Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-11 / 207. szám
IX. Avfolyam. 207-elikszám Kolozsvárit, 1875. szombat, szeptember 11 POLITIKAI NAPILAP. ELŐIFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre........................................16 ft. — kr. Félévre...........................................8 „ — , Egy negyedre............................ 4 „ — „ Egy hónapra ....................... 1950 . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomáb un. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ lőtér gr. Teleki Domokos-ház. /fi' HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számit tatik. 3 Nagy hirdetéseknél kedvezmények. LT 15 3L NYILTTÉR soronként, vay annak helye 25 kr. Reel am ok: hirfüzérbe soronként 1 frt. ff* KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 10. A tanárképezde ügyéhez. III. Újólag kifejezem azon meggyőződésemet, hogy a tanárképezde megszüntetése által igen csekély fokra száll alá az egyetemi oktatás termékenyítő hatása. E meggyőződésemet erősítte a tapasztalás. Volt alkalmam a kolozsvári tanárképezde működését, hatását legközvetlenebb uton, a belőle kikerült ifjakkal fentartott barátságos ismeretség útján figyelemmel kísérni. A képezde gyakorlati óráit oly kiegészítő, pótló, felvilágosító, önálló munkásságra serkentő, érdekes epizódszerű részleteket szemléltető legtanúságosabb foglalkozással eltöltött óráknak ismertem meg, melyeknek hatása ez ifjak lelkére frisítő, gyakran tartósabb nyomot hagyó volt, mint az előadás hatása. A középtanodák az előttük lebegő eszménytől messze vannak, ezt mindenki elismeri, az egyetemi tanár sajnosan tapasztalja. Legjobb szándékában, legszentebb buzgalmában lesz minden lépten-nyomon akadályozva, ha közelebbről nem érintkezik hallgatóival, hogy a már-már hátramaradottságuk miatt csüggedő lelkeket fölvillanyozza ügyes módszerével, a közvetlen hiány kipótlásával. Ha pedig erre szükség nem volna, ha oly kiváló tehetségű ifjak kerülnek keze alá, kik önerejükön utánpótolták, kiérezték a hiányt, akkor a tanárképezde hatása még áldásosabb, még nélkülözhetetlenebb. Tapasztaltam ezt azon kiváló tehetségű ifjaknál, kiket ismerni szerencsém van. A kitűzött feladatok megoldásához egész hévvel fogtak, olvastak, kutattak. Az egyes tudományos kérdések vitatkozás tárgyai levének. A tudomány szenvedélye bevité őket. A kölcsönös bírálat az önismeretre vezető, a rohamosság nyugottabb fölfogásnak adott helyet. Szóval azon collectiv erő csodás és ki nem számítható hatása működött bennök, mely maga a tudomány cultusa. Aztán az egyes tudományszakokban a kitűzött és kidolgozott feladatok, az órákon tárgyalt részletek, a tudományos meggyőződés, tisztult felfogás elsajátítása mind megannyi kedvező alkalom. E téren egyetemi tanáraink tapintatáról csak dicsérettel lehet megemlékezni. Egyik tanár a klassikai irodalom gyakorlati óráin elővette Tacitus Agricoláját, mely épen a középtanoda legfelsőbb osztályában is olvasmányul szolgált. Egyes részleteket fordíttatott belien nyelvre, a két nyelv közötti különbséget és rokonságot a lehető legszemlélhetőbb módon érzékeltette. A homályos mondatszerkezet új megvilágítást nyert; olykor a szövegjavítás szüksége kiéreztetve jön. A kritika és hermetika egy-egy feledhetetlen elve gyakorlatilag jön fölfogva. A történelem gyakorlati óráin egyegy a magyar történetre forrás gyanánt elismert szerzőt olvastak a növendékek; a tanár az egykori irók megjegyzéseit, fölfogását kiegészítőleg fölemlíté; összehasonlítás utján ez író hitelességét kellő értékre emelte vagy szállította; az előadásnál csak utalásként felhozott adatokat közvetlenül bemutatta. Az egyetemes történelem köréből egyes korszak gyakorlati előadására hívta fel a tanár a növendéket. Ez előadott. Előadásában minden részlet, az egész felfogás meg lön bírálva. A magyar irodalom köréből a többek közt az igeragozás a latin, német, franczia nyelvben egybevettetett a magyar nyelv igeragozásával. Révai nyelvtanát egész részletességgel ismerték meg a tanárképezde hallgatói. A neveléstan sikeres előadását csakugyan nehezen képzelem ily gyakorlati órák nélkül. A természettudományoknál pedig úgyszólva a sikertelenség lesz biztosítva gyakorlati órák nélkül. E pár vonásban ki akartam tüntetni: van bizony ez egyetem tanári karánál öntudat; van lelkes fölfogás, higgadt módszertan, csak ismerjék el. Ha meggyőződünk arról, hogy a tanárképezde nagy mérvben biztosítja az előadás sikerét, még akkor is föl kellene azt állítanunk, ha nem állana föl , mert azt hiszem, hogy a tanügyi politika helyes utat csak akkor követ, ha minden intékedése teljes mérvben, legfőbb fokon biztosítja a lehető legnagyobb sikert. Félrendszabály, félig kivitt intézkedés nem fél siker, de sokkal kisebb. Tétovázás, ingadozás, újabb meg újabb kísérlet csak gyöngíti a közvélemény bizalmát, melynek támogatása nélkül tanügyünk szükséges reformjára még csak gondolni sem lehet. Ha a kormány bizalmatlan saját intézményeinek jövője iránt, ha egy pár terv kovácstól vitt buzgósága a követett iránytól eltévelyíti, ha türelmetlen, eredményeiben megvizsgálni valamely intézmény jogosultságát vagy jogosulatlan voltát, ne várjon épen azon oldalról támogatást, melynek támogatása legtöbb erkölcsi erőt adhat minden lépésének, az értelmes és a tanügy iránt közvetlenül érdeklődő közvélemény részéről. Ha a czél az, melyre tanügyünk országosfölvirágzásának minden buzgó barátja áhítozik, hogy az egyetemből mint központból kerüljenek ki a tudomány apostoli terjesztői, hogy a középtanodák tanárai a képzettség azon fokán, az öntudat azon erejével működjenek, mely öszhangzatos fejlődést biztosít, nemzetünk tudományos életében, hogy a középtanoda és az egyetem egybehangzó, egymást kiegészítő egység alkatrészei legyenek, akkor különös, érthetetlen visszaesés lenne e czélra törekvő kormány tanügyi politikájában azon lépés, hogy a tanár vizsgáló bizottság csak Budapesten hagyassék meg és az összes szükségletnek megfelelő tanárok csak a központból küldessenek ki. Nem is tekintve az egyoldalúságot, a központosítás bénító, a vidékre nyomasztó hatását: épen azon czéltól esnénk távolabb, melyre következetesen törnünk kell vala. Talán csak nem értik az öszhang alatt a monopóliumot a tanügy terén? Mert a tanári szükégletnek megfelelő számot csak a középpont — feltéve, hogy a középtanodai törvény létrejön és sikeres hatása alatt a felekezeti középtanodák a a tanári minősültség tekintetében törekesznek egybehangzóig eljárni — semmiesetre sem szolgáltathatja. Sőt a legnagyobb méltánytalanság, legnagyobb akadály lenne épen a kitűzött czél elérésének biztosítására nézve ily követelés. Ha pedigszükség van még egy tanárképesítő intézetre, erre legtöbb joga és hivatása épen azon egyetemnek van, mely a királyhágón innen mind virágzóbb fejlődésnek indult tanügynek éltető lelke, középpontja. Vagy talán nem az az utógondolat lebeg a tanárképezde megszüntetését tervező urak előtt, hogy az egyetemnek Kolozsvárit, és épen csak itt szükséges fönállását kockáztassák, bukását előkészítsék? Mert akkor a terv ügye a stratagéma , csakhogy szerencsétlenségre nemzeti tanügyünk hanyatlására vezet és magyar kulturánk ellen elkövetett merénylet. Erről közelebbről. Hegedűs István, fölmerültek. — De Pretis úr mindenekelőtt a valuta viszszaszállítását, a 80 milliós bankadósságot, a fedezet kérdését, s azt érinti, hogy az esetleges magyar bank jegyeinek Ausztriában kényszer-árfolyamuk legyen. A valuta visszaállítása körül a két kormány közt a határidőre nézve forog fenn ellentét, mert a magyar kormány öt, az osztrák hét évi idő alatt akarja azt visszaállítani. A többi kérdésekről az osztrák miniszter a legnagyobb elővigyázattal szól. Ez ügyben s a vám és kereskedelmi szerződés ügyében az alkudozások Bécsben hír szerint néhány nap múlva újra megkezdődnek. — A függetlenségi és a 48-as párt. Az „Egyetértés“ a következőket közli: „A függetlenségi párt és a 48-as párt ma közös értekezletet tartott. A 48-as párt többsége elhatározta, hogy ennek tagjai a függetlenségi körbe — tehát nem pártba — nevük, programmjuk és a körön kívüli szervezetük fentartásával belépnek, arra kérvén a függetlenségi pártot, hogy az új választást öt napra elhalaszsza. Ezen ajánlat némely felvilágosító nyilatkozatok után a közös értekezlet által elfogadtatván, elnök kimondotta a függetlenségi és 48-as pártnak egyesülését, örömét fejezve ki az értekezlet helyeslése mellett, a felett, hogy Magyarország önállósága és függetlenségének hívei ezután egyesülten fognak az országyűlésen, közös czéljuk elérésére törekedni.“ Az ügyvédi rendtartás. A „Magyar igazságügy“ szeptemberi füzete az ügyvédi rendtartás tárgyában a legf. it. széknek következő újabb döntvényeit közli: XXX. Törvényszéki börtönfelügyelő az ügyvédjelöltek lajstromába fel nem vehető. Az aradi ügyvédi kamara B. J. börtönfelügyelőnek az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételét megtagadván, e határozatot a jegfitétőszék a nevezettnek fellebbezésére helybenhagyta, „mert fellebbező oly államszolgálatban van, melynek teendői a törvénykezésitől egészen különneműek lévén, azok miatt a joggyakorlatot kizárólag nem folytathatja“ (1875 julius 14. 5790. sz.) XXXI. Árvaszéki ülnök az ügyvédjelöltek lajstromába fel nem vehető. A zalaegerszegi ügyv. kamara H. B. árvaszéki ülnöknek az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételét megtagadta ; e határozatot a legf.itélőszék helybenhagyta, „mert a TARCZA. A FEKETESZEMÜ HERCZEGNŐ.*) (Egy ezredes naplójából.) Irta: K. PAPP MIKLÓS. Egy hangverseny Varsóban. 1846-ban a a világhírű művész hazánkfia roppant nagy diadalokat aratott egész Európában. A versenytársak maguk fontak koszorút, ami nagyon ritkán szokott őszinteséggel megtörténni ebben a kaján világban, a sajtó compheusai pedig kimerítették a dicséret, magasztalás és elragadtatás egész szótárát, ami pedig minket magyarokat illet: nem győztünk eleget örvendeni, hogy ez a lumen, ez a világcsoda itt termett nálunk. Ezt már nem lehetett elperelni tőlünk. L* ebben az időben a legszebb férfi korában élt, s bolond szerencséje volt az aszszonyoknál, akik akkor is mint most, rajongtak az érdekes halvány arczok után, L*nek pedig ilyen volt, melyet még ábrándosabbá tett az a hollófekete körhaj, mely csaknem vállaira omlott le. Az itt év őszén L*-t meghívták Szentpétervárra is. Az oroszok is tudnak lelkesed*) Matatvány a „Magyar Polgár“ 1876. évi aptárából, ni a szép után, s ritka művész van, aki ellent tud állani annak a csábító gondolatnak, hogy az oroszokat lelkesüültségbe hozza. Ilyenkor az orosz aztán bolondul ontja a rubelt, s e tekintetben nehezen lehet vele versenyezni. A szentpétervári lapok már egy hónappal azelőtt nagy lármát csaptak a hírrel, hogy L* a világhírű művész jön, s három hangversenyben fog fellépni. L -nek volt abban az időben egy igen kedves barátja gróf, T*, akivel csaknem egész Európát összeutazta. A gróf nem volt valami nagy zenedühöncz, sőt voltak olyan őszinte momentumai is, midőn categorice kijelentette L*-nek, hogy egy Beethooven-féle symfonia nem tudja lelkesíteni, Mozartot csak becsületből hallgatja, de akkor is csak úgy, ha L* játsza, Mendelssohn művei pedig álomba ringatják. Elismeri készséggel, hogy ez urak nagy tehetségek, s műveik classicusak, de ez nem gátolja őt abban, hogy egy igazi Bihari, Lavotta vagy Csermák-féle magyar kesergőt inkább a maga gusztusa szerintinek találjon. L. sokkal jobban szerette örök vidám kedélyű, kifogyhatatlan humorú s különben is igen mivelt barátját, semhogy vitába ereszkedett volna vele e kérdés felett, melynek legnagyobb része úgyis csak kötekedés volt. — Hát édes Sándor, meghívást kaptam Szentpétervárra, mit mondasz hozzá: elfogadjam-e ? — De már ha meghódítottad a francziákat, angolokat, olaszokat, németeket, spanyolokat és hollandusokat, tűzd a babéraid közé a muszkákat is. — Egy feltétel alatt. — Megadom előre! — Annál jobb, velem fogsz jönni Szentpétervárra is, — s igy a hazautazást néhány hétre a kedvemért elnapolod. — Áll az alku, pedig bizony otthon is elkelnék már; de a muszkák közé nem eresztelek magadra, nagyon telhetetlen népség, örömében még felfalna elevenen. Mikor indulunk ? — Egy hét múlva, addig betekintünk Varsóba. Persze a lengyelek Varsóban Magyarország iránti rokonszenvből kétszeres lelkesedéssel fogadták a művészt. Ahogy betette a lábát Varsóba, egyik meghívás a másikat érte. A pezsgő, a víg életnek hosszú vége nem volt. Ez elől a szívesség elől nem lehetett kitérni két magyarnak. A hangverseny napja egy pénteki napra volt kitűzve. Csütörtökön este mikor hazatértek szállásukra, egy új meghívást adtak át L.-nek másnap reggelire. — De már abból nem lesz semmi! — szólt gróf T. Hangverseny napján nem lehet mulatni, írd meg a herczegnek, hogy szombaton el fogsz menni, de holnap lehetetlen ? — Ugyan miért volna lehetetlen. — Hát csak azért, mert a herczegnek hires jó asztala és pinczéje van. Én már ismerem a mi természetünket, ha megkóstoljuk a barátság poharát, nehéz azt letenni. Térj ki udvariasan a meghívás elől, legelső a hangverseny, ehez nyugodt kedély kell. — Igazad van, irok a herczegnek. Másnap délután 1 órakor a hotel előtt ahol szállva voltak, megálloit a herczeg kocsija, s a legény bejelenté. — Na hallod Sándor, itt a kocsi, gyorsan készülj. — Hova ? — A herczeghez reggelire. — Miféle reggelire ? — Hiszen tudod a tegnapi meghívást ? — Amelyet te nem fogadtál el. Remélem irtál a herczegnek ? — Hogyne! megírtam hogy ott leszünk mind a ketten. Egy kettő öltöztél szaporán, nincsen vesztegetni való időnk! — És a hangverseny? — Meg fogom tartani. — És ha baj lesz, ha beteg találsz lenni ? — Ügyelünk magunkra. Elmentek reggelire. Herczeg Cseynél a reggeli egy óra után kezdődik és rendesen ha társaság van nála öt óráig húzódik el. A háziasszony Lengyelország azon igéző szépei közé tartozott, kik az első pillanatban hódítani tudnak. L. nehány percz alatt el volt bűvölve, gr. T. lángolt! (Folyt, követ.) — Az osztrák kormány s a bankkérdés. A bécsi kormány legközelebb válaszolt azon jegyzékre, melyet a magyar kormánytól a bankügyben vett. Bécsi hírek szerint a válaszban egészen más kérdések is érintettek, mint amelyek a két kormány s a bank eddigi eszmecseréiben