Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-11-21 / 267. szám

XIII. évfolyam. 267-dik szám. Kolozsvárt, péntek, 1979. november 21. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...............................10 frt. — Félévre......................................8 frt. — Évnegyedre.............................4 frt. — Egy hóra.................................1 frt 50. HIRDETÉSI DUAK: 0U.Sr hMiboiott trtrmoDd.or, .»j, l*r(U»t4u.k in O kr. MABT HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden birdeu. uUu so kr. bdl7.gtu.l6k ktlOa ■•AmlttaUk. NYÍLTTÉRI Soronként, r«er annnk beire *s kr. RKCLAHÜK : ________________Hlrherengben Boronként 1 frt. A „Magjmr Polgár“ og/oi iilnatuk In T ki. HtvtoIoaOI böki KM Uiluiltftk fcAzMotn.k, htefeöl |M bérmeatotleo lerotek non Ibgattatnak II. Him­álaktin kési rátok nem adahwk fistik. SZERKESZTŐSÉGI IRODA :­­h0TI a lap aaaUaml rl­ale OLatS kdalaaAajrak Inténentik.) KIADÓ­ HIVATAL: * Ipaaaia-ajaaKn kSxpo.ll lrad*-|ábaa, IMér gr. Tataki Doaokoo-káx (hm aa alMmaté.i pénaak, ilrdotéMk, njUtVri ealkkeb Intiaandbk.) Szemle. A képviselőház a boszniai javas­lat után a kérvények tárgyalásához fogott. Ezek közt legkiválóbbak a II. iparosgyűlés, továbbá a mezei gazdák kérvénye, melyek beható tanulmányozás végett a közg. bizott­sághoz utasíttattak. A kormány és a törvény­hozás e kérvények ügyében kétségkívül meg­teszi azt, a­mi szükségesnek mutatkozik a maga részéről, de bizonyos, hogy intézkedé­sei csak is akkor lehetnek sikeresek, ha más­felől a kérvényezők, s azok, kiket képvisel­nek, hasonlókép nem dugják össze a körö­ket, hanem komoly munkához látnak egész erővel. A §§-ok sohasem fognak egyma­­g­u­k­­­a ipart és virágzó közgazdaságot te­remteni, ha ezer számra alkotják is azokat. Bárminő törvény csak i­g­e lesz, melynek megtestesítése az iparosok és gazdák feladata. Ezt kell mindenekfölött megérte­ni és megértetni, — azon idővesztege­tés helyett, melylyel némelyek egyre az or­szág kapuit döngetik, hogy honatyák és kor­mány adják elő a kifejlett ipar- és gazdasá­gi viszonyokat, kész füzetben. Ez lehetlenség, nálunk kétszeresen az. Számoljanak az illetők komolyan, megfontolva saját helyze­tükkel, de az ország helyzetével is; ha ezt teszik, rá fognak jönni, hogy a munka i­d­e­­je már régen eljött, a további halogatás valódi veszélylyel jár, s hogy a tétlen pa­nasz, a túlzott követelésen, minőkkel az álla­mot ostromolják,legnagyobbrészt hiábavalók és eredményük vajmi kevés lehet. A versenyképes ipart legelső­sorban maguk az iparosok, ép úgy a helyesebb gazdaságot maguk a gaz­dák kell hogy megteremtsék. Ez igen természe­tes é s nálunk, politikai állapotaink miatt is, ke­servesebben áll, mint bárhol a világon. Ne az le­gyen tehát örökösen a jelszó :­­panaszra !,­ ha­nem az, hogy­­munkára !“ Arra, hogy ilyen meggyőződés verjen gyökeret az érdekelt osz­tályokban, sokkal érezhetőbb a szükség, mint törvényes intézkedésre s állami segélyre, mely ha milliókat tenne is ki, a közöny és tétlenség tengerében cseppként vesz­ne el. Hassanak azok, kik nemesen vállalkoz­ik a reformok kezdeményezésére, főként oda, hogy az uralkodó szellem, a dolgok ala­posan hibás felfogása megváltozzék, s a kik sült galambbal álmodnak, a v­a­­­ó­nak tuda­tára ébredjenek. A boszniai javaslat ügyében Tisza miniszterelnök állítólag levelet intézett Taaffe grófhoz, melyben határozottan ellenemond az osztrák parlamenti ,boszniai­ bizottságban elfogadott indítványoknak, melyek a törvény­hozásnak föntartott teendők taratív felsoro­lására vonatkoznak, s fölkérte az osztrák kormányelnököt, hogy ez hasson oda, misze­rint a boszniai javaslat e módosítások nélkül fogadtassák el. Az osztrák kormány meg is tesz minden lehetőt ez irányban s ennek folytán az említett bizottság egyik közelebbi ülése, melyben Lobkovicz herczeg jelentését volt előterjesztendő — elhalasztatott. A n­é­m­e­t kanczellár nem utazott Ber­linbe az orosz trónörökös üdvözlésére. A kanczellár elmaradásáról állítólag a követke­zőkép nyilatkozott egy délnémet diplomata: Bismarck herczeg nem tűrheti, hogy a pétervári és a berlini udvar családi ösz­­szeköttetései gyakoroljanak befolyást az Auszt­­ria-­Magyarországgal kötött szövetségre, ám­bár ő is számol azzal, a­mit általában trón­örökösi politikának neveznek.­­ A kanczel­lár kétség nélkül elment volna Berlinbe, hogy az orosz trónörökösnek békés és barátságos biztosításaira azon okainak kifejtésével vá­laszoljon, a­melyek őt Bécsbe vitték, és az osztrák magyar szövetség megkötésére bír­ták. Minthogy azonban nyilvánvaló, hogy az olyan rangú államférfiak, mint Bismarck, nem léphetnek vitatkozásba a bevégzett tények fölött az orosz uralkodóház bármelyik tag­jával sem, könnyen belátható, hogy a biro­dalmi kanc­ellár „gyöngélkedése miatt“ nem utazhatott Berlinbe. A­z a­n­g­o­l-t­ö­r­ö­k viszálynak aligha van még vége. Londonból érkezett hír sze­rint követelte Layard, hogy bocsássa el je­len minisztériumát a szultán. E követelésre állítólag azt válaszolta Szavasz pasa, hogy a szultán legfölebb részlegesen változtathatja meg minisztériumát, és hogy az angol kor­mány követelése túlságos és ellenkezik a szo­kásokkal és szerződésekkel. Különben Kon­stantinápolyból is írják, hogy a palotában és a portán nagyon boszankodnak Angliára és minden alkalmat megragadnak Anglia hatal­mának és befolyásának a megrövidítésére, így szorosabb viszonyba léptek a bukharai és kö­zépázsiai muzulmánokkal és felszólították őket, hogy siessenek az afganisztáni testvérek se­gítségére. Kétségtelennek mondják, hogy a jelen török minisztérium rokonszenve Oroszország felé hajlik. Az orosz befolyás növekedésének tulajdonítják azt is, hogy a bagdai vasútra nem Klapka tábornok vagy az angol társaság kap engedélyt, hanem a hírhedt Csernajefi­. Az orosz tábornok e hé 4 én érkezett a tö­rök fővárosba és a szultán formánjával ellát­va, 15 mérnök kíséretében elutazott a vas­út előleges tanulmányozására.­­ De muszka érzelmeikben ugyan egyetértenek a török mi­niszterek, mindamellett ,egészen pártokra van szakadva a kabinet. Szaid, Mahmud Nedim és Szavasz pasa folyton versengenek az el­sőségért. Mahmud barátjai naponként híresz­­telik, hogy Szaid pasa lemond, az utóbbiak ugyanezt kik­telik Mahmud Nedim pasáról. Ara­b-T­á­b­i­a sorsának eldöntéséről kétféle versió kering. Az egyik szerint sza­vazattöbbséggel elhatározta a műszaki bizott­ság, hogy a Dunán csak Arab-Tábia mellett lehet alkalmas hidat verni, így tehát Romá­niához csatolandó Arab-Tábla. A többséget Ausztria Magyarország, Anglia, Francziaor­­szág, és Németország biztosai képezték, a­­ kisebbséget pedig Oroszország, Olaszország és Törökország meghatalmazottjai. A másik versió szerint azt indíttányozta a műszaki bi­zottság, hogy mondják ki a hatalmak Szi­lisztria és Arab-Tábla semlegességét és egy kis semleges államocskát képezzenek ott Oroszország ezzel ellentétben azt kívánja, hogy e kérdés elintézésére conferentia üljön össze Berlinben. TÁRCZA: CSEVEGÉSEK az írói és művész­világból. III. (ütlonok. Tenein. Geolfrin. Du Defland. Lespinasse llolbach. Helvetius.) á franczia irodalmi s politikai salonok der°C°zC0 korszakban alakultak, mely a rao­­m­e társulást teremté. Akkor még nem volt ezt’ az’ ,a m'‘*' ma közvéleménynek nevezünk ; toerSv sa*on°k készítették elő. Tendentiájuk ■„*’ forradalmi volt: meg kellett védel­ Host V a* 'r°dahni»t az udvar közönyével s goit­man bánásmódjával szemben; a kiváltsá­­g pl . ma&ll8rangu osztály ellenébe egy uj osz­­tjp kellett állítani, mely az éppen fejlődő U­Par,i‘­b.51. H harmadik, vagy közép ! mi t szervezkedett. A salonokban lassan í°rrad i y öntudatlanul előkészítették a nagy alom minden áldásosét végzetes anyagát Itjjtj Sttl°u virágzási kora az 1745—85 nyök évre esik. Hat emelkedett, kö­ték az fontosságra, gyülhelyeit képez s*nak k°ri franczia ország szellemi nagy-válatokat t tazkro~a*ora ügyének valódi szol­bi20 n 7 8'80, a­ki tudós és mivelt férfiakat látt a rend­szer és szabályok szerint gyüj­­th lábeköré . Tenein asszony volt, Lady­ f,m­ert anyja. Az előkelő szép hölgy a gyónt­ae­szédelgesek idejében tekintélyes va­­mer­­ekzerzett speculatióival. Később, mikor elvadtak a rózsák arczáról, egészen az irodalomnak szentelte életét. „Comm­inges gróf“ czimen figyelemreméltó romantikus­­történelmi elbeszélést irt, s a nagy szelle­mek társaságát kereste, kiknek nagy része csakhamar salonjának rendes látogatója lett. Tenein asszony estélyei hírre kaptak; a törzsvendégek közé tartoztak Fontelle és Montesquieu is, a­kik hangadók voltak. Midőn Montesquieu könyve „ A törvények szelleméi­ől megjelent, Tenei­ asszony egy­szerre kétszáz példány­t vett meg belőle, s szétosztotta ismerősei közt. Akkor még sem Montesquieu, sem más nem gondolt arra, hogy e mű egykor oly jelentőségre emelkedik, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés az ab­ban kifejezett elvek szerint fogja intézkedé­seit meghozni. Montesquieunek tökéletesen elég volt, ha Tenem­ asszony termeiben hálás publikumra talált, melynek a köztársasági in­tézmények helyességéről beszélhessen, az an­gol alkotmányt dicsérhesse s a zsarnokságot szidhassa. A mozgalom jelentőségét s kihatásait a jövőre, nem igen vették fontolóra; csevegés, többé kevésbé felületes nézet­csere volt az, a­mi a salonokban űzetett. Az eszme megy volt, de még nem jutott hatalmának tudatá­ra; érezte hogy él­l hogy bilincsekben van, de nem azt, hogy erővel bír e bilincsek szét­törésére. Diderot azt mondta egyszer hevében, hogy az utolsó pap beleiből fog kötelet fonni az utol­só király számára. Mikor ezt mondta, aligha sejtette, hogy e frázist 1793 oly borzasztó módon fogja megvalósítani. Tenein asszony salonjának vagy csilla­gai mellett voltak kisebbek is. Ezek közé tartozott az ifjú Helvetius és Marm­ontel. Tenein Claudine 1749-ben halt meg; egy évvel előbb megnyitotta salonját Geoffrin asszony. Tenein vendégeinek ő volt az örök­lője. Geoffrin egy komornyik leánya s egy tükörgyáros neje volt s salonjának jellege egészen polgárias. De azért Geoffrin korlát­lan befolyással birt Páris miveit köreiben. Egy ideig nagyobb tekintély volt, Franczia­ország királynéjánál. A lengyel király „drága anyáménak neveze őt, II. Katalin nagyérté­­kű prém­neműekkel, Mária Terézia pompás porczelánokkal ajándékozta meg. Salonját ne­mesek és papok is látogatták; a ház úrnője szem előtt tartott bizonyos mérsékletet a né­zet­nyilvánításokban, s így a sálon semleges terület volt, melyen minden párt találkozha­tott. Midőn Geoffrin asszony 1777-ben, 71 éves korában, meghalt, D’Alembert, Thomas és Moreilet lelkesült megemlékezéseket ir­tak róla. * # * Geoffrin anionjával darab ideig rivali­zált Du Deffand marquisnő salonja. Ifjú éveiben a marquisnő hírhedt volt pikáns ka­landjairól; mikor magasabb kort ért, elfog­lalta Montespan egykori lakását a Szt.­Jó­zsef klastromban — tekintélyes jövedelmei megengedték ezt — és megkezdte híressé vált hétfőnapi estélyeit, melyek úgy a pazar lakomák, mint a szellemes társalgás által tűn­tek ki. Aristokratanő minden izében s még­is szabadszellem az uj bölcsészek értelmezé­se szerint, — egészen ellentéte volt a pol­gáriasan egyszerű Geoffrin asszonynak. Az ellentét a két salon jellegében is kifejezésre jutott. Geoffrinnél könnyed, ár­tatlan csevegés, irodalmi jelentéstételek , Def­­fandnál csillogó szókáprázat, éles és kímélet­len kritika. Itt a materialistikus bölcsészet nem egyszerű bámulat tárgyát k­pezi, min­den értelem s­­zéljainak sejtése nélkül,­­ hanem kutatják alapjait s kimutatják fölte­véseinek elégtelen voltát. Du Deffand marquisnő 1780 ban halt meg, késő aggkorában. Bizalmas barátja volt az angol Walpole Horac, s ezzel folytatott levelezése barátságuk állandó emlékéül ma­radt fenn.­­ * Jóval Du Deffand halála előtt egyik tá­voli rottona , Lespinasse Julie alapí­tott külön salont. Julie kezdetben a marquis nő társalkodónéja volt, s a szellemes, szenve­délyes leányt a Du Deffand salon férfiláto­gatói kiválóan kedvelték. Ez a marquisnőt annyira féltékenynyé téve, hogy Julievel a legkeményebben bánt, a végre szakításra ke­rült a dolog. Lespinasse kisasszony ekkor megmérgezte magát, de megmentették. Miután megnyitotta salonját, ez csak­hamar a magasállású és híres személyiségek gyülthelye lön. Lespinasse Juliénál a szabad szó jutott érvényre, az ifjúság szabadságát képviselte, a szakítást az előítéletekkel, a természeteshez való visszatérést. Julie nem volt szép, s önállóságra jut­va, már nem is fiatal többé, de szenvedé­lyes lelkülettel bírt. D’Alembert rendkívül vonzódott hozzá; ő maga egyszerre kettőbe volt szerelmes: Guibert grófba s a spanyol Mora-ba. D’Alembert mellett salonjának legne­­vesb látogatóikép említhetők Turgot és Di­derot. Lespinasse kisasszony 1776-ban halt meg, négy évvel előbb, mint ellensége a mar­quisnő. * * * E négy, nők által alapított salon min­tájára jöttek létre később Stael és Récamier salonjai. A hat legrégibb franczia falon két utolsójában a férfi-elem uralkodott. Hei­ba eh báró, ki materialista volt meggyőző­désből, vasárnap­ és csütörtökönként bölcsé­szeti ebédeket adott. H­e­­­v e t i­u­s-nál, az egoistánál, ki az önzést az emberi cseleke­detek egyedüli rugójának állitá, keddi napo­kon tartottak az összejövetelek. Helvetius szép, de nyugtalan s könnyűvérű neje gyak­ran megzavarta a komoly társalgást, a­mi sok boszuságra adott okot. IV. (Apróságok . Spanyol hírlapok. Suppé. Vemnet. Orosz szinikritika. Préault. Sovány művésznők. Cham. Karr az oroszokról. Folyt. köv.)­­ . i01 19 * . ■“ A spanyol hírlapok egyik jel­lemvonása a túlzott udvariasság s cermonia, mely még polémiák s támadásaikból sem hi­ányzik ; a mi azonban nem zárja ki, hogy a legnagyobb gorombaságokat elmondják. Megtörténik, hogy egyik hírlap ezeket írja a másikról: „Derék collegánk ismét oly szemtele­nül hazudik, hogy valóban bámulnunk kell, hogy a nevezett lap tudós és syrapatikus szerkesztője nem fullad meg a saját sza­vától.“ Vagy ha valamely hivatalnokról van szó, ki sikkasztás miatt állásától fölmen­tetett: „Don Fulano, a jeles osztályfőnök, ki néhány hónap óta a cartagenai ezüstbányá­kat kezelte, többféle tolvajságokat követett el, melyek szükségessé tették e derék és kitűnő képzettségű hivatalnok elcsapatását“. A „La Palmera de Cádiz" következő tudósítást hozta volt egy hírhedt rabló kivé­­­geztetéséről: „Don Enrique Pinot, jól ismert polgár­társunkat, kinek családját méltán sorolják drága szülővárosunk legtiszteltebb lakosai közé, ma délután ügyes és gyorskezü hóhé­runk megfojtás (garotte) által ki fogja vé­­gezni.Meg vagyunk győződve, hogy a bátor zsivány nemesen s önmagához méltóan fejezi be életét, a minek előre örvendünk.“ Suppé, a „Szép Galathea“, „Fall­­uitza“ és „Boccaccio“ népszerű szerzője, mű­vei első előadását mindig személyesen ve­zényli. Gyengéi közé tartozik a túlzott lelki­­­­ismeretesség egyes zenerészek javításánál, a­­mi nem egyszer a mű hátrányára válik, így Országgyűlés. A képviselőház ülése november 10-én. Elnök: Kemény János dr. Napirend, a kérvények 19. sorjegyzé­kének tárgyalása. A tárgyalás folyamában Baross Gá­­­bor kéri, hogy a többi kérvények félretéte­­lével a II. országos iparos gyűlés központi bajok orvoslása iránt, s a magyar gazdák II. országos értekezlete végrehajtó bizottságá­nak emlékirata az ország mezőgazdasági hely­zetéről vitessék tárgyalás alá. Ehez a ház hozzájárul. Vécsey Tamás bizottsági előadó be­terjeszti a bizottság véleményét, az első kér­vényre nézve, hogy a kérvény beható tanács­kozás és véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasíttassék. Hosztinszky János : T. ház ! Az ügy érdeméhez akkor fogok szól­ni, mikor a t. ipar- és kereskedelemügyi miniszter úr az erre vonatkozó törvényjavaslatot be fogja ter­jeszteni. Ez alkalommal azonban szükséges­nek tartom azt, hogy a 1. képviselőházat , az ipar- és kereskedelmi miniszter urat két körülményre figyelmeztessem. Az első az ipa­ros osztály jelen kérvényének kiváló fontos­sága és országos érdeke, a másik a hazai ipar fejlesztésére és előmozdítására szól­ó törvényhozási intézkedések megtételének sür­gőssége. E két körülményt már ez alkalom­mal szükségesnek tartom hangsúlyozni, és­pedig azért, mert szerény nézetem szerint, alig van fontosabb belügyi kérdés, melynek megoldása behatóbb tanulmányozást és sür­gősebb törvénykezési intézkedéseket igényel­ne, mint ez ügy. Ne méltóztassák úgy ven­ni, mintha ez csupán az iparos osztály ügye­ lenne. Ez valóságos országos ügy, mert az ipar nagy és nevezetes tényezője az ország vagyonosodásának, jólétének és kultúrájának. N­a az hanyatlik, akkor hanyatlani fog az iparos osztály, de ezt meg fogja érezni az­­ egész ország, mely az iparos osztálylyal együtt hanyatlani fog. Én e két tekintetet akarom különös fi­gyelembe ajánlani: az iparos osztály érdekét és az ország érdekét, még­pedig annál in­kább, mivel tudjuk, hogy minden állam sa­ját iparának fejlesztésére és előmozdítására megtesz mindent, a­mit tehet. Sajnos, hogy nálunk a törvényhozás ez irányban igen ke­veset tett. Itt van az alkalom arra, hogy a mulasztás helyrepótoltassék, és azért tartom szükségesnek a képviselőház és a földmivelés­­ipar kereskedelemügyi miniszter figyelmét ezen körülményre felhívni, mert tudjuk, hogy ez már nagyon régi dolog, és hogy e tárgy­ban Simonyi Lajos báró minisztersége alatt Ráth Károly interpellációt intézett, melynek tartalma az volt, hogy nem volna e hajlandó a miniszter az iparos osztály köréből egy szakértői enquettet összehívni s annak ja-­­vaslatai alapján a szükséges intézkedéseket­ megtenni. A válasz erre kedvező volt, de ez­­ irányban eddig még nem történt semmi, sőt ha jól emlékszem, 1878. június 12- án a ház egyik határozatával utasította az illető szak­­minisztert, hogy egy szakértői enquettet hív­jon össze, s annak megállapodásai alapján a a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ezt t.­hát azért hozom fel, mert már régóta intézett az iparos osztály kérvényt a képviselőházhoz, anélkül, hogy ennek eddig­­elé eredménye lett volna. Én tehát azon hit­ben és reményben, hogy a miniszter úr ezen kérvényt behatóan fogja tanulmányozni és hogy mindent meg fog tenni, a­mi szükséges arra nézve, hogy az ipar fejlesztessék és előmoz­­díttassék, egyelőre pártolom a kérvényi bi­zottság véleményét. Felszólalásom c­élja te­hát egyedül csak az volt, hogy a képviselő­­háznak és a t. miniszter úrnak figyelmét en­nek az ügynek fontosságára és sürgős vol­tára felhívjam. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Iván felszólalása után a bi­zottság véleménye elfogadtatik. A magyar gazdák Il­dik országos érte­kezlete végrehajtó bizottságának ezután tár­gyalás alá kerülő emlékirata szól az ország mezőgazdasági helyzetéről, kérvényezve kü­lön közgazdasági minisztériumot, központi gazdasági államtanácsot, gazdasági kamará­kat, a szállítási viszonyok javítását, közrak­tárak állítását Budapesten és Fiuméban, az országos közgazdasági alap alkotását 5 mil­lió forinttal, talajjavítási, felszerelési s mar­­hatenyésztési czélokra s némely törvények (1840. IX., 1873. XX. és 1875. VII.) revi­­sióját. Dessewffy Aurél pártolja a kérvé­nyi bizottság véleményét, mely szerint a kér­vény tanulmányozás és jelentést­­el végett kiadandó a közgazdasági bizottságnak. Istóczy Győző szerint mezőgazdasá­gi érdekeink elhanyagolásának okozója a bör­­zsanereknek fölülkeredése minden téren,“­a sajtóban úgy, mint a parliamentben. Nálunk is szükségesnek találja egy mezőgazdasági párt alakulását. A magyar gazdaközönség fel­ébredésének, üdvös ac­iójának csak első lé­péséül tekinti az emlékiratot. Pártolja a tör­­vényi bizottság véleményét. A ház többsége erre a véleményt szin­tén magáévá teszi. V­é­c­s­e­y Tamás előadó a kérvényi bi­zottság részéről azt indítványozza, hogy a köz­­gazdasági bizottság az emlékirat tárgyalására hívja meg azon képviselőket, kik ez emlék­irat támogatására kérvényt adtak be. A ház ez indítványt magáévá teszi. • az ülés végén Miklós István inter­pellate intéz a pénzügyminiszterhez, hogy mivel indokolja azon eljárását, hogy az nem

Next