Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-11-21 / 267. szám
XIII. évfolyam. 267-dik szám. Kolozsvárt, péntek, 1979. november 21. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................10 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy hóra.................................1 frt 50. HIRDETÉSI DUAK: 0U.Sr hMiboiott trtrmoDd.or, .»j, l*r(U»t4u.k in O kr. MABT HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden birdeu. uUu so kr. bdl7.gtu.l6k ktlOa ■•AmlttaUk. NYÍLTTÉRI Soronként, r«er annnk beire *s kr. RKCLAHÜK : ________________Hlrherengben Boronként 1 frt. A „Magjmr Polgár“ og/oi iilnatuk In T ki. HtvtoIoaOI böki KM Uiluiltftk fcAzMotn.k, htefeöl |M bérmeatotleo lerotek non Ibgattatnak II. Himálaktin kési rátok nem adahwk fistik. SZERKESZTŐSÉGI IRODA :h0TI a lap aaaUaml rlale OLatS kdalaaAajrak Inténentik.) KIADÓ HIVATAL: * Ipaaaia-ajaaKn kSxpo.ll lrad*-|ábaa, IMér gr. Tataki Doaokoo-káx (hm aa alMmaté.i pénaak, ilrdotéMk, njUtVri ealkkeb Intiaandbk.) Szemle. A képviselőház a boszniai javaslat után a kérvények tárgyalásához fogott. Ezek közt legkiválóbbak a II. iparosgyűlés, továbbá a mezei gazdák kérvénye, melyek beható tanulmányozás végett a közg. bizottsághoz utasíttattak. A kormány és a törvényhozás e kérvények ügyében kétségkívül megteszi azt, ami szükségesnek mutatkozik a maga részéről, de bizonyos, hogy intézkedései csak is akkor lehetnek sikeresek, ha másfelől a kérvényezők, s azok, kiket képviselnek, hasonlókép nem dugják össze a köröket, hanem komoly munkához látnak egész erővel. A §§-ok sohasem fognak egymaguka ipart és virágzó közgazdaságot teremteni, ha ezer számra alkotják is azokat. Bárminő törvény csak ige lesz, melynek megtestesítése az iparosok és gazdák feladata. Ezt kell mindenekfölött megérteni és megértetni, — azon idővesztegetés helyett, melylyel némelyek egyre az ország kapuit döngetik, hogy honatyák és kormány adják elő a kifejlett ipar- és gazdasági viszonyokat, kész füzetben. Ez lehetlenség, nálunk kétszeresen az. Számoljanak az illetők komolyan, megfontolva saját helyzetükkel, de az ország helyzetével is; ha ezt teszik, rá fognak jönni, hogy a munka ideje már régen eljött, a további halogatás valódi veszélylyel jár, s hogy a tétlen panasz, a túlzott követelésen, minőkkel az államot ostromolják,legnagyobbrészt hiábavalók és eredményük vajmi kevés lehet. A versenyképes ipart legelsősorban maguk az iparosok, ép úgy a helyesebb gazdaságot maguk a gazdák kell hogy megteremtsék. Ez igen természetes é s nálunk, politikai állapotaink miatt is, keservesebben áll, mint bárhol a világon. Ne az legyen tehát örökösen a jelszó :panaszra !, hanem az, hogymunkára !“ Arra, hogy ilyen meggyőződés verjen gyökeret az érdekelt osztályokban, sokkal érezhetőbb a szükség, mint törvényes intézkedésre s állami segélyre, mely ha milliókat tenne is ki, a közöny és tétlenség tengerében cseppként veszne el. Hassanak azok, kik nemesen vállalkozik a reformok kezdeményezésére, főként oda, hogy az uralkodó szellem, a dolgok alaposan hibás felfogása megváltozzék, s a kik sült galambbal álmodnak, a vaónak tudatára ébredjenek. A boszniai javaslat ügyében Tisza miniszterelnök állítólag levelet intézett Taaffe grófhoz, melyben határozottan ellenemond az osztrák parlamenti ,boszniai bizottságban elfogadott indítványoknak, melyek a törvényhozásnak föntartott teendők taratív felsorolására vonatkoznak, s fölkérte az osztrák kormányelnököt, hogy ez hasson oda, miszerint a boszniai javaslat e módosítások nélkül fogadtassák el. Az osztrák kormány meg is tesz minden lehetőt ez irányban s ennek folytán az említett bizottság egyik közelebbi ülése, melyben Lobkovicz herczeg jelentését volt előterjesztendő — elhalasztatott. A német kanczellár nem utazott Berlinbe az orosz trónörökös üdvözlésére. A kanczellár elmaradásáról állítólag a következőkép nyilatkozott egy délnémet diplomata: Bismarck herczeg nem tűrheti, hogy a pétervári és a berlini udvar családi öszszeköttetései gyakoroljanak befolyást az Ausztria-Magyarországgal kötött szövetségre, ámbár ő is számol azzal, amit általában trónörökösi politikának neveznek. A kanczellár kétség nélkül elment volna Berlinbe, hogy az orosz trónörökösnek békés és barátságos biztosításaira azon okainak kifejtésével válaszoljon, amelyek őt Bécsbe vitték, és az osztrák magyar szövetség megkötésére bírták. Minthogy azonban nyilvánvaló, hogy az olyan rangú államférfiak, mint Bismarck, nem léphetnek vitatkozásba a bevégzett tények fölött az orosz uralkodóház bármelyik tagjával sem, könnyen belátható, hogy a birodalmi kancellár „gyöngélkedése miatt“ nem utazhatott Berlinbe. Az angol-török viszálynak aligha van még vége. Londonból érkezett hír szerint követelte Layard, hogy bocsássa el jelen minisztériumát a szultán. E követelésre állítólag azt válaszolta Szavasz pasa, hogy a szultán legfölebb részlegesen változtathatja meg minisztériumát, és hogy az angol kormány követelése túlságos és ellenkezik a szokásokkal és szerződésekkel. Különben Konstantinápolyból is írják, hogy a palotában és a portán nagyon boszankodnak Angliára és minden alkalmat megragadnak Anglia hatalmának és befolyásának a megrövidítésére, így szorosabb viszonyba léptek a bukharai és középázsiai muzulmánokkal és felszólították őket, hogy siessenek az afganisztáni testvérek segítségére. Kétségtelennek mondják, hogy a jelen török minisztérium rokonszenve Oroszország felé hajlik. Az orosz befolyás növekedésének tulajdonítják azt is, hogy a bagdai vasútra nem Klapka tábornok vagy az angol társaság kap engedélyt, hanem a hírhedt Csernajefi. Az orosz tábornok e hé 4 én érkezett a török fővárosba és a szultán formánjával ellátva, 15 mérnök kíséretében elutazott a vasút előleges tanulmányozására. De muszka érzelmeikben ugyan egyetértenek a török miniszterek, mindamellett ,egészen pártokra van szakadva a kabinet. Szaid, Mahmud Nedim és Szavasz pasa folyton versengenek az elsőségért. Mahmud barátjai naponként híresztelik, hogy Szaid pasa lemond, az utóbbiak ugyanezt kiktelik Mahmud Nedim pasáról. Arab-Tábia sorsának eldöntéséről kétféle versió kering. Az egyik szerint szavazattöbbséggel elhatározta a műszaki bizottság, hogy a Dunán csak Arab-Tábia mellett lehet alkalmas hidat verni, így tehát Romániához csatolandó Arab-Tábla. A többséget Ausztria Magyarország, Anglia, Francziaország, és Németország biztosai képezték, a kisebbséget pedig Oroszország, Olaszország és Törökország meghatalmazottjai. A másik versió szerint azt indíttányozta a műszaki bizottság, hogy mondják ki a hatalmak Szilisztria és Arab-Tábla semlegességét és egy kis semleges államocskát képezzenek ott Oroszország ezzel ellentétben azt kívánja, hogy e kérdés elintézésére conferentia üljön össze Berlinben. TÁRCZA: CSEVEGÉSEK az írói és művészvilágból. III. (ütlonok. Tenein. Geolfrin. Du Defland. Lespinasse llolbach. Helvetius.) á franczia irodalmi s politikai salonok der°C°zC0 korszakban alakultak, mely a raome társulást teremté. Akkor még nem volt ezt’ az’ ,a m'‘*' ma közvéleménynek nevezünk ; toerSv sa*on°k készítették elő. Tendentiájuk ■„*’ forradalmi volt: meg kellett védel Host V a* 'r°dahni»t az udvar közönyével s goitman bánásmódjával szemben; a kiváltság pl . ma&ll8rangu osztály ellenébe egy uj osztjp kellett állítani, mely az éppen fejlődő UPar,i‘b.51. H harmadik, vagy közép ! mi t szervezkedett. A salonokban lassan í°rrad i y öntudatlanul előkészítették a nagy alom minden áldásosét végzetes anyagát Itjjtj Sttl°u virágzási kora az 1745—85 nyök évre esik. Hat emelkedett, köték az fontosságra, gyülhelyeit képez s*nak k°ri franczia ország szellemi nagy-válatokat t tazkro~a*ora ügyének valódi szolbi20 n 7 8'80, aki tudós és mivelt férfiakat látt a rendszer és szabályok szerint gyüjth lábeköré . Tenein asszony volt, Lady f,mert anyja. Az előkelő szép hölgy a gyóntaeszédelgesek idejében tekintélyes vamerekzerzett speculatióival. Később, mikor elvadtak a rózsák arczáról, egészen az irodalomnak szentelte életét. „Comminges gróf“ czimen figyelemreméltó romantikustörténelmi elbeszélést irt, s a nagy szellemek társaságát kereste, kiknek nagy része csakhamar salonjának rendes látogatója lett. Tenein asszony estélyei hírre kaptak; a törzsvendégek közé tartoztak Fontelle és Montesquieu is, akik hangadók voltak. Midőn Montesquieu könyve „ A törvények szelleméiől megjelent, Tenei asszony egyszerre kétszáz példányt vett meg belőle, s szétosztotta ismerősei közt. Akkor még sem Montesquieu, sem más nem gondolt arra, hogy e mű egykor oly jelentőségre emelkedik, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés az abban kifejezett elvek szerint fogja intézkedéseit meghozni. Montesquieunek tökéletesen elég volt, ha Tenem asszony termeiben hálás publikumra talált, melynek a köztársasági intézmények helyességéről beszélhessen, az angol alkotmányt dicsérhesse s a zsarnokságot szidhassa. A mozgalom jelentőségét s kihatásait a jövőre, nem igen vették fontolóra; csevegés, többé kevésbé felületes nézetcsere volt az, ami a salonokban űzetett. Az eszme megy volt, de még nem jutott hatalmának tudatára; érezte hogy éll hogy bilincsekben van, de nem azt, hogy erővel bír e bilincsek széttörésére. Diderot azt mondta egyszer hevében, hogy az utolsó pap beleiből fog kötelet fonni az utolsó király számára. Mikor ezt mondta, aligha sejtette, hogy e frázist 1793 oly borzasztó módon fogja megvalósítani. Tenein asszony salonjának vagy csillagai mellett voltak kisebbek is. Ezek közé tartozott az ifjú Helvetius és Marmontel. Tenein Claudine 1749-ben halt meg; egy évvel előbb megnyitotta salonját Geoffrin asszony. Tenein vendégeinek ő volt az öröklője. Geoffrin egy komornyik leánya s egy tükörgyáros neje volt s salonjának jellege egészen polgárias. De azért Geoffrin korlátlan befolyással birt Páris miveit köreiben. Egy ideig nagyobb tekintély volt, Francziaország királynéjánál. A lengyel király „drága anyáménak neveze őt, II. Katalin nagyértékű prémneműekkel, Mária Terézia pompás porczelánokkal ajándékozta meg. Salonját nemesek és papok is látogatták; a ház úrnője szem előtt tartott bizonyos mérsékletet a nézetnyilvánításokban, s így a sálon semleges terület volt, melyen minden párt találkozhatott. Midőn Geoffrin asszony 1777-ben, 71 éves korában, meghalt, D’Alembert, Thomas és Moreilet lelkesült megemlékezéseket irtak róla. * # * Geoffrin anionjával darab ideig rivalizált Du Deffand marquisnő salonja. Ifjú éveiben a marquisnő hírhedt volt pikáns kalandjairól; mikor magasabb kort ért, elfoglalta Montespan egykori lakását a Szt.József klastromban — tekintélyes jövedelmei megengedték ezt — és megkezdte híressé vált hétfőnapi estélyeit, melyek úgy a pazar lakomák, mint a szellemes társalgás által tűntek ki. Aristokratanő minden izében s mégis szabadszellem az uj bölcsészek értelmezése szerint, — egészen ellentéte volt a polgáriasan egyszerű Geoffrin asszonynak. Az ellentét a két salon jellegében is kifejezésre jutott. Geoffrinnél könnyed, ártatlan csevegés, irodalmi jelentéstételek , Deffandnál csillogó szókáprázat, éles és kíméletlen kritika. Itt a materialistikus bölcsészet nem egyszerű bámulat tárgyát kpezi, minden értelem széljainak sejtése nélkül, hanem kutatják alapjait s kimutatják föltevéseinek elégtelen voltát. Du Deffand marquisnő 1780 ban halt meg, késő aggkorában. Bizalmas barátja volt az angol Walpole Horac, s ezzel folytatott levelezése barátságuk állandó emlékéül maradt fenn. * Jóval Du Deffand halála előtt egyik távoli rottona , Lespinasse Julie alapított külön salont. Julie kezdetben a marquis nő társalkodónéja volt, s a szellemes, szenvedélyes leányt a Du Deffand salon férfilátogatói kiválóan kedvelték. Ez a marquisnőt annyira féltékenynyé téve, hogy Julievel a legkeményebben bánt, a végre szakításra került a dolog. Lespinasse kisasszony ekkor megmérgezte magát, de megmentették. Miután megnyitotta salonját, ez csakhamar a magasállású és híres személyiségek gyülthelye lön. Lespinasse Juliénál a szabad szó jutott érvényre, az ifjúság szabadságát képviselte, a szakítást az előítéletekkel, a természeteshez való visszatérést. Julie nem volt szép, s önállóságra jutva, már nem is fiatal többé, de szenvedélyes lelkülettel bírt. D’Alembert rendkívül vonzódott hozzá; ő maga egyszerre kettőbe volt szerelmes: Guibert grófba s a spanyol Mora-ba. D’Alembert mellett salonjának legnevesb látogatóikép említhetők Turgot és Diderot. Lespinasse kisasszony 1776-ban halt meg, négy évvel előbb, mint ellensége a marquisnő. * * * E négy, nők által alapított salon mintájára jöttek létre később Stael és Récamier salonjai. A hat legrégibb franczia falon két utolsójában a férfi-elem uralkodott. Heiba eh báró, ki materialista volt meggyőződésből, vasárnap és csütörtökönként bölcsészeti ebédeket adott. Hev e t ius-nál, az egoistánál, ki az önzést az emberi cselekedetek egyedüli rugójának állitá, keddi napokon tartottak az összejövetelek. Helvetius szép, de nyugtalan s könnyűvérű neje gyakran megzavarta a komoly társalgást, ami sok boszuságra adott okot. IV. (Apróságok . Spanyol hírlapok. Suppé. Vemnet. Orosz szinikritika. Préault. Sovány művésznők. Cham. Karr az oroszokról. Folyt. köv.) . i01 19 * . ■“ A spanyol hírlapok egyik jellemvonása a túlzott udvariasság s cermonia, mely még polémiák s támadásaikból sem hiányzik ; a mi azonban nem zárja ki, hogy a legnagyobb gorombaságokat elmondják. Megtörténik, hogy egyik hírlap ezeket írja a másikról: „Derék collegánk ismét oly szemtelenül hazudik, hogy valóban bámulnunk kell, hogy a nevezett lap tudós és syrapatikus szerkesztője nem fullad meg a saját szavától.“ Vagy ha valamely hivatalnokról van szó, ki sikkasztás miatt állásától fölmentetett: „Don Fulano, a jeles osztályfőnök, ki néhány hónap óta a cartagenai ezüstbányákat kezelte, többféle tolvajságokat követett el, melyek szükségessé tették e derék és kitűnő képzettségű hivatalnok elcsapatását“. A „La Palmera de Cádiz" következő tudósítást hozta volt egy hírhedt rabló kivégeztetéséről: „Don Enrique Pinot, jól ismert polgártársunkat, kinek családját méltán sorolják drága szülővárosunk legtiszteltebb lakosai közé, ma délután ügyes és gyorskezü hóhérunk megfojtás (garotte) által ki fogja végezni.Meg vagyunk győződve, hogy a bátor zsivány nemesen s önmagához méltóan fejezi be életét, a minek előre örvendünk.“ Suppé, a „Szép Galathea“, „Falluitza“ és „Boccaccio“ népszerű szerzője, művei első előadását mindig személyesen vezényli. Gyengéi közé tartozik a túlzott lelkiismeretesség egyes zenerészek javításánál, ami nem egyszer a mű hátrányára válik, így Országgyűlés. A képviselőház ülése november 10-én. Elnök: Kemény János dr. Napirend, a kérvények 19. sorjegyzékének tárgyalása. A tárgyalás folyamában Baross Gábor kéri, hogy a többi kérvények félretételével a II. országos iparos gyűlés központi bajok orvoslása iránt, s a magyar gazdák II. országos értekezlete végrehajtó bizottságának emlékirata az ország mezőgazdasági helyzetéről vitessék tárgyalás alá. Ehez a ház hozzájárul. Vécsey Tamás bizottsági előadó beterjeszti a bizottság véleményét, az első kérvényre nézve, hogy a kérvény beható tanácskozás és véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasíttassék. Hosztinszky János : T. ház ! Az ügy érdeméhez akkor fogok szólni, mikor a t. ipar- és kereskedelemügyi miniszter úr az erre vonatkozó törvényjavaslatot be fogja terjeszteni. Ez alkalommal azonban szükségesnek tartom azt, hogy a 1. képviselőházat , az ipar- és kereskedelmi miniszter urat két körülményre figyelmeztessem. Az első az iparos osztály jelen kérvényének kiváló fontossága és országos érdeke, a másik a hazai ipar fejlesztésére és előmozdítására szóló törvényhozási intézkedések megtételének sürgőssége. E két körülményt már ez alkalommal szükségesnek tartom hangsúlyozni, éspedig azért, mert szerény nézetem szerint, alig van fontosabb belügyi kérdés, melynek megoldása behatóbb tanulmányozást és sürgősebb törvénykezési intézkedéseket igényelne, mint ez ügy. Ne méltóztassák úgy venni, mintha ez csupán az iparos osztály ügye lenne. Ez valóságos országos ügy, mert az ipar nagy és nevezetes tényezője az ország vagyonosodásának, jólétének és kultúrájának. Na az hanyatlik, akkor hanyatlani fog az iparos osztály, de ezt meg fogja érezni az egész ország, mely az iparos osztálylyal együtt hanyatlani fog. Én e két tekintetet akarom különös figyelembe ajánlani: az iparos osztály érdekét és az ország érdekét, mégpedig annál inkább, mivel tudjuk, hogy minden állam saját iparának fejlesztésére és előmozdítására megtesz mindent, amit tehet. Sajnos, hogy nálunk a törvényhozás ez irányban igen keveset tett. Itt van az alkalom arra, hogy a mulasztás helyrepótoltassék, és azért tartom szükségesnek a képviselőház és a földmivelésipar kereskedelemügyi miniszter figyelmét ezen körülményre felhívni, mert tudjuk, hogy ez már nagyon régi dolog, és hogy e tárgyban Simonyi Lajos báró minisztersége alatt Ráth Károly interpellációt intézett, melynek tartalma az volt, hogy nem volna e hajlandó a miniszter az iparos osztály köréből egy szakértői enquettet összehívni s annak ja-vaslatai alapján a szükséges intézkedéseket megtenni. A válasz erre kedvező volt, de ez irányban eddig még nem történt semmi, sőt ha jól emlékszem, 1878. június 12- án a ház egyik határozatával utasította az illető szakminisztert, hogy egy szakértői enquettet hívjon össze, s annak megállapodásai alapján a a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ezt t.hát azért hozom fel, mert már régóta intézett az iparos osztály kérvényt a képviselőházhoz, anélkül, hogy ennek eddigelé eredménye lett volna. Én tehát azon hitben és reményben, hogy a miniszter úr ezen kérvényt behatóan fogja tanulmányozni és hogy mindent meg fog tenni, ami szükséges arra nézve, hogy az ipar fejlesztessék és előmozdíttassék, egyelőre pártolom a kérvényi bizottság véleményét. Felszólalásom célja tehát egyedül csak az volt, hogy a képviselőháznak és a t. miniszter úrnak figyelmét ennek az ügynek fontosságára és sürgős voltára felhívjam. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Iván felszólalása után a bizottság véleménye elfogadtatik. A magyar gazdák Ildik országos értekezlete végrehajtó bizottságának ezután tárgyalás alá kerülő emlékirata szól az ország mezőgazdasági helyzetéről, kérvényezve külön közgazdasági minisztériumot, központi gazdasági államtanácsot, gazdasági kamarákat, a szállítási viszonyok javítását, közraktárak állítását Budapesten és Fiuméban, az országos közgazdasági alap alkotását 5 millió forinttal, talajjavítási, felszerelési s marhatenyésztési czélokra s némely törvények (1840. IX., 1873. XX. és 1875. VII.) revisióját. Dessewffy Aurél pártolja a kérvényi bizottság véleményét, mely szerint a kérvény tanulmányozás és jelentéstel végett kiadandó a közgazdasági bizottságnak. Istóczy Győző szerint mezőgazdasági érdekeink elhanyagolásának okozója a börzsanereknek fölülkeredése minden téren,“a sajtóban úgy, mint a parliamentben. Nálunk is szükségesnek találja egy mezőgazdasági párt alakulását. A magyar gazdaközönség felébredésének, üdvös aciójának csak első lépéséül tekinti az emlékiratot. Pártolja a törvényi bizottság véleményét. A ház többsége erre a véleményt szintén magáévá teszi. Vécsey Tamás előadó a kérvényi bizottság részéről azt indítványozza, hogy a közgazdasági bizottság az emlékirat tárgyalására hívja meg azon képviselőket, kik ez emlékirat támogatására kérvényt adtak be. A ház ez indítványt magáévá teszi. • az ülés végén Miklós István interpellate intéz a pénzügyminiszterhez, hogy mivel indokolja azon eljárását, hogy az nem