Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-09-11 / 210. szám
5 Diagnosis. Az ország fővárosában, a keresi minisztérium tanácskozási tervében, dr. Kemény Gábor mivel elnöklete alatt, az ipartörvény revisiója s az ezzel kapatos ügyek: vásár, házalás, vállstrraktárak kérdése s a kereskedelmi iparkamarákról szóló törvény módstása tárgyában, az ipar és kereseti kamarák küldöttségeinek egyedi gyűlése holnap megkezdi távozásait. A kérdő pontokat, melyek felett a kamarák küldöttségei tanácskozni kosak, e lapok megelőző számában ették már olvasóink. Az azok felett iparosok és kereskedők által folytatandó tanácskozások, hivatva tesztek, nem csak a létező bajok és az azok kázforrásai felőli tapasztalati adatokat, de a bajok elhárítására, gyógyítására liters tényezőket is számba venni s egy később összehívandó szélesbb körű enqaote számára, az anyag összehordása és rendezése által: a kérdés aielőbbi megoldását előkészíteni. E tavozások s a majdan összeülendő sövetetől méltán várja a nemzet iit gazdaságunk némely már-már elmérgesedett sebeinek gyökeres orvosiját s idő folytán a hazai ipar és kereskedelem felvirágzását. Közgazdasági kormányunk, mely a utóbbi időkben figyelmét mind fonottabb mértékben fordítja mezőgazdságunk, iparunk, kereskedelmünk hainak kipuhatolására, az orvosszerek felkutatására, az értelmi fejlődés érékeire s a közgazdasági tevékenység moden téren való emelésére , valóban megérdemli, hogy, még az elismerésben olykor ellenzékek által is méltányolt buzgalmat siker koronázza. Am sok nagy fontosságú kérdés között, melyeket közgazdasági miniszterünk az ipar és kereskedelmi kamaráik intézett, s melyek felett a holnap megnyitandó egyetemes gyűlés ta- Urskozand, fófontossággal bir mindjárt s legelső, mely az 1872. évi VIII-ik törvényczikelső §-ban foglalt iparszibadság lenn vagy fenn nem Mbit teszi kérdésbe. Fontos kérdés, mert főleg az ipa- M osztálynak a törvény keletkezése itt mind nagyobb nagyobb mértékben és hanyatlását sokan egyenesen az áteltétek figyelmen kívül hagyásának, a régiczéh-rendszer után —úgyszólva láin átmenet nélkül — behozott kordia iparszabadságnak tulajdonítják. Nem tartozunk az iparszabadság ellenségei közé, s az iparos osztály valóban nagy mérvű elhanyatlását hajlandók vagyunk nagyrészben más tényezőknek, s elsősorban épen iparos osztályunk fejletlenségének s szervezetlenségének tulajdonítani. Mindazáltal nem tagadhatni, hogy ez osztály hanyatlásában része van a korlátlan iparszabadságnak is, mely a szakképzett iparosok rovására, a nem szakképzett, de tőkével rendelkező ipari vállalkozóknak válik előnyére. Kívánatos volna e tekintetben, hajövőre a törvényben kimondott iparszabadság előfeltételei úgy állapíttatnának meg, hogy az önálló iparűzés megkezdése és gyakorlása szigorúbb feltételekhez köttetnék, hogy szakképesség és az ipari vállalatokba elhelyezkedő tőke, mint termelő erők, jövőre egymás mellett inkább megférhessenek. Mert aligha tévedünk, amidőn azt állítjuk, hogy az utóbbi években, szakképzett iparosaink, dacára értelmi előhaladottságuknak, az ipari vállalatokban elhelyezkedő tőkével szemben inkább küzdelmes versenyre voltak kárhoztatva, mintsem hogy annak előnyeit élvezhették volna. Az iparszabadság fenn vagy fenn nem tarthatóságának, mint elvi kérdésnek eldöntése , illetőleg az önálló iparűzés előfeltéteinek megállapítása után könnyebb lesz aztán a további kapcsolatos kérdések lebonyolítása, s az ipartársulatok, az iparhatóságok szervezete kérdésének megoldása. E tekintetben a múlt év május 31-én és jún. 1-én tartott országos iparos congressus javaslatai, s a sajtó úgy az ipartörvény revisiója, mint az iparügy organisatiója s az iparos szakoktatás tárgyában részletes tervekkel állottak elő. Ama tervek és javaslatok s saját tapasztalataik alapján a most összeülő egyetemes gyűlés kellő tájékozottsággal nyúlhat a kérdések megoldásához. Akarjuk hinni, hogy azon nagy remények, melyeket a nemzet az egyetemes gyűlés és a később összehívandó enquete munkálataihoz köt, nemsokára megvalósulnak. A társadalom minden rétege erősen érzi, hogy hazánk, mint állam, erős, népe boldog csak úgy leend, ha a törvényhozás, az ipartörvény revisiója, s az eddig szervezetlen iparügy organisatiója, valamint az iparos osztály szakképzésére megkívántató minden áldozatok meghozása által, mindent megtesz arra, hogy egy erős iparos osztály képződhessék, mely hazai nyers terményeink benn a hazában való feldolgozása által nemcsak mezőgazdasá- gunk bajain lényegesen segíteni, de a kereskedelmi forgalmat is nagyban emelni lenne hivatva. Azért szerencsét kívánunk a diagnosishoz, melyet, közgazdasági bajaink mielőbbi gyógyíthatása érdekében, közgazdasági miniszterünk és az iparkamarai küldöttségek egyetemes gyűlése, hazánk legéletbevágóbb kérdésében megállapítani hivatva van. T—ez. f 0 1'1' pb«“ 1*0* 1** nett I jók' »0* .in«' k £ ie i 0 . évfolyam. SZERKESZTOSEG: jfLTORD A-U T C Z A, NYOMDAÉPÜLET. Képtelenüll beküldött közlemények nem közöltetnek. ijiszont haza a kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 210-dik szám. NA P IL A. F. Kolozsvár, szombat, 1880. szeptember 11 KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre ... 16 frt. 1 évnegyedre félévre....................8 „ 1 egy hóra . Hirdetési díj: sora 6 kr. — BélyegiDeték: minden hirdetés utin 80 kr. — Nyilt tér: sora 28 kr. 4 frt — kr 1 „ 60 „ TARCZA. Naplómból. (Töredék.) Egy szép nyári éjjelen, egy magas *1? tetején feküdtem, balzsamilóg vett toll, csend volt mindenütt, az ég felhőtől terült el fölöttem s rajta a hold ssillagok bájoló fényben tündököltek, és fel eget, holdat és a csillagokat nézveDerengtem, gondolataim felvittek a csülök közé — azok fölé, — bebarangoltam ! mindenséget s felemelkedtem odáig, hol 1 képzelet is megszűnik, érzem, hogy a mindenható közelében vagyok s mint olya bior életemben, ismét megszállt a vágy !ki, hogy mi van fölöttünk, a holdban, ‘«Magokban s látni, hogy van e ott élet " ?»gs nincs. S a mint igy gondolkozom és vágyó ^»csillagok lassan-lassan mind fel^ feljebb emelkedtek, raig nem annyira ’°2tak, hogy fényüket sem láthattam J**t 8 ekkor a fél hold is, mely egye! ®ordt az égen, kelet felé kezdett ha• a láthatáron letűnt. ^ égboltozat, a hold és csillagok szomoru látványt nyújtott — mely uralkodott a földön s keblemet ^ «ében szorulni érzem, de ezen hely 51 egy pillanatig tartott, mert _'perre így goba sem hallott nagyszerű «te jj*Hí!töltötte be a világot, a zene a mind közelebb - közelebb jött, ^ Atin óriási accordokat hallottam s "fértetem, hogy a zene az égből jön, a nélkül, hogy a zenészeket és a hangszereket láthatnám, s amint ezen égi zene csodás melódiáit hallgattam, az ég világosodni kezdett, keletről oly szélességben, mint ezt a láthatár engedte, ezer meg ezer fél hold vonult fel az égen,míg nyugatról ugyanígy ezer meg ezer teljes egész hold közeledett a horizont felé, vakító fénynyel töltvén el a világot s ezen ellenkező oldalakról jövő holdak már majdnem egymást érték, midőn egyszerre, mint egy varázsütésre megállották s a zene, mely addig édes tulvilági dallamot zengett, elhallgatott. Ezen csend csak egy perczig tartott s ismét megszólalt a zene, egy négyes bevezető hangjai töltötték be a levegőt s a holdak összeelegyedvén, ezen óriási harsból lassanként s a legszebb rendben egy betey félhold egy egy egész hold kíséretében kivált s kelet és nyugat felől az egész láthatár hosszában egymással szemben helyet foglaltak a holdak, minden teljes hold mellett egy fél hold s megkezdődött a négyes. A zene minden képzeletet felülmúló varázszsal játszott, kimondhatatlan kéjes élvezet lepte el testemet s midőn a négyesnek vége volt, a nélkül, hogy a zene megszűnt volna, kezdődött a keringő, minden fél hold a maga társával egy egész holddal lassan-lassan keringeni kezdett, a táncz mind gyorsabb-gyorsabb lett, mig végre az egész égboltozaton egy óriási gyorsasággal forgó tüzkör képződött a holdakból s én ezen szűditő gyorsaság látása következtében eszméletemet teljesen elvesztvén — halva rogytam össze. Midőn ismét eszmélni kezdettem, a holdak már eltűntek, mély Csend uralgott körülöttem, csak a régi hold állott az ég közepén s a csillagok lassan-lassan ismét ereszkedtek lejebb-lejebb. Egyszerre azonban azon eszme villant meg agyamban, hogy a csillagok, melyek most lassan szállnak, talán egészen leereszkednek a földre, hogy a mindenség egybeolvad, s hogy most lesz — mert eljött — a végítélet órája s ezen gondolat következtében felugrottam helyemről s a nélkül, hogy tudnám hova, futni kezdettem, futottam teljes erőmből s úgy miként ember futni nem is tud, s hogy futásomat gyorsítsam még repültem is, de minél tovább futottam, minél gyorsabban repültem, annál inkább meggyőződtem hogy menekülni lehetetlen, s hogy feltevésem teljesül, mert a csillagok csakugyan mind lejebb-lejebb ereszkedtek, mindaddig, mig magamat egy csillagokból, az ég összes csillagaiból alakult óriási fénynyel kivilágított kúp alakú boltozat által teljesen elzárva találtam s a boltozat tetején — közepén állott a hold. A menekvés minden reményétől megfosztva, megállottam, szivem hallhatólag lüktetett — lopva felpillantottam s ekkor láttam, hogy a csillagok szorosan egymáshoz tapodva képezték azon kúp alakú boltozatot, mely az égből a földig lenyúlik — a mint szemeim — egy menekvésre alkalmas nyílást keresve a boltozat közepén levő holdra pillantottuk, — a hold ereszkedni kezdett és félkörben mind lejebb, lejebb érvén, hátam mögött eltűnt, mig engem a hold helyébe leereszkedő nap nagyszerű látványa s azon varázs teljes fény, mely a napból jőve a csillagokat elöntő, újabb bámulatba ejtett és teljesen elragadott. Ezen elragadtatásom közben, egy túlvilági, elbűvölő női hang szóllalt meg hátam mögött — e hang nevemen szólított — s midőn hátra fordultam meglepetve látom, hogy a hold eltűnt s előttem állott egy nő, bájóló, elragadó — egy angyal. Védangyalod vagyok — mondá e túlvilági lény — születésed óta én környezlek mindig és mindenütt ösmerem gondolataidat és legbensőbb vágyaidat; íme, eljött az idő, melyben vágyaid teljesülhetnek, jöjj velem, elkísérlek és elveszettek a holdba, a csillagokban az égbe s megláthatod, hogy ott mi van. * Örömtől reszketve hallgatnám e kedves hangot, szivem hangosan dobogott azon édes érzés tudatában, hogy a mit eddig halandó nem látott, nekem élve látni s az emberiséggel közölni lehetséges lesz; vágyaim, összes törekvéseim ne továbbjait teljesülni láttam s társaimra, az emberiségre gondolva kérdem védanyalomtól, hogy mennyi ideig fog utazásunk tartani, mikor jövünk vissza ? Utazásunk, rapndó védanyalom —addig tart, mig a rövidenség fennáll, s viszsza e földre nem jövünk többet soha, mert ha e földet elhagyod — megszűntél halandó lenni, hisz tudod, hogy halandó, ha e földet egyszer elhagyta , ide többé soha vissza nem tér.“ — Hogyan! s ha tehát veled megyek — nőmet, gyermekeimet, atyámat, testvéreimet — kikért élek s kik értem élnek, barátaimat, s az emberiséget — melynek még én szolgálatokat tehetek — soha se lássam többet, kérdem reseketve? Ha velem jösz — mindezeket — mint halandó s mint halandókat meg nem látod többé soha, soha ! — mondá védangyalom szomorú arczal, — nekem akaratod és elhatározásodra befolyni nem szabad, — határozd el magadat szabadon és válassz, maradni akarsz-é vagy jösz velem, és saját elhatározásodtól függjön, hogy mi erősebb benned : az emberek — az emberiség iránti szeretet és ragaszkodás, vagy a vágy, megtudni, hogy fölötted az égben s a csillagokban mi van, s hogy mi az Istenség.“ — „Engedd tehát — könyörögtem — hogy szeretett nőm és gyermekeim is jöjjenek, enged őket elhoznom, vigyük őket is magunkkal.“ — „Lehetetlent kérsz s kérésedet nem teljesíthetem — monda védangyalom megindulva, — nőd és gyermekeidnek más s más sorsa, más védangyala van; azok sorsa fölött én nem rendelkezhetem; le kell mondanod nőd és gyermekeidről, ha velem jösz örökre; s ne habozzál sokáig — még csak pár percznyi időnk van — gondold meg, hogy ritka halandó részesül oly szerencsében, mint te ; jöjj tehát — mondá vadangyalom — mialatt széles fehér szárnyait kiterjeszti, — emelkedjünk fel a földről s mihelyt lábad e földet elhagyja, túlvilági élv és gyönyör vár reád.“ A csillagok mind szebben,szebben ragyogtak, ismét megszólalt a zene, s az angyalok a csillagokban s a csillagok fölött az istent dicsőítették énekekkel, a nap lassan feljebb-feljebb száll, védangyalom kezemet fogta s én éreztem, hogy testem egy túlvilági vonzerő következtében emelkedni kezd fel a földről, fejemben a gondolatok, érzelmek és vágyak egymást űzték, midőn egyszerre képzeletemben ismét felmerült szeretett nőm és kedves gyermekeim képe; láttam őket, mint nyújtják felém, kérve, esedezve karjaikat, b érez* tem, mert egész testemet átmelegitett*, a szeretet érzetét; nem, nem s várjon reám bármily élvezet és gyönyör oda fenn, nem hagyom el e földet — kiáltám kétségbeesve ; nem hagyhatom azokat, kiket szeretek, kiket imádok, s kik csak értem élnek ; nézdd, mint hivnak, mint könyörögnek gyermekeim, — az emberek szeretetét nem kárpótolhatja az öröklét — családom, gyermekeim szeretete nélkül az örökkévalóság is csak rideg lehet; — bocsáss ! itt maradok — kiáltán szorult kebellel, s midőn lábaim a földet már-már elhagyni kezdték — egy végső erőlködéssel kiszabadítom karomat vadangyalom kezei közül és álmomból felébredtem. Dr. Weisz Ignicz, Bismarck herczeg és Haymerle báró találkozásáról a következő részleteket jelentik Mecklenburgból szept. 6-ről: Tegnap délután 2 órakor fogadta a német birodalmi kanczellár fridrichsruhei nyári lakában Haymerle b. látogatását. Rantzau gróf, a herczeg veje, a pályaudvaron üdvözölte Haymerle bárót és a herczeg fogatán az indóháztól nem távol fekvő Bismarck-féle nyaralóba kisérte őt, hol maga a herczeg az ajtóban várta kedves vendégét. Haymerle b. a herczegi családdal ebédelt és a délutáni órákat bizalmas beszélgetésben tölté a herczeggel, ennek dolgozószobájában. E beszélgetés tárgyát ugyan a titok sűrű fátyola födi, de minden jel arra mutat, hogy ez alkalommal is nyilvánult a két diplomatának minden tekintetben barátságos és a két hatalmas állam jelenlegi szoros szövetségét a jövőre is biztosító érzelme. Haymerle b. már Norderneyben való tartózkodása alatt is nyíltan kijelentette, hogy a múlt őszszel kötött szövetség fenntartására minden erejével tőrekedni fog. Ma délután Haymerle báró elhagyja Fridrichsruhét és Berlinen keresztül haza utazik Berlini lapok azt a hírt, közüik, hogy Haymerle báró Hamburgból Londonba utazott volna, e hír azonban eddigete még megerősítést nem nyert. A hajóhadi tüntetésekre vonatkozólag Írják a „Pol. Corr.”-nek Konstantinápoly-f ból, hogy az abban az esetben, ha a porta elegánsan jár el és Dulcignat területével együtt nyugodtan és szabályszerűen átadja, el fog maradni, mely anélkül, hogy Törökországra nézve fenyegetést vagy komoly veszélyt képezne, mégis mély megaláztatás volna rá nézve. A szultán és tanácsosai ezt megértették és a hajóhadi való fálulom ríj»»'' nozve » hrd. cseseg kezdete volt. Még abban az esetben is, ha a tüntetés csakugyan bekövetkeznék, most kicsinált dolog, hogy egyedül Montenegróra vonatkozólag fog megtörténni. Csak még a franczia kormány ragaszkodik ama reményhez és óhajhoz, hogy ez első tüntetés után egy második, és oly impozáns tüntetés következzék a görögök érdekében, hogy a törökök a berlini szerződés határozatainak végrehajtására liassanak. Talán az egyetlen Anglia volna hajlandó Francziaország óhajait támogatni, a többiek azonban úgy látszik azon a nézeten vannak, hogy a görög kérdés szabályozását előkészítsék, annál inkább, minthogy a hatalmak kollektív jegyzékeiben a portának határidő nem tűzetett ki. Csak a montenegrói kérdés sürgetés, a görögök azonban várhatnak el, sajnos volna, ha Európa békéje miattuk megzavartatnék. Said bej lapja, a „Vakít“ azt állította, hogy Ausztria-Magyarország a Török és Görögország közt küszöbön álló ellenségeskedéseket előre látván, ama szándékát nyilvánította, hogy a novibazári kerületet teljesen megszállja és a portát felszólította, ürítse ki a még török csapatok által megszállott részeket. Bizonyos, hogy Bécsben nem uralkodik ily szándék s azért a portának se tétetett semmiféle nyilatkozat. Mimir pasa közoktatási miniszter e pillanatban egy arab proklamáczió szerkesztésével foglalkozik, mely török vagy tunisi ügynökök által fog Algirban terjesztetni és a lakosokat nyíltan fogja fölkelésre fölhívni. A KIRÁLY UTAZÁSA. Krysoviczéról, szept. 8-ról Írják: Ma a csapatok pihennek. A király az egész napot Krysoviczében töltötte. Az udvari ebédre az idegen katonai képviselők voltak hivatalosak. Holnap a gyakorlatokat folytatják: Szadova-Visznia, szept. 8. este. Ma délelőtt a szokásos megbeszélés tartatott a főherczeg-tábornagy elnöklete alatt, melyen Vilmos, Rainer és Frigyes főherczegek, a két hadtest valamennyi bírái, a parancsnokok a vezérkar főnöke, valamennyi tábornok és ezred parancsnok az operatió hivatalfőnöke, és a vezérkar tisztjei voltak jelen Ez alkalommal nem csupán gyakorlati és tudományos szempontból fejtegették a hadgyakorlat eddigi menetét, hanem a katona anyagi jólétére befolyást gyakorló tényezők megbeszélése is szőnyegre került. A főherczeg-tábornagy ezután az összes jelenlevőket ebédre hívta meg. Ebéd után a főherczegek és a tábornokok lefényképeztették magukat. Este 6 órakor volt vége a fegyverszünetnek. A csapatok kiküldötték az előőrsöket. Egy esti 6 órakor feladott sürgöny szerint a Szadova-Viszula körül táborozó csapatok közt vighangulat uralkodik s a tegnapi fáradalmak el vannak feledve. A betegek is fölépültek. A napszúrás és kimerülés folytán elhaltak száma öt. Azon katonát, ki a keddi hadgyakorlatok folyamán •“ L&Mp manndF WirfV» --- t hívják a fia a hadgyakorlatokra kivonult hadtestek főszálítójának. A keleti hadtestnél 34 ló dőlt ki. Az ellátás egészben véve jó, csupán a vonatok gyakran elkerülhetetlen késedelme folytán történik meg, hogy egyes zászlóaljak csak éjjel 10 órakor jutnak a főzhetéshez, néha ez el is marad. Bár a legénység részére van bőségben s jó minőségű. A szállított kenyér azonban penészes, miért is Thorn, a lembergi szállító felelősségre fog vonatni. A műszaki csapatok ma érkeztek meg Lembergből. A víz hiánya folytán Norton-kutakat állítanak elő. A hadgyakorlatok folytatása a következő eredménynyel fog lefolyni: A keleti hadtest holnap reggel Moscziczkáig hatol előre, ott összeütközik a nyugati hadtesttel, mely vissza is veti. A nyugati hadtest ismét birtokába veszi Szadowa- Viszniát. A csapatok elvonulása előtt a király szemlét tart a keleti hadtest felett. A király életmódjáról a gyakorlatok alatt írják a következőket: ő felsége igen korán kel s 4 órakor már reggelizik . 6 órakor kíséretével az indóházhoz kocsizik, hol külön vonat várja. A vonat 85 percz alatt ér Szadova-Viszniába, hol a király lóra ül s innen a hadgyakorlatokhoz lovagol ki. Az ebéd ideje esti 7 óra. Ebéd után a király és vendégei szivarra gyújtanak, beszélgetnek a napi eseményekről 9 óráig, midőn a király nyugodni tér. Az uralkodó lembergi fogadtatására még mindig folynak az előkészületek, a lembergi fogadtatás épen oly fényesnek ígérkezik, mint a krakkói. Czernowiczból jelentik, hogy ott annyi küldöttség és idegen jelentette be megérkezését, hogy az ünnepélyi bizottság kénytelen volt felhívást intézni a lakossághoz, magánlakások felajánlása végett, miután a vendéglői szobák máris le vannak foglalva. A lembergczernowicz-jassyi vasút igazgatósága az ünnepélyre utazó vendégeknek mérsékelt áron szolgáltat vasúti jegyeket. IPARÜGYEK. A győri iparosok szerdán tartották meg közgyűlésüket a Nádorvendéglő termében. A gyűlésen igen sokan részt vettek, s jelen volt azon a város csaknem minden iparossá, azonkívül tömérdek iparos ifjú és diszes közönség. Ráth Károly képviselőt és Gelléri Mórt, az orsz. magyar iparegyesület titkárát, külön hívták meg a gyűlésre. Felkérés folytán Ráth elfoglalván az elnöki széket, közel egy óra hosszáig tartó beszédben fejtegette a magyar kézműipar fontosságát, utalva főleg külföldi példákra, kiemelve, hogy életképes gyáripar mindenütt és kivált minálunk csupán virágzó kézipar alapján keletkezhetik. Majd kitért az iparosgyűlés határozataira, és az ipartörvény módosítása érdekében kifejtett kívánalmak indokolására, különösen qualifikácziót és kényszertársulást tartván az iparfejlődés föltételéül. Utána Gelléri beszélt, leginkább buzdítólag az iparosokra, társulási szervezkeápolása és önsegélyes"törekvéseit" érvényesülése érdekében. Ezután a gyűlés Nagy, Hets, Bejczi és mások felszólalása után határozatilag kimondta, hogy ragaszkodik az iparos gyűlés összes határozataihoz és azok érvényesülése érdekében a városi és megyei képviselőket küldöttségileg megkeresi. Végül ily értelmű határozatok hozatalára a gyűlés az összes dunántúli nagyobb ipartársulatokat föl fogja hívni. Délután a „Fehér hajó“ vendéglőben, este a szőlőskertben nagyobb közebédek voltak. Vendégek mindenütt ovácziókba részesülnek. Az estére tervezet fáklyászene akadályokba ütközvén, elmaradt. Az afghanisztáni harctérről, Roberts tábornok kiváltképpen ügyes mozdulataival vívta ki teljes győzelmét. Az angol tábornok csatatervéről közöljük tehát az Ellenőr után a tegnap érkezett részleteket. Gough és Chapman tábornokok kémszemléik segítségével megállapították, hogy a következő állást foglalja el Ejub kán: Tábora a Baba-Vali magas domblánczolat mögött volt fölütve, amely az Argandak folyótól északkelet felé húzódik; elánczolat legnyugatibb nyúlványának neve Pirpaimal. Kandahárból két szoros visz keresztül ezen a domblánczolaton, t. i. Baba-Valiból és Morcsából. Az előbbin könnyen át lehet hatolni, ezt azonban erősen megszállotta az ellenség és több ágyút állított föl a szoros fölött uralkodó magaslaton A másik szoros útja roszabb; ez a hadállás jobb szárnyán volt, védve több párhuzamos csatorna által, melyek az Argandab folyóból táplálkoznak; ámbár most ki voltak száradva, mégis roppant akadályt képeztek a támadásra nézve. Ejub kán háta mögött egy külön álló domb, amelyet kertek választottak el a domblánczolattól, még erősebbé tette az ellenség állását. Roberts tábornok mégis ezt a pontot támadta meg, mert arra számított, hogy ha a Pirpaimal domb tövében fekvő falut (ennek neve is Pirpaimal) elfoglalják csapatai, az ellenség egész állását túlszárnyalta és innét erélyes támadással Ejub egész vonalát fölgombolyíthatja , minden ágyúját elfoglalhatja. E feladat megoldását Hardy tábornok alatt a Kabulból érkezett dandárokra bizta, a Baba-Vali és Morcsa szorosokat pedig a kandahári helyőrségnek kellett fenyegetnie, őriznie, ágyúival pedig a Baba-Vali magaslaton elhelyezett afghán ágyukat elhalgattatnia. Gough lovasságának önállóan kellett előnyomulnia a balszárnyon, hogy elvágja Kjub csapatjainak visszavonulását. Reggel 9 órakor elfoglalták támadó állásukat az angolok. Délelőtt 11 órakor elfoglalt a 92. highlander és 2. gurka ezred (1. dandár) egy falut mely uralkodott az ellenséges gyalogság frontja fölött, miután hevesen lődözte a falut az angol tüzérség. E dandárral egyesült azután Baker tábornok alatt a 2. dandár és mind a ketten előnyomultak az említett csatornák domb 'nyerg&'Tnego'tEr " Az előnyomulás közben heves volt a harcz, nevezetesen a Pirpaimal falu ostroma alkalmával, de a 3. dandár tartalékban állott, hogy esetleg segítségre siethessen. Roberts tábornok terve az volt, hogy Pirpaimalban egy ideig állapodjanak meg a csapatok és azután kémszemlézve haladjanak előre, minthogy azonban még most is bízni látszik erejében az ellenség, a parancsoló tábornokok jobbnak látták az előnyomulást. Az ellenség igen nagy ellentállást fejtett ki és itt volt a legnagyobb veszteség. Végre két előretolt tábort és bennök néhány ágyút foglaltak el az angolok. Rövid harcz után Kjub főtáborába is elhatott az ijedség, melyet ez a siker okozott és az afghánok megkezdették az Violanta. (Elbeszélt egy velenczei krónikáiró.) Az 1574-dik év júlus 25-dikére eső vasárnap végzetes nap volt a nemes Venier családra nézve. Francesco Venier, eme hírneves család utolsó sarjadéka, ezen napon pillantotta meg először Signora Violantát, Messer Marcantonio Giustiniani leányát. Ezen pillanat sok örömöt és sok szenvedést árasztott mindkettejök fejére. Messer Francesco csakis egy különös esemény kedvezésének köszönhette, hogy a tizenhét éves, szép Violantát, ki a többi patriciusi leányokhoz hasonlólag mindig a szigorúan őrzött szülei házban töltötte idejét, s csak látogató rokonaival találkozhatott, J. megláthatta. Mindenki tudja