Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-09-16 / 211. szám
na, uant fájdáss látható utóbbi harcz óta jelentékenyen meg van erősítve. Egész sor újabb redooteok, segymással, fedett járatok által összekötött sánczolások koronázzák a környező magaslatokat, melyek kölcsönösen uralkodnak egymás fölött; egyes részek megostromlása tehát korántsem jelent még végleges sikert. Nikápolyból is jelentik 10-ikéről, hogy az oroszok támadásai azon napig sikertelenek voltak, azonban az oroszok aránytalanul sok veszteséget szenvedtek. Az orosz kémszelek után kitűnt, hogy az első védelmi front mögött még egy második, jelentékenyen erősebb vonal is épült. Az orosz fővárosból a félhivatalos „Wiener Abendpost“ sept. 9-től levelet közöl, melyben következő figyelmet érdemlő dolgok vannak elbeszélve: „Hihetetlen feszültséggel várja közönségünk a harctéri híreket. Mindinkább kitűnik, hogy igazi értékénél kevesebbre becsülték az ellenséget. Olyan emberek, kik azt képzelték, hogy ismerik a török viszonyokat, önmagukat és hadaink vezéreit megcsalták. Jobban fölfegyverezve, mint a mi csapataink, a törökök kitűnően verekednek és számosabbak is, úgy, hogy erős tartalékok elküldése vált szükségessé. A nikápolyi roham után sok katonánk visszaadta a kerukafegyvert s a törökök könnyebb, meszszebb hordó fegyvereivel látta el magát. A mi csapataink mozgalmát leginkább feltartóztatta, az az élelmezés nehézsége volt. Semmiről nem volt a kellő óvatossággal gondoskodva, raktárak építésére senki sem gondolt, úgy hogy a szabad ég alatt felhalmozott készletek az esőben és szélben tönkre mentek. Az odesszai polgármester egyenesen Miklós nagyherczegnek azt táviratozta, hogy a markotányosok által szemérmetlenül kizsákmányolt lisztek számára rendelt küldeményeket az odessai vasút csak dupla vitelbér mellett szállítja, hogy a románok nemcsak követik a példát, hanem a szállítást még különben is megnehezítik, hogy a bolgárok szemtelensége Csernavodában annyira megy, hogy a közönséges katonadohányra oly nagy vámot vetnek, hogy lehetetlen azt eladni stb. Itten e hazafiatlan eljárás roppant megbotránkozást keltett. Az is constatálva van, hogy a bolgárok, kiknek felszabadításáért annyi áldozatot hozunk, az orosz katonák iránt nem mindig tanúsítanak előzékenységet, hanem élelmiszereiket colossalis árakon adják el. Itt már most belátják, hogy a háború után a komoly reformok egész tömege lesz szükséges. Különösen a vezérkart, a gyalogság fegyverzetét, az élelmezési és szekerészet ügyet stb. kell újjászervezni. A fekete tengeri hajóraj sem volt a háborúra kész. A nagy pénzösszegekbe kerülő popovkák, melyeket Popov altengernagy talált föl, nem állják ki a tengert s legföljebb partvédelemre használhatók.“ tagsága miattt hallgat”? Ellen a napisajtó a legerélyesebben kikelt, úgy, hogy a hivatalos lap tegnap végre kénytelen volt kijelenteni, hogy legközelebb bulletineket fog közölni a hadsereg állapotáról. Hogy a titkolódzás már eddig is mily keserű gyümölcsöket termett, bizonyítja a kormány proclamátiója, mely közhírré teszi, hogy erélyesen üldözni fogják mind,azokat, kik akár Romániában, akár a külföldön az orosz és román hadsereg biztonságát veszélyeztető hamis híreket terjesztenek. „Az álhírek részakaró terjesztőit kivétel nélkül, legyenek azok románok, vagy külföldiek, haditörvényszék elé állítják, s a haditörvényszék egész szigorával ítél fölöttük . Szegény románok nem is gondolnak arra, hogy részakaratu híreket terjeszszenek; az az egy bajuk, hogy borzasztóan aggódnak fiaik, férjeik, testvéreik sorsán, kik a bolgár csatatéren harcolnak s kikről hír nem érkezik. Az itteni hangulat nyomottságát különben nem szükséges bővebben jellemezni. Nyolcz nap óta folytonosan kongnak a harangok Bukarest 114 tornyában s késő este szólitgatják a hívőket a templomba, hogy a pogányok ellen idegen földön küzdő román harczosok lelki üdvéért imádkozzanak. A metropolita ma reggel pásztorlevelet bocsátott közre, mely szerdára nagyszerű isteni tiszteletet rendel. „Kérjük az irgalmas istent — úgymond — hogy védje és óvja hőn szeretett Károly fejedelmünket, ki a határokon túl a hazáért harczol.* A jövő szerdára egyszersmind általános szigorú böjtöt rendel. Ami a momentán politikai helyzetet illeti, arról ezúttal nem sokat mondhatunk. Egy magas állású román államférfiú a napokban így jellemezte a helyzetet egyik barátja előtt: „Tisztelt barátom, ha van ideje és kedve, utazzék Plevnába; ott van jelenleg a politikai helyzet, itt Bukarestben nem lehet szó helyzetről.“ És ez igaz is, mert a kabinetben történt apró változások, ahogy Bratianu most már a hadügyminiszterséget is átvette, Aurelian ur közmunka-miniszter lett s Kimpinteanu igazságügyminiszter megbizatott a pénzügyek ideiglenes vezetésével — politikai jelentőséggel nem bírnak. Sándor czár holnaputánni névünnepére már több nap óta nagyszerű előkészületeket tesznek. A szőlőskertek és mezők elme férfiak, nők és gyermekek elrothadt tehermeivel; elbeszélése szerint az orosz parancsnokok, midőn a városokat elfoglalták, kényszeritették a török parasztságot fegyverei kiadására, ígérvén nekiek, hogy oltalmat nyernek ; de Szulejmán pasa közeledtére az oroszok visszavonultak s a törököktől elvett és más fegyvereket is a bolgár parasztságnak adták át kik rögtön török szomszédjaik ellen fordultak s kegyetlenül legyilkolták őket, az asszonyokat előbb a legborzasztóbb módon bántalmazván Midőn Szulejmán pasa megérkezett fölakasztatott minden bolgár férfit, a kit elfoghatott, sokan természetesen a hegyekbe menekülvén. A cserkeszek és bazibozukok a magok módja szerint gyakorolják a megtorlást. Fawcett még további jelentést igér, s így végzi: „Ha csak szemtanúja nem volt az ember, lehetetlen elképzelni azt a végső ínséget és nyomort, amelybe ez egyszerű és szorgalmas parasztságot juttatták.* Bukarest, sept. 9. Az ország rémítő bizonytalanságban van a bolgár csatatéren működő román hadsereg sorsa fölött a kormány hallga tuszka atrocitások. Mr. Layard, konstantinápolyi angol nagykövet, újabb sürgönyt küldött kormányának a keresztyén atrocitások áldozatainak állapotáról, miről Fawcettnek egy hosszú levele tesz jelentést, ki Burdett-Coutis báróné nemes pénzsegélye folytán Rodostóban és Drinápolyban ellátta a szükséges élelemmel a szerencsétlen menekülteket. Fawcett a többi közt ezt írja : Konstantinápolyim viszszatértemben találkoztam Murvai úrral, a „Scotsman“ levelezőjével, az egyetlen európaival, ki bejárta Eszky-Zára észak-nyugati táját az oroszok balkáni átkelése óta. Ezen helyek, t. i. Kalofev, Karlova és Szopot, közel vannak azon szoroshoz, ahol az oroszok először jöttek át Bulgáriába. Murray azt állítja, hogy e városok teljesen el vannak pusztítva, s hogy az utczák nárotatott K. Papp Miklósénujtójlin KdMrárttz HIRHARANG. Kolozsvár, szeptember 15. — Orsováról a felől értesítik a „P. N.M, hogy Babirov György orosz táborkari ezredes e hó 8-án az orosz főhadiszállásról Orsován át utazott Belgrádra. Levelezőnek alkalma volt az ezredessel beszélni, ki nagyon dicsérte a török katonák vitézségét, s a románokról azt monda, hogy „idővel jó katonák lesznek.* Az ezredes a lováczi orosz győzelmet „az első napsugárnak“ nevezte. Az oroszok által megszállott területekről Orsovára érkezett kereskedők általában azt beszélik, hogy általános meggyőződés szerint egy-két megnyert csatával az oroszok nem javíthatják meg gyökeresen helyzetüket, Bulgáriáról ez évre nézve már le kell mondani, s jövő tavaszkor újra kell megkezdeni a sisiphusi munkát. — Bukarestből sept. 9-ről érkezett meg a rendelet, mely minden tartalékost mozgósít. — Nikicza fejedelem következő táviratban tudatta Milánnal Niksics bevételét: „Meg lévén győződve, hogy az ön testvéri szivének nagy megelégedést okozott,sietek önnel tudatni, hogy Niksics 19 ágyúval föltétlenül megadta magát, miután hadseregem a török sánczok legutolsó védműveit is elfoglalta. Adja isten, hogy ezen fontos esemény előhírnöke legyen nemzeti óhajtásaink mielőbbi szerencsés beterjedésének, melyekre közösen törekszünk.“ Milán fejedelem és minisztériuma természetesen üdvözlő táviratot küldött vissza Nikiczának — a Takovo-rend kíséretében. — Az oláhok nagyban imádkoznak és böjtölnek a muszka fegyverek győzedelméért. Két hét óta Bukarestnek mind a 114 templomában folyik az imádság. 9-én a metropolita nagy isteni tiszteletet és szigorú böjtöt hirdetett szerdára, „hogy az isten irgalmas és kegyelmes legyen s oltalmazza meg I. Károly fejedelmet és a keresztény sereget, mely idegen országban harczol a hazáért és egyházért.“ A kormány eddig teljes sötétségben hagyta a bukaresti közönséget a harertéren történő események felől. Emiatt az összes ottani sajtó erélyesen föllépett, úgy hogy végre a hivatalos lap megígérte, hogy ezután bulletineket fog közzétenni a harertérrel. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: K- PAPP MIKLÓS.