Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-05-23 / 116. szám
VIII. évfolyam. 13-dik szám Kolozsvárit, 1874. szombat, május 23 POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Fogási évre ................................. ft. — kr. Félévre................................® » — * Egy negyedre....................... 4 » — * Egy hónapra ..............................1 M : Üti il L? SZERKESZTŐSED IRODA: A lyeeumi nyoddóban K.ladói hivatal: A loleumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. * HIRDETÉSI DIJAK : Ötször halábozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél _ kedvezmények. m NYILTTER toronként, vagy annak helye 28 kr. Reclamok: hirfdiérbe toronként 1 fit KOLOZSVÁR, MÁJUS 22. Az erdélyi kincstári bányászat és az országos deficit. H. A kincstári állambányászat állományának egy nevezetes s mondhatni a legfontosabb részét képezik végre az erdélyi sóbányák. Hlogy mennyit szoktak ezen bányamüvek, évenkénti 1—1/a millió kő-és apró-só termelés mellett jövedelmezni, — azt részletezni nem szükséges. — A só-, vas-és kőszén-bánya-müvek üzeme ennél fogva a fenn elősoroltak szerint, okszerű kezelés és takarékos gazdálkodás mellett, magát nem csak fenntarthatja, sőt amint a tapasztalás mutatja, tetemes jövedelmet is eredményez Csak a nemesfém-bányák (arany, ezüst) és ezzel kapcsolatos fémkohók üzemének fenntartása jutott az újabb időben azon válságos helyzetbe, hogy a kedvezőtlen körülmények nyomása alatt kénytelen volt, sok évtizeden keresztül, a nagy nyereményekkel gazdagított államkincstár segélyét igénybe venni. S ez annyival nagyobb baj, mert éppen a fém-bánya műveket, — melyek különben még teljesen életképesek, — sem eladni nem lehet, sem pedig fontos politikai és társadalmi érdekek koczkáztatása nélkül véglegesen felhagyni nem tanácsos. — Az erdélyi arany-bányák hanyatlásának okait következő tényezőkben lehet feltalálni: a., a szabad vagy termés-arany előjövetelének tagadhatatlan csökkenésében, amiért most a bányász kénytelen ércesedett aranyos bánya terményeit a kohó olvasztáshoz, tetemes nagy»a» usuaiegai, « kiváltásra előkészíteni. b. ) a megváltozott társadalmi viszonyokból eredeti költségesebb gazdászati rendszer folytán bekövetkezett, megdrágulásában az élelmi czikkeknek, és munkabéreknek. — c ) az eddig élvezett kiváltságok és kedvezmények (bányamunkások katona mentessége) megszüntetésében és végre d) az állam kincstári bányászati czélokra reservált erdőkből kiszolgáltatott épület és tűzifa árának, Kerkepolyi pénzügyér alatt, bekövetkezett tetemes falhágtatásában. — A közelebb mult 5 év lefolyása alatt az országszerte rohamosan megindított vaspályák építése következtében, az élelmi czikkek, építési anyagok és tűzifának ára is, de különösen a munkabérek, — főként a keleti vasút építésénél foglalkozott angolok pazarló gazdálkodása által, — eddig elé hallatlan magasságra csigáztattak fel. Ennek következtében, az állami bánya és kohóművek is kénytelenek voltak, hogy munkásaikat megtarthassák, — erejüket meghaladó munkabért fizetni, melyet többé le sem lehetett szántani. A határőrvidéki erdőüzletről híressé vált volt p. n. m. oszt. tanácsos Dívaid a tűzi és épületfának a fennt elősorolt rendkívüli viszonyot következtében ideiglenesen felszökött árai álta tévútra vezettetvén, minden higgadt megfontolás nélkül szédelgéssel határos tervekre hagyta magát ragadtatni, s ezen vérmes tervek keresztülvitelére Kerkápolyiit is megnyervén, ez az országgyűléssel, nagy összegeket szavaztatott meg erdészeti beruházásokra. Az állami erdők értékesítésére Divald fellengős tervei keresztülvitele czéljából; azonnal felállittatott egy uj hivatal, a „Kolozsvári jószág igazgatóság“ s a vidéken több uj erdészeti hivatal; idegen, de méregdrága munkások hozattak be Erdélybe, Baden-Badenból, Bajorország, Istria és Bukovinából ; levágatott a görgényi, szászsebesi, topánfalvi és zalatnoai kincstári erdőkben több ezer szál épület és még több ezer öl tűzifa. Hogy az ily költséges apparátussal termelt fávak ára olcsó nem lehetett, az természetes. Időközben a vasúti munkálatok bevégzése után s egyéb körülmények befolyása alatt Erdélyben a tűzifának ára tetemesen leszállott, de azért a kincstári kohóművek most is a drága fával kénytelenek dolgozni. Márpedig a tüzelő anyag a kohászatnál a főtényező lévén, ha az érczolvasztási költségek túlságosak, ezt mi uti ma a na- 1 is, a bányaipar érzi meg, mert az olvasztási költségek a bányatermények értékéből szoktak levonatni___________________________ Ezen olvasztási költségek jelenlegi, szerfeletti nagysága éppen az akadály, mely a bányaipar felvirágzását gátolja s fennállását veszélyezteti. Ha tehát az állam-kormány, az erdélyi nem csak állami, de a magánbányászatot is a végelpusztulástól meg akarja menteni, az első teendőt: a kincstári erdőből kiszolgáltatandó fa árának azonnali tetemes leszállítása. Mert oly viszonyok között, mikor csaknem az erdő közepén, egy bécsi kurta öl fáért, eddigi 4 frt helyett most 7 forintot, és egy mérő (10 köbláb) faszénért, eddigi 70—90 kr. helyett, most 1 frt, 20—1 frt 90 kr. kénytelen a kohó fizetni, — üzemét nagy veszteség nélkül nem folytathatja. De másrészt mitévő legyen az államkincstár azon temérdek ölbe vágott tűzifával, ha a kohászati ipar által nem igyekszik azt értékesíteni ? Kereslet hiányában ott fog elrothadni a raktárban mert a piaczra dobott nagy fakészletet a vevő közönség évekig sem képes elfogyasztani. V idea n t tehát c on Bures satb. Déva 1874. Május 16. M 6. — A középtanodai törvényjavaslat tárgyalása — fontosabb ügyek miatt — őszig fog halasztatni. — A magyar delegatió tegnap máj. 21- én tartotta utolsó érdemleges ülését. A delegatió még csak kt ülést tart, egyet, amelyben a hetes kiegyeztető bizottság terjeszti elő megállapodásait, melyekre jutott a birodalmi tanács delegátiója hetes bizottságával, és egyet, melyben határozatai legfelsőbb helybenhagyásáról értesittetik. Az osztrák delegáczió már tárgyalta a magyar delegáczió üzeneteit. Mint az „Uog. Corr.“ írja, van remény arra, hogy a két delegáczió közt fönforgó differencziák ki fognak egyenlíttetni, és azt hiszik, hogy a dolog nem fog közös szavazásra kerülni, amelynél az idén először találna megtörténni, hogy a magyar delegáczió két pártra oszolnék és ennélfogva kissebbségben maradna. Remélhető, hogy a delegácziók már ma (pénteken) befejezik munkálataikat, és így szombaton be is fog záratni. A birtokrendezési ügyeknek a marosvásárhelyi kir. tábla területén mihamarább leendő elintézése és befejezése tárgyában az igazságügyminisztérium által egy körrendelet bocsájtatott ki, melyben az erdélyi kir. törvényszékek elnökei usasitulnak, vagy a leremiouy verniek pontos szerkesztése, átalakítása, valamint a közhitel s egyéb gazdászati és állami érdekek tekintetéből, a fennemlitett birtokrendezési ügyek elintézésére és befejezésére kiváló figyelmet fordítsanak és hogy intézkedjenek, miszerint az érintett ügyekről az e részben követendő eljárás tárgyában 1872. évben 20,846. szám alatt kibocsátott szabályrendelet 7. §-a értelmében szerkesztendő táblás kimutatások pontosan vezettessenek és negyedévenkint felülvizsgálat végett a marosvásárhelyi kir. táblához fölterjesztessenek. Az első folyamodásu kir. járásbíróságok fogházaiban és börtöneiben letartóztatottak irányában követendő bánásmódnak, ezen fogházak és börtönök kezelésének, igazgatásának s az azokra való felügyeletnek, az azoknál alkalmazottak kötelességkörének, nemkülönben az idevonatkozó fegyelmi hatóság gyakorlásának szabályozása jár- TÁRCZA. VÁDLOTTAK PADJÁN. IRTA: K. PAPP MIKLÓS. III. Egy párbaj a tengeren. (Folytatás.) Egyszer csak elcsendesült az égzengés. Iá*12 °iCeán kín0S jarSatása- Mintha a tulviv S, VT3 egy pár dténypausát tartana. Egy 1 ,abb hatoltam. Az árbocz mellett két az 10t1 megkötve. Az egyik fiam, a másik ta a vihar.tek egymá,S8a1’ de hangjukat alkap-A mint a szélroham megcsöndesült, gyorsan bontakoztak. Azt hittem visszatérnek. gy villám ismét bevilágitá a fedélzetet, s kezekben megvillant a kard. Vívni akarnak. 1.Z „k ]^Q0S perezben eszembe jutott, hogy hányi?rí|/,eSi a ^‘íresebb vívó, s fiam egy a y, iajd fedélzetén, síkos talajon, in- 8 ezó léptekkel akar szembe szállani. Hiszen zord a gondolat! Oda kiáltok hozzájuk, de hangomat ellenkező irányba kapta el a szél. úgy látszik siettek, hogy a viharnak e pillanatnyi csöndesülését, mely azonban még folyton borzasztó volt, felhasználhassák. A következő pillanatban összecsaptak. Szabálytalan, idétlen dulakodás volt az. A hajó oldaláig hömpölyögtek el. Olivér a sikamlós téren térdre esett, elszorult lélegzetem. . . . majd felkapta magát ismét, szerencsésen sikamodva ki ellenfele halálos csapása elől. Egy perczre megfogództak mindketten az oldal karjába. Lehetetlen volt küzdeni. Egy hullám átcsapott a két ember felett, s alig mertem visszatekinteni, ha várjon ott hagytam őket, vagy elsodorta nyomtalanul. . . . Ah de borzasztó, de kínos perez volt! Azt hittem, megőrülök e jelenet alatt, melyen változtatni nem állott hatalmamban. A következő összecsapás még vérfagy,falóbb volt. Tudtam, hogy fiam vimodora túlságosan tág, s ez sok előnyt ad ellenfelének. Csapás csapásra omlott, látszott, hogy ez az utolsó erőfeszítés, úgy tetszett, hogy fiam keze vérzik. . . de mégsem, Olivér egy egész lépést előre dől s sújtott. Soha az életben ilyen csapást nem láttam ! Az ezredes fél feje leomlott bal vállán ... összerogyott, majd fölemelkedni látszott ez a félfejű ember s oda omlott a karjára, honnét a legelső hullám belesodorta az óceánba. Olivér elveté kardját s elfödve arczát e kísérteties látványtól, rohant a lépcsőzetnek. Aléltan fogtam fel karjaimba s mire sikerült szobámba szállitnom pár matróz segélyével, eszméletét teljesen elveszté. Labheran marquis egy pillanatra félbeszakitá elbeszélését. Fájtak lelkének e szomorú emlékek. Thomas gondolataiba merült s talán magában épen azt latolgatá: mit tett volna ő az ifjú marquis helyében? Vájjon párbaj volt-e az, vagy csak közönséges gyilkosság, melyben az erősebb, a szerencsésebb, áldozatul ejti ellenfelét ? Ki tudna itt igaz biró lenni ? Az óceán elboritó hullámaival ama szerencsétlen férfiút, aki talán nem volt oka a katastrophának. A férfi sorsa a másik fél kezébe van letéve. A természettől gyöngébbnek alkotott uralja a férfiút. Az asszony, a nő rendelkezik egész életünkkel, játszik vele, s midőn a játékszernek nincsen már ingerlő becse, engedi kihullani kezéből s talán kaczag, midőn összetörni látja! Olga meghatva ült helyén s szeméből egy igaz részvét-könyvt törölt fel. Vájjon kit illetett az ? Azt é, kit a hullám elsodort, vagy a nőt, a ki szives kötelessége között nem tudott választani, vagy ama szerencsétlen férfiút, kinek lelke elborult, s élő halott lett. Az öreg Laborán ismét megszakitá a csendet s igy végzé be elbeszélését. __ Az ezredes eltűnte nagy izgatottságot idézett elő a hajón másnap reggel. A „San Salvador“ kapitánya úgy látszik sejtett valamit már első perczben, mert szigorú nyomozatot indított. Egyes matrózok lettek kihallgatva, kiknek azon éjjel szolgálattételök volt.- Kétszeres okom volt aggódni. Végre leghelyesebbnek láttam személyesen beszélni a ka- pitánnyal. Midőn beléptem hozzá, egészen izogatottnak látszott. — Tanú nélkül óhajtanék uram önnel szólani: Távozott mindenki. — Az ezredes eltűnte. . . — ön részleteket tud felőle bizonyosan, ez olyan orgyilkosság volt, melyet büntetlen nem lehet hagyni. Tudnom kell mindent — Jót állok uram, hogy téved. El fogok önnek mondani annyit, a mennyit tudok az esetről. Az ezredes párbajban esett el. __ Marquis úr, az éjjel olyan idő volt, mely éppen nem alkalmas párbajra. Elmondtam neki mindent. Iszonyú haragra lobbant. — Hogyan, hát a szárazföld nem elég tágas már, a tengerre is elhozzák önök igazságtalan fegyvereiket ? Becsületemmel állottam jól, hogy e két férfiú ügye tanút nem tűrt, hogy sérelmek... .nagyobb volt, semhogy meg tudtak volna egymásnak bocsátani. Megbünhödött mind anyiban kiadott szabályrendelet a törvényszékek használatára az elnököknek az igazságügyioieszter által e napokban küldetett meg. Ezen szabályrendelet határozatai általában véve f. évi július hó elsejével lépnek életbe, s egyidejűleg minden egyes, ezen szabályrendelet határozataival netalán elvi ellentétben álló rendeletek és utasítások hatályon kívül léteznek. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 20-án. Elnök: Perczel Béla. Wächter Frigyes interpellate intéz az igazságügyminiszterhez Talmács, Szelistye és Torcavársához tartozó községek iránt, melyben kérdi: Hajlandó e az 1871. évi 53. t. ez. 82. §-a által határozottan reá rótt kötelességnek eleget tenni és Talmács, Szelistye és Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve, a közös birtokok rendezéséről külön törvényjavaslatot minél előbb beterjeszteni, hogy azt a törvényhozás még a jelen országgyűlési időszakban tárgyalás alá vehesse és szentesítés végett felterjeszthesse. Pauer igazságügyminiszter azonnal óhajtott volna felelni, de a ház a tegnapi határozat értelmében nem engedte. Trauschenfels Emil az orsovai vasúti csatlakozás tárgyában interpellálja a pénzügyminisztert, s kérdi, gondoskodott-e a miniszter eszközről, hogy a brassóvalUKi összeköttetés mégis legalább egyidejűleg az orsovaival legyen létesít- Ii868l*c.*i,i fog a píni cégiUjihalterrel. Kiss János az igazságügyminisztert interpellálja erdélyrészi járásbíróságok német végzései tárgyában. — Közöltetik az igazságügyminiszterrel, Szapáry belügyminiszter benyújtja a választási törvényjavaslatot, s kéri, hogy a ház mindjárt ünnepek után határozzon az osztályokhoz utasítása iránt. Ki fog nyomatni és szétúóztatni. Ezután a kölcsöntörvényjavaslat harmadszor is felolvastatván, a többség elfogadta, s azonos átküldetett a főrendekhez tárgyalás végett. Legközelebbi ülés 28 dikán, pünkösd utáni csütörtökön. Napirendje: az ügyvédi rendtartás részletes tárgyalása és a gyakorlati bírói vizsgáról szóló törv. javaslat. Ezzel az elnök boldog ünnepeket kívánva, (Felkiáltások: Hasonlóképen: Éljen az elnöki) az ülést feloszlatja.