Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-09 / 231. szám

IX. évfolyam. 231-dik szám. Kolozsvárit, 1875. szombat, október 9. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész éne................................16 sz * re. Félévre....................... ° ° Báj negyedre........................... író­ „ Egy hónapra .......................... 1 . pu­g­tTJ 15 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ° HIRDETÉSI DIJAK: a 15 k­ín NYILTTÉR Ötször hasábozott gyrmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. soronként, vagy annak helye 06 kr­ Minden hirdetés után 80 kr. bélyegileték külön számittatik. Reclamok: ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. fév hirfüzérbe soronként 1 frt. 1 KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8. A székely közművelődési és közgazdasági egyletről. Elmúlt már egy éve, hogy ez egylet lé­tesülő félben van, előidézve a kivándorlási pa­naszok, a székelység egy része hanyatlása, s az életrevaló népnek ethnographiai viszonyai s nemes tulajdonainál fogva a magyar államra nézve rendkivü­li fontossága által. Kezdetben minden budapesti székely vagy a székelység ismertebb barátja, a bölcső körül állott, később sokan otthagyták azt. Miért volt az első, s mi idézte elő az utolsót ? nincs most ideje, ok sincs reá, hogy vizsgáljuk, ne­hogy vita fejlődjék belőle. Az okok gyökér­oka az, hogy sokan mássá akarták azt alkot­ni, mint a­mire az észszerűen és gyakorlati felfogással hivatva lehet. De a többség helyt állott, munkálkodott s az ügyet oda fejlesztette, hogy a megalakul­­hatás lehetősége küszöbén állunk. Az alakuló közgyűlés valószínűleg még ez év folyamában meg lesz tartva. Alapítványi tőkében s évi 5 forintos adományigéretekben húszezer forintnyi összeg álland rendelkezésre, a­minek évi ka­matából az egylet működését szerény körben megkezdhetné, föltéve, hogy a kormány a Vitalovánszky-alap kamatait is rendelkezése alá bocsátni kész lenne. Annyi és olyan ember mozgatja az ügyet benn az ország központján, hogy komoly öntu­datos igyekezetük sikert ígér. Most csatlako­zott a székelyföldi új képviselők egy része is — sajnos, hogy nem valamennyi! Utóbbi gyű­lésükből avval mentek szét, hogy választóik közé visszamenve, az ügynek barátokat sze­reznek, a vagyonosabbakat s a falvakat a le­hetőségig mind aláírásra, részvételre bírják s ha az eddigi körülbelül 200 részvényeshez még bár 150-t megnyerniük sikerül, a fővárosba megtörtekkor az alakuló gyűlés azonnal meg­­tartatik. Én is a helyi maradottak közt vagyok, szükségesnek s pártolásra és reményekre jo­gosultnak tartom a kezdeményezést, bensőleg óhajtom az egylet létrejöttét minden magán­érdek kirekesztésével egyesegyedül a székelység közművelődési és közgazdasági érdekeinek szolgá­lata végett. Nem akar itt senki valamely pártnak eszközévé lenni, nem privát jövede­lemre tenni szert, nem oly közvagyont gyűj­teni össze, a­miből a kezelők fizetéseket vagy osztalékot acquiráljanak maguknak,­­ a szé­kelyek értelmiségi, ipari és köz­vagy­o­n­o­s­o­d­á­s­i ügyén akarnak valamicskét társulati uton tel­jesen önzéstelenül lendíteni. Ez a valódi czél. Ennek körében mozog­nak az elmék, ezért érez igazán és melegen, számos székelynek s a székelyek nem egy ba­rátjának szive. Minden különösebben s hathatósabban ápolandó érdek előmozdításának mivel a nem­zetek közt két útja van: a törvényhozás, en­nek akarata végrehajtója, a kormány és a ma­gántársulás utai. A mi törvényhozásunk s kor­mányunk az állami legmagasb érdekre fordít­ja figyelmét évek óta, ma még inkább, mint eddig, s ez évekig tartand. Lehetetlen ily kü­lön kérdésekre fektetni súlyt, kivált ha az illető képviselők gyakorlati eszméket s kész terveket nem terjesztenek elébe. Fenmarad hát a társulási út, a melyen jóravaló népek majdnem annyi jót hoznak létre, mint a tör­vényhozás által. A szóban forgó egylet tervezői is azt vá­lasztották. Nagy nevök nincs, de van tiszta czéltudásuk s akaraterejük. Pártolóik közt egyébiránt a gróf Mikó és Haynald fényes nevek is ott ragyognak. Különös befolyású állomásokon nincsenek, de a magyar állam­­mmnének igaz barátai, s hogy a magyar ál­lamiságnak a székelység mily roppant ténye­zője, azt igen jól tudják, valamint tudják azt is, hogy százak és — egykor tán ezerek — előcsatlakozása olyanná tették a mustármag­­nyi egyletet, mely átalakítaná a székelyföld ábrázatát, a jóllét uj forrásait nyithatáa föl s a haza hálájára tehetné magát érdemessé. Különösnek látszhatik az ország főváro­sában száz mértföld távolban fekvő egy né­pért alakuló egylet. Én nem látom annak, sőt nagyon is ter­mészetesnek és igen gyakorlatiasnak. A hely­zet, a szükség, a tényleges viszonyok idézték ezt elő. A székelységet többé nem Kolozsvárról, szinte tőszomszédjából, de Budapestről kor­mányozzák, pedig ez egy kissé messze van. Szinte százmértföldnyi futást tesz, míg az or­szág szívéből a vér, az élet föltétele, a keleti végtagokba jut el. Meglehetős szá­mú székely van a kormány­gépezet körében, a tudományos testületeknél, az egyetemen, a parlament időszakaiban az egész székelység képviselői itt mulatnak. Kivált a központhoz fűzött székelyek együttérzése honunkban élő testvéreikkel példányszerű, érdeklődnek sor­suk iránt, ismerik bajaikat, vágynának segí­teni rajtuk, nem tudnak elszakadni évezredes törzsüktől, csak félig élnek a zajos fővárosban, fele nemesb lényüknek ott mereng és él a bükkök árnyi közt s a zugó fenyvesek festői­­­leg szép, ábrándosan vonzó honában. Ezek tenni óhajtanak valamit az ősi fészekért, mely őket fölnevelte, földi életüknek alapot, szellemi röptűknek szárnyat adott, — tenni az anyaföld értelmes székelyeinek segé­lyével. Ezért kérik a hozzájok csatlakozást. S vájjon méltatlanul-e ? Vájjon hideg fo­gadást és elutasítást érdemel-e e törekvés? Hiszen a központi egylet kiterjeszti munka­körét s egyleti organismusát épen az anya­­földig; ott fiókjai lesznek, kapcsolatába föl­veszi az összes székelységet. Budapestről a gymesi szorosokig fog terjedni ez új társu­lási erőmozgalom, de nem Budapest és az ide­valók, hanem a székely haza és hazafiak ja­vára. Azért az öt székely­ szék síkra szállhat a verseny terén, állíthat önkeblében rokonczé­­lú társulatokat, vagy ennek fiókjait idővel akár önállósíthatja; folyhat e nemzeti munka öt-hat külön helyen, de egyszer talán meg kellene indítani ezt a központon, és meg kellene indítani impozáns szám - és alap­erővel, hogy a siker garantiáját már a jó kezdet hordoz­za magában. Én azt vélem, így kellene, így lenne jó. Ha képviselő szól székely ügyben, vagy­ ambitióval vádolják, vagy particularismust vet­nek ellenébe vádul. Ha hírlapban szólal föl valaki, elolvassák, dicsérik és elhallgatják. A kormány mással törődik, az egész haza köz­­jaival. A törvényhozás a hajóra ügyel. Az is­ten csak a munkát segíti, s az imádság ma­gára nem használ. Ki tegyen hát, hogy in­dítsuk meg az önsegítés munkáját? A székely közmivelődési egylet utján. Ennek kezdeményezői a központon élnek, figyelemmel kisérhetik a nemzeti élet minden változásait; ott van szemük a journalistika, a kormány, a parlament, a tudományos testüle­tek működése góczpontjain. Csak az kelle­ne még, hogy közvetlen egybeköttetésök legyen a Székelyfölddel, erős támaszuk véreik rész­vétben nyilatkozó rokonszenvében, s hihetet­len mily hasznos munkát vihetnének véghez népek érdekében! A bajokat constatálnák, a javítás eszközeit kiválasztanák, az út és mód iránt megállapodnának s a czélravivő szük­séges orvoslási reform-lépéseket és javasla­tokat, kérést vagy figyelmeztetést megtennék a sajtóban, a kormánynál, vagy parlamentnél, az egyetemeken vagy az illető társulatoknál, sat. Vájjon a nem jó, hasznos és előmeneteles len­ne-e ez egyleti működés ? Én annak tartom. Mert az egylet ezerek, sőt százezrek érdekét szolgálván, annak er­kölcsi támogatása erőt kölcsönözne számára, szavainak nyomatéka lenne, előterjesztéseit res­­pectálnák, a jót meggondolni, kitervezni és kivinni jogosult és képes lenne ! Lenézni, mint az egyént, agyonhallgatni, mint a hírlapok pusztában kiáltó szavát nem fognák sehol, semmi illetékes hatalomkörben. Vegyék ezeket székelyeink fontolóra s a cselekvés­re magukat határozzák el. A székely­egyletnek meg nem alakulhatni — már ma — kissé compromittáló, mint szintén az is, ha szánandó mérvüleg alakul s indítja meg mun­kásságát. Vagy egyesüljünk elegen arra, hogy valami szépet, jót és hasznost hozhassunk létre, vagy a­mit gyűjtöttünk fordítsuk va­lamely üdvös közczélra, miben mindnyájan m­e­g­n­y­u­go­sz­n­a­k az illetők, s aztán ne szaporítsuk az idétlen lények számát egy ujjal. A székely értelmiség és nagybirtokosok­ azon egyik tényező, a melyre a tervezők szá­mítottak s a faluk concret népességei azon második, a melyek nélkül életrevaló ma létre nem hozható. Ezeknek sorainkban kell lenni, mert a távolmaradás nekik szégyen, a köz­ügynek káros. Ugyan mi egy falunak 100 frt alapítvány, melynek 6-os kamatát küldené be a közpénztárba a tőke akár részletenkénti be­­fizethetéséig ? S az összes székely­ falukból ez után egy tekintélyes összeg gyűlne össze. Hát a nagybirtokosok ne éreznék magukat köte­lezetteknek azon nép és föld javára némi áldo­zatra, a melyből ők kiemelkedtek s javaiból és áldásaiból meggazdagodtak? Mint fogna ez egylet munkához látni? ezt most fejtegetni nem szükséges, az alap­szabály indokolása — mi közkézen forog sok száz példányban — tájékozást nyújt felőle. 11a bizalom van a tervezőkben, s ha az egyleti i­g­a­z­g­a­t­ó -t­e­s­t­ü­l­et helyesen alaku­land meg, eltalá­­landja az a székely közművelődés és vagyoni jobblét eszközlésé­nek gyakorlati és biztos siker­re vezető utait. Az tehát e pillanatban a teendő, hogy az egylet lehető számos rész­vényesekkel alakulhasson meg minél előbb! Jakab Elek. — A vámalkudozások fennakadásáról volt szó a bécsi s azok nyomán a hazai lapokban. Mint értesülünk, az a hír, mintha az osztrák kor­mány a magyar javaslatokat egyszerűen visszauta­sította volna, nem áll, az e részben a bécsi tár­gyalásokról világgá került hírek, melyek a tárgya­lások sikerét jelezték, mind hitelesek voltak. Már e hírek közt is jeleztetett azonban, hogy némely kérdések megoldása függőben hagyatott, ezek meg­oldása okoz most nagyobb nehézséget, mert az osztrák kormány nem hajlandó a magyar javasla­tokat elfogadni, a magyar kormány pedig — a ja­vaslatok tárgyalásakor, úgy is elmenvén a méltá­nyosság szélső határáig, nincs azon helyzetben, hogy még ezektől is elállhasson. — A bankalkudozások. Széll Kálmán azon átiratára, melyet a bankkérdésben intézett az osztrák kormányhoz, megérkezett a bécsi vá­lasz. Természetes, hogy „kivihetlen“, meg „lehe­tetlennek“ jelzi a tervet, melyet az önálló és füg­getlen magyar jegybank iránt pénzügyérünk kifej­tett. Ez azonban — szintén természetesen­­—nem változtat a dolgon semmit a miniszter válaszában, mely legközelebb megy Bécs, a tervez­et részletes vá­zolására is kiterjedvén, eredeti javaslatából egy betűt sem enged. De azt még bővebben kifejti­­(11.) módon való tanítására nézve, hogy ott érvényes konzuli vizsgák legyenek tehetők? A miniszter válaszolja, hogy tanulmányoztad ez ügyet, ki­nyerte ő Felsége beleegyezését is, s ha megsza­vaztatnak a költségek, nem fog késni intézkedé­sével. — A műegyetemnél többen a magas házbérek ellen s több tanszéknek az egyetemiek­kel egyesítése mellett szólalnak fel. - -A minisz­ter kijelenti, hogy mindkét irányban meg fog min­den lehetőt tenni. — Kerkapoly a tőle kibé­relt helyiségekre nézve megjegyzi, hogy a szerző­dés által csak magát s nem az államot tekinti kötelezettnek, s neki bármikor felmondhatni. — Csengery a tanügy érdekében kívánatosnak tart­ja nehány műegyetemi tanszéknek az egyetemhez áttételét. — Ezek után a műegyetem szükséglete megszavaztatik. — A n.-szebeni jogakadé­miánál többen hangsúlyozzák, hogy eze­n állami intézetnél kizárólag magyar legyen a tannyelv. A miniszter felemlíti, hogy egy pár régi tanár elmen­vén a csnernovitzi egyetemre, ezentúl minden tanár képes lesz magyarul tanulni. — Ezek után az egész szükségletet megszavazták.­­ A gymna­­siumok szükségleténél Szontagh a lo­sonci gymnasium fejlesztése czéljából adandó álla­mi segélyre vonatkozólag intéz kérdést a minisz­terhez, ki válaszolja, hogy ez intézet jövőre is egy osztálylyal fejlesztetik; építkezésekre nézve azon­ban ez alkalommal nem nyújthat segélyt. Wahrmann a középtanodai szünnapok tekinteté­ben fenforgó visszaélésekre figyelmezteti a minisz­tert, ki az ily visszaélések orvoslásáról biztosítja felszólalót. A bizottság ezek után megszavazza az előirányzatot. — A reáltanodák szükségleté­nél (374.115) forint Zsedényi ellenzi a sopro­ni reáltanodának az állam költségére leendő átvé­telét. A miniszter ezt az elérendő eredmények, s a magyar kultúra fejlesztése érdekében szüksé­gesnek tartja. Miután még a miniszter azon bizto­sítást adta, hogy e tanodában minden tárgy ma­gyarul fog előadatni, a bizottság megszavazza az egész előirányzatot. — A bábatanodák szük­ségletét megszavazzam középtanodai tanár­egylet közlönyeinek segélyezésére s a kassai gépészeti ipartanodára szánt összeget törli a bizottság. A tanitóképezdék, elemi felsőbb és nép- és polgáriskolák, tanítónő­­képezdék , torna póttanfolyam előirány­zatát a bizottság minden változtatás s érdemleges vita nélkül megszavazta. Részletesebb vitára nyúj­tott alkalmat a népnevelési szükséglet. Többen felszólaltak a minisztérium fényűző építkezései el­len; hangsúlyozzák, hogy a tanfelügyelőknek több gondot kellene fordítni a tanköteles gyermekek is­kolába járására; hogy az óvodák célszerűbben fej­lesztendők s egyes vidékeken, a­hol még nincse­nek, haladéktalanul állítandók elemi iskolák.­­ A miniszter s Gönczy Pál miniszteri taná­csos felvilágosításai után a bizottság megszavazta az előirányzatot.­­ A budapesti felsőbb leányiskola tantervére vonatkozólag különösen Csengery több bíráló megjegyzést tesz, a mi­niszter azon kijelentésére azonban, hogy ez inté­zet végleges szervezése előtt az észlelendő hiá­nyok orvosoltatni fognak, a bizottság megszavazza az előirányzatot. — A siketnémák váczi s a vakok budapesti intézetének szükséglete vi­ta nélkül megszavaztatik. — Az egyetemi kór­bonctani intézet építésének ügye báró Senyei indítványára függőben hagyatott, míg a miniszter által előterjesztett terveket egy szűkebb bizottság megvizsgálandja.­­ Az ösztöndíjak s egyéb tanulmányi czélok előirányzatának változatlan elfogadásával az ülés véget ért. A pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. 6. A pénzügyi bizottság mai ülésében a közok­tatási budget részletes tárgyalásával foglalko­zott. Helly kérdé kultusminisztertől, tett-e lépé­seket a budapesti egyetemen a keleti nyelvek oly külföldi politikai szemle. A szerb miniszterválság okairól írják: A ha­talmak valóban csak a legvégső erőfeszítéssel vol­tak képesek a dolgot eldöntésre juttatni. Azzal fenyegették a fejedelmet, hogy Szerbiától megvon­ják ama nemzetközi garantiát, mely alá a párisi szerződés XXIX. pontja helyezte. Ez a fenyege­ts hatott, s a fejedelem a skupstinába sietett, ott előadta a helyzetet s egyszersmind igen éles ki­fejezésekben ostorozta eddigi tanácsosainak maga­tartását. Minthogy a Skupstina meghajolt a fejébe

Next