Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-09-16 / 212. szám
ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 írt. — kr. Féltre.........................................f — ” Évnegyedre.................................? » ~ » Egy hónapra............................„ OO „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön szimutatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. jövöl A mitől hetek óta visszafojtott lélekzettel féltünk, a mire annyi honfi szív remegéssel gondolt, a minek árnya az ismerősök, tisztelők arczain, mint az elröppent nem merő gondolat, mint időre vetett árnyéka ült ki: ma reggel háromnegyed nyolcz órakor bekövetkezett. Gróf Mikó Imre nincs többé! Mindenki bizonyosan tudta, az orvosi tudomány az életóra fogyó szemeit részvétteljes félelemmel számlálta és mégis ma reggel, hogy a halálhír végig nyilalta annyinak szivét, megreszketett és nmeinkben néma könycsepp csillogott. Mint bérezfokon álló óriás fa, melyet a férgek lassan emésztő munkával megőröltek, a vihar süvöltő haragja által megrázkódva, iszonyú ropogással fenyeget alázuhanással; de lelkünket kidülte mégis váratlanul megdöbbenti. Hiszen a magasztosult fájdalom fenséges hatása csak elnémítja a szót, visszafojtja a könyök omló árját, megállítja a gondolatok hullámzó jellegeit, valami nyomott némaság tölti be valónkat, azóbálás, az enyészet, a múlandóság nyomasztó jegét érezzük. Elfordítjuk szemeinket a jövő borongó láthatárától és a múlt felé vetjük eldő pillantásainkat. Oh csodálatos emberi természet ! Az élet törvénye alól magad pillanatig sem vonhatod ki. Mikor elvesztjük azt, kihez annyian hosszú viharos harczokban, mint vezérhez csatlakoztunk, kinek nagy-íssága fölemelte a közszellemet a haza iránti kötelességek magas színvonalára, kihez a közművelődés, polgárosodás, anyagi és szellemi haladás ügye a legszentebb érdekek eltéphetetlen kötelékeivel volt fűzve,s kiben a támaszt, a gyámolt, a kalauzolót, a hazafias kötelességek tolmácsát, a haladás prófétai lélekkel megáldott bajnokát, családi veszteségei által egy vértanú lelki erejéig aczélozott akaratot; törek- réseinkben, színlátásainkban mindig egyik legelső tényezőt bírtuk: az óriási veszteség érzése, a fájdalom megdermesztő hatása, az élet törvényének enged, bármi jogos, bármi szent, a múlandóság sötétlé hullámai felett világos Gróf Mikó dicső emléke. Az élet törvénye újra fölemel. Magasztos múltja, szép tetteinek fénylő sora, eszméinek gondolatainak reánk hagyott gyöngyei, életének bevégzett nagysága, jellemének klassikus jellege, az általa alapított, fentartott, támogatott intézmények, értelmi és erkölcsi haladásunk általa tört útja, jótékonyságának most örökre betemetett forrása : szent kötelességeket rónak ránk; a halála felett érzett fájdalom szent ihletéssel tölt el. És valamint őt a veszteségek csak hazája iránti szeretetében erősíték; a szeretett kedvesek, sírjainál az elpusztult haza fölemelésére gondolt, mint maga írja: „Én a múltakban találom fő gyökörűségemet, nekem ott van két szivbálványom: hazám dicsősége s drága hitvesem“; nekünk is a felette érzett veszteség mellett az általa szolgált ügy szolgálatára kell erőt merítenünk. Ő a múltat imádta, hisz abban elvesztett boldogsága, mint átkozott Niobe kővé dermedt; ennek imádása Pygmaleon-erőt adott neki, azt megelevenítve ölelte át eszményi szeretettel. Hazánk történetének öröknevü írója, a mult irodalmi kincseinek fáradhatatlan búvára. Ez volt lelkének szüksége. A mult nagyságának bámulata képessté a jelen nagyságának alapjai lerakására. Békees hazánk Széchenyije, kit nem a hízelgők tiszteltek meg ez örök névre jogosító czimmel, de egy oly költő tette fejére a cserkoszorut, kinek ajkán a hizelgés hangja soha sem szólalt meg.Akinek lantján az igazság lelke beszélt: Ragadd gyorsan, Erdélyi Széchényié Ragadd kezedbe a szent lobogót! Elöl s fenn kell annak lebegnie, Mint a midőn az ő kezébe volt !" Az egy testté forrott nemzet szivében az erősbült szivdobbanás, az élet hőbb érezése az ő emlékét meghalni nem engedik. Ki így él, az biztosítja életét örökre. E tudatból meríthetett erőt a szenvedések iszonyú tusái közt. Most csak a test halt meg; az élet bevégezve a nemzeti mult Pantheonába mint szobor áll, melyet ő maga teremtett dicső tettei szegletkövéből. S ha azt írták fia Ádám halálakor: „hogy a szegletkő, mely élte boldogsága templomát tartotta, kidült, elmondhatja Erdély, es a nagy magyar haza, hogy nem a szegletkő, de az egész termi, melyben neve cultusban részesül, sziveinkben van. Megdicsőült nagy férfiú! Feloldoztatás a szenvedések és fájdalmak, lelki, testi gyötrelmek sziklájáról, mint egy uj Prometheus; másadat a sors által küldött keselyként a betegség és kin nem marangolja, a felszabadító Hercules, a legyőzhetetlen hős, a halál, ki egyszersmind felmagasztalt és a megdicsőülés olympi magaslatára emelt Nyugodjanak békében a szent porok! Éljen nemzeti öntudatunkban fölemelő emlékei !HEGEDŰS ISTVÁN, fróf MIRÓ IMRE nincs többé! i iról MIM írom, ; ^ Mikó Imre, kiben a tettdús életű mellett egyszersmind az ősrégi székely Y (J'ne®zetsóg fiágon való utolsó tagját siratja !«, született Zabolán (Háromszéken) -S2epU., anyai nagyszülei: gr. Mikes Zsig- Hj011 ^r°mszéki főkirálybiró és Ugrón Ju-1 DDa házánál, hova édes anyja látogatóul '°k, s a hol kevés napok múlva meg 8 követvén őt legnagyobb fia Zsigmond is,e^es atyja: gróf Mikó György, anyja: ^°rkara grófnő volt; idősb testvére: iy vad' kiskorában elhalálozván, egyetlen f L 'őréül megmaradt: Mikó György gróf, a n®zve idősb volt. A bánatos ^szülök nem engedték többé a kis fiukat '*lsz a^U^07 ki Oltszemen lakott és má- C^8ágra lépett; maguknál neveiig 8 .^^atjukként, oly szeretettel, hogy .Bevetői ismerték az árvaságot; oly gonehíi°^ kellett keresni e nevelésen t"*6 laktak, de a kis unoátj^k oldos nagyapa, atyjának Mikes Iste^elé a'^a után a gyermekek czélszerübbendve tek'ntet®ből hivatali állásáról le&lu ' arra költözött ki, a hol egy évig Imn.. .Denyedről kivitt házi-nevelő által kis^rtü nevezetességű kastélyába et ittati ^ V. ref ’ majd 1812. szept. 1-én az enyedi ^en ittano^sba vitte unokáit, a hol, teáigjob’ 12 éven át, tehát 1824. junius i véget kitűnőleg tanulva, folytatta i°gtaniZ tarm'mányait a bölcsészeti és a folyókkal; a latin és német claesicumokat előszeretettel olvasta, az ekkor megtanult szebb darabokat könyv nélkül tudta késő öregségében is; a hazai jogból, a római magánjogból és a gyakorlati törvénykezési jogból összes társai fölött kitűnő jeles volt, mely példányszerű előmenetele 1824.junius 29-én kelt tanodai bizonyítványában „eminens supra commisitones“ kifejezéssel van örökítve. Tanítói voltak előbb Tóth József, azután négy évig a hires egyházi szónok: Herepei Ádám, végre a szép lelkű Hegedűs Sámuel. Iskolai pályájának bevégeztével 1824. novemberében a marosvásárhelyi kir. táblára ment s ott a jogi és politikai tudományokból bővebben elkészülvén, 1825- ben feltűnő sikerrel tette le a vizsgát. A kir. tábla akkori ünnepelt elnöke: Székely Mihály, az évi márcz. T -ről kelt levelében ez alkalomból író az öreg nagyapának: „Nem tehetem, hogy az öcséim maguk viseletével megelégedésemet ki ne nyilatkoztasam... Imrének igen szép készülete s a mellett passiója a munkához. Kár volna nékie egy órát is elvesztenie ilyetén készülete nem használására. Öröme lehet a magos gróf úr- sak, s én nem kevésbbé atyafiság és barátság, mint hazafi érzésnél fogva osztozom örömében, stb. Már a királyi táblán való foglalkozása idejében Alsó-Fejér-, ■Kolozs- és Torda- s több más vármegyék, valamint Maros- és Háromszék közgyűléseit meglátogatván, mindedik törvényhatóság sietett őt táblabirái sorába beválasztani. Közhivatalviselésre különben nem nagy hajlamot érzett magában, de rokonai, s különösen nagy anyja kérése következtében — akik szép tehetségeinek érvényesítéséhez nagy és jogos reményeket kötöttek — 1826-ban ’a kir. főkormányszéknél szolgálatba lépett s tiszteletbeli jegyzőnek felesküdt. Előbb a kezelési hivatal osztályok egyes ágaiban egy-két hónapot, a levéltárnál egy teljes évet töltvén, ezután a fogalmi szakhoz ment át báró Bruckenthal József bureaujába; 1831. ápril 25-én tiszteletbeli fogalmazóvá, 1834. aug. 21-én tiszteletbeli titkárrá, 1835. jun. 30-án tiszteletbeli udvari titkárrá, 1837-ben országgyűlési választás és felsőbb megerősítés következtében főkormányszéki tanácsossá, 1847- ben pedig országgyűlési választás következtében erdélyi királyi kincstárnokká lett, még ugyanez évben okt. 18-án kelt udvari rendelettel valóságos belső titkos tanácsossá neveztetvén ki. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület részéről is több kitüntetésben részesült hitfelekezete ügyeiben tanúsított buzgalmáért. 1838 május 7-én a nagy-enyedi ev. ref. collegium főfelügyelő gondnokává, 1840. május 11-én az egyházkerület generalis főcuratorává választatott, s mint ilyen, az egyház ügyeiben élénk részt vett elejétől fogva a legújabb időkig, különösen a nagy-enyedi főtanoda épületeinek helyreállítása, s a tanügyi állapotok rendezése körül tanúsított tevékenysége által érezvén nagy érdemeket. Az enyedi kanyver részére latin és görög classicusokból szép gyűjteményt, s magyar könyveinek azon részét, a melyek az erdélyi múzeumban megvannak, szép numizmatikai gyűjteményével együtt oda ajándékozta. A székely nép mivelődése érdekében Sepsi-Szt-Györgyön felállított ref. tanodának 1000 forint adományt tett életében; hálajeléül élethosszáig tartó főgondnokká választatott meg. 1840-ben nőül vette Rhédei Mária grófnőt, gr. Rhédei Ádám gyöngéd lelkű leányát ki 1842. június 23-án Mária, 1843. jun. 2-án Ádám, 1847. okt. 31-én Ferencznek nevezett gyermekeivel ajándékoza meg, utóbbi még 1848. márcz. 24-én elhalván. Menyországgá tette férje számára az életet e nő szerelme, melynek utolsó gyümölcse volt a ma egyedül élő Mikó Anna grófnő, Wesselényi József báró özvegye. Mint jó honpolgár és munkás köztisztviselő érdemeinél fogva, mint jó tapintatu és higgadt politikus veszélyes magatartása által kivivta egész Erdély közszeretetét, de ugyanez által egyszersmind az udvar kegyét is megnyerte. Országgyűlésre 1834,1837, 1841 és 1846-ban meg volt hiva, de ott hivatali állásával a nyilatkozást megsérhetlennek tartván, inkább csak szemmel néző tanúja volt a dolgok folyásának. Hogy a KK. és RR. biztak benne s tehetségeit elismerték, jele volt az, hogy a publico-politikai ügyekben dolgozó rendszeres bizottságnak elnökévé választották, mely bizottság dolgozott is számos jeles törvénytervet az adó, urbér stb. tárgyában. Az 1841—3-iki országgyűlés szabad választása őt a kolozsvári nemzeti színházra felügyelőbizottság elnökévé tette, egyszersmind törvénybe iktatván azt, mely minőségében a későbbi kormányok is megerősítették. Báró Jósika Sámuel lemondása következtében az udv. cancellári hivatal megürülvén, a felség 1848. ápr. 21-ről kelt kézirata által őt hivta meg az udv. cancellaria el-nökségére. A felség kegyét megköszönni Bécsbe ment, a kínált állomást azonban el nem fogadta , május 13-ról kelt előterjesztésében, azt adván okul, hogy ily nehéz időben midőn oly kitűnő államférfi (b. Jósika) sem képes a közvárakozásnak megfelelni — nem érez magában hivatást annak elfogadására! A felség május 25-kéről kelt kéziratában férj is mentette. Gróf Mikó azonban az unió törvényczikk szentesítése és más fontos közkér-dések kedvező elintézése ügyében befolyását érvényesítendő, gróf Teleky József erdélyi kormányzó, id. gr. Bethlen János, Weér F.ar-Jkas, id. gr. Bethlen Gábor, ifj. gr. Bethleni János, Teleky Domokos, Pálffy János és az akkori erdélyi szabadelvű párt több más tag- jainak együttes kérése és unszolása követ-t"keztében egy ideig még fenmaradt. „Férfias törekvésünk sikerét s általa-ban honunknak a jelen aggasztó körülmények* között a békés kifejlés ösvényén való meg-s tartását biztosan csak úgy reméljük irakigy május 17-én hozzá a fenn elősorolt hazaiak ha részünkről is lesz valaki, ki e tiszta törekvésünket legfelsőbb helyen elősegíteni s a mindenfelől nyilvános követelések sokaságában e hon kivánatainak is nyomatékot képes szerezni. E szép feladat elvállalására kértü mi meg önt — igy folytatják — hallgasson a hazaszeretet sugallatára, mely önt arra hiv-t ja meg, hogy nem csak most, hanem a jövő nagyfontosságu országgyűlés alatt is a honi szivének tolmácsa s küzdelmeinek előbajnok J ka legyen stb.* Lapunk ma számához van mellékelve az „előfizetési felhívás“ az „Ébredés” czímű politikai napilapra.