Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-11-08 / 256. szám
folyam. 256- ES szám. Kolozsvárit, szerda, 1876. november 8. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: évk.................................16 frt. — kr. ...................................^ » — akfaapra...............................1 .60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-hiz. HIRDETÉSI DIJAK: eratőr has&boxott girmondsorra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. KLOZSVÁR NOVEMB. 7. A HÁBORÚ. Orosz vélemény politikánkról. Persze, hogy együgyü vélemény, mint így, de hadd álljon itt ez is mutatorosz lap politikánkról a következ sírja: „Nem tagadható, hogy Andrássy Zsolt csak az utolsó pillanatban, beláplicikis tényezőnek bizonyult be orszá- Pesti tartózkodását , arra használta lpp honfitársait meggyőzze a turcophil ,Bélés folytatása lehetetlenségéről. A sütők iránti elvakult ellenségeskedés glrák szlávok közt felkelést a magyarllen idézhetne elő. Az udvarnál Fej József császárhoz közel álló körökben íít előbb észrevették s Andrássy gróf, összes belnehézségek okozójának ■ *kezdték aláásni. Ekkor Andrássy Mulatót tett a szlavophil párt felé s iu magyar miniszterelnök Tisza is inti utóbbi teljesen sajnálatos egyénnek mutatkozott: kezdetben ő unszolta a s,de oktalan tanuló ifjúságot, arra száll hogy tüntetései mély benyomást tetik Bécsben s az osztrák kormányt arra kik, hogy a porta részére álljon, de mint őket bukás fenyegette, ő a rendőrséeresítette ugyanazon tanulókra, kiknek ledetleges terv szerint, eszközeiül kellett it szolgálni A civilizációt Oroszország és link barbár betörése ellen oltalmazó illemig védelmére kelt pesti szoftákkre a történet szégyenkövére állították (áll, de még nagyobb megvetést érdemült a magyar miniszterek, kik pár napmegváltoztatták politikájuk irányát s miket elárulták. Most a magyarok a szlávok kegyét kent még pár napig biztosítani fogják , hogy ők a szlávok valódi barátai. Csakírható, hogy a lekintett, kimerített ibil, mely gyenge vállain mind a török tisota betörését, mind pedig a nyugati emaczia összes nyomását viselte, kétféléiből az új barátok karjaiba vett ifit Tervezgetések.t, hogy az értekezlet eszméje Orosz által a keleti kérdés megoldására szóba hozatott, ennek létrejötte máris kétségessé vált. Oroszország azt kívánta, hogy az értekezletből Törökország, mint a közvetlenül érdekelt fél kizárassék, mire Anglia, és Francziaország kijelentették, hogy ez esetben az értekezletben nem vesznek részt. Az osztrák kabinet kebelében a hangulat Oroszország irányában szintén megváltozott volna, még pedig azért, mert Oroszország mint a hármas szövetség tagja, két szövetségtársa mellőzésével járt el az ultimátum s egyátalában a fegyverszünet ügyében. ja a dicső (?) szerb történelemnek A mai században egyenlő erők szoktak küzdeni, s ime a szegény Európa mégis amphitheatralis gyönyörök után vágyva, a tigriseket s a vadállatokat az emberekre eresztette. Egyébiránt nemcsak a szerb, hanem a szláv kérdés is megvédést nyer. TARCZAI OROSZORSZÁGBÓL. Sit.-Pétervár, octóber végén. Itt ülünk, mint a magos galambház mai nemeinken a látcső folytonosan Li',Mé van irányozva. Oda gyűlnek Európa leghatalmasabb meféjű legkitűnőbb álmfsrfia körébe a hir* herciegnője, államférfiak és hadve/érgy béke-ei», vagy erővel felszabadít majákat is a rabszolgák után. Kure kis része, mely sokáig imeretlen melyet az ég megáldott, sohabe re *'y ünnepélyeket és szerencsét. Liládig neve most az egész világ szádodén jár Egész Európa reá függeszti •tóét. Fogadom, hogy e lap minden olat vágyik oda, de úgy, hogy azért széf*'hagyja el Mi sem könnyebb: csak köpj* engem; én felülök az estéli vonat P siló helyére s indulok. * ^ s«hol a világon nem oly kényelmesek a közelső, sőt a második helyen is, mint az ^ vonalakon. Az ember külön kis szobáikat ott (amerikai rendszer), hol fiatt külön ölhet, s ágyat is rendelhet. A télessége, s a kocsik súlya miatt oly lobog a ember, hogy jobban alhhatik, Fotthon Mosdóasztal, ruhatár, játékaszinben rendelkezésünkre áll, úgy, hogy tisztán, pihenten érkezünk rendeshelyünkre, mintha nem is hagytuk voktobánkat. Az első és második reggeli, ncora ideje alatt a vonat egy-egy év ig áll, az asztalok gazdagon vannak mindennemű étellel és borral. A nap alatt Sebastopolba ér az f1 Erény vonalon menjünk, ha gyönyör nagyszerű vidéket akarunk látni. Odesg is lehet járni. Ez esetben gőzhajóra , mely Jaltáig szállít, Livádiától 5 létre Jaltában igen szép vendéglő áll partján, honnan gyönyörü kilátás , hol még tán nagyobb kényelmet, mást találunk, mint Svájcz és Nizza vendéglőiben. Loftus lord e vendéglőben tartott szállást. Mi menjünk Sebastopol felé, senki nem bánja meg. Az indóháznál szekér vár 4 apró tatárlóval, melyek sebesebben vágtatnak a szélnél. Ilyen lovakkal, s ily szép úton, milyet itt id. Vorontov herczeg csináltatott, midőn Krimiának jóltevője és kormányzója volt, 80 kilométert hamar áthaladunk, főleg egy ilyen országban. Mily hatalmas, szép természet vesz minket körül s mily elragadó tájakat fogunk találni ! Pau és Grenoble vidéke sem szebb Mindenfelől göcsös, hatalmas gyökerű tölgyek, tige-és szőlőfák, a déli vidékek mindennemű növényzete, a mint azt déli Svájszban látjuk. Csakhogy e Svájcz itt tágasabb, a hegyek közt szélesebb völgyek terjednek, s minden fordulatnál ij meg uj meglepetéseket tárnak fel előlünk. Pedig ez még mind semmi ahhoz mérve, ami ezután várakozik reánk Eddig mintha csak a Como táján jártunk volna. Most azonban egyszerre Nizza tájékára lépünk át. A díszlet e hirtelen változása egyike a legszebb látványoknak, mi egy sok helyet beutazott ember szemei elé tűnhetik. Magában ez megérdemli a krimiai utazást. . . Még egy kis türelmet. íme balra kanyarodó út, mely a vidék belsejébe hatol. Ne csüggedjünk, mi jobbra térünk. És most figyelem. Látják-e önök ott elől azt a sötét, méltóságos hegyet, mely mintha azt mondaná, hogy ott végződik a világ, s nem mehetünk tovább ? Azt Baijdár kapuinak nevezik. S valóban kapu az, mert ott az átmenet egy új, tündéries, magasztos, páratlan világba. Ez együtt a nizzai, genfi, és keleti öböl egyszerre. Mikor e bizonyos alagútszerű helyen átmegyünk, az átmenet oly hirteleni, az ember oly kevéssé várakozik a csodás látványra, mely egyszerre föltárul, hogy megvarázsolva állunk helyt. Szemeink kinyílnak, szívünk dobogása megszűnik, el vagyunk varázsolva. Lábainknál a mérhetetlen tenger, melyet feketének neveztek, mert gyönyörű kék ; balra a gyönyörű krimiai oldalak, melyek távolban elvesznek, s szeszélyesen körülövedzik a tengert; gyönyörű fa és növényzet díszíti, melyek közül kaczéran tekingetnek ki az urasági villák. Kénytelenek vagyunk megállani e méltóságos kép előtt, hogy hosszasan nézhessük ez enyhe, csöndes vidéket, mely oly kellemesen pihenteti a szemet e fényes pompán, mely megbámultává velünk a teremtőt a teremtésben. Itt van Livádia ... Még nemrég is a Potocky-család elhanyagolt állapotban levő birtoka volt e hely. Sándor czar megvette azt a czárné részére, kinek orvosilag volt ajánlva a krimiai levegő. Akkor meg egyszerű hajlék volt ott, elveszve a megmérhetlen parkban és gazdag szőlős között. A nagyeszű és szép ízlésű Mollighetti udvari épész valóságos remekművet készített belőle byzanczi-orosz modorban. Mi sem hasonl itt palotához, vagy kastélyhoz. Ez egy igazi home, úgy értve, amint egyedül az angolok értelmezik e szót. Belépve, mindjárt észreveszi az ember, hogy az, ki építteté és birtokolja, egyedül akar itt egyszerű és nyugodalmas családi életet folytatni. S valóban Sándor czár itt rakja le minden évben egyszer uralkodói méltósággal, az udvari szertartások szerint, a kényszerű munkálkodást, a terhet, pompát és nagyságot. Itt ismét ő maga olyannak mutatja magát, amilyen, az az: jónak, szelídnek, rokonszenvesnek, azon igyekezve, hogy vendégeit mulattassa, környezetét boldogítsa Nem is oly egésséges soha, mint Livádiában. Szóval: Livádia oly kicsinyt, mint lakás, mint a mily fontos birtok tekintetében A végtelen nagy és szép parkon kívül, ott vannak a gazdag szőlőhegyek, melyekből egyes ember nagyon bő jövedelmeket húzhatna a birtok a tenger oldalán emelkedik 10—16 épület emelkedik rajta, ide értve a melléképületeket, a virágházakat is. A főépületben a czár és czárné laknak kíséreteikkel együtt. A czár kísérete Livádiában: Adlen- Iberg gróf udvari miniszterből, Reylief tábornok tábori fősegédből, Grote helyettes főmarsallból, Voleikof és Soltykof tábornokokból, s herczeg Wiazemsky hadsegédből áll; a czárnő mellett pedig Tolstoi, Pillar és Maltzof grófnők vannak, mint udvarhölgyek. A czárnő, gyönge egészsége daczára is, meglehetős jól érzi magát Livádiában, hói egyszerű ízlésével és komoly eszével könnyen alkalmazkodik a családi élethez. Nem is gondol külföldi utazásra, mint azt közelebbről beszélték. A czár lakosztályához közel lakik az örökös nagyherczeg, hová a napokban érkeznek . A Cesarevna gyermekeivel, Apraxine grófnő, Zinovier és Sturter hadsegéd tábornokok. Livádiától három kilométerre, a parkkal összefüggésben van a vanda, Constantin nagyherczegnek nagy kiterjedésü, hasonlag igen szép birtoka. Itt laknak : Oroszország főkanczellárja Gorcsakoff herczeg, báró Jomini, Hamburger államtitkár , mindketten a külügyminisztérium tanácsosai, és báró Frédérix, kinek különös megbízatása az, hogy az államkanczellár távollétében az idegen hatalmak sürgönyeit átvegye. A herczeg, ki ez oly könnyen hordja az évek, mint az ügyek terheit, csak a parkon megy keresztül, hogy a czárhoz érkezzék. A megtisztelő fogadtatás, melyben érkezésekor részesül, nem annyira korára, mint észtehetségeire, s a teljesített szolgálatokra vonatkozik. Minden este sétál, s a nők körül kifejtett ügyességeit, udvariasságát látva, senki se gondolná, hogy egy perczcel előbb, vagy később egész Európára kiható nagy államtervekről gondolkozott, vagy gondolkozik, a költő e verset eredeti rettenetes rendeltetésétől eltérítse, s hogy a lehető legjobban alkalmazza a livadiai elragadó birtokra, melynek számára a természet minden szépségét, — az ember minden képességét fenntartotta. »F.“ — Sz. — Békitések. Acetinjei Glas Crnagorca“ egy hoszszabb szt.-pétervári levelet tesz közzé, melyben felsorolja a montenegróiak eddigi eredményeit, melyekre büszkék lehetnek; elmondja, hogy a Herczegovina „erkölcsi meghódítása” tökéletesen sikerült, és annak tényleges elfoglalása csak az idő kérdése. Végre megjegyzi, hogy Oroszhon kötelessége volt a közelebb fekvő és inkább megszorult Szerbiáért többet tenni. Az egész levél czélja a montenegróiakat kibékíteni, kik zúgolódtak, hogy »valamennyi orosz önkéntes és orosz pénz Szerbiába ment * Ne búsuljanak Crnagorcok — nem volt áldás benne. Szerb remények. A belgrádi »Isztok* a legutóbbi események súlya és befolyása alatt Oroszország mint nemtője felé fordulva, a következő sorokban szólítja fel a beavatkozásra: »Mi szerbek, senkiben nem bízunk, hanem csak Oroszországban. Reá nézve is azonban e perczben nem,, lehet más jelszó, mint most vagy soha. Ő egész becsülettel van a mi küzdelmünkben enyagírozva , ennélfogva vagy becstelenül vissza kell vonulnia, vagy becsülettel a harcztérre kivonulnia, mint a szláv világ vezérének. A románoknak és görögöknek szintén „most vagy soban kell fellépniök. Ma olcsón lehet ahoz jutni, ami különben századokig lehet eltemetve. Bár vérben fetrengve, szüntelenül rájuk várakozunk a kitűzött ponton. Ellenségeink pedig ne gondolják, hogy Szerbia oly könnyen tönkre mehet. Nagy a szerb a szerencsétlenségben. A hadsereg, nem a nemzet van a határon. S ime most az öregek , a gyermekek mennek a csatatérre, hogy a haza szent küszöbét megtisztítsák a pogánytól. Ez ország vértől van áztatva, az egész egy nagy lap Orosz bujtogatás. A „British Review“ Örményországból olyasvalamit jelent, ami igen szépen jellemzi az oroszokat. Az érintett angol szemle jelzi, hogy orosz ügynökök járnak a mohamedán kurd törzsek közt és bujtogatják, hogy törjenek keresztény szomszédaikra. Ez után akarja azután az orosz azon mészárlásokat előidézni, melyekre hivatkozhatik, ha a kurdistáni oldalon akar betörni. Valami a savanyú szőlőről. A román trónbeszéd tartalma általában meglepett mindenkit — várjon tartalma ily roppant békés lett volna , akkor is, ha a törökök aznap nem állottak volna Krusevácz elött, azt nem kutatjuk. De nem érdek nélküli, mily ügyesen értik az oláhok azt, amit a német úgy mond: »Aus der Notheine Tugend machen.* A román lapok utolsó számai azon themát variálják: Ki akadályozhatta volna a dalmát-horvát-magyarhoni szerb és román népet most a mozgalomban tettleg részt venni, miáltal az elszigetelt magyarok igen keserves helyzetbe jutottak volna. Hogy mindez nem történt, az csupán Románia correct magatartásának köszönhető,már ennek a logikáját szegény magyar fejünkkel nem bírjuk felfogni), mindezért a magyarok nagy bálával tartoznak Romániának, és ez reméli, hogy a magyarok ez a területükön élő románokkal ezentúl testvériesebben fognak bánni, hisz e két nemzet van arra utalva a szláv ár ellen karöltve állam. Ez utóbbi ugyan igaz, csak hogy a román államférfiak nem mindig emlékeznek erre ! Alig egy pár éve annak, hogy Bratiano úr egy sokat irodalmároskodó orosz államférfiúhoz szólni szóra ezeket mondá: »Hisz mi oláhok voltakép csak románul beszélő szlávok vagyunk. Az akkor volt, mikor ő nálunk Erdélyben és Bukovinában is izgatott. Kötve hiszünk tehát neki ma is, míg őszinteségének bizonyítékait nem látjuk. Montenegróból jelentik, hogy a létrejött fegyverszünet következtében a demarkationális vonal megállapítása végett Cettinjéből a biztosok már elutaztak. Francziaországot Ceccaldi, Olaszországot Durazza képviseli, a többi biztosok neve még ismeretlen. A megszállott helyek továbbra is megszállva tartatnának, és a fegyverszünet tartama alatt időközönként a helyőrség nagyságához és a lakosság számához képest láttatnának el élelmiszerekkel. Orosz lapszemle, Budapest, nov. 5. A »Sz. P».terk. Viedom* politikai szemléjében visszatér a budapesti egyetemi ifjúság fáklyás meneti tervelésére s mondja. A fáklyás menetnek a rendőrség által történt betiltása az orosz konzul elleni tüntetést idézte elő. De a rendőrség eloszlatta a tömeget s megakadályozott minden közlekedést az utczákon, amelyekben az orosz és török konsulok laknak. A tanulók részéről kísérlet létetett az orosz consul lakása ablakainak bevetésére, de a segítségül hívott katonaság szétűzte a rendetlenség okozóit. A magyar tanulók, amint látszik a török softák szerepét akarják játszani, Tissa miniszterelnök pedig valami selkül-izlamként nyilvánul. Az »Odesskij Viessnik“ a szerb vereségek következtében lecsüggött fővel ir: Befejeztetett! A szerbek megtettek mindent a mit tehettek, s magának a turcophile Standardénak beismerése szerint vitézül verekedtek ; az ellenség előli szökések nem fordultak elő, — daczára a törökök rémítő rohamának — a harcz néma és kétségbeesett volt, de mind hiába ! Ha Szerbiát meg nem szabadítják, Bolgárország sorsa éri s a szláv ügyre gyalázat vár. A szlávok kénytelenek lesznek megadni magukat azon culturál anyaggá átváltozni, a minőről az osztrák németek, törökök és magyarok oly régen ábrándoznak. A szlávok irányában ellenséges világ büszkén emeli fejét. A magyarokat turcophil elragadtatás szállta meg, értelmiségük világa következő tartalmú üdvözletet küld Konstantinápolyba : A pesti egyetemi ifjúság az egész magyar nemzet nevében a testvéri nép rokonszenvét fejezi ki, szerencsét kíván a török fegyvernek s a gondviseléstől hosszú életet kér a török kormány ésAbdul-Himid ő felsége részére.“ Ily súlyos pillanatot még nem élt a szlávság; el van ez veszve ha hamarjában nem jön az üdvözítő, a megmentő ! Bizonyos Plesanon szamariai kereskedő negyven doni kozák önkénytes teljes felszerelésére s Szerbiába elküldésére 10,000 rubelt adományozott. A Kimra községbeli lakosok a tveri kormány kerületben, kik többnyire timárok, a szerb hadsereg számára, mint a ,St. Peterb. Viedom.* értesít, 401 bőr czipőt ajándékoztak. A szentpétervári nemesség az ibari hadseregnél levő Michalov orosz altiszt önkénytes megjutalmazására, kiek szerint egy csatában sajátkezűleg 12 törököt ölt meg, saját körében aláírást nyitott. Charkov városában egy ottani egyetemi tanár, Paterinja nyilvános felolvasást tartott, Danilevski, .Oroszország és Európa* czímű művéből bizonyítva, hogy Oroszország politikai viszonya a nyugat- európai nemzetekhez nem lehet más, mint panslavisticus irányú, hogy a szlavophil érzület és a panslavismus mindenekelőtt tiltakozást jelentenek az oroszokra ráerőszakolt nyugateurópai cultura ellen. A livadiai élet egyike a legrendesebbek, és csendesebbeknek: valódi kastély élet. Reggel ki-ki dolgai után lát. Egy órakor mindenki a czár asztalához megy reggelire. Reggeli után ki ki azt teszi, amit akar. Dolgoznak, látogatást, vagy kéjkirándulást tesznek, vadásznak, vagy lovagolnak. Minden vendéget bőven ellátnak inassal lovakkal, nyereggel, kocsival. Hat órakor ismét a czárhoz gyűlnek ebédre. A legnagyobb egyszerűség uralkodik. Kilencz órakor van a családias cercle, melyben az udvarhoz tartozók vesznek részt. Igazi családias estélyek ezek; hol játszanak, hol felolvasásokat tartanak. Vasárnap és ünnepnapokon zene szól a reggeli alatt. Amint látjuk, Sándor cár felírathatná Livadia kapuira csekély változattal Dantenak e versét: »Lasciate ogni grandezza, o ehe intratei* Avagy: »Abbiate ogni speranza, o voi intratei* voi ehe Deficitünk és helyzetünk. A pénzügyi bizottság befejezte munkájának fő részét, a budget részletes megvitatását : előtte áll, működése folytán a mérleg, 233 millió kiadással szemben, csak 216 millió bevételt tud állítani, tehát a deficit 17 millió. Maga a bizottság növelte azt 1.900.000 forinttal, azáltal, hogy a budget realitása érdekében törölt a bevételekből vagy 7 százezer forintot, emelte, hogy a tényleges viszonyoknak megfelelő legyen (tehát nem új kiadásokkal) a kiadásokat, valami egy millió háromszázezer forinttal és csak 108 ezer forintot tudott azokból törülni. Nagy különbséget okoz itt főleg az agió kérdése, mert az által, hogy az aranyagió 1800 -ról 200-ra létetett, egy fél- Konstantinápoly és az orosz. Az oroszok azt állítják, hogy épen nem vágynak Konstantinápoly birtokára, azt hinné az ember, hogy erre a madárfogó, enyves vesszőre legtölbb gimplik szállhatnak csak. Ezelőtt őszintébbek voltak az emberek Oroszországban. II Katalin és I. Sándor vágyaikat sokkal nyíltabban fejezték ki. Kimondották, hogy Konstantinápoly birtokára törekszenek. A Bosporus és a Suuda czár háza kulcsának tekintetik, ami természetesen nem valami kedves kilátást nyújt Skandináviára nézve, is Midőn 1828 ban Európában a jelenlegihez hasonló törökellenes hangulat kapott lábra, és Oroszország megüzente a háborút Törökországnak, egyenesen Konstantinápolyba akart jutni és nem rajta múlt, hogy már akkor nem ejtette hatalmába az arany szarvat, a világ legszebb kikötőjét. Két évi hadjárat után az oroszoknak csak Adrinapolisig sikerült jutniok, mégpedig oly kimerült állapotban, hogy Müffiing porosz tábornok fáradozásai inkább az orosz hadsereget, mint Konstantinápolyt mentették meg. Most Oroszország ismét be akar nyomulni Törökországba; nem azért, mintha Törökország megbántotta volna, vagy más valami oka lenne a háborúra, hanem a szultán keresztény alattvalói érdekében hatol be Bulgáriába. A bulgárok, kiket meg akar védeni, nemcsak Bulgáriában laknak, hanem meszszebb délfelé a török főváros közelében s igy Oroszország száz éves óhajai teljesüléséhez igen közel jutna. A művelt oroszok mindenféle okot hoznak fel annak bebizonyítására, hogy Oroszország nem veheti hasznát Konstantinápolynak. Oroszország nagyon messze terjeszkednék délfelé, Pétervár megszűnnék a birodalom székhelye lenni stb. Mintha a hódítókat valaha hátráltatták volna céljaik el. A két változat valóban elég arra, hogy érésében az ilyokoki I. Napóleon ura-