Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-09 / 231. szám

m évfolyam- 2?1. síim. Koowvártt. csattrtSk october 9. 1873. POLITIKAI napilap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. & Égés* évre ..............................16 ft. — kr. Félévre .•..............................8 „ — , Egy negyedre........................4 „ — , ^ Egy hónapra .........................1960 . gr . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: a A lyeeumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. jp Teleki Domokos-ház. .. * 7 . HIRDETÉSI DIJAK Zn utsier hasáboson sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél is kedvezményeférfi űri NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 88 kr. Reklamok: • hrifftsérbe soronként 1t. é vs KOLOZSVÁR, OCTOBER 8. Az ország figyelme ma már a határőrvidék felé irányul. S nem hiában. Oly események folynak le itt, oly dolgokat tapasztalunk, melyek mélyen elszomoritanak. — Egy megnyugtató pontra nem akadhatunk; egy esemény nem fordul elő, melyről elmondhatnok, hogy az a valódi hazafius érzet következménye, — mindenütt izgatás, lázitás. A proklamátiók egymásután következnek; oly proclamátiók, melyek államunk iránti harczra szólítják fel a nemzetiségeket; egy forradalomban izgalmasabb napok nem folynak le, mint itt. Ha azt hirdetik itt széltében, hogy a kormány zsarnoka le kell rontani ; ha azt mondják, hogy a kormány törvénytelen alapon áll ; ha azt hangoztatják : le a magyar uralommal, a nemzetiségek elnyomóival; ha azt mondják, hogy alkotmányunkat el nem ismerhetik s le kell rontani, mégsem ütközik rajta senki, mert a dolog sokkal előbbre haladt, mint hinni lehetne. Fegyverre van itt felszólítva a nép, országunk s a magyar elleni harczra ; nyilt lázadást terveznek s abból ma már titkot sem csinálnak. Vagy mire magyarázzak azon számos felhívást e tekintetben ? Mire czéloznak a határőrvidéki agitátorok a külföldi hatalommal való dicsekvéssel, mit akarnak azzal, hogy a lakosságot egyre zaklatják s ezen eszméknek nyilt propagandát alkottak? Ám olvassa el bárki a román és szerb sajtó terén napvilágot látott közleményeket, megbotránkozva igazat fog adni nekünk. Igaz, hogy most a határőrvidék a választások izgalmas napjait éli, igaz az is, hogy e napok nem oly csendes természetűek, mint a többiek. De választásoknál elvek harczolnak, elvek állanak egymással szemközt; itt pedig nemzetek küzdenek véres harczot egymással szembe; nemzetek fenik fogaikat egymásra s az állítólag veszélyeztetett önlétért nemzetiségek köszörülnek fegyvert! Ki biztosit minket arról, hogy egy szép napon nem tűzik ki a lázadás zászlóját? Ki biztosít, hogy a felzaklatott nép nem ragad fegyvert, lerombolandó itt mindazt, mit a izgalom összealkotott ? Mit érünk mi vele, ha szárazon registráljuk az itt folyó szomorú eseményeket; ha szárazon elmondjuk a véres Jharezra felhívó proklamatiók tartalmát ? ha összetett erővel nem működünk oda, hogy államunk ezen része megnyerje azon nyugalmat, mely a békés munkára mélhatlanul megkívántatik. Vagy nem ad a törvény kezünkbe fegyvert ezen agitátorokkal szemben ? Az alkotmányunk ellen elkövetett merényleteket nem torolhatjuk e meg ? nem szoríthatunk e már bárkit is a törvény és jog iránti tiszteletre ? Mit tett a kormány ezen törekvésekkel szemben? Tett e lépést, hogy az agitátorok s a sajtó visszatartsák magukat azon munkától, mely szomorú következményekkel bírhat államunkra nézve ? Egy pár gyűlést feloszlatott, egy közlöny ellen sajtópert indított, ez minden, amit elkövetett a törvény tisztelete végett. De ott, hol jótékonyan működhetnek, az agitátorök ellen nem lépett fel — csak szabadon mozognak, ezeknek minden szabad! Igaz, hogy a kormánypárt sem áll hátra ; e párt is hatalmasan dolgozik a kedélyek felizgatására, hogy jelöltjeit keresztül vihesse ; a határvidéki mozgalmak a kormánypárt törekvéseinek ellenhatása ! Mit akarhat e párt ily után ? Herostatesi győzelmet akar e kivívni ? Teheti, mert hatalmában van ! Mért nem engedett itt szabad menetet a pártalakulásoknak, mért tukmálja elveit erővel a határőrvidékre? mért kényszeríti e lakosságot a végletekre? Ily eljárás mellett természetesen a nemzetiségi agitátorok ellen nem lehet fegyver, mert mindenek előtt azon kormánypárti ágenseket kellene törvény elébe állítani, kik nelle — vele a határőrvidéki lakosságot a Deák — elvekre rábeszélni törekszenek, s törvénytelen uton és módon ebbeli törekvésüknek érvényt kivánnak szerezni. Igezze, miszerint a minister helybenhagyás mellett kinevezendő vezér alatt, tántoríthatatlan hazafiságot, s karjának rettenthetlen erejét, királyunk, hazánk, s törvényeink ellenségeivel mihamarább éreztethesse, s felséges királyunknak Vik Ferdinándnak, s a nemzetnek hálájára, s a nemzetnek hálájában magát arra érdemesítse, hogy a hon megmentőinek dicső soraiban kitűnő helyen állani ítéltessék. Eljárásának részleteit különös utasítással szabályozandom , melyhez ön magát alkalmazandja, s fontos megbízatása folyamáról időkénti jelentéseket, a kezére bízottakról pedig számadást adand. Kelt Pesten, aug. 17-én, 1848. Vagy többre becsülnek-e egy pár deákpárti képviselőt 400,000 lakos nyugalmánál ? Több értéke van egy pár mameluknak egy országrész belbékéjénél ? úgy látszik, hogy igen, legalább a kormánypárt itteni működéséből ezt következtethetjük. Tegyük itt félre a pártérdekeket és működjünk hazafiasam Ne tegyen erőszakot a kormánypárt elveivel e népre, mert elidegeníti őt alkotmányunktól s nyilt ellenségévé lesz hazánknak. Ne járjon törvénytelen uton a kormánypárt, hogy a többi agitátorok ellen is fel lehesen lépni, ne idézzen -e elő vihart, ki mint mondja, az ő vállain nyugszik az ország jóléte, szilárdsága! Moldován Gergely. — A kivándorolni akaró dobokamegyei lakosokról a „Hon” újabb tudósítást vett. A három falu: Lozsírd, Derzse, Pánczélcseh lakossága tervének kivitele előtt küldötteket menesztett Oláhországba. Azok egyike azon hírrel térvén vissza, hogy Oláhországban sincs jó termés, a kivándorlás eszméje egyelőre elnapoltatok de véglegesen nem adták fel. Az ügy komoly s felhívjuk a belügyminisztert s a dobokamegyei hatóságokat, hogy amennyiben még lehetséges, a kivándorlást megakadályozzák. — Megyei közigazgatás. A földmivelési miniszter tudvalevőleg egy köriratban mindegyik megyét fölszólította, hogy kimutatásokat adjanak a termésről. Mivel eddig a megyéknek csak egy része teljesítette a felszólítást, a többiek újból fölhivattak, hogy teljesítsék kötelességüket. Az új kölcsön tárgyában sok akadály merült föl, melyek a szerződés megkötését szerfölött hátráltatják. Úgy a pénzpiaci helyzete, mint az öszszeg nagysága, a kibocsátási ár, és a kölcsön alakja mind megannyi nehézséget okoznak az alkudozásokban. Mint halljuk, holnap ez ügyben ismét tanácskozás lesz Bécsben. (Ref.) — A Ludoviczenyiról nem épen kecsegtető híreket hallunk. Amint a „Ref“-nak jelentik, már elkészült azon új szabályrendelet, mely ez intézetet kivetkőzteti eredeti rendeltetéséből, hogy legyen magyar katonai tisztképző intézet helyett előző iskolája a bécsi Kriegsakademienek. A szabályrendelet még forma szerint érvénybe téve nincsen, de gyakorlatilag létettek már az idei kurzusra intézkedések, ralis küzdelmeink előbajnoka hurezi zászlót tűzött ki, a hon bajainak veszélyesebb, nagyobb voltát mutatja. Rendkívüli eszközök használatát mindig rendkívüli események teszik szükségessé. S nem ilyen-e, kérdem, midőn a haza legnépszerűbb fiának nevével szólittatnak táborba hazafiak, megmenteni azt, mi embernek legdrágább : életét, szabadságát ? Többet nem szólok, a história tanúságait sem idézem fel, megmondá a minap hadügyminiszerünk, hogy „vannak világos titkok ,aki akar, ennyiből is megértendi állapotunk valódi diagnosisát. A dolog, más oldalról tekintve, derültebben tűnik fel aggódó lelkemnek is. Kitüzeték a zászló, hogy alkalma legyen nemzetünk, különösen a székelység lelkes ifjúságának hazaszeretetét tettel bizonyitni be. Ámde e zászló alá hivatalos minden más becsületes ember is, ki annak fontosságát felfogni képes, ki hona iránti szent tartozását kellőkép felsegitni buzog, s helyzetében annyi szolgálatot tehetni nem vél, mint tenne fegyvert ragadva. Hivatalosok különösen azok, kiknek keblét azon magasabb polgári erény lakja, miszerint: ott és úgy kívánják szolgálni a hazát, hol és mikép azt annak java, érdeke kívánja. E magasztos erényt, e szép polgári kötelesség leírását tanúsíthatják, azon erdélykerületi számtalan ifjú tanulók, papok, színészek, ügyvédek, megyei és királyi táblai, valamint kincstári és kor TÁRCZA. Adatok a 15-ik számú (előbb Kossuth- majd Hunyadi- később Mátyás-) huszárezred alakulása s forradalmi történetéhez. IlAICAR Jillektől. (Folytatás.) VII. ,Kolozsvári Híradó, vasárnap aug. 27. 1848. 51. szám. A pénzügyminiszter Berzenczey László marosszéki képviselő urnak. A ministeri tanács által, egy önkéntes szabad könnyű lovas-seregnek Erdélyből, s főkép a barczias derék székelység köréből, toborzás utjáni kiállítására felhatalmaztatva, önt , mint már a székely telepítések ügyében különben is kinevezett minister biztosomat: ezennel az előlnevezett ügyben is kormánybiztosul kinevezem , megvárva öntől teljes bizalommal, hogy erdélyi véreinknek, s különösen a vitéz székelyeknek hazafias szellemét a fáradhatatlan erélylyel felhasználva, a nevezett könnyű lovassereget, melynek számát egyelőre 1600-3000 főre határoztam, s mely a „győzelemig* a* az közös hazánkban a vétkes lázadások , pártütések legyőzésével, a rend, béke és törvényesség helyreállításáig szolgáland, gyorsan kiállítsa, felszerelje, felfegyverezze, s oly korba he-pénzügyminister, Kossuth Lajos, Vili. Ugyancsak a„Kol. Hir.“ 51-ik számából Kolozsvár, aug. 26. — — — — Kossuth lovagjai száma is itt szépen szaporodott. Többnyire mind mivet egyének csaptak fel. IX. „Kolozsvári Híradó” péntek, szept. 1. 1848. 54. szám. Kossuth zászlója. Ki hazánk naponta változó alakzati között magát csak némileg tájékozni képes, át fogja látni, miszerint azon körülmény, hogy politikai és mű-(Folyt. köv.) HÚSZEZER MERTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. HARMADIK. FEJEZET. „A mint a nagyságos urnák tetszik.“ (Folytatás.) Tiz év óta mindenüvé elkísért, hova engem a tudomány érdekei szállitottak. Soha sem panasz- melyek e czélt követik, így, hogy példát mondjunk a felsőbb hadtan helyett ezentúl egyszerű földrajzot fognak tanítani, így a magyar közjog oktatására a megszüntetés ítélete ki van mondva. Mindez tán még elfordítható, ha Szende Béla úr embere a maga állásának, mit maholnap jogunk lesz kétségbe vonni. A magyar kereskedelmi törvénytervezet biztosításügyi szempontból. IX. A felügyelet Francziaországban, Angliában, Észak-Amerikában. Több állam felügyeleti rendszerét vázoltuk már, hogy lássuk, minőnek nem kell lenni ; oly államokra térünk, melyek egyben másban mintaképül szolgálhatnak. A franczia 1867 jul. 24-iki társasági törvény a biztositó társaságokat (66. §.) az engedélyezés alól felmentett, s mint magát kifejezi, csak az életbiztositók hagyattak az állam engedélyezés és főfelügyelete alatt. S e mellett a biztositó társaságokra nézt 1868 jan. 22-én külön törvény jelenvén meg, ezen törvény a felügyeletre nézve következő ismertetéseket adja: ha a részvénytőke 3/4-be elveszett (37. §.), közgyűlés hivandó öszsze, mi ha össze nem jött, minden érdeklett követelheti a törvényszéktől a társaság feloszlatását. A 39. §-nál fogva a részvényesek fel vannak hatalmazva, hogy amennyiben a részvénytőkének Aodát bírják, az igazgatóság tagjait felhatalmazott által perbe foghatják, fenmaradván minden egyes részvényes bepanaszolhatási joga. A 44. §. szerint az igazgatók, ha hamis osztalékot szolgáltatnak ki, a köz- és büntető törvénynek felelősök. Amennyiben tehát Francziaországban a biztosító társaságok és az igazgatóság cselekvényei felett a köztörvény közegei intézkednek , egy nagy, de annál félelmesebb szabadsághoz jutottak. Olyanok kezébe esnek, kik a bevádlott biztosító társaságokat felkért szakemberek s az-ok szemüvegén át fogják vizsgálni. Szóval itt a társaságok mintegy torkon ragadtatnak, s amíg kiderül, hogy a társaság hitele, az illetők becsülete ellen a fellépés alaptalan volt, addig a társaság a hiteloszlás miatt rég elvérzett. Angliában, az 1844 sept. 5-iki tármányszéki írnokok, végre valamennyi márcziusi * hősök, kik csak az imént keresetmód hiányról, munkássági tér nemlétéről, vagy annak szükvoltáról és vért ontani kész hazafiságról mesélének, panaszkodának, kik ez idő szerint a státusnak amúgy is jobbára csak terhére vannak. Igen, barátim! nekem erős meggyőződésem, miszerint édes hazámnak sokkal több szolgálatot teszek, ha békéjét és szabadságát karral védelmezem, mintha csak önkényelmüket nézők s gyávák szokásaként feleslegessé vált irodák büfében tollat koptatok. Eltökéltem azért magamban, kincst, tiszteletbeli szolgálatomat, a béke helyreálltáig a Kossuth-lovag csapatnál folytatni ; s megkérem elöljáróimat, hogy harczban létem ideje rendes — az irodánál nem csekélyebb — státus szolgálatnak tekintődjék, s hahogy az alatt — életben maradván — fizetéses állomást nyernék, a katonai zsold helyett, a pesti hivatalnokok példájára, a miniszterelnök idei jul. 24-ki rendelete értelmében (1. a „Közlöny* 46. sz.) az azzal egybekapcsolt fizetést hoznom megengedtessék.