Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-12-03 / 278. szám
A másik az, hogy a kormány mind a május 11-én, mind az okt. - én tett nyilatkozatát ma is fentartja. (Élénk helyeslés.) Ami a harmadikat illeti, hogy mit szándékszik tenni a kormány, erre azt válaszolja, hogy első feladatának fogja tartani biztos, kétségbevonhatlan bizonyítékokat szerezni az iránt, hogy az osztrák kormány áll e a máj. 11-iki és okt. 4-iki nyilatkozatokban megjelölt alapon, és aszerint amint erről meggyőződik, fogja további eljárását megtenni. (Élénk helyeslés) Ezután Zsedényi szólal fel, ki mindenekelőtt azon kérdést fejtegeti, váljon szükséges , hogy a képviselőház tudomásul vegyen olyant, ami nem egyéb, mint egy clubban történt nyilatkozat; szükséges e a képviselőháznak közbenjárása, mintegy atyáskodása, holott tudjuk bizonyosan, hogy a kormány ragaszkodik a sokszor jelzett megállapodásokhoz. Csernátony azon nézetét fejezte ki, kormánynyilatkozatának egy lépéssel tovább kell mennie, mert miután ez ügyben a mult országgyűlés már bizottságot küldött ki, s annak albizottsága már munkálatot terjesztett be, de közbejött akadályok miatt a főbizottságban elő nem terjesztették , nem lát más utat az ügy újabb felvételére, mint hogy az alapítványi bizottság újból megválasztassék. T r e for t miniszter ez indítványt elfogadja s előtte szólót fölkéri annak megtételére. Horváth Gyula azon kérdést teszi fel, való-e a lapok azon állítása, hogy a kormány ez ügyet a saját és a klérus válatottaiból alakítandó bizottságra bízta volna, mire T r c f e rt kijelenti, hogy a kormány e tekintetben még semmi megállapodásra nem jutott. Molnár Al. semmi akadályát nem látja az alapítványok felvételének a költségvetésbe, mert régi törvényeink az országgyűlésnek azok ellenőrzésére is jogot adnak; a király patronátusi joga nem egyéni, hanem királyi jog, melyet Hunyady János mint Dem király is gyakorolt. Tisz a K. miniszterelnök azt tartja helyesnek, hogy a bozás intézkedése alatt úgy az országgyűlés ellenőrzési joga, mint a felségi jog épségben tartassék, s a hozandó hogy igenis szükséges az interpelláte előtörvény czélja, hogy az ellenőrzés a gyanút terjesztése, teljesen kizárja a kezelés iránt. A megvita- nyilatkozatot tásnak nézete szerint ajavaslat tárgyalása-10 kor lesz ideje. Erre az értekezlet a kormány,tós mert az osztrák kormány oly tett és pedig 3 párt együtértekezletén, amelynek következtében nyilatkozatát tudomásul veszi és Váradyin kétségbe lehet vonni azt, hogy a magyar hitványát elfogadja. Elnök előadja, hogy miután több oldalról azon óhaj nyilvánult, hogy azok után, mik a monarchia másik felében történtek a vám és kereskedelmi szövetségre s a bankkormány bona fidessel jár el, és ezen interpellációval mintegy elégtételt szolgáltatunk a magyar kormánynak. (Élénk helyeslés) Móricz Pál kijelenti, hogy a felölkérdésre vonatkozólag, a pártban a teendők-t vásott interpellate szövegét elfogadja, mire nézve értekezlet tartassék, ezen óhajtásihoz az értekezlet is hozzájárul, nak eleget teendő, hívta össze a jelen értekezletet. Wahrmann Mór azok után, amik a monarchia másik felében történtek és azon nyilatkozatok után, melyek ott a kormány részéről létettek, szükségesnek tartja, hogy tisztában legyünk azon fontos kérdésekben a teendőkre nézve, melyek az országot oly közelről érdeklik. Aki azon nyilatkozatokat olvasta, lehetetlen, hogy az ne lássa menynyire ellentétben vannak azzal, amiket kormányelnökünk itt a körben és a képviselőházban május 1- én és okt. 4-én elmondott. Ezen eltérések pedig igen lényegesek. A kormányelnök kijelentette, hogy a kiegyezési kérdések, név szerint a vám, a restitutió, a fogyasztási adó, a quota és a bankkérdés együtt szoros összeköttetésben vannak , az nem is lehet másként, mert mindkét fél engedett s amit az egyikben egyik engedett, azért compensatiót kapott a másikban. Az tartott, a bank csütörtökön minisztertanácsot melyben igen behatóan foglalkozott kérdéssel. Az osztrák miniszterek már értesítve voltak Tisza Kálmán szerdai audientiájáról, a .N. Fr. Pr.* szerint hírlik, hogy király őfelsége vállalkozott rá, hogy a bankkérdésben a két kormány közt interveniálni fog. Ugyan e lap szerint a magyar kormány már azon a ponton állott, hogy az osztrák kormány részéről tett nyilatkozat az alkudozásokat megszakítja és többé nem is összetartozást azonban kétségbe vonja, ta- folytatja. Mindenesetre még az osztrák költgadjas lényeges módosítások eshetőségéről szól, mégpedig épen a bankkérdésre vonatkozólag és a magyar kormánynyal újabb egyezkedéseket helyez kilátásba. Ennélfogva azon kérdést intézi a miniszterelnökhöz: 1- szer. Történt-e május 11. óta a két kormány közt valami megállapodás, mely a bankkérdésre vonatkozó megállapodásokat megmásította, vagy pedig a magyar kor-mány a főelveket megmásíthatatlan alapul tekinti, melyeket ezentúl is fentart? 2- szer. Ragaszkodik-e a magyar kormány ahoz, amit okt. 4 én kimondott, hogy a kiegyezés egyes részei a bank ügyét beleértve egymástól elválaszthatatlan kérdést képeznek és csak együtt terjeszthetők szentesítés alá ? 3- szor. Mit szándékozik tenni a magyar kormány, hogy a bankkérdésnek a többször említett elvek alapján való megoldását biztosítsa ? Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja ugyan elvileg szükségesnek, hogy interpelláció történjék, de miután tudva van, hogy egy részről interpellate van készülőben, nem ellenzi, hogy a párt kebeléből interpelláló intéztessék. Ami Wahrmann képviselő első kérdését illeti, arra nézve, hogy történt e május 11-ke és okt. 4 -e óta valami, amire nézve megváltozott volna a helyzet a két kormány közt, határozottan nyilvánítja, hogy semmi ilyen nem történt (helyeslés), és legyen meggyőződve az értekezlet, hogy ha a kormány szükségesnek látta volna az ország érdekében változtatásokat, módosításokat tenni, a május 11-én és október 4-én elmondott megállapodásokra nézve nem késett volna egész őszinteséggel a párt és illetőleg a ház elhatározása alá bocsátani a kérdést. Miután abból indul ki, hogy a házban meg fog történni az interpelláló, nem szándékozik adandó válaszát most részletezőn, hanem csak röviden, szabatosan és határozottan a következőket válaszolja: 1-szor, hogy a kormány azok után, melyek a két kormány közt történtek, jogosult volt máj. 11-én a bankügyi megállapodásokra nézve, valamint okt. 4-én tett nyilatkozatainak megtételére, amelyben kimondotta, hogy habár ezen kérdések jogi összefüggésben nincsenek is, de azon politikai összefüggésben vannak, hogy szentesítés alá ciak is együttesen terjeszthetők. Miután a miniszterelnök még kijelentette, hogy ha az interpellate megtétetik, azt, amit még hozzá akar adni, ami nyomatékos, de a lényeget nem változtatja, el fogja mondani, az értekezlet véget ért. Az értekezleten jelen van 174 tag és minden miniszter, védelmi vonal a Balkár, mert sokkal nagyobb természetű akadályokat gördít az ellenség támadásai elé is. Keleti részben, amíg a hegy Emineh-Digh nevet kap, csak 5—SOOU láb magas, de és kivált nyugati részében oly szakadozo és járatlan, hogy nehezebben lehet rajta átkelni, mint bármely más európai hegységei. Egy hadsereg számára csak igen kevés, említésre is alig érdemes pasaus áll nyitva. 1. Tulcse, Kasztendzse, Várna, Burgasz, Konstantinápoly. 2. Galacz, Brajli, Macsim, Bszardzsik, I Kirkilisze, Konstantinápoly. 3. Szilisztria, Sumlu, Karnabad, Drinápoly, Konstantinápoly. 4. Ruscsuk, Karnabad, Drinápoly. E négy keleti út a legjárhatóbb s egyszersmind a legfontosabb, mert a legközelebbi utat képezik a Dunától Konstantinápoly felé. A nyugati utak : 6, Listovo, Ozman-Bazár, Iszlemje (Szivno) és G Plevoa, Tatarbazárdsik, Filippopoly, hadseregnek nehezen járhatók. Fontos ellenben a belgrád-zsófia-drinápolyi út. A Duna és a Balkán közti Bolgárország zord, úttalan, kevéssé mivelt és gyér lakosságú hegyvidék. E helyi viszonyokon alapul a török sabban fekszik. De sokkal jelentékenyebb , nem érzem magamat képesnek. Egész szövegét kellene közölnöm azon elragadó, szép beszédnek, melylyel — nagyítás és hízelgés nélkül állíthatjuk — a most élő egyházi szónokok legjelesebbje, Nagy Péter, hallgatói szivét lebilincselte. Jeligéje ez volt: „emlékezetben leszesz, mert üres leszen a te helyed.” Egyik egyszerű székely atyánkba ajkairól hallottuk a beszéd végeztével ezen szavakat: „Uram Isteni miért nem lakik itt közöttünk, hogy minden héten megprédikáltatnak !* Az egyházi szertartás után a gyászünnephez illő egyszerű zártkörű ebéden találkoztak újra az ünnepély részesei. Felszólalás egyetlen egy volt: a szónok Szentgyörgyváros és a tanoda nevében mondott meleg köszünetet a püspöknek s azon kérést fejezte ki: vajha a most hallott beszédet megnyerhetné, hogy kinyvonathassa s mint ezen nap legszebb emlékét megőrizhesse az utókor számára Midőn a püspök ezen kérés teljesítését megígérte, a tanodai elöljáróság is elhatározta, hogy a beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe fogja felvenni. S valóban Nagy Péter püspökünk ezen emlékbeszédével a szentgyörgyi tanú- Néhány hét előtt a tuaisi isfkoa örök emlékű alapítói középterét, Rustem pasát Konstantinápolyba lépett. Újra felgyujtá a lelkesedés szik-dötte, hogy nevében a szultánnak ráját szivünkben, megtanított, miként hoz- Az átutazásra diszhajóját a ,B.fir.-t: hat létre örök életüt az érés akaratos csag redelkezésére küldöttének, a híjfőerőditési rendszer. A dunai vonalat Viddio,gedetlen kitartás, s szavai lesznek azon ki 300,000 írt aranyban, mely őstzcgcP° Ruscsuk, Szilisztria, és a Duna torkolatnál Tulcsa-Izsákdzst erősítik. A másik védelmi vonalat Várna és Suma képezi, melyek azonban csak az említett négy legfontosabb konstantinápolyi utat zárják el. A három nyugati szoros közvetlen födözésére semmit sem tettek. E rendszer első tekintetre hiányosnak látszik. Mint a német hadak 1870—71 ben mellőzték a franczia várakat s egyenest Paris ellen nyomultak, azt lehet mondani, hogy az oroszok is képesek lesznek valamelyik helyen áttörni. A keleti részeken azonban Várna és Sumla bevétele nélkül lehetetlen. A Balkánon átlépni Sumlától nyugatra, erre okvetetlen szükséges Szilisztria és Ruscsuk, sőt szükség esetén Viddin birtoka is, mely helyek főtámaszpontjai azon vállalatnak, melynek a Dunánál teljesen biztosított alapra van szüksége. (Folyt, következik.) tunisi lakos mint a szerbek elleni költségeihez való járulékot küldött t tánnak. Mdltapan foknál azonban a összeütközött a „Taskoff* angol pit. Fogadja forró köszönetünket, melylyel léket kapott és a tovább menésre is^ * lanná vát. Szerencsére arra jött a jadózunk Isten éltesse Nagy Pétert hazánk, egy- hat olasz gőzhajótársaság egyik lajosi; házunk javára, díszére, tartsa meg lankadni megkönyörült a roccsolást szenvedett éIH nem tudó munkásságát, derült kedélyét, hogy és egy görög kikötőbe hurczolte, Es- vezérünk, példaadónk lehessen még so ~ káig! . . . g. 1. apadhatatlan kutforrás, melyhez járni fog a jelen és jövő nemzedék ^Háromszéken, hogy belőle nagy tettek végbevitelére erőt merítsen ! AUSZTRIA. Az osztrák kormány ségvetési vita előtt fog eldőlni, hogy a kormány előterjeszthet-e új bankjavaslatot vagy sem. Az osztrák képviselői körökben nagyban készülődnek a december 3 -i újabb értekezletre; tárgyalások vannak folyamatban, hogy az egész alkotmánypárt a haladó pártéhoz hasonló határozatot hozzon Oroszország kilátásai egy orosztörök háborúban. A „Köln. Zig“, egy katonai szakértő tollából a fennebbi cím alatt egy figyelemre méltó czikket közöl, melyből érdemesnek tartjuk átvenni a következőket: A porta, anélkül hogy Anglia segítségére számíthatna, egy maga és teljesen nyugodtan tekinthet az orosz háború elé. Mit akar elérni Oroszország a háború által ? A keresztyének javítását ! Ez minden esetre szép czél volna, de humánus tekintetekért nem szoktak háborút indítani. A politika sokkal reálisabb alapokon mozog. A keresztyének felszabadítása csak ürügy, a valódi czél, a korlátlan uralom kivívása a Feketetenger fölött , azért elsősorban annak nyugati partjait kell elfoglalni. Az első állomás Konstantinápoly felé Várna s igy a harcznak európai földön kell eldőlni. Ázsiában is lehetnek kisebb-nagyobb csatározások, vagy hadjáratok, de ezek mindig csak alárendelt jelentőségűek lesznek az európaiak mellett. A hadjárat sorsa fölött európai földön lesz elvetve a kocka. Ha Oroszország hadüzenetét megtörténtnek veszszük, akkor számítni kell arra is, hogy Románia Oroszország szövetségese lesz, vagy legalább arra, hogy az oroszoknak a szabad átkelést fogja megengedni. Délnyugati Oroszország vasúthálózatának hiányossága jelentékenyen megnehezíti az orosz sereg betörését Törökországba, mert az egyetlen létező Moszkva-Kiev-Bender-Jassy-Bukaresti vonal nem képes mindent elgyőzni. Még ha lehetne is egyenes összeköttetést kieszközölni Bender és Galacz között, még akkor is a tulajdonképeni hadműveleti terrénum a távoli Oroszország lenne. Ausztria-Magyarország magatartására, tekintettel Szerbiára, mint nagyobb hadi vállalatok kiindulási pontjára, alig lehetne számítani. Több mint egy század óta az oroszok mindig támadólag léptek föl Törökország ellen, mert hódításra törekednek, holott Törökország régi hagyományai ellenére a defenzívára szorítkozik, felhasználva az ország kitűnő védelmi helyzetét. A két nagy védelmi vonal közül, melyek a törökök rendelkezésére állanak, az első a Duna. Szélessége a tengerhez közeledve váltakozik 1—4000 lépés közt, balpartja mély völgy, a jobb pedig már maga- LEVELEZÉS. Szepsi-Szentgyörgy, nov. 29-én 1876. Egy közérdekű eseményről teszek tudósítást ; rövidet ugyan, mert korlátolt időm terjedelmesebbet nem enged, és ha az idő pénz, akkor nekünk itt Háromszéken, most pénzünk van legkevesebb! November 26-án ülte meg városunk és velünk együtt a székely nép gróf Mikó Imrének legméltóbb gyászünnepét, mely nagy hazánkfia felett ez országrészben tartatott. De kissé előbb kell kezdenem: A ötvenes évek derekán, a forradalmat követő legszomorubb időkben megértette Háromszék az idők szavát, s összeszedve filléreit egy új középtanoda alapját tette le Szentgyörgyön. Nagy-Enyed, hová eddig fiaink tanulni jártak, felégetve, a lét és nem lét határán állott, ennek hiányát s a jövőt óhajtottuk biztosítani azáltal, hogy gyermekeinknek itt helyben, szülőföldünk kebelében állítunk nevelő intézetet. Legnagyobb áldozatokat ezen czélra Szent-György városa hozott; 24 ezer írt, alapítványt tett, egy telekrészt adományozott , egyébként is valódi anyai szeretettel ápolta az ujszülöttet. Tanodánk 1859-ben nyílt meg. Az évek teltek, a kezdet nehézségei ránk súlyosodtak; pénzerőnk, vágyainkhoz mérve, nem volt kielégítő. Az alkotmányos magyar minisztérium kinevezésekor 67-ben reméltük, hogy a feloszlatott szélbeli katonaság közvagyonából, vagy miként egyebütt mindenütt történt, a tanodánk is némi segélyben részesülhaj rá emlékeznünk, miként húzta ki kezünk közül, egypár hitvány egyén mesterkedése, a már biztosnak hitt segedelmet, melyre néhai b. Kövesnek igéretét és beleegyezését birtuk volt. Önerőnkre lettünk hagyatva; de megsegített a jó Isten kegyelme és gróf Mikó Imre. Midőn azon díszes uj épületet emeltük a közelebbi két év alatt, mely Szentgyörgy jelenleg egyik legszebb ékessége, s pénzforrásaink annyira kimerültek, hogy Szentgyörgy városának kellett 22 ezer frt. építési kölcsönért jót állania; akkor vettük a hirt, hogy gr. Mikó élete végső napjaiban legszeretőbb gonddal tanodánkra gondolt s 60,000 frt. alapitványnyal biztosította fenmaradását. A nagy tetthez méltó volt Háromsszék gyászünnepe. Meghívtuk rá az erdélyi ref egyházkerület testületeit, az egyházi emlékbeszéd tartásra Nagy Péter püspököt nyertük meg. Eljöttek az idő szokatlan zordonságához képest vidékről is kielégítő számmal; megjelent különösen Háromszék értelmiségének színe s ezek jelenlétében tartott a szentgyörgyi tanoda elöljárósága nov. 26 án, az egyházi ünnepély előtt, az uj épület egyik szép termében egy nyilvános ülést, hol kijelentette s jegyzőkönyvre vette, hogy a Bikán belőli ref. egyházmegyéknek még szept. 1-én kifejezett akaratához járul a magát, mint a férfi ágon kihalt gr. Mikó család szellemi örökösét, jövőre, a tanodát alapított székely nép neve mellé felvett jelzővel „Székely-Mikó tanodának” fogja nevezni. Ekkor olvasták fel Szentgyörgy városának egy új alapító levelét, melyben 166 egymás után következő évre évenkint 100-100 frt. összeg fizetésére kötelezi magát, gr. Mikó emlékezetére. Tiz-tiz évenkint, a kamatokkal együtt felszaporodó összegek a tanodai elöljáróság rendelkezése alá adatnak. A templomi ünnepély méltó vázolására A Petőfi-társaság megalakulásáról e társaság egyik tagja a következőket írja a „Pesti Napló”nak: A főváros irodalmi körei már régebben belátták, hogy az általános közöny ijesztő tymplomaival szemben az írók, a szellemi tényezők szövetsége elkerülhetlenül szükséges, a társulatnak mindig megvan az a gyakorlati haszna, hogy a létező erőket fokozottabb tevékenységre készti a már ebben oly eredményt biztosít, mely a közműveltségnek egyenes javára szolgál. Válságos időkben, zilált viszonyok közt a társulás nemcsak hasznos dolog, hanem egyszersmind kötelesség. Kötelesség irányt jelölni az ingadozó közvéleménynek; kötelesség megerősíteni a bizalmatlanokat, a kishitűeket, a közönyöseket, kik nálunk — fájdalom — nagy számmal fordulnak elő; kötelesség megmutatni az utat, melyre még a zilált viszonyok közt is rá kell hogy lépjen egy nemzet, ha szellemi igényeivel teljesen nem szakított; kötelesség mindabban előljárni, biztatólag, buzdítólag, lelkesítőleg, amiben jó, szép, hasznos, nemes és nagy czélok elemei érintik egymást. E szempontból indultak ki azok, kik a Petőfi társaságot megalakították Az eszme már egy évvel ezelőtt fölmerült. Azóta folyvást erősödött, fejlődött, szilárdult s most végre alakot öltött. A Petőfi-társaság irodalmi tényező akar lenni, melylyel számolni kell A társaság czélja más nem lehet, mint a szépirodalom emelése. Ezt alapszabályai röviden kimondják s nincs okunk, nincs jogunk kétkedni abban. Mily eszközökkel fog e czélra törni? Azt hisszük, hogy a kérdés lényege ebben fekszik. Jókai Mór, a társaság elnöke röviden körvonalazza a társaság feladatát. Két szóból áll: vállvetett munka. Ha az uj társaság megfeszíti erejét, komolyan dolgozik, czélokat hord szivén s azok valósítására buzgón tömörül, az eredmény üdvös lesz mind a társaságra, mind az összes irodalomra, mind a közönségre nézve. Hogy az uj társaság komolyan veszi a munka szót, kitűnik alapszabályaiból Az alapszabályok egyik pontja kimondja, hogy az, ki egy évben legalább egyszer nem adja jelét munkásságaink, megszűnik a társaság tagja lenni. Ezzel lehetetlenné tette egyszer s mindenkorra az irodalom „l a men tét.* E törekvésből természetesen folyt, hogy az uj társaság nem a pihenő érdemet, hanem inkább a tetterős uj tehetséget s a még ereje javában levő produktivitást kívánta körébe gyűjteni. Jókai szomorú színekkel ecsetelte irodalmi viszonyainkat. Szóról-szóra így szólott: „Tavaly azt mondtam vigyázzunk , pár év múlva nem lesz kiadója a magyar irónak. Csalódtam, — már az idén nincs i*E leverő nyilatkozatban — valljuk be őszintén, nincs túlzás. Valóban odáig jutottunk, hogy a könyvárus bereteszeli az ajtót, ha az író kézirattal akarja fölkeresni. A vállalkozás roppant megapadt. Valamivel élénkebb vérkeringés csak úgy képzelhető, ha az irodalom képviselői mintegy kezességet vállalnak egymásért s együttes föllépésük tekintélyével oszlatják el a kiadó aggodalmait és a közönség közönyét. A Petőfi- gura maract. La Roche játszadozott a kis társaság fő missiója ebben áll. Nem lehetetlen, hogy a Petőfi társaság létrejötte félreértésekre fog alkalmat adni. Úgy tekinthetik, mint vetélytársát egy régi, nagy érdemű és nagy tekintélyű társaságnak, mely — kivált a múltban — sokszor irányadó szerepet játszott. Ez hibás felfogás volna. A Petőfitársaság nem vetély-, hanem munkatársa akar lenni ama másik társulatnak. Dogozni_ akar, nem vetélkedni. Az irodalom általános, Tajjat bírta m°ég rebegni, mire meghalt nagy érdekeit tartja szem előtt s valamint önmaga úgy mások iránt sem lesz elfogult. Óhajtjuk, hogy a Petőfi-társaság betöltse a hozzákötött várakozásokat. KÜLFÖLDI HIHETI A harról A Bengáliában dühöngő Calcuttából f. bó 26 kiletéig vetkezőket távírják: „A mai ,GWJzéteszi a bengáliai kormányzó, Sírt, Temple jelentését a legközelebbi orkielpusztított vidékről. A szerencsésült tál elveszett személyek számát jelenül 215,000-re teszi. Csak néhány perc, rész előtt vették észre a rájuk köti szerencsétlenséget. Éjfél körül 16 lábnyi hullám borult rájuk. Az ár fo.'1 órakor kezdett apadni, de akik tíz menedéküket, a fákat, csak délfelé hívták el. Némely falu lakosainak 70 agát veszité el. Dowlukar város is tönkre ment. A marhában szenvedett lehetetlen fölszámolni. Még madarak számmal fúltak a vizbe. A vetések, nő a jelentés, sokat szenvedtek, de reméli hét, hogy a mi megmaradt, a szűkeit idézni fogja. Leginkább lehet pestist,■ ni az emberi tetemek és a dógmarbidása következtében. — Kárbaveszett segélyadott és egy görög kikötőké harczolta. Erges tettéért azonban az olasz ba.G.i.' szerűen meg is illette, követelte ismány felének kiadását, mit néhány éva meg is kapott. ; BÉCSI HÍREK. — A bécsi 1873 iki világi kúra költségeit az osztrák birodalmi pénzügyi bizottsága közelebbről hit alá vette és arról a napokban sok jelentést terjesztette elő: eredetileg kiállítás költségeire 6 millió forint volt véve, de miután az előrelátható!ejjvésnek bizonyult, az 1873 aprilió ikzott törvény a remélkedő bevételeket *lte, a kiadásokat pedig 15,700,000 fcl állapította meg. A kereskedelmi mini® "um által előterjesztett számadás ura, tényleges bevétel 1875 december hó 11- fc" 4,266,349 irtot tett, tehát 2,743,6-u k kevesebbet, mint az előirányzat felvett i jóságos kiadás ugyanazon időig II,121, 1 forint merült fel, vagyis az eredeti 51 fiós előirányzat tizenhárom milliin ez lett túlhaladva, a tényleges napjait összesen 14,866,921 írtra mgl iti» bizottság e roppant deficitet kínért fitményeknek tulajdonítja: olyanok«,ha a kormány és vezérférfiak hibái»émaznak és olyanoknak, melyeken, italmon felül állva (po. krach, teld ködtek a balsikernél közre, ajánlja, az haz vegye tudomásul az előterjeszts.: egyszersmind fejezze ki sajnálatát il, hogy, hogy az előirányzata óriásijuk lott . A bécsi burgszinházbat * • din adták elő Daudet sensauei drun " „Fromont jeune et Risler aioé"-t, mely nagy várakozást keltett. A mű rém ifi, a reclameot. Négy felvonása roppantótt, s csak az ötödik felvonás kelm érdeket. A kitünő játék daczára (Werer Jaussch asszonyok, Sunnen bil i Gat. látszották a főszerepeket) a közönig hangulatban volt, hogy pisszegés ill . látszott, s a ma mgbukottnak lejtében darabnak az is egyik baja, hogy rojta bosszú , ö- fe vonas, s egy e óra óta 1 Az eladás II óra után ért véget. — Borzalmas családi dring» szódott le szerüdu B.csDcu Hírű Loll(,: Starkenfels Alfréd palana ra beállt e»borodottságban elöbe két lövéssel v#11* tett harmadféléves lánykája életének.11 meg önmagát is szivén lőtte. A béff.‘ ezeket írják rola : La Roche mantier’.’1'] letésü és régi Demesi családból azi*^ Régebben osztrák tiszt volt, a hetven^1 elején kilépett a hadseregből és port»-' lás után látott. 1872 ben a világMI]. iroda igazgatója volt. Mindenki szívesen ékezett vele, mert nyájas modorára wp kinek igyekezett segítségére tenni, világkiállítási épületeket megvett s né rombolására alakult társaságnál nyert »1’ talt, melyet most is viselt. Nejével ki gyár nő, szül. Ghyczy, mindig a lep’3 egyetértésben élt, és két gyermeket, éves Elvirát és a 2/5 éves Valériát ki®1 hatlanul szerette. A legkisebb baj is, *1 családjának tagjait érte, La Rochenak ilan éveket szerzett. Szerdán délután & a polgári iskolába ment, mialatt apja»,’ szintén valami dologban el kellett bag.»1] házat s a báró a kis Valériával és csel fiával egy ideig, és aztán elküldte»oft det egy levéllel hivatalába, mely nem igen tartalmazott valami különös got. Még mielőtt a cseléd visszatért, jött a báróné. A mint belepett, ropota, delmére férjét vérben találta a földön, hörgőit. Egy többcsövű revolver, mely »], vérben feküdt, borzalmas dolgot sejt]] vele. .Adj egy pohár vizet innom,] e* anyának csak most jutott eszébe a kis lemra és gyertyát gyújtva, ott találta» ba egyik zugában megdermedve. A szege» kének két sebe még vérzett. Közel az ó»]' séghez kirohant a folyosóra és segítsél m lé áll 11 «I! I. :P3 U 0