Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-09-16 / 211. szám

V­L évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ............................... 16 ft. — kr. Félévre ..........................................8„ — „ Egy negyedre.........................4 „ — , Egy hónapra ..........................1 „ 50 . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lycenmi nyomdában. Kiadó­hivatal: A lyceumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, gr Teleki Domokos-ház. . . , HIRDETÉSI DIJAK 2n »«ér hasat,ásott «ár ára 6 kr. Minden hirdetés utin 80 kr bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél Up __________kedvezmények. 211. szám. Kolozsvárit, kedd szeptember 16, 1873. AGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. “Tn iS NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 88 kr. Reclamok, hirfi nérbe soronként 1 ít. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 15. Egy pár kérlelhetetlen statistikai adat. A legújabb hivatalos adatok nyomán bon­tatk­ozva van, hogy a még folyton ural­kodó cholera-járvány a magyar korona te­rületén csak a legközelebbi időben 107,000 lelket törölt ki az élők sorából. E szám még akkor is megdöbbentő volna, ha azt mond­hatnék, hogy a halál itt bevégezte aratását,­­ de a vész nem szűnt meg, sőt igen sok helyen másod, sőt harmad ízben is kitört, s olyan helyeken ütött tanyát, melyek egész­ségi viszonyok, tehát levegő, víz, légáramla­tok tekintetében kifogás alá nem jöhetnek, s hol emberemlékezet óta cholera-járvány nem uralkodott A kormány meglehetős lazul megtette intézkedéseit,­­ de a legtöbb helyen soha számba nem vette, hogy váljon rendeletet teljesíttetnek-e lel­kiismeretesen? És itt kereshető leg­első­sorban az oka annak, hogy a korona te­rületéről négy év óta a cholerát kiirtani nem tudják, s majd itt, majd amott üti fel rémes fejét. Nem méltatlan tehát ama vád, hogy a kormány az oka sok tekintetben e roppant csapásnak, melynek emnyő­sorban a kormány pénztáraiban érezhető, mert tagad­hatatlan, hogy a­hol a járvány uralkodik, ott a rendes adók csak alig fele vagy harmad részben­­ folyhatnak be,­­ a kényszer pe­dig keserű gyümölcsökkel jár mindig. De nemcsak a cholera az egyedüli baj. Az erdélyi részekben, különösen a Székely­földön a roncsoló torokb­a ütött tanyát. A kormány jól tudja, hogy mennyi áldozatot visz el, okoskodik elfojtásán, de csak papí­ron, tényleg gyökeres tanulmány tárgyává nem tette soha, é­s elfoj­tására nem fordított annyi figyelmet, mint a mekkorát e baj komolysága megérdemelt volna. A­míg a képviselőválasztásokról volt a szó, — addig szórta a pénzt, s ma már nyílt ti­tok, hogy egyetlen választókerü­let a Székelyföldön 26.000 f­o­r­int­­jába került. Ekkora összeg dobatott ki ok nélkül, mert a drága jelölt még annyi áldozattal sem volt keresztülvihető. Várjon, ha ez összeg az akkor már javában pusztító toroklob kiirtására, tanulmányozására fordít­­tatott volna, s néhány elsőrangú orvost le­­küldenek, nem lett volna-e az országnak anyagi és erkölcsileg sokkal több haszna, mint így, midőn csak annyit ért el, hogy positív adatokat szerzett arról, hogy m ar többé ama kerület nyakára nem várható, még ilyen mé­regdrága czérnával sem. De van ezeknél még sokkal régibb bűne is a kormánynak. A­ki ismeri az erdélyi részeket apróra, a­ki valaha a havasokat megjárta, az tudni fogja, hogy egy roppant terület telepítvénye­­sei félszázad óta sülyednek alább és alább oly betegségekben, melyek végképpen degene­­ráják ama vidékek lakosságát, s apáról-fiúra öröklik már évtizedek óta a buja fenyvet, mely­nek ezreken esnek áldozatul, a nélkül, hogy egy lélek segitne e bajon! Iszonyú lelkiismeretlenség! A szegény paraszt ember javas asszony­­nyokkal gyógyittatja magát, kik rendesen kén­esővel mételyezik meg vérét, s ássák meg kora sírját. Csak egy tekintetet kellene ves­sen a kormány e helyekre (Lupsa, Mariséi, Hideg-Szamos, Meleg-Szamos, Meredgyó stb. stb.) s azonnal látná, hogy a legnépesebb köz­ségben sincsen 25 ép embernél több, — csak meg kellene tekinteni a sorozó-bizottságok sta­tistikai adatait, s azonnal látni lehetne, hogy it­TCUMMiCl­XCIitCD .—Új 2—3 legény, s van olyan község is, honnét talán évek óta egy lelket sem soroztak be, mert egésségtelen, nyomorék, csámpás ifjúsá­got állíthatnak elő csupán, s évről-évre adó­sak maradnak az őket megillető létszámmal, — vagy az a baj áll elő, hogy jobb egész­ségi viszonyok között élő közsé­gek ifjúságát merítik ki a köte­les számon felül is. Volt-e eset arra, hogy a kormány ko­moly lépéseket tett volna e napról napra szo­morúbb arányokat öltő baj orvoslására ? Vár­jon utasíttattak-e a szolgabírák, lelkészek, jegyzők arra, hogy a nép között ez általános betegséget rendszeres gyógyítás ál­tal irtsák ki,­­ még kényszer utján is, s gondoskodjanak orvosról, ki községről-köz­­ségre járjon, tanácscsal, gyógyszerrel segélyezze a tudatlan népet, mely távol élve a várostól, baját elhanyagolja? Mi lesz a következmény ? Az, hogy néhány évtized múlva e vidé­keket merőben ki kell terülni a védkötelezet­tek területéről. . . Az, hogy e helyeken irtózat lesz járni, s lassanként e betegség nagyobb tért hódít magának! Talán mondanom sem kell, hogy e baj az ország más részeiben is előfordul. Ott a mezőség, amely 30—40 év múlva a Heves sorsára jut. Az álladalom, mint tudjuk, a legújabb időben a gyalui uradalmat megváltotta az Esz­­terházi s a többi családoktól. A fentebb em­lített községek leginkább e 36,6 Co­­ngerum er-­j­dőség területén vannak beplántálva. A kor­mány — előreláthatólag — hogy megmene­küljön a roppant erdőpusztítás és birtokhábo­rításoktól — e községeket idébb-hátrább l­e fogja telepíteni, kisajátítja földeiket, s az uradalom legalsó szélén jelöl ki helyet szá­mukra. E lépéssel közelebb jön még a vesze­delem, s gyorsan fog a baj tova terjedni ott is, hol eddig csak szórványosan jelentkezett. Ébredjék tehát a kormány minél előbb, s vessen véget az eddigi menthetetlen mu­lasztásainak, s szerezzen a most is csak rop­pant nehezen adózni tudó népnek jobb egész­ségi viszonyokat, mert a­mely ország népes­sége ilyen körülmények miatt indul puszta­­nyeret sem érdemlik meg,­ nem amak foppin­i fizetéseket, melyek e nyomorban élők vállait is terhelik! A gondviselés küldhet az országra súlyos csapásokat,­­ de ha ébren leszünk, jókor el­­vehetjük élét a csapásnak, s­­a megmentet­tek hálája mellett anyagi sorsa is jobb lesz a népnek, s általa az államnak ; — de az a csapás, mely tisztán az állam hanyagságán sarjazott fel, — nem csak seb, de örök gya­lázatnak is marad ! K. Papp Miklós, míg az átalános egészségi viszonyokban határozott javulás nem fog bekövetkezni. — A romániai vasúti csatlakozás tárgyá­ban azt írják Bukarestből, hogy a kormány a kö­zelebb megnyitandó kamra előtt ismét szőnyegre hozza az ügyet. A romániai kormány állítólag né­mely engedmények árán biztosította magának a többséget. Az ellenzék egy része ugyanis a Ma­gyarországgal kötött előleges egyezmény némi vál­toztatását kívánja, de ezekbe a magyar-osztrák monarchia bizonyosan bele fog egyezni, ha Romá­nia hozzájárul a brassói csatlakozáshoz. Igazságügyi enquete. Az igazságügy­miniszter a jövő hó folyamában egy szűkebb­ kö­rű igazságügyi tanácskozmányt fog összehívni, mely elé a készen levő törvényjavaslatokat fogja megvi­tatás végett terjeszteni. E törvényjavaslatok közt fog lenni a büntető codex, valamint az újó­lag átdolgozott büntető perrendtartá­sa.­­ A keleti marhavész elfojtására vonat­kozó intézkedéseknek korszerű rendszeresítése te­kintetéből a kereskedelemügyi minisztériumban munkálatba vett törvény tervezete elkészült. Ezen úgy nemzetgazdászati, mint nemzetközi forgalmi érdekeinket közelről érintő törvény tervezetének végleges megállapítása czéljából dr. Zichy József miniszter úr személyes elnöklete alatt f. é. sept. hó 25-én megtartandó bizottsági tárgyalásokban való részvételre, a minisztériumbeli közigazgatási és szakegyéneken kívül meghivattak : Kiss Miklós Jászkun kapitány, Pogány György Felső- F­ehér megyei főispán, Berzeviczy Ed-KepViSeiU es Orsz. gtn­. tgjiv.ii UIV.1UUU, »viji. kw zsef orsz. képviselő, Tormay Béla, a debreczeni gaz­dasági felsőbb tanintézet igazgatója, Heitzmann Már­ton nyugalm. orsz. állatorvos a bel- és igazságügyi miniszterek küldöttjei, valamint a buda­pesti ke­reskedelmi és iparkamarának, az állati és nyers­termény kereskedésben szakavatott küldöttje. TARCZA: Adatok Bem tábornok magán jelleméhez forradalmunk (Folytatás.) Áthozatal: 928 frt 44 kr. Márczius 19-én. A haszonbérlőnének érji szál­lásért és gazdálkodásáért 30 frt. 19- én. Cselédségnek 5 frt. 20- án. Feketehalomnak és Brassónak beveré­­sekor a szegényeknek 10 frt. 21- én. Zenészeknek 20 frt. 21. Egy disznóért 8 frt. 21. Varrónénak 160*) frt 20 kr. * 20 *) Ez csak varrási dij, miről külön eredeti számla van kezei közt, s az igy hangzik : A tábornok urnak megrendelt fejérnéműek jegyzéke • 9 darab finom ingért 10 frtjával 90 frt. 12 darab finom rumburgi gyolcs-Zsebkendő 12 forint. Egy útitáska 3 frt. Finom rumburgi vászon lábravalókért 40 frt 20 krajczár. A komorniknak 3 ing 9 frt. Tábornoknak selyem rangjel ára 7 frt. Selyem nyakkendő 5 frt. összesen: 166 forint 20 kr. Aláírva B . . . m. k. 21. Fejérnémüért és gyolcsért 200 frt. 22- én. Gött nyomdásznak a kézi Bajtóért 500 forint. 23- án. Hírlap: előfizetésre 20 frt. 23. Az oláh határra küldött kémnek 20 frt. 24- én. Négy városi lovasnak különböző meg­bízások eligazításáért 3 napra 20 frt. 24 én. A cselédségnek 10 frt. 24. A czédula-hordónak 2 frt. 24. Csáy a főtanya tiszteinek 9 frt 20 kr. 24. Bor a főtanya tisztének 4 frt. 24. Nyomtatási költségekre 17 frt 44 kr. 24. 1000 frtos bankjegy elváltásáért 5 frt 24. A kocsisnak a s.-szentgyörgyi útért 8 forint. 24. Az inasnak S.-Szentgyörgyön 10 frt. 24. A péterfalvi előfogatosnak 1 frt. 24. A vledényinek 1 frt 20 kr. 24. Postakocsiért 5 frt 15 kr. 23. Borravalóra 1 frt. 25- én. Fogarasban a szolga személyzetnek és bérlőnek 15 frt. 25. Az előfogatos parasztnak 1 frt. 25. Szkoréban a vendégfogadósnak 10 frt. 25. A házi szolgának 1 frt. 25. Brassóban a nyergesnek a bőröndért és két szijjért 15 frt. 25. Az asztalosnak a kézi sajtó tokjáért 17 forint. 25. A bepakolásért 1 frt. 25. Rosnyón a főhadiszállásért 16 frt 50 kr. 25. A vledényi előfogatos parasztnak 2 frt. 25. Kávéért, czukorért — frt — kr. 26-án. Bergou kapitánynénak szekere kártérí­tésében 100 frt. 26. Előfizetésre 500 frt. 26. A tábornok leányának útiköltségre 60 forint. 26. Keztyüért 1 frt 20 kr. 26. Margan grófnénak 20 frt. 26. Két fogolynak 10 frt. 26. Jánosnak a mosóné részére 5 frt. összesen: 2672 frt 33 kr. Itt a nagybecsű költségjegyzék megszakad. Megszakadottnak azért mondom, mert épen az iv alján végződik, aláírás nincs, de mint a Kurtz An­tal saját kezeírása, mit kézirati műveiből jól is­merek , nagybecsűnek is ítélem azt, mert a míg egyszerű száraz tételei mind igaz tartalmúak, ad­dig e tartalom Bemnek úgy magán mind hadve­­zéri jelleméhez a legszebb vonásokat szolgáltatja. Csoportosítsuk egy kissé őket. Pontos számadást vitel költségeiről —kezdjük ezen, mint fődolgon; naponta a legkisebb szük­séget is följegyezteti: szállását, ételét, italát, a szolgálatot és fuvarozást mindig, mindenütt fizeti, nem pazaron, de nem is fösvényen; honfitársainak csak egyszer juttatott segélyt, de magyar, oláh és szász parasztosnak gyakran ; jó katonáit soron kívül is gazdagon jutalmazza meg; a foglyok iránt nemes részvéttel viseltetik s bőkezűen ad ajándé­kot nekik, a hírlapkiadóknak kedves lapjaikra elő­fizet ; a mire szüksége van s a mit magának meg­rendeltet, megfizeti utolsó fillérig ; házigazdáival s a cselédséggel mindenütt feltűnő előzékenységgel bánt, s jutalom nélkül semmi fáradságot nem hagy; kémkedésre aránylag keveset költ, bizonyítja a hónapi kiadása, hogy nem fizetett egyének érte­sítették őt az ellenség állásáról, hanem a népnek volt benne bizalma, szelíd, emberies bánásával nyerte meg ő a hon lakossainak szivét és rokon­­szenvét. Azonban hadd mondjak el mármost némie­ket e kép kiegészítéséül, mint szemmel látó tanú. Azután, hogy közlegényi szolgálatom 6-ik hónapjában Piskinél tisztté lettem, alkalom nyílt számomra is a tiszti tanácskozásokban részt venni, sokszor láttam őt szemtől szemben, hallottam nyi­latkozatait, s úgy tapasztaltam, hogy e nemes férfit egyedül a szabadság szeretete lelkesítette, hogy ő hazánk függetlenségi szent harczának ön­zetlen és ambitio nélküli hive volt, hogy a kor­mány meghagyásait készséggel teljesítette a csa legyőzött belső elleneinkkel kívánt kimélőbben bánni, mint mi, azért, mert - úgymond­ -azok honfitársaink, a bécsi Camarilla vezette rész útra . A cholerajárvány áldozatainak száma az egész országban a hivatalos kimutatások sze­rint September 1-jéig 107,000-et tett. E hó eleje óta a járvány országszerte tetemesen, sok helyen rohamosan kezd ugyan szűnni, és így remélhető, hogy a fenti roppant szám nem fog már többé jelentékenyen szaporíttatni, de a járvány helyét most veszélyes lázak foglalják el, melyek szintén nagy pusztításokat tesznek. Ez utóbbi oknál fogva a kor­mány a ,P. N.“ szerint azon tervet tette megfon­tolás tárgyává, nem lenne czélszerű a kiküldött járványorvosokat eddigi hatáskörükben meghagyna LEVELEZÉS Karlsbad, sept­. 10-én 1873. Ha megengedi ön, a curiosum kedvéért el­beszélem utazásomat Kolozsvártól Karlsbadig. A sok vasúti hirdetéseknek hitelt adva, azon számí­tással indultam el, hogy jegyet vettem Bécsig és vissza 29 frt 40 kr, tehát Bécsig 14 frt 70 kr, holott más vonattal Bécsig kellett volna fizetni 25 frt 70 krt, tehát a feljövetelnél megmarad 11 frt. A rendes vonat érkezése Bécsbe 6 óra 5 percz, az olcsó vonaté pedig 6 óra 45 perc­ reg­gel, e szerint én a 7 órakor indulandó gyorsvo­nattal tovább utazhatom Karlsbadba. Kolozsvárról elindultunk e hó 6-án reggel 5 órakor. Nagyon sokan nem voltunk, de elegen arra, hogy minden kocsi­ osztályba ötön haton legyünk. Nagyváradon szaporodtunk, még ez csak ment, de megérkezve Püspökladányba, ott­ már annyi nép

Next