig aé meg nem történik, az a jobb szellem, mely a népek emelkedésének oly nagy lökést ad, hiányozni fog a román nép között, s megmarad a jelen egyházi befolyás fojtó levegőjében. TARCZA: Egy tengerész bizalmas levelei Pagetól. Fordította : Aoos Károly. (Folytatás.) Fehér királyné fedélzetén november 16-án 1848 a Bombayi öbölben. Én fejér királynémat érintetlenül akarom utódomnak átadni, s minden pontjában bámulatosan Frankhion becsületére. Alig várom már, hogy feladatom bevégezve legyen, és csodálkozom, hogy egészségem életmódomnak ellentállhat. Egy nap a Bombayi kormányzó, Falckland lordnál ebédeltem ; egyszer legalább el kellett fogadni a hivatalos színezetű meghívást. Az asztalnál Falckland lord neje mellett ültem. Kegyed tudja tán, hogy ő IV. Vilmos s egy színésznő, Jordan asszony leánya ? körülbelül 40 éves lehet. Azt hiszem, sohase lehetett valami nevezetes szépség, kiálló szemei nagyon is emlékeztetnek hannoverai Vilmosra ; raindazonát lehetőleg kellemes, szeretetre méltó, nyájas, élénk s életteljes szellemű. Habár soha sem volt Frankhonban, mégis nagyon tiszta franczia kiejtéssel bír. Modora kedves könnyűséggel gyönyörködtet , ő nagyvilági szokásokkal dicsekedhetik, a házi nőt igen jól adja, minden feszengés és kaczérság nélkül. Az első benyomás is kedvező ránézve. Miután többször nem látogattam meg, és minden meghívást visszautasítottam, nem adhatok bővebb részletezést s ítéletet róla. A „Cassini“ után nam jött. Még nem mondtam semmit kegyed- Dek Th.. .. asszonynyal szembeni viseletemre nézve;ő rám nézve nem létezik, sohase tettem látogatást nála, s kikerültem minden alkalmat a vele való találkozásra nézve, mit nagyon okosan is csenkedtem. Azon néhány nap, mit ő itt töltött, érez Thiers beszéde. Francziaország történetében a nemzetgyűlés eseményteljes május 24-iki ülésében történtek Viszontlátásig nemsokára! Ez tan az utolsó levél, melyet innen Frankhonba leendő visszatérésem előtt írok ; azt hiszem, a következő áprilisban ott lehetek. Minő szomorú tél nyílik meg számunkra ! Minő sötét bántódások ! Itt nincs puszta szavakról szó, mert ezek szomorú jelenetek. Viszontlátásig nemsokára tehát ! Bombay öblében deczember 28-án 1848. Véglegesen föl vagyok váltva, még pedig a lehető legkellemetlenebb modorban, melyet irányomban elkövethettek. A minister Verninac úr, rendeletét megkaptam. Arago polgártárs a Bourbon állomás parancsnokságától Febvrier-Despointesel helyettesített, s a más polgártárs megrendeli, hogy mondott Despiontes polgártársnak a „Fejér királyné“ parancsnokságát adjam át, utódomra bízva Frankhonba leendő visszatérésem gondjait. Teljesen ezen kellemes előrelátással mentem volt Bombaybe. Bourbonban maradva, mintegy hódoló áldozat látszottam volna a hóhérok csapására vára- tkozni, ezen csőcselék közé keveredve, melyektől ezen szerencsétlen telepben megválni nem tudtam volna, s mindazon kellemetlenségek közepette, melyeknek könyörületessége a nyomorult créook részéről nagyon is alkalmas a fölváltott parancsnok megittasítására nézve, utódom véletlenül zuhant volna rám, s én, szerénységére bizva, kénytelensel tettem volna tőle néhány napra kegyelmet kérni, hogy romjaimat becsomagolhassam. Mily jól összevágott minden ! Én magamat ismertem volna meg, ha önként vetettem volna magamat alá mindezen megalázódásnak. A hínárból kigázolt köztársaság nem gyakorolta rám a Meduza fők hatását; könynyen szembe nézhetek azzal, és jogosan követelhetem tőle, hogy okosan létezzék és működjön, mindenek fölött velem szemben. Eszerint mentem volt Bombaybe, itt egy havi távolságban állottam a miniszter kabinetjétől ; kijelentettem neki azt, hogy a június 24-ikét megelőző kormány rendeleteinek elismerése végett, szükségem van a jelenlegi miniszterek részérőli megerősítésre, mert minden egyéb a valódi emberevők benyomását látszik mint nagy horderejű tények lesznek följegyezve Ez ülésből közöljük Thiers beszédét egész terjedelmében. Az ülés reggel egy negyeddel kilencz óra után kezdődött. A képviselők padjai és a karzatok zsúfolásig tömvek. A köztársaság elnöke síri csendben megy a szószékre s a következő beszédet monda: A nemzetgyűlés szives lévén engem meghallgatni, nem fog csodálkozni, hogy én e helyre lépek. Ha valaki a kamrának a tegnap elítélt politika iránt számadással tartozik, ez én vagyok. Társaimat minden felelősségtől nem foszthatom meg,mely befolyásukra vonatkozik, de ha az egész felelősség nem is hárul reám, ha van bűnös, a főbűnös én vagyok Ezt a kamra s az ország előtt nyíltan elismerem. Igen én nem rettenek vissza a felelősségtől s a becsületes lelkiismeret s egy engedelmes polgár büszkeségével jövök magamat igazolni. (Zajos helyeslés balfelől. Mozgás jobb felől) Az elnök inti a kamrát, hogy a félbeszakítástól tartózkodjék. Ezután Thiers így folytatja: Ismétlem, nézetem szerint,a támadások személyemet illetik. Azt hiszem okosabb s gyakorlatibb lett volna a támadással még öt hétig várni, mert öt hét alatt az idegen megszállva tartás meg fog szűnni, mindamellett az elleneim által kitűzött határnapot habozásnélkül elfogadom, de követelem, hogy ne tulajdonítsanak nekem oly magatartást, mely az enyémnek nem mondható. Volt rá eset, hogy a miniszterek tárcájukhoz az utolsó pillanatig ragaszkodtak, nem eszek nekik e miatt szemrehányást, mert értem ama férfiak büszkeségét, kik nézeteiket minden áron érvényre akarták juttatni. Én azonban nem vagyok oly helyzetben, nem vagyok miniszter, ki az uralkodást rendkívüli viszonyok közt kívánja, s ki azt meghosszabbítani igyekszik. E kamra viszonyai nem állnak arányban az ország viszonyaival, innen van az itt uralkodó teljes ziláltság. Máris mutatkoznak a feloszlás jelei, melyek elégségesek a nagy viszály előidézésére az egyik rész kívánja a respublikát, a másik a monarchiát. Különös volna, ha egy oly országban, mint a miénk,hol a monarchia évszázadokon át uralkodott magán hordozni, s én nem tudnám Frankhon becsületének egy részét, melyért felelős vagyok, ily . emberfajnak átadni. Szolgáljon ez tudomásul a közügyre nézve. Bourbonban elleneim becsületére lettem volna bizva, míg Bombayben csendesen ítélhettem az események felöl, és megválaszthattam kivégeztetésem idejét s alakját. Bourbonban gyalázatosan űzettem volna el, de Bombayben én mondok le, s a látszat szerint legalább jóakaratúlag teszem azt, csaknem jogosan követelhetem, hogy ezért hálások legyenek irántam. Bourbonban csaknem 8—10,000 franc kárt szenvedtem volna, az unalmat, zavart, kedvetlenséget, felhalmozást és nehézkes menetet egy hajó eltartására is elégséges háztartásnak nem is számítva. Bombayben mindent eladhattam, boraimat, tengeri készleteimet, edényeimet még pedig érezhető veszteség nélkül; sőt még nyerhettem volna is, ha üzérkedni akarok. Csakis könyveimet, melyek kevésbé alkalmatlanok, tartottam meg, mivel ez se nem törik sem változásnak nincs alája vetve, ha egyszer jól becsomagolták: megmaradt természetesen még fejérneműm is, valamint háztartásom némi csekély része is, egyszóval egyszerűen sajátságos málkám, melyet minden nehézség nélkül küldhetek előre vagy hagyhatok hátra. — A miniszter levelét véve, mely a velem szembeni rendszabályokról szól, csaknem kedvem kerekedett volna a „Fejér királynét“ segédem által küldeni utódom rendelkezése alá, eképpen már február 1 je előtt láthatott volna kegyed megérkezni. De nem akartam a ministeriumnál lévő jó barátimat kellemetlenségbe hozni. Megtehettem volna azt önmagam veszélyeztetése nélkül, azonban egy hazafias érzés visszatartott attól, semmit se szabad koczkáztatni a mi rám bízatott. Jól tudom azt, miszerint 4 havig tengerre ítélem magamat, még pedig 4 havig, mint nem parancsnok a hajón, hanem mint egyszerű utas, de se baj, szegény hazánknak jogában ül tőlem ilyesmit követelni. (Folytatás kör.)