Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-10-09 / 231. szám
IX. évfolyam. 231-dik szám. Kolozsvárit, 1875. szombat, október 9. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész éne................................16 sz * re. Félévre....................... ° ° Báj negyedre........................... író „ Egy hónapra .......................... 1 . pugtTJ 15 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ° HIRDETÉSI DIJAK: a 15 kín NYILTTÉR Ötször hasábozott gyrmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. soronként, vagy annak helye 06 kr Minden hirdetés után 80 kr. bélyegileték külön számittatik. Reclamok: ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. fév hirfüzérbe soronként 1 frt. 1 KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8. A székely közművelődési és közgazdasági egyletről. Elmúlt már egy éve, hogy ez egylet létesülő félben van, előidézve a kivándorlási panaszok, a székelység egy része hanyatlása, s az életrevaló népnek ethnographiai viszonyai s nemes tulajdonainál fogva a magyar államra nézve rendkivüli fontossága által. Kezdetben minden budapesti székely vagy a székelység ismertebb barátja, a bölcső körül állott, később sokan otthagyták azt. Miért volt az első, s mi idézte elő az utolsót ? nincs most ideje, ok sincs reá, hogy vizsgáljuk, nehogy vita fejlődjék belőle. Az okok gyökéroka az, hogy sokan mássá akarták azt alkotni, mint amire az észszerűen és gyakorlati felfogással hivatva lehet. De a többség helyt állott, munkálkodott s az ügyet oda fejlesztette, hogy a megalakulhatás lehetősége küszöbén állunk. Az alakuló közgyűlés valószínűleg még ez év folyamában meg lesz tartva. Alapítványi tőkében s évi 5 forintos adományigéretekben húszezer forintnyi összeg álland rendelkezésre, aminek évi kamatából az egylet működését szerény körben megkezdhetné, föltéve, hogy a kormány a Vitalovánszky-alap kamatait is rendelkezése alá bocsátni kész lenne. Annyi és olyan ember mozgatja az ügyet benn az ország központján, hogy komoly öntudatos igyekezetük sikert ígér. Most csatlakozott a székelyföldi új képviselők egy része is — sajnos, hogy nem valamennyi! Utóbbi gyűlésükből avval mentek szét, hogy választóik közé visszamenve, az ügynek barátokat szereznek, a vagyonosabbakat s a falvakat a lehetőségig mind aláírásra, részvételre bírják s ha az eddigi körülbelül 200 részvényeshez még bár 150-t megnyerniük sikerül, a fővárosba megtörtekkor az alakuló gyűlés azonnal megtartatik. Én is a helyi maradottak közt vagyok, szükségesnek s pártolásra és reményekre jogosultnak tartom a kezdeményezést, bensőleg óhajtom az egylet létrejöttét minden magánérdek kirekesztésével egyesegyedül a székelység közművelődési és közgazdasági érdekeinek szolgálata végett. Nem akar itt senki valamely pártnak eszközévé lenni, nem privát jövedelemre tenni szert, nem oly közvagyont gyűjteni össze, amiből a kezelők fizetéseket vagy osztalékot acquiráljanak maguknak, a székelyek értelmiségi, ipari és közvagyonosodási ügyén akarnak valamicskét társulati uton teljesen önzéstelenül lendíteni. Ez a valódi czél. Ennek körében mozognak az elmék, ezért érez igazán és melegen, számos székelynek s a székelyek nem egy barátjának szive. Minden különösebben s hathatósabban ápolandó érdek előmozdításának mivel a nemzetek közt két útja van: a törvényhozás, ennek akarata végrehajtója, a kormány és a magántársulás utai. A mi törvényhozásunk s kormányunk az állami legmagasb érdekre fordítja figyelmét évek óta, ma még inkább, mint eddig, s ez évekig tartand. Lehetetlen ily külön kérdésekre fektetni súlyt, kivált ha az illető képviselők gyakorlati eszméket s kész terveket nem terjesztenek elébe. Fenmarad hát a társulási út, a melyen jóravaló népek majdnem annyi jót hoznak létre, mint a törvényhozás által. A szóban forgó egylet tervezői is azt választották. Nagy nevök nincs, de van tiszta czéltudásuk s akaraterejük. Pártolóik közt egyébiránt a gróf Mikó és Haynald fényes nevek is ott ragyognak. Különös befolyású állomásokon nincsenek, de a magyar állammmnének igaz barátai, s hogy a magyar államiságnak a székelység mily roppant tényezője, azt igen jól tudják, valamint tudják azt is, hogy százak és — egykor tán ezerek — előcsatlakozása olyanná tették a mustármagnyi egyletet, mely átalakítaná a székelyföld ábrázatát, a jóllét uj forrásait nyithatáa föl s a haza hálájára tehetné magát érdemessé. Különösnek látszhatik az ország fővárosában száz mértföld távolban fekvő egy népért alakuló egylet. Én nem látom annak, sőt nagyon is természetesnek és igen gyakorlatiasnak. A helyzet, a szükség, a tényleges viszonyok idézték ezt elő. A székelységet többé nem Kolozsvárról, szinte tőszomszédjából, de Budapestről kormányozzák, pedig ez egy kissé messze van. Szinte százmértföldnyi futást tesz, míg az ország szívéből a vér, az élet föltétele, a keleti végtagokba jut el. Meglehetős számú székely van a kormánygépezet körében, a tudományos testületeknél, az egyetemen, a parlament időszakaiban az egész székelység képviselői itt mulatnak. Kivált a központhoz fűzött székelyek együttérzése honunkban élő testvéreikkel példányszerű, érdeklődnek sorsuk iránt, ismerik bajaikat, vágynának segíteni rajtuk, nem tudnak elszakadni évezredes törzsüktől, csak félig élnek a zajos fővárosban, fele nemesb lényüknek ott mereng és él a bükkök árnyi közt s a zugó fenyvesek festőileg szép, ábrándosan vonzó honában. Ezek tenni óhajtanak valamit az ősi fészekért, mely őket fölnevelte, földi életüknek alapot, szellemi röptűknek szárnyat adott, — tenni az anyaföld értelmes székelyeinek segélyével. Ezért kérik a hozzájok csatlakozást. S vájjon méltatlanul-e ? Vájjon hideg fogadást és elutasítást érdemel-e e törekvés? Hiszen a központi egylet kiterjeszti munkakörét s egyleti organismusát épen az anyaföldig; ott fiókjai lesznek, kapcsolatába fölveszi az összes székelységet. Budapestről a gymesi szorosokig fog terjedni ez új társulási erőmozgalom, de nem Budapest és az idevalók, hanem a székely haza és hazafiak javára. Azért az öt székely szék síkra szállhat a verseny terén, állíthat önkeblében rokonczélú társulatokat, vagy ennek fiókjait idővel akár önállósíthatja; folyhat e nemzeti munka öt-hat külön helyen, de egyszer talán meg kellene indítani ezt a központon, és meg kellene indítani impozáns szám - és alaperővel, hogy a siker garantiáját már a jó kezdet hordozza magában. Én azt vélem, így kellene, így lenne jó. Ha képviselő szól székely ügyben, vagy ambitióval vádolják, vagy particularismust vetnek ellenébe vádul. Ha hírlapban szólal föl valaki, elolvassák, dicsérik és elhallgatják. A kormány mással törődik, az egész haza közjaival. A törvényhozás a hajóra ügyel. Az isten csak a munkát segíti, s az imádság magára nem használ. Ki tegyen hát, hogy indítsuk meg az önsegítés munkáját? A székely közmivelődési egylet utján. Ennek kezdeményezői a központon élnek, figyelemmel kisérhetik a nemzeti élet minden változásait; ott van szemük a journalistika, a kormány, a parlament, a tudományos testületek működése góczpontjain. Csak az kellene még, hogy közvetlen egybeköttetésök legyen a Székelyfölddel, erős támaszuk véreik részvétben nyilatkozó rokonszenvében, s hihetetlen mily hasznos munkát vihetnének véghez népek érdekében! A bajokat constatálnák, a javítás eszközeit kiválasztanák, az út és mód iránt megállapodnának s a czélravivő szükséges orvoslási reform-lépéseket és javaslatokat, kérést vagy figyelmeztetést megtennék a sajtóban, a kormánynál, vagy parlamentnél, az egyetemeken vagy az illető társulatoknál, sat. Vájjon a nem jó, hasznos és előmeneteles lenne-e ez egyleti működés ? Én annak tartom. Mert az egylet ezerek, sőt százezrek érdekét szolgálván, annak erkölcsi támogatása erőt kölcsönözne számára, szavainak nyomatéka lenne, előterjesztéseit respectálnák, a jót meggondolni, kitervezni és kivinni jogosult és képes lenne ! Lenézni, mint az egyént, agyonhallgatni, mint a hírlapok pusztában kiáltó szavát nem fognák sehol, semmi illetékes hatalomkörben. Vegyék ezeket székelyeink fontolóra s a cselekvésre magukat határozzák el. A székelyegyletnek meg nem alakulhatni — már ma — kissé compromittáló, mint szintén az is, ha szánandó mérvüleg alakul s indítja meg munkásságát. Vagy egyesüljünk elegen arra, hogy valami szépet, jót és hasznost hozhassunk létre, vagy amit gyűjtöttünk fordítsuk valamely üdvös közczélra, miben mindnyájan megnyugosznak az illetők, s aztán ne szaporítsuk az idétlen lények számát egy ujjal. A székely értelmiség és nagybirtokosok azon egyik tényező, a melyre a tervezők számítottak s a faluk concret népességei azon második, a melyek nélkül életrevaló ma létre nem hozható. Ezeknek sorainkban kell lenni, mert a távolmaradás nekik szégyen, a közügynek káros. Ugyan mi egy falunak 100 frt alapítvány, melynek 6-os kamatát küldené be a közpénztárba a tőke akár részletenkénti befizethetéséig ? S az összes székely falukból ez után egy tekintélyes összeg gyűlne össze. Hát a nagybirtokosok ne éreznék magukat kötelezetteknek azon nép és föld javára némi áldozatra, a melyből ők kiemelkedtek s javaiból és áldásaiból meggazdagodtak? Mint fogna ez egylet munkához látni? ezt most fejtegetni nem szükséges, az alapszabály indokolása — mi közkézen forog sok száz példányban — tájékozást nyújt felőle. 11a bizalom van a tervezőkben, s ha az egyleti igazgató -testület helyesen alakuland meg, eltalálandja az a székely közművelődés és vagyoni jobblét eszközlésének gyakorlati és biztos sikerre vezető utait. Az tehát e pillanatban a teendő, hogy az egylet lehető számos részvényesekkel alakulhasson meg minél előbb! Jakab Elek. — A vámalkudozások fennakadásáról volt szó a bécsi s azok nyomán a hazai lapokban. Mint értesülünk, az a hír, mintha az osztrák kormány a magyar javaslatokat egyszerűen visszautasította volna, nem áll, az e részben a bécsi tárgyalásokról világgá került hírek, melyek a tárgyalások sikerét jelezték, mind hitelesek voltak. Már e hírek közt is jeleztetett azonban, hogy némely kérdések megoldása függőben hagyatott, ezek megoldása okoz most nagyobb nehézséget, mert az osztrák kormány nem hajlandó a magyar javaslatokat elfogadni, a magyar kormány pedig — a javaslatok tárgyalásakor, úgy is elmenvén a méltányosság szélső határáig, nincs azon helyzetben, hogy még ezektől is elállhasson. — A bankalkudozások. Széll Kálmán azon átiratára, melyet a bankkérdésben intézett az osztrák kormányhoz, megérkezett a bécsi válasz. Természetes, hogy „kivihetlen“, meg „lehetetlennek“ jelzi a tervet, melyet az önálló és független magyar jegybank iránt pénzügyérünk kifejtett. Ez azonban — szintén természetesen—nem változtat a dolgon semmit a miniszter válaszában, mely legközelebb megy Bécs, a tervezet részletes vázolására is kiterjedvén, eredeti javaslatából egy betűt sem enged. De azt még bővebben kifejti(11.) módon való tanítására nézve, hogy ott érvényes konzuli vizsgák legyenek tehetők? A miniszter válaszolja, hogy tanulmányoztad ez ügyet, kinyerte ő Felsége beleegyezését is, s ha megszavaztatnak a költségek, nem fog késni intézkedésével. — A műegyetemnél többen a magas házbérek ellen s több tanszéknek az egyetemiekkel egyesítése mellett szólalnak fel. - -A miniszter kijelenti, hogy mindkét irányban meg fog minden lehetőt tenni. — Kerkapoly a tőle kibérelt helyiségekre nézve megjegyzi, hogy a szerződés által csak magát s nem az államot tekinti kötelezettnek, s neki bármikor felmondhatni. — Csengery a tanügy érdekében kívánatosnak tartja nehány műegyetemi tanszéknek az egyetemhez áttételét. — Ezek után a műegyetem szükséglete megszavaztatik. — A n.-szebeni jogakadémiánál többen hangsúlyozzák, hogy ezen állami intézetnél kizárólag magyar legyen a tannyelv. A miniszter felemlíti, hogy egy pár régi tanár elmenvén a csnernovitzi egyetemre, ezentúl minden tanár képes lesz magyarul tanulni. — Ezek után az egész szükségletet megszavazták. A gymnasiumok szükségleténél Szontagh a losonci gymnasium fejlesztése czéljából adandó állami segélyre vonatkozólag intéz kérdést a miniszterhez, ki válaszolja, hogy ez intézet jövőre is egy osztálylyal fejlesztetik; építkezésekre nézve azonban ez alkalommal nem nyújthat segélyt. Wahrmann a középtanodai szünnapok tekintetében fenforgó visszaélésekre figyelmezteti a minisztert, ki az ily visszaélések orvoslásáról biztosítja felszólalót. A bizottság ezek után megszavazza az előirányzatot. — A reáltanodák szükségleténél (374.115) forint Zsedényi ellenzi a soproni reáltanodának az állam költségére leendő átvételét. A miniszter ezt az elérendő eredmények, s a magyar kultúra fejlesztése érdekében szükségesnek tartja. Miután még a miniszter azon biztosítást adta, hogy e tanodában minden tárgy magyarul fog előadatni, a bizottság megszavazza az egész előirányzatot. — A bábatanodák szükségletét megszavazzam középtanodai tanáregylet közlönyeinek segélyezésére s a kassai gépészeti ipartanodára szánt összeget törli a bizottság. A tanitóképezdék, elemi felsőbb és nép- és polgáriskolák, tanítónőképezdék , torna póttanfolyam előirányzatát a bizottság minden változtatás s érdemleges vita nélkül megszavazta. Részletesebb vitára nyújtott alkalmat a népnevelési szükséglet. Többen felszólaltak a minisztérium fényűző építkezései ellen; hangsúlyozzák, hogy a tanfelügyelőknek több gondot kellene fordítni a tanköteles gyermekek iskolába járására; hogy az óvodák célszerűbben fejlesztendők s egyes vidékeken, ahol még nincsenek, haladéktalanul állítandók elemi iskolák. A miniszter s Gönczy Pál miniszteri tanácsos felvilágosításai után a bizottság megszavazta az előirányzatot. A budapesti felsőbb leányiskola tantervére vonatkozólag különösen Csengery több bíráló megjegyzést tesz, a miniszter azon kijelentésére azonban, hogy ez intézet végleges szervezése előtt az észlelendő hiányok orvosoltatni fognak, a bizottság megszavazza az előirányzatot. — A siketnémák váczi s a vakok budapesti intézetének szükséglete vita nélkül megszavaztatik. — Az egyetemi kórbonctani intézet építésének ügye báró Senyei indítványára függőben hagyatott, míg a miniszter által előterjesztett terveket egy szűkebb bizottság megvizsgálandja. Az ösztöndíjak s egyéb tanulmányi czélok előirányzatának változatlan elfogadásával az ülés véget ért. A pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. 6. A pénzügyi bizottság mai ülésében a közoktatási budget részletes tárgyalásával foglalkozott. Helly kérdé kultusminisztertől, tett-e lépéseket a budapesti egyetemen a keleti nyelvek oly külföldi politikai szemle. A szerb miniszterválság okairól írják: A hatalmak valóban csak a legvégső erőfeszítéssel voltak képesek a dolgot eldöntésre juttatni. Azzal fenyegették a fejedelmet, hogy Szerbiától megvonják ama nemzetközi garantiát, mely alá a párisi szerződés XXIX. pontja helyezte. Ez a fenyegets hatott, s a fejedelem a skupstinába sietett, ott előadta a helyzetet s egyszersmind igen éles kifejezésekben ostorozta eddigi tanácsosainak magatartását. Minthogy a Skupstina meghajolt a fejébe