Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-04-08 / 78. szám
■ * ■ ' # fPJPUeth* ,7‘,tragrátínDl.^.uordterejfl ▲ Mrmentett, de nem ajánlott levelek, mint sainte a hírlapok ia, pusztai lakom daczára, rendesen s késedelem nélkül jutnak kezeimhez, hanem az ajánlott* levelekre nézve itt az a szabály, hogy vagy személyesen kell az illetőnek érettük a postára menni, vagy törvényes alakban kiállított felhatalmazással ellátott egyént kell átvételük végett küldeni, különben ki nem adatnak. Kérem annálfogva levelezőimet hagyjanak fel azon reájuk nézve a biztonságot alig nevelő, reám nézve pedig nagyon alkalmatlan szokással, hogy leveleiket többnyire ajánlva küldik, aminek újlakom helyiségénél fogva csak az lenne következése, hogy ajánlott leveleik minden esetre napokig s meglehet hetekig is vesztegelnének a szomszéd falu postahivatalában, mielőtt kezemhez kerülnének. Én nem gondolom, hogy ez idő szerint legalább, az ajánlatlan levelek „eltévedésétől“ tartani lehetne. Másféle szélnek kellene fújni, mint a minő faj, hogy a levélkutatások s lefoglalások napirendre kerüljenek, s ha valahol gyakorlatban volnának (nálunk nem hiszem, hogy ez idő szerint gyakorlatban legyenek a „cabinet noir” mestersége ellen, a levél ajánlás, bizony nagyon gyarlóbilleníték. Minthogy igen sok levelet kapok Hazánkból, lekötelezve érezném magamat, ha a hazai hírlapok szerkesztői, e figyelmeztetésemnek helyet adni méltóztatnának. Baraccone di Collegno, márcz 20. 1874. Kossuth Lajos. Külföldi politikai szemle. Kolozsvár apr. ő áll. Francziaországban a pártok mindauynyian elégületlenül távoztak haza a versaillesi cselszövények és a reactio színteréről. A helyzet egyik pártot sem elégítheti ki; a republikánusokat nem, azért, mert látják, hogy a monarchista pártok a köztársaság aláásására törekszenek, tönkre teszik a községi autonómiát (a maire-törvény) megnyirbálják az általános szavazatjogot stb.; a monarchistákat nem azért, mert nem teremthetik meg egy ssuazra a monarchiát, mert a tények hatalma által arra vannak utalva, hogy habár megnyirbálva, a köztársaságot igazgassák és nem azért mert látják, hogy daczára minden erőfeszítéseiknek, az ország, a nemzet homlokegyenest ellenkező irányt követ. 1871. júl. óta a pótválasztások egyre a republikánusokat viszik győzelemre. A húsvéti szünidők alatt május 12-ig valószínűleg újra megkezdődnek a restaurationális bukfencz-kísérletek, s előre látható, hogy alig fognak más eredményre vezetni, mint a múlt nyáron ; eltűnnek, mint a szappanbuborék. Francziaországból érkezett hírek szerint Mac- Mahon is kezdi belátni, hogy lába alatt ág a föld, a republikánusok hovatovább mind több tért foglalnak el. Ezért a conservativ republ. több tagjával értekezett a helyzet fölött, sőt Dufauret (ki Thiers alatt igazságügyér volt) ki is szemelte volna Breglie hg. helyére miniszterelnöknek. Karlista forrásból Páriába érkezett sürgönyök mesés dolgokat beszélnek. A karlisták bámulatos módon szaporodnak; önkénytesek csak úgy özönlenek a király zászlai alá, s a fegyver és pénz nő, mint a gomba. Bilbaoban forradalom ütött ki a köztársaság ellen s végképen megtörte az ostromlott sereg, már különben is fogyatékán levő ellenállási képességét. Santos hadosztálya Madrid felé vonul. Egyszóval történik töméntelen sok megdöbbentő, s mindenek felett könnyen elhihető dolog azon a carlista glóbuson. Csak az a baj, hogy mégis őket verik, ha nem is nagyon. Egy madridi sürgöny egyébiránt épen nem valami rózsás színben tünteti fel a kormánycsapatok helyzetét sem, írja ugyan, hogy ezek megtartották állásaikat a fegyverszünet után (tehát már megint fegyverszünet) de arról nem szól, hogy a fegyverszünet előtt nem vesztettek e tért. Írja azt is, hogy Santee csapatja egészen kimerült, elkedvetlenedett, s hogy számos szökevény érkezik a karlista táborból , de értesít egyszersmind arról is, hogy a katalóniai karabélyosokat majdnem az utolsó emberig sürgősen az éjszaki hadsereghez rendelték — ami nagy szükségre mutat — és hogy Saballs karlista főnök diadal utat jár Corona tartományban. Ez a nem igen biztató hírnyaláb Párison át érkezett, s hitelessége nem a legbizonyosabb. Bölcsészeti szigorlatok. A vallás és közoktatási miniszter a bölcsészeti szigorlatok tárgyában f. évi márt. 29-én 6072 sz. a. a következő rendeletet adta ki a budapesti és kolozsvári tudományegyetemnek. A bölcsészeti s illetőleg a bölcsészet-, nyelv, történettudományi és a mathematikai természettudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatok iránt a mult évi junius 7-én 14,956. §-ának h*1 °U 8 különösen ennek 10 rend«iem°:^e* a'k*l®»«áaa vágott a következőket 1-nér. Ha valaki * * főtárgyul, e főtárgy *\Att ennészett&Dt válaaitja kísérleti természettan értőit!'1 « felaftbbonind a a természettani melléktárgym "vaTa0^*11 Talaki szabadságában áll akár a akT^k‘kkti terménetUQból szigorlatot tenni, é 2- szor. A kinek tőtárgya a mennyiségtan, a* mind az elemi, mind a felsőbb mennyiségtanból vizsgálatik. Ha ellenben a mennyiségtan csak melléktárgya, akkor akár az elemit, akár a felsőbb mennyiségtant választhatja. 3- szor: Ha valakinek főtárgya a történelem, az köteles mind Magyarország történelméből, mind az egyetemes történelemből szigorlatot tenni. — Ha ellenben a történelem csak melléktárgya, akkor akár az egyiket, akár az másikat választhatja. 4- szer Akinek főtárgya a classica philologia, az mind a görögből, mind a rómaiból vizsgálandó. De ha a classica philologia csak melléktárgya, akkor tetszésétől függ, vagy a görögöt, vagy a rómait választani. 5- ször. Minden tudomány, melynek a bölcsészeti s illetőleg bölcsészet- nyelv-, történettudományi s a mathematikai-természettani karnál rendszeresített tanszéke van, választható akár fő-, akár melléktárgyul. De a mely tudomány főtárgyul választatik, azt forrásilag és irodalmilag is kell a szigorlónak ismernie; ellenben, ha melléktárgyul választja, meg lehet elégedni a tudomány egész tervét átölelő általános ismeretekkel. 6- szer. A szigorlónak értekezése nyomtatásban nyújtandó be, és csak így adatik ki a bírálóknak. 7- szer. Azon tanár vagy tanárok,kik a szigorlót a főtárgyból vizsgálták, kötelesek a melléktárgyakból netalán külön tartandó szigorlatnál is jelen lenni. A szigorlati díjra csak még nem jelenésök esetében nem tarthatnak igényt. Hova lett? E kérdés nyugtalanítja most nem kis mértékben a bécsieket az osztrák-magyar sarkvidéki expeditiót illetőleg. Az expeditióról másfél év óta semmi tudósítás sem érkezvén, élénken kezd aggodalom nyilvánulni, hogy az expeditió szerencsétlenül járt. Legközelebb léggolyókkal kísérlik meg az expeditió tagjainak brit adói, s természetes, hogy általános az érdeklődés e vállalat , az abban résztvettek sorsa iránt. A „Presse* egy szakférfiú tollából egy ismertetést közöl, mely a túlzott aggodalmakat az illető mértékre szállítja le. Ez ismertetésből átvesszük a következőket: A „Tegetthoff* 1872 diki júniusban hagyta el Bremerhafent, utolsó hírei 1672. augusztus 18-ától 20-áig terjednek, az expeditió tartama 21. évre van meghatározva, noha élelmiszerei négy évre is elegendők lennének. Az utazók teljesen ismeretlen tengerre mentek, mely egészen lakatlan, a világgal semmi öszszeköttetésben nem álló tartományok által van körülzárva; a part bármely részéről a legközelebbi orosz állomásokig tervezett utazás már az expeditiók rovatába tartozik, és az ilyen kiterjedt szárazföldi utazásra a mi expeditiónk épen nincsen elkészülve, minthogy tevékenysége főkép a tengerre vonatkozik. Minthogy az ottani szélességi körökben már októberben kezdődik a 24 órai éj, az expeditió- Dtk az időtájban mindenesetre már télig vállasán kellett lennie; ezt legalább fel kell tételezni oly tapasztalt sarkvidéki utazókról, minek Payer és Weyprecht urak, mert ha a sarkvidéki tél sík tengeren éri őket, helyzetük veszélyeztetve lett volna; körülbelül összehasonlíthatók volnának azzal, aki a Glöckner vagy Venediger jeges részein éjnek idején át akarna menni, veszte bizonyosnak tekintetnék. A rettegett novemberi zivatarok tehát többé-kevésbé kényelmes téli szállásukon érte volna utazóinkat. Általában sokkal hiányosabban ismerjük még ez idő szerint ama vidékeket, sem hogy a mi szélességi köreink viszonyaiból azt következtethetnék, hogy a november hónap a sarkvidéki tengeren is viharos szokott lenni; itt is nagyon lehetségesek az olyan különbségek, minek a mi vidékeink és a forró égöv alattiak között fennállnak ; a sarkvidékeken töltött eddigi telelések feljegyzéseiben a „zivatar” szó a téli hónapokban általában igen ritkán fordul elő; legalább azon okok, melyek az indiai tenger és Nyugatindia borzasztó forgózivatarjait előidézni szokták a sarkvidéki tengerben nem forognak fenn. Mit tettek utazóink 1872-dik augusztus óta, azt természetesen nem tudhatjuk, és erre nézve csak többé-kevésbé alapos gyanítások lehetségesek Ha baleset érte őket, mely a hajó elhagyására kényszeríti, akkor bizonyosan csónakjaikon vagy akár a jégdarabok egyikén elérték a szárazföldet. A sarkvidéki utazások egyéb veszélyeinek vezetésén a súly, könnyen elkerülhetők; a „Tegetthoff* azonfölül dúsan el van látva antiscorbutikus élelmiszerekkel, és vezetői ismerik a legjobb óvszereket ellene. Constatálva van, hogy a 18 norvégiai Spitzbergában sülyben halt meg, noha úgyszólván a Nordenskjold svéd expeditiója által épített élelemtár mellett találtattak, melyben még nagymennyiségű hüvelyes érintetlenül hevert Ezek megfoghatlan módon csak a meglevő besózott hússal táplálkoztak és igy maguk okozták szomorú sorsukat. Az eddigi sarkvidéki expeditiók közül eddig csak egy veszett el nyom nélkül, a Franklin-féle , hogy itt-ott egy norvég halász kellemetlen összeütközésbe jön a jéggel, ez nem bizonyít semmit, baleset minden tengeren történik. Mindenkinek szabadságában áll remélni vagy félni, a valószínűség azonban az előbbire jogosít fel. Feltéve, hogy valamely előre nem látott baleset nem történt, bízvást megnyughatunk abban, hogy bátor utazóink e pillanatban a legjobb egészségben vannak, és erős hajójuk felszerelésében, valamint az expeditió próbák vezetésében bízva, türelmetlenül várják a perczet, melyben újra gőz emelkedik a „Tegetthoff“ kürtőjéből, és a hajó újra megindul, hogy a merészen kigondolt utlást talán sikeresen befejezhesse. Külföldi vegyes hírek. — Rochefort és társai szökése. Parisból Írják : A hír, hogy Henri Rochefort, Paschal Jousset, Jourde, Verliére és még két száműzött Kaledoniából megszöktek és szerencsésen meg is érkeztek Új-Südwalesbe, egészen valónak bizonyult be. Ugyan a radikális lapok, a különösen a „Rappel” nagyon tartózkodó magatartást követnek, amennyiben csak az angol lapok táviratait fordítják le, s félig gúnyolódva jegyzik meg, hogy a május 24-iki kormányt nem érte volna e szomorúság, ha Rochefort Francziaországban maradt volna fogolynak; de már tudva van egész Páriában, hogy Ed Adam, radikális képviselő, ki Rochefort gyermekeinek gyámja, táviratot kapott, melyben Rochefort Sidneyből angol nyelven és úgy látszik igen röviden értesíti, hogy szerencsésen megmenekült. Adam úgy nyilatkozott barátai előtt, hogy egy angol hajó, mely Numeanál vetett horgonyt, fogadta föl és vitte el a hat menekülőt. Rochefort mind az öt társával egyenesen Európába jön. A párisi nép örül az egész dolognak s gunykaczajjal kiséri a kormány boszszankodását, és így Rochefort ismét a nap hőse, inkább mint valaha. — Midőn Brogbergnek megvitték Rocheforték menekülésénekhirét, állítólag vállat vonva ez felelte : Thiem úr elnöksége alatt nem mondom, hogy nem történhetett volna meg, de most lehetetlen ! — Pedig még is megtörtént. A Hajótörés, a „Times* egy távirata jelenti, hogy a „Nil* nevű hajó, melyen a bécsi japáni kiállítási bizottság egy része hazautazott, a tengerbe veszett. Az egész személyzetből csak négy egyén menekült. E hir Japánban igen nagy sajnálattal fog fogadtatni, minthogy e derék fiatal emberek iránt a nagy reformműben igen sok reménynyel viseltettek. A bizottság tagjai, kik múlt évi februártól decz. 20-dikáig időztek Bécsban, itt igen kedvelt egyéniségek voltak és hazájukba számos osztrák iparterméket vittek magukkal mutatványul. A bizottság tagjai közül többen Budapesten is megfordultak . A franczia külügyminiszter utasította a londoni követet, hogy az angol kormánynál tegyen lépéseket Rochefort, Grousset, Jourde, Verliére és más két megszökött kommunista kiadatású írást, kik tudvalevőleg angol területre menekültek. Decazes hg. Rochefortot és társait „közönséges bűntetteseknek nevezi. Több mint bizonyos, hogy az angol kormány megtagadja a kiadatást. __ Győzelmi pompával fogadtattak az alantik elleni harczból visszatért angol csapatok márt. 30-án Angliában. Windsorban a királyné, Westminsterben a parlament mondott nekik köszönetet vitézségekért. A katonákat igen megviselte az afrikai hadjárat, nagyon sok köztük a feltűnően halvány ember, az afrikai égalj pedig igen érzékenyekké tette őket a hideg iránt. Akik ellenben egészségesek maradtak, azok napbarnította arezuak és igen erősek. A hadiszemle alkalmával legjobban tartották magukat a hegyi scótok, a lövészek pedig igen gyarlan néztek ki. Windsor város, mely az említett napon már kora reggel óta ünnepiesen volt fellobogózva, igen szívélyesen fogadta a haza jövő győztes csapatokat, melyeket a pályaudvarban a cambridgei herczeg üdvözölt. A katonák mintegy 1200 méternyi téren állíttattak fel egy négyzet három oldalát képezve. Nemsokára megjelent kocsin a királynő a királyi ház tagjainak kíséretében a magához rendelő Wolseley tábornokot, az expeditió vezérét és ezektől kisérve szemlét tartott. Lord Gifford kapitánynak és egy őrmesternek sajátkezűleg tűzte fel a Victoria keresztet, úgy szintén Wolseleynek a Mihály és György rendek nagy keresztjét. Romania tagjai számára egy -------------------r-u-ij VOU fe„. tartva. Az Uunepély délelőtt 9 órakor vette be. Jetét, midőn ö felsége a terembe lépett az mjV if együtt. A király és királyné a let,K, it,u u luisi-^c a.neműé fenett »■» kíséretével együtt. n, »..aij es mratyné a 1^’ rátságosabban beszélgettek a lábmosásra kiválasztott öreg férfiakkal és asszonyokkal, kik asztalhoz fzlvítettek s azután kezdődött csak meg a ^ ülve ettek, s azután mosás. A szertartás befejezése után férfi és asszony egy kis zacskót kapott baimf^ ezüstbuszossal, s azután mindegyik udvari koz küldetett haza. 111 Az osztrák delegatio azon szandék, hogy a pénzügyi bizottság ezúttal Bécsben tUé»/' zen, és csak a teljes ülések tartassanak Budan^ ten, a közös kormány nem helyeselte. — Ghyczy bankügyi tervei a ,n Pr.*-nek szeget ütöttek fejébe s legközelebbi «’ mában meg is ereszt egy kis fauvar elmélkedj ezekre vonatkozólag. Érdekesnek tartjuk kié® r következő részletét a „Presse* goudterhes czikknek : Ghyczy, a magyar uj pénzügyminiszter Jesi idézésének főczélja tudvalevőleg a közös költségvetés megállapitása volt. Pestről azonban i tudósításokat is veszünk, melyek szerint lyes érintkezését Bécsben a főbb tényezőkkel rá használta, hogy a még eldöntésre váró Tbi. kérdéseket tanulmányozza s egyszersmind csehivését előkészítse. Anynyi már most is bizony,,, nak látszik, hogy a bankkérdésben Ktr Kapoly és az osztrák pénzügyminister közt létrejött megállapodások a magyar pénzügyminisztériumban történt személyváltoztatás által valószínűleg lényeges változást fognak szenvedni. A volt magyar pénzügyér azon elvhez ragaszkodott, hogy egy külön magyar bank alapíttatása számításon kívül fogyandó, mig Ghyczy ur inkább az ellen kézi nézethez közeledik és ebben állítólag a leginkább döntő körök támogató. I s á t birja. Bécsi hírek. — Milánóból jelentik, hogy Lipót bajor herczeg és Gizella főherczegasszony — kik hoszszabb olaszországi utazásra indultak — Velencében a hatóság részéről oly előzékenységben részesültek, hogy ezért ő felsége a király Viktor Emánuelnek különös köszönetét fejezte ki egy levélben. — A lábmosás az udvarnál. A bécsi palota nagy termében pénteken történt meg az ünnepélyes lábmosás a király és királyné jelenlétében, s a közönség oly nagy számmal jelent meg ez ünnepélyre, hogy a számára fnntartott hely igen kicsinynek bizonyult. Az emelvény első padjain az arisztocratia női tagjai, a kamarások s titkos tanácsosok fejei foglaltak helyet, s a dip A zene-conservatorium hangversenye. A hangverseny, mely az évnegyedek cs- ban az első, igen szép és válogatott közöny gyűjtött vasárnap (1874. ápril 5-én) a red® nagy termébe. Gyakran meg szokta róni a nyut azt a közönyt, azt az érdekeltséghiányt, mit közönségünk olykor-olykor a magasb zenészes fuiadások iránt tanúsít. A conservatorira hangversenyei fényes tanúságot szolgáltatnak arra nézve hogy buzgalom és ügyes rendezés legkönnyebbet elöli a közönyt, s érdeket tud kelteni még érdektelenebb dolgok iránt is, mint a zene. * * ♦ * Szép és válogatott, intelligens közönés* azonban nehogy bevegye ezúttal valaki a mistocratiánkat, mely a vasárnapi hangversenyt » teljes kimaradásával — díszítette. Persze, ha valami vándor művészről,lámnesmki előtt fitogtathatjuk, hogy az angol, franczia vagó német nyelvet milyen pompásan össze tudja tött az erdélyi aristocrata, ekkor akármilyen más-5 belépti dijak mellett is ott lenne az egész me.“ De akkor sem valami kifejlett magsabb! nei érzékből, hanem mert hát ez a — bootuu ^ De zene-conservatorium, hazai zenes«1 ■ hozzá még nagyobbrészt műkedvelők ! Fi done • * ^ Pedig hát ez a bontonkívüli zene-con*9rtórium, ezek a műkedvelők néha néha cl)»i dúcainak, hogy a „créme“ külföldies parte*1** extra-finom érzéke is megnézhetné ■rseajben Ott volt például a vasárnapi hangvers *2 I. Salamon János gyönyörű hegedős egy az estély fénypontját képezte íme, egy IS1’ 2 n eredeti zenei talentum, melynek azonban egy igen nagy hibája van : az, hogy a miénk, hogyo*iuDt termett és nekünk teremt! Volnának csak ha«»# Zas művészi (?) fürtjei, volna csak egy kissé „virtus* maszigebb“ neve, de főkép volna csak idegen: bi»# ■ - - uMsufto’ r vrr.flik,WdoznoksazJe0.ea,észre k 20rith,lna! Most meg sei#' meg ereUeVeSSZOk ’ ^ m'g annyit s«m akit nv L ’ aaieaaJit a legutolsó cseh mI/iM ZL kT “IP.he'“'t *W 1. i. la6»*“ * tanka J*' »korcsmai xene nyújtott*6*1’ jővös«in,ega^atóább 51' A kHlma J 8 Qaag nem »zándékozik at to méltóbb he b*ktillázi zenekarban, melyben PTM eret tött be, mint akár huny n# «‘végre TUhaM,Dok’ ha C bíf meenfi Valauieijunk búzás erő # 1,lfr leapapii na Csak Nemesebb a támogat' fűltünk az*id U tére°’ ahol Ugyiíl annyira r,S* az idegen elemekre. * * v°ll előadTM a urii'W1 '» aieiv ' 'i, **nBl°w sjmphoniaszerii tyuip»3'11' J; “lM'k kM » »*Sp K«* T teli ' ÚT zon6°raMtéká?al Utóim fel'1"®1. m«L„° Srtr i«TM <«W.téljM eonii»««' "2 De fiL- \ HZdl,ueiö!"il a »ongora vlrluo*"1" ka laT, W'k IW'«»W S K°r'i(" “• *. »■ foglalj. .1 W««' S egyaránt technikája és s°koldslu 9 hangverseny agyit vonzó érd«# ^