Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-09-11 / 206. szám

XI. évid­ám. 206-dik számL. A­KTAE ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ESTI KIADÁS. Egész évre . . . . . 16 frt.- kr. Félévre..................... • • 8 . Egy negyedre . . . . • 4 . Egy hónapra . . . • 1 , 50 . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: öts­ér hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték körön számítunk. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. kedd, szeptember 11. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. REKLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 ÓrS. KOLOZSVÁR, SZEPT. 10. A török sebesültek ré­szére ismét adakozásra hívjuk fel a közönséget. A­mint la­punk tudósítói Konstantiná­polyból írják, a török kórház,­zak sok helyen borzasztó ál­lapotban vannak. A sebesül­tek 50 százaléka amiatt pusz­tul el, mert nincsen elegendő orvosi segély, nincsen lépés, gyógyszer és egyéb eszközök. Iszonyú kép tárul a néző elé, ha egy egy barak kórházba lép. A szegény sebesültek sokszor csak 2-3 nap múlva kerülnek orvosi kéz alá, s e­miatt a leg­több esetben menthetetlenné lesznek. Mennyi jó és vitéz katonát lehetne megmentni, ha a török kórházak nagyobb gyá­­molításban részesülnének! Tö­rökországnak ez idők szerint egyetlen igaz barátja csak a magyar nép.Nekünk kell hely­re hozni , hogy lehet a mások szűkkeblű­ségét. Adakozzék mindenki annyit, a­mennyit tud, s juttassa azt akár lapunk, akár direkt után a török hon­fi a 1­2 - e rendelkezésére. A hoz­zánk érkező adakozásokat készpénzt és lépést egyenesen a Budapesten székelő török konzulság kezéhez fogjuk jutt­­tatni, s a kapott nyugtákat közölni fogjuk annak idejé­ben, szenvedett vereségek nagyon lehangolták az orosz katonákat s már a fegyelem megtörés jelei kezdenek mutatkozni. Miklós nagyher­czeget a katonák közelebb azzal a kiáltással fogadták, hogy „el kell csapni az ostobákat, adjon nekünk jó tábornokokat és elég jól fo­gunk verekedni . És attól lehet tartani, hogy a fegyelem megtörése lázadásra fog vezetni. A Kara­tomnál volt utóbbi csatában Vladimir herczeg kénytelen volt tábori pod­­gyászát ellenséges kézbe jutni engedni. A tö­rökök az orosz hadvonal c­entrumába törtek be Galingenél és Peliszátnál. — Károly her­­czeg főhadiszállása Bristánon van. Kinevez­­tetése a nyugati orosz hadak főparancsnoká­­­­vá nagy elégületlenséget keltett a tisztek közt. Tegnap éjszakáig a román katonák még nem voltak tűzben. Az orosz hadügyi adminisztratió szer­ződést kötött egy vasút építésére Frateszti­­tól Zimniczáig és lóvasútra Bukarestből Zim­­niczáig A törökök felhagytak tüntetésükkel Kalarasnál, de néhány útban levő segédcsa­pat a Gyurgyevoi kerület biztosítására ren­deltetett. az orosz hadak oly szűken vannak rendelkezés alatti csapatok dolgában, hogy a czár kénytelen volt a személyes védelmére rendelt hadtestet egy dandárra leapas­tani, s legújabban ez is a harczvonalra küldetett, úgy hogy most csak a törzskar van vele. Múlt éjszaka nagy eső volt. Hír szerint hét­főn nagy csata folyt Prevnánál. Az orosz hadak helyzete. Orsóvá, szept. 5 éjszaka (A .D. Te­. Bürg.) A bolgár harettéren oly kedvezőtlenné vált az oros­z hadak helyzete, hogy minden hódítási szándékról a Balkánon túl rég le kellett mondani ez évre s a hadvezényletnek minden figyelmét most csak arra kell irá­nyozni, hogy a czár seregeit a tökéletes tönk­­rejutástól megóvják. Az utóbbi tiz napon Az orosz birodalom segédforrásaiul, melyek a most háborúban levő sere­gek teljes számban tartására nyitva állnak, első­sorban jönnek azon erők tekintetbe, melyek az 1874—76—76 ki­sorozásból sor­solás vagy egyéb okok folytán kimaradtak.­­ Ezek az első mondott évben 180,000, a másodikban 170,000, a harmadikban 156,000 ember, tehát összesen 606,000; ebből azon­ban 60,000 főnyi hiányt le kell számítani, s így a póttartalék lesz 450,000 embert. Ebből július 22 -en egy Bielában kelt császári rendelet folytán 186,467 ember be­hívatott. TÁRCZA. Dal, az elhagyott nemzetről. Mesét mondok... Történetet! A halott feltámad, 8 örök-ifjan hagyja el a zord halotti ágyat: Pezseg a vér, a szív dobban, az arcz, a szem lángol ! A sátán nem űzhet el egy istent e világból. S a jó isten megjelenik fűbe*­­, fába’, légbe’, A menydörgés haragjában s csipke-bokron égve : Egyet ha int, egyet ha szól, mozdul a holt tetem... Egy isten-kéz érintett meg én török nemzetem! A boszúálló kherub gyanánt, tűzzé lesz a kardja: Ellenségét, elleninket, kévékbe aratja! Forró szívvel, kötött kézzel, várjuk győzedelmét. Mindkettőnkre ettől függ a jövendő, vagy nem-lét. Magyar s török testvér­népek, együtt élünk, halunk. Közös lesz a diadalom, s közös ravatalunk. Élni, élni! S a had­isten kardja zúg a szélben, Ellenünket öli fegyver, a gyalázat, s szégyen ! Hol a török kardja villan, mosolyg a győzelem; Serge nyomán egész erdő, babér-erdő terem; Leonidász, Napoleon újra visszatérnek. Napjainkról zendülhetne a hom­éri ének. Éllen, szomjan, ruhátlanul, viharban, napfényen, Győzni tudnak, halni tudnak dicsően, kevélyen ; De ki meghal hős halállal, a megnyílt ég várja . • • — Mi lesz abból, a ki béna, a ki özvegy, árvái — Török anya, öreg asszony, keze-lába reszket, Isten látja, megbocsátja, hogy nem vet keresztet. De szive forr, de lelke fáj, s könyve van szemének, ő is anya, s ki értté élt, fia — soh’se tér meg. Tündér­asszony, letört virág, szemed hova bámul? Oh ha remény, biztató hir jőne a csatából ! Családi tűz elhamvadva, vetett ágya puszta, Férje testét marczangolja, megölte a muszka. Török leány kínzó keserv mért vonul utánad. Hősi ifjadért öltötted föl fekete ruhádat? .Kedvesem él, de ha jön is, ne jöjjön a házba: Durva kozák hősök által meg vagyok gyalázva !“­j Ingó-bingó rózsa­szálak, zöld pázsintra ejtve,­­ Kis gyermekek, van-e szív, mely forrón ne szeretne? I 8 a fehér czár katonái, még őket se szánva:­­ Meggyujtják az isten házát, s bedobják a lángba. És láng, és füst, és vérözön borit egy országot, Melyen sebet haramiák gyilkos keze vágott. 8 csonka vitéz, koldus özvegy, s árvák gyönge népe Esengenek gyógyszert, kenyért -- az isten nevébe’.­ Nem elég az éhezőnek bő barátság, részvét: Adjuk oda falatunknak egy parányi részét. S enyhül a köny, gyógyul a seb, s a visszatért hála ! Két nemzet közt lesz örökre béke-szivárványa.­­ Magyar nemzet, török nemzet élte egybe forrva. Együtt leszünk nagyok, dicsők, együtt hullunk porba. Együtt küzdve, elleninknek ketté törik kardja. Verje meg a mindenható, veretlen ne hagyja­­ Szász Gerö. Sumlából „Daily szept. 2-án éjféltől jelenti őt'tegnaph* hareztéri levelezője . Ide egy tiszt érkezett vissza, ki a tö­rök táborkarba osztva, a „veres félhold* ügyében sürgönyökkel a nagyherczeghez kül­detett,­­ most a közte és a nagyherczeg közt­i hadviselés módjára vonatkozólag folyt tár­salgásról tett jelentést. A nagyherc­eg élén­ken panaszkodott a basibozukok és cserke­szek miatt, de a rendes török csapatok vi­tézségét a legteljesebb dicsérettel emelte ki. EGY LÁTOGATÁS KENDI-LÓNÁN (1877. május.) (Folytatás) Sokáig elnéztem ezt a szomorú képet, é­s azóta százszor is megjelent lelkem előtt az a büszke szenvedő arca, melynek minden vonása olyan érdekes, olyan rokonszenves. A szűk börtönszobában ott ül az egy­szerű ágyon, két kezét ölébe nyugtatja. Fe­jén fekete csipkekendő, mely alól a beszé­des kifejezésteli szemek villognak elő. A megy­­szin bársony­ruha fölött prémes téli testhez­álló felöltő van, — talán az egyetlen jobb­­ ruha darab, melyet a fogolynőnek viselnie szabad volt Mellette egy vaspántos bőrön­dön ül fogolytársa Lövey Klára, egy ifjú csinos szőke leány, magyaros ruhában. Az ember önkénytelenül is fel kell hogy tegye ma­gának azt a kérdést, hogy mit véthettek ezek a hatalom ellen ? Lövey Klára fejét jobb kezében tart­ja, míg a balban egy könyvet tart. Mintha mind a ketten azon gondolkoz­nának, a­mit az imént olvastak abból a könyvből. A földön szétszórva hever a kötő­ko­sár, a pamut, a kötőtűr s egy megkezdett munka. A vasrostélyos börtön bútorzatához tar­tozik még egy szék, rajta egy kendő, közel e székhez van az ágy, melyen a grófné ül. Talál-e a grófné arcza, s átalában hű é ez a kép? azt nem tudom , de annyi bizo­nyos, hogy a teremben lévő figyelmét megra­gadja, s látja, hogy a kezet, mely alkotó, hatalmasan inspirált lélek vezette. De ha már e kép előtt vagyok, egy­két adatot kell hogy a Teleki Blanka grófnő fogsága történetéből elbeszéljek. Néhány mo­zaik darabot állítok össze, melynek egykor az, a ki magyar függetlenségi harctunk történetéből a grófné kiváló alakjával kíván tüzetesen foglalkozni, jó hasznát veheti, mert teljesen megbízható forrásból meritem azokat Gróf Teleki Blankát, azon gyanúból, hogy külföldre menekült számüzötteinkkel s Maz­­zinival áll levelezésben, 1851 ben május hó 13-án fogták el Pálfalván, hol legkisebb rosz­szót sem sejtve tartózkodott. Az említett napon késő este 4 csendőr toppant be, s kijelentették a grófnénak, hogy fogoly. A csendőrök azon éjjel ott háltak Pálfalván, s másnap hozzá fogtak a mo­tozáshoz. osztrák magyar monarchia egyesített czimere, a c­éget mindkét nyelven tartalmazó kör­irattal.* 2. §. rendelkezéséből: „A banktársu­lat minden üzletágára nézve (a jelzáloghitel- és záloglevél-üzlet kivételével) 56. §. Bécs­­ben és Budapesten főintézetek állíttatnak fel.* — Bujanovics Sándor a zárjelbe foglalt szavak kihagyását indítványozta. Miután Széll és Tisza Kálmán a szerkezetet védelmezték, a bizottság többsége elfogadta azt. A többi §§-ok egész a 11-ig vita nél­kül elfogt­attak. A bankbizottság pénteken folytatá az alapszabályok tárgyalását. — a 12—13. §§­­ok változatlanul elfogadtattak. A 14-ik §-ból Lichtenstein kihagyatni javasolta azon rendel­kezést, mely szerint az oszrák-magyar bank­társulat közgyűléseiben csak osztrák és ma­gyar állami alattvalók vehetőek részt. — Ez indítvány nem fogadtatott el. A 15. §-nál Wahrmannak indítványára­­ elfogadtatott az osztrák albizottság azon mó­­dosítványa, mely szerint a közgyűlésen 100­0 részvényes jelenléte szükséges. A 17—26­ §-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. A 21. §. e rendelkezé­séhez: „A közgyűlés rendes évi üzletében a főtanács jelentést tesz a lejárt év üzletéről“. — Lichtenstein e megtoldást javasolta : „és előterjeszti az igazgatóságoknak a közgyű­léshez intézett évi jelentését is, esetleg saját megjegyzései kíséretében.* Többen ellene szólván, a bizottság mellőzi a módosítványt. A 23-ik­­­nál Chorin szükségesnek tatja érvényt szerezni azon eszmének, hogy itt nem egy osztrák, hanem dualistikus osz­trák-magyar bankról van szó. E szempontból Azangyar koronát keres­t­é­k n­á­­­a ! Persze azt nem találhatták meg, mert mint tudva van, az ott orvosa környékén volt elrejtve ; de kaptak csakugyan néhány levelet s iratot, melyek a grófné ellen mind meg­annyi fegyverek voltak, a megrémült ha­talom kezében. A letartóztatással megbízott csendőrök a motozás és kobozás után szekeret állítot­tak elő, hogy azon a grófnőt elszállítsák, s csak nagy nehezen lehetett a csendőröket any­nyira reá venni, hogy a grófné saját fogatát használhassa Váradig, hol börtöne már készen várta. E pillanattól kezdve Teleki Blankára szomorú napok várakoztak. Sok és terhes gyanúk csoportosultak minden igaz ok nélkül feje fölé. Napok teltek el, hogy meg sem kérdez­ték nevét — a­mint ez már akkoriban szo­kásban volt. A fogoly egyedül volt, a legszi­gorúbban őrizve és elzárva a külvilágtól. A magános fogságnak, lelket ölő kín­zásnak az volt czélja, hogy a fogoly ma­gába szálljon, megrémüljön magányától, s megtört lélekkel kerüljön vallató bírái elé. A foglyok a várépületben voltak, a­hol szuronynál , a szótalan és hideg bör­tönőrön kívül mást nem láthattak. Mikor az auditor azt hitte, hogy a fo­goly szive jól meg van már puhítva, TMe8‘ nyílt börtönének ajtaja, s levezették két ka­tona között a kihallgatási terembe. Egy jól bútorozott kicsi szoba volt ez, közepén egy nagy asztallal, mely mögött négy katona liszt ült és egy jegyző; a másik oldalon nyolcz közkatona volt, mint „Beisitzer“-ek! Ezek voltak Teleki Blanka első Mit kérdeztek a grófnőtől, azt részlete­sen nem tudom; de leginkább a körül for­gás a szomszédunkban dúló háború politikai értelme­s hordereje felől, a másik a párt­szenvedélyeken felülemelkedett hazafiság, mely a nézet­eltérést csak is a kifejezések­re szorítja, de a dolog lényegére nézve az egész nemzetet egy testté lélekké forrasztja össze. Még­is csak sajátságos egy nép ez a mi áldott jó magyar népünk. Másutt egyesek ütik reá saját egyéniségük bélyegét a nép érzelmeinek irányára. Nálunk megfordítva van. Másutt a nép lelkesedése az óramutató, mely jelzi az időt, melyet egyes emberek csinálnak. Nálunk egyes emberek az óramu­tatók, a nép az idő — Voltak, vannak és lesznek emberek hazánkban, kik olyanok mint az üveglencse, melyben a hő sugárcsomó összepontosul, de a hő sugárcsomó a nép össztönszerü érzelme Ez mindig igy volt és most is igy van. — Örömmel tapasztalom,­mennyi jeles, tárgy­avatott tolmácsa akad hazánkban pártkü­­­lönbség nélkül a történelem logikájának, mely a jelen bonyodalmakhoz fűződik De ha az úgynevezett döntő körökben azt hinnék, hogy ez a mozgalom hazánkban csak amolyan iz­gatottság, a­mely fellobbant egyesek gyújtó szavára, s a­mint fellobbant, úgy el is alszik hát én azt mondom nekik vigyázzanak, ne­hogy az idő saját kárukkal tanítsa meg őket, hogy mily irtózatosan csalatkoztak. Ez a mozgalom a magyar nép józan eszének, ösz­­tönszerű tapintatának, s az áldozatkészség legmagasb fokára emelkedett honszeretetének revelatiója. Amaz ezredéves tölgy ép, egész,­séges lombjainak suhogása az, mely annyi vésznek, viharnak ellent állt, s ellent fog állani ezentúl is „veletek, általatok, banek.­gott a vallatás, hogy mit tud a magyar ko­ronáról, hova rejtette el, kikkel és micso­da utakon áll levelezésben? A grófnő soha egyetlen mást terhelő vallomást nem tett sohasem. A legnagyobb önmegtagadással tűrte a gyáva és kíméletlen faggatásokat. A foglyok száma — mint ezt az ak­koriban puszta gyanúból elfogott amerikai polgár Charles Soring Brace*) emlékirataiból olvastam — mintegy 100-ra ment N.-Vára­­don. Volt közöttük minden rendű ember; katholikus, protestáns és zsidó papok, ma­gyar nemesek, honvédek, lengyelek, francziák, olaszok. Sokan huzamos ideig voltak el­fogva , de nem volt közöttük egy sem, ki társai ügyét szabadulása árán eladta volna, még talán ha Magyarország legszebb uradal­mával megtoldják is. E helyen igen érdekesnek találom Brace Károly úr naplójából néhány sort kö­zölni, mely közelebbről érdekli tárgyamat. „A lomha egyhangú életet — írja a derék ifjú amerikai — fokonkint megszok­tam. A nap egy részét eltöltheti az ember saját gondolataival, de később ez rendkív fárasztóvá válik. Eleinte minden apró szol­gálatot egy oláhval végeztettem, adott­­­el néhány krajczár borravalót. De nemsokára örültem, ha volt mivel elűzzem ez id , most már nagyon könnyen értem, hogy »z helyeken értelmes műveit e®b.ezek '* Pok‘ etetéssel, vagy légyöléssel töltik ideileket-Senki sem képzelheti, mily halálosan egyhangú az ily tengődés. A ma jön és megy mint a tegnap, s előre tudjuk, hogy ilyen lesz a holnap is A nap felét ágyban he­verjük el s legboldogabb perczeink az álmok. *) Brace Károly 1851 május 22-én fogatott Váradon. Fogsága történetét „Hungary in 18« with an experience of the austrian police. By Ch les Loring Brace. London 1852.“ A török őrnagy azt válaszolta, hogy basibozukoknak sokat kellett szenvedniük a bolgároktól s hogy a törököknek van okuk és joguk a bolgárokon kívül a kozákok mi­att is panaszkodni, a török tiszt ez alkalom­mal számos esetet sorolt fel,melyekben meg­sebesített nők és gyermekek ily állapotban Várnára és Sumlába szállíttattak. Erre a nagyherczeg csodálatos nyilatkozatot tett. El­mondta, hogy a czár, midőn Bielába érkezett, meg akarta szemlélni a katonai positiókat s e czélból erős katonai kiséret adatott mel­léje. A szemle alatt számos muzulmánra fér­fiakra nőkre és gyermekekre bukkantak, kik egy közeli erdőségbe menekültek. Ekkor a férfiak elébük áll­ták a nőket és gyermeke­ket és ezek háta mögül a kíséretre tüzeltek. A tűz — folytatá a herczeg — természete­sen viszonoztatok, mely alkalommal sokan megölettek és megsebesittettek. Erre a ko­zákok vették át a tüzelést­, a midőn a sze­rencsétlen menekülök közül még többen elestek, vagy megsebesíttettek. E halvány védekezésre az őrnagy azt válaszolta, hogy a bolgárok, midőn ama ke­gyetlenségeket elkövették, az oroszokra tá­­­maszkodtak. a nagyherczeg azt válaszolta,­ hogy a „bolgárok vademberek bandája*; az oroszok nem akadályozhattak meg minden megtörténtet; pedig többször rá is lőttek a bolgárokra A „Daily News.* Gorni-Studenból sept. 1. kelt következő sürgönyt közli: „Egy parla­­mentakr érkezett ide Mehemed Ali pasától a sebesültek és a bolgár polgári lakosság ügyé­ben. Az illetőnek fogalma felette homályos kül­detése tárgyáról és semmi alapos javaslattal sem tud előállani, úgy hogy minden valószínű­ség a mellett szól, hogy kém-szerepet játszik. Bizonyos dolgokban csodás nyiltlelkűséget mutat. Midőn a nagyherczeg, vele társalog­­va, a basi-bozukokat „vad bestiáknak” ne­vezte, a török torona így szólott : „Óh, ne­kem eszembe sem jut, a basi-bozukokat vé­delmezni. Magam is mindig kísérettel látom el magamat, ha táborukon keresztül kell mennem.* Az orosz császár Hadetzky tábornoknak gyémántokkal kivert diszkardot ajándékozott, melyre e felirat van vésve : „A Sipka-szo­ros védelmezéséért.” Lichtenstein József előre bocsátotta, hogy elfogadtatván alapul a beterjesztett ja­vaslat, annak keretén belül fog maradni s az 1. § nál indítványt tett, hogy 6 év letel­te után mindenik félnek legyen joga két évi felmondással élni. Wahrmann és Széll ellene szóltak ez indítványnak, hasonlókép Fálk Miksa is, aki azt szerette volna tudni, hogy az osztrák birodalmi tanács bizottsága lényeges változ­tatásokat tevén a jelen statútumokon, ho­gyan képzeli a kormány, hogy az illető tör­vényhozások majd egyértelmű határozatokat fognak hozni ? ! E kérdésre a miniszter adós Molnár Sámuel úrnak, Czegléd várót­ortt. maradt, — azután az I. §. elfogadtatott. ....... • - " ................... - " képviselőjének. A 3. §-nál Faik kérdi, váljon törvé­nyeink szerint correct-e azon rendelkezés,, hogy a monarchia két államának kormánya közösen kössön egyezményt egy harmadik­­ factorral ?! — Széll e teintetben is megnyug­­­tatván Falkot, a javaslat elfogadtatott, nemzet közvéleményének legújabb nyilvá Az alapszabályokra került aztán a sorá­nulása. A 1. §. végszavai ekként szövegeztettek : (Az Van abban két vonás, mely különösen osztrák-magyar banktársulat) „pecsétje, az jellemző. Egyik az ösztönszerű józan felrő-indítványozza annak kimondását, hogy a fő­tanácsosokat a közgyűlés válassza, és pedig 6-ot a bécsi, 6 ot a budapesti igazgatósá­gok által (melyeket a közgyűlés választana) javaslatba hozottak közül, s tekintettel arra, hogy a főtanács 6 tagja osztrák, 6 magyar állampolgár legyen. A bizottság mellőzte Gborin indítványát. — A tárgyalás itt félben szakadt. BELFÖLD. A bankügyi bizottság csütörtökön tartotta meg első ülését s tüstént megkezdte az osztrák-magyar bank­társulat létesítéséről szóló törvényjavaslat­­ részletes tárgyalását. Kossuth levele. Collegno al Baracco .e, Augusztus 80. 1677. Tisztelt képviselő ur ! Igazán nagyszerű egy jelenet a magyar

Next