Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-08-01 / 173. szám

VHI-üik évfolyam. előfizetési feltételek t^fiíténe .............................. ft. — kr. félévre...........................................” » " Egy negyedTM....................... * • • Egy hónapra ..............................1 » « iVi,6~ u2. SZERKESZTŐSEGI IRODA, A lyceumi nyo­­dában Kiadóhivatal. A lyczeumi nyomda „központ irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-hoz. 173. Btfáni, Kolozsvárit, 1874. szombat, augusztus 1. POLITIKAI NAPILAP. ui 1 5 K HIRDETÉST dijak Otazár hasábozott gormond sor­ára,vagy annak területed kr Minden hirdetések után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények: 2it .S­I “a NYILTTER ■erűnként, vagy annak helye ifi kr. Reel amok: hirflitérbe soronként 1 fit. KOLOZSVÁR, JULIUS 31. A szerb patriarcha-választáskor. A szerb patriarcha-választás egyre izgalom­­ban tartja a kedélyeket. A mult választás iránt — miként a távira­­tok jelzik — julius 27 én Karloviczra királyi lei­rat küldetett, mely uj választást rendel el s az előbbenit megsemmisíti. A congressusi képviselők között támadt za­var semminemű hátrányos következménnyel nem bírt, mert hosszas és heves tanácskozás után el­határozták, hogy nem teszik le mandátumukat, s hogy a királyi leiratot minden megjegyzés nélkül veszik tudomásul. A választás e szerint ma menne végbe Kar­loviczov. Az ellenzék — ha van ilyen — még nem állapodott meg jelöltje iránt, a­mi nagyon jellem­­z a Mandits arra nézve. Miletics pártja Gruics és Ivaskovits között Táviratok említik, hogy Miletics Ivaskovits at a p.-szebeni g. k. metropolitát 10 napon át capa­­citálta elvei felöl s kinyilatkoztató előtte, ha zász­lója alá vonul, patriarcha lesz. Nem tudni, ha várjon e tekintetben birtak-e megállapodásra jutni, vagy sem; a hangulatból ítélve azonban Ivankovicsnak ott nagy pártja van s a mint látszik, megválasztását maga Miletics sem ellenzi. Ily körülmények között Ivaskovitsnak meg­választatása valószínű, mert egyáltalában nem áll megválasztatásának útjában az, hogy ő román metropolita. Fontosabb a Mileticscsel folytatott tárgyalás. Iváskovits érseket a szó valódi értelmében jó hazafinak ismerjük, a ki felfogta a nemzetisé­gek hivatását e hazában s tudja mi a haza iránti kötelesség. Iváskovits és környezete — tények mutatják — az alkotmányos érzelem terjesztésére nagy ha­tással volt és van úgy, hogy midőn alkotmányos érzelméről szólunk, nem tekintünk arra, hogy ő a jobboldalon küzd a haza érdekeiért. Nem aggaszt bennünket tehát a Mileticscsel való tanácskozás, mert Iváskovits hazafias érzel­meiről meg vagyunk győződve s azokat egy Mi­letics sem tudná megváltoztatni Ilyen körülmények között csak örömünkre szolgálna, ha Iváskovits érsek szerb patriarchiának megválasztatnék, mert meg volnánk nyugodva a felöl, hogy e magas állást egy oly férfiú tölti be, ki mindenben felfogta hivatását s hazánk nem­zetiségei között a békét és egyetértést óhajtja fenntartani. Jellemzőnek tartjuk a román nationalistákra nézve, hogy a szerb szélsők üzelmeit mindenben pártolják, mintha csak nem állana érdekükben ne­kik is, hogy a szerb patriarchális széken egy min­den tekintetben megbízható és alkotmányos érzel­mű férfiú üljön. Kíváncsian várjuk az új választás eredmé­nyét, a­mely, ha Ivácskovicsra esnék, meg lehet­nénk nyugodva alkotmányos jellemében. Ma Ga­gasabb szempont vezet a Koller hadszervezési terveinek ellenzésében. Mi egy alkotmányos alap­törvényt látunk fenyegetve ezek által, azt t­­i. mely tiltja, hogy egy fennálló törvény másként módo­­síttathassék, vagy változtathassuk, mint más tör­vény által, s nem vagyunk hajlandók fél millió szuronnyal szeben sem elismerni senkinek azt a jogát, hogy egy törvényt rendeleti után szüntet­hessen meg, vagy a­mi egyre megy, játszhasson ki.“ TARCZA. EGY EMBER, A KI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.) Mikor Ottó gróf visszatért Silindiába, egé­­szmn volt bűvölve a találkozás által. íme tehát talált valahára egy olyan hölgyet, “ '‘bel a legérdekesebb összeköttetésbe léphet,­­ kivel ezellemdusan, magas élvezetek között tár­­'“lóghat; a nélkül, hogy szereleuite, vagy házas­­■“gia gondolna valaki. Másnap megint átlovagolt Nyiágiára. És az­­u •btodennap átlovagolt. A magneticua rapport egyre intenzivebb fo­­hukot képezett közöttük. Már elbeszélték egymásnak, hogy miket ál­­l rendesen egymásról. An­ujira mentek, hogy megérezzék a távolból H­jmán közeledtét a „second sight* által, mit mi­iui d^ttZ 8 ^ttö úgy találta, hogy az tökéletesen úgy van, csupán az órában té­­vélm a pfiyci10grapj1. neQJ tizenhét óra volt, tize­k '°Yapolt 8 hat órtt’ mikor ebédelt, hanem tbéd I 1 Ura V°*t mi*{0r­a hat óra, mikor eg­ébként bámulatosan talál a „double Vue nyilvánítása. t ^°iyxela kisasszonynak rendkívüli delejes „^^^tAhságát a tökély fokáig emelte Ottó tér' ‘gazhivősége és sokoldalú tapasztalata. Kezdtek elválhatlanok lenni. I Ottó gróf egész uj világot nyitott meg Po­­,'^ena előtt, melyet a sejtelmek, jóslatok, távol­­­ok, ébren állaodások, együtt érzések, lélekje­­élek teremtő ereje népesített meg, s egyre z­átrabbá tudta tenni a magkkus élvezetet.­­ A választási törvényjavaslat fölötti vita rohamosan foly az országgyűlésen s alkalma­sint simán fog bevégződni, főkép miután a Deák­párt jul. 28-án tartott ülésében a tárgyalás gyor­sítása szempontjából megegyezett abban, hogy a javaslat azon intézkedései, melyek ellen az ellen­zék részéről alapos aggodalmak merültek fel, el­hagyassanak. Nevezetesen a javaslat 99.§ a, mely az alkotmány elleni gyűlölség felkeltéséről szól, s mely ellen a baloldalnak sok kifogása van, a klubbhatározat értelmében el fog hagyatni, de ki fog jelentetni, hogy ez nem azt jelenti, mintha az illető cselekmény nem tartatnék büntetésre mél­tónak, csakhogy arról majd a büntető törvény fog rendelkezni. — Koller hadügy­miniszter famosus ter­veivel foglalkozik a mai Napló. A honvédelemről szóló törvényt az 1867. XII. t. sz. kiegészítő ré­szének declarálván, ebből a szempontból szegül ellene Koller czélzatainak s a Deákpártnak becsü­letbeli kötelességévé teszi, hogy mint máskor, úgy most is szegüljön ellene a kiegyezési törvény ilynemű indirect megingatásának. Minket — írja ez alkalomból a „H.* ter­mészetesen a kiegyezési mű féltésénél sokkal ma­ Ottó gróf megtanította Polyxena kisasszonyt a szellemrajzolásra: rég elhalt híres em­berek arczképeit úgy előállította a psychograp­­phal, mintha ültek volna előtte. Azután egész albumokat teleiratott Confu­cius, Zoroester, Socrates, Cicero, Mózses, Albu­­feda, Hariri, Anacreon, Sapphos más híres lelkek által, megtartva a görög, chinai, góth, zsidó, arab betüjegyeket a szövegben. Egyszer hozatott magának egy fényképészeti készletet s angyalokat és Ada­m apánk előtti földlakókat fotográfiázott le vele, a kik Polyxena hívására megjelentek s a háttér­ből vállain keresztül kandikáltak. Naphosszant elértekeztek együtt a világte­remtés titkairól , a föld saját szelleméről, s a lég­­fölötti élő világról Ottó gróf már éjszakára is ott maradt gyakran a nyiágrai háznál, s olyankor es­­ténkint észlelték a csillagok befolyását az emberi organismusra, a sidericus erő hatványát saját ide­­geiken s adtak egymásnak légyottokat távoleső csillagokban, a hova telkeik a fény segitsé­gével utaztak el ; s aztán reggel közölték egymással tapasztalataikat, hogy minőnek találták a Venust, Jupitert, Saturnust? Még messzebb útra nem mer­tek vállalkozni. Csak a naprendszerben maradtak egyelőre. Azok is igen szép tájékok tehetőek mind. Ottó grófnál túlnyomó volt a materialismus : ő az egész titkos világ befolyását a jód, ozon, a magnate magnum és a vibrat­iók elméletéből akar­ta kimagyarázni, m­íg Polyxena kisasszonynál túl­nyomó volt a vallásos extasis a nála a sympa­­thiák és túlvilági jelenések szolgáltak irányesz­­mékül. Egyszer Polyxena kisasszony egy ilyen de­­lejgyönyörös estén balkeze kisujjának hegyét Ottó gróf jobbkeze kisujjának hegyéhez értette (mint tudjuk, ez a medhanimizált halandóknál a gye­logmagasabb foka) s így „Tudja-e ön, hány napja annak, hogy a mi szellemeink egymással érintkeznek ?“ Ottó gróf tudta. Számot tartott rá. „Háromszáz­ötven nap." „Nem annyi. Szólt Polyxena kisasszony. Mert nem az tesz egy napot, a mikor a föld megfordul ma­­ga körül, az csak „egy föld ,* — hanem­­ a míg a nap megfordul önmaga körül, s az tesz huszon­öt föld fordulást; és igy mi csak tizennégy nap óta érintkezünk egymással.“ Ez ellen nem lehetett észrevételt tenni. „S mily végtelen világokat bejártunk azóta együtt.“ A halavány hölgy nagyot sóhajtott s vágy­teljesen tekintő fel az égre. Arczán az a kifejezés ragyogott, mintha egy egész életet tele gyönyör­rel élvezett volna keresztül, kisérve sejtő remény­től egy másik még édesebb élet után, melynek örömeiről még eddig ábrándjai sincsenek. Igazán ártatlan szűz kedély volt, kinél az élvezet csak a rokonszenvek találkozásaiban élt meg ; s kinél minden ösztön aludt meg és ellenszenvvel fogadta (mint szokták az alvók) azt a szót, mely őket fel akarja költeni. Aztán hirtelen odafordult Ottóhoz, azzal az ideges fellángolással arczán, melyet a szemek szo­katlan delejes villanása kisér ; a mikor a lélek a maga képét kölcsönzi a testi arczának s uj alakot idomít vonásaiból. — „Merjek-e öntül egy nagy határozást kérni?" Ottó gróf villanyos melegséget érzett a te­kintetnél, a forró szavaknál idegeiben. „Bármit . . .“ volt válasza. „Igen nagyot. Rendkívülit. Lehetetlenséggel határost !“ „Mondja ki." ,. . , „Nem. Nem lehet azt. Nem mondhatom én el.« szólt a hölgy és lesütő szemeit és szempillái alatt két kénycsepp alá rejtőzött a küzdő szemé­­era, védve magát az ajkak árulása ellen, árassza s aztán azt mondja neki: Nem a Siriusba, szerelmes szellemem, ha­nem megyünk együtt Silindiába, te az enyim, én a tied , leszesz nekem feleségem s aztán nem kell nekünk több közbenjáró szellem a más világról: az Isten nyugtassa meg őket!“ Hanem hát ebből a tudományból nem ka­pott Ottó gróf s e helyett azt válaszolta Polyxe­­na kisasszonynak, hogy : „Elmegyek önnel a Siriusba.“ (Folytatása köv.) nyörnek és csábításnak szólt hozzá: Levelezés. Gy.-Szt.-Miklós juliusben. (Bizottsági gyűllés — fürdőink — és a pál­­falvi iskola.) Mikó Mihály főkirálybiró és székünk id. fő­ispánja vezetése alatt, eddigelő már hét törvény­­hatósági bizottsági gyűlést registrálhatunk. Az első máj. 22-én, az utóbbi pedig e hó­t én lett megtartva. A tárgysorozatot úgy hiszem mellőzhetjük — szellőztette azt már e lapok rendes levelezője, s így mi csak átalánossságban fogunk hozzá­szóltani. Meg kell vallanunk, hogy az első gyűlés al­kalmával az elnöki megnyitóban igen jól esett a közigazgatás lényegének, rendkívüli fontosságá­nak és jól felfogott hivatásának praecizirozását hallanunk, — a midőn elnök főispán ur boldogult elődéről kegyeletes szavakban megemlékezve, és a közigazgatás fontosságát körvonalazva — áttért e szék létkérdésére : az erdőkezelés szabályozá­sára. — Az első tétel a kegyelet körébe esik — a második szakavatott belátásról — az utóbbi pedig éles megfigyelő tehetségről tanús­kodik. Nincs is az országnak és székünknek na­gyobb baja, mint éppen a közigazgatás rendezet­len ziláltsága — és a­ki ismeri ennek hordere­­jét, nem tagadhatja, hogy ha van ennek az or­szágnak nyomora, a­mit a legvérmesebb opti­mismus mellett se titkolhatni — úgy annak fő oka a közigazgatás körüli misére. Nál­unk megszokott dolog a közigazgatást semmisnek tekinteni, pedig mi úgy tartjuk, hogy maga az állam fennállásának, létképességének, hitelének és a polgárok jóllétének sarkköve a köz­igazgatás ! A ki nem hiszi, tekintsen körül és uton-út­­félen tapasztalni fogja ezt. A társadalom ezer bajain nincs más mód, mint közigazgatási uton segíteni, s ha a segély késik vagy éppen elmarad,­­ egy csekélységből ezer bajok és kiszámíthatatlan károk származnak, melynek mindannyia közvetve az államra hat vissza. Nem tagadhatjuk, hogy id. főispánunk e té­ren kifejtett nézete a legjobb hatást gyakorolta, látván, hogy vannak kormányférfiaink, kiktől e té­ren valamit várhatunk ! A tárgyalás vezetése és folyama alig hagyott fenn kívánnivalót, és hogy Csíkban vagyunk, arra csak a bizottsági gyűlés termének bebútorozása, a festetlen, kecskelábakon nyugvó fenyőfa és félig takaró nélküli tanácskozási és az ezt körülfolyó fe­­nyőfalóczák emlékeztettek. A hosszadalmasságok gondos kerülése — az eltérő nézetek és indítványok szabatos recapitulá­­lása, és az által a tanácskozás menetének folyto­nos evidensé tétele — valamint a határozatok precise enunciálása jellemezte az elnöki széket. És ennek jó hatása a gyűlés tagjaira is ki­terjedt — a discussiók elég tárgyilagosok és rö­videk voltak. Szóval id. főispánunk reánk azon benyo­mást tette, hogy benne a tettek emberét üdvö­zöljük. Vederemo ! Reméljük hogy főispán ur figyelmét minden­re ki fogja terjeszteni — és nem fogja a többek között elmulasztani alkalomadtán a közönséget a felől megnyugtatni, hogy mi történik azon pén­zekkel , a­mely a székely kivándorlás megaka­dályozása czéljából bizonyos kisegítőpénztár meg­alakítására ezelőtt évekkel begyült, miután arról sem nyilvános számadásokat nem látunk, sem pe­dig czéljának megfelelő elhelyezését nem tapasz­taljuk — holott, ha jól vagyunk értesülve, a be­gyüli összeg mintegy 12000 frtot tesz ki. Nincs okunk e pénzek biztos kezekben léte fölött kétkedni — de több oldalról tett kérdezős­­ködések után polgári kötelességet vélünk teljesí­­teni — ha azokról felvilágosítást, és intézkedést . S Ottó úgy érezé, hogy élete forduló­pontján van. Soha sem érezte magát ily elbűvölve nő által. „Engedje kitalálnom, mi az ?“ szólt az egész kezet kezébe szorítva, mely galvanilag vonaglott ujjainak érczes nyomása alatt. A lányka ábrándosan rebegő. „Milyen szép volt az, mikor együtt jártunk a közel csillagok virányain!“ Ennek az eszmének csak egy természetes folytatása lehet (járjunk hát e Bzép föld v­i­­rányain is oly boldogan együtt!) Ottó gróf érzi, hogy most meg van fogva. „Kívánja ön .... ?“ kérdő a lánytól. „Igen ! Egy nagy elhatározást ! Szólt most a lyánka, egyszerre mindkét kezével görcsösen meg­ragadva Ottó kezét. Jöjjön el ön együtt velem — a Siriusba ! Ottó gróf, mint a kit csiklandanak, úgy ka­­czagott fel­e szóra; öröme telt a megszabadulás­ban , de egyúttal tülföldivé lett hatványozva ez öröm azon felfedezés által, hogy van a világon le­ány, a ki akkor, midőn ideálját egész a megh­ó­­dolásig vitte, a midőn imádója megsérülten veze­tően lábaihoz terül, azt mondja neki, hogy min­dent megtesz érte , akkor azt kívánja tőle, hogy menjen el vele a Siriusba ! S ha Ottó gróf a sok tudomány közül egyet

Next