Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-22 / 17. szám
X. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égés* évre...................................... — Félévre............................................8 • — Egy negyedre............................ 4 ■ — Egy hónapra ........................ 160 kr. 17-dik szám. Kolozsvárit, 1876. szombat, január 22 . POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: lyceumi nyomdában. Kiadóhivatal: lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor éra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. 15' ff* 4 NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfttzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, JANUÁR 21. Fővárosi levelek. VI. Budapest 1876. jan. 19 én. Kedves barátom! Ürményi tegnapi pikáns, de meglehetősen tartalmatlan beszéde után, melyben aligha árult el egyebet, mint hajlamait a nála és náluk hagyományos tendentiák iránt s Tisza Kálmánnak ugyancsak tegnap elmondott remek beszéde után, mely szint oly mesterien foglalt állást Sennyeyék reactionárius törekvéseivel szemben, mint a mily bátorsággal döntő halomra, hogy képzelt, de ma már sehol föl nem található autonómia légvárai; ma Mocsáry halvány gyanúsításokkal telt, de semmi valódisággal nem dicsekedhető zárbeszéde következett. Vádolt és gyanúsított mindenkit, anélkül, hogy bizonyítani képes lett volna s töredékes beszédében nem csak arról győzött meg mindnyájunkat, hogy folyvást azon téren van, melyben egy, át nem érzett prokátori és táblabirói működést évek óta folytat, hanem egyszersmind azon is, melyen sem az igazság elismerése, sem a szónoklat babérai részére meg nem teremnek. Beszéde semmi hatást sem keltett, hacsak azon obligát helyesléseket és kézszorításokat be nem számítjuk, melyekkel pártfelei a másfél óráig tartott unalmas beszédnek hódoltak. Ezután névszerinti szavazás következett, melyet az illetők bizonyosan nem a győzelem reményében, hanem azért provokáltak, mert tudták, hogy pártfeleiken kívül akad egy pár maradi táblabíró s egy pár városi képviselő, kik távollétök által fognak fényleni, részint megcsontosult hajdani megyei diadal emlékeik, részint mandátumok érdekétől vezéreltetve. Mi azt hisszük, sőt tudjuk, hogy öntudatos kormányunkra még ezen hűtlen hívek renitens viselete sem fog nyomást gyakorolni; nem még azon városok nagy hangú tüntetései sem, melyeknek tanácsai hol a konczát, hol pedig a boldog semmit nem tevés párnáit féltve, nyilatkozhatnak a törvényjavaslat ellen. Boldog Isten! Hát ki nem tudja hány város van az országban, mely számadásaival 48 óta nincs tisztában, melynek árvaügyei ugyancsak árva kezekre jutottak s hány vármegye van, a mely azzal dicsekedhetnék, hogy a reá mért autonóm kötelességeket híven és pontosan teljesítette volna! Nem kell egyebet megkérdenünk, mint országos statistikai hivatalunkat, majd megfogja mondani, hogy például, csak midőn az ínségről szóló adatokat kellett volna a hatóságoktól bekapnia, hány hatóság volt olyan, mely a segélynyújtás kért intézkedést több mint egy évi haladékkal tette meg ? Magam is tudok oly megyét, mely egy tanítónak elmaradt fizetését az illető községtől a kimondott ítélet után még 3 évre sem tudta behajtani. Csak ne ábrándozzunk , mert meg van írva, hogy „ábrándozás az élet elrontója,“s az egyes még elronthatja életét, de a nemzetek élete nem olyan, melyet szabad lenne játék- TóMícett4ra_ígtni, vagy épen eltemetni. P.'^zaÎfeffiâF^KâTrdl^^^ Budapest, jan. 19 én. A képviselőház mai ülésében elintézvén a Hodossia féle esetet,és pedig úgy, hogy Hodossin mandátumát megsemmisíté). — Mocsári Lajos megtartó zárbeszédét, s megtörtént a névszerinti szavazás a közigazgatási javaslat felett. Ennek eredménye az, hogy 409 igazolt képviselő közül (a horvátok nem szavaztak) igennel szavazott 211 ; nemmel 66 ; távol volt 125 ; elnök nem szavazott. A közigazgatási bizottságról szóló javaslat részletes tárgyalása megkezdettén Simonyi Ernő kijelenti, hogy miután nincs reménye, hogy a törvényjavaslaton lényeges módosítások léteznének, melyek szóló és pártja nézeteihez közelebb állanának, de maga a törvényjavaslat is olyan, melyet egész lényegében kellene megváltoztatni, a felelősséget azért a kormányra és az azt támogató pártra hárítja és sem ő, sem elvbarátai a részletes vitában részt venni nem fognak. (Élénk helyeslés a középről. A szélsőbaloldal tagjai a ház nagy derültsége közt páronként sorban egymás után távoznak a teremből.) A javaslat címe észrevétel nélkül elfogadtatott. Az első szakasz tárgyalásánál Zsedényi Ede a következő módosítványt nyújtja be: .Tekintve, hogy a városok közigazgatása, mely ugyanazon egy község tagjaira szorítkozik, nem azon vezérelvek szerint szervezhető, melyek alapján a megyei tvhatóságokban szétszórt és a műveltség különböző fokán álló számos községek igazgatása vezetendő, és ennek nyomán tvdozásunk a városi közigazgatási organismust mindig külön törvény mellett rendezte el, alulírt indítványozza, hogy ezen törvényjavaslat első bevezető sorai után tétessenek a következők : .A városok közigazgatási szervezetéről azonban külön törvény fog rendelkezni.* Zsedényi Ede, képviselő. Tisza Kálmán miniszterelnök ellenzi a ma-Schwar^1^Gyula pártolja; ezzel az ülés véget ért. — A keleti vaspálya kérdésében, az utóbbi napokban oly nagy élénkséggel és kitartással folytatott alkudozások, — mint a .P. C.* Írja — jan. 19-én tényleges eredményre vezettek. A kormány a vételárban felajánlott Híresekért az arany értéket jóváhagyta, s a keleti vaspálya igazgótanácsa az adómentességtől elállott. Ez eredmény azonban csak ismételt pourparters-ek után éretett el. A föntebbieket mint a kormány ultimátumát, az igazgatótanács részéről a Széll Kálmán pénügyminiszterrel folytatott alkudozások vitelével utóbb megbízott dr. Herz Vilmos nyújtotta át. Az igazgatótanács bővebb tárgyalás után a kormány propositióját — 2.5°/ft-os államkötvényeket 100 írttal arany litresekben 3 részvényenként — véglegesen elfogadta, és a szerződésnek az igazgatótanács nevében aláírására következő igazgatótanácsosokat küldte ki: elnök: b. Vay, gr. Dziendsicki és dr. Herz Vilmos. A szerződések aláírása már tegnap meg is történt. A szabadelvű párt jan. 19-ki értekezletén részletesen tárgyalás alá vétetett a községi törvény módosításáról szóló tvjavaslat. Indítványok létettek arra nézve, hogy a hosszabb idei külföldi tartózkodás után külföldön elhaltak özvegyei ne kövessék férjük, hanem saját eredeti községeik illetőségeit, hogy a községi képviselet virilia tagjai a képviseletben megbízottjaik által is képviseltethessék magukat; hogy rendezett tanácsú városokban a polgármester, kis és nagy községekben a közgyűlés is feljogosíttassék fegyelmi eljárás indítására ; hogy rendezett tanácsú városokban is kivethetők legyenek a földadóra is a közbiztonsági belrendőrségi kiadások , mellőztessék a pusztabirtokosoknak nyújtott kedvezmény. Az értekezlet mindezen módosítások mellőzésével elintézte a törvényjavaslat első 33. § ait, csak azon egy módosítást fogadván el, hogy az önálló pusztákra vonatkozó kivételes intézkedések az önálló havasokra is kiterjesztessenek. A további §§-ok tárgyalása a ma tartandó értekezletre halasztatott. TARCZA: Utazásom Délamerikába. Balázs Gábortól. (Folyt.) „A bas, les messieurs passagiers, a bas, & bas.* Rohantak le a kajütökbe, termekbe, az ablakokat erősen becsavarni és vastag vastáblákkal légmentesen elzárni. A Balon és fedélzeten levő kabinok ablakai külső felére felrakják a táblákat, a raktárok nyílásait vízmentes vásznokkal vonják be. Azután fölöltözködtek viaszos ruháikba, derekukra kötelet kötöttek és elkezdettek dolgozni... Az utasok menekültek le a parancsszóra, s ki-ki fölkereste ágyát, és miután a lábán nem állhatott, szót fogadott a szobaőrnek és lefeküdt, de csak igen kevés bírt annyi lélekjelenléttel, hogy levetkőzzék. Ellenkezőleg, még voltak olyanok is, kik duplán felöltöztek, jól magukhoz rejtve értékes holmijeiket. Hogy ilyenkor félelmes csend van, legalább az első pillanatokban, azt el lehet képzelni. A szél accordja mindig hangosabb tömörebb lesz, míg végre megkezdődött a pokoli zenekar összhangú működése, sírás, nyögés, sóhajtás, lánczcsörgés, réztányér összeverése, vad kaczaj, zsivaj, az éles rezgő füttyöktől kisértetve, mély irtózatos csodás hangok, visítások süvöltések, mintha csak a túlvilág bűnös lakói szabadultak volna el fülrepesztő zsiketitő lármájukkal, körültánczolva hajónkat. A tenger, taktust tartva a széllel, mindig nagyobbodó hullámokkal, mint valami kiéhezett fenevad száguldozó csordája, tajtékot habzó ajkaikkal, úgy rohantak a hajó oldalának, rettenetes erővel neki esve, hogy onnen, mint sebzett oroszlán irtózatos bőgés és ordítással vissza hulljanak a mélységbe, magasra loncscsantva fejük fölött a sósvizet. A hajó, a szegény áldozat, mely máskor mint valami büszke pyramis lebegett a tengeren, most mintegy félénk bárány hánykolódik egyik hullám Örvényből a másikba, recsegve, ropogva, reszketve legkisebb izében is, úgy hogy azt hiszi az ember, hogy most.... hogy most. . . , szilákba, forgácsba törik tüstént széjjel. pedig ez még csak az előjáték volt ! —• A nagy úr haragszik ! ma jaj nekünk ! Fekete sürü, vastag felhőrétegek borították be a láthatárt, borzasztó dörgések között, mintha odafent égi testekkel egyik széléről a másikig mérgesen tekéznének — bőszült villámok sűrűen czikáznak át a boltozaton, menyköveiket eget reszkettető csattanóval szórva a tengerbe. Megnyílnak az ég csatornái, patakkint okádva ólomsúlyú tartalmukat a tengerbe. A hajó, a vizi város, a dióhéj, mint valami üldözött őrült nimfa, forog, tánczol, kétségbeesett hajlongások között, hegyen föl .. . föl majdnem az égig, hogy onnan azután rohanjon eszeveszetten le ... le az örvény mélységes fenekére . . . sírva, jajgatva minden porczikájában.... fürösztve árboczait minden hajlásnál a tengerbe. .. túrva, belefurakodva orrával a habok közzé.... neki rohanva a vizi hegyek oldalainak, azt derékba törve , tartalmát magára omlasztva. Benn a hajóban, a dióhéj rekeszeiben a még csak pár óra előtt oly békés zugban a vidor kedélyes társaságot, mintha csak kicserélték volna. Vége a barátságos testvéri viszonynak, le van vetve a társadalmi álarc, megszűnik a jellem, a szilárdság, a bátorság működése. Itt áll az ember, mint valami nyomorult tehetetlen féreg, a maga meztelenségében. Egyik imádkozik gyorsan, fenhangon, szakadatlanul verve bűnös mellét, másik káromkodik, szidva a teremtőt s annak minden pereputtyát, a harmadik összeguzsos félelemmel eltelve vaczogtatva fogait s akaratlanul ütve össze térde kalácsát, amott sírnak jajgatnak a halált emlegetik, emitt átkozzák a perczet, melyben leléptek a földről, ott egy egész csapat fülel, hallgatózik, várja az irtózatos perczet s menekülésre gondol, itt egy másik csoport nyitott kését görcsösen szorítja markába, saját testvérüket leszarással fenyegetve ha beléjök fogódznának, megint mások kannákból öntik vészes torkaikba az égető szeszes italt, részegedni akarnának, de nem lehet, valamennyien kidüledt szemeik, kuszált égnek meredő hajuk, eltorzított vonagló ajkaik, rendetlen öltözékükben, mint fogságban tartott dühöngő őrültek úgy néznek ki, beáll a rettenetes betegség majdnem mindegyiknél, tikkadt, büzhödt pestisesség terjed szét, undort gerjesztő látvány keletkezik. — Az asszonyok a gyerekek ezek a tehetetlen teremtések, most magukra hagyva, mint valami áldozatok lezárva vannak.—Itt gyermekeiket szorítják fuldokló kebleikre, fejüket vánkosba temetve, amott földre borulva esedeznek irgalomért; a betegek roppant fájdalmukban nyögnek, jajgatnak, egyik haját tépi s furiakint szitkozódik, a másik az ajtót veri , férje után ordít, a gyerekek sírnak, kiabálnak, csitlásról szó sincs, sokan perczeiket számlálják, s majdnem félhalottak, van olyan is, aki dalol, számolva magával, többen kaczagnak kurjongatnak, eszüket vesztve, némelyik halál után visit kétségbeesésében, itt is peshedt a lég, büdös csúnya nyomok, és még sincs segítség. Hát még az oktalan állatok ott a hajó fenekén egészen megvadultak, szemeik vérben úsznak, szőrük fel van borzolva, egész testük reszket, rugdossák az oldalt a padlót, úgy, hogy lábuk törik bele, öklelöznek s szarvaikkal egymás szemét szúrják ki, egymás belét hasítják fel, bőgnek, ahogy csak bírnak s nem egy közöttük páráját kiadja. Az egész hajón tetőpontját érte a zűrzavar, a gép nem működik tüzét rég kioltotta a betolult viz, a vitorlák felkötözve vannak, a matrózok, mint valami lánczra fűzött pokol szények, csuklyás zubbonyaikban, küzködnek, dolgoznak teljes erejükből itt, ott, mindenütt, csakúgy csorog róluk a verejték, szolga-szakács-sereg, az összes „equipage“ mind a köteleknél vannak, átázva, átfázva, szemük szájukban tele sósvizzel. Mentő csomnak, dugaszta-matráczok, kancsuk csövek, mind előkészítve, az utolsó perezre, a lámpák is majd eltűnve majd feltűnve, csak perczegve égnek, majd mit sem világítva, a kormánykeréknél négy ember helyett nyolcz működik, s ezek sem bírnak vele. Csak egy ember van helyén mozdulatlanul, mint egy sóbálvány, mint egy mythosi alak, s ez a főkapitány, oda van kötözve karzatához, mint egy czövek, arcza nyugodt, mogorva, mint mindig, egy vonás sem változott rajta, s parancsait hangcsövével csak úgy osztogatja, mint máskor. Amíg ő a helyén van, addig nincs veszély. Az orkán folyton dühöng, csapkodva a hajót, mint egy üres labdát, agyarkodik az áldozat után, a hullámok tajték csapnak keresztül a gőzösön minden perezben elnyeléssel fenyegetve, az égi háború hovatovább mindig féktelenebb, mintha csak a sarkából akarná a világot kifordítni, az eső szakad, talán második vizezönt akar előidézni. Ma isten ítélete van, ma világ vége lesz. És ez az irtózatos vihar tizenhét óráig tartott, este hét órától másnap délig, ekkor azután az eső elállott, a fellegek kezdettek ritkulni, a tenger csendesedett, hajónk bár még mindig délingezve, de fentartotta az egyensúlyt, délután három órára az ég egészen felderült, a nap kibújt s a szerencsétlenek börtönajtai föltárultak. Nincs kegyetlenebb baj, mint a tengeri betegség ez pár óra alatt úgy tönkre teszi az embert, úgy megviseli, mintha csak hetekig feküdt volna, igaz, hogy azután épen ily gyorsan helyre is lehet jönni ; szegény utasaink, mint télen a legyek, úgy másztak föl ijesztő beesett arczukkal a fedélzetre. Hát még az asszonyok ezek a sírból kikelt alakok, egyenként kellett őket fölszállítani a fris levegőre. Az egész Óceán, mint hóval borított térség úgy nézett ki, tajtékjába burkolva, dörmögve, mormogva apró hullámaival, mintha nehezen akarna megválni kőszült haragjától. Hajónk, a derék „La France“-ra, alig bírtunk reá ismerni, úgy összevissza volt kuszálva, tele sárral, mocsokkal, letört deszkadarabbokkal, összeszakadt köteleivel a fedélzeten. Először is jó erős húslevest főztek, mert enni senkinek se volt kedve, azután kitisztitották és kifüstölték, kiszellőztették a termeket, hová az ^üküllőmegyéről rviat/ji * «»nniönn Hogy a törvényhatósággal biró városok jövőjének eldöntése behatással leendő megyékre nézve, kifogást nem szenved. Lapunkban még a múlt évben egy, s a .P. Naplódban szintén egy más czikk jelent meg ezekre vonatkozólag. E — fájdalom — igen pro domo sun tartott két czikk közül az egyik azon hírre, hogy 20,000 lakosnál kevesebbel biró városok elvesztenék önállóságukat, meglehetős jeremiadi hangon feljajdul