Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-11-21 / 267. szám
VH. évfolyam. 267. szám. Kolozsvárit, 1873. péntek, november 21. MAGT RE POLGAR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égés« évre .............................16 ft. — kr. Félévre ........................................8» — . Egy negyedre........................* ■ — , ny Egy hónapra .........................19 60 „ Cn SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceuml nyomdában. Kiadóhiivatal: A lyceuml nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. "2n HIRDETÉSI DIJAK 2n OtniHir hatékosok sorsra 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél 2___ kedvezmények. _______ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 85 kr Iteclamok. hMttérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 29. Fővárosi levelek. CCCLXIII. Budapest, nov. 18-án. Kedves barátom! A levegő is már kormányválsági hírekkel van tele, mint a múlt héten pártválságokkal, de azért ne ijedj meg! Vannak állambölcsek, kik mindent áldoznak, csakhogy változás, vigalom ne legyen ; kényelmük nem engedi meg a hevélyeket, ha mindjárt maga a helybenmaradás nyilván károsnak mutatkozik is Kerkápoly sarokba szorításáról s illetőleg leköszönéséről volt szó. Ennek tegnap este kellett volna megtörténnie, volt is ebben valami. Prileszky, Csáky s mások szorongatták a minisztert a bankkérdéssel, de Csengery pajzsul állott eléje , azon kijelentéssel, „hogy a világválság miatt a perez reá nem alkalmas“ ő is követeli azonban, hogy a miniszter jelentse ki, hogy e kérdéssel „foglalkozik“ (!) s hogy javaslatát még ez ülésszak alatt beterjeszti. Csengeri okoskodásának elejét sehogy sem tudom megemészteni. Hát azért, hogy a mások háza ég, a magunkét késlekedjünk megmenteni ? Mindenik ország igyekszik képessége arányában magát a hajból kimenteni; egyedül mi legyünk azok, kik fenékig kiürítsük itt is a keserűség poharát ? Mi nem igyekszünk menekülni attól a súlytól, mely szabadulásunkat lehetlenné teszi, s melynek érintése ragályként rántott be bennünket a legirtózatosabb betegségbe. Aztán milyenek lehetnek a kormánynak banktervei, annak szelleme már régóta kisért a napi sajtóban. Ez egy osztrák-magyar bank lenne, fölállítva az osztrák nemzeti bank által a magyar quota arányában. Tehát abba mennénk bele még mélyebben, mitől szabadulni volna hivatásunk, kötelességünk. Meggyőz a jelen kormány eljárásának veszélyes természetéről az az új kölcsön is, melyet Kerkápoly már benyújtott a képviselőházba. — Az embernek háza borsózik e kölcsön föltételeitől. Először is az arany kölcsön drágább 10 %-osnál; öt év alatt visszafizetendő s kiállítása előnyös a hitelezőnek, hátrányos az államnak. Zálogul az államjavak vannak lekötve , és pedig akként, hogy ha „ezekből valami eladatnék, az az adósság törlesztésére lesz fordítandó.“ Ez pedig körülbelől annyit teszen, hogy az államjavak egy részét, — természetesen a leginkább elárusítható részt, az erdőket, vasút, kőszenet — el fogjuk árusítani, — a mai pénzviszonyok mellett vesztegetni. Bizony szomorú helyzet, melyből egyedül a jó Isten fogja kivezethetni az országot. Az új államkölcsön által Magyarország rendes évi budgete újból 17 —19 millióig lesz terhelve, s azért mégsem fogadtatik el az ellenzéknek dr. Simonyi Lajos által benyújtott azon javaslata, hogy a közösügyi, kivált rendkívüli kiadások tételeit kellene apasztani. Azért építjük a tengeri arsenálokat s a milliókba kerülő hajókat, nem tudom ki ellen — míg idehaza az erszény üres és a szív vérzik az egymásra következő csapások alatt. Elfogadja-e az országgyűlés a miniszter kölcsönjavaslatát, — vagy nem, — azt nem tudom ; de ha ez, akkor Magyarország valóban egy feneketlen örvény szélén áll, melyből évtizedek, talán századok múlva sem fog többé kibontakozni. Elmondhatjuk Aranynyal: „Isten óvd meg nagy csapástól mi magyar hazánkat.“ P. Szathmáry Károly. Ghyczy Kálmán jelentése vőben szintén úgy megzsibbaszthatja a törvényhozás tevékenységét, mint meghiúsíthatja a jelenben az országnak mostani súlyos körülményei által igényelt sok, és különnemű intézkedéseknek gyors és czélszerű életbeléptetését is. Nem állapít meg ezen pártnyilatkozat határozott választó vonalat a közép és szélsőbaloldal között; újabb eszközt ad e szerint ez utóbbinak kezébe a balközéppel közösen fentartott közjogi elvek feletti vitáknak, s ezekből folyó izgalmaknak úgy az országgyűlésen, mint az országban leendő folytonos megújítására, élénkítésére s a közép balpártot még akarata ellen is folyvást újabb küzdelmekre kényszerítheti. Ha én e határozatot elfogadom, azt, mind a megállapított elvekre, mind a kijelölt eljárásra nézve követnem, teljesítenem kell, s ellentétbe jövön így saját nézeteimmel, oly irányban leszek kénytelen működni, mely meggyőződésemmel nem egyező , s e működésemmel újabban alapos okot adok mindenkinek azon véleményre, hogy helyeslem azon czélokat s eljárást, melyeket nem helyeslek. Nem követelhetem, hogy egyéni nézeteimet annyi jeles férfiú, annyi tisztelt barátom saját nézeteik ellenében mérvadóknak tekintsék: nem illet meg engem palctát törni két nagy országos párt eljárása fölött, de meggyőződésem ellen én sem cselekedhetem : nem haladhatok oly irányban, melyet a hazára nézve üdvösnek nem tartok , s ha vannak, kik az országban netalán súlyt fektetnek az én csekély véleményemre is — azokat nem ámíthatom. Ily tényállás mellett be kellett látnom, hogy ha nem akarom kockáztatni lelkiismeretem nyugalmát, nem vehetek többé részt oly küzdelmekben, melyeket a közügyek rendes folyamának,— a pártsúrlódások közben mindinkább bekövetkezendő megzavarodása miatt — a hazára nézve most már károsoknak, sőt pénzügyünknek valóban súlyos és a pártviszály közben nemcsak gyökeresen nem javítható, hanem a törvényhozás támogatását is a legválságosabb pillanatban nélkülözhető helyzetét tekintve, a hazára nézve esetleg rögtön is veszélyt hozhatóknak tartok, s mivel magán állva az országgyűléseken, a hazának hasznos szolgálatot, — mint több jeleseink példája bizonyítja a múltban — átalában tenni nem lehet; be kellett látnom, hogy nem lehetek többé tagja azon országgyűlésnek, amelyben a létező pártok egyikéhez sem csatlakozhatom. Lemondottam ennél fogva képviselői állásomról, visszaléptem a magánélet körbe , s miután e szerint önök előtt, kiknek becses megbízásából voltam egyedül jogosítva felszólalni az ország közügyeinek tárgyalásában, ezen lépésemnek okait, úgy amint tartozom, őszinteséggel nyilvánítottam, tisztelettel kérem : ne vegyék rész néven, hogy mindvégig nem teljesíthetem a megbízást, — melyet azon czélra — a melyért reám ruháztatott, a haza javára többé sikerrel nem folytathatok: fogadják mélyen érzett hálás köszönetemet nagybecsű bizalmukért, melylyel háromszori egyhangú választással megtiszteltek, s képviselői állomásomban hazafiai rokonszenvükkel folyvást támogattak, és tartsanak meg továbbra is szives hajlamukban, kegyességükben, becses emlékezetükben. 1873. eszt. nov. 12. Ghyczy Kálmán TÁRCZA. HÚSZEZER MÉRTFALD A TENGER ALATT-utál fr»Ji«ziából. TIZENHATODIK VEJSZFI. Tengeralatti erdő. (Folytatás.) E pihenés elragadó élvezetet nyújtott. Csak a társalgás lőszere hiányzott. Beszélgetni azonban teljes lehetetlenség volt. Azonban rézsisak fejemet Conneilhez közelítettem. A derék ficzkó szemei égtek a sisakban, a gyönyörtől, s hogy megelégedését kifejezhesse, különben is szokatlan öltözetében kétszeresen mulatságos mozdulatokat tett. Bámultam, hogy daczára négy órai gyaloglásunknak, a legcsekélyebb éhséget sem éreztem. Ezt még ma sem tudom kimagyarázni. E helyett azonban majdnem ellenállhatlan álmosságot éreztem, mely minden búvárral közös. Szemeim csakhamar le is csukódtak : követtem Némo kapitány és kísérőjének példáját, kik a puha talajon édesen alszonyodtak. Meddig aludtam, nem tudom , de midőn felébredtem, úgy tetőzött, mintha a nap lefelé menne. Nemo kapitány már fölkelt, és én is nyujtol-szabt. kir. Komárom városa választópolgáraihoz. (Vége.) Még inkább meggyőzött engem erről azon pártnyilatkozat, mely a baloldali körben f. hó 7-én állapíttatott meg. E nyilatkozat egyenes én határozott elvetését fejezi ki azon nézetnek, amelyet magaménak vallok. Az eddiginél mérsékeltebb alakban is, s bizonyos fegyverszünetek kilátásba helyezése mellet, végnélküli fentartása a közjogi vitás kérdések mindegyikének , és igy a pártok közötti bizalmatlanság forrásának folytonos nyitvahagyása mellett, megörökítése a pártviszálynak, mely jókodtam, midőn egy váratlan jelenség ugyancsak gyorsan talpra állított. Néhány lépésre előttem, egy óriási tengeri pókot láttam, magassága lehetett egy méter, s kancin szemei kétségtelenül kifejezték, hogy reám rohanni készül. Öltönyöm elég vastag volt ugyan, hogy ezáltal harapásai ellen megoltalmazzon, mégis önkénytelenül összerezzentem. Conseil és a „Nautilus" matróza e pillanatban ébredtek fel, s Nemo kapitány megmutatta nekik az utálatos szörnyet, melyet a matróz puskaagyának egy csapásával azonnal megölt. A borzas tó állat ollóinak végvonaglása is rémületet gerjesztő volt. — E találkozás eszembe juttatta, hogy még veszélyesebb állatok is kóborolhatnak itt, melyeknek támadása ellen, búváröltönyöm aligha védelmezhetne. Erre előbb nem gondoltam, s elhatározom, hogy ügyelni fogok. Egyébbiránt föltételeztem, hogy a pihenő állomás végczélja volt kirándulásunknak , azonban csalatkozom . Nemo kapitány ahelyett, hogy a Nautilus felé visszatért volna, folytatta útját az erdő belseje felé. — A talaj mindinkább lejtősebb lett lábaink alatt, s láthatólag mélyebb régiókba érkeztünk. Három óra lehetett, midőn egy völgyszorulatba érkeztünk, melyet magas sziklák képeztek, mintegy százötven méternyire a tenger alatt. Hála tökéletes készülékeinknek, már kilenczven méternyivel túl voltunk azon határon, melyet a természet eddig, az ember tengeralatti kirándulásai elé tűzött. — (Folyt, köv.) El? párisi jütttrsaiban. — Eckstein Ernőtől. — (Vége.) Majdnem másfélórai beszélgetésünk eredményeit a következőkben foglalom össze. A „hellenizmus egyik legrégibb methodusa a fogás a dohányszelenczével. Ez abban áll, hogy a görög fényesre csiszolt dohányszelenczéjét úgy állítja maga elé, hogy az ellenfél kártyái osztásnál visszatükrözzenek benne. Ez ötlet azonban már nagyon elavult, főként hogy a burnotozás is kezd mind inkább kimenni divatból az úgynevezett jó társaságban. Nem kevésbé otromba az órávali manőver, mit madame Louise praktizált. Leverhető óra hiányában megteszi a szolgálatot egy tányér vagy gyertyatartó is. A szándékos rosszul osztás valamennyi csalás között a legkönnyebb. A „görög“ főként ecarte és piquet-nél használja e fogást. Piquetnél például ellenfelének öt, magának pedig három helyett négy kártyát oszt. Ha a partnernek nagy kártyák vannak kezében, a görög felkiált: „Ahi maladroit que je suis!“ — beismeri „tévedés“ ét. Ellenkező esetben a játék megszakítás nélkül foly ; a csaló a három kártyát félreteszi s egész hidegvérrel veszi fel a négyet — a nélkül hogy ellenfele valamit észrevenne. A lábjáték, melyet két egymással operáló „görög* alkalmaz, semmit nem sejtő áldozataik mmmatmmmasmmmaBmmmmşsBSSmmassmSii ellen, nagy vigyázatot igényel, de nem ritkán ecclatani hatással jár. A „pálezán ur,a ki egész nyugodtan áll melléd s beletekint kártyáidba, gyakran szövetségese a veled játszó „hellen“-nek. Hogy minden gyanút elodázzon magáról, tesz pár frankot chanceidra ! .... Daczára ennek palczája gyalázatos áruló. Ha a fogantyú hegyét maga felé facsarja, ez azt jelenti carreau ; megfordítva : coeur; jobbra : pique; balra: tréfle. Ellsufeled soha sincs kétségben mit játszék: „az úr palctája“ pompás szövetséges, mely sohasem csal. A kölcsönös értesítés legravaszabb módja: egészen ártatlan, közönséges kifejezésnek előre megbeszélt értelmet adni. E cselfogásnál, mely hasonlókép nagy elővigyázatot igényel, igy járnak el: a kártya négy színét tetszésszerinti betűkkel jelzik . A például jelent coeurt, S carreaut, K tréflet és I piquet. Ha már most az épen kijátszani akaró „görög“ partnere azt mondja : „Soh’ se habozzon, adja csak!“ — ez azt teszi hogy: „Játszék carreaut,“ — mert a mondat S-en kezdődik. Ha coeurt kell játszani, a partner felkiált : „Ah, minő hőségi Ugyan kérem, nyissák meg az ablakot!* „Kérek egy pohár limonádét, kisasszony,“ azt teszi hogy „tréfle !“ és „Hát ez kártyás" — kiáltással jelenti: Piquet, ha szabad kérnem !“ Mikor a „görögök" mestersége még gyermekéveit élte, e szót n Atona használták a négy Budapest, november 16. 1873. Szerkesztő barátom ! Előttem fekszik szeretve tisztelt volt vezérünknek Ghyczy Kálmánnak, Komárom városa választó polgáraihoz intézett jelentése. Hallgattam az egész hírlapi vita, s mlada son előzmények folyama alatt, melyek a jelen bonyodalmat előidézték, elhalaszthatlan kötelességivé tették pártunknak a nov. 7-iki nyilatkozást, s okozták Ghyczynek épen e perezben váratlan visszalépését. Hallgattam, mert nem akartam saját nézeteimnek a vitába tolásával se nevelni azt, nevelni a zavart. Nem elegyedett vagy legalább csak igen keveset elegyedett lapod is a vitába, s hitem szerint egészen helyesen. Most azonban oly tényekkel állunk szemben, melyek iránti nézeteimet szerényen a lehető röviden elmondani szintúgy lapod olvasói, mint magam iránti kötelességnek is tartom. A Mocsáry a utána Csávolszky et consortes incselkedései következtében szükségessé vált pártnyilatkozatot ismeri az olvasóközönség, ítélhet könnyen felőle s én nem bizonyítgatom azt, mi kétségtelen, hogy abban új, eddigi nézeteinkkel ellentétes semmi nincs, s csak a magautat illetőleg mondok annyit róla, miszerint sajnálom azt, hogy a párt egyes nyugtalan tagjai által kényszeríttetett most újabb nyilatkozatot tenni ; de hogy a kényszerűség létét teljesen elismerem, a nyilatkozatot pedig, mint ha visszatükrözését eddigi programjainknak, teljes mértékben magamévá teszem. Én azt találom, nem csekély mértékben igazolja az ország a közvélemény előtt azokat, kik az adott kényszerhelyzetben, ezen nyilatkozatot megszavaztuk s e mellett állónk, azon körülmény, hogy a balközép pártot a 2 széléről hagyták el, csak azok, kikről már előre tudva volt,hogy vagy a jobboldali mindenároni kiegyezés felé hajolnak, mint Eszterházy s Ghyczy is, vagy szélbali felhe