Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-11-25 / 270. szám
VII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ?n n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. Teleki Domokos-hé b. . . HIRDETÉSI DIJAK ín .”,str ■Máboiott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. N bélyegilleték, a hirdetéseknél kedves ménijek. ,13—TM 5° S éa* érre létre . • Egy nejjedraj Egy hónapra 16 ft. — kr. 48, - ’ 1 , 60 ! 270. Sítám. Kolozsvárit, 1873. kedd, november 25. POLITIKAI NAPILAP. ír* .r NYILTTÉR (erőnként, vagy annak helye 85 kr. Reelamok: hirfflaérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 24. i bizt. társasok bebocsátása. (Ésrevételek a m. kereskedelmi törvénytrrviiitre. Második közlemény.) 11. A bebocsátási előzmények Ausztriában. Mindenekelőtt a helyzetet kell ismernünk, s ezt annyival ír inkább, mivel a bebocsátási mozgalmak színtere ugyan Ausztria, de amenynyiben 1867 előtt a biztosítás közösügykép kezeltetett, ezen előzmények egy része minket is érintett. Köztudomás, hogy Ausztria tartományai különösen a huszas években kölcsönös egyleteket állítottak, melyeket a kormány kedvezményekkel látott el, hogy ezek boldogulhassanak, a külföldi társaságok bejöhetése ellen itt is akadályok lettek felállítva. Azonban, mindazon akadályok daczára a tényállás az, hogy több külföldi társaság ben van, mégpehogy mily úton, nem épen érdektelen, ha felemlítjük. A ben lévő társaságok működésükre nézve kétfélék: olyak, melyek direct üzletet is csinálnak ; de legtöbbnyire olyak, melyek csak mint viszbiztositók szerepelnek. Közvetlen dolgozók : a Compagnia di Assec. di, Milaud mely 1825-ben. ©w» i,*..a^iu, s iiroi oissz részére nyerte engedélyét. A lipcsei tüzbiztositó, mely 1837. aug. 27-éről Csehországba, 1848. jun. 24-éről egész Ausztriára be lett bocsátva. — A La Fenice, mely azon okon, mivel a trieszti társaságok is bebocsáttattak Görögországba, 1864-ben bebocsátást nyert Triesztbe, de Istriában is dolgozik, — végre Querrgothai jogbiztositó, — melyekre alig tel gyen egyeznünk, hogy a Lipcsein kívül ságra,) bizonyos szűk területre szorítkozik. Aé1 társaság közül csak ennyi tudott tinkos utat nyitni Ausztriába. A külföldi társaságokkali ily módoni elit is, a külföldi társaságok bejöhetési kedvét ír talán fokozta. Következése lett, hogy a ’öldiek Ausztriában társaságokat kezdettek leani, melyek megett magok, mint viszkizmik állottak. Így állította a Drezdener a Phönixet 1860-ban, a londoni Gresham az osztrák Greshamot 1861-ben, s a Magdeburgi a Donaut 1807-ben. Azonban e bejuttatási utat, tán mert hosszúnak és költségesnek találták, többen nem követték. A kormány és törvényhozás ajtajára függeszték szemeiket. Mikor 1853 ban Ausztria és Poroszország között kereskedelmi és vámszerződés jött létre, egy külön pontban érintve lett az is, hogy a két hatalom a következő évben a biztosító társaságok kölcsönös bebocsátása felett szintén egyezkedni fog. Mi azonban elmaradván, Ausztria, hogy valamennyi bejöni akaró vállalat kormányával annyi külön egyezményt ne kössön, 1865 nov. 29-éről törvényt hozva, a külföldi részvényes társaságokat bebocsátotta, a bejöhtetési feltételeket megszabta; azonban, a biztosító társaságokat nem bocsátotta be, azok bebocsáttatása szabályozását későbbre elhalasztotta. A külföldi biztosítók bebocsáttatásának eképpeni kétszeri kilátásba helyezéseben és künn étvágyra keltett. Ben, hogy a gyárakra vetett dijt leszállittassák, a gyárosok az iparkamarák utján egyre kérvényeztek s a képviselőházban többször interpellate intéztetek ; gAz&it^sajf^'az ágítasíó* TüTraiMít^?^ korbácsolta, s mivel mindezek daczára, közvetlen dolgozhatásra kilátás mind nem nyílt, a viszbiztositás utjáni dolgozhatásra pedig engedély nem kellett: több külföldi társaság képviselőt állított s felütötte tanyáját, így jöttek be : 1867-ben a North-British, Imperial Fire londoni, Home newyorki, 1868-ban a liverpooli Royal — tűzbiztosítók, — 1870-ben a Royale-Belge brasseli, Caisse-Paternelle és Caisse-Generale des Families párisi életbiztosítók, — Szállítmányra jöttek 1870-ben a svájczi Lloyd, ugyancsak onnan a Neuschateli szállitraánybiztosító, a stockholmi Neptunus és Proscidon, — a viszbiztositók közül első volt a frankfurti általános viszbiztositó, — 1872. januárba jött a Banca-Generali Milánóból, melyek részint Triesztben, részint Bécsben állított képviselőik által, mint viszbiztositó kamarák mutatták be magukat, s az osztrák biztosítás terén mintegy positiót foglaltak s pár év alatt ott álltunk, hogy az utat, mit angol társaságok törték meg, a francziák felfogták, s a svéd, belga, svájczi, olasz, görög társaságok mellett még észak-amerikai társaság is volt megjelenve, a mikor Ausztriában a bebocsátási törvény a törvényhozás asztalára került. Európa hét államával voltunk már összeköttetésben , s ha a lipcsei benn nincs a nagyobb biztosító álamok közül, mondhatni egyedül Németország hiányzott volna, de Poroszország így is hiányzik ; s hiányzik pedig azért, mivel Poroszország a viszonosság elvét a fekvők biztosítására nézve érvénybe nem léptetheti. Itt állt az ügy, amidőn a törvényhozás, miként a kormány indokolásában mondja, mivel különösen Németország felől keményen sürgettetett, elvetve azon tervét, hogy egyszersmind a biztosításügyet is rendezi, arra is támaszkodva, hogy az 1865-iki bebocsátási törvény következtében Hollandia, Belgium, Oroszország, Francziaország, Olaszország és több svájczi canton a reciprocitás elfogadására nyilatkozataikat már bejuttatták, meghozta az 1873-iki törvényt, mely a külföldi biztositó társaságokat is bebocsátotta. Kolozsvárt, november 22-én. (M. G.) Fogarasi tudósitónktól folyó 18-iki kerettel a következő közleményt vettük : A folyó hó 17-én tartott rendkívüli bizottsági gyűlésnek tárgya volt első a belügyminiszternek leirata a hivatalos magyar nyelv használata iránt. 2- ik a felfüggesztett tisztviselők fegyelmi ügye tárgyalása. 3- ik a virilisták névjegyzékének összeállitása 1874 ik évre. Az első tárgyba minden vita nélkül az 1870 évi 42-ik törvény 16. §-sa értelmében, ujóbbi felirat határoztatott a belügyminiszterhez. A 2 ik tárgyba a tiszti ügyész — bárha lát is némi okot a vizsgálati iratokban, a felfüggesztett 3 tisztviselő ellen — mindezáltal azokat nem tartja elegendőknek egy tiszti kereset megindítására és a kereset abbanhagyását véleményezi , mely vélemény 51. szavazattal 4. ellen Könczei Károly azon indítványával szembe, hogy az liaták a törvényszékhez tétessenek át, elfogadtatotttak képesek belefáradni a csudás világ szemléletébe. A „Nautilus” általános iránya dél-kelet volt, s leginkább száz, százötven méternyi mélységben tartózkodott. Egy napon azonban, nem tudom mely szeszély folytán, egész négyezer métre mélységbe bocsátkozott le. A száz fokra osztott thermometer 4°,25 fok meleget mutatott, s ez ily mélységben, minden szélességi fok alatt egyenlő hőmérséklet. Nov. 26-án éjjel három órakor haladt át a „Nautilus“ az éjszaki naptéritőn, a 172 hosszúsági fok alatt. Huszonhetedikén a Sandwich szigeteket láttuk, melyeken Cook a világutazó, 1779 febr. 14-én halálát lelé. Kiindulási pontunktól tehát 4860 mértföldet haladtunk. Reggel, midőn friss léget szívoe a födélre mentem, Haonai-t láttam magam előtt, a legnagyobb szigetet, a sok hét közül, melyek az archipelagust képezik. Határozottan megkülönböztettem a művelés alatt álló partividékeket, a parttal egysnkezüleg futó hegyloncsolatokat, s a vulkánokat, melyek közül a Mouna- Rea kimagaslik, ötezer lábnyira a tengerszint fölött. Esen tenger terményei közöl a többek közt tányér-Flabellariakat, vagyis lapos, csinos alakú polypokat húztak fel a hálók. A “Nautilus“ megtartotta dél-keleti irányát. December 1-én a 142 fok alatt ment át az egyenlítőn, s ugyanazon hó negyedikén rendkívül gyors utazás után, a Marquesas szigetek csoportozásáhol értünk. Három mértföldnyire láttam magam előtt Nukahiva szigetét, mely a legnagyobb, ezen Francziaország birtokát képező sziget csoportosst-3-ik tárgy minden jelentőség nélkül folyt le. Ezután következett Metian János esperes törvényszabta időbs beadott indítványa hogy a bel- és igazságügy miniszterek keressenek meg feliratilag, Demsusián Áron és társai ellen indított közkereset abbanhagyása iránt, mely indítvány szintén ellenmondás vagy észrevétel nélkül elfogadtatván, a feliratok szerkesztésével a jegyzői kar bízatott meg. Átalánosságban a gyűlés kellő higgadtsággal — illő mérséklettel folyt le — a kedélyek teljes csendességével s mondhatni megelégedéssel távozott a gyűlésből minden ember. Sokan tartottak attól, hogy a Demsusián és társai ügyébe beadott indítványt a főkapitány nem fogja tárgyalásra bocsátani. Azonban közmegelégedésre a főkapitány úgy nyilatkozott, hogy a kérelmezés törvényen alapuló joga a megyének — és Indítvány bármely kényvtárgyban tehető, ha az törvényt nem sért, kifejezései nem törvénybe ütközők. Egy körülményt felemlítetlenül nem hagyhatok. A nyelv kérdésébe leküldött miniszteri leirat tárgyalása alkalmával Román János tiszti ügyész, de különösen Bordán Áron alaó-kományi román ajkú lelkész — úgy kívánták feltüntetni az ügyet, mintha itt a népnek saját nyelve használatától való megfosztása czéloztatnék. Főkapitány román nyelven kívánta felvilágosítani a hallgatóságot és utána Millán János es-DSJ’*»litt,ilét/l Cg rSnA"tiokdYIBv.0."«v’n4Ji»»j,'»-»és megkivántatik úgy az állam, mint a népnyelvének tudata, sőt tovább menve, épen kötelessége a tisztviselőnek azon nyelven tárgyalni, melyen a beadvány történik. E két helyesen alkalmazott magyarázat — nem is tévesztette hatását — mart a czélzatosan szónokló két fennt említett egyén szónoklata, minden hatás nélkül maradott. Sajnáljuk, hogy Román fiatl ügyész úr, ily után akar népszerű lenni. Míg Bordán Áron úrnak meg kell súgnunk, hogy a papi reverenda nem ment meg mindentől, ne feledje, hogy egyik főmatador a május 6-ki zavarok előidézésébe ő volt — a miért most megidéztetett — mint ama nevezetes határozat egyik sajátkezű aláírója. Eddig szól a közlemény. Véghetetlen megnyugtatásunkra szolgál azon körülmény, hogy Fogarasvidék bizottsági gyűlésén, kevéssel a lefolyt irgalmas napok után, esen sserfölött kényes természetü tárgyak mindenfajta zavar nélkül tárgyaltattak loban. Csak az erdős hegyeket láttam, mert Nemo kapitány nem szeretett közel tanyázni a partokhoz. Itt hálóink gyönyörű halakat húztak fel. Kék uszonyu Choriphaeakat, melyeknek húsa hasonlíthatlan. Éjjeli halakat, melyeknek alig van pikkelyük, de izük felséges, sárgás hasardokat, szóval mind oly halakat, melyek megérdemelték, hogy a hajó konyhájában osztályoztassanak. Elhagyván e gyönyörű szigeteket, a „Nautilus” dec. 4—11 mintegy kétezer mértföldet futott meg. Ez utazás közben találkoztunk egy óriási csoport halmazzal, vagy tizlábúakkal, mely csudálatos puhányok nagymértékben hasonlítnak a tintahalhoz. Ezek a Cephalopodák osztályába tartóznak, mely rajtuk kívül csupán a tintahalak és az argonautákat tartalmazza, ki akor természetbúvárai különös tanulmány tárgyává tették ez állatokat, melyek az Agora szónokainak számos metaphorakra nyújtottak alkalmat, s egyúttal a gazdagabb polgárok asztalára ízletes falatokat szolgáltattak, ha ugyan Intelt adhatunk azon görög orvosnak, ki ezt még Galenus előtt megírta. — December 9-éről tizedikére virradóra történt, hogy e puhányokkal találkoztunk, melyek par excellense éjjeli állatok. Milliókra lehetett tenni számukat. A mérsékelt égövi vizekből délibb vizekbe költöztek, követvén a heringek és szardellák vándorlását A „Nautilus“ ablakain keresztül láttuk őket, amint hátrafelé úszva roppant gyorsasággal haladtak, miközben a kilökött vissugár képezte a mozgató erőt, halakat és puhányokat üldöztek, a kissebbeket ők, a nagyobbak pedig őket falták fel, s tíz lábukat a legnevetségesebb rendetlenségben mozgatták ide s tova. (Folyt. köv.) TARCZA. ÍZEZER MERTFÖLD sürgőt ^ tenger ALATT-kovetkfc, Bazäio- ntán fran#BÍ4Mi. ÜgynÖZEKHETEDIK FEJ1ZFT. ezredet mörtföld a csöndestenger alatt. hontó - (Folytatás.) kai Bzemb cömo kapitány beszélt, egészen elváltét megkí, nem hallottam beszélni őt mélyre„És itt van egyedül az emberhez méltó életi Nem Csudálkoznám, ha valaki azon gondolatra jönne, hogy tengeralatti városokat alapítson , melynek házai a „Nautilus” elvei szerint építve, minden reggel a felszinre emelkednének ; ezek lennének a valódi független községek. És ki tudja, valamelyik zsarnok. . . .“ Nemo kapitány, heves taglejtéssel fejezte be mondatát. Aztán, mintha valamely szomorú gondolatot elütni akarna, a következő kérdéssel fordult hozzám: »Arronax úr, tudja ön mily mély a tenger?“ »Legalább annyit tudok róla, mennyit a leghíresebb mérések eddig közöltek.* — »Közölhetné annak eredményeit velem, hogy “ relük,ellez képest kijavíthassam adatait?* .Elmondok néhányat, melyekre emlékezem. Ha nem csalatkozom, az atlanti óceán éazaki részére a középmélységet nyolczezerkétszáz, a középtengerét kétezerötszáz méterben állapították meg. A legmeglepőbb méretek az atlanti óceán déli részén történtek, hol 12,000, 14,091 és 15040 méternyi mélységeket is találtak. Átalában azon megállapodásra jutottak, hogy ha a tenger feneke egészen felmérve volna, a tenger középmélysége hét kilométerben volna megállapítható. — .Tanár úr, azt hiszem, más adatokat szerezhetek önnek. Az ocean eme részét illetőleg, hol a „Nautilus“ most tartózkodik, annyit mondhatok önnek, hogy középmélysége négyezer métre E szavak után Nemo kapitány a hajóba vonult. Követtem és a nagy terembe vonultam, a „Nautilus“ csavarja működni kezdett, alig húsz mértföldnyi sebességet jelzett óránként. — A most következett napok sőt hetek alatt, Nemo kapitány rendkívül fösvény volt látogatásaival. Rendesen a másodparancsnok határozta meg a helyet és irányt, melyet a térképen feljegyezve találtam, úgy, hogy a „Nautilus által befutott utat, a legrészletesebb figyelemmel kísérhettem. Conseil és Ned Land, a napnak néhány óráját rendesen velem töltötték. Conseil csudálatos dolgokat beszélt el barátjának tenger alatti vadászatunkról,s a kanadai most már komolyan sajnálta, hogy nem vett részt benne. Egyébbiránt hittem, hogy lesz még alkalmunk hasonló kirándulásra.— A salon ablakai majdnem mindennap megmegnyiltak néhány órára, s szemeink mégsem vol