Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-01-13 / 9. szám
XIV. évfolyam. 9-dik szám. ftemni "■ Egy szám ára okr. Kolozsvár, kedd, 1880. január 13. SZERKESZTOSÉG: KIADÓHIVATAL: Küktorda-utcza, nyomdaépület. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Hazaildatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. NAPILAP. FŐTÉR, GRÓF TELEKI D 0 M 0 K 0 S-N A Z. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Hirdetési dij: sora 5 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés útja 30 kr. — Nyilttér: apra 20 kr. egész évre . . félévre...................8 16 írt. 1 évnegyedre egy hóra 4 frt — kr. 1 , 60 „ 4 közgazdasági mozgalmak kormány, egyletek, országgyűlés, mind állítólag ötszáznál több tagja van már, annyian a tettek mezejére léptek. Bis mely rövid idő múlva a vidéken iszonyítja ezt az a,körülmény, hogy azkészül fiókegyleteket állítani. És felországos magyar gazdasági egyesület lemze, hogy mióta ezen uj iparegyleti kebelében csak nemrég tartatott egy mozgalom megindult, azóta az országnquete, mely a feladatoknak egyik mos magyar iparegyesület is sokkal halegnehezebb pontját, a közlekedésügy talmasabb tetterőt fejt ki s benne sokterén szükséges reformokat tette fizikai practikusabb szellem uralkodik, két az anyagi haladás, a nemzeti jól- gálódásai tárgyává. És merte tanács- Az egyleti tagok száma rövid idő alatt lét előmozdítása iránt, mint hazánk- i kozások folytattatni fognak s az en- kétszázzal szaporodott, két új szakaszban. Igaz, nem is kell a nagy kulturiquete más fontos kérdésre is ki fogály alakult, melyek mindenikcserenemzeteknek százados mulasztásokat jóvá tenni, mint a magyarnak. Ők haladtak; tán egy-más irányban nagyon is előre haladtak, s innen az aránytalan-' ság, mely egyes társadalmi osztályok közt oly tátongó űrt hagyott, hogy pl Angliának, a leggazdagabb nemzetnek, terjeszkedni, munkálatainak eredmé-nyen dolgozik s fontos iparügyi refornje pedig becses substratumát kapórcok keresztülvitelén fáradozik. Az rendi a törvényhozási és administra-i egyesület új közlönyt ad ki, atb. tiv után teendő intézkedéseknek. Egymásik körülmény, mely a gazdasági mozgalom komolyságáról tesz tanúságot, az a tény, hogy a bizottság van aránylag is a legtöbb proletárja, egy külön orgánumot, „a Magyar Föld* S ha itt a munkások s gazdasági bérlők közt van is egy erős mozgalom, melynek hullámcsapásait élénk érdeklődéssel nézi a világ: attól a nemzet sorsára távolról sem várhatni oly üdvös hatást, mint remélünk és várunk mi ama mozgalomtól, melyek a közügyek iránt érdeklődő magyar közönség figyelmét most ébren tartják. Egy pár vonással akarom e mozgalmakat röviden jellemezni. Első helyen említést érdemel a magyar gazdasági mozgalom, melynek élén Dessewffy Aurél gr. áll. Valószínű ugyan, hogy az általános iparegylet nélkül is megtörtént volna mindez, mert az országos magyar iparegyesület már hónapok előtt megtett minden előkészületet az egyesületi tevékenység fokozott mérvű kifejtésére De az mégis valószínűnek látszik, hogy a Zichy-Németféle új egyleti mozgalom a régi iparegylet embereit is a versengés bizonyos ambitiójával tölthette el, s innen van, hogy most a szakosztályi ülések rendszerint népesebbek, mint annak előtte, s a tárgyalások oly élénken folynak, hogy az időből hamar, de a tárgyalandó kérdésekből soha ki nem fogynak az egylet szakosztályai. Komolyan meggondolva a dolgot, nincs ugyan szükség két országos iparegyesületre, de a verseny e téren azért nem lesz hátrányos a régi egyesületre nézve. Ha pedig az új egyletnél csak szalmaláng lett volna is az a nagy buzgóság, mely a tagokat összehozta, az a jó eredménye mindenesetre meglesz e mozgalomnak, hogy számos oly egyénnél fölkelte az érdeklődést a hazai ipar ügyei iránt, akik előbb az iparos mozgalom körén kívül állottak, elk é- s ezek később buzgó tagjai lehetnek szer az országos magyar iparegyesületnek. Ami a harmadik mozgalmat: a hely kereskedők körében megindult, s mint A székesfehérvári kiállítás alkat-szettel állunk szemben, melyen kilenc, némelyek igen jellemzőn mondják „contiával tartott országos gazdagyülés volt, esztendeig nem lehet gyökeres változra Lloyd“ mozgalmat illeti, ezt most első nevezetesebb manifestatiója e gaztatásokat tenni, bármily kívánatosnak csak két szóval jellemezzük. Az új irodasági mozgalomnak. A gyűlés általtűnjék is fel a nemzeti ipar szempont-reskedelmi egyesület tagjai azt akarják, kifejezett kívánalmakat azóta kisebbjából az, hogy iparügyi állami kör- hogy a kereskedelmi körökben is a körökben országszerte megvitatták, s igazgatásunk, mely ez időszerint a mon magyar nyelv és nemzetiszelmegyék és egyletek részben vagy álarchia eszméjén alapul, netán a külön sem uralkodjék, s vagy sikerülni fogtalánosságban is elfogadták azokat. A magyar állami élet szempontjából újjá- e két jellemvonás elfogadására biróó gyűlés bizottsága a kívánalmakat a szereztessék, a Lloyd társaságot, vagy fejére nő az törvényhozásnak is beterjesztő s most ! Ez adott helyzettel számolni kell uj egylet a régi Lloydnak. ez ügy országos elintézésre vár, és el kell követni mindent, amit a Minthogy azonban a gazdák em- létező kereten belül tenni lehet, ipa-i lakirata egy oly nagy munkaprogrmk emelésére. E tudat rázta fel, hogy úgy mondjuk, közönyéből a magyar ipa- írás osztályt, a nemzeti iparnak pártolóit, és hozta létre azon mozgalmat, amely most már a főváros és vidék minden rétegét áthatni kezdi. S ez iparos mozgalomnak Ez körülbelül akkor indult meg, midőn Anglia agrár mozgalma világszerte figyelmet keltett. Első tekintetre úgy látszott hát, mintha a mi gazdáink körében megindult mozgalom egyszerű utánzása volna az angol mozgalomnak. De mihelyt a beadványozók az első felhívást közzé tették, kitűnt, hogy nem a szereplési vágy, hanem az Etikai komoly törekvés javítani ott, ahol kellett czímű napilapot is, teremtett magának. Ébreszteni és hatni akar ezáltal minden körben), hogy gazdáink sorakozzanak , szövetkezve orvosolják mindennemű bajaikat. A másik mozgalom, melyről meg kell emlékeznünk , a megyei iparos osztályt hozta forrongásba. Igaz, iparosaink körében már 1872. óta, mikor az első országos iparos gyűlés megtartatott, megindult a mozgalom. De, sajnos, az eredmény igen kis részben, vagy tán egyáltalán nem is felelt meg a várakozásnak. Csak egyet nem lehet elvitatni: azt, hogy ama gyűlés óta egyre növekvő érdeklődést tanúsít a nemzet a hazai ipar felkarolása iránt. A törvényhozó testület azonban az industrializmus szelleme által fájdalom még nem volt eléggé áthatva akkor, mikor a legfontosabb ipars kérdéseket hosszú időre megállapítani, mikor az autonóm csak lehet, tenni ott a hol kell, s vámtarifa Ausztriával közösen használni mindenütt ahol alkalom van, szült, s a vám és kereskedelmi ez birta rá a mozgalom megindítóit, szedés 10 évre statuálva lett, hogy kilépjenek a nyilvánosság terére. Most tehát egy oly adott rammot tartalmaz, melynek keresztülvitele egyeseknek s testületeknek, municipiumoknak s a kormánynak, a gazdasági egyleteknek s a törvényhozásnak évekre terjedő dolgot ad: természetes, hogy e nagy feladatok rögtön nem valósulhatnak meg. Azonban aztagadni nem lehet, hogy municipiumok. Bármi véleményünk legyen Verhovay Gyula hírlapírói működéséről, de tény, hogy egy végzetszerű ügyét magáévá tette Magyarnevezetes alkotása is van már, az úgy ország valamennyi írója, és magunkévá nevezett általános iparegylet, melynek tesszük ezennel mi is. 1/___ ______. . _____ Bármely európai állam társadalmi életét vegyük szemügyre, egyiknél sem látunk komolyabb törekvéset Mudrony Pál. A közte és dr. Majthényi Izidor úr között megvívottpárbaj lefolyásáról és eredményéről lapunk más rovata tüzetesen megemlékezik; itt csak azt jegyezzük meg, hogy: Mi is azok közé tartozunk, kik a társadalom mai szerkezetében és mai felfogása miatt bizonyos sértésekkel szemben csak a párviadalt tartjuk korrektívumnak. Oly sértésekkel szemben, melyeknél a bíróság ítélete nona nyújthat elég megnyugvást, meg is adjuk, ha kell, s meg is keressük, ha szükség, a személyes elégtételt. Ám a fenforgó eset nem azok közé tartozik. Mit tett Verhovay ? Azt állította lapjában, hogy gróf Festetich Pál nem korrektül járt el a közvagyon ellenőrzésében. Ez állítását igazolta okmányokkal. Kit sértett meg tehát ? Oly embert, kinek mint látszik, fóruma nem a párbaj, hanem a bűnfenyitő biróság. És mi történt Verhovayval ? Bizonyos báró Majthényi Izidor úr, a ki nem fia, nem testvére, nem apa, nem rokona, nem üzlettársa Festetich grófnak, a ki tehát ez ügyben egy senki-------egy semmi : pisztoly-párbajra kényszerűvé őt, mellén keresztül lövi. Honnan vett ez a senki jogosultságot e véres tetthez? A kaszinó közvéleményétől — mondják ők. Ezt nem hisszük. A nemzeti kaszinó sokkal tiszteletreméltóbb helyet foglal el Magyarország testületei között, sem mint egy ily senki által képviseltetné magát, és a gróf Zichy F. Viktor úr kizárásával sokkal inkább bebizonyította érzékenységét a becsületbeli ügyek iránt, minthogy oly ügyet tegyen magáévá, melyet még — a férfi méltóságnál sokkal elaszicsabb természetű — paragrafus is börtönnel szokott sújtani. Honnan vette tehát jogát? Onnan, ahonnan bátorságot merít a legközönségesebb gyilkos is. Verhovay hibázott, midőn maga helyett egy kocsist nem fogadott fel, korbácscsal kezében. A párviadal kolloráriuma igen gyakran nagy igazságtalanság. A gyakori igazságtalanság korlátozása czéljából, megszokott és mindenki által elfogadott formák közé szorították a párbajt. E fomák leglényegesebbje, hogy párbajnak csak sértő és sértett fél között lehet helye, mert különben előbb családi, később osztályharcczá nővé ki magát. Kivételt ez alól csupán betegség, nyomorékság és aggság képezhet. Meg volt e forma tartva ? Nem, mert gróf Festetich sem nem beteg, sem nem agg, sem nem nyomorék, és mégis b. Majthényi lő. Egy másik lényeges forma, hogy a felek lehetőségig egyenlő chanccal bírjanak. Ezért vannak a vivő mesterek kizárva ; ezért vívnak mindig egyenlő fegyverekkel, s ezért bírnak a felek egyenlő jogokkal. Meg volt - e forma tartva? Nem. Mert Verhovayban csak a férfi bátorsága volt meg; Majthényi urban pedig a krakéler ügyessége. Mert Verhovay neveltetett tudományban; Majthényi ur pedig neveltetett feditírozásban. Mert Verhovaynak fegyvere a toll; Majthényi urnak fegyvere a g y i rok. Mert Verhovay hivatása az irodalom; Majthényi ur mestersége a czéllövés. Ha Majthényi ur személyes bántályat torol meg, ha e megtorlás ily tragikussá válik is, nem szólunk az ügyhöz. Mindössze is a Verhovay szerencsétlenségének tartanák azt. De igy, a törvény büntető kezét kérjük arra, a ki nem volt sértve és mégis gyilkolt, a kinek tehát nem volt egyéb czélja, mint merényletet követni el a szabad sajtó ellen. Zongorá ttak TARCZA. Párisi levél. Mert ott több hó esett, mint itt. — Az Odeon is bezárt! — Csak hogy nyugodtabban folyjak a próbák .... a hónak ott semmi ?a. — Az Opera-Populaire bezárt. — Az akár ne is nyitott volna ! — Hát az Arabigu, a Chatelet, a Nations ! — Jó, zárjon bár mindenik, ha csak egy áll is fenn, az az egy én leszek. S a színészek csakugyan kitartó buzgalommal jártak fel. Aki távol lakott, még sötét hajnalban indult el, hogy a rendes időre ha van, fagyon át posztjára érjen. Egyszer már úgy eltorlaszolta a hó a színházat, hogy más ember megadta volna magát. Hanem Debruyere igazgató más fából volt faragva. Mind összehívta a kóristákat próbára. Párt*, jan. 9. 1880. Nálunk a deczemberi nagy hő," hideg és fagy sajátságos körülményeket idéztek elő. Több színházat be kellett zárni, melyeket csak most, az olvadással lehetett újra megnyitni. Egy kiolvadt színházi Nemde érdekes ? Nem egy színháznál oly különös állapotok merültek föl, hogy a Verne Gyula regényeibe is beillenének. Lássuk pl. a Fantaisies Parisiennes színházat a viszontagságos napokból. Már az első napokban, mikor a hófejer takaróval vonta be a Bastille teret, sokan aggódva mondák: p . ez így tart, bezárhatjuk a színházat olvadásig. Ari Debruyere igazgató úr az ilyen beszédre így replikázott. • Ezek szegények méltatlankodtak: — Ez mégis sok: ily időben próbára kényszeríteni! — Édes fiaim ! szólt az igazgató, nem színdarab-próbáról van szó . .. Nézzetek oda ! . . . S vagy harmincz darab új seprűre mutatva, fölkiált: — Markoljon meg egyet mindenik s menjünk igazi próbával S oly buzgalommal fogtak munkához, hogy ha az olvadás közbe nem alkalmatlankodik, nemcsak színházuk körig? replikázott: ’ nyezetét, de egész Parist kitakarítják. — Bezárni a hó miatt? Meghajolni s ,nost a Fantaisie-Parisiennes telaz elemek előtt? . . . Sohal ijesen kiolvadt, s újra fölvette érdekes De a hó csak hullt tovább. A szin repertoirját, házak rendre becsukták az ajtót. Hanem . A közönség csak úgy tódul az előigazgató úr szilárd maradt, a minden adásra az olvadásért, a a színház csillaga, a szép Haraberta kisasszonyért, hírre volt válasza. . . A Folies bezárt, a Nouveautés bezárt, mondák neki. Közelebbről, mikor a közönség Humbert a couplet-bre bist kiáltott, a hős igazgató elégülten kiáltja föl: Most már igazán megtört a jógi Ez a párisi kiolvadt színházak története. De maradjunk csak a színháznál. Páris közönsége nagyon szereti a katonás darabokat, azaz: olyanokat, melyekben rendes katonaság táboroz, defilírozik, csörteti fegyverét, dobol és trombitál. Rég nem látott ilyet. Ezért egész eseménynek számítja a Turenne ez. új darabot 14-dik Lajos korából, mely az Ambigu színházban e hó közepe táján kerül először színre. Nagy buzgalommal folynak az előkészületek. A katonaságot a helyőrségből veszik hozzá. Van olyan jelenete, melyben egyszerre 160 személy lesz a színpadon. Egy jelenete egy egész ütközetet, egy másik éjjeli átvonulást ábrázol havas hegyek között. Egy harmadik a tábori kifejtést, ágyuk és tüzérség felállítását tünteti elő. Nagyon ügyelnek a történeti hűségre is. E czélból a raosani ágyukat átalakítják , az arzenálból régi fegyvereket kölcsönöznek ki, a katonai egyenruhát módosítják, a díszleteket és ruházatokat a Louvre képei után készítik. Itt feszült kíváncsisággal várják az előadást, melyről annak idejében bizonyára megemlékezem. Befejezésül röviden megemlítem, hogy jövőre a szalon új berendezést nyer. Eddig ugyanis a képek rendszer nélkül voltak elhelyezve, mi egyfelől az áttekintést és tanulmányt megnehezítette, másfelől az öszbenyomást rontotta. Ez után a képeket nem és faj szerint külön termekbe helyezik, így az első terem a ruha nélkül levő sovány, a második a kövér nőké, tovább más az orr tanulmányoké, más ismét külön az állatok és tájak különböző nemeié, ismét más a megcsalt férjeké (Othello, Menelaus) lesz, stb. A rendezést és osztályozást Turquet, a közoktatás és szépművészetügyi minisztérium buzgós titkára vezeti. A párisi játszi kedv már e komoly buzgóságot se hagyhatta szó nélkül. Ahol két-három ember összejő, mindjárt e tárgyra térnek, még pedig körülbelől következőleg: „Úgy tetszik, hogy Turquet úr nem elégszik meg azzal, hogy a képeket faj szerint oszsza be, hanem még alosztályokat is tervez egész a végtelenségig. Például, külön terem lesz a férfiak, s külön a nők számára; elválasztja a rendjeleseket, s a rendjel nélkül levőket, új barnákat és szőkéket, a báli öltözetben, s a házi szoknyában levőket, stb. Abban a teremben pedig, hová a ha-lak képei jutnak, jeget is viszen be.“ Mindezt nem azért irtam meg, hogy szegény Turquet ur buzgóságát még magyar földön is kinevessék. C h a i s i e r. 1 VERHOVAY PARBAJA 4 községi taniló.*) — Fotográfia. — Nem azt a^tanilót értem, a ki városon sjiláne nagy városon lakik s szép emeletes,palotában tiszta ruhába öltözött, simára fésült gyermekeket tanít, aki nyá-ron fehér pantallont és lakkezipőt visel s télen-nyáron egyaránt czilinderben jár. Ez a magasabb osztályhoz tartozik (Mert a tanítók között is épen úgy megvan a kaszt*) E szellemes kis rajzot a „Nemere“ czimű sepsi-szentgyörgyi lapból vesszük át, rendszer, nálunk is van arisztokráczia, mint mindenütt a világon.) Pedig hát ezek is községi tanitók, ha mindjárt Budapesten vagy Kolozsvárit laknak is. Én a községi tanitók alsóbb osztályáról írok, azokról, kik nem járnak czilinderben, nem viselnek glace kesztyűt s nem czifra gyermekeket, hanem borzos hajú hím és nőnemű sarjadékát oktatják a felnőttek azon részének, mely egyházi szertartások folytán „holtomiglan, holtodiglan" párjával található mindenütt a földkerekségén s melynek gyűjtő neve annyi mint: szülő. Hogy a községi tanítót kellően definiálni nem tudoma, az nem az én hibám. Mert példának okáért ha azt találnám mondani, hogy a társadalom előkelőbb osztályához tartozik, következésképen hogy ,,úr", akkor nagyon megharagudnék rám az ügyvéd, a hivatalnok, sőt még az ifj nők is, a miért én rangfokozat tekintetében egy napon merem emlegetni őket. Ha azt mondanám, hogy a tanító a népből való, azért meg Istók bátyánk törné be a fejemet, mert neki hitükre jár ki az udvarból, a széles helü kenyérhez szép fehér szalonája függ a kamarában s nem szorult a más pénzére — mint az a tanító, Csik hátrább az agarokkal! Távol legyen tőlem, hogy én hotok bátyánk társadalmi állását megbántani akarnám s ezen respektusom kellő képen való kifejezése gyanánt ki is jelentem, hogy a tanító csak tanító, tehát a mi a rangfokozatot illeti, itt hasztalan kereskedtem. Ljjebb már nem mehetek, azt mindenki beláthatja, — feljebb pedig, amint tetszett látni, zárva az ajtó. Hova sorozzam hát a tanítót, aki az emberek ilyen meg amolyan osztályaiból ki van zárva? Felelet: sehová! — Ez egy külön társadalmi osztály A tanító egy olyan ember (bocsánatot kérek a szóért: ember), ki minden igények nélkül született és praedestinálva van az emberiség összes tudományába bevezetést tartani; élete folytonos bevezetés, tudománya is bevezetés, születése nem öröm, halála nem gyász; létezése nem szükségfeletti ugyan, de hiányt sem pótol; mindenütt otthon kellene lennie, de sehol sincs hazája; őt nem szabad gyűlölni senkinek, de nem is szereti senki; lételét az 5 krajzáros pótadó tartja fenn és épen ezért ő soha sem lehet állandó“; eltűrt tagja a társadalomnak, csupán azon okból, mert a fizikai törvények értelmében kivenni a világból, hogy egyátalában ne létezzék, nem lehet. Szóval: a tanító nem egyéb, mint tanító. Sem több kevesebb. A tanító, pláne, ha községi, szavazattal bíró egyén a faluban, — tehát képviselő. Csakhogy a közgyűlésen előbb jön méltóságos Csemeházi úr, azután egy rakás nulla, azután a tiszteletes ur, nyomban utána Istók bátya, Pál, Péter, János és Mihály bátya, azután ismét egy rakás nulla s csak ekkor következik a tanító Különben van véleményszabadsága s ha ez történetesen a méltóságos ur véleményével nem szimpátizoz és e miatt a méltóságos úr az állattanból a négylábúak és két fülűek osztályából idéz rá hasonlatot, akkor is van még egy szabadsága: ez a gondolkozási szabadság. Meg van engedve szabadon gondolkozni. Ezen a téren korlátlan ur. A községi tanító az iskolaszék felügyelete alatt áll. Hogy mi az iskolaszék, azoknak, akik nem volnának kellően tájékozva ezen kérdés körül, röviden megmondom. Az iskolaszék egy testület, ha úgy tetszik, jogi személy, mely 10 éves elmúlt. Feladata pontosan őrködni 4 KÜLFÖLD. Az Italia irredenta dolgában újabb leleplezések történtek. Imbriani tábornok, ki azzal vádolta volt a kormányt, hogy közreműködik az izgatásokban , fent tartja minden erre vonatkozó állítását, az ismételt cáfolatokkal szemben is. A kormány viszont az „Italie” czímű lapban ezeket íratja: „Oly ország, mely még csak húsz éve létezik, mely tíz év óta van csak rnifikálva, sokkal szükségesebb dolgokat kell hogy szem előtt tartson, mint többé kevésbbé igazolt annexiókat. A népnek, melynek egyébiránt meg kell adni azon elégtételt, hogy az Italia Irredenta iránt nem épen lelkesedik, nem volna szabad azt mondani : Ne támadjuk meg e pillanatban Ausztriát, Franciaországot, vagy Angliát, mert nincs kilátás a győzelemre, hanem inkább azon gazdasági és politikai sürgős teendőket kellene előtte felsorolni, melyek sokkal égetőbbek, mint az Italia Irredenta kérdései. És valóban, miként is lehet területnagyobbodásra,vagy,ha tetszik, elnyomottnak állított testvérek felszabadítására gondolni, ha ezek vagy épen nem, vagy nem valami nagyon panaszkodnak sorsuk felett akkor, midőn Olaszországban a munkás nem kap munkát, midőn az ipar alig képes magát megvédeni a fiskus ellen, midőn a rosz termés folytán a szegény embernek alig , van kenyere, midőn hiányzik az országban a pénz, midőn a művelt fiatalság a másodrendű városokból kivándorolni kénytelen, hogy megélhessen, midőn még oly szegényes állás ezreket vonz, midőn a földművesek elvesztik földjüket és Olaszország oly nagy része nincs művelve? Vajjon szabad-e ily körülmények között a nép figyelmét másra irányozni, mint azon teendőkre, melyeket felsoroltunk ? Háború, ha még oly dicsteljes is, mindig pénzbe kerül. Szabad-e ahelyett, hogy pénzünket az itt levő nyomor enyhítésére fordítsuk, azt tanácsolni a népnek, hogy e pénzt oly tartományok annexiójára adjuk ki, melyeknek a jövőre csak terheket helyezhetünk kilátásba ? Nincs értelmes ember az országban (tartozzék bármely párthoz), ki e kérdésre igennel felelhetne. Ma Olaszországban nem létezhetnek politikai, hanem csak gazdasági kérdések.“ Az orosz hadi készületek, szentpétervári sürgöny szerint, buzgón fogadtatnak. Miután nagymennyiségű lőfegyverkészlet szállítása szigorú szerződések által biztosíttatott, a hadügyi minisztérium a kazani és tschernigowi lőpormalmoknak kiadta a parancsot, hogy folyó évi február hó végéig nyolcmillió font lőport gyártsanak. Észak-Amerikában tartózkodó orosz katonai ügynökök szintén nyolcvanezer mázsa lőpor megrendelésére kaptak meghagyást. A nihilisták sem nyugosznak e közben. Újabban ismét nagy feltűnést keltő elfogatás történt, melyről ezeket sürgönyzik. A varsó pétervári vasút Wiers- i bolowo állomásnál egy zsandártiszt az útlevelek megvizsgálásánál asszonynak öltözött fiatalembert fogott el, ki a külföldön tartózkodó nihilisták által fölötte fontos küldetésben küldetett Pétervárra. Az elfogottnál talált levelek és három hatlövetű revolver a zsandár gyanúját igazolták. Nevét a letartóztatott fiatalember nem mondá, de bevalla, hogy nihilista társai küldték Pétervárra, és hogy Poroszországból jővén, a női ruházatot Königsbergben öltötte föl. Az elfogott fiatalember, ki a koraói fogházba vitetett, úgy látszik, orosz-izraelita GUSINJE-PLAVA. A montenegróiak háborúznak az albánokkal. A „nyitányul” vívott ütközetben elesett 800 albán és 160 montenegrói. Minthogy azonban e numerusok Csetinjéből kerültek, föl kell tennünk, hogy a montenegrói veszteség számjaiból egynéhány le van ütve, s hozzátéve az albánokéhoz. Bármint legyen, az első csata mindenesetre nagyon .Térés volt, egész hadtömegek vettek jobban részt, s a kezdet úgy az ellenállás, mint a foglaló csapatok magatartása tekintetében elkeseredett s hosszú tusára nyújt kilátást. Csetinjéből jelentik,hogy a fejedelem egy uháza az összes csapatokat a határra rendeli. Sabri bey, a török konzul értesítve lett, hogy Montenegro fegyveres hatalommal ejti birtokába Gusinjét és Plavát, miután a porta kétszínű szerepet játszik. E helyek lakói lázadókul tekintetnek és javaik elkoboztatnak. (Persze egyelőre csak úgy ,i n o f f i g i e“ , mert sok albánt kell még levágni addig, míg a montenegrói kormány e kijelentést tényleg érvényesítheti.) Mijanov sürgönyzött Andrejevicából Csetinjébe, hogy az arnautáknak egy újabb támadását várja. Ipekből nagy mennyiségű municzió-készlet érkezett Gusinjébe. A csapatok Danilovgrad, Grahovo, Kitka és Virbazarból a határra indultak. A montenegrói fejedelem hétfőn Andrijevicába utazik. Muktár parancsot kapott a hadtestében levő albániaiakat Salonikiba küldeni. A török hadügyminiszter helyettük