Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-12-03 / 277. szám

XIII. évfolyam. 277 dik szám. Kolozsvárt, széria, 1879. deczember 3. POLITIKA.­n­apilap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 frt. — Félévre..............................................8 frt. — Évnegyedre...................................4 frt. — Egy hóra........................................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: ötuOr hMthonott gwmuudaor, wmgy t.i41clto.k kik . ki. H*g y HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZNÉNYEK Hindoo hirdrtdi utál­­la ki. Ml/ogUlttik kaid. .idmltutlk. kVILTTÉR: Sorunktól, iui .au.k halj. as ki. HECLddlOK: __________HKchknogb.o «oroukOnt 1 fit. * „Magyar Polgár'1 ikauinkk kn . ki. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : s Lfeeee-Bfeediltaa NOvtaltall bekUlddtl tfilouiOafSk kom ktzMtomoU, loaitraHok (borik • lap bmUoidI rfaa* OWtft kOaUaaterak btéMaMk.) ká*k.) 1 |M1 bérmatat­oa Imién arai («jaittatuk «1. KIADÓ­HIVATAL: HaUkáianan ktziratok aam adataik nőnk. A Lyperta-arvdiAn klip—ti InxtA-tábam, fétér Qr. Tatok! P—afcia-fcá* (kora M­eUttMién pfeaak, Um­toMaak, a/UMArl­ovikká* takémmdbk.) Valódi feladatunk. ' Publicistikánk kifogyhatatlan a pa­naszban, a nemzetnél észlelhető politikai közöny miatt. Rész kormányzásban, sze­génységben, reménytelenségben, az önér­zet kiveszésében, és a hazafi érzés el­­tompulásában keresik ennek okát, és ke­resik a gyógyszert az állami élet rideg központosításában ép úgy, mint a hely­­hatósági önkormányzat alapjainak kiszé­lesítésében; az általános szavazatjogban ép úgy, mint a parlament tagjainak szám­szerinti apasztásában; a pénzügyek füg­­getlenítésében ép úgy, mint a nekeman­­czipatiójában. Felfogásom szerint tévedés van az okok meghatározásában és tévedés a gyógy­szerek megnevezésében. Ily dolgok kutatásánál az exact tu­dományok két legkiválóbbika: a termé­szettudomány és a statistika adja kezünk­be a helyes kulcsot. E két tudomány ro­hanás és alapos — mert inductor — fejlődése, immár kétségtelen világításba helyezte, hogy a népek élete egy­,­séges, mint akármely orga-i Q i­s m u­s. Ez organismusnak ép úgy meg vannak életfeltételei, mint akár a fának vagy akár az egyénnek, és meg van­nak idült és acat betegségei egyiránt. Az 1848 — 49-ki események lázro­hamai voltak e testnek. Az utána jövő kornak ki kell pótolni pihenés által azt az erőveszteséget, melyet a test önmagá­nak előlegezett a vész pillanatában. In­nen az általános apathia , mert nem­csak nálunk van ez így, hanem az egész continensen. A láz után bekövetkezett reactió még mindig tart; gyakori főfájás ágyhoz tart kötve, az általános zsibbadás megfoszt a kellő tevékenységtől. Reconvalescensek va­gyunk Nézetem szerint tehát korunk bád­­gyadt érlüktetése nem betegségi symptoma, hanem üdülési álla­pot: erőgyűjtés, helyesebben mondva: erőkiegyenlítés. így lévén, nem segít ez állapoton semmiféle politikai intézmény vagy intéz­kedés. E nagy apathiának épen mint a nagy szenvedéseknek gyógyszere: a­z idő. Nem lehet azt meggyógyítani sem Ver­­hovay-féle bombasztokkal sem Pestinap­­lóféle jámbus-vezérczikkekkel. A közön­ség egy része elolvassa ugyan, s tempera­mentuma szerint vagy azt mondja, hogy igaz, vagy azt mondja, hogy moso­lyog, de vére nem kap gyorsabb lük­­­tetést, s véleménye sem boszankodásban, sem lelkesülésben nem nyilvánul. Mi következik ebből ? Az, hogy zsur­nalisztikánk oly téren fejtse ki munkás­ságát, mely iránt a közönség nem közö­nyös, melyet még nem rontottak meg a kormányok, s melyet még nem járatott le az ellenzék. Értem a társadalmi tért. A nemzet legnagyobb zöm­e e téren majd­nem teljesen tájékozatlan; sajtónk sem részesítette semmi nevelésben; nem ala­kult e téren sem határozott irány, sem erős meggyőződés. Közéletünknek a társadalmi kérdé­sekben még csak kételyei sem igen van­nak ; most már maga a kétely is ered­mény : eredménye a contemplatiónak és a kutatásnak. De mi még a kutatásnál sem vagyunk. A nevelés, az ipar, a társulás, a család, a művészet, az irodalom, a sze­gényügy, a hygiénia, a lelenezkérdés, a társasélet, az árvaügy, sajtónk részéről nem részesül kellő méltánylásban. Napi­renden van az öngyilkosság, a párbaj, a nők prostituálása és a társadalomnak egyéb nagy betegségei — — és a hír­lapirodalom megelégszik ezeknek egysze­rű registrálásával az újdonsági rovat szűk keretében. Pedig épen az a­z i­d­ő, melyet az élénken tapasztalható politikai közöny gyógyszereként fönnebb kijelöltem, volna alkalmas arra, hogy az elhanyagolt tár­sadalmi kérdések a napi sajtó által föl­­karoltassanak. A­ki figyelemmel kisérte a hatást, melyet Sámi Lászlónak e lapok terén megjelent tanulmánya a „házasság“-ról előidézett, az nem vonhatja kétségbe, hogy e térnek művelése a közönségre nézve tanulságos, az íróra nézve háláda­tos teend. Előre tehát­­ Zongor. Az országgy­­ési szabadelvű párt közelebbi értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnök megnyitván, — előter­jeszti a candidáló bizottság által a delega­­tióba kijelölt tagok névsorát. — E szerint rendes tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gá­bor, Bausznern Guido, Bohus Zsigmond, Bo­ros Bálint, Dániel Ernő, Éla­ Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Har­kányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Im­re, Karácsonyi Guidó gr., Kármán Lajos, Ke­mény Kálmán br., Márk­us István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Ge­deon gr., ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirvaay Ödön, Szögény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Al­bert, b. — Horvátok: Horváth Péter, Kus­­sevics Szvetozár, Mihajlovics Károly, Von­­cilla Mihály. Póttagok: Andrása Mihály, Hofgráff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rikovszky Géza, Rihonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr. Horvátok: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pár­­tonkivüliek részéről Szily László, az egye­sült ellenzék részéről Apponyi Albert gróf, Bán­hidy Béla báró, Molnár Ala­dar és Szilá­gyi Dezső jelöltettek ki a delegatióba Fálk Miksa kérdést intéz a keresk. mi­niszterhez aziránt, hogy azon esetre, ha 1880- ban az autonóm tarifák életbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország ré­széről a monarchia irányában retorsionális tarifák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan vá­laszt nem adhat, mert a tárgyalások eziránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kér­désre már a legközelebbi napokban határo­zott választ adhat. TÁRCZA. k­óborlások a plevnai csatamezőn. Eredeti tárczaközlemények I^ATFALUDY ISTVÁNTÓL. Mikor a plevnai győzelem hire befu­totta a világot, bizony igen sokan voltunk odahaza, kik rokonszenvünknek majdnem kéz­­^8‘fogható módon adtunk kifejezést. Mintha őst is látnám azt a kis kört a Dem­ján bolt­­i,8 előtt, mely a járó­kelő ismerősöket elfog­­°*ta, útját állotta, hogy meggyőződjék arról, hajon ők is tudják-e már a valóban megle* *_ ,8 nálunk igazán örvendetes hírt Ozmán győzelméről. Legalább egy hétig úgy üdvözöltük egy­­kai,«­"C3.ak ja5”»-“ Ittunk és ettünk a törő­­« dicsőítésére, világítás, fáklyás­ menet — bj egy nincs,“ mind meg annyi czáfolhatlan zonyitéka volt a legőszintébb sympathiának, m­elyet egyéb hiányában török testvéremn az élet-halál harczban biztattuk, láth izi 6 *ett önn0*1 *s~ még Pe­hő előte­­re­t. *a8 végzetteljesen szomorú testvéreink­­ben- e' Lassankint feledésbe megy min­­káh«a hatalra,s hullámok, melyeket e véres és » 8 szem­lélö Európa közhangulatában is w'm elegebben őrző keblek kedélyében elő* mz,­­ annyira lecsendesedtek már, hogy ijy a fodros utó­rezgések is elsimultak. Az Qa,j 8 Plevnai oroszlánról keringő hírek, Zimánnak nymbusát is már annyira el­­landéysitották, hogy bizony egy kissé ha­­az ő halhatatlansága. leg az ,­­ hogy s mint van a dolog jelen­­' 8 Plevnai harcz olyan esemény volt, me­r­t a történet mint páratlant fog annak ide­iben az utókor elé állítani. Ha egyéb nem, már e kis bevezetés is­ljesen elegendő abbeli állításom igazolásá­­t, ha azt mondom, hogy ne'm gyerekes ki- Iacsiság (ehez egy kissé öreg is lennék már) a nem élénk ismeretvágy és érdeklődés köt-­i fel bennem azt az óhajt, hogy a plevnai sajatért láthassam. No de ismeretvágy és érdeklődés nem fég az üdvösségre, s bizony én is csak ezek­­et maradtam volna, ha egy jó barátom nem aszi lehetővé vágyaim valósulását. Daczára, hogy a 19-ik század annyira ikéletesedett, hogy még ál fogsorokat is ki­­­pnak az ember szájából, mégis Bulgáriában tazni most is egy kis nehézséggel jár, mé­ret egyedül magam, tájékozatlanságomban alán nem is tudtam volna legyőzni, de mint mondám, hátam mögött volt az én jó bará­om, (jobban mondva én voltami az ő háta lógott) s igy semmi sem volt lehetetlen. Az ige csakugyan testte len, s mi (t­ i­­n és ő) egy gyönyörű, de forró vásárnál r­eggelen (juo. 23 án) a filaseti (deli) vndó­­ázból kirobogtunk Giurgovonak, hogy innen ovább hajókázzunk. Erről a kis de annál érdekesebb kiván­ulásról akarok most fecsegni kedves szer­­esztő úr, és szíves felhívására adott szava­lat beváltani. Korábbi közleményemben már említet­­em, hogy Giurgevo Bukaresttől egy jómacs­­a ugrás, e közelség egyfelől másfelől a sorsvonat villám­sebessége igazán majdnem ■hetetlenné tevék, hogy e rövid vonalon va­u, becsületeset láthassak, s ha valami ki is tűnt , az oly hamar le is tűnt a lát­­atárról, hogy behatóbb benyomásról szó sem ahetett. ........ . Ehhez járul még az a körülmény is, egy nem lévén egyedül a coupéban csak az gyík oldalon lehetett a gyorsan változó pa­­orámát nézni, mi voltaképen nem is erőltet­i magát nagyon a változatosságban, amennyi­en a vonal majdnem egész egyenes irány­ban haladván a végtelen lapályban délfelé, raiidenütt egy és ugyanazon kép tárult fel szemeink előtt t. i. búza földek, melyek imitt amott eg­­egy mocsáros nádassal cserél­tek ; a mi pedig a zöld mezőket és kék eget illeti, no azok épen olyan szépek voltak mint nálunk otthon. Sok­ beszéd szegénység, s ezért minden hímezés hámozás nélkül be kell vallanom, hogy a Bukarest Giurgovói vonalról bizony ha akarnék sem tudnék sokkal többet írni, mint a­mit már fenn­bb említettem, ez pe­dig a legméltányosabb elnézés mellett is na­gyon kevés. No de én, habár nagyon sajnálom erről nem tehetek. Ha nem lett volna oly meleg, hogy a forró napsugarak elől ne kellett volna a füg­gönyökkel védekeznünk, ha nem ment volna oly boloodul az a gyorsvonat, s ha aztán iga­zán lett volna mit látni, az más lett volna, de minthogy ennyi „volna“ közt egy positiv „volt“ sem fordul elő, be kellett érnem azzal, hogy egy sarokba húzódva a jó meleg vörös bársony ülésen legyőztem magam egy „Neue freie Presse“-vel s alig vártam, hogy Giur­­gevoba érjünk. Daczára ennek a senem senem situatió­­nak, annyit azonban mégis észleltem, hogy a vonat egy oly sik lapályon halad a Duna völgy felé menedékesen, mely majdnem is szintesnek látszik, mígnem elérve a Duna mentén párhuzamban haladó hegylánczot — honnan Giurgevo és a hatalmas folyam szép panorámája már látszik — érezhetően lefelé fut, és egy pár percz alatt a Giurgevoi in­­dóházban megáll. Ennyit erről, és most kezdjük meg a dolgot Giurgevonál. Nyolct és felet ütött az óra, mikor a vonat Bukarestből megindult, s körülbelül 11-kor érkeztünk meg Giurgevoba, melyet úgy kutya-futtában megnéztünk. Giurgevo egy igen élénk kereskedelmi város, mi­n­tegy 21 ezer lakossal, mely barát­ságos fásított főterével, csinos modern styl­ben épített igen sok új lakházaival nagyon jó benyomást tesz, mely legkevésbbé sem gyengül az által, hogy a háború alatt szen­vedett lövöldöztetés bizony itt is — különö­sen a Duna közelében sok épületet romba döntött, melyek némelyike mai napig sem bírta kiheverni a sérülést, lévén a gazdájá­nak kevés a pénze. Daczára ennek, mondom, az öszbenyo­­más igen kedvező, legalább reám nézve, már csak abból az egyetlen okból is, hogy a Duna mellett fekszik. Az a város, melynek ily vize van, csúf nem lehet. A folytonos érintkezés a nagy vi­lággal úgy a Dunán, mint a bukaresti olda­lon vasúton, Giurgevó belvilágát és kereske­dését igen élénkké teszi, s minthogy Giurge­vó mintegy kiegészítő részét képezi Buka­restnek, e két város közötti közlekedés is szakadatlan, mert a szállítás könnyebbsége és olcsóságánál fogva majdnem minden áru Giurgevón át kerül Bukarestbe. Tervben van jelenleg ugyan a Dimbovicza s illetőleg az Argis szabályozása, mi­által Bukarest és a Duna között a közvetlen érintkezést akarják is­­lyreállítani, de ez egy oly pium desiderium felfogásom szerint, hogy alig hiszem valósu­lását, mert hát hiába szabályoztatik és ko­tortatik ki a meder,­­ ha víz nincs, csatorna sem lehet, a románok azonban oly szerelme­sek ez ideáiba és pedig nem ok nélkül, hogy szentül hiszik, hogy Bukarestet egykor ten­­geri hajókon fogják látogatni ad normám die grosse Seestadt Leipzig. A felfelé haladó hajó 12 */a órakor hagyja el giurgevoi partot s igy nem sok idő állott rendelkez­sünkre a szemlélésre, annál kevésbé, mert ebből a kis időből is kellett valamit szakítani, hogy az ottani oszt.-magy. viceconsulnál bekopogtassunk. Ezt nemcsak a „Vorschrift” hanem az illem is parancsolja, hogy az illető alattvaló saját ügynökénél je­lentkezzék. E rövidke látogatás bármennyire futó­lagos, ép annyira kellemes és érdekes volt, nemcsak azért, mert pompás szilvonium- és ........ ■■ —­­ ......~1 czigarettel felszolgáltak, (egyebet nem ac­ceptáltunk, miután úgy is várt reánk a hajón a table d’hote), hanem azért is, mert rend­kívül szíves házigazdánk áldott jó humorú modorában egy pár pikkáns episodot mesélt el a legutóbbi háborúból, melyeket — leg­alább magam — roppant érdeklődéssel hallgat­tam. — A háború magában véve borzasztóan szomorú állapot, de azért nincs kizárva le­hetősége annak, hogy tréfás dolgok elő ne adják magukat a komoly zűrzavarban, me­lyiken az ember persze utólagosan igen jóízűen nevethet. „Házasodj meg csak nyúl, tudom, hogy nem futsz!“ mondja a közmondás, s így nagy valószínűséggel elfogadhatom ama föltevése­met, hogy in facte loci talán komolyab­ban viseltem volna magam. No de post festa — mint mondom — bizony sok dolog tré­fásnak tűnt föl előttem. Giurgevónak bom­­bardirozása magában is igen kedélyesen tör­tént, mely ha bármint mondják is, a buka­resti légkört megreszkettető, mégis a lakos­ság nagy hálájára — roppant nagy pusztítá­sokat nem okozott, lévén az egész inkább látszólagosan viscenirozva, mennyiben a röp­pentyűk csak fényes nappal szerepeltek s a közlekedés éjjelre be lett szüntetve. Ez egy oly humánus intézkedés volt, mely följegy­zésre méltó, s mely inkább lőpor, mint „ide­gen tulajdonnak gonoszságbeli” pusztítására volt szánva, miután hadászati szempontból az ütegek éjjel is dolgozhattak volna, lévén Guligevó egy n­e­m m­o­z­g­ó és oly tisz­tességes czélpont, melybe úgy találomra még a sötétben is beüthetni. A bombarde­­ment voltaképen egy impozáns látványt nyúj­tott inkább, melynek megtekintésére, mint hallám, Bukarestből is sokan át , vagy job­ban mondva lerándultak. No de minthogy én nem akarom s nem is vagyok hivatott az orosz török háború tör­ténetét megírni, vegyünk búcsút szívélyes consulunktól s lássunk dolgunk után. A consulatustól a kikötőig, mely volt a­­­képen csak természetes partja a Dunának. Parlamenti má tóság. Nincs semmi a világon, a­mit oly féltékenyen kellene megőrizni, mint egy parlamentnek a maga méltóságát és te­kintélyét. A legkisebb folt­ is szennyet vet reá — és a­mit mint törvényhozás képvisel, csak addig marad felséges és érínthetlen — a­mig maga illő súlyt tud adni működésének, a­mig nagy és leg­komolyabb példaként áll a polgárok előtt. Egy parlament, mely léha botrányok színhelye, veszélyesebb ellensége lehet az alkotmányos és népképviseleti eszméknek, mint bármi zsarnokság. A franczia kamara scandalumai nyúj­tottak legtöbb reményt a kisebbségnek, hogy megbuktatják a köztársaságot. A magyar képviselőházban is for­dulnak elő koronként jelenetek, melyek nem tüzelnének­­ a falusi korcsmákban. Képzelhető, hogy a törvényhozói mű­ködés ilyetén nyilvánulásai milyen hatás­sal vannak, leginkább a laikus népre. A mi­­állandó parlamenti botrány csí­­nálónk és bohóczunk Csanády Sándor.­­ Nincs olyan felszólalása, mely egy kis csor­­­bát ne ejtene a parlamenti tárgyalások komolyságán, s a párton, melynek tagja A parlamentnek tűrnie kell a derék képviselő úr scénáit, de nem így­­ a szélsőbalodalnak, mely a saját jól fel­fogott érdekében már régen meg kellett volna hogy tagadja Csanády­tól a párt f­o­r­­máját Mert Csanády első­sorban ezt is kompromittálja. A szélsőbal kevés olyan ellenség­gel bir a házban, mint épen Csanády Sándor. Íme a legújabb szereplés, mely­­lyel scandalizálta és komikussá tette a szélsőbal fellépését. A képviselőház hétfőn tárgyalta az indemnity-javaslatot. Hegedűs, dr. Simo­­nyi és Simonyi Ernő után felszólalt Csanády Sándor. Kijelenti, hogy vizs­gálat alá kell vennie a kormányt. Nem szán­dékozom ezúttal — így szól — különösen Tisza Kálmán (Nagy derültség.) miniszterel­nök úrnak a magán­életben viselt dol­gaival foglalkozni, (Mozgás. Zaj.) mert hiszen már magában mielőtt a miniszteri székbe be­lépett volna, elegendő okot adott arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tő­le . (Nagy mozgás. Felkiáltások a jobbolda­lon : Rendre ! Rendre! Halljuk az elnököt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék jobban megválasztani sza­vait. (Helyeslés.) Csanády Sándor :... hanem itt kötelességem bírálat alá venni azon tetteit, melyeket mint miniszterelnök követett el. Elmondja ezután, mint szegte meg a minisz­terelnök ígéreteit s mint juttatta koldusbot­ra az országot. Nem viseltetik iránta senki ezen országban bizodalommal, mert t­ökre tette az országot és koldusbotra juttatta. Deb­­reczen város lelkes és hazafias polgárai e­l­­kergették a miniszterelnököt saját kö­réből. (Zaj.) Elnök: Másodszor kérem a t. kép­viselő urat, métóztassék az itt használt sza­vakat megválasztani. Alig hiszem, hogy a par­­l­amenthez méltó kifejezés volna. Elkerge­­tésről itt nem lehet szó. (Helyeslés jobbról.) Csanády Sándor : Hát száműzték. Elnök: „Nem választották meg* ez az illő kifejezés. Csanády Sándor: Tehát nem válasz­­­tották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem a közt nagy kü­lönbség van Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kétszer emlékeztettem; ha ezt harmad­szor is kénytelen volnék tenni, el fognám vonni tőle a szót. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Hogy mennyire el­vesztette a miniszterelnök úr azon bizalmat, melylyel bírt, csak a jelenlegi országgyűlés kezdetén is, kitűnik onnan, miként az Ország­­gyűlés kezdetén 300 szavazattal rendelke­zett, kitűnik azon körülményből, miszerint többen a képviselő urak közül, kik a minisz­terelnök úr nézeteit, elveit osztották, nem mondom ki, illetőleg nem akarom kimondani az okát miért, mert attól tartok, hogy az igen­­. elnök úr el fogja tőlem venni a szót (Derültség). Végül kijelenti, hogy nem visel­tethetvén bizalommal a kormány iránt, nem fogadja el a törvényjavaslatot. A miniszterelnök beszéde után, ki Csa­­nádyt egy szó megjegyzésre sem méltatta, ismét. Csanády Sándor, szavainak félre­ér­thetése tekintetéből kér szót. (Nagy derültség.) Kijelenti, hogy midőn a mi­niszterelnök magaéletéről szólott*.Po­­litikai működését értette, melyet mint képviselő követett. És ez a hétfői „scéna“ még a leg­szelídebbek és legtisztességesebbek közü

Next