Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-09-27 / 221. szám

Vil. évfolyam. 221. szám. Kolozsvárit, szombat szeptember 27. 1873. POLITIKAI NAPILAP, előfizetési feltételek. Egész évre .............................16 ft. U kr. Félévre . ......................................... . Egy negyedre........................ ” “ » Egy hónapra ....................... 1 a w­e­b­ tS “2 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lycenmi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-h&z. P­En “ HIRDETÉSI DIJAK Cr rS--------------------------------------------------------Fn Ötször has&bodott Bor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. NYILTTÉR bélyegilleték. ■erőnként, vagy annak helye 15 kr. Nagy hirdetéseknél Reclamok: rrt "kedvezmények. ^ hhrffttérbe soronként 1 tt. ^_________ _* KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 26. Nagy botlás. Denique a bureaakrata nem tagadhatja meg magát. A legtöbb jóakarattal és lojali­­tással a miniszterek közzül Szlávy viseltetik az országgyűlés és pártok iránt és viszont ezek iránta. De fájdalom, sokszor úgy elárulja azt, hogy bureauban nevekedett fel, hogy az ember vissza nem folythatja rászólását, így közelebbről, midőn az országos népgyülés ha­tározatait a bankügyben, annak küldöttsége kérelem alakjában átadta neki, ennek adott válaszában oly szavakra fakadt, melyek egy alkotmányos miniszter szájába épen nem va­lók.­­ Legelőször is azon kezdé, hogy kijelenté, miszerint a „bankügy nem népgyűlés elé va­ló.“ E meglepő nyilatkozatban a petitionális jog illetékességét tagadta meg Szlávy a bank­ügyben, egy oly ügyben, mely nem csak az ország anyagi érdekeivel szoros összefüggés­ben van, de minden egyes polgárnak zsebét érdekli. Mert az osztrák­ bank zsarnokoskodá­­sát és zsarolását és úgy érzi legalább köz­vetve (a hitelszorultságban és drágaságban) minden polgár, mint az egész ország. Hogy pedig a valuta­­ rosszasága országos csapás, azt szomorúan érzi az utolsó napszámos is. 11­0 ügyről azt mondani, hogy „nem népgyű­­lés elé való“ — annyi, mint azt mondani, hogy egyátaljában népgyűlések ne legyenek; a polgárok ne politizáljanak; közügyeikkel ne törődjenek, annál kevésbé nyilvánítsanak vé­le­m­é­n­y­t. Mert, ha a bankügyben meg van tagadva a népgyűlés petitionális illeté­kessége, akkor általában minden politikai ügy­ben tagadva van az és ez az alkotmányosság megölése lenne. Jól jegyezzük meg a dolgot: a népgyű­­lés nem tervekkel, nem tanácsokkal állott elő , hanem egyszerűen megsürgette a bank­ügyét — egy kérelem alakjában. Már­pedig kérni mindenkinek, mindent szabad egy szabad országban, úgy látszik Szlávy ezt sem tudja. Azt mondá továbbá Szlávy, hogy ha Si­monyi beszédére válaszolni akarna, annak má­sutt lenne helye. Ez nevetséges dolog! A nép­gyűlés küldöttsége nem azért ment a minisz­terhez, hogy megtudja, hogy ez mit mond Simonyi beszédére; nem is kért tőle senki erre választ, hanem a népgyűlésnek, mint ösz­­szességnek petitióját adták át; a küldöttség ennek átvételére kérte Szlávyt és nem arra, hogy polemizáljon Simonyi ellen. Tehát ok nél­­kül való fenyegetés és dologra nem tartozó hetvenkedés volt Szlávy beszédének e­z a része.­­ De mindennél rosszabb az, hogy Szlávy beszéde folyamában kijelenté, miszerint ők ad­dig is megtettek mindent, a­mit „jónak“ lát­tak a bankügyben és ezentúl is meg fognak tenni, semmiféle népgyűlés sürgetésére szük­ség nincs. Szlávy e nyilatkozatát a tények különös világításba helyezik. Mert, ha a Szlávy­­kormány „semmit" tart „jónak“ tenni a bankügyben, akkor Szlávynak igaza van, de akkor miért állnak az ország élére, ha leg­életbevágóbb érdekeit a­n­y­n­y­i­r­a ignorálják ? Ha nekik az a fogalmuk bankügyi kötelessé­geikről, hogy semmit se tegyenek és hagyják az országot egy idegen bank által zsaroltatni, akkor rosz szolgálatot tesznek az országnak. Mert az tény, hogy a Szlávy-kormány egy lépéssel sem vitte előbb a bank ügyét. Ha te­hát ezzel az eredménynyel a kormány elnöke annyira meg van elégedve, hogy nem érzi szükségét még a nemzet támogatásának sem, akkor a fontos ügyet oly bureaukratikus szem­pontból tekinti, annyira kicsinyli, hogy állás­pontja sem az alkotmányosságnak, sem ha­zánk érdekeinek meg nem felel. Ily nézpont­­tal legjobb­­ a kormányról lelépni. Ha pedig (a­mint hisszük) Szlávy maga is elégedetlen az eddigi eredménynyel a bank­ügyben , akkor be kell ismernie, hogy eddig vagy nem volt elég ereje ez ügynek nagyobb sikerrel való tárgyalásához, vagy ez erőt nem használhatta eléggé fel a körülmények miatt. Bármely eset áll, mindkettőben a kormány legbiz­tosabb segítsége abban található fel, ha nem csak a kormány és az ország­gyűlési pártok, de maga az ország lakossága lyucskák, mezei és kerti virágok, továbbá színes márga darabok dühös zápora borítja, mit ők ud­variasan „édes étekének neveznek. Foglald ezt mind egybe, s némi fogalmad lehet a Rómában tartatni szokott nagykeddi Carnevalról. Ez egy szokatlan látványt nyújt. Sokszor le­írták már ezt jól, rosszul, részrehajlatlanul, de minden újabb tapasztalatnak meg van érdeme, ha hűen beszéltetik el, és az én rajzomnak meg lesz legalább azon jó oldala, hogy ha leend, mert min­den szint és körvonalt úgy adom, a­milyennek lát­tam, nem pedig miként értesítettek előre, hogy mi­lyennek fogom találni. Szerencsénkre a Corso nevű hosszú utcza kö­zepe táján egy erkélyen találtunk helyet, honnan mindent láthattunk és hallhattunk. Figyelmünket egy részről a Piazza del Popolo, hol a nemsokára versenyzendő berber lovak számára korlátok van­nak emelve, másrészről a Piazza di Venezia köti le. Az idő délutáni négy óra felé jár, és az „idő­töltés” legmagasabb fokát érte el. A római mar­­chesa házáig tett utunkban, kinek vendégszerető erkélye fogadott be bennünket ez alkalommal, szá­mos carnevali kalandban részesültünk. Kal apám és kabátom vastagon el volt lepve a körülfekvő abla­kokból kiváló ügyességgel irányzott liszt által, s társaságunkból egy hölgy érzékeny ütést kapott arczára egy vidám maszktól, ki a közelből tele­­kézzel dobta rá a lisztes confettit. Míg menedék­helyünkig elérkeztünk, egész utunkban gipsgolyócs­­kák zápora dob­ta el kalapunkat és vállainkat, és annyi kellemmel mutattuk be magunkat háziasszo­nynál tömegesebb nyilatkozatokban bizonyítja be, hogy érzi az ügy megoldásának égető szükségét. Ilyen nyilatkozat volt a Szt. István­­napi nagy­gyűlés. Hogy azon mit beszéltek, az másodrangú kérdés ; elég, hogy csakis azt határozták, hogy megkérik a kor­mányt az ügy sürgető megoldására. Ez bi­zony nem biosphemia; ez nagyon békés tün­tetés, mely inkább a kormány segítségére, mint akadályára van. Igaz, hogy önálló nem­zeti bankot kértek , de hisz azt ígérte a jobboldal és a kormány folytonosan. Miért viselte hát Szlávy magát oly meg­vető és alkotmányellenes módon a küldött­séggel szemben ? Elképzelni sem tudjuk. De határozottan rászaljuk azt minden esetben. H. S. — Körrendelet az összes kir. törvényszékek­nek és járásbíróságoknak. Tudomásomra jévén, hogy némely biróságok azon pénzbírságokat, me­lyeknek hováforditásáról a törvény nem rendelke­zik, az 1870- évi ápril hó 25-én 2470. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet ellenére, nem az államkincstár javára rendelik fordittatni, — az 1872. évi szept. hó 7-én 27.834 sz. a. kelt igaz­ságügyminiszteri rendelet kapcsán, ismételve felhí­vom a (czimet), hogy mindazon bírságokat, me­lyeknek hováforditásáról a törvény nem rendelke­zik, a hivatkozott rendeletek értelmében, az állam­kincstár javára fordítsák. Budapesten, 1873. évi sept. 17-én Dr. Pauler Tivadar, s. k. J­egyzébe kötő, 1 drót kötő kosár. Sándor Józsefné, Papolcz, 2 frizsa tállal. Csia Ferenczné, Papolcz, 2 szervét. Özv. Kis Ferenczné, Papolcz, 1 törölköző-kendő. Imre Zsigmondné, Papolcz, 1 takaró ruha. Uras Józsefné, Papolcz, 1 takaró­ ruha. Imre Katalin, Papolcz, 1 pár strimfli kötő hímzés. Imre Györgyné, Papolcz, 1 pohár. Szabó Mózesné, K.­Vásárhely, 1 kis gyalulás-kosár. Nagy Lajosné, K.-Vásárhely, 1 hímzett kép rámában. Szabó Róza, K.-Vásárhely, 1 hímzett kép rámában, 1 chiffon corsette. Szabó Vilma, K.-Vásárhely, 1 toalett darab. Tóth Mari, K.-Vásárhely, 1 gyümölcsöt ábrázoló kép. Pócsn Iza, Petelnek, 1 olvasó-könyvtartó. Csüdör Poli, Lukács Lászlóné, Nyújtod, 1 divány-párnára való. Thuri Gergelyné, Tamásfalva, 1 névjegytartó, 1 bib­ét tartó, 1 könyvtartó, 1 legyező, 1 deadern fésű. Geréb Lászlóné, Imecsfalva, 1 karperecz. Ször­esei Elekné, Szörcse, 1 emlékpénz. Pócsa Flóra, Peselnek, 2 gyöngy-kosár, 1 fából faragott kosár, 1 fából faragott könyvtartó, 4 drb. gyertya rózsa. Pócsa Gizella, Peselnek, 1 tábla pipa-szoritó dal, 4 drb. butor-sonnert. Pócsa Jánosáé, 4 német re­gény, 1 zöld kő­ tál, 1 kalangya len. Benkő Pálné, K.­Vásárhely, 1 varró eszköz-tartó. Kovács Mari, K.-Vásárhely, 1 óra-tartó. Benkő Dánielné, K.-Vá­sárhely, 1 hímzett kép. Thuri Gergelyné, Tamás­falva, 1 üveg sörbet befőtt. Gyárfás Lajosné, Za­­­­bola 1 kép hajmunka, 1 üveg szilva-befőtt. Er­délyi Eliza, K.-Vásárhely, 1 virágos fali kosár-gya­­lulás, 1 kártyán óra tartó. Fejér Bogdán, K.-Vásár­hely, 1 üveg bor-eczet, 1 üveg málna-befőtt. Pó­csa Iza, Peselnek 1 pár hímzett komod topán. Fe­jér Mari, K.-Vásárhely, 1 kulcs-tartó. Fitzus Már­tonná, 1 album, 1 czukor-tartó. Császár Lukácsné, 1 üveg málna-szirup. Mirese Ferenczné, Zágon, 1 csokor virág, 1 hárász-tácza. Henter Józsefné, 1 levéltartó-kosár. Gál Dánielné, K.-Vásárhely, I „Battyáni” kép. (Foly. köv.) TARCZA, nn mmn&i hosaísos. (All The Year Round.) (Folytatás.) II. A Corso egy erkélyéről. Képzelj egy hosszú, inkább keskeny utczát magas házaival, melyeknek minden emeletén az ablakok és erkélyek számtalan emberfővel vannak megrakva, és többnyire veresszinü szövetekkel tele aggatva, a kocsiút csillogó sárga homokkal van hintve, felül apró felhőkkel tarkázott kék ég te­rül el, mi egy olaszországi tavasz délutáni fényét árasztja szét; képzeld, hogy Cremer játékszer­boltjában a nevetséges férfi- és nőalakok élnek, adj hozzájok egy rakás a mai kosmopolita öltöny­ben mozgó halandót, továbbá lásd el magad szá­zakra menő minden kigondolható alakú és nemű járművet: a finom kocsitól kezdve, a nyomorék egy lovas gigig, a magas sveiczi b­alettől, mely kerekeken nyugvó felszerelt hajóhoz hasonlít, a bérkocsiig, melyen ló és kocsi fehér vagy színes vászonnal van fedve. Küld el ezen tarka tömeget, hogy a hossza ut két oldalán alá s fel­sétáljon oly sebessen vagy lassan, miként a tömeg változó sűrűsége megengedi, míg a levegőt folytonos meny­­dörgésszerű­ zsibaj tölti be, melyhez hasonlót csak a londoni szinház karzata ajtajánál hallottam az Ökölviadal estvéjén. A tömeget folytonos gips go­azon tárgyaknak, melyeket a háromszéki le­­ány-árvaház javára f. évi szept. 7-től 11-ig Kézdivásárhelyt, rendezett női tárlatra k­i­­sorsolás végett egyesek ajándékoz­ni szívesek voltak, s melyekért az árvaház nevében őszinte köszönet nyilvánittatik. Babos Endréné, K.-Vásárhely, 1 toallett stb. Pünkötti Anna, Torja, 1 pár arany hímzésű ko­­mod-topány, 1 komod-sapka. Tompa Mari, Kisbo­­rosnyó 1 dohányos zacskó, 1 gyöngy­ tálcza, 1 hím­zés diványpárnára. 1 pohár, 1 findzsa tállal; id. Tompa Miklósné, Kisborosnyó, 1 pohár, 1 porczel­­lán czukortartó, 2 koszorú foghagyma. Tompa An­na, Kisborosnyó 4 pár strimfli, Zathureczki Fe­­renczné, Papolcza, 1 koszorú veres hagyma, 1 vi­­r­ágpohár, 5 findzsin tállal, 1 legyező, 1 pár strimfli­ngünk salonjában, a mennyi malomporos öltönyünk­től és összekuszált hajzatunktól kitelt. De úgy látszott, hogy ez még csak kezdete volt a tulajdonképeni Corso-mulatságnak. Oly vi­dámak ezen déli népek ! Azt hiszem azonban, hogy határtalan mennyiségű márpaliszttel Little Ped­­lingtont is ily vidámmá tudnám tenni, jóllehet, hogy lakói nagyon is komor szigetlakók, s mint általánosan ismeretes a spleen áldozatai, s ki fogja őket ebben megakadályozni, a legcsekélyebb felhí­vásra készek magukat felakasztatni ; de ha csak­ugyan megkísérteném, akkor­­ Little Pedlington hihetőleg inni menne. Ez a dolog bibéje! Ezen római vngadozók a szó teljes értelmében józanok, s szomjukon felül egy csepp szeszes italt sem vesz­nek magukhoz, mely életek, vagy valamely tagjuk­­ra nézve veszélyes lehetne. Igaz, hogy a marchesa szája egy kissé el volt éktelenítve egy előbbi napon nyert daganat miatt, midőn valaki nagyon is hevesen bocsátott rá egy marok confettit. Vér is folyt, mondá ne­künk, „de igen kevés,“ s néha érdemes elviselni egy kissé roncsolt ajkat azon pompás gyönyörök kedvéért, melyeket a Carneval nyújt. Az ablakok­ból és erkélyekről letekintők legtöbbje sodrony állarczokkal volt ellátva, s ezen elővigyázattal az­tán élvezhetjük a boszantásokat s szabadon része­síthetünk bennök másokat. Az erkély hosszában a vas rácsozathoz hosz­­szu, keskeny és cocfettivel töltött láda van erő­sítve, s benne hosszunyelü lapátok, melyekkel igen messzire lehet szórni. Confetti hullott záporként — .■ .íj srns-mmmmmmmmmmmmm a felettünk levő ablakokból, jobbról és balról rézsút confettit szórtak mindenfelé, s a liszt vastagon bo­rította el máris fehér kabátainkat. Alant az utcza kövezetét confetti réteg bo­rítja, mely az ezer meg ezernyi lábnyom által egy tömeggé tapodtatik össze. Virágcsokrok repülnek a Corson keresztül erkélyről erkélyre, melyek ud­varias hajlongás és nevetés közt fogadtatnak, vagy ha eltévesztik czéljukat, az utcza kövezetére esnek, hol érettük a piszkos fehér porban a lovak lábai közt egymást tépik az utcza-gyerekek. Minden át­menő egy-egy molnárhoz hasonlít, úgy be van hint­ve fehér porral, s élénk confetti-tűz tartatik fenn a kocsikról valamint az erkélyekről és ablakokból. Az utczán alá s fel, a­mennyire szemünk hathat fehér felhőket, vagy gőzoszlopokat a szövő vetélő­­jéhez hasonló gyorsasággal látunk a Corson keresz­tül repkedni. Most egy zöld dominóba öltözött, maskokkal telt szekér vodul át, kik az előttük álló nagy ko­sarakból erélyesen szórják a confettit. Utánuk egy csomó véres dominó következik fekete álarc­czal és szarvakkal, úgy, hogy hirtelen daemonoknak le­hetne őket tartani. Ezután egy hajó négy kereken csikorogva halad el, s ez oly legénységgel van el­látva, milyeket csak nállunk a karácsoni néma­játékban láthatni. A hajós társaság nyomába egy egy bizarre alakú fogat halad, mely egy régi mű­­vt bérkocsiból áll, (az olvasó elképzelheti, hogy mily pusztult állapotba kell egy ilyen járműnek jutnia, mielőtt egészen szolgálaton kívüli állapot­ba helyeztetnék), ez elé három kis ló volt fogva. A székelytörténeti pályagyalapról XXVI. ik közlemény E gyönyörő felhívásnak eredménye a fen­­nebbi küldemény, de még van e czélra be nem fi­zetett gyűjtés, így — tudtom szerint — Szabó Barnabás Bihar vármegyébe kirendelt orvos úrnál van 50—60 forint, Kassai Ágost orvos növendék is gyűjtött, gyűjtöttek mások is, a­miről személyes tudomásom van, a­kiket tisztelettel kérek meg a siető beküldésre. Azt hiszem, csak egynek — ket­tőnek nem fizetése oka a késedelemnek, de az ilyenekért az egész gyűjtést nem kell hónapokig hevertetni, különben is én ez ügyet még augusz­tus 6-án bevégez­ni, az értekezletet megtartani, a a hozzám begyűlt pénzekről teljes nyilvánosság

Next