Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-09-16 / 212. szám

ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 írt. — kr. Féltre.........................................f — ” Évnegyedre.................................? » ~ » Egy hónapra............................„ OO „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Dom­okos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön szimu­tatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. jövöl A mitől hetek óta visszafojtott lélekzettel féltünk, a mire annyi honfi szív remegéssel gondolt, a minek árnya az ismerősök, tisztelők arczain, mint az elröppent nem merő gondolat, mint időre vetett árnyéka ült ki: ma reggel háromnegyed nyolcz órakor bekövetkezett. Gróf Mikó Imre nincs többé! Mindenki bizonyosan tudta, az orvosi tudomány az életóra fogyó szemeit részvétteljes félelemmel számlálta és még­is ma reggel, hogy a halálhír végig nyilalta annyinak szivét, megreszketett és nmeinkben néma könycsepp csillogott. Mint bérezfokon álló óriás fa, melyet a férgek lassan emésztő munkával megőröltek, a vihar süvöltő haragja által megrázkódva, iszonyú ropogással fenyeget alázuhanással; de lelkünket kidülte még­­is váratlanul megdöbbenti. Hiszen a magasztosult fájdalom fenséges hatása csak elnémítja a szót, visszafojtja a könyök omló árját, megállítja a gondolatok hullámzó jellegeit, valami nyomott némaság tölti be valónkat, az­óbálás, az enyészet, a múlandóság nyomasztó jegét érezzük. Elfordítjuk szemeinket a jövő borongó láthatárától és a múlt felé vetjük eldő pillantásainkat. Oh csodálatos emberi természet ! Az élet törvénye alól magad pillanatig sem vonhatod ki. Mikor elvesztjük azt, kihez annyian hosszú viharos harczokban, mint vezérhez csatlakoztunk, kinek nagy-í­ssága fölemelte a közszellemet a haza iránti kötelességek magas színvonalára, kihez a közművelődés, polgárosodás, anyagi és szellemi haladás ügye a legszentebb érdekek eltéphetetlen kötelékeivel volt fűzve,s kiben a támaszt, a gyámolt, a kalauzolót, a hazafias kötelességek tolmácsát, a haladás prófétai lélekkel megáldott bajnokát, családi veszteségei által egy vértanú lelki erejéig aczélozott akaratot; törek-­ réseinkben, színlátásainkban mindig egyik legelső tényezőt bírtuk: az óriási veszteség érzése, a fájdalom megdermesztő hatása, az élet törvényének enged, bármi jogos, bármi szent, a múlandóság sötétlé­ hullámai felett világos Gróf Mikó dicső emléke. Az élet törvénye újra fölemel. Magasztos múltja, szép tetteinek fénylő sora, eszméinek gondolatainak reánk hagyott gyöngyei, életének bevégzett nagysága, jellemének klassikus jellege, az álta­l­a alapított, fentartott, támogatott intézmények, értelmi és erkölcsi haladásunk általa tört útja, jótékonyságának most örökre betemetett forrása : szent kötelességeket rónak ránk; a halála felett érzett fáj­­dalom szent ihletéssel tölt el. És valamint őt a veszteségek csak hazája iránti szeretetében erősíték; a szeretett kedvesek, sírjainál az elpusztult haza fölemelésére gondolt, mint maga írja: „Én a múltakban találom fő gyö­­­körűségemet, nekem ott van két szivbálványom: hazám dicsősége s drága hitvesem“; nekünk is a felette érzett veszteség mellett az általa szolgált ügy szolgálatára kell erőt merítenünk. Ő a múltat imádta, hisz abban elvesztett boldogsága, mint átkozott Niobe kővé dermedt; ennek imádása Pygm­aleon-erőt adott neki, azt megelevenítve ölelte át eszményi szeretettel. Hazánk történetének öröknevü írója, a mult irodalmi kincseinek fáradhatatlan búvára. Ez volt lelkének szüksége. A mult nagyságának bámulata képessté a jelen nagyságának alapjai lerakására. Bék­ees hazánk Széchenyije, kit nem a hízelgők tiszteltek meg ez örök névre jogosító czimmel, de egy oly költő tette fejére a cserkoszorut, kinek ajkán a hizelgés hangja soha sem szólalt meg.A­­kinek lantján az igazság lelke beszélt: Ragadd gyorsan, Erdélyi Széchényié Ragadd kezedbe a szent lobogót! Elöl s fenn kell annak lebegnie, Mint a midőn az ő kezébe volt !" Az egy testté forrott nemzet szivében az erősbült szivdobbanás, az élet hőbb érezése az ő emlékét meghalni nem engedik. Ki így él, az biztosítja életét örökre. E tudatból meríthetett erőt a szenvedések iszonyú tusái közt. Most csak a test halt meg; az élet bevégezve a nemzeti mult Pantheonába mint szobor áll, melyet ő maga teremtett dicső tettei szegletkövéből. S ha azt írták fia Ádám halálakor: „hogy a szegletkő, mely élte boldogsága templomát tartotta, kidült, elmondhatja Erdély, es a nagy magyar haza, hogy nem a szegletkő, de az egész term­­i, melyben neve cultusban részesül, sziveinkben van. Megdicsőült nagy férfiú! Feloldoztatás a szenvedések és fájdalmak, lelki, testi gyötrelmek sziklájáról, mint egy uj Prometheus; másadat a sors által küldött keselyként a betegség és kin nem mar­­angolja, a felszabadító Hercules, a legyőzhetetlen hős, a halál, ki egyszersmind felmagasztalt és a megdicsőülés olympi magaslatára emelt Nyugodjanak békében a szent porok! Éljen nemzeti öntudatunkban fölemelő emlékei !HEGEDŰS ISTVÁN, fróf MIRÓ IMRE nincs többé! i iról MIM írom, ; ^ Mikó Imre, kiben a tettdús életű m­ellett egyszersmind az ősrégi székely Y (J'ne®zetsóg fiágon való utolsó tagját siratja !­«, született Zabolán (Háromszéken) -S2epU., anyai nagyszülei: gr. Mikes Zsig- Hj011 ^r°mszéki főkirálybiró és Ugrón Ju-1 DDa házánál, hova édes anyja látogatóul '°k, s a hol kevés napok múlva meg 8 követvén őt legnagyobb fia Zsigmond is,e^es atyja: gróf Mikó György, anyja: ^°rkara grófnő volt; idősb testvére: iy vad' kiskorában elhalálozván, egyetlen f L 'őréül megmaradt: Mikó György gróf, a­ n®zve idősb volt. A bánatos ^szülök nem engedték többé a kis fiukat '*lsz a^U^07­ ki Oltszemen lakott és má- C^8ágra lépett; maguknál nevei­ig 8 .^^atjukként, oly szeretettel, hogy .Bevetői ismerték az árvaságot; oly gon­­ehíi°^ kellett keresni e nevelés­en t"*6 laktak, de a kis uno­átj^k oldos nagyapa, atyjának Mikes Ist­­e^elé a'^a ut­án a gyermekek czélszerübb­endve tek'ntet®ből hivatali állásáról le­&lu ' arra költözött ki, a hol egy évig Imn.. .D­enyedről kivitt házi-nevelő által k­is^rt­ü nevezetességű kastélyába et ittati ^ V. ref ’ majd 1812. szept. 1-én az enyedi ^en i­ttano^sba vitte unokáit, a hol, te­­áigjob’ 12 éven át, tehát 1824. junius i véget kitűnőleg tanulva, folytatta i°gtaniZ tarm'm­ányait a bölcsészeti és a­­ folyókkal; a latin és német claesicumokat előszeretettel olvasta, az­ ekkor megtanult szebb darabokat könyv nélkül tudta késő öregségében is; a hazai jogból, a római magánjogból és a gyakorlati törvénykezési jogból összes társai fölött kitűnő jeles volt, mely példányszerű előmenetele 1824.junius 29-én kelt tanodai bizonyítványában „emi­nens supra commisitones“ kifejezéssel van örökítve. Tanítói voltak előbb Tóth Jó­zsef, azután négy évig a hires egyházi szó­nok: Herepei Ádám, végre a szép lelkű He­gedűs Sámuel. Iskolai pályájának bevégezté­­vel 1824. novemberében a maros­vásárhelyi kir. táblára ment s ott a jogi és politikai tudományokból bővebben elkészülvén, 1825- ben feltűnő sikerrel tette le a vizsgát. A kir. tábla akkori ünnepelt elnöke: Székely Mi­hály, az évi márcz. T -ről kelt levelében ez alkalomból író az öreg nagyapának: „Nem tehetem, hogy az öcséim maguk viseletével megelégedése­met ki ne nyilatkozta­sam... Imrének igen szép készülete s a mellett passiója a munkához. Kár volna nékie egy­­ órát is elvesztenie ilyetén készülete nem használására. Öröme lehet a magos gróf úr- s­­ak, s én nem kevésbbé atya­fiság és barátság, mint hazafi érzésnél fog­va osztozom örömében, stb. Már a királyi táblán való foglalkozása idejében Alsó-Fejér-, ■Kolozs- és Torda- s több más vármegyék, valamint Maros- és Háromszék közgyűléseit meglátogatván, mindedik törvényhatóság sie­tett őt táblabirái sorába beválasztani. Közhivatalviselésre különben nem nagy hajlamot érzett magában, de rokonai, s kü­lönösen nagy anyja kérése következtében — akik szép tehetségeinek érvényesítéséhez nagy és jogos reményeket kötöttek — 1826-ban ’a kir. főkormányszéknél szolgálatba lépett s tiszteletbeli jegyzőnek felesküdt. Előbb a kezelési hivatal osztályok egyes ágaiban egy-két hónapot, a levéltárnál egy teljes évet tölt­­vén, ezután a fogalmi szakhoz ment át báró Bruckenthal József bureaujába; 1831. ápril 25-én tiszteletbeli fogalmazóvá, 1834. aug. 21-én tiszteletbeli titkárrá, 1835. jun. 30-án tiszteletbeli udvari titkárrá, 1837-ben ország­­gyűlési választás és felsőbb megerősítés kö­vetkeztében főkormányszéki tanácsossá, 1847- ben pedig országgyűlési választás következté­ben erdélyi királyi kincstárnokká lett, még ugyanez évben okt. 18-án kelt udvari rende­lettel valóságos belső titkos tanácsossá ne­veztetvén ki. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület részé­ről is több kitüntetésben részesült hitfeleke­­zete ügyeiben tanúsított buzgalmáért. 1838 május 7-én a nagy-enyedi ev. ref. collegium főfelügyelő gondnokává, 1840. május 11-én az egyházkerület generalis főcuratorává vá­lasztatott, s mint ilyen, az egyház ügyeiben élénk részt vett elejétől fogva a legújabb időkig, különösen a nagy-enyedi főtanoda épü­leteinek helyreállítása, s a tanügyi állapotok rendezése körül tanúsított tevékenysége által érezvén nagy érdemeket. Az enyedi kanyv­­er részére latin és görög classicusokból szép gyűjteményt, s magyar könyveinek azon ré­szét, a melyek az erdélyi múzeumban meg­vannak, szép numizmatikai gyűjteményével együtt oda ajándékozta. A székely nép mi­­velődése érdekében Sepsi-Szt-Györgyön fel­állított ref. tanodának 1000 forint adományt tett életében; hálajeléül élethosszáig tartó fő­gondnokká választatott meg. 1840-ben nőül vette Rhédei Mária gróf­nőt, gr. Rhédei Ádám gyöngéd lelkű leányát ki 1842. június 23-án Mária, 1843. jun. 2-án Ádám, 1847. okt. 31-én Ferencznek nevezett gyermekeivel ajándékoza meg, utóbbi még 1848. márcz. 24-én elhalván. Menyországgá tette férje számára az életet e nő szerelme, melynek utolsó gyümölcse volt a ma egyedül élő Mikó Anna grófnő, Wesselényi József báró özvegye. Mint jó honpolgár és munkás köztiszt­viselő érdemeinél fogva, mint jó tapintatu és higgadt politikus v­eszélyes magatartása által kivivta egész Erdély közszeretetét, de ugyanez által egyszersmind az udvar kegyét is meg­nyerte. Országgyűlésre 1834,1837, 1841­­ és 1846-ban meg volt hiva, de ott hivatali állá­sával a nyilatkozást megsérhetlennek tartván, inkább csak szemmel néző tanúja volt a dol­gok folyásának. Hogy a KK. és RR. biztak benne s tehetségeit elismerték, jele volt az, hogy a publico-politikai ügyekben dolgozó rendszeres bizottságnak elnökévé választották, mely bizottság dolgozott is számos jeles tör­vénytervet az adó, urbér stb. tárgyában. Az 1841—3-iki országgyűlés szabad választása őt a kolozsvári nemzeti színházra felügyelő­bizottság elnökévé tette, egyszersmind tör­vénybe iktatván azt, mely minőségében a későbbi kormányok is megerősítették. Báró Jósika Sámuel lemondása követ­keztében az udv. cancellári hivatal megürül­vén, a felség 1848. ápr. 21-ről kelt kézirata által őt hivta meg az udv. cancellaria el-­­nökségére. A felség kegyét megköszönni Bécsbe­ ment, a kínált állomást azonban el nem fo­gadta , május 13-ról kelt előterjesztésében, azt adván okul, hogy ily nehéz időb­en midőn oly kitűnő államférfi (b. Jósika) sem­ képes a közvárakozásnak megfelelni — nem­ érez magában hivatást annak elfogadására! A felség május 25-kéről kelt kéziratában férj is mentette. Gróf Mikó azonban az unió tör­vényczikk szentesítése és más fontos közkér-­­dések kedvező elintézése ügyében befolyását­ érvényesítendő, gróf Teleky József erdélyi­ kormányzó, id. gr. Bethlen János, Weér F.ar-J­kas, id. gr. Bethlen Gábor, ifj. gr. Bethleni János, Teleky Domokos, Pálffy János és az­ akkori erdélyi szabadelvű párt több más tag-­ jainak együttes kérése és unszolása követ-t"­keztében egy ideig még fenmaradt. „Férfias törekvésünk sikerét s általa-­­ban honunknak a jelen aggasztó körülmények* között a békés kifejlés ösvényén való meg-s tartását biztosan csak úgy reméljük irakigy május 17-én hozzá a fenn elősorolt hazaiak ha részünkről is lesz valaki, ki e tiszta tö­­­rekvésünket legfelsőbb helyen elősegíteni s a mindenfelől nyilvános követelések sokaságá­ban e hon kivánatainak is nyomatékot képes szerezni. E szép feladat elvállalására kértü mi meg önt — igy folytatják — hallgasson a hazaszeretet sugallatára, mely önt arra hiv-t ja meg, hogy nem csak most, hanem a jövő­ nagyfontosságu országgyűlés alatt is a honi szivének tolmácsa s küzdelmeinek előbajnok J ka legyen stb.* Lapunk ma számáh­oz van mellékelve az „előfizetési felhívás“ az „Ébredés” czímű politikai napilapra.

Next