Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-07-15 / 160. szám

ben a törvény megengedi a romén nyelv is hasz­­náltatott, felemlíti az alispán art is, hogy Zaránd­­megye majdnem kizárólag románok által van lak­va 8 egyes rendeletek azért adatnak ki román­­nyelven szerkesztve a községeknek, mert ezek a magyar nyelvet nem bírják 8 költségük nincs, hogy a magyar nyelven szerkesztett határozatokat ma­guknak lefordíttassák, — hangsúlyozza az alispán azt is, hogy a felterjesztések magyarnyelven lé­tetnek meg. E jelentés a belügyministerumhoz van fel­terjesztve, melyre a belügyér azon rendeletet ad­ta ki, hogy a román nyelv mellőzésével ezentúl egyedül a magyarn nyelv vétessék alkalmazásba, mivel a főispán informatiója szerint Zaránd megye tisztviselői mind beszélik a magyar nyelvet. Ezzel szemben az alispán ismét felírt a belügyérhez, hogy nem valódi a főispán által adott informatió, mivel számos tisztviselő nem birja a magyar nyelvet, más részről a magyar nyelv ignorálva nincs, mert az is használtatik ott, a­hol csak lehetséges. A belügyér indignatióval utasítja vissza az alispán ezen újabb felterjesztését s egyúttal oda­­utasítja, hogy az előbbi rendeletet vegye foganat­ba s jelentését a foganatosításról tegye meg. Az alispán az 1870-diki 42. t. czikk 68. §. értelmében nem érezvén magát kötelezettnek a ministeri rendelet foganatosítására, jelentést tett a főispánnak, a ki közgyűlést hívott egybe s a közgyűlés nagy szótöbbséggel helyeselte az alispán eljárását , hogy a ministeri rendeletet foganatba nem vette, s kimondotta az eddigi usus fenntar­tását. — Ez a tényállás. Ám lássuk törvényszerű-e Zarándmegye el­járása.Az 1868 XLIV­­.-czikk 5 §-a így hangzik : ,A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztvise­lők az állam hivatalos nyelvét használják , de a­meny­nyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna , az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhat­ják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkívánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is felterjesztendők,s így szól a törvény. Ide járul még az is, hogy Zaránd megye jegy­­zőkönyvi nyelvnek a magyar és román nyelvet fo­gadta el, egyiknek előnyt nem adva s másik fe­lett, ezen határozata a megyének felsőbb helyen megerősittetett s a törvény és a megye határoza­taira támaszkodva a románnyelv is használtatott a belső ügyvitel terén. Tekintve azon körülményre, hogy Zarándban majdnem románok laknak, s arra, hogy a tisztvi­selők közül többen a magyar nyelvet valóban nem bírják — ilyen körülmények között a törvényben nyújtott kivételes kedvezményeket élvezhették és élvezték is eddig a miniszter minden beleszólása nélkül, de sőt annak helybenhagyása és megerősí­tése mellett. És most elé áll az uj főispán s azon jelen­tést terjeszti fel a miniszterhez, hogy Zarándbany a románok s illetőleg a tisztviselők mind birják a derék katonák, mint egy ember vetették ma­gukat a már hónaljig érő habzó folyamba, azt az ellenség élénk tüzelése közt átgázolták, a túlsó partra kezdettek kikapaszkodni, a midőn egy eré­lyes lökés az egész rohamot megsemmisíthette volna; — azon pillanatban a turkománokat oly páni félelem szállotta meg, mire különben az ázsiai katonánál mindig lehet számítani, — hogy elvetve fegyvereiket rendetlen futásnak eredtek, s a győ­zelmet a majdnem harmadrésznyi orosz csapat ke­zében hagyták. — Samarkand 30 ezer lakossal biró város, mely hat kapával ellátott tömör bás­tyákkal van körítve. Kereskedése nem jelentékte­len, mert minden nemű európai áruczikk nagy mennyiségben szállittatik oda, s viszont bőrt, kést, szőnyeget, selymet, hímzett nyeregtakarót stb. szolgáltat a körülfekvő tartományok részére. Erődé, mely 36 láb magas , csaknem két mérföld hosz­­szu fallal van körítve, egyike a legerőssebbeknek Bel-Ázsiában, de maga a város legnagyobb mér­tékben magán­­hordja a keleti helységek jellegét. Tamerlán emlékszobrát szűk és szemétdombokból elzárt utczák tömkelege környezi, s az al­csony, nyomor kinézésű gunyhókban minden nemű pi­szok, srükség és nyomor uralkodik, úgy hogy e városhoz Samarkand nagy nevének csatolása va­lódi gúnynak látszik, magyar nyelvet, tehát a törvény által kivételesen nyújtott kedvezményeket nem élvezhetik. A főispán Zaránd megyében egészen új ember s ideje s alkalma nem volt — az idő rövidsége miatt — nem is lehetett, magának az ügyállásról biztos tudomást szerezni, következőleg a minisz­ternek alapos és bevehető informatiót nem is nyújt­hatott.A megye tehát, midőn érdekeit megsértve látta, midőn az alispán ismételt és indokolt felter­jesztései elvetésével, a belügyér rendeleteit egye­dül a főispán informatiójára alapítva látta : az igaz­ság és jogérzet által vezéreltetve határozta az ed­digi tisus fentartását s mondotta ki, hogy a meny­nyiben a törvény megengedi s a­hol a magyar­­nyelv használata nehézségekkel jár, a román nyelv­is vétessék alkalmazásba. Miután ezt a törvény megengedi, az állami nyelv használati érdeke csor­bát nem szenved. Mert egyáltalában nem áll Heszlernnek in­formatiója s az a tiszta valóságot teljesen nélkü­lözi, hogy Zaránd megyében a tisztviselők mind bir­ják a magyar nyelvet, következőleg a törvény ked­vezményeit nem élvezhetik; vannak tisztviselők a kik nem beszélik a magyar nyelvet s a zaráodme­­gyei községek kizárólag a román nyelvet ismerik , itt tehát az állam hivatalos nyelvének használata a megye lakóinak rövidségével, nagy nehézségek­kel járna. Moldován Gergely (Vége köv.) Egy angol missionarius Afrikában. Baker, az önfeláldozó missionarius, belső Af­rika felszabadítója — mint joggal nevezi őt így az angol sajtó — e hó 6-én Alexandrián át a tenger alatti huzalon egy hosszabb sürgönyt küldött a­­Daily Telegraph a londoni lapnak, melynek rész­letei bizton nagy hatást fognak előidézni mind­azoknál, kik az emberiség haladása iránt érzékkel biználó. A Kartoumból keltezett sürgöny legérde­kesebb részleteiből a következőket idézzük : .Jú­nius 29-én, vasárnapon érkezett ide Kartoumba az angol pap, nejével, hét angol mérnök és szolgáló kíséretében. Baker egész a déli Mossindiig nyo­mult elő, bor at tapasztalt, hogy az elefántcsont­ra néztem át a gazdasági kiállítást. A ma­gyar egyedül öt osztályt foglal el benne s el kell is­mernünk (miután az idegenek is elismerték) hogy becsületet vallunk vele. A berendezés czélszerű. Ma ebben a labyrinth­­ban minden kalauz nélkül indultam el egyedül s mindenre rátaláltam, kérdezősködés nélkül — a mit kerestem. Borkiállításunk a legelső, a mi a déli oldalról jövőt meglepi. Kolosszális kiállítás. Persze, a­mit itt látunk az csak az üvegek mauzóleuma, megtöltve minden színű vízzel; mert ha az igazi bor volna benne, az mind eczetté válna az afrikai melegben; az igazi borok a borkóstoló helyiségek pinczéiben hüsselnek Azután jön kender, len, liszt, dohány termelésünk és különösen gyapjúnk , mely eltérve a más kiállítók modorától, itt roppant zsá­kokban van kiállítva, azokon négyszögű ablakok vannak s ez ablakokon át mindenki benyúlhat a zsák belsejébe s meggyőződhetik felőle, hogy az egész zsák tartalma oly finom. Ez alkalommal rátérek a világtárlat termény­osztályának tanulságaira. A „quod fait demonstrandum” az, hogy az illető országok kiállítása vájjon maga a „b­o­­­t*-e sőt épen „a raktár*, vagy pedig — csak a bolt­kirakat?* Mert mikor az orosz agriculturai osztály din­­nye és ananász confiturákkal parádéz, s művészi osztálya pompás mozaikokat rak az előtérbe, mél­tán támad fel az a kérdés, hogy mi ebből a .me­ló*­­ mi az­­üvegház ?* és rabszolgakereskedők mindnféle rosz hírrel ijesztgetik a benszülötteket s ezeket­ felizgaták Ba­ker ellen, azt adván elő, hogy Baker egy egyptomi hadsereg élén jó országukat elfoglalni, s a népet rabszolgaságba vinni ; a rabszolgakereskedők a ben­­szülöttek főnökeivel abban egyeztek meg, hogy Bakert, ha lehet, megölik egész kíséretével. Alig érkezett meg Baker kíséretével Mosindibe, régi afrikai szokás szerint tiz hordó sör-féle ital kül­detett elébe ajándékul. A katonák kik belőle it­tak azonnal roszul lettek s félholtan rogytak föld­re, mert az ital erősen meg volt mérgezve. El­lenszerekkel sikerült a megmérgezetteket életben tartani. Backer erre nehány tisztet menesztett a benszülöttekhez megkérdezendő, hogy miért küldtek mérgezett italt a táborba. Ezek alig értek a né­ger faluba midőn a főnök parancsára a legnagyobb hidegvérrel lemészároltattak. Had­szentetett. A néger főnök megkondittatá a nagy dobokat, s 10,000 harczost parancsolt össze. Az előnyomuló ellenség elől Baker kénytelen volt száz s egy ne­hány egyptomi katonájával visszafelé vonulni. Hét napig tartott e veszélyes visszavonulás, mely hogy könnyebben legyen eszközölhető, minden nehezebb podgyász a lángoknak adatott át. Végül Rewin­­kába ért, hol barátságosan fogadtatott, minthogy ez ellenséges lábon áll az üldözőkkel. Az itteni főnök 2000 harczost ígért adni a kabrikiak megboszulá­­sára. Baker ez erőhöz saját embereiből harminczat adott s megígérő Revinka főnökének, őt az elfog­lalandó terület főnökének létetni az egyptomi a­.ki­­rály által. Baker tovább folytatta visszavonulását, útközben harmincz embere lelövetett a rabszolga­kereskedők által. E támadás okozva történt s Ba­ker csapatával elsánczolá magát, s kitöréseket ten innen a magukat szintén elsánczolt rabszolgakeres­kedőkre, kiknek táborát végül sikerült bevennie . 140 megölettett ez alkalommal közülök, sokan fogságba estek, másoknak sikerült elmenekülniük. Baker jegyzőkönyvet vett fel a foglyokkal, ezt kellőleg hitelesítette, s mint melyből kitűnik, úgy a a rabszolgakereskedők életére törtek le ell­ene a­­szülötteket falláziták, a rabs­olgakeres­­kedők gonoszságát igazolandó, Sudanba és Kar-A .Birzev. Viedomostik legújabb száma vizs­gálva a bécsi lapok czikkeinek nyomán azon kér­dést, vájjon az osztrák-magyar kormány megvál­toztatta e keleti politikáját, ezen tárgy­ról bővebben értekezik, s nemleges eredményre jön. Hosszú czikkében, melyet még folytatni szán­dékozik, többi között ezeket mondja : „A régi kód most is borítja a keleti kér­ést, s nehéz felfogni, mit akar tulajdonképpen elérni az új osztrák politika . A Metternich féle hagyomá­nyos osztrák politika eredménye leginkább a krimi hadjárat s azon idő óta kezdett valódi színében mutatkozni,­­midőn Ausztria a­z angol ka­binet uszályhordója lett azáltal, hogy emennek összes oroszellenes törekvéseit támogatta. Elidegenítette magától a törökországi keresztény e­toumban küldő. E bűnhődés Gondokoro egész vi­dékét le Reviskosig megtisztitá, s Baker hatalmába esett terület rendezéséhez fogott. Fatitot főváros­sá téve­n a helységekben főnököket nevezett. A benszülöttek felette rövid idő alatt megszokták az uj kormányt s nagyon örültek biztonságuknak. Az adózást, mely havonkint és kunyhókként egy kosár kenyér és egy köteg fűből álllott, mindenki örö­mest teljesítette. Midőn Baker késő­b éjszak felé vonult s Gondokoro vidékét dhagyá, a négerek szívélyes búcsút vettek tőle s őt atyjuknak neve­zők. Gondokorban az ezpeditio magával hozott gőzhajóra ült. Ez alkalommal egy csodálatos föld­­irati tény constatáltatott t. i. hogy Nyanza és Tanganesika vizek egy és ugyanazon nagy és pom­pás tó, melynek hossza nem kevesebb 700 angol mérföldnél s tiz szélességi fokon át a legnagyobb hajók által is járható. Bécsi nemzetközi kiállítás. — A,flon*-ból — Bécs julius 10-én. Én mondhatom,­­hogy Magyarország agricul­turai kiállítása nem üvegházi productio. Midőn ki­állított boraink száma az 1500-at meghaladja, ak­kor­­10 millió aló hasonló borkészletet tudunk fel­mutatni, s én például a béllyei uradalom remek termékeit látva a világtárlaton, tanúságot tudok tenni a felől, hogy e termékek százezer holdnyi területen nagyban és kicsiben olyanok, minek itt vannak bemutatva: ez a búza, ez a liszt, ez a nyolcz láb magas kender ; ilyen tengeri terem egész Ba­ranya megyében , a­mit a lóherczeg gazdatisztei a mintagazdaságban produkáltak, ugyanazt állítja elő a baranyai közföldműves kisded volt úrbéres telkén. S az a feljegyzendő tanulság! Gazdászati czikkeink nagyfokú szorgalomról és értelmiségről tesznek bizonyságot földünknek kedvező viszonyai mellett. Nálunk nem csak a her­­czegek uradalmai, nem csak az áldozatokkal fen­­tartott mintagazdaságok produkálnak oly terménye­ket, a­mik a világpiac­on a versenyt kiállják, ha­nem egész vidékek. Végig jártam az egész géptárlatot is. Ez ká­bító látvány. Itt olympy magasságban áll fölöttünk a külföld,­­ a­mit mi kiállítottunk, csak becsületes kezdete egy jóakaratu törekvésnek. Az ember bó­dultan jön ki e roppant hosszú szárnyékból s nem tudja, mit látott. Jótevő szörnyetegeket, vaskezü titánokat, mik selyem nyakkendőinket szövik, s óriási rézkendőjü csodákat, mik kedvencz italun­kat lepárolják, káprázatos motollokat, mik utun­kat megrövidítik: ez emberkéz alkotta, emberfő kigondolta, ember­boldogító, emberpusztító gépek minden oldalról surrognak, a munkások hallgatva működnek körülöttük, mintha otthon volnának mű­helyeikben , és itt egy helyen van szövőszék, nyom­da, serfőzde, varróműhely, kalapgyár. (Ez utóbbi szemünk láttára készíti el a nyers gyapjúból rög­tön viselhető kalapot.) E téren Németországé, Schweiczé, Belgiumé az oroszlánrész. Ez itt a­­vas uralma.* — És hát vasunk nekünk is van, pedig jó, gépekre nekünk is szükségünk van, pedig nagy posztot mi is elszaggatunk, pedig sokat, sert mi is iszunk, pedig erősen, és az ezekhez való gépek d­olgában még­is úgy hátra vagyunk maradva, olyan kicsi országok mögött mint Schweicz és Belgium. Holnap többet. Jókai Mór­­ két anélkül, hogy ezért a török kormánynál vala­­mit nyert volna. Oroszország esküdt ellensége válván, semmiféle támogatásban sem részesitteten szövetségessé — Angolország által sem akkor midőn őt Solferinonál verték, sem azon időben­ midőn őt Némethonból űzték el. Ragaszkodik Ausztria tovább is Oroszország­­iránti hagyomá­nyos antagonismusához, szolgáljon még az angol kereskedelmi érdekeknek keleten, ezáltal még po borzasztóbb katastrophát idézend elő ^ ellen, mint azok voltak, melyeket Olasz- N N­é­metországban alkalma volt megérezni, azaz es szép alkalommal német tartományai Porolj­ birtokába mennek át. Tény az, hogy Ausztria-Magyarországra,^ szorosabb simulása Oroszországhoz elkerülheti^ ez ne legyen szimlelis csak a keleti kérdésre vonatko­­zó, de általános, teljes s legőszintébb közeledés Csak ilyen közeledéstől várhat támaszt. A lapok már végleg­ mentfordulatról beszélnek, de ezt szükséges világos tényekkel bebizonyítani. Különben ezen biztatások időelőtti reményeket keltenek fel a törökökig, keresztényekben, a­melyekre annak idejében csa­lódás következik be, s Ausztria mint eddig két, szinti szerepet fog játszani, míg politikai tekin­tetben véglegesen hitelét nem veszti el. El­­ellőz­hetlen követelmény, hogy Ausztriának mind két mind külföldi politikája gyökeres változást szen­vedjen Keleti politikája meg nem változ­tatik, míg belpolitikáját a német központosító párt irányozni fogja, a falhoz szorítva a szlávokat. Ausz­­tria-Magyarország a törökországi szlávok érdeké­ben mindaddig nem járhat el s nem tehet sem­­mit, míg majd Londonból, majd Berlinből érkező utasításokra figyel. Az osztrák államférfiak mindig fogják akadályozni gróf Andrássy rendszabályait, még azon esetben is, ha ő keleten őszintén Oroszország szellemében s egyetemlegesen vele akarna eljárni. Íme ez a főindok, melynél fogva m­i úgy, mint ezelőtt vonakodunk hinni Ausztriának Oroszországhoz van őszinte közeledésében s valami uj osz­trák politika létezésében, a mely még hirdetői s pártfogói előtt is igen homályos s határozatlan.* Egy orosz lap az osztrák-magyar kor­mány keleti politikájáról. A bikszádi gyógyfürdő 1873 júl. elején. Tisztelt szerkesztő ur! Midőn jelen sorok írásához fogok, eszembe jut egy bizonyos viszony, melyet nem ritkán sok lakó féltől lakott házakban tapasztalunk. Ott lakik például két szomszéd gyak­ran évekig egymás mellett, látják is egymást, kö­szönnek is egymásnak, ha találkoznak, csak úgy esetlegesen egymás viszonyait is megtudják, nincs okuk egymást nem tisztelni és mégis idegenek.­­ Egyszer aztán hoz a sors egy kedvező pillanatot, történik egy kis szíveszkedés, beáll egy mind a kettőt fenyegető bajocska, és ott teremnek egy­más mellett, beszélgetnek bizalmasan, mint régi jóbarátok és csodálkoznak titkon, hogy’ már régen nem tették ezt az első lépést. Ilyen viszonyban áll körülbelül a bikszádi gyógyfürdő Kolozsvárhoz, vagy inkább nagyérdemű közönségéhez. Bikszád Szatmár vármegye keleti ré­szén, az úgynevezett nAvasu-ban Magyarország fürdői közt legközelebb fekszik Erdélyország ha­tárához és méltán nevezheti magát Erdély és Ko­lozsvár szomszédjának. Kolozsvár egyik legelőke­lőbb családjának birtokában lévén, nem lehet — eltekintve jó hangzású és gyógytudományilag rá­a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara­­ évi julius 9-én tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből 1) A titkár előadja, hogy az elnökségtől vett megbízatása következtében m. hó 17-én a helybeli két pénzintézet elnöke b. Bánffy Albert úr és Kolozsvár egyik országgyűlési képviselője mlgs. Hajós János úrral együtt a pénzügyminiszer ur ö­nmagánál kihallgatáson volt, a­melyen kérelmezte, hogy a kolozsvári kereskedelmi kamara-kerület pénzintézeteire is legyen tekintet azon hitelnyúj­­tásnál, a­mely iránt a nemzeti bankkal az alku­dozások épen akkor folytak. A kérést indokolta azzal, hogy a kamara-kerület pénzintézeteit a jelen börze-válság csak indirecte sújtja ugyan, mert az itteni intézetek sem alapításba, sem börze-játékba nem elegyedtek, sőt a pesti és bécsi piac­on élve­zett hitelüket sem vették túlságosan igénybe, de az uralkodó országos bizalmatlanságnál fogva leg­inkább annak vannak kitéve, hogy a felek az ei­gen megállapított hírnevétől — hogy ott róla, ki­vált a jobb körökben, nem beszéltek volna gyak­ran és érdekkel. Viszonylag Bikszád történelmi múltja és kifejlődése, Erdélyország legnemesebb fiainak neveivel annyira össze­függ, hogy alig le­­het beszélni nagy jövői emelkedéséről, vagy szer szerveztetéséről a nélkül, hogy kedves szomszéd­járól Kolozsvárról meg ne emlékeznénk, — és mé­gis ez ideig idegenek egymáshoz. Bikszád ezen viszony tartama alatt hírnéve­t gyógyfürdővé vált, mely bátran akármely hason­­osztályú erős, érvényes, konyhasós kül­földi vízzel, mint Ems, Gleichenberg, Selters, R°­isdorf, Luhatsowitz, sat. vetekedhetik; sőt Német­ország egyik elismert tekinté­ye Braun Gyula­­i ítélete szerint, Luhatsowitz kivételével, ezeket fe­lülmúlja. A mellett azzal az előnynyel bír, hogy hasonlíthatlanul olcsóbb és hurut el­leni bajokban elérhetetlenül áll egész Európában. Ugyan ez idő alatt Kolozsvárnak, a kedves szom­szédnak fiai ,hogy tovább éljek hasonlatommá, meszsze földre, az épen nevezett fürdőkben jár­nak, egészséget és szórakozást keresvén. »Warum in die Ferne schweifen, sieh das Gute liegt 80 nahe.“ Na, de számítunk, hogy nemsokára máskép leszen, hogy a két szomszéd csak egyszer megis­merkedvén, majd megbarátkoznak. De már­is — sajnos, hogy épen ilyen alka­lommal — van kilátás, hogy talán a büszkén szomszéd közeledni fog. Azt halljuk ugyan­is,hogy több előkelő család — Kolozsvár hívatlan vendé­gétől, a cholerától menekülendő — legközelebb ide szándékozik jönni. És okosan teszik: » leg­­jobb óvszer ezen rettenetes betegség ellen menekülés, choleramentes vidékre. És hol lehet, mondhatom talán az egész földön, jobb menedéket találni mint épen Bikszád vidékén. Nincsen ugyan még tudományilag kikutatva, hogy minek köszön­heti egészséges viszonyait, de bizonyosan befo­lyással van magas fensikeni fekvése, százados tölgyerdei, a kereskedelmi közlekedéstől elvont helyzete, érc­es anyagokkal telített talaja, sok ózonnal terhelt levegője, ennek rendesen alacson hőmérséklete, szelektől ment mivolta, és a seru* KIVONAT

Next