Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-11-21 / 267. szám

VH. évfolyam. 267. szám. Kolozsvárit, 1873. péntek, november 21. M­AGT RE POLGAR P­OLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égés« évre .............................16 ft. — kr. Félévre ........................................8» — . Egy negyedre­­........................* ■ — , ny Egy hónapra .........................1­9 60 „ Cn SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceuml nyomdában. Kiadó­hiivatal: A lyceuml nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. "2n­­ HIRDETÉSI DIJAK 2n OtniHir hatékosok sor­sra 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. N­agy hirdetéseknél 2___ kedvezmények. _______ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 85 kr Iteclamok. hMttérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 29. Fővárosi levelek. CCCLXIII. Budapest, nov. 18-án. Kedves barátom! A levegő is már kor­­mányválsági hírekkel van tele, mint a múlt héten pártválságokkal, de azért ne ijedj meg! Vannak állambölcsek, kik mindent áldoznak, csakhogy változás, vigalom ne legyen ; kényel­mük nem engedi meg a hevélyeket,­­ ha mindjárt maga a helybenmaradás nyilván ká­rosnak mutatkozik is Kerkápoly sarokba szorításáról s illető­leg leköszönéséről volt szó. Ennek tegnap este kellett volna megtörténnie, volt is ebben va­lami. Prileszky, Csáky s mások szorongatták a minisztert a bankkérdéssel, de Csengery pajzsul állott eléje , azon kijelentéssel, „hogy a világválság miatt a perez reá nem alkal­mas“ ő is követeli azonban, hogy a minisz­ter jelentse ki, hogy e kérdéssel „foglal­kozik“ (!) s hogy javaslatát még ez ülés­szak alatt beterjeszti. Csengeri okoskodásának elejét sehogy sem tudom megemészteni. Hát azért, hogy a má­sok háza ég, a magunkét késlekedjünk meg­menteni ? Mindenik ország igyekszik képes­sége arányában magát a hajból kimenteni; egyedül mi legyünk azok, kik fenékig kiürít­sük itt is a keserűség poharát ? Mi nem igyek­szünk menekülni attól a súlytól, mely szaba­dulásunkat lehetlenné teszi, s melynek érin­tése ragályként rántott be bennünket a leg­irtózatosabb betegségbe. Aztán milyenek lehetnek a kormánynak banktervei, annak szelleme már régóta kisért a napi sajtóban. Ez egy osztrák-magyar bank lenne, fölállítva az osztrák nemzeti bank ál­tal a magyar quota arányában. Tehát abba mennénk bele még mélyebben, mitől szabadul­ni volna hivatásunk, kötelességünk. Meggyőz a jelen kormány eljárásának ve­szélyes természetéről az az új kölcsön is, me­lyet Kerkápoly már benyújtott a képviselő­­házba. — Az embernek háza borsózik e kölcsön föltételeitől. Először is az arany kölcsön drágább 10 %-osnál; öt év alatt visszafizetendő s kiállí­tása előnyös a hitelezőnek, hátrányos az ál­lamnak. Zálogul az államjavak vannak leköt­ve , és pedig akként, hogy ha „ezekből vala­mi eladatnék,­­ az az adósság törlesztésére lesz fordítandó.“ Ez pedig körülbelől annyit teszen, hogy az államjavak egy részét, — ter­mészetesen a leginkább elárusítható részt, az erdőket, vasút, kőszenet — el fogjuk árusítani, — a mai pénzviszonyok mellett vesztegetni. Bizony szomorú helyzet, melyből egyedül a jó Isten fogja kivezethetni az országot. Az új államkölcsön által Magyarország rendes évi budgete újból 17 —19 millióig lesz terhelve, s azért még­sem fogadtatik el az ellenzéknek dr. Simonyi Lajos által benyúj­tott azon javaslata, hogy a közösügyi, kivált rendkívüli kiadások tételeit kellene apasztani. Azért építjük a tengeri arsenálokat s a mil­liókba kerülő hajókat,­­­ nem tudom ki el­len — m­íg idehaza az erszény üres és a szív vérzik az egymásra következő csapások alatt. Elfogadja-e az országgyűlés a miniszter kölcsönjavaslatát, — vagy nem, — azt nem tudom ; de ha e­z, akkor Magyarország való­ban egy feneketlen örvény szélén áll, mely­ből évtizedek, talán századok múlva sem fog többé kibontakozni. Elmondhatjuk Aranynyal: „Isten óvd meg nagy csapástól mi ma­gyar hazánkat.“ P. Szath­máry Károly. Ghyczy Kálmán jelentése vőben szintén úgy megzsibbaszthatja a törvény­­hozás tevékenységét, mint meghiúsíthatja a jelen­­ben az országnak mostani súlyos körülményei ál­tal igényelt sok, és különnemű intézkedéseknek gyors és czélszerű életbeléptetését is. Nem állapít meg ezen pártnyilatkozat hatá­rozott választó vonalat a közép és szélső­baloldal között; újabb eszközt ad e szerint ez utóbbinak kezébe a balközéppel közösen fentartott közjogi elvek feletti vitáknak, s ezekből folyó izgalmak­nak úgy az országgyűlésen, mint az országban leendő folytonos megújítására, élénkítésére s a közép balpártot még akarata ellen is folyvást újabb küzdelmekre kényszerítheti. Ha én e határozatot elfogadom, azt, mind a megállapított elvekre, mind a kijelölt eljárásra nézve követnem, teljesítenem kell, s ellentétbe jö­­vön így saját nézeteimmel, oly irányban leszek kénytelen működni, mely meggyőződésemmel nem egyező , s e működésemmel újabban alapos okot adok mindenkinek azon véleményre, hogy helyes­lem azon czélokat s eljárást, melyeket nem helyeslek. Nem követelhetem, hogy egyéni nézeteimet annyi jeles férfiú, annyi tisztelt barátom saját né­zeteik ellenében mérvadóknak tekintsék: nem illet meg engem palctát törni két nagy országos párt eljárása fölött, de meggyőződésem ellen én sem cselekedhetem : nem haladhatok oly irányban, melyet a hazára nézve üdvösnek nem tartok , s ha vannak, kik az országban netalán súlyt fektet­nek az én csekély véleményemre is — azokat nem ámíthatom. Ily tényállás mellett be kellett látnom, hogy ha nem akarom koc­káztatni lelkiismeretem nyu­galmát, nem vehetek többé részt oly küzdelmek­ben, melyeket a közügyek rendes folyamának,— a párt­súrlódások közben mindinkább bekövetke­zendő megzavarodása miatt — a hazára nézve most már károsoknak, sőt pénzügyünknek valóban sú­lyos és a pártviszály közben nemcsak gyökeresen nem javítható, hanem a törvényhozás támogatását is a legválságosabb pillanatban nélkülözhető hely­zetét tekintve, a hazára nézve esetleg rögtön is veszélyt hoz­hatóknak tartok, s mivel magán állva az országgyűléseken, a hazának hasznos szolgála­tot, — mint több jeleseink példája bizonyítja a múltban — átalában tenni nem lehet; be kellett látnom, hogy nem lehetek többé tagja azon or­szággyűlésnek, a­melyben a létező pártok egyikéhez sem csatlakozhatom. Lemondottam ennél fogva képviselői állásom­ról, visszaléptem a magánélet körbe , s miután e szerint önök előtt, kiknek becses megbízásából voltam egyedül jogosítva felszólalni az ország köz­ügyeinek tárgyalásában, ezen lépésemnek okait, úgy a­mint tartozom, őszinteséggel nyilvánítot­tam, tisztelettel kérem : ne vegyék rész néven, hogy mindvégig nem teljesíthetem a megbízást, — melyet azon czélra — a melyért reám ruháztatott, a haza javára többé sikerrel nem folytathatok: fogadják mélyen érzett hálás köszönetemet nagy­becsű bizalmukért, melylyel háromszori egyhangú választással megtiszteltek, s képviselői állomásom­ban hazafiai rokonszenvükkel folyvást támogattak, és tartsanak meg továbbra is szives hajlamukban, kegyességükben, becses emlékezetükben. 1873. eszt. nov. 12. Ghyczy Kálmán TÁRCZA. HÚSZEZER MÉRTFALD A TENGER ALATT-utál fr»Ji«ziából. TIZENHATODIK VEJSZFI­. Tengeralatti erdő. (Folytatás.) E pihenés elragadó élvezetet nyújtott. Csak a társalgás lőszere hiányzott. Beszélgetni azonban teljes lehetetlenség volt. Azonban rézsisak fejemet Conneilhez közelítettem. A derék ficzkó szemei égtek a sisakban, a gyönyörtől, s hogy megelége­dését kifejezhesse, különben is szokatlan öltözeté­ben kétszeresen mulatságos mozdulatokat tett. Bámultam, hogy daczára négy órai gyalog­lásunknak, a legcsekélyebb éhséget sem éreztem. Ezt még ma sem tudom kimagyarázni. E helyett azonban majdnem ellenállhatlan álmosságot érez­tem, mely minden búvárral közös. Szemeim csak­hamar le is csukódtak : követtem Némo kapitány és kísérőjének példáját, kik a puha talajon édesen alszonyodtak. Meddig aludtam, nem tudom , de midőn fel­ébredtem, úgy tetőzött, mintha a nap lefelé men­ne. Nemo kapitány már fölkelt, és én is nyujtol-szabt. kir. Komárom városa választó­pol­gáraihoz. (Vége.) Még inkább meggyőzött engem erről azon pártnyilatkozat, mely a baloldali körben f. hó 7-én állapíttatott meg. E nyilatkozat egyenes én határozott elve­tését fejezi ki azon nézetnek, a­melyet magam­é­nak vallok. Az eddiginél mérsékeltebb alakban is, s bi­zonyos fegyverszünetek kilátásba helyezése mel­let, végnélküli fentartása a közjogi vitás kérdé­sek mindegyikének , és igy a pártok közötti bi­zalmatlanság forrásának folytonos nyitvahagyása mellett, megörökítése a pártviszálynak, mely jó­kodtam, midőn egy váratlan jelenség ugyancsak gyorsan talpra állított. Néhány lépésre előttem, egy óriási tengeri pókot láttam, magassága lehetett egy méter, s kancin­ szemei kétségtelenül kifejezték, hogy re­­ám rohanni készül. Öltönyöm elég vastag volt ugyan, hogy ez­által harapásai ellen megoltalmaz­zon, még­is önkénytelenül összerezzentem. Conse­il és a „Nautilus" matróza e pillanatban ébred­tek fel, s Nemo kapitány megmutatta nekik az utálatos szörnyet, melyet a matróz puskaagyának egy csapásával azonnal megölt. A borzas tó ál­lat ollóinak végvonaglása is rémületet gerjesztő volt. — E találkozás eszembe juttatta, hogy még ve­szélyesebb állatok is kóborolhatnak itt, melyeknek támadása ellen, búváröltönyöm aligha védelmez­hetne. Erre előbb nem gondoltam, s elhatározom, hogy ügyelni fogok. Egyébbiránt föltételeztem, hogy a pihenő állomás végczélja volt kirándulá­sunknak , azonban csalatkozom . Nemo kapitány a­helyett, hogy a Nautilus felé visszatért volna, foly­tatta útját az erdő belseje felé. — A talaj mindinkább lejtősebb lett lábaink alatt, s láthatólag mélyebb régiókba érkeztünk. Három óra lehetett, midőn egy völgyszorulatba érkeztünk, melyet magas sziklák képeztek, mint­egy százötven méternyire a tenger alatt. Hála tö­kéletes készülékeinknek, már kilenczven méter­nyivel túl voltunk azon határon, melyet a ter­mészet eddig, az ember tengeralatti kirándulásai elé tűzött. — (Folyt, köv.) El? párisi jütttrsaiban­. — Eckstein Ernőtől. — (Vége.) Majdnem másfélórai beszélgetésünk eredmé­nyeit a következőkben foglalom össze. A „hellenizmus egyik legrégibb methodusa a fogás a dohányszelenczével. Ez abban áll, hogy a görög fényesre csiszolt dohányszelenczéjét úgy állítja maga elé, hogy az ellenfél kártyái osztás­nál visszatükrözzenek benne. Ez ötlet azonban már nagyon elavult, főként hogy a burnotozás is kezd mind inkább kimenni divatból az úgyneve­zett jó társaságban. Nem kevésbé otromba az órávali manőver, mit madame Louise praktizált.­­ Leverhető óra hiányában megteszi a szolgálatot egy tányér vagy gyertyatartó is. A szándékos rosszul osztás valamennyi csa­lás között a legkönnyebb. A „görög“ főként ecar­­te és piquet-nél használja e fogást. Piquetnél pél­dául ellenfelének öt, magának pedig három helyett­­ négy kártyát oszt. Ha a partnernek nagy kár­tyák vannak kezében, a görög felkiált: „Ahi ma­ladroit que je suis!“ —­­ beismeri „tévedés“ ét. Ellenkező esetben a játék megszakítás nélkül foly ; a csaló a három kártyát félreteszi s egész hideg­vérrel veszi fel a négyet — a nélkül hogy ellen­fele valamit észrevenne. A lábjáték, melyet két egymással operáló „görög* alkalmaz, semmit nem sejtő áldozataik mmmatmmmasmmmaBmmmmşsBSSmmassmSii ellen, nagy vigyázatot igényel, de nem ritkán ec­­clatani hatással jár. A „pálezán ur,a ki egész nyugodtan áll mel­léd s beletekint kártyáidba, gyakran szövetségese a veled játszó „hellen“-nek. Hogy minden gyanút elodázzon magáról, tesz pár frankot chanceidra ! .... Daczára ennek palczája gyalázatos áruló. Ha a fogantyú hegyét maga felé facsarja, ez azt jelenti carreau ; megfordítva : coeur; jobbra : pi­que; balra: tréfle. Ellsufeled soha sincs kétségben mit játszék: „az úr palctája“ pompás szövetséges, mely sohasem csal. A kölcsönös értesítés legravaszabb módja: egészen ártatlan, közönséges kifejezésnek előre meg­beszélt értelmet adni. E cselfogásnál, mely hason­lókép nagy elő­vigyázatot igényel, igy járnak el: a kártya négy színét tetszésszerinti betűkkel jelzik . A például jelent coeurt, S carreaut, K tréflet és I­ piquet. Ha már most az épen kijátszani akaró „gö­rög“ partnere azt mondja : „Soh’ se habozzon, ad­ja csak!“ — ez azt teszi hogy: „Játszék carreaut,“ — mert a mondat S-en kezdődik. Ha coeurt kell játszani, a partner felkiált : „Ah, minő hőségi Ugyan kérem, nyissák meg az ablakot!* „Kérek egy pohár limonádét, kisasszony,“ azt teszi hogy „tréfle !“ és „Hát ez kártyás" — kiáltással jelenti: Pi­quet, ha szabad kérnem !“ Mikor a „görögök" mestersége még gyer­mekéveit élte, e szót n Atona használták a négy Budapest, november 16. 1873. Szerkesztő barátom ! Előttem fekszik szeretve tisztelt volt ve­zérünknek Ghyczy Kálmánnak, Komárom városa választó polgáraihoz intézett jelentése. Hallgattam az egész hírlapi vita, s mlada son előzmények folyama alatt, melyek a jelen bo­nyodalmat előidézték, elhalaszthatlan kötelességi­­vé tették pártunknak a nov. 7-iki nyilatkozást, s okozták Ghyczynek épen e perezben váratlan visszalépését. Hallgattam, mert nem akartam saját néze­teimnek a vitába tolásával se nevelni azt, nevelni a zavart. Nem elegyedett vagy legalább csak igen keveset elegyedett lapod is a vitába, s hitem sze­rint egészen helyesen. Most azonban oly tényekkel állunk szemben, melyek iránti nézeteimet szerényen a lehető rövi­den elmondani szintúgy lapod olvasói, mint ma­gam iránti kötelességnek is tartom. A Mocsáry a utána Csávolszky et consortes incselkedései következtében szükségessé vált párt­nyilatkozatot ismeri az olvasóközönség, ítélhet könnyen felőle s én nem bizonyítgatom azt, mi kétségtelen, hogy abban új, eddigi nézeteinkkel ellentétes semmi nincs, s csak a magautat illetőleg mondok annyit róla, miszerint sajnálom azt, hogy a párt egyes nyugtalan tagjai által kényszerítte­­tett most újabb nyilatkozatot tenni ; de hogy a kényszerűség létét teljesen elismerem, a nyilatko­zatot pedig, mint ha visszatükrözését eddigi program­­jainknak, teljes mér­tékben magamévá teszem. Én azt találom, nem csekély mértékben iga­zolja az ország a közvélemény előtt azokat, kik az adott kényszerhelyzetben, ezen nyilatkozatot megszavaztuk s e mellett állónk, azon körülmény, hogy a balközép­ pártot a 2 széléről hagyták el, csak azok, kikről már előre tudva volt,hogy vagy a jobboldali mindenároni kiegyezés felé hajolnak, mint Eszterházy s Ghyczy is, vagy szélbali felhe­­

Next