Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-09-16 / 211. szám
XI. évfolyam. 20-dik szám. Kolozsvárit, 1877. vasárnap, szeptember 16. MA&TAR. POLGAR ESTI KIADÁS. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Félévre.................................... ° • » Egynegyedre...............................T • ^ • Egy hónapra................................i „ DU „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUM NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: ötser határoott garmondsor ára, vagy urnák területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bilyegültfék kCISnzámítunk. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. REKLÁMOK: Hirfüzérbe soronként 1 tfz. KOLOZSVÁR. SZEPT. 15. A török sebesültek részére ismét adakozásra hívjuk fel a közönséget. Amint lapunk tudósítói Konstantinápolyból írják, a török kórházak sok helyen borzasztó állapotban vannak. A sebesültek 50 százaléka amiatt pusztul el, mert nincsen elegendő orvosi segély, nincsen lépés, gyógyszer és egyéb eszközök. Iszonyú kép tárul a néző elé, ha egy egy barak kórházba lép. A szegény sebesültek sokszor csak 2-3 nap múlva kerülnek orvosi kéz alá, s e miatt a legtöbb esetben menthetetlenné lesznek. Mennyi jó és vitéz katonát lehetne megmentni, ha a török kórházak nagyobb gyámolításban részesülnének! Törökországnak ez idők szerint egyetlen igaz barátja csak a magyar nép. Nekünk kell helyre hozni , hogy lehet a mások szűkkeblűségét. Adakozzék mindenki annyit, amennyit tud, s juttassa azt akár lapunk, akár direkt után a török konzulság rendelkezésére. A hozzánk érkező adakozásokat készpénzt és lépést egyenesen a Budapesten székelő török konzulság kezéhez fogjuk juttatni, s a kapott nyugtákat közölni fogjuk annak idejében. Pest-Pilis-Solt és Kiskun-megye küldöttségének s e nagyjelentőségű szavak az utóbbi kellemetlen eset után kétségkívül jótékonyan fognak hatni és megerősítik a monarchia népeit uralkodójuk iránti bizalmukban. A királyi nyilatkozat hivatva van eloszlatni a méltatlanul támadt aggályokat, s biztosit a felől, hogy az uralkodó, ki ismeri népei hangulatát, együtt is érez azokkal. Fogadalomnak tekintjük a király szavát s akként őrizzük meg sziveinkben. A közhangulat. Annak a famosus kassai toasztnak még oly eredményei lehetnek, melyek fölött épen nem lesz okunk panaszkodni. Hogy valóban hamisított volt-e a toaszt első szövege, vagy nem , azzal most már nem sokat törődünk; elég nekünk az, hogy szükségesnek tartották az incriminált passust oly gyorsan és tüntető módon defavoyálni. De nagy súlyt lehet fektetni arra, hogy a monarchia-szerte támadt roppant fölháborodásból (mely még a király személyét sem kímélte) mendő módon czifra következtetést lehetett vonni arra nézve, hogy mi történnék itt még akkor, ha külügyi politikánk egyszer csak muszka szint vallana. Megdöbbenve hátrálhatnak meg mindazok, kik a monarchia ügyeire leírt befolyásukat érdekeinkkel ellenkező módon szerették volna érvényesíteni. Soha jelentősebb alkalommal még nem nyilatkozott a közvélemény, mint épen most. Meggyőződhetett úgy a kormány, mint bárki más, miszerint a monarchia közérzülete oly hatalmas, hogy ezzel szemben még maga a Felség sem képezhetne gátat, ha ugyan akadt vakmerő, ki e végső esettel csak egy perczig is hitegette magát. Külügyi politikánk vezetői most már minden oldalról tisztában lehetnek a felől, hogy mit kell tenniök. Átláthatják és kétségkívül át is fogják látni azt, hogy a russophil magatartás Ausztria-Magyarországon már lehetetlenné vált. A monarchia népei határozott fellépést követelnek a keleti háború tárgyában. A megnyugtató szavak nem használnak többé semmit, most tetteket vár mindenki. Az ingerültség az izgatottság oly általános, oly mély, hogy ennek még több tápot adni valóban nem lenne tanácsos. Ma, szombaton, nyílik meg ismét a magyar képviselőház. Hír szerint még a mai ülésen interpelláte intéznek a kormányhoz a háború ügyében. A miniszterelnök válaszának lázasan tekint elébe nemcsak a magyar nemzet, de az egész monarchia. Vajha az megfelelne a hozzákötött várakozásnak s ne csak átalános megnyugtatást, de fölvilágosításokat nyújtana külügyi politikánk felől. Ezt várja most mindenki. A király szava: „Legyenek meggyőződve, hogy az ország érdekeit és népeim boldogitását mindenkor, de különösen a jelen komoly időben, legfőbb uralkodói gondjaim közé sorozom.“ Ezt mondta ő felsége Czegléden, TÁRCZA. EGY LÁTOGATÁS KENDI-LÓNÁN (1877. május.) (Vége.) Az album többi lapjai között van egy „Salvator,” a fehérvári templom rajza, mely alá a grófnő következő jegyzetét tette: „Épült 1303. Mostani alakját Hunyadi Jánosnak köszönhetjük, ki szentimrei győzelme zsákmányából újra épitteté. ő Zimonyból ide hozatá tetemeit (végrendeletileg) 1436-ban. Ott fekszik Hunyadi öcscse János, Isabella királyné, Bethlen Gábor, I Rákóczi György, Martinuzzi György, Hunyadi János; lefejezett fia László, Bocskai István. Számos adulának rongálták meg a templomot, és a benne levő becses síremlékeket, úgymint 1603-ban, 1658. és 1849-ben.* A kép alatt e szavak: T. B. Kufstein szept. 11 én 1863. A többi rajzok nagyobb részben Kufsteint és környékét tüntetik fel. Úgy tetszik nekem, hogy egészen studiuma tárgyává tette szenvedéseinek helyét, börtöne is több rajzban van meg. De eleget beszéltem ez albumról, melyet fogsága után Lövey Klárának ajándékozott, a legnagyobb kegyelettel őrzi. Midőn elértem a kisasszonytól, hogy adatul használjam fel, — nem tagadta meg ugyan, de láttam arczáról, hogy elszomorult a szive arra a gondolatra, hogy csak 24 órára is megváljon tőle. Nem lesz érdektelen még feljegyezni, hogy a grófné és hű fogolytársa 1856-ban szabadultak ki.*) Mielőtt felnyitották volna börtönük ajtaját, mindkettőjükkel egy-egy oklevelet állíttattak ki, melyekben ennek a két nőnek fogadást kellett tenni, hogy ha kiszabaddulnak, Magyarországon semmiféle forradalmi kísértetet nem tesznek. Ez történeti tény, ha még olyan nevetséges is ! Nem hiszem, hogy ne kaczagtak volna, midőn aláírták ezt az oklevelet. Pedig akkor Ausztriát 500.000 szurony őrizte. * A kedélyes ebéd alatt az én Effendim csak úgy öntötte az érdekes episodokat a régi jóvilágból. Néhányat a hegyembe szedtem belőlük, hogy alkalmilag egy bokrétába fűzhessem az ő tiszteletére. A délután minden percre kedves és emlékezetes lesz előttem. Megtekintettük a könyvtárt, mely a boldogult gróf jó ízlésének egyik legszebb emléke. Egy csomó érdekes mű, melyek egyenként arról tanúskodnak, hogy a ki azokat összegyüjtő, szellemes, emelkedett gondolkozásu férfi volt. Az egyik asztalon egy lámpa elé való faragvány van, mely egy kis művészi remek. A gróf faragta épen olyan kitartó türelemmel, mint a milyen műérzékkel tervezte. Az idő észrevétlenül repült tova, s nemsokára útra készültünk hazafelé. Megköszöntük a grófné szives vendégszeretetét s elbúcsúztunk. Még egyezer körüljártattam tekin_________ • Szerettem volna e helyen megörökíteni a grófnéra kimondott ítéletét is a haditörvényszéknek, de nem tudtam megkapni. Azt állították előttem, hogy 1852-ben jelent meg körülbelül július hónapban, tetemet a barátságos szép parkon, melyre azóta sokszor gondoltam vissza. Teleki Sándortól alig győztek a gyermekek elbúcsúzni, amig csak látták kocsinkat, folytonosan intettek felénk. — Nagyon szeretnek itt téged, Sándor ! — De nem jobban, mint én szeretem őket ! * A nyáron a grófnő szives meghívása következtében még egyszer voltam Kendi- Lónán Telekivel. Még egyszer láttam azt a két bájos szép leányt, ezt a két kedves tündért, akiknek természetes kedélye, finom, mesterkéletlen előérzékenységök, nemes gondolkozásuk feledhetetlen lesz előttem mindig. Jónás, Grivicza elestéről szóló hírt az orosz főhadiszállásról is megerősíték. Az oroszok vesztesége, mint e hivatalos sürgönyből kitűnik, óriási volt. Csak a sebesültek száma 5000, maguknak az oroszoknak állítása szerint, mennyi lehet ez még valóságban. A hozott áldozatok azonban aligha állnak arányban a kivívott sikerrel. A griviczai positióról ugyanis a „Daily News“ ismert russophil tudósítója a következőket írja: „A fensikon alól egy széles völgyben fekszik Grivicza falu, semleges terület, melyet sem az oroszok, sem a törökök el nem foglaltak. E falut a két fél előőrsei több hét óta hallgatólag semleges területnek ismerik el. Az oroszok délelőttönként ide jártak élelmiszert vásárolni, délután a törökök ugyanazon szabadalomban részesülnek.“ Grivicza falu megszállását e szerint alig lehet valami kiváló sikernek tekinteni. Mehetned Ali tábora. A „Daily Tel.* harcztéri tudósítója két levelet közöl most Mehemed Ali táborából. Érdemesnek tartjuk kiemelni ebből a következőket : Midőn Bezlerbe jöttünk, ott találtuk egyiket a Montenegróban volt régi ezre Egy titokszerj találmány. 1875. novemberének egyik borongós napján egy németországi nagy gépgyár tulajdonosánál egy körülbelől huszonnégy évesnek látszó egyszerűen öltözött fiatal ember tett váratlan látogatást, azzal állván elő, hogy ő egy oly találmány birtokában van, mely az egész világot fenekestől fel fogja forgatni s egész társadalmi életünket újjá fogja teremteni, szóval a találmánynak oly nagyszerű következményei lesznek, hogy azokat egyelőre még csak elképzelni sem lehet. Hogy röviden mondja ki, amit akar, ő meg tudja változtatni és meg tudja szüntetni a nehézkedés törvényét. A gyártulajdonos, kit a fiatal ember arra kért, hogy széleskörű összeköttetéseinél fogva tegyen az ő érdekében pár lépést a hadügyminiszternél, e hóbortosnak látszó állítás hallatára méltán azt hihette, hogy valami szelíd őrjöngővel van dolga, mindenáron le akarta rázni nyakáról alkalmatlan vendégét, midőn ez oldalzsebéből egy érez fényű sodronyt vett ki, s azt egy legalább is mázsányi súlyú kerek vasdarab körül csavariata, mely — hihetőleg mintaképen — a gépgyártulajdonos irodájában állott. A fiatalember nagy nehezen tudta fölemelni a vastömb egyik végét, hogy a sodronyt alá csavarhassa, melyhez aztán egy másik sodrony darabot kötött, mely burkot képezett. Miután ez megtörtént, az óriási vasdarabot e vékony és gyenge sodronynál fogva oly könynyedén emelte a levegőbe, mint holmi könynyű tollpehelyt. A gyártulajdonos majd hogy hanyatt nem vágta magát ijedtében; szemei a szó teljes értelmében kidülledtek, szava elállott s merev pillantását hol a vastömbre, hol meg a titokszerü fiatal emberre függesztő. Mikor aztán valamennyire magához tért, azt mondá, hogy „hiszen jó lehet ez holmi szemfényvesztő komédiás fogásnak, de más valami nem is lehet.* „Úgy tehát komédiás fogás ?“ — mondd a fiatal ember, és leakasztván a hurkot a sodronyról, a mázsányi súlyú vastömb oly iszonyú erővel zuhant le a padozatra, hogy ennek jó nagy részét szerte zúzta. „Bocsásson meg uram" — monda ekkor szerényen — „csupán be akartam bizonyítani, hogy szemfényvesztésről itt szó sem lehet.“ A gyártulajdonosnak, ki egyszersmind kereskedelmi tanácsos is volt, nem lehetett kétsége többé a felől, hogy itt egy szerfölött fontos találmányról van szó, s közte és a fiatal ember közt hosszú és komoly be-szélgetés fejlődött ki. A gyártulajdonos ütere lázasan vert és belátta, hogy a fiatalember még nem is mondott valami sokat, midőn azt álllta, hogy itt oly találmány forog kérdésben, mely a távírda , gőzhajó és vasút feltalálását, szóval összes újabb vívmányaikat jelentékeny módon felülmúlja. A beszélgetés eredménye az lett, hogy másnapra ismét magához rendelte a fiatalembert és megegyeztek abban, hogy meglepő kíséreteit több szaktudós jelenlétében ismételni fogja. Az említett hónap 23-án előkelő társaság gyűlt össze a gépgyártulajdonos házában, a hadsereg és tengerészet főbb tekintélyein kívül a természettudományok egy hírneves tanára s egy átalánosan ismert országgyűlési képviselő is megjelent. Egy nagy teremben, hol a kis társaság helyet foglalt, emelvény volt felállítva és azon egy közönséges ágyucső állott két nagy öntöttvas kerékkel. Hogy minő czélra — ezt a meghívottak még csak nem is gyaníthatták. Pontban félnyolckor megjelent a fiatalember, kit a gyártulajdonos würtembergi születésűnek mondott, de aki nevét most még titokban óhajtja tartani. Egyszerű öltözetében szerényen állt meg az úri társaság előtt kerek posztó kalapját zavartan forgatva ujjai közt, mert oly előkelő urakat, mint most, talán még sohasem látott ily közelről. Az ajtókat gondosan bezárták s ünnepélyes mély csend állt be a teremben. Mindenki feszült figyelemmel várt a bekövetkezendő nagy eseményekre. A csendet a házigazda beszéde szakította félbe, aki egy kissé elfogult volt még, mert ismét fölébredt a gyanú lelkében, hogy hátha rászedték volna — mekkora szégyenére válnék, ha ily előkelő társaság előtt nevetségessé tenné magát De a habozás csupán egy pillanatig tartott, ő tudta, hogy mit látott saját szemeivel. Aztán meg miért ne lehetne az embernek, ki a távirda feltalálásával a térbeli távolságot nem létezővé tette, a nehézkedés törvényét is megszüntetni. Pár szóval előadta, hogy miről van itt szó s kérte a gúnyosan mosolygó jelenlévőket, hogy várakozzanak egy kevés ideig kellő türelemmel s ők is meg fognak győződni arról, amiről neki már volt alkalma meggyőződni. Ezután a würtembergi vette át a szót: „Mielőtt a találmányomat ismertető kísérletekre térnék, kérnem kell önöket, hogy ígérték -----«... . . —.... Kanafl Intano inilrea m i n 7 P 7* 1II f. IlláS' deknek. Pompás jó erőben voltak, de ruházatuk természetesen nem volt valami kitűnő. Mehemed Alinak nagy gyönyörűsége telt régi katonáiban s elbeszélgetett a tisztekkel. Mindjárt odajövetelünk után három orosz foglyot hoztak be, kiket az ozmán-bazári csata után fogtak el, össze voltak kötözve a szokott török mód szerint. Mohemed Ali azonban ezt nem helyeselte s tintát és papirost rendelve azonnal általános parancsot irt, hogy ezen régi szokással föl kell hagyni. A három fogoly még egészen fiatal volt s a 41 ik ezredhez tartozott. Ők azt mondták, hogy a csatában az egész hadosztály 12 zászlóalja részt vett, ami nem nagyon kedvező világot vet az orosz haderőre, mert a török támadó haderő velük szemben csekélyebb volt. A foglyok egyike meg volt sebesítve a kezén, de ők legkevésbé sem látszottak elégedetleneknek. Utunkon roppant nagy számú menekülővel találkoztunk. Csak a legkönnyebb dolgokkal hagyták el otthonukat, s ámbár most az idő meleg, de az éjszakák hűvösek. Hogy mit fognak ezek a szegény teremtések tenni, ha beáll az esős és havas idő, csakugyan nem tudom. Eszki Dzsuma körül mintegy 11 ezer ily menekült van, nagyobb részüknek nincs mit enni és csak abból élnek, mit a polgári hatóságtól kapnak. Öreg, ifju, nő és gyermek mind együvé vannak szorítva. Az öregek szomorkodnak, a gyermekek oly vígan vannak és boldogoknak látszanak, fogalmuk sincs a rémítő télről, mely reájuk várakozik. Eski-Djumába aug. 16-án értünk, s a főhadvezér azonnal elment a tábori állásokat megszemlélni. Eski-Djuma egy csinos kis völgyben fekszik, alacsony partoktól körülvéve, melyek délfelé húzódnak, míg a Derbend- Balkánnál egyesülnek. A házak jóformán el vannak dugva gyümölcsfák közé, csak itt-ott látszik ki egy-egy magasabb ház, kolostor vagy mecset. A főút egyenesen Sumla felől vezet be a városba s azon most hemzseg a nép, mely ide-oda jár a táborba. Mindenfelől hordják az életet s minden olyan békés kinézésű, kivévén a tábort, hogy a háború alig látszik lehetségesnek, és muszkák mégis csaknem láttávolba esnek tőlünk. 17 én jelentékeny gyalogsággal elindultunk kémszemlét tenni az oroszok popkiói hadállása felé Az út odafelé meglehetős jó és völgyön át vezet, melyet oldalt erdőség borit. A jobb oldalon jól müvelt földek vannak. Nagy nyájakkal találkozunk minden lépten nyomon ; ezek az oroszok elöl menekülök tulajdonát képezik. Az után sok apró hidacska van, melyeket mind ki kell cserélni, mert igen gyengék. A völgy fején fekszik Jenikei, mely most pusztán áll, de még nincs összerombolva, mert az oroszok még nem értek idáig. Csak egy gyenge török gyalogsági előőrs csapat volt ott. Az előőrsökről szólva meg kell jegyeznem, hogy e szolgálat kitűnően van berendezve Mehemed Ali hadseregénél. Az előőrsök mind összeköttetésben vannak egymással. Közvetlen a falun túl egy kis domb van, melyre felmenve pompásan áttekinthetjük az oroszok hadállásait. Az oroszok itteni hadereje mind a 19-ik hadtesthez tartozik. Papkői, Haszankői, Kara- Haszankői mind meg vannak szállva erős gyalogsági és lovassági hadakkal. Jazlar falun egy egész ezred volt, de az épen akkor vonult el onnan, midőn kémszemlét tartunk. Később megtudtuk, hogy Popkinbe jöttek. Az egész orosz tábor egy nagy partos síkságot foglal el félkör alakban. A síkságot a Lom völgy képezi. Az egész terület műveit föld és igen kevés fa van rajta. Kara- Haszanköi igen erős positio, nyugat felé meredek szakadék, dél és kelet felé lejtős, észak felé erős emelkedő hátere van. Míg mi a kémszemlét tettük, egy kém jött Tirnovából jelenteni, hogy ott és környékén nincsenek most oroszok, azok valószínűleg ide húzódtak onnan. Ezután rögtön visszatértünk a táborba. Hallom, hogy a török fővezénylet parancsot adott ki, hogy Szilisztriában hidat építsenek a Dunán, melyen ötezer cserkesz és az ottani hadőrségnek egy része átkelhessen és diversiót tehessen. Aug. 19 én, amint a kémszemléből visszatértünk, az orosz gyalogság és lovasság előnyomulást tett a mi hadállásaink felé Haiderkétől délre. De csakhamar útját állta elő hadunk, mely két zászlóaljtól támogatva, hamar visszaszokta az oroszokat. Az oroszok meg sem álltak csapataink előtt és igy csak két orosz sebesült meg, s egy ló jutott kezünkbe, a törököknek nem volt veszteségük. Az oroszokat bizonyosan nyugtalanítá az, hogy mit keres a parton a mi főparancsnokunk és törzskara, s hogy miért tesz oly részletes szemlét s ezért küldhették a csapatot előre. Mehemed Ali a vidéket és a terepviszonyokat igen alaposan megvizsgálja, hogy magát tökéletesen kiismerje. Halljuk, hogy az oroszok elhagyták legelőre tolt posztójukat, Haiderkőit, a falut, felgyújtották, a lángot éjszaka látták, s ez még reggel is füstölt Múlt éjszaka csapataink nagy kiabálást vittek végbe a táborban, s hallom, hogy több tudósító, ki most Eszki Zágrán van, azt gondolta, hogy Tirnovát elfoglalták a török csapatok. Ez azonban csak a régi mon-