Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-09-27 / 221. szám
Vil. évfolyam. 221. szám. Kolozsvárit, szombat szeptember 27. 1873. POLITIKAI NAPILAP, előfizetési feltételek. Egész évre .............................16 ft. U kr. Félévre . ......................................... . Egy negyedre........................ ” “ » Egy hónapra ....................... 1 a web tS “2 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lycenmi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-h&z. PEn “ HIRDETÉSI DIJAK Cr rS--------------------------------------------------------Fn Ötször has&bodott Bor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. NYILTTÉR bélyegilleték. ■erőnként, vagy annak helye 15 kr. Nagy hirdetéseknél Reclamok: rrt "kedvezmények. ^ hhrffttérbe soronként 1 tt. ^_________ _* KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 26. Nagy botlás. Denique a bureaakrata nem tagadhatja meg magát. A legtöbb jóakarattal és lojalitással a miniszterek közzül Szlávy viseltetik az országgyűlés és pártok iránt és viszont ezek iránta. De fájdalom, sokszor úgy elárulja azt, hogy bureauban nevekedett fel, hogy az ember vissza nem folythatja rászólását, így közelebbről, midőn az országos népgyülés határozatait a bankügyben, annak küldöttsége kérelem alakjában átadta neki, ennek adott válaszában oly szavakra fakadt, melyek egy alkotmányos miniszter szájába épen nem valók. Legelőször is azon kezdé, hogy kijelenté, miszerint a „bankügy nem népgyűlés elé való.“ E meglepő nyilatkozatban a petitionális jog illetékességét tagadta meg Szlávy a bankügyben, egy oly ügyben, mely nem csak az ország anyagi érdekeivel szoros összefüggésben van, de minden egyes polgárnak zsebét érdekli. Mert az osztrák bank zsarnokoskodását és zsarolását és úgy érzi legalább közvetve (a hitelszorultságban és drágaságban) minden polgár, mint az egész ország. Hogy pedig a valuta rosszasága országos csapás, azt szomorúan érzi az utolsó napszámos is. 110 ügyről azt mondani, hogy „nem népgyűlés elé való“ — annyi, mint azt mondani, hogy egyátaljában népgyűlések ne legyenek; a polgárok ne politizáljanak; közügyeikkel ne törődjenek, annál kevésbé nyilvánítsanak véleményt. Mert, ha a bankügyben meg van tagadva a népgyűlés petitionális illetékessége, akkor általában minden politikai ügyben tagadva van az és ez az alkotmányosság megölése lenne. Jól jegyezzük meg a dolgot: a népgyűlés nem tervekkel, nem tanácsokkal állott elő , hanem egyszerűen megsürgette a bankügyét — egy kérelem alakjában. Márpedig kérni mindenkinek, mindent szabad egy szabad országban, úgy látszik Szlávy ezt sem tudja. Azt mondá továbbá Szlávy, hogy ha Simonyi beszédére válaszolni akarna, annak másutt lenne helye. Ez nevetséges dolog! A népgyűlés küldöttsége nem azért ment a miniszterhez, hogy megtudja, hogy ez mit mond Simonyi beszédére; nem is kért tőle senki erre választ, hanem a népgyűlésnek, mint öszszességnek petitióját adták át; a küldöttség ennek átvételére kérte Szlávyt és nem arra, hogy polemizáljon Simonyi ellen. Tehát ok nélkül való fenyegetés és dologra nem tartozó hetvenkedés volt Szlávy beszédének ez a része. De mindennél rosszabb az, hogy Szlávy beszéde folyamában kijelenté, miszerint ők addig is megtettek mindent, amit „jónak“ láttak a bankügyben és ezentúl is meg fognak tenni, semmiféle népgyűlés sürgetésére szükség nincs. Szlávy e nyilatkozatát a tények különös világításba helyezik. Mert, ha a Szlávykormány „semmit" tart „jónak“ tenni a bankügyben, akkor Szlávynak igaza van, de akkor miért állnak az ország élére, ha legéletbevágóbb érdekeit anynyira ignorálják ? Ha nekik az a fogalmuk bankügyi kötelességeikről, hogy semmit se tegyenek és hagyják az országot egy idegen bank által zsaroltatni, akkor rosz szolgálatot tesznek az országnak. Mert az tény, hogy a Szlávy-kormány egy lépéssel sem vitte előbb a bank ügyét. Ha tehát ezzel az eredménynyel a kormány elnöke annyira meg van elégedve, hogy nem érzi szükségét még a nemzet támogatásának sem, akkor a fontos ügyet oly bureaukratikus szempontból tekinti, annyira kicsinyli, hogy álláspontja sem az alkotmányosságnak, sem hazánk érdekeinek meg nem felel. Ily nézponttal legjobb a kormányról lelépni. Ha pedig (amint hisszük) Szlávy maga is elégedetlen az eddigi eredménynyel a bankügyben , akkor be kell ismernie, hogy eddig vagy nem volt elég ereje ez ügynek nagyobb sikerrel való tárgyalásához, vagy ez erőt nem használhatta eléggé fel a körülmények miatt. Bármely eset áll, mindkettőben a kormány legbiztosabb segítsége abban található fel, ha nem csak a kormány és az országgyűlési pártok, de maga az ország lakossága lyucskák, mezei és kerti virágok, továbbá színes márga darabok dühös zápora borítja, mit ők udvariasan „édes étekének neveznek. Foglald ezt mind egybe, s némi fogalmad lehet a Rómában tartatni szokott nagykeddi Carnevalról. Ez egy szokatlan látványt nyújt. Sokszor leírták már ezt jól, rosszul, részrehajlatlanul, de minden újabb tapasztalatnak meg van érdeme, ha hűen beszéltetik el, és az én rajzomnak meg lesz legalább azon jó oldala, hogy ha leend, mert minden szint és körvonalt úgy adom, amilyennek láttam, nem pedig miként értesítettek előre, hogy milyennek fogom találni. Szerencsénkre a Corso nevű hosszú utcza közepe táján egy erkélyen találtunk helyet, honnan mindent láthattunk és hallhattunk. Figyelmünket egy részről a Piazza del Popolo, hol a nemsokára versenyzendő berber lovak számára korlátok vannak emelve, másrészről a Piazza di Venezia köti le. Az idő délutáni négy óra felé jár, és az „időtöltés” legmagasabb fokát érte el. A római marchesa házáig tett utunkban, kinek vendégszerető erkélye fogadott be bennünket ez alkalommal, számos carnevali kalandban részesültünk. Kal apám és kabátom vastagon el volt lepve a körülfekvő ablakokból kiváló ügyességgel irányzott liszt által, s társaságunkból egy hölgy érzékeny ütést kapott arczára egy vidám maszktól, ki a közelből telekézzel dobta rá a lisztes confettit. Míg menedékhelyünkig elérkeztünk, egész utunkban gipsgolyócskák zápora dobta el kalapunkat és vállainkat, és annyi kellemmel mutattuk be magunkat háziasszonynál tömegesebb nyilatkozatokban bizonyítja be, hogy érzi az ügy megoldásának égető szükségét. Ilyen nyilatkozat volt a Szt. Istvánnapi nagygyűlés. Hogy azon mit beszéltek, az másodrangú kérdés ; elég, hogy csakis azt határozták, hogy megkérik a kormányt az ügy sürgető megoldására. Ez bizony nem biosphemia; ez nagyon békés tüntetés, mely inkább a kormány segítségére, mint akadályára van. Igaz, hogy önálló nemzeti bankot kértek , de hisz azt ígérte a jobboldal és a kormány folytonosan. Miért viselte hát Szlávy magát oly megvető és alkotmányellenes módon a küldöttséggel szemben ? Elképzelni sem tudjuk. De határozottan rászaljuk azt minden esetben. H. S. — Körrendelet az összes kir. törvényszékeknek és járásbíróságoknak. Tudomásomra jévén, hogy némely biróságok azon pénzbírságokat, melyeknek hováforditásáról a törvény nem rendelkezik, az 1870- évi ápril hó 25-én 2470. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet ellenére, nem az államkincstár javára rendelik fordittatni, — az 1872. évi szept. hó 7-én 27.834 sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet kapcsán, ismételve felhívom a (czimet), hogy mindazon bírságokat, melyeknek hováforditásáról a törvény nem rendelkezik, a hivatkozott rendeletek értelmében, az államkincstár javára fordítsák. Budapesten, 1873. évi sept. 17-én Dr. Pauler Tivadar, s. k. Jegyzébe kötő, 1 drót kötő kosár. Sándor Józsefné, Papolcz, 2 frizsa tállal. Csia Ferenczné, Papolcz, 2 szervét. Özv. Kis Ferenczné, Papolcz, 1 törölköző-kendő. Imre Zsigmondné, Papolcz, 1 takaró ruha. Uras Józsefné, Papolcz, 1 takaró ruha. Imre Katalin, Papolcz, 1 pár strimfli kötő hímzés. Imre Györgyné, Papolcz, 1 pohár. Szabó Mózesné, K.Vásárhely, 1 kis gyalulás-kosár. Nagy Lajosné, K.-Vásárhely, 1 hímzett kép rámában. Szabó Róza, K.-Vásárhely, 1 hímzett kép rámában, 1 chiffon corsette. Szabó Vilma, K.-Vásárhely, 1 toalett darab. Tóth Mari, K.-Vásárhely, 1 gyümölcsöt ábrázoló kép. Pócsn Iza, Petelnek, 1 olvasó-könyvtartó. Csüdör Poli, Lukács Lászlóné, Nyújtod, 1 divány-párnára való. Thuri Gergelyné, Tamásfalva, 1 névjegytartó, 1 bibét tartó, 1 könyvtartó, 1 legyező, 1 deadern fésű. Geréb Lászlóné, Imecsfalva, 1 karperecz. Szöresei Elekné, Szörcse, 1 emlékpénz. Pócsa Flóra, Peselnek, 2 gyöngy-kosár, 1 fából faragott kosár, 1 fából faragott könyvtartó, 4 drb. gyertya rózsa. Pócsa Gizella, Peselnek, 1 tábla pipa-szoritó dal, 4 drb. butor-sonnert. Pócsa Jánosáé, 4 német regény, 1 zöld kő tál, 1 kalangya len. Benkő Pálné, K.Vásárhely, 1 varró eszköz-tartó. Kovács Mari, K.-Vásárhely, 1 óra-tartó. Benkő Dánielné, K.-Vásárhely, 1 hímzett kép. Thuri Gergelyné, Tamásfalva, 1 üveg sörbet befőtt. Gyárfás Lajosné, Zabola 1 kép hajmunka, 1 üveg szilva-befőtt. Erdélyi Eliza, K.-Vásárhely, 1 virágos fali kosár-gyalulás, 1 kártyán óra tartó. Fejér Bogdán, K.-Vásárhely, 1 üveg bor-eczet, 1 üveg málna-befőtt. Pócsa Iza, Peselnek 1 pár hímzett komod topán. Fejér Mari, K.-Vásárhely, 1 kulcs-tartó. Fitzus Mártonná, 1 album, 1 czukor-tartó. Császár Lukácsné, 1 üveg málna-szirup. Mirese Ferenczné, Zágon, 1 csokor virág, 1 hárász-tácza. Henter Józsefné, 1 levéltartó-kosár. Gál Dánielné, K.-Vásárhely, I „Battyáni” kép. (Foly. köv.) TARCZA, nn mmn&i hosaísos. (All The Year Round.) (Folytatás.) II. A Corso egy erkélyéről. Képzelj egy hosszú, inkább keskeny utczát magas házaival, melyeknek minden emeletén az ablakok és erkélyek számtalan emberfővel vannak megrakva, és többnyire veresszinü szövetekkel tele aggatva, a kocsiút csillogó sárga homokkal van hintve, felül apró felhőkkel tarkázott kék ég terül el, mi egy olaszországi tavasz délutáni fényét árasztja szét; képzeld, hogy Cremer játékszerboltjában a nevetséges férfi- és nőalakok élnek, adj hozzájok egy rakás a mai kosmopolita öltönyben mozgó halandót, továbbá lásd el magad százakra menő minden kigondolható alakú és nemű járművet: a finom kocsitól kezdve, a nyomorék egy lovas gigig, a magas sveiczi balettől, mely kerekeken nyugvó felszerelt hajóhoz hasonlít, a bérkocsiig, melyen ló és kocsi fehér vagy színes vászonnal van fedve. Küld el ezen tarka tömeget, hogy a hossza ut két oldalán alá s felsétáljon oly sebessen vagy lassan, miként a tömeg változó sűrűsége megengedi, míg a levegőt folytonos menydörgésszerű zsibaj tölti be, melyhez hasonlót csak a londoni szinház karzata ajtajánál hallottam az Ökölviadal estvéjén. A tömeget folytonos gips goazon tárgyaknak, melyeket a háromszéki leány-árvaház javára f. évi szept. 7-től 11-ig Kézdivásárhelyt, rendezett női tárlatra kisorsolás végett egyesek ajándékozni szívesek voltak, s melyekért az árvaház nevében őszinte köszönet nyilvánittatik. Babos Endréné, K.-Vásárhely, 1 toallett stb. Pünkötti Anna, Torja, 1 pár arany hímzésű komod-topány, 1 komod-sapka. Tompa Mari, Kisborosnyó 1 dohányos zacskó, 1 gyöngy tálcza, 1 hímzés diványpárnára. 1 pohár, 1 findzsa tállal; id. Tompa Miklósné, Kisborosnyó, 1 pohár, 1 porczellán czukortartó, 2 koszorú foghagyma. Tompa Anna, Kisborosnyó 4 pár strimfli, Zathureczki Ferenczné, Papolcza, 1 koszorú veres hagyma, 1 virágpohár, 5 findzsin tállal, 1 legyező, 1 pár strimflingünk salonjában, a mennyi malomporos öltönyünktől és összekuszált hajzatunktól kitelt. De úgy látszott, hogy ez még csak kezdete volt a tulajdonképeni Corso-mulatságnak. Oly vidámak ezen déli népek ! Azt hiszem azonban, hogy határtalan mennyiségű márpaliszttel Little Pedlingtont is ily vidámmá tudnám tenni, jóllehet, hogy lakói nagyon is komor szigetlakók, s mint általánosan ismeretes a spleen áldozatai, s ki fogja őket ebben megakadályozni, a legcsekélyebb felhívásra készek magukat felakasztatni ; de ha csakugyan megkísérteném, akkor Little Pedlington hihetőleg inni menne. Ez a dolog bibéje! Ezen római vngadozók a szó teljes értelmében józanok, s szomjukon felül egy csepp szeszes italt sem vesznek magukhoz, mely életek, vagy valamely tagjukra nézve veszélyes lehetne. Igaz, hogy a marchesa szája egy kissé el volt éktelenítve egy előbbi napon nyert daganat miatt, midőn valaki nagyon is hevesen bocsátott rá egy marok confettit. Vér is folyt, mondá nekünk, „de igen kevés,“ s néha érdemes elviselni egy kissé roncsolt ajkat azon pompás gyönyörök kedvéért, melyeket a Carneval nyújt. Az ablakokból és erkélyekről letekintők legtöbbje sodrony állarczokkal volt ellátva, s ezen elővigyázattal aztán élvezhetjük a boszantásokat s szabadon részesíthetünk bennök másokat. Az erkély hosszában a vas rácsozathoz hoszszu, keskeny és cocfettivel töltött láda van erősítve, s benne hosszunyelü lapátok, melyekkel igen messzire lehet szórni. Confetti hullott záporként — .■ .íj srns-mmmmmmmmmmmmm a felettünk levő ablakokból, jobbról és balról rézsút confettit szórtak mindenfelé, s a liszt vastagon borította el máris fehér kabátainkat. Alant az utcza kövezetét confetti réteg borítja, mely az ezer meg ezernyi lábnyom által egy tömeggé tapodtatik össze. Virágcsokrok repülnek a Corson keresztül erkélyről erkélyre, melyek udvarias hajlongás és nevetés közt fogadtatnak, vagy ha eltévesztik czéljukat, az utcza kövezetére esnek, hol érettük a piszkos fehér porban a lovak lábai közt egymást tépik az utcza-gyerekek. Minden átmenő egy-egy molnárhoz hasonlít, úgy be van hintve fehér porral, s élénk confetti-tűz tartatik fenn a kocsikról valamint az erkélyekről és ablakokból. Az utczán alá s fel, amennyire szemünk hathat fehér felhőket, vagy gőzoszlopokat a szövő vetélőjéhez hasonló gyorsasággal látunk a Corson keresztül repkedni. Most egy zöld dominóba öltözött, maskokkal telt szekér vodul át, kik az előttük álló nagy kosarakból erélyesen szórják a confettit. Utánuk egy csomó véres dominó következik fekete álarcczal és szarvakkal, úgy, hogy hirtelen daemonoknak lehetne őket tartani. Ezután egy hajó négy kereken csikorogva halad el, s ez oly legénységgel van ellátva, milyeket csak nállunk a karácsoni némajátékban láthatni. A hajós társaság nyomába egy egy bizarre alakú fogat halad, mely egy régi művt bérkocsiból áll, (az olvasó elképzelheti, hogy mily pusztult állapotba kell egy ilyen járműnek jutnia, mielőtt egészen szolgálaton kívüli állapotba helyeztetnék), ez elé három kis ló volt fogva. A székelytörténeti pályagyalapról XXVI. ik közlemény E gyönyörő felhívásnak eredménye a fennebbi küldemény, de még van e czélra be nem fizetett gyűjtés, így — tudtom szerint — Szabó Barnabás Bihar vármegyébe kirendelt orvos úrnál van 50—60 forint, Kassai Ágost orvos növendék is gyűjtött, gyűjtöttek mások is, amiről személyes tudomásom van, akiket tisztelettel kérek meg a siető beküldésre. Azt hiszem, csak egynek — kettőnek nem fizetése oka a késedelemnek, de az ilyenekért az egész gyűjtést nem kell hónapokig hevertetni, különben is én ez ügyet még augusztus 6-án bevégezni, az értekezletet megtartani, a a hozzám begyűlt pénzekről teljes nyilvánosság