Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-01-13 / 10. szám

XI- évfolyam. tu­aih­azam. kolozsvárit, 1877. szombat, január 13. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................^ Félévre................................................. ■ » Egy negyedre........................................­­ “ » Egy hónapra.......................................* » OUT a SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DÍJAK: Ötször hasábozott garmondaor­­ra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirffizérbe soronként ! Irt. KOLOZSVÁR, JANUÁR 12. A HÁBORÚ. A helyzet. A török fővárosban jan. 8-ka óta né­mileg változott a helyzet, s ha hihetünk a hivatalos közleményeknek, az utolsó pilla­natban ismét szaporodott egy kevéssel e ki­egyezés reménye. Minden jel arra mutat, hogy a hatalmak engedményeikben egész odáig készek elmenni, a­hol programmjuk semmiben sem különbözik többé az András­­sy-féle reformjegyzéktől. A conferencia sok kellemetlen csalódástól megkímélte volna ma­gát, ha kezdettől fogva az Andrássy-féle ja­vaslatok alapján marad A porta egyszer már magáévá tette e jegyzéket, s ha az ér­tekezlet e javaslatok terén áll, akkor ne a török alkotmány kihirdetése által alkotott kézségek fel sem merültek volna. Ma ez alkotmány az Andrássy féle re­formok valósításának is akadályát képezi, nem ugyan tartalma miatt, hanem azon elv folytán, hogy a szultán összes­­birodalmának alkotmányt adván, nem engedélyezhet külön állást egyes tartományoknak Azért a hiva­talos táviratok rózsaszínű tudósításai cum grano salis veendők Egészben a helyzet ma csak annyiban mondható kedvezőbbnek, hogy a tegnapelőtti konferenczián még nem következett be a kilátásban álló szakítás. Az ülés minden várakozás ellenére nem ked­vezőtlenül folyt le. Corti gróf az olasz képviselő hossza­san szólt a hatalmak javaslatai érdekében s előadta, hogy a nemzetközi ellenőrző bi­zottság eszméje az Andrássy-féle reformja­vaslatokban is benn van s azt a porta egy­szer már elfogadta. Salisbury ar utalt reá, hogy a mostani javaslatok nem mennek túl az eredeti angol értekezleti programm ha­tárai. Erre aztán eszmecsere fejlődött ki, melyben a török meghatalmazottak is részt vettek, s a­melynek folyamában több pontot elvileg elintéztek. Mindazonáltal a conferen­cia sikere még egyáltalán nincs biztosítva s ha a hét végén berekesztetik, eldöntő ered­ményt alig lesz képes felmutatni. Mint Belgrádból jelentik, ott megunták a barcziai kalandok folytatását. Az orosz hadosztály feloszlatása után a hadsereg leg­nagyobb részét szabadságolták, a nép békét akar s ugy látszik Oroszország sem reflectál tovább Szerbia közreműködésére. Milán fe­jedelem a skupstina állandó bizottságán­ak határozata folytán hívta össze a skupstinát, melynek főleg pénzügyi kérdésekkel kellene foglalkoznia. TARCZA. V REGÉNY KÉT KÖTETBEN. ÍrTA. GYARMATHY­­ZsiGÁNÉ. Első kötet. (Folytatás.) Erzsike édes­anyjához hajolt, csókot nyomott arczára, mi­közben fülébe súgta . — Nos hát csak engem tesz ő szót­­lanná ? Erre Fenyvesiné összeszedte magát, s bár nem jött most az oly könnyen neki, mint máskor, élénk társalgást kezdett. De Alfréd nem volt abba vonható, futó rövid felelete­ket adott, aztán hallgatott tovább. — Gyula nem is figyelt az egészre, észre sem vette, hogy testvére hallgat, s míg Erzsike egyet­­mást rakosgatott, ő vidám élénkséggel tár­salgott anyósával, annak pedig csak szavai voltak Gyulához, de minden figyelme és gon­dolata ott volt annál a hallgatag alaknál. ■ Hamar tisztába volt vele, hogy az az ifjú so­ha és semmi körülmények közt nem fogja tűrni, hogy ne ő legyen az első személy min­denütt, a­ki körül forog az egész, hogy az a feltűnően érdekes külső egy önző va­lót fed. OJ De azt is átlátta az anya, hogy az az ifjú eszes és nagy tehetséggel megáldott lény, el tudja az nagyon átdatlan csillogó palásttal borítani ridegséget, tud a­, a legszellemesebb szeretetre méltóbb lenni — ha ezt érdemes­nek találja — és akkor szép érdekes alak­jával, különös kifejezés, nagy szemeivel és könnyed, elegáns modorával még igen ve­szélyes lehet. Veszélyes? De kire? . . . hisz­­, leányára csak nem? Nem, nem! Félre e gondolattal, ez még akkor sem lehetne, ha nem szeretné úgy férjét, az akkor is a leg­nagyobb csábok mellett is erényes maradna, hisz az a leány az övé, a­ki forrón szerető szivével, a fényes salonok csábosan sikamlós terén oly bátran felemelt fővel tudott előre hatolni és nem volt soha egy tekintete sem, a­miért el kellene pirulnia. Ez mind igaz, hisz ő nem is bizalmatlan és leánya tiszta lényét nem is fogja beárnyalni soha a félté­kenység tehével. Csak még­is egy kimagya­rázhatlan belső ösztön azt a vágyat kelti benne, hogy: vajha ez a sugár, hajlékony termetű ifjú érdekes arczával, eszével és nagy szekántságával, meszsze lenne az ő leá­nyától. Úgy tetszett neki, hogy az a könnyed sugár alak, a mint oda dőlve a repkényes oszlopra felfogja a napsugarakat, a­mik né­­hány percz előtt körül repesték leánya alak­ját, úgy fogja fel egész életén át a leányá­ra eső boldogság sugarait. De aztán a nap folytában elűzte sötét sejtelmeit, minden­re fényes és derült lett ismét: Alfréd Camil grófnál ebédelt. Leányát pedig oly vígnak és gyermekesnek még soha sem látta. Boldogságtól sugárzó arczczal hordoz­ta körül az egész lak- és diszkertben. Ta­nácsát kérte mindenben, és tervezgetett, ne­vetett, enyelgett, szóval olyan boldog volt, mint lehet egy ifjú nő, szerető és szeretett férj oldalán. Az anya látva leánya boldogságát szi­ve hálatelve emelkedett a m­indenség örök urához és túláradottan köszönte meg, hogy a természet leányától nem tagadta meg azt, a­mit neki soha sem volt szabad érezni — a­mi nélkül a földi­ élet olyan rideg, sötét , a szerelmet. És a túláradt anyai szív fényes bol­dogságán egy parányi homály mégis ott ma­radt, gyenge árnyat vetni az örvendő szívre. És az árny olykor nagyon szétterjedt, s mind­annyiszor egy alak bontakozott ki belőle, egy különösen érdekes férfi alak, a férj­­ testvére. Az anya távoztának előestéjén, a fo­lyam partján sétálgatott leányával, egyszer meg­állt átölelte leányát és szokatlanul lágy han­gon szólt: — Kedves leányom, ígérj meg nekem valamit! — Mit édes­anyám ? Előre is ígérem! — Ne ígérd meg előre, csak tartsd meg utólagosan. — Hisz ez épen annyi, édesanyám !neve­tett Erzsiké. — Az igaz hogy annyi... Ígérd meg hát előre. Tehát leányom azt kérem én tő­led, igyekezzél megszokni sógorodat úgy, hogy azért ne szenvedj... — Ha ez tőlem függne édes anyám! — Tőled függ leányom, mert akarni s mindég tőlünk s azt elérni mindég akara­tunktól függ. Ne engedd úgy át magad a pillanat hatásának, ne essél ki szokott vidám- s Ságodból, ha ő elidig hal­lgatagságával reád függeszti tekintetét, vedd úgy mintha ott sem lenne, vagy vedd úgy mint egy mozdu­latlan festményt, ha kisér mindég reánk szeg­­zett szemmel. — De édes­anyám­, egy kép nem tekint rám annyi gúnynyal! — Hisz épen az a mire kérlek . . . mert ha sógorod jelenlétében nem lenne va­lami lehangoló rend nézve, akkor nem is len­ne szükség önerődre, akkor e társalgásnak köztünk helye sem lenne, épen azt kérem, hogy szokd meg ilyennek, a milyen és ne hagyd kedélyedet elborulni, mikor vele vagy. Lád­­ leányom a napnak foltjai, a derült ég­nek felhő foszlányai, minden fénynek árnya és a legnagyobb boldogságnak is némi fáj­dalma van; ez már a természet rendje . . . s mily hálás lehet az a szív, melyben nem­csak egyedül a fájdalom honos, sőt a bol­dogság oly nagy, hogy alig marad hely egy kis fájdalomra. Ez oly ritka kegy leányom, miben csak kevesen részesülnek, s­­te e kegy­­,ível el vagy árasztva; most mar kérdem nem kötelességed e a nagy boldogsággal le­győzni egy kis kellemetlenséget? Vagy ha arra igen­ gyönge vagy, kötelességed azzal a­­ tudattal győzedelmeskedni magadon, hogy a te aprólékos sérelmeid mily kicsinyek, annyiak nagy bánatához ! — Igaz édes anyám! És az én szivem telve is van hálával, hisz én olyan boldog voltam azon a szép, kedves Fenyvesen és bol­dog vagyok most is jó férjem­ oldala mellett. Aztán szó nélkül lépdeltek tovább mig a folyam sima tükre visszarezegtette a kis csillagokat és az est kiteregette sötét fátyo­lét, melyen a távoli bércormok felgyűlt pász­tor tüzei átcsillámlottak — — — — Az anya távozta után leánya igyekzett ígéretének eleget tenni, s előbb hitte is, hogy lesz ereje hozzá, de csakhamar fájdalmasan tapasztalta, hogy a finom ember gúnyossága az a szikla, melyen az ő akarata porrá törve omlik össze. Midőn a legszívesebben közelgett felé, az akkor volt leghidegebb; midőn a legvidá­mabb csevegéssel akarta elárasztani, az ak­kor volt a leggúnyosabb; s midőn nyomasztó jelenléte után úgy vágyott férjével egypár órácskát csak magukra tölteni, az akkor vet­te reá, hogy együtt távozzanak valamerre. Ilyenkor a fiatal asszony csak ott volt, hol eddig: nem volt ereje kibontakozni a kelle­metlenségből ; nem volt ereje szembe állni a tinóri férfival és megmondani neki, a­mi mindég szivét nyomta, megmondani: te az én fényes boldogságom sötét árnya vagy 1 . 0­. Hogy is mondhatná ő ezt meg ! Hisz csak nem kívánhatja, hogy az érette odahagy­ja otthonát ? Hogy ne látogassa egyetlen testvérét?... Aztán mit is vethetne sze­mére ? Talán azt, hogy piros ajka miért mo­solyog olyan különösen ? hogy tekintete mi­ért fejez ki annyi gúnyt? vagy azt az olykor elröppenő megjegyzéseket, a­mik úgy sérte­nek akkor és azután is úgy berágják magu­kat a szívbe ? De hisz mindezekhez az a hang az­­ a tekintet kell, ha ő akarná azokat ismételni, nevetésre méltó csekélységek lennének még önmaga előtt is, azokat csak látni és érezni lehet . . . vagy előálljon és férjének mondja meg: én nem tudom szeretni a te testvére­det ! Ah! nem, így nem szomoríthatja meg azt a szerető jó férjét, még akkor sem tud­ná tenni, ha arra méltó oka lenne, hisz édes­anyja oly szent fogalmakat keltett szívében a testvéri érzelmekről, melyet nem szabad megsérteni semmiért, még a szerelemért sem! ... Oh nincsen itt semmi más út, csak az önuralom — ezen fog haladni. VI. A fiatal asszony fogadásához hiven ha­ladt azon az úton ... és haladt a finom em­ber is megkezdett hidegsége utján, sőt abba annyira beleélte magát, hogy nem is tartot­ta érdemesnek egy fél lépést sem tenni más felé. Az első napokban úgy érezte, mintha őt testvére házasságával valami sérelem ér­te volna, mintha megszokott kedvtelései, szo­kásai, ez­által szenvednének, ezt igyekezett is kimutatni. Aztán az azt követő napokon kellemetlenül hatott érzelmeire az új háza­sok enyelgése, de azért nem távozott tőlök, hanem igyekezett jobban kifejezni unottságát, s minthogy kedélyét nem hatotta át a szív melegsége, rendre úgy megsavanyodott az, mint az igen hideg vízzel locsolt virág­talaj. Kiragadni magát egyhangú unalmából, fel­frissíteni kedélyét, nem volt semmi akarata. Az igaz, ezt többé anyagi viszonyainál fogva nem tehette úgy mint hajdan, és másként nem akarta tenni, s minthogy ez az út ön ­hibájáért volt előtte elzárva, azért kellett másoknak lakolni érte,­­ mert ezért volt a legnagyobb meghasonlás kedélyében. A nyár már elhullatta virágát és a nap vöröses fénytelenségével bujkált a ku­­­szált sebesen iramló őszi felhők között. A fiatal asszony ivó asztala előtt ü­t és egy-egy kibukkanó halvány sugárba el­­merült, m­ig azt el nem fedte a felhő árny, akkor ismét olvasni kezdte a bevégzett leve­let mely előtte feküdt. Sokszor átolvasta már, pedig nagyon jól tudta, mi van benne írva, hisz ő maga irta, dobogó szívvel, láza­san siető kézzel — édes­­anyjának irta. De vájjon az édes­anya ki tudja e venni a nő­ Az orosz fővárosból nagyérdekű hírt jelentenek Reutern pénzügyminiszter hírszerint visszalépett. Le­mondásának okáról kétféle versió kering. Az egyik szerint vámpolitikája miatt német be­folyás buktatta meg, a másik hír ellenben azt mondja, hogy Reutern úr a leghatáro­zottabban ellenezte a további hadikészülődé­seket, melyek óriási pénzösszegeket nyeltek el. Ezért elvesztette a czár kegyét s le kellett mondania. Konstantinápolyból érdekes részleteket közöl az­­Obser­ver." így pl. e lap levelezője szerint Salis­bury azt jegyzé meg Edhem pasa előtt, hogy a törököket vissza fogják űzni Ázsiába, ha nem fogadják el Európa javaslatait. Edhem erre így felelt:, Anachronismus nekünk Ázsi­áról beszélni. Mi már négy évszázad óta eu­rópai hatalom vagyunk. Európai nép lettünk és ilyenül fognak élni vagy halni." A vitát a conferencia tagjainak nejei is folytatják Midhat pasa neje a napokban Salisbury és Ignatieff Lejeit ebédre hívta meg; itt az orosz nagykövet neje hangsú­lyozta, hogy a porta fogadja el a conferencia programmját. Midhat neje erre azt felelte, hogy ez nem függ a szultántól, vagy a mi­niszterektől, hanem a nemzet akaratától. A .Times" a magyar befolyásról. A .Times" ma érkezett számának ve­­zérczikke azon kérdéssel foglalkozik, hogy mi okozza Oroszország békésebb fellépését. A city-lap szerint azon híreknek, melyek az orosz hadsereg készületlenségéről terjesztet­nek, nem lehet nagy jelentőséget tulajdoní­tani, még ha egytől egyik valók volnának is. A baj az, hogy Oroszország nem sok hasznot remélhet, ha a portát legyőzné is. .Mikor minden megtörtént — írja a city-lap — a többi hatalmak azt követelnék, hogy a török terület függetlenné tétessék az orosz ellenőrzéstől , és a szt.-pétervári kabinet e tekintetben legnagyobb tevékenységet tapasz­talna Ausztria Magyarország részéről, mely­nek oly nagy része volt a zavargások elői­dézésében. Ausztria, ha direct ellentállást nem fejtene­ is ki az orosz előnyomulás el­len, de más tartományok occupatiójával igye­keznék magát compensálni. A két szomszéd birodalom kölcsönös féltékenysége sakkban tartja udvaraik közös ambitióját. A helyzet teljesen megváltozott és már alig emléke­zünk rá, hogy a herczegovinai felkelést osz­trák rokonszenvek biztatták, és sok panaszt hallottunk, a­miért Ausztria megszegte a semlegességet. A parl­ament múlt üléssza­kának elején Derby azzal vádolta Ausztriát, hogy elhanyagolja a semlegesség kötelessé­gét ; a törökök panaszkodtak Bécsben, mert Dalmátországban Rodich szláv tábornok kor­mányzott és a hivatalnokok szemet hunytak, mikor segédcsapatokat és fegyvereket vit­tek át a határom De végre valahára feléb­redt a magyarok féltékenysége és ezen új befolyás annyira módosította a birodalom po­litikáját, hogy a hármas szövetség daczára az orosz udvar kénytelen Ausztria jó haj­lamait több, mint kéteseknek tekinteni." A török hadsereg számára 400,000 méter posztó szüksé­ges még és Törökország e készlet felét brün­­ni gyárakban fedezi. Hussein pasa, Jazz­-­ Mehemet őrnagy Brünnben jártak és 200,000 méter szürke és kék posztot rendeltek meg Reichenbergben és Belitzben is fognak ily megrendeléseket tenni. Manteuffel tábornagyról közelebb azon hírt közölte a .Köln. Ztg", hogy megkínálták az orosz hadsereg fővezényletével. Az augsburgi .Alig. Ztg." egy félhivatalos levelezője most azt írja, hogy a dologban csakugyan volt valami, de a tervnek inkább diplomatiai jellege volt, bár Manteuffel, mint stratéga is az orosz hadseregnek igen jó acquisitió lett volna, de Szt-Pétervárott úgy vélekedtek, hogy az orosz sereg élére egy német hadvezért állí­tanak, ki a bécsi udvarnál grata persona, akkor monarchiánk és Angolország is érté­kes garantiát fognak ebben látta arra nézve, hogy az orosz politika keleten nem fog túl­­menni azon a határon, melyet a többi ha­talmak érdeke eléje szab. De Vilmos csá­szár megtiltotta Manteuffelnek az ajánlat el­fogadását és elrendelte, hogy porosz tisztek csak úgy léphetnek orosz szolgálatba, ha el­hagyják a porosz állami (nem csupán kato­nai) köteléket. kiadott, a kaukauzusi orosz sereget súlyosan érinti. A Kaukázus terméketlen s most az orosz hadügyi kormány Dél-Oroszországból kénytelen az ottani sereget élelmezni. En­nek folytán a gabon ára roppantul felszö­kött. A nagyherczeg-kormányzó megengedte, hogy önkénytes légiók alakíttassanak ; tizen­négy nap alatt egy ezred meg is alakult már. Ez az ossetini és ingusi hegyi törzsekből szerveztetett; összesen nyolcz ily­zred egy­­enkint 1200 emberből alakíttatik. A mohamedán hegyi lakosok közt nagy izgatás foly. A kormány értesült róla, hogy négy külföldi egyén érkezett oda, kik nagy népszerüségnek örvendenek a mohamedánok közt s a titkos bizottságok egész hálóját szervezték. Az agitatió e négy feje Kasi­ Ma­­hom, a meghalt Samyl egyik fia, Mussa Kar­­duchow Gabardin fejedelem, Sadulla Cze­csensz főnök és Márkus Ali ezredes egykor Samyl lovas csapatainak vezetője. Ez izgatók legközelebb érkeztek az országba, s jelenté­­seny pénzösszeget hoztak magukkal. A ren­dőrség eddig hasztalanul törekszik nyomuk­bany, mert azon három században, melyek eddig szerveztettek, csak 5 görög, 2 bulgár 1 zsidó van. A többi mind mohamedán, leg­inkább bégek és más közhivatalnokok­ fiai, kik a hadi szolgálattól különben felmentvék. A többi fegyverképes mohamedán már mind be van sorozva a hadseregbe, vagy mint re- servisták legközelebb hivatnak be. Az adrianopolisi nemzetőrség ennélfog­va nem igen fog sokat érni, hacsak a görö­gök az alkotmány kihirdetése következtében nem fognak a török zászlók alá állani. A bulgárokra, kik különben az itteni Sandsa­­katban igen csekély számmal vannak, a tö­rök kormány nem számíthat. Az ottani hatóságok Konstantinápolyból az úgynevezett kényszer hadi adóra vonat­kozó behajtási bárczákat már megkapták; e bárczák 10 millió értéket képviselnek. E bárczák minden 15 évet meghaladott lakosnak­­kiosztatnak és az alól nem vonhatja ki ma­gát senki. A behajtást a kerületi elöljárók és a papság eszközli, kik városrészekként egy bizonyos mennyiségű bárczát kapnak .

Next