Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-12-03 / 276. szám
I TARCZA: Egy nap a tébolydában. (All The Year Round.) Nem vagyok valami idegen ember, és mégis megvallom, hogy hideg borzongás futott végig hátamon, mikor egy nagy épület ajtajához közeledtem, melynek Horniblow orvos és barátom volt teljhatalmú igazgatója. Életemben már számos ily menedékhelyet meglátogattam és sokat olvastam azon bánásmódról, melylyel szerencsétlen embertársaink lelki betegségét kezelik, kik számára legtöbbnyire csak a halál képes nyújtani enyhülést; mindazonáltal midőn csengetésemre egy magas, komoly arczu szálba nyitotta fel előttem a nagy tölgyfa ajtót, nem kis aggálylyal léptem át a küszöböt, meggondolva, hogy azon belül 1500 félrecsavart fejű ember áll néhány felügyelő ellenőrködése alatt. Jól tudtam, hogy ezen szerencsétlenektől jól lelakatolt ajtók vásztanak el bennünket, valamint azt sem hihetett, hogy épen megérkezésem pillanatára várnak, hogy azután a forradalom kitörjön közöttük, de aggodalmamat élénk képzelődésem okozta, mely azt hitette el velem, miszerént itt szokatlan és rettenetes jeleneteknek leendők szemtanúja. Szíves olvasóim ezerötszáz tébolyodott orvosát hihetőleg sápadt arczú, rendkívül borzos ,menöldökű és pofaszakállú, szenior hangú és villámló szemű férfiúnak képzelik, ki aczél karjaival vagy egyetlen tekintetével képes a dühöngő őrülni lesújtani. Barátom ellenkezőleg csinos, kis tei®etü, szőke, kellemesen mosolygó és megnyerő Modorn sérül, kivel ha a Regent-streeten találkozol, s értelmes és élesen vizsgálódó tekintete figyelmedet kikerülné, könnyen azt hihetnéd róla, hogy a báltermek ünnepelt arszlána áll előtted. Azonban ha helyes ítéletet kivánsz felőle alkotni magadnak, úgy őt a tébolyodottak rekeszeiben, hol szilárdságot szelidséggel tud egyesíteni, microscopja felett, a dolgozószobában, vagy pedig a szenvedő nyomor ágyánál kell megtekintened. A katonás kinézésű szolgán kivül, ki az épületbe bebocsátott, itt valóban mi sem emlékeztetett arra, hogy 1500 őrült szomszédságában vagyunk, kik ha egy czélra egyesülnének, bennünket egy pillanat alatt pozdorjává törhetnének. Barátom felszólítása folytán az ebédlőbe mentünk. A leves és halétek közti időben úgy tetszett nekem, mintha távoli, vad ordítást hallottam volna. Kérdőleg tekintettem barátomra, ki azonban ép akkor egy nagy kövi hal felszeldelésével foglalkozott és zavartalanul folytatta munkáját. Mikor már az ebéd végefelé jártunk, s veres burgundival voltak poharaink megtöltve, barátom, miután néhány megjegyzést tett az idei operaidényre s a legújabban megjelent regényre, egy szép körtvet hámozva rögtön hátradőlt székében és mondá: „Most, kedves barátom, szolgálatodra állok. Intézetünkben van mindenféle bolondunk, s kész vagyok felelni kérdéseidre, ha valami iránt érdeklődői. Képzeld, hogy a tébolyda megvizsgálására kiküldött biztos vagy, s tégy tetszés szerinti kérdéseket.“ Az orvos, ki e szavak alatt körtvéjével foglalkozott, oly nyájas jóakarattal függesztette rám tekintetét, mintha nyugodt gyönyörök között folyt volna le egész élete. „Hiszesz-e — kérdem — a szem hatalmában, mely a tébolyodottakat képes megfékezni ?* „Én inkább hiszek egy pár felügyelő izmos karjaiban,* — monda az orvos jóakaró mosolylyal. — „Ezen holdkórosokról soha sem tudja az ember, hogy mikor jön emberevő kedvök. Példát fogok rá elbeszélni. Néhány hónap előtt erős és tevékeny felügyelőim egyike egy nehézkóros beteg felügyeletével volt megbízva, ki a tüzet megigazítván, elfelejtette a rendszabály értelmében a szénvonó vasat lelakatolni. Ezután az ablakhoz ment és az udvaron járkáló betegeket szemlélte. A háta mögött levő embernek a kedvező alkalom ösztönt adott a gyilkolásra. Csendesen a felügyelő mellé lopódzott, s a nehéz szénvonóval egyetlen csapással agyonütötte, s azután fejét összezúzta. Az udvaron levő egyik őr látta társának veszedelmét, azonban már meg nem akadályozhatta. A gyilkos azután maga könyörgött, hogy büntessék meg érette, de egyszersmind nem szűnt meg dicsekedni, hogy azt miként hajtotta végre. „Leütöttem őt — mondá nekem — s ön tudja, hogy jól tudok ütni, mert ez mesterségem volt.“ Három nap múlva elítéltetett emberölés miatt, de minthogy bűne számítás alá nem jöhetett, Broadmoorba vitetett, hová az elitélt tébolyodottak vannak zárva. E gyilkosság egy időre egész intézetünket fenekestül felforgatta: betegeim rakonczátlanok, a felügyelők félelem miatt kegyetlen bánásmóduak lettek, csak nagy nehezen tudtam a zavart lecsendesíteni.“ „Sikerül-e sok esetben teljes gyógyulást eszközölni ?“ „Százból 50 százalékot tudunk az emberiségnek visszaadni, s reményem van, hogy a bánásmód javításával ezen számot 80-ra is sikerülni fog felemelni. A bilincs, kényszeröltöny, hideg zuhany, folytonos érvágás, a meglepő fürdők, — minden a beteg sötét szobába vezettetett, melynek padozata hirtelen megbillent alatta és jéghideg fürdőben találta magát, — ezek mint czélszerűtlen és embertelen eszközök ki vannak zárva intézetünkből ; egyedüli eszközeink: a csilapító szerek, villanyosság, meleg fürdő és czélszerű étrendszer; s az eredmény bizonyítja, hogy közelebb vagyunk czélunkhoz, mint elődeink, kik kevesebb beteget tudtak meggyógyítani.“ „Nem káros hatású-e betegeidre nézve,hogy hetenkint idegenekkel érintkeznek, mikor tánczmulatságok rendeztetnek számukra az intézetben?“ „Előre kell bocsátanom, hogy ezen játékokhoz és tánczmulatságokhoz csak ötszázat bocsátunk, s ennek hatása rendkívüli. A betegek itt önuralomhoz szoknak, a látogatók őket szeliden és részvevőig kikérdezik, s azon meggyőződésre jutnak, hogy a külvilágtól egészen elzárva nincsenek. Meg volnál lepetve, ha látnád, mennyire aggódnak, nehogy ezen heti mulatságokból kizárassanak. Az önuralom folytonos gyakorlása rendkívüli befolyással bír a beteg lelki állapotának fokonkénti átalakítására.“ „Melyik osztály küld legtöbb egyént ezen intézet falai közé?“ „Itt minden osztály meglehetős arányban van képviselve - - mondá az orvos, borát csendesen szürcsölve, — mindazonáltal legnagyobb számmal vannak a kézművesek, kőszénbányászok és molnárok.“ „Minek vagy hajlandó tulajdonítani ezen tébolyodottságok legnagyobb részét ?“ „E kérdésre már sokkal nehezebb határozott és kielégítő feleletet adni: véletlenségek a születés alkalmával, átöröklött idegrázkódások, némely szerv túltengése, a szeszes italok és mindennemű bűnök számos áldozatot küldenek intézetünkbe ; a nagyravágyás, hiúság és fösvénység szintén nagy arányban küldi el hozzánk képviselőit. Majd látni s hallani fogsz közülök néhányat; azonban addig is nyúlj hozzá poharadhoz, melyet már régóta nem érintettél.“ Bocsánatot kérve figyelmetlenségemért, kérdést intéztem, hogy nagy számmal vannak-e felügyelete alatt a spiritualisták ?“ (Vége következik.) iXt fill. évfolyam. f ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. ^ Egész évra ..............................16 ft. — kr. Félévre........................................8 „ — „ Egy negyedre......................... 1 „ — „ Egy hónapra .........................1 „ 60 „ m, -------------° SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér grítf Teleki lomokos-Mz. fi HIRDETÉSI DIJAK: « Ötször hasábozott varmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmémyek. ^ 1” NYILTTÉR * soronként, vagy annak helye 16 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt ! ^ ..... . . 1 276-dik «Rám. Kolozsvárit, csütörtök, 1VM deczember 3. P OLITIKA I NAPILAP, KOLOZSVÁR, DECZEMBER 2. Azok a szászok. A szász atyafiak valamiben mesterkednek. Nem jó jel, midőn a szász valakinek szépet kezd tenni, a háttérben van valami, s bizonyára nem népszem, hanem az a háttér dönt. E széptevésben ez idő szerint a szász atyaiak a románokat részesiték ; de, amint látszik, az egész udvarlás nem nagyon sikerült, mert a szász gavallér visszavonulót furatott s lehetőleg kellőleg fedezte is magát. A szászok igen messze kezdik a dolgot, nagy feneket kerítenek neki s lehető óvatossággal csapnak a czél felé. Nagyon zokon esik ugyanis nekik, hogy a románok a magyarral fogtak kezet, s ott ahol eddig szász képviselő választatott meg a szász universitás számára, ma már román és magyar képviselő van. Ez igen rosszul van igy s rosszul esik a szászoknak is. Mert hiszen mi világosabb annál — mondják a szászok — hogy a magyar a román nemzet existentiája ellen dolgozik; e politikát századok óta folytatja s csodálkoznak felette azon, hogy a román épen azzal fogott kezet, a ki őt századok óta sanyargatja. A románság tehát igen rosszul fogja fel az érdekét, amidőn a szász universitásban a magyar elemmel szavaz, azzal az elemmel, mely a román megnyomorítójaként szerepel. Ezt így lehet elolvasni a „Tageblatt“ban. A lólábat mindenki láthatja, nincs eléggé fedezve, takarva. Az első pillanatra észrevehetni, hogy itt a királyföld szervezése forog kérdésben ; a szászok e kérdésben nagyon féltik a bőrüket — és méltán , mert olyan igényekkel lépnek fel, mineket a kor jelen színvonalán tekintetbe venni nem lehet. Tehát ez ügyeknek a románságot szeretnék a szászatyafiak társakul megnyerni; a románság tekintélyes számot tesz a királyföldön s ha valahogy ezek is mellettük lépnének fel, még valahogy zöld ágra vergődnének. Mint fennebb említve volt, e barátságát a románoknak azzal gondolják megnyerhetni, ha a nemzetiségi féltékenységet a románban felébresztik a magyar iránt s igy e két elemet összeveszitve, egymás ellen zúdítva, a csekély számú magyarságot félrelökik s ők majd a románokkal azt csinálnak a királyföldből, a mi nekik tetszeni fog. És nagyjából a román-szász szövetség nyíltan is felemlíttetik. A szászok ezen hadmozdulatai azonban tökéletes kudarczot vallottak — mert a románság — igen helyesen — a szászok ezen törekvéseit a legnagyobb indignátióval fogadta és azokat nyíltan a legnagyobb megbotránkozással utasította vissza. A románok e kérdésben jól felfogták érdekeiket és helyesen cselekedtek ez ügyben. E kudarcz után előáll a szász lap és kinyilvánítja, hogy a románok barátságára a szászoknak tulajdonképen szükségük sincs, mert hiszen mit is várhatnak a románok barátságától ! Szóval, azok akik a románok barátsága után vágyódnak és azt ki akarták nyerni, nem ismerték a valódi szász érdekeket. Milyen nemesek azok a szászok. Ha megnyerték volna a románok barátságát, ezek a románok milyen jó és derék emberek lettek volna, de így haszonvehetetlen, semmiházi emberek. Ám legyen úgy, amint a szászok mondják, a világ igen jól ismeri őket is meg a románokat is Melyik derekabb nép? mindenesetre: más vagyonából a szász , de nem becsületesebb. A román sajtó ez ügyben helyesen viselte magát, mert e szász szövetséget visszautasította. A magyar a királyföldön nem ellenség, ott nincs nemzetiségi kérdés, az a fölterület román és magyar ajkú népe egymással a legjobb baráti viszonyban van, s úgy kell lennie. Ha a magyar — igazat adva a szászoknak — a románok zsarnoka gyanánt szerepelt volna századok óta s szerepelne ma is, a királyföldi románság a magyar e nyomását sohasem érezte, mert a szász zsarnokságtól azt érezni alkalma nem volt. És úgy tapasztalták, hogy a szász nyomás fojtóbb minden nyomásnál, mert nemcsak természetes jogaitól és befolyásától fosztja meg az embert, hanem zsebeibe is belenyúl s kifordítja azokat megfosztván az utolsó fillértől is. De még ezzel sem elégednek meg, hanem a nemes embert megfosztja nemességétől s a szog a bélyegét süti homlokára, mint tettek a királyföldi nem szász ajkú polgárokkal, állitván róluk, hogy azok vizhordó rabszolgák voltak minden időben. Ezt a szász kapzsiságot, ezt a nyomást kell megszüntetni, megölni. Nem lehet, hogy a román ép azon jármot vegye fel, mely oly terhes volt , melytől megszabadulni annyiszor óhajtott. A letiprott emberi méltóság szól a szász törekvések ellen, nem lehet azoknak tért nyitni a nélkül, hogy a királyföld többi lakosait ismét rabszolgává ne tegyék. Igen kívánatos, hogy hazánk népei közt béke legyen, de ezt a szász malifia létesíteni nem fogja. Adják fel méltánytalan követeléseiket, legyenek olyanok, mint mások e hazában, s ily egyenlőségben legyen köztünk aztán a béke szent. Moldovan Gergely. — Az uj adójavaslatok. Ghyczy pénzügyminiszter által a képv. ház nov. 30-ai ülésében a cseléd-, teke és játék, valamint a ló- és kocsiadóról benyújtott javaslatnak főpontjai a következők : Cselédadó csak a férfi cselédek után fizetendő, és pedig egy cselédért 8 frt, kettőért egyenként 10 frt, háromért egyenként 12 frt, négyért egyenként 15 frt, ötért egyenként 18 frt, hatért és többért egyenként 20 frt. Tekeadó minden tekeasztal után fizetendő, legyen az nyilvános vagy magánhelyen. Játékadó minden nyilvános vagy társasköri hely minden szobája után fizetendő, amelyben nyilvános vendégek, vagy egyleti tagok rendesen, vagy időnként kártyáznak, vagy másnemű jelekkel játszanak. Minden magánlakban való tekeasztal után 20 frt fizetendő. Budapesten a nyilvános helyen levő tekeasztal után 20 frt, játékszobáért 30 frt; 20,000 lakosnál többet biró városban nyilvános tekeasztal után 20 frt, játékszoba után 26 frt ; 10—20,000 lakosságú városban nyilvános tekeasztal 10 frt, játékszoba 15 frt, kisebb lakosságú helyeken nyilv. tekeasztal 5 és játékszoba 10 frt. A kocsiadó tárgya minden hintó, ruganyra alkalmazott kocsi, vagy más kocsi, mely a tulajdonos, családja, vagy tisztsége személyes használatára szolgál. Lóadó tárgya az említett kocsikba használt minden ló s minden hátas ló; az uralkodóház a a katonai czélokra szolgáló lovak és kocsik kivétetnek. Az adótételek következők: minden más kocsi s egy hátas 16 hintó lovas hintó Budapesten 30 frt. 20,000 lakoson felüli városokban 25 „ 10—20,000 la-15 frt lófrt 12 . 8akosságu városokban 20 „ 9 . « a 3—10,000 lakosságu városokban 15 „ 6 , 4 . 3000-en alul 10 „ 3 . 2 n Fővárosi levelek. CCCCXCHI. Budapest,november 30. 1874. Kedves barátom !Hogy a politikai tér közelebbi időben mennyire meddő, ritkábban jövő leveleimből is tapasztalhatod; de nevezetes jele annak mindenkor az is, hogy akkor, midőn a valóságban semmi sem törekszik, nálunk közönségesen a napi sajtó indul meg a conjecturáival és razionális kísérleteivel. Nem azért, mintha a legközelebbi ilynemű kísérletek jóakaratát és szükségességét kétségbe vonnám, hozom ezt föl, hanem csak úgy, mint már általában elismert jeleit a politikai stagnatiónak. Én azt hiszem, hogy amit a napi sajtó sürget, az már tulajdonképen megtörtént dolog, csak még nem volt alkalom reá, hogy a parlamentben élesebb kifejezést nyerjen. Hiszen a legközelebbi szavazásoknál jobb és baloldali képviselők több ízben ide-oda szavaztak; az erdélyi magyar és szász képviselők ligákat képeznek, repeal-pártokat alakítnak, szóval ma tulajdonképen parlamenti pártok alig léteznek. Csak az kell, hogy az országgyűlés kivonuljon bizottságaiból, melyben oly herculesi és sisiphusi munkát fejt ki valamely nagy kérdés felett, mines, a budgetnek apropriatiója, szavazni kelljen, és azonnal észre fogja vehetni a kormány, hogy ha valami megmentette, az nem az iránta viseltető, rokonszenv, hanem legfeljebb azon veszedelemtől való tartózkodás, nehogy a kormány