Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-11-14 / 260. szám

VIII. évfolyam. 260 dik szám POLITIKAI NAPILAP. “2-ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. 1r . . . 16 ft. okr. 8 . . Egy negyedre ■ • ■ ... 4 . - „ Egy hónapra . • . Égésfélre . . . . Félévre......................... A SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: lyceumi nyomda .központi irodájáéban főtér gr Teleki idomokot h&z. '2n i' HIRDETÉSI DIJAK: ^ Otssör has&bozott g&rmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön uzamit tatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények: _ 5 ’ “2 NYILTTÉR 1» »űrönként, vagy annak hely« 16 kr. Reclamok: hírfabérbe soronként 1 firt KOLOZSVÁR, NOVEMBER 13 Fővárosi levelek. CCCCLXXVIII. Budapest, november 11. 1874. Kedves barátom ! A vidéken sok ember azon balleitben él, hogy az országgyűlés csak akkor dolgossá, midőn nyílt ülései vannak, pedig tulajdonképen a szünetelések alatt foly a legnagyobb és legkellemetlenebb munka. Most különösen két bizottság foglalkozik nagy szorgalommal, de fájdalom kevés eredményéyel, egymástól teljesen eltérő irányban , esek a pénz- és adóügyi bizottság. Az elaji tollfosztóé részletességgel megy végig a költségvetés egyes tételein, s az ország szomorú helyzetéhez méltóan csapdossa le anyagi és szellemi fejlődésünk ágait, itt is amott is, tegnap, tegnapelőtt a közoktatási budgetből tévén tetemes levonásokat, ma pedig a földmivelés- és kereskedelmi minisztérium költségvetését tépdesvén. Az adóügyi bizottság ezzel épen ellentétben toldásokat, emeléseket igyekszik eszközölni a bevételeknél s a nemzet összes szellemi és anyagi erejét, erkölcs képességét föl akarja korbácsolni oly czélból, hogy az államot financziális zavaraiból kiragadja. Roppant apparátussal, mert 4—5 volt és jelenlegi minisztert foglalkoztat és ezért iszonyú lassan is halad; el annyira, hogy még eddig csak az újon szervezendő adófelügyelői intézmény, a polgároknak az adókivetés és behajtásban részvétele körül forgott az összes vitatkozás, utóbbi kérdés egy pár komikus jelenetet is idézett elő a bizottságban, miután egy-két jó urnák sehogy sem akart felférni szűz vállaira, hogyha más ember fia ,a paraszt részt vesz az adóbehajtásban, bizony ő nagyságának is meg kell a fiákkal indulnia. A pénzügyminiszter, Kerkápolyi és Irányi kimondák, hogy a bizottsági kötelezettség sem kivételt, sem helyettesítést nem tűr el, hasonlóan a honvédelmi kötelezettséghez, de az egyetértési párt demokrat vezérférfia Mocsáry Lajos felszólalt, — kérdezvén, miként lehessen az, hogy az a községi bíró, kit a földesur még néhány évvel akkor „poroltatott fel” mikor tetszett, most a földesurat kirendelhesse adóexecutióra ? Bíró Sennyey egy kicsit szintén irtózik e dologtól, de nem szólja el magát, mint Mocsáry , hanem kívánja, hogy a bizottságokra csak oly dolgok vettessenek, melyek mivelt ember önérzetével nem ellenkeznek. E kérdés mindamellett eldöntetlen maradt s ki tudja mily hosszan fog még tartani a vita e kötelezettség kérdése felett. Az adófelügyelőt Cliyczy egyszersmind az adóanyag előkészítésére, kivetésre, sőt behajtásra is akarta használni; ezzel szemben azonban a bizottság oda nyilatkozott, hogy az adófelügyelő ne legyen tényező az adó kivetésében és behajtásában; teljesítse azt mint eddig továbbra is az adóhivatal, a felügyelő pedig csak ellenőre legyen egyfelől a kormánynak és államnak, másfelől az adózók netalán megtámadott érdekeinek. Csakis ily feltétellel ment át az adófelügyelő alkalmazása, mi úgy látszik Ghyczyt igen hangolta. Ha szabad mint laikusnak ez ügyhöz szólanom, azon nézetemet fejezem ki, hogy mindezen apróságokat, melyek tisztán a közigazgatási kezeléshez tartoznak, nem volt szükséges a törvénybe bevinni, elég lett volna csak a községek és megye részvétének hatáskörét írni körül, a felügyelőre nézve pedig a miniszternek szélesebb hatáskört hagyni fenn, hogy azt aként alkalmazza, mint az állam és adózók érdekében legczélszerűbbnek látja. Ezáltal legalább az lett volna elérve, hogy a bizottság nem vesződnék ez apróságokkal oly hoszszasan , míg másfelől a miniszter egyenként kísérelhette volna meg a functiók lassú átruházását, vagy megszorítását. Abban is van valami, hogy az ország szorongatott pénzügyi helyzetében az egész rendszer megváltoztatásának az a sajnos eredménye lehet, hogy az átmenet nehézségei miatt épen akkor akad meg a közigazgatás kereke, midőn az államnak arra legnagyobb szüksége van. De hát ez a felelős miniszter dolga lett volna és a neki hagyott szélesebb körben úgy intézkedhetik róla, hogy ezen fennakadás meg ne történhessék. A mostani eljárás mellett félő, hogy a bizottság működése nagy részét fogja igénybe venni az országgyűlési idénynek. P. Szathmáry Károly. Budapest, nov. 11 -én. — A főrendiház jogügyi bizottságának működéséről még a következőket adjuk: A közjegyzőségi törvényjavaslatra nézve a bizottság nem fogadta el a képviselőház eredeti szerkezetét, hanem igenis az igazságügyminiszter által ajánlt a legutóbb a ház központi bizottsága által is elfogadásra ajánlt azon szövegezés fogadtatott el, amely szerint a közokmányoknak az ország állami nyelvén kívül az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvén való kiállításának engedélyezése a minisztertől függ. E szövegezésen is azonban azon nem lényegtelen módosítás történt, hogy az eredeti szerkezet azon kifejezése helyett, hogy a miniszter az engedélyt megadja, az vétetett föl : „megadhatja.” Az ügyvédek feletti fegyelmi bíráskodás iránt fenforgó differencziában egyhangúlag megtartatott a felsőház szerkezete. A főrendiház ma valószinüleg ülést tart, melyben a bizottsági jelentések benyuttatnak. A tárgyalásba a ház hétfőn fog. A képviselőház üléseinek újra megkezdése iránt még minden tájékozás lehetetlen. Az uj büntetőtörvénykönyv javaslatának főbb elvei egészen egyeznek az 1843-iki nevezetes büntető javaslattal, felosztása hármas: tárgyalja a bűntetteket és vétségeket, de a kihágásokat, pár esetet kivéve, a 43-iki javaslattól eltérőleg külön törvénynek tartja fenn. Nem tárgyalja azon büntetendő cselekményeket sem, melyek speciális üzleti törvények ellen követtetnek el. Tartalmazza a sajtó útján elkövetett bűntetteket és vétségeket s azok büntetését. A börtönrendszerre vonatkozólag mindaz, mi a végrehajtás körébe tartozik, külön törvényre tartatik fenn, csak annyi vétetett itt föl, amennyi szükséges annak határozott jelzésére, hogy egyes konkrét esetekben a szenvedésnek mily mértéke felel meg a törvényhozó akaratának. A börtönrendszerek közül a progressiv rendszer van elfogadva. A büntetések a következők: halálbüntetés a király személyének meggyilkolása által elkövetett felségsértés és a gyilkosság eseteiben; továbbá szabadságbüntetés öt fokozatban, úgymint: fegyház, mely élethosszig , illetőleg 2—16 évig tart; államfogház egy naptól ttt évig; börtön 1—10 évig; fogház 3 hótól 5 évig; elzárás 24 órától 1 évig. A határozott időre szóló szabadságbüntetés legmagasabb tartama 15 év. Végre pénzbüntetés, melynek legmagasabb összege 4000 forint. Együttjáró büntetésként kiszabható még a hivatalvesztés, bizonyos minősítmények, mint ügyvédség stb . elvesztése, végre a politikai jogokból való kizárás. A minimális büntetések a 43-iki javaslattól eltérőleg megállapítván Viszonyuk a szabadságbüntetéseknél: 1—5 év, 6—10 év, 10—15 év stb. A visszaesés elméletéből a specziális visszaesés elve van elfogadva s keresztülvive. Az indokolás felette terjedelmes és kimerítő, de a részletes indokolás csak a javaslat 1—124. §§-aira, illetőleg az átalános részre vonatkozólag van közzétéve. A javaslat második része mellett, mely a büntettek és vétségek külön nemeiről s azok büntetéséről szól, a részletes indokolás még nem jelent meg. A javaslat a magyar kir. igazságügyi minisztérium által és annak nevében van közzétéve. Czime: ,A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és a vétségekről.” TARCZA: Ingói színi viszonyok kétszáz év előtt. .Their Majesties Servants* (ő felségeik szülei) czimü könyvében ezeket írja a szini viszonyokra vonatkozólag dr. Doran II. Károly király idejéből .Nell Gionne (egy hölgy) az egész ház láttára egy fiatal arszlánnal fecseg, vagy keresztülhajól két uracson és egy harmadikkal kezd társasai- Az uracsBereg a színészeket életels páholyaiból beszédbe ered a földszint ülő maszkokkal. Előkelő, jó hírnek örvendő hölgyek férfikilónélkül, álarczban jelenhetnek rreg a színházin. A ladyk szakadatlanul élerelnek a szép ele- Büh urakkal, könyörtelenül csipkedik, neveiken bólitják őket, de a világért sem árulják el kilóket. A jelenlevők gyakran többet hallanak e vitatkozásokból, mint a színészek előadásából. A figentlemanek csinos narancsleányokkal csevegi parókájukat fésülik.” Az uraknak szabad bejárata volt a színház minden részébe. Felvonás közben bementek a Színésznők öltözőibe vagy a színpadon alkalmatasodtak. Itt annyian egybesereglettek, hogy szinte megakadályozták a cselekvés rendes menetét és a legtragikusabb jeleneteknél is szóba álltak az igén elfoglalt színésznőkkel. 1704-ben eltiltotta iet Anna királynő a színpadról ; a tilalom nemiáig tartotta magát . 1732-ben tíz shilling és pence volt egy színpadi ülés ára a Coventarden-színházban. Dryden költő idejében az előadások délután hrom órakor vették kezdetöket. Shakespeare korában, valamint előtte és utána is, nem ritkán közönséges előadások szentségtelenítik meg a színpadot. A 17. század utolsó éveiben, jóllehet Shakespeare darabjai kerültek színre, annyira pangott azüzlete a Drury Laneban, hogy tánczosokat, szemfényvesztőket, erőművészeteket és állatokat kellett szerepeltetni a színpadon. Midőn 1709-ben Betterton Bziné BZ Othertot játszotta a Heymarket-színházban, egy Higgins nevű ,filemtanár” a finom magaviseletre oktatta fölvonás közben a közönséget. A múlt század közepén a Drury Lane színház egy hírhedt kuruzslónő, mrs. Mappnak föllépését hirdette. A ház zsúfoltig megtelt, a jelenlevők egy dalt énekeltek a kuruzslónő tiszteletére. Manap ilyesmit a legtolakodóbb reklám sem képes előidézni. Ugyanazon időben azt jelenté egy ízben a színlap, hogy négy ind főnök látogatja meg este a színházat. Ismét tengernyi nép gyűlt az előadásra, de a páholyban ülő ind főnököket nem látta a karzat. Az egész Olympus fellázadt és hangosan kiáltotta, hogy látni akarja a híres idegeneket, vagy ha nem, adják vissza pénzöket, ők rögtön távoznak. Az előadás félbeszakadt és csak akkor folytattatott tovább, midőn az ind főnökök elhagyták páholyukat és a karzati közönség nagy mulattatására a színpadon foglaltak sorban helyet. Botrányos jelenetek, ép úgy mint Franciaországban, napirenden voltak az angol színházakban; némelyikük még történeti neveztességre is tett szert. 1917-ben a régi London rajongói állítólag vallási buzgalomból megtámadták és majdnem az utolsó körig lerombolták a kakasviadalok színházát Drury Lane-ban. De Angliában is jobbára az első körök képviselői uralkodtak a színházakban. Verekedés, párbaj előadás közben nem volt szokatlan dolog. Egy haragos szó elég volt a vihar előidézésében, és miután a földszint, az oroszlánok és élceelők akkori gyülhelye, kicsinynek bizonyult a víváshoz, az illetők játék közben a földszintről a színpadra ugrottak és ott verekedtek a közönség szeme láttára. Hasonló mellékesemények közbejötte miatt a rosz darbok nem is értek rá megbukni. 1679-ben több ittas gentleman kihúzott karddal és égő fáklyával behatolt a Lincoln’s Inn színházba és fenyegető szavakat kiabált a jelenlevő s igen népszerűtlen Portsmuth herczegnő ellen. Válogatás nélkül megsebesítették a jelenlevőket, fáklyáikat a színpadra dobták és föl akarták gyújtani a színházat. 1721-ben egy ismert nevű gentleman keresztülment a színpadon, hogy beszédbe ereszkedjék egy a színpad túlsó oldalán álló barátjával. Macbeth-et adták és Thae és ladyje voltak épen a deszkákon. Rich az igazgató, emiatt oly dühbe jött, hogy egyszer mindenkorra megtiltotta a vakmerőnek, hogy a színfalak között mutassa magát. A gentleman arczcsapással válaszolt. Rich kardot rántott és a színészek segélyével kipergette a gentlemant barátaival együtt. A kiűzött nemesek csakhamar még nagyobb számmal visszatértek, darabokra törték a tükröket és a székeket és lángba akarták borítani a színházat. Katonai segélyhez kellett folyamodni, a katonák fogságba ejtették a garázdálkodókat és a színház egy hétre bezáratott. Ez időtől kezdve a szabadalmazott színházak hutönkint katonai őrséget kaptak s ezen szokás napjainkban is fönn áll. 1764-ben Garrick gyönyörű balletet adatott elő franczia tánczosokkal és tánczosnőkkel. Akkoron Anglia háborút folytatott Francziaországgal s így a franczia ballettársulat magára vonta a földszint hazafias fölindulását. Valóságos forradalom keletkezett; a páholyok a tánczosok pártját lógták ; a hölgyektől fölbuzdított urak kirántott karddal ugráltak le a földszintre; a karzat bőgött örömében és ami csak kezs ügyébe esett, mind lehajigálta a földszinti közönség fejére. Ez egyszer a földszint lett a győztes, összetörtek mindent, ami törhető volt a színházban, azután seregesen indultak a Southampton-utczába és beverték a híres Garrick ablakait. Ha a földszinten egy nyugodtabb kedélyű ember oly véleményt mert nyilvánítani, mely ellenkezett az irányadók nézetével, rendesen ökölcsapást kapott orrára vagy más ilynemű mulatságban részesíttetett; azt azonban legfölebb morgással fogadták, hogy a finom nemes körök képviselői leköpködnek páholyaikból az alant állók fejeire. Keletkeztek színházi zavarok olyképen is, ha népszerű művészekre vonatkozólag két ellenkező vélemény létezett. 1704-ben Cuzzoni és Faustina operaénekesnők két táborra osztották London városát. Az operaházban esténkint háborító jelenetek okául szolgált a véleménykülönbség, amin szerfölött boszankodott a közönség azon semleges része, mely élvezni és nem veszekedni jött a színházba. Az egyik tábort Pembroke grófnő vezette, a másiknak élén Burlington grófnő és lady Delaware álltak, kik páholyaikból jelt adtak a tapsra és a fütyölésre. Ötven évvel ezen események után Fletwood a Drury Lane igazgatója elbocsátotta Macklin színészt. Macklin a városhoz felebbezett; sokan pártját fogták és az előadások háborgatása által iparkodtak kieszközölni, hogy Macklin a társulat tagjai közé visszavétessék. Fletwood öklözőket bérelt s azoknak segélyével elnémította a lázongó csapatot. 1810-ben nagy viszályok színhelye volt a Surray-színház, midőn Elliston igazgatósága alatt miss Giroux, egy kedvelt táncosnő helyébe misa Taylort akarták szerződtetni. A zavargások ez ügyben több éven keresztül tartottak. Valahányszor a két hölgy valamelyike a színpadra lépett, szűnni nem akaró ordítás, sziszegés, taps, füttyölés támadt a hallgatók körében. Elliston alólad akart, ha a Előérzetek. Nem kevesebbet indítványoz aMagyar Politika, mint hogy a kormány vegye vissza a választási törvényjavaslatot. Sokkal maróbb e czikk czinizmusa, melylyel a Deákpárt egy részének önző irányzatát önvallomáskép beismerőleg jellemzi, semmint adalékul ne közölnék legalább zárpasszusait, melyek így hangzanak : .Sok tekintélyes képviselő azon nézetben van, hogy közállapotaink mai stádiumában legczélszerűbb volna a választási novellát visszavenni. Ennek első következése volna az, hogy a kormány és Deákpárt közti titokban maró elidegenedésnek a makautentismusnak egyik nagy oka elmellőztetnék. Ennek e törvény tulajdonkép soha se kellett. Mindig úgy tekintek, mint a melyet Tisza Kálmán csempészett bele Szapáry Gyula tárcsájába. Kakuktojásnak nézték, melyet a kotlós miniszer föl nem ismert. Másika pedig volna az, hogy legközelebbi választások a régi törvény alapján történnének, mely hiányos ugyan, de a Deákpárt nézete szerint eddig legalább tűrhető eredményt, t. i. deákpárti majoritást szült. .Nem következik ugyan, hogy 1876-ben is azt eredményezendi: de hát vajjon az uj választási novella nem-e ugrás , sötétben ? Van-e ember, ki ennek esélyeit távolról is kiszámítani tudná.