Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-09-11 / 210. szám

5 Diagnosis. Az ország fővárosában, a keres­­i minisztérium tanácskozási ter­­vében, dr. K­e­m­é­n­y Gábor m­i­­vel­ elnöklete alatt, az ipartör­­vény revisiója s az ezzel kap­atos ügyek: vásár, házalás, váll­­strraktárak kérdése s a kereskedelmi­­ iparkamarákról szóló törvény mó­­dstása tárgyában, az ipar és keres­et­i kamarák küldöttségeinek egye­di gyűlése holnap megkezdi tá­vozásait. A kérdő pontokat, melyek felett a kamarák küldöttségei tanácskozni kosak, e lapok megelőző számában ették már olvasóink. Az azok felett iparosok és kereskedők által folytatandó tanácskozások, hivatva tesz­tek, nem csak a létező bajok és az azok kázforrásai felőli tapasztalati adatokat, de a bajok elhárítására, gyógyítására liters tényezőket is számba venni s egy később összehívandó szélesbb kö­rű enqaote számára, az anyag össze­hordása és rendezése által: a kérdés aielőbbi megoldását előkészíteni. E ta­vozások s a majdan összeülendő sövetetől méltán várja a nemzet­ iit gazdaságunk némely már-már el­­mérgesedett sebeinek gyökeres orvos­iját s idő folytán a hazai ipar és kereskedelem felvirágzását. Közgazdasági kormányunk, mely a utóbbi időkben figyelmét mind fo­­nottabb mértékben fordítja mezőgaz­­dságunk, iparunk, kereskedelmünk ha­­inak kipuhatolására, az orvosszerek felkutatására, az értelmi fejlődés ér­ékeire s a közgazdasági tevékenység­­ moden téren való emelésére , valóban megérdemli, hogy, még az elismerésben oly­kor ellenzékek által is méltányolt buzgalmat siker koronázza. Am sok nagy fontosságú kérdés között, melyeket közgazdasági minisz­terünk az ipar és kereskedelmi kama­ráik intézett, s melyek felett a hol­nap megnyitandó egyetemes gyűlés ta- Urskozand, fófontossággal bir mindjárt s legelső, mely az 1872. évi VIII-ik törvényczike­l­ső §-ban foglalt ipar­­szibadság lenn vagy fenn nem Mbit teszi kérdésbe. Fontos kérdés, mert főleg az ipa- M osztálynak a törvény keletkezése itt mind nagyobb nagyobb mértékben és hanyatlását sokan egyenesen az áteltétek figyelmen kívül hagyásának, a régiczéh-rendszer után —úgyszólva láin átmenet nélkül — behozott kor­dia iparszabadságnak tulajdonítják. Nem tartozunk az iparszabadság ellenségei közé, s az iparos osztály valóban nagy mérvű elhanyatlását haj­landók vagyunk nagyrészben más té­nyezőknek, s első­sorban épen iparos osztályunk fejletlenségének s szerve­zetlenségének tulajdonítani. Mindazál­­tal nem tagadhatni, hogy ez osztály hanyatlásában része van a korlátlan iparszabadságnak is, mely a szakkép­zett iparosok rovására, a nem szak­képzett, de tőkével rendelkező ipari vállalkozóknak válik előnyére. Kívánatos volna e tekintetben, ha­­jövőre a törvényben kimondott iparsza­badság előfeltételei úgy állapíttatnának meg, hogy az önálló iparűzés megkez­dése és gyakorlása szigorúbb feltéte­lekhez köttetnék, hogy szak­képes­ség és az ipari vállalatokba elhelyez­kedő tőke, mint termelő erők, jövőre egymás mellett inkább megférhessenek. Mert aligha tévedünk, a­midőn azt ál­lítjuk, hogy az utóbbi években, szak­képzett iparosaink, dac­ára értelmi elő­­haladottságuknak, az ipari vállalatokba­n elhelyezkedő tőkével szemben inkább küzdelmes versenyre voltak kárhoztat­va, mintsem hogy annak előnyeit él­vezhették volna. Az iparszabadság fenn vagy fenn nem tarthatóságának, mint elvi kér­désnek eldöntése , illetőleg az önálló iparűzés előfeltéteinek meg­állapítá­sa után könnyebb lesz aztán a továb­bi kapcsolatos kérdések lebonyolítása, s az ipar­társulatok, az ipar­hatóságok szervezete kérdésének megoldása. E tekintetben a múlt év május 31-én és jún. 1-én tartott országos iparos congressus javaslatai, s a sajtó úgy az ipartörvény revisiója, mint az iparügy organisatiója s az iparos szak­oktatás tárgyában részletes tervekkel állottak elő. Ama tervek és javasla­tok s saját tapasztalataik alapján a most össze­ülő egyetemes gyűlés kellő tájékozottsággal nyúlhat a kérdések megoldásához. Akarjuk hinni, hogy azon nagy remények, melyeket a nemzet az egye­temes gyűlés és a később összehívandó enquete munkálataihoz köt, nemsokára megvalósulnak. A társadalom minden rétege erősen érzi, hogy hazánk, mint állam, erős­­, népe boldog csak úgy leend, ha a törvényhozás, az ipartörvény revisiója, s az eddig szervezetlen ipar­ügy organisatiója, valamint az iparos osztály szakképzésére megkívántató min­den áldozatok meghozása által, mindent megtesz arra, hogy egy erős iparos osztály képződhessék, mely hazai nyers terményeink benn a hazában való fel­dolgozása által nemcsak mezőgazdasá-­ gunk bajain lényegesen segíteni, de a­ kereskedelmi forgalmat is nagyban­­ emelni lenne hivatva. Azért szerencsét kívánunk a di­­agnosishoz, melyet, közgazdasági bajaink mielőbbi gyógyíthatása érde­kében, közgazdasági miniszterünk és az iparkamarai küldöttségek egyetemes gyűlése, hazánk legéletbevágóbb kér­désében megállapítani hivatva van. T—ez. f 0 1'1' pb«“ 1*0* 1** nett I jók' »0* .in«' k £ ie i 0 . évfolyam. SZERKESZTOSEG: jfLTORD A-U T C Z A, NYOMDAÉPÜL­E­T. Képtelenüll beküldött közlemények nem közöltetnek. ijiszont haz­­­a a kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 210-dik szám. N­A P I­­L A. F­. Kolozsvár, szombat, 1880. szeptember 11 KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 frt. 1 évnegyedre félévre....................8 „ 1 egy hóra . Hirdetési díj: sora 6 kr. — BélyegiDeték: minden hirde­tés utin 80 kr. — Nyilt tér: sora 28 kr. 4 frt — kr 1 „ 60 „ TARCZA. Naplómból. (Töredék.) Egy szép nyári éjjelen, egy magas *1? tetején feküdtem, balzsami­lóg vett toll, csend volt mindenütt, az ég felhőt­ől terült el fölöttem s rajta a hold s­­­sillagok bájoló fényben tündököltek, és fe­l eget, holdat és a csillagokat nézve­­Derengtem, gondolataim felvittek a csü­lök közé — azok fölé, — bebarangoltam ! mindenséget s felemelkedtem odáig, hol 1 képzelet is megszűnik, érzem, hogy a mindenható közelében vagyok s mint oly­a bior életemben, ismét megszállt a vágy !ki, hogy mi van fölöttünk, a holdban, ‘«Magokban s látni, hogy van e ott élet " ?»gs nincs. S a mint igy gondolkozom és vágyó ^»csillagok lassan-lassan mind fel­­^ feljebb emelkedtek, raig nem annyira ’°2tak, hogy fényüket sem láthattam J**t 8 ekkor a fél hold is, mely egye­­! ®or­dt az égen, kelet felé kezdett ha­­• a láthatáron letűnt. ^ égboltozat, a hold és csillagok szomoru látványt nyújtott — mely uralkodott a földön s keblemet ^ «ében szorulni érzem, de ezen hely 51 egy pillanatig tartott, mert _'perre így goba sem hallott nagyszerű «te jj*­Hí!töltötte be a világot, a zene a mind közelebb - közelebb jött, ^ Atin óriási accordokat hallottam s "fértetem, hogy a zene az égből jön, a nélkül, hogy a zenészeket és a hangszereket láthatnám, s a­mint ezen égi zene csodás melódiáit hallgattam, az ég világosodni kezdett, keletről oly széles­ségben, mint ezt a láthatár engedte, ezer meg ezer fél hold vonult fel az égen,­­míg nyugatról ugyanígy ezer meg ezer teljes egész hold közeledett a horizont felé, vakító fénynyel töltvén el a világot s ezen ellenkező oldalakról jövő holdak már majdnem egymást érték, midőn egyszerre, mint egy varázsütésre megállották s a zene, mely addig édes tulvilági dallamot zengett, elhallgatott. Ezen csend csak egy perczig tartott s ismét megszólalt a zene, egy négyes bevezető hangjai töltötték be a levegőt s a holdak összeelegyedvén, ezen óriási h­a­rsból lassanként s a legszebb rendben egy betey félhold egy egy egész hold kísé­retében kivált s kelet és nyugat felől az egész láthatár hosszában egymással szem­ben helyet foglaltak a holdak, minden teljes hold mellett egy fél hold s megkez­dődött a négyes. A zene minden képzeletet felülmúló varázszsal játszott, kimondhatatlan kéjes élvezet lepte el testemet s midőn a né­gyesnek vége volt, a nélkül, hogy a zene megszűnt volna, kezdődött a keringő, min­den fél hold a maga társával egy egész holddal lassan-lassan keringeni kezdett, a táncz mind gyorsabb-gyorsabb lett, m­ig végre az egész égboltozaton egy óriási gyorsasággal forgó tüzkör képződött a holdakból s én ezen szűditő gyorsaság lá­tása következtében eszméletemet teljesen elvesztvén — halva rogytam össze. Midőn ismét eszmélni kezdettem, a holdak már eltűntek, mély Csend uralgott körülöttem, csak a régi hold állott az ég közepén s a csillagok lassan-lassan ismét ereszkedtek lejebb-lejebb. Egyszerre azonban azon eszme vil­lant meg agyamban, hogy a csillagok, me­lyek most lassan szállnak, talán egészen leereszkednek a földre, hogy a mindenség egybeolvad, s hogy most lesz — mert el­jött — a végítélet órája s ezen gondolat következtében felugrottam helyemről s a nélkül, hogy tudnám hova, futni kezdet­tem, futottam teljes erőmből s úgy miként ember futni nem is tud, s hogy futáso­mat gyorsítsam még repültem is, de minél tovább futottam, minél gyorsabban repültem, annál inkább meggyőződtem hogy menekülni lehetetlen, s hogy feltevésem teljesül, mert a csillagok csakugyan mind lejebb-lejebb ereszkedtek, mindaddig, m­ig magamat egy csillagokból, az ég összes csillagaiból alakult óriási fénynyel kivilá­gított kúp alakú boltozat által teljesen elzárva találtam s a boltozat tetején — közepén állott a hold. A menekvés minden reményétől meg­fosztva, megállottam, szivem hallhatólag lüktetett — lopva felpillantottam s ek­kor láttam, hogy a csillagok szorosan egy­­máshoz tapodva képezték azon kúp alakú boltozatot, mely az égből a földig lenyú­lik — a mint szemeim — egy menekvésre alkalmas nyílást keresve a boltozat köze­pén levő holdra pillantottuk, — a hold ereszkedni kezdett és félkörben mind le­­jebb, lejebb érvén, hátam mögött eltűnt, mig engem a hold helyébe leereszkedő nap nagyszerű látványa s azon varázs teljes fény, mely a napból jőve a csilla­gokat elöntő, újabb bámulatba ejtett és teljesen elragadott. Ezen elragadtatásom közben, egy túlvilági, elbűvölő női hang szóllalt meg hátam mögött — e hang nevemen szólí­tott — s midőn hátra fordultam megle­petve látom, hogy a hold eltűnt s előt­tem állott egy nő, bájóló, elragadó — egy angyal. Védangyalod vagyok — mondá e túlvilági lény — születésed óta én kör­nyezlek mindig és mindenütt ösmerem gondolataidat és legbensőbb vágyaidat; íme, eljött az idő, melyben vágyaid tel­jesülhetnek, jöjj velem, elkísérlek és el­­veszettek a holdba, a csillagokba­n az ég­be s megláthatod, hogy ott mi van. * Örömtől reszketve hallgatnám e ked­ves hangot, szivem hangosan dobogott azon édes érzés tudatában, hogy a mit eddig halandó nem látott, nekem élve lát­ni s az emberiséggel közölni lehetséges lesz; vágyaim, összes törekvéseim ne to­vábbjait teljesülni láttam s társaimra, az emberiségre gondolva kérdem védanyalom­­tól, hogy mennyi ideig fog utazásunk tar­tani, mikor jövünk vissza ? Utazásunk, rapndó védanyalom —ad­dig tart, mig a rövidenség fennáll, s visz­­sza e földre nem jövünk többet soha, mert ha e földet elhagyod — megszűntél ha­landó lenni, hisz tudod, hogy halandó, ha e földet egyszer elhagyta , ide többé soha vissza nem tér.“ — Hogyan! s ha tehát veled megyek — nőmet, gyermekeimet, atyámat, test­véreimet — kikért élek s kik értem él­nek, barátaimat, s az emberiséget — mely­nek még én szolgálatokat tehetek — so­ha se lássam többet, kérdem reseketve? Ha velem jösz — mindezeket — mint halandó s mint halandókat meg nem látod többé soha, soha ! — m­ondá véd­­angyalom szomorú arczal, — nekem aka­ratod és elhatározásodra befolyni nem szabad, — határozd el magadat szabadon és válassz, maradni akarsz-é vagy jösz ve­lem, és saját elhatározásodtól függjön, hogy mi erősebb benned : az emberek — az emberiség iránti szeretet és ragaszko­dás, vagy a vágy, megtudni, hogy fölötted az égben s a csillagokban mi van, s hogy mi az Istenség.“ — „Engedd tehát — könyörögtem — hogy szeretett nőm és gyermekeim is jöj­jenek, enged őket elhoznom, vigyük őket is magunkkal.“ — „Lehetetlent kérsz s kérésedet nem­­ teljesíthetem — monda védangyalom meg­indulva, — nőd és gyermekeidnek más s más sorsa, más védangyala van; azok sor­sa fölött én nem rendelkezhetem; le kell­­­ mondanod nőd és gyermekeidről, ha ve­lem jösz örökre; s ne habozzál sokáig — még csak pár percznyi időnk van — gon­dold meg, hogy ritka halandó részesül oly szerencsében, mint te ; jöjj tehát — mon­­dá vadangyalom — mialatt széles fehér szárnyait kiterjeszti, — emelkedjünk fel a földről s mihelyt lábad e földet elhagy­ja, túlvilági élv és gyönyör vár reád.“ A csillagok mind szebben,szebben ra­gyogtak, ismét megszólalt a zene, s az angyalok a csillagokban s a csillagok fö­lött az istent dicsőítették énekekkel, a nap lassan feljebb-feljebb száll, védangyalom kezemet fogta s én éreztem, hogy testem egy túlvilági vonzerő következtében emel­kedni kezd fel a földről, fejemben a gon­dolatok, érzelmek és vágyak egymást űz­ték, midőn egyszerre képzeletemben ismét felmerült szeretett nőm és kedves gyer­mekeim képe; láttam őket, mint nyújtják felém, kérve, esedezve karjaikat, b érez* tem, mert egész testemet átmelegitett*, a szeretet érzetét; nem, nem s várjon reám bármily élvezet és gyönyör oda fenn, nem hagyom el e földet — kiáltám kétségbe­esve ; nem hagyhatom azokat, kiket sze­retek, kiket imádok, s kik csak értem él­nek ; nézdd, mint hivnak, mint könyörög­nek gyermekeim, — az emberek szerete­­tét nem kárpótolhatja az öröklét — csa­ládom, gyermekeim szeretete nélkül az örökkévalóság is csak rideg lehet; — bo­csáss ! itt maradok — kiáltán szorult ke­bellel, s midőn lábaim a földet már-már elhagyni kezdték — egy végső erőlködés­sel kiszabadítom karomat vadangyalom ke­zei közül és­­ álmomból felébredtem. Dr. Weisz Ignicz, Bismarck herczeg és Haymerle báró találkozásáról a következő részleteket je­lentik Mecklenburgból szept. 6-ről: Teg­nap délután 2­­ órakor fogadta a német birodalmi kanczellár fridrichsruhei nyári lakában Haymerle b. látogatását. Rantzau gróf, a herczeg veje, a pályaudvaron üd­vözölte Haymerle bárót és a herczeg fo­gatán az indóháztól nem távol fekvő Bis­marck-féle nyaralóba kisérte őt, hol maga a herczeg az ajtóban várta kedves vendé­gét. Haymerle b. a herczegi családdal ebé­delt és a délutáni órákat bizalmas beszél­getésben tölté a herczeggel, ennek dolgo­zószobájában. E beszélgetés tárgyát ugyan a titok sűrű fátyola födi, de minden jel arra mutat, hogy ez alkalommal is nyilvá­nult a két diplomatának minden tekintet­ben barátságos és a két hatalmas állam jelenlegi szoros szövetségét a jövőre is biz­tosító érzelme. Haymerle b. már Norderney­­ben való tartózkodása alatt is nyíltan ki­jelentette, hogy a múlt őszszel kötött szö­vetség fenntartására minden erejével tőre­kedni fog. Ma délután Haymerle báró el­hagyja Fridrichsruhét és Berlinen keresz­tül haza utazik­ Berlini lapok azt a hírt, közüik, hogy Haymerle báró Hamburgból­­ Londonba utazott volna, e hír azonban­­ eddigete még megerősítést nem nyert. A hajóhadi tüntetésekre vonatkozólag­­ Írják a „Pol. Corr.”-nek Konstantinápoly-f ból, hogy az abban az esetben, ha a porta e­legánsan jár el és Dulcignat területével­ együtt nyugodtan és szabályszerűen átad­ja, el fog maradni, mely anélkül, hogy Tö­rökországra nézve fenyegetést vagy ko­moly veszélyt képezne, mégis mély meg­aláztatás volna rá nézve. A szultán és ta­nácsosai ezt megértették és a hajóhadi való fálulom ríj»»'' nozve » hrd­. cseseg kezdete volt. Még abban az esetben is, ha a tün­tetés csakugyan bekövetkeznék, most ki­csinált dolog, hogy egyedül Montenegróra vonatkozólag fog megtörténni. Csak még a franczia kormány ragaszkodik ama re­ményhez és óhajhoz, hogy ez első tünte­tés után egy második, és oly impozáns tüntetés következzék a görögök érdeké­ben, hogy a törökök a berlini szerződés határozatainak végrehajtására li­assanak. Talán az egyetlen Anglia volna hajlandó Francziaország óhajait támogatni, a töb­biek azonban úgy látszik azon a nézeten vannak, hogy a görög kérdés szabályozá­sát előkészítsék, annál inkább, minthogy a hatalmak kollektív jegyzékeiben a portá­nak határidő nem tűzetett ki. Csak a montenegrói kérdés sürgetés, a görögök azonban várhatnak el, sajnos volna, ha Európa békéje miattuk megzavartatnék. Said bej lapja, a „Vakít“ azt állí­totta, hogy Ausztria-Magyarország a Tö­rök és Görögország közt küszöbön álló ellenségeskedéseket előre látván, ama szán­dékát nyilvánította, hogy a novibazári ke­rületet teljesen megszállja és a portát fel­szólította, ürítse ki a még török csapatok által megszállott részeket. Bizonyos, hogy Bécsben nem uralkodik ily szándék s azért a portának se tétetett semmiféle nyilat­kozat. Mimir pasa közoktatási miniszter e pillanatban egy arab proklamáczió szer­kesztésével foglalkozik, mely török vagy tunisi ügynökök által fog Algirban ter­jesztetni és a lakosokat nyíltan fogja föl­kelésre fölhívni. A KIRÁLY UTAZÁSA. Krysoviczéról, szept. 8-ról Ír­ják: Ma a csapatok pihennek. A király az egész napot Krysoviczében töltötte. Az udvari ebédre az idegen katonai képvise­lők voltak hivatalosak. Holnap a gyakor­latokat folytatják: Szadova-Visznia, szept. 8. este. Ma délelőtt a szokásos megbeszélés tartatott a főherczeg-tábornagy elnöklete alatt, melyen Vilmos, Rainer és Frigyes főherczegek, a két hadtest valamennyi bí­rái, a parancsnokok a vezérkar főnöke, valamennyi tábornok és ezred parancsnok az operatió hivatalfőnöke, és a vezérkar tisztjei voltak jelen Ez alkalommal nem csupán gyakorlati és tudományos szempont­ból fejtegették a hadgyakorlat eddigi me­netét, hanem a katona anyagi jólétére be­folyást gyakorló tényezők megbeszélése is szőnyegre került. A főherczeg-tábornagy ezután az összes jelenlevőket ebédre hívta meg. Ebéd után a főherczegek és a tá­bornokok lefényképeztették magukat. Este 6 órakor volt vége a fegyverszünetnek. A csapatok kiküldötték az előőrsöket. Egy esti 6 órakor feladott sürgöny szerint a Szadova-Viszula körül táboro­zó csapatok közt vig­hangulat uralkodik s a tegnapi fáradalmak el vannak feledve. A betegek is fölépültek. A napszúrás és kimerülés folytán elhaltak száma öt. Azon katonát, ki a keddi hadgyakorlatok folya­mán •“ L&Mp manndF WirfV» --- t hívják a fia a hadgyakorlatokra kivonult hadtestek főszálítójának. A keleti hadtest­nél 34 ló dőlt ki. Az ellátás egészben véve jó, csupán a vonatok gyakran elkerülhetetlen kése­delme folytán történik meg, hogy egyes zászlóaljak csak éjjel 10 órakor jutnak a főzhetéshez, néha ez el is marad. Bár a legénység részére van bőségben s jó mi­nőségű. A szállított kenyér azonban pené­szes, miért is Thorn, a lembergi szállító felelősségre fog vonatni. A műszaki csapatok ma érkeztek meg Lembergből. A víz hiánya folytán Norton-kutakat állítanak elő. A hadgyakorlatok folytatása a kö­vetkező eredménynyel fog lefolyni: A ke­leti hadtest holnap reggel Moscziczkáig hatol előre, ott összeütközik a nyugati hadtesttel, mely vissza is veti. A nyugati hadtest ismét birtokába veszi Szadowa- Viszniát. A csapatok elvonulása előtt a király szemlét tart a keleti hadtest felett. A király életmódjáról a gyakorlatok alatt írják a következőket: ő felsége igen korán kel s 4 órakor már reggelizik . 6 órakor kíséretével az indóházhoz kocsizik, hol külön vonat várja. A vonat 85 percz alatt ér Szadova-V­iszniába, hol a király lóra ül s innen a hadgyakorlatokhoz lo­vagol ki. Az ebéd ideje esti 7 óra. Ebéd után a király és vendégei szivarra gyúj­tanak, beszélgetnek a napi eseményekről 9 óráig, midőn a király nyugodni tér. Az uralkodó lembergi fogadtatására még mindig folynak az előkészületek,­­ a lembergi fogadtatás épen oly fényesnek ígérkezik, mint a krakkói. Czernowiczból jelentik, hogy ott annyi küldöttség és ide­gen jelentette be megérkezését, hogy az ünnepélyi bizottság kénytelen volt felhí­vást intézni a lakossághoz, magán­lakások felajánlása végett, miután a vendéglői szo­bák már­is le vannak foglalva. A lemberg­­czernowicz-jassy­i vasút igazgatósága az ünnepélyre utazó vendégeknek mérsékelt áron szolgáltat vasúti jegyeket. IPARÜGYEK. A győri iparosok szerdán tartották meg közgyűlésüket a Nádorvendéglő ter­mében. A gyűlésen igen sokan részt vettek, s jelen volt azon a város csaknem minden iparossá, azonkívül tömérdek iparos ifjú és diszes közönség. Ráth Károly képviselőt és Gelléri Mórt, az orsz. magyar iparegyesület titká­rát, külön hívták meg a gyűlésre. Felké­rés folytán Ráth elfoglalván az elnöki szé­ket, közel egy óra hosszáig tartó beszéd­ben fejtegette a magyar kézműipar fontos­ságát, utalva főleg külföldi példákra, ki­emelve, hogy életképes gyáripar mindenütt és kivált minálunk csupán virágzó kézipar alapján keletkezhetik.­­ Majd kitért az iparosgyűlés határozataira, és az ipar­tör­­­vény módosítása érdekében kifejtett kívá­nalmak indokolására, különösen qualifiká­cziót és kényszertársulást tartván az ipar­­fejlődés föltételéül. Utána Gelléri beszélt, leginkább buz­­dítólag az iparosokra, társulási szervezke­ápolása és önsegélyes"törekvéseit" érvénye­­sülése érdekében. Ezután a gyűlés Nagy, Hets, Bejczi és mások felszólalása után határozatilag kimondta, hogy ragaszkodik az iparos gyűlés összes határozataihoz és azok érvényesülése érdekében a városi és megyei képviselőket küldöttségileg megke­resi. Végül ily értelmű határozatok hoza­talára a gyűlés az összes dunántúli nagyobb ipartársulatokat föl fogja hívni. Délután a „Fehér hajó“ vendéglőben, este a szőlős­kertben nagyobb közebédek voltak. Ven­dégek mindenütt ovácziókba részesülnek. Az estére tervezet fáklyászene akadályok­ba ütközvén, elmaradt. Az afghanisztáni harc­­­térről, Roberts tábornok kiváltképpen ügyes mozdulataival vívta ki teljes győzelmét. Az angol tábornok csatatervéről közöljük te­hát az Ellenőr után a tegnap érkezett részleteket. Gough és Chapman tábornokok kém­szemléik segítségével megállapították, hogy a következő állást foglalja el Ejub kán: Tábora a Baba-Vali magas domblánczolat mögött volt fölütve, a­mely az Argandak folyótól északkelet felé húzódik; elánczo­­lat legnyugatibb nyúlványának neve Pirpai­­mal. Kandahárból két szoros visz keresztül ezen a domblánczolaton, t. i. Baba-Vali­­ból és Morcsából. Az előbbin könnyen át lehet hatolni, ezt azonban erősen meg­szállotta az ellenség és több ágyút állított föl a szoros fölött uralkodó magaslaton A másik szoros útja roszabb; ez a hadállás jobb szárnyán volt, védve több párhuza­mos csatorna által, melyek az Argandab folyóból táplálkoznak; ámbár most ki vol­tak száradva, mégis roppant akadályt ké­peztek a támadásra nézve. Ejub kán há­ta mögött egy külön álló domb, a­melyet kertek választottak el a domblánczolattól, még erősebbé tette az ellenség állását. Roberts tábornok mégis ezt a pontot támadta meg, mert arra számított, hogy ha a Pirpaimal domb tövében fekvő falut (ennek neve is Pirpaimal) elfoglalják csa­patai, az ellenség egész állását túlszár­nyalta és innét erélyes támadással Ejub egész vonalát fölgombolyíthatja , minden ágyúját elfoglalhatja. E feladat megoldá­sát Hardy tábornok alatt a Kabulból érke­zett dandárokra bizta, a Baba-Vali és Mor­­csa szorosokat pedig a kandahári helyőr­ségnek kellett fenyegetnie, őriznie, ágyúi­val pedig a Baba-Vali magaslaton elhelye­zett afghán ágyukat elhalgattatnia. Gough lovasságának önállóan kellett előnyomulnia a balszárnyon, hogy elvágja Kjub csapat­­jainak visszavonulását. Reggel 9 órakor elfoglalták támadó állásukat az angolok. Délelőtt 11 órakor elfoglalt a 92. highlander és 2. gurka ez­red (1. dandár) egy falut mely uralkodott az ellenséges gyalogság frontja fölött, mi­után hevesen lődözte a falut az angol tü­zérség. E dandárral egyesült azután Baker tábornok alatt a 2. dandár és mind a ketten előnyomultak az említett csatornák domb 'nyerg&'Tnego'tEr " Az előnyomulás közben heves volt a harcz, nevezetesen a Pirpaimal falu ostro­ma alkalmával, de a 3. dandár tartalékban állott, hogy esetleg segítségre siethessen. Roberts tábornok terve az volt, hogy Pirpaimalban egy ideig állapodjanak meg a csapatok és azután kémszemlézve halad­janak előre, minthogy azonban még most is bízni látszik erejében az ellenség, a parancsoló tábornokok jobbnak látták az előnyomulást. Az ellenség igen nagy ellent­­állást fejtett ki és itt volt a legnagyobb veszteség. Végre két előretolt tábort és bennök néhány ágyút foglaltak el az an­golok. Rövid harcz után Kjub főtáborába is elhatott az ijedség, melyet ez a siker okozott és az afghánok megkezdették az Violanta. (Elbeszélt egy velenczei krónikáiró.) Az 1574-dik év júlus 25-dikére eső vasárnap végzetes nap volt a nemes Ve­­nier családra nézve. Francesco Venier, eme hírneves család utolsó sarjadéka, ezen napon pillantotta meg először Signora Vio­­lantát, Messer Marcantonio Giustiniani le­ányát. Ezen pillanat sok örömöt és sok szenvedést árasztott mindkettejök fejére. Messer Francesco csakis egy különös ese­mény kedvezésének köszönhette, hogy a tizenhét éves, szép Violantát, ki a többi patriciusi leányokhoz hasonlólag mindig a szigorúan őrzött szülei házban töltötte idejét, s csak látogató rokonaival talál­kozhatott, J. megláthatta. Mindenki tudja

Next