Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-09-11 / 206. szám
kát nem mindig mérlegelő politikai világ harczias aggodalmai elszünjenek, s a közvélemény, melyet ilynemű aggodalmak az utóbbi időkben nagy mérvben nyugtalanítottak — a tények valódi állása iránt felvilágosíttassék. Oroszország, mely eddig Németországgal és monarchiánkkal a legjobb egyetértésben élt, s e jó viszonyok meglazulását nemcsak nem kezdeményezte, de azt megelőzni törekedett, a saját érdekeire nézve kedvezőbb tényt alig követhet el, mintha egész őszinteséggel a három nagyhatalmasság között eddig fennállott jó viszony szilárdítására törekszik, s nem teszi ki magát annak az eshetőségnek, hogy egy monarchiánk ellen folytatandó hadjárat alkalmával nemcsak az osztrák-magyar, hanem a német birodalom hadseregével is szemben találja magát anélkül, hogy Európa valamelyik államának segélyét e vállalatában igénybe vehetné. Oroszország mai — elszigetelt helyzetében — midőn kizárólag a mi és a német birodalom támogatására van utalva — a legkevésbbé gondolhat arra, hogy hadi actióba lépjen ellenünk, s ezáltal alkalmat teremtsen a saját birodalmában még mindig egész erővel működő békétlen elemek államellenes czéljainak könnyebb kivitelére, mi bizonyára bekövetkeznék, ha az egyetlen eszköz a hadsereg, — mely úgy, ahogy az állami rendet az elégületlenek törekvései ellen védelmezi — a birodalom területéről kivonatnék. Oroszországnak annyi baja van saját belügyeinek rendezésével, s a belbékének a forradalmi elemek üzelmei ellen való megvédésével, hogy csak a legkétségbeesettebb pillanatban határozhatná el magát arra, hogy ilyen körülmények között is a sokat hangoztatott világuralmi ábrándok kedvéért kalandos vállalatokba bocsátkozzék, előre el lehetvén készülve arra, hogy amíg a hatalom kifelé gravitál, az alatt a nép ott benn emancipálja magát a hatalom alól, s a saját akarat juttassa érvényre. Az elbeszélt tényekből, azt hiszi szűk, minden nagyobb fejtörés nélkül is meg lehet állapítani, hogy azok a háborús hírek, melyekkel az ellenzéki sajtó a császár-találkozás alkalmából a közvéleményt nyugtalanítani elég meggondolatlan volt—ezúttal nagyon messze maradnak a valóság megött, s hogy mily foka a kényelműségnek szükséges ahhoz, hogy békés jellegű politikai tényekből, küszöbön álló hadjáratra vont következtetések által zaklassák fel a népek nyugalmát, ahelyett, hogy ennek megőrzéséről gondoskodnának. Daczára az ünnepnek, kevéssé kedvező időnek legkorább hajnal óta ezere -távolabbi esőbbje is tek mintet Mon Ünnepi hangulat számos ^ *7 eltölté. írt80, vi ág lomba házak utcza Mlníl f«fe Tannak nemzeti szinü és pi-BZeifAt.ór lobogókkal, számos épület ízlésros fehér gé „ogetkárpito-ItTüA 5 felsége tiszteletére emelt 4 diadalív készen várja 6 felsés6 megérkezését. A díszletek már az indóháznál kezdődnek, ahol ő felsége számára igen csinos váróterem rögtönöztetett egy e czélra emelt faépítményben s a városi valamint megyei középületek dekoratióben lelik fénypontjukat. Déli */12 órakor megadják Emődről a jelt, hogy az ő felségét vivő vonat elindult. A király ő felsége a hadtestparancsoksággal és a ^a^or‘a^nf0Ve°öZu!!J.letével az ecclaireur szolgálatban elnyomuló lovasság közelében ugyani,J^dre lovagolt s itt Albrecht, Vilmos és Jenő to herczegektől, br. Beck altábornagy .veze -» ff1"-—S "A«^reíU°nde' »l.íbornagi ^STS. melyet* Tolnay L«j.w vwérigazgetó, Ba^ a TfpHitzvelök vezettek, O fei Jgrc « »ponton megreggeliz»«, 4l''toîko'îîff “..„„r tábornoki egyenruhába d° Sa a várakozók pontb.a 12 órakor todtak, hogy az o S Slel,e kel «z sorfalat képeztek strapás® méretével együtt kiszállott, telvesen, y szöntött, az őt várók , , ’ N Külváros küldöttsége, élén Soltész Nagyamán polgármester beszedet intézett ő felvétébe.Fogzdjlk ö^ntöwzzönetemet^behitni e várost, mely, mint hallom, a leg közelebbi múltban oly tetemesen Möpült és minden tekintetben nagy ha adást jan... Szives fogadtatásuk, melyet hasonló Szelemmel viszonzok, itteni időzésemnek SSra megelégedést és kellemes napoket.’Thol et a már fennebb emeter urakocsira szállása miatt némi késedelemmel indult el, mindazonáltal ide idejekorán érkezett meg. Ő felsége, midőn a polgár Ser beszéde után a meleg égövi növényekkel pazarul ékített váróterembe kell, még egyszer a polgármesterhez fordúlt e szavakkal: „ost„nrven„Köszönőm, nagyon orvtlek hogy ide jöhettem.“ A váróteremben ő felsége ismét lelkes he jenzés köszönté. Ő felsége itt a legbarátságosabban megszólitá gr.Szapáry és Szende Béla minisztereket és előre lépve üdvözlé az előtte tisztelgő Kamasz a József érseket, ekkor jelentkezett elötte Ziegler Irme, kivel szemben a király azon megjegyzést tette, hogy a lovasság előnyomulása rendkívül érdekes volt és hogy Hejő vize mentén minden katonailag a vezetes pont megszállatott, ő felsége erre mindenfelé a legszivélyesebben köszönve, Áthaladt az oiócsarnokon és várótermen, mely külön födött kijáróval láttatott el ezen alkalomra és a pályaudvaron az őt váró udvari fogatra ült, mire kezdetét vette a bevonulás. Előbb a csinos öltözetű paraszt bandérium, mindnyájan fekete zautörös ruhában. Az első fogaton Soltész-Nagy Kálmán polgármester ült, utána dr. Vas főispán igen szép fogaton, a harmadik kocsiban pedig a király ő felsége, balján gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszterrel. Po felsége fegitát dr. Mendel főhadsegéd és a szárnysegéd, Thurn-Taxis herczeg főlovászmester, valamint a többi udvari kíséretet és vendégeket vivő kocsik követték.^^^ a minden oldalról tolongó nép a legnagyobb lelkesedésselt üdvözölte A leánykák virágot szórtak ő felsége»hóba és kocaijába, mely »»»K ‹0‹*- ben haladhatott a város felé. Szűnni nem akaró éljenzés közt ért ő felsége a „Három rózsához“ czimzett vendéglőben előkészített lakása elé, melynek egyszerű, de nagy ízléssel összeállított berendezése már készen várta ő felségét, ki a vendéglő elé érve, még egyszer szívélyesen üdvözlő kísérőnemala az ő felségével érkezett uraságos is kijelölt lakásaikra tértek. A KIRÁLY MISKOLCZON. Miskolcz, szept. 9. A gyönyörű fekvésű, szorgalmas polgárok által lakott kereskedelmi és iparűző város, Miskolcz, alkotmányos királyát ma leírhatatlan lelkesedéssel és a lakosság minden rétegét egyformán átölelő örömmel, a hódolat és leglegálisabb ragaszkodás számtalan jeleivel fogadta. A város, melyet Mátyás óta királyi vendég nem látogatott meg napjainkig, s amelyet Mátyás előtt Ibcsk Lajos és Zsigmond királyok kerestek fel, mindent megtett, hogy bebizonyítsa királyának azon hűséget, melyet irányában táplál s oly fényessé tegye fogadtatását, hogy annak emléke még nemzedékek múlva is éljen, mindenkivel szemben úgy tettünk, s azt igyekeztünk elhitetni, mintha nénénket családunk fejének, gondviselőjének tekintenék, (ámbár minden igazi alap nélkül) , mindig hangsúlyoztuk, hogy a keresztelőtől kezdve a menyegzőig, a legkisebb esemény sem történhetik a mi családunkban a nénénk tanácsa, jóváhagyása, beleegyezése és áldása nélkül, egyszóval, mi bizony „hamis színek“ alatt éltünk. Midőn tehát Dave Rolanddal az én zovisnyom is bevégzett ténynyé vált, a menyegzőnk napja ki volt tűzve, s a nászruhám is meg volt rendelve, anyám velem együtt családunk fejéhez ment tisztelkedni. Ekkor láttam nénémet életemben legelőször, sajátságos mogorva vén asszonynak tetszett előttem. Kemáy, nyers modora teljes öszhangzásban volt arczával, melynek éles és mély redői mintha régi elefántcsontba lettek volna vésve, átható szürke szemei keresztül látszottak nézni legrejtettebb gondolatainkon is, ámbár a saját gondolatait eléggé elzárták. Én megvallom gyávaságomat, hogy kissé féltem tőle. Ámbár nappali szobájában fogadott el, egy hálótökötő volt a fején, s magas, sovány, csontos termetén egy sötét barna ruha lógott. (Foly. köv.) KÜLFÖLD. A német és orosz uralkodók találkozása sokkal jelentékenyebb diplomácziai színezettel bír, mint a legelőbb érkezett hírekből következtetni lehetett volna. Német részről Bismarck, orosz részről pedig Giersz, továbbá Szalarov a berlini orosz nagykövet s egy követségi tanácsos képviselik a diplomácziát, amiből bizton azt lehet következtetni, hogy nemcsak az uralkodók taagándiszkurzusa czéloztati. Érdekes és tanúságon az a jelenség is, amit egy szentpétervári sürgöny tudat, hogy eddig elő legalább, a szentpétervári sajtóból csupán a német lapok üdvözlik az uralkodói entrevuet. A német császár, német trónörökös és Bismarck herczeg, meg a német udvari kiséret, tegnap reggel érkeztek Danczigba és innen külön vonaton utaztak Neufahrwasserbe, honnan a „Hohenzolern” német császári yachton mentek az orosz ezer elébe, ki szintén tengeri hajón jött. Danczig városházát felékesítették, gondoskodtak kivilágításról s a vasúti állomástól a városon keresztül vezető főútat a via trurophalissá alakíttatott át. Egyúttal fölemlítjük, hogy az orosz közlekedési minisztérium elrendelte az előmunkálatokat egy stratégiai összekötő vasúti vonal kiépítésére a varsó-pétervári és terespoli vonal között. Az új vonal 50 verstre fog terjedni a pétervári vonal Czyńczew állomástól Siedlceig. A „Pol. Corr”nek bukaresti levele azon théraával foglalkozik, hogy Andrássy gróf sinaiai látogatása absolute semmi hivatalos politikai jelleggel nem birt. Az meglehet s természetes is , mod fogott a könnyelműséggel — más szóval nem akarok élni. Sok birtokos a szabályozásukra tetemes összegeket űzetett, melyek után haszna semmi. De pozitív kára volt, mert a czéltavesztett vizi műveletek folytán birtokának egy része mit sem jövedelmezett. Azonfelül az árvizek idejében valódi anarchia szokott fejlődni : egy birtokos a másik ellen csinál gátakat, egyik a másikra bocsátja a vizet. Ilyenkor mutatkozik és válik leginkább érezhetővé a jó és erélyes közigazgatás szüksége. Míg minden jó rendben van, addig alig van szükségünk az adminisztráczióra; de ha a cholera vagy marhavész kiüt, ha a folyók kiöntenek s a föld reng, akkor kell a jó adminisztráczió. Tény, hogy a vizi bajok rendkívüliek. Nem kell elfelejteni, hogy rendkívüli időjárás mellett árvizek mindenütt vannak ; tekintsünk Hollandiára, Ind százados gátak daczára s a legszigorúbb felügyelet mellett is, árvizek vannunk. De nálunk néz KOLOZSVÁR LAKÁSAI ÉS LAKOSAI. Kolozsvár lakviszonyai mozgalma, az 1880/81 ki népszámlálás szerint. Ha a népességi mozgalomnak értéke van, azt a kormány minden évben országosan felveteti, hogyan ne bírna értékkel a lakviszonyok, az építkezés mozgalma. Amidőn tehát az 1880/81 ki népszámlálás általi eredményeit adjuk, szembe állítjuk az 1869/70 ki népszámlálás adatával, kerületenként és összesen: mozgalma: Kt emeletes ház volt: 1869 benni 1880-ban 15, szaporodás 2. *• Mennyiben a főtéren a 13 és so ház két emeletessé lett emelve. ' Egy emeletes ház volt: 1869 ben m 1880-ban 192, szaporodás: 19, 4' Úgymint a b. közép utczában 3^ _rtr-utczában 4, a hidutczában 3’^'' torda, b.-monostor utczában 2, a bethlen tivoli, kurta-szappan, görbe szappan, 105“' szu-szappan 1 — 1 egy emeletes^ n t emelve. 4 ) A lakosztályok : 1869 szoba 3700 1880 ban :4551, több 763 al; előszoba 970' 1880-ban 1059,több 80-al több; 1869-ben’ kamara 687,1880. 461, kevesebb 23c fülke 1880. 172 1869. bolt 1869. 21 1880. 165, kevesebb 45 el. u‘ Miután az előszobák és fülkék 8ll, ma feltűnő szaporodást, kamarák és boltok .»zárna feltűnő apadást mutat, úgy 1^,* hogy e részben összeszámítási hiba.»' annyival inkább, mivel 1869 ben fülkék sti.' mitásba se jöttek. E szerint egy házra 11-nél valamivel több lakrész, és egy szobára 1'/ ^ bemnéi valamivel kevesebb esik Mig 1869. ben egy házra 8 nál valamivel "" és e lakó trára mulat. , oj *» a bemnéi valamivel kevesebb esik Mig egy házra 8 nál valamivel több szoba egy szobára 2 nál valamivel kevesebb a esett, mi a lakásviszonyok javulá (Folyt. köv.) 1 ) Utcza van a belvárosban 38. Tér van a belvárosban 2. E részben az 1869 iki népszámlálási eredménynyel szemben nincs szaporodás. 2) A házak száma: 1869 ben 588, 1880 ban 543, apadás: 45. Ezekből alapul véve a telekkönyvezés által 1869-ben kiadott házszámozást: a.) Leégett: a görbe szappan utczában a 21. számú ház,a hosszú-szappan, a 17. 18. 19. 20. 22. 29. 33 számú 7, a kőfalsor a 7. 9. 11. 21. sz. 4, a kurta 4. c. a Puszta, vagy lakatlan telek : a kőfalsor-utczában a 17. sz. 1, a kurta-azappan az 5. sz. 1, összesen: 2. d. ) Beolvadt: a főtéren a 8 számú fagforrás - hogy Andrássy három ismét ottléte mlatt eszmecserék folytak a politikai napi kérdések s nevezetesen Romániának a monarchiához való viszonya felett. De mindez nélkülözte a hivatalos jelleget. Hogy sokan politikai jelentőséget tulajdonítnak Andrássy látogatásának, igen természetes, mert a gróf a lehetőleg nevezetesebb és legsúlyosabb korszakban intézte a monarchia sorsát és a berlini kongreszszuson is sokkal fontosabb szerepet játszott, hogy nem minden lépésének politikai jelentőséget ne tulajdonítnának, ha mindjárt mint aegán ember teszi is azokat. Egyébiránt Andrássy látogatása, csekély körök kivételével, igen jó hatást gyakorolt Romániában, hol ő valósággal népszerű ember, s hol teljesen tudják méltányolni ama szolgálatokat, melyeket a nemes gróf Romániának tett. Ő volt ugyanis az első, ki elismerte Románia szerződéskötési jogát 1873 ban s ismét Andrássy külügyminisztersége ul itt Ausztria Magyarország volt az első nagyhatalom, mely elismerte Románia függetlenségét, iányt okolni: nemcsak a legnagyobb igazságtalanság, de valódi oktalanság. A felülről való híres szabályozásokat, valamint a folyók beszorítását szűk medrekbe, és a gátak építését kellő ártér nélkül, nem a jelen kormány rendelte el, vagy engedje meg.A feladat azonban ma e bajokat minden áron orvosolni, s ahol még nem mutatkoznak, őrködni, hogy ne keletkezzenek. Hogy a kormány e tekintetben mindent elkövet, ismeretes dolog, s a siker meg is lesz, de ahhoz mindenek előtt pénz kell, továbbá kellenek megbízható, ügyes technikusok, végre erélyes férfiak a végrehajtásnál. Vigyázzunk, hogy a vizi bajok kivándorlásra ne adjanak alkalmat. Szólottam a múltkor tárczám ügyeiről, de egy tárgyat nem érintettem, mely anutk teendőihez tartozik: a művészetet s különösen a képzőművészetet. Ezt feltartottam magamnak a mai napra, mert tudom, hogy az a város, mely a Szt. Mihály templomát oly helyesen restaurálta, melynek egy második restaurálandó igen csinos góth temploma van, mely újabb időben az apáczák templomát oly jó ízléssel fel tudta építeni, fogékony a művészet iránt. Sértésnek vehetnék önök, ha fejtegetni akarnám, hogy a művészet az emberi szellem legszebb világa, hogy a művészet hatalmas mivelődési eszköz. A művészet, különösen a képzőművészet nemesíti a phantasiát, valamint az ízlést s befolyásolja az ember hangulatát és magatartását, s én meg vagyok győződve, hogy oly nő, ki a Raphael műveit élvezni képes, piszkos regényeket undorral vissza fog taszítani magától s nem fog gyönyörködni Zola Nana-jában, mely a németországi fordításokon kívül, a hazánkbeli német kultúra nem igen hízelgő jellemzésére zug német fordításokban Budapesten A vallás- és közokt. miniszter Sopronban e han dikán következő beszédet mondotta a választók előtt: Nem vagyok elég hiú arra, hogy feltegyem, hogy önök Zalaegerszegen aug. 14 én tartott beszédemet olvadták s nem is követelem azt, de másrészt nincs oly rész ízlésem, hogy az egyszer mondott beszédet önöknek felmelegítve újra feltálaljam. Van azonban e beszédben egy pont, mely személyes állásomra választóimmal szemben vonatkozik, ezt ismételni vagyok kénytelen, miután ezen állásom Sopronban ugyanaz, mint Zalaegerszegen, s miután ez állásban aug. 14 -e óta mi sem változott. Ismétlem tehát, mit körülbelül amott mondottam, hogy kellemetlen helyzetben vagyok az által, hogy két választókerület,ra.flben lettem megválasztva képviselőnek —i is kolportáltatik, sőt irodalmunk nem nagy minek folytán ma, midőn önök körében dicsőségére magyarra is lefouhtatott, melymegjelentem, hogy szives köszönetet mond ' W "'x |gnJ|g * * *- - r * - -1--*■ oho u,vbJv'v'“*lw“‘t ““oj---- —sak a bizalomért, melyet választásuk által irányomban ismételve tanúsítottak, nem vagyok képes határozottan kijelenteni, melyik kerület képviselője leszek. De bármikép dől el a kérdés, én az el nem vállalt kerület erkölcsi képviselője maradok Ma azonban az önök képviselője vagyok, s ha megengedik, önökkel némi politikai és társadalmi thémákról fogok konvertálni. Kérem azonban, ne méltóztassék azt bármi programmbeszédnek tekinteni; a kormány programmja az én programumom, s amit most ráondandó leszek, az az én individuális nézetem signaturáját viseli. Egerszegen azon nézetet fejeztem ki, hogy a jövő országgyűlési ciklust a közgazdasági kérdés fogja dominálni s állításomat bővebben is kifejten. Nézetem részben helyeseltetett, részben kifogásoltatott. Nem tartom időszerűnek ez iránt most polémiába bocsátkozni, de örvendenék, ha felszólalásom kiindulási pontul szolgálhatna komoly discussióra e komoly kérdésekről. Mert maga a vámszövetség kérdése 6 év lefolyása után új tárgyalás alá kerülendő és nem fogunk bizton járni el, ha előbb nem leszünk tisztába magunkkal, vagy ha taktikai tekintetek által belebeszéljük magunkat oly állításokba, melyeknek érvényt nem tudunk szerezni, amint azt a bankkérdésnél tapasztaltuk. — Él tehát ez alkalommal csak reassummálom gondolatomat, odanyilatkozván, hogy a vánszövetség megszakítása oly közgazdasági és politikai kalamitás volna, melynek következményeit kiszámítani ra, nem is vagyunk képesek. De közgazdasági állapotokról szólva a múltkor, nem érintettem egy ügyet, mely reánk nézve nagy jelentőséggel bír: folyóink és vizeink viszonyait. Kétséget nem szenved, hogy a vízi utak a legolcsóbbak, főleg nagy tömegű nyers termények szállítására, valamint a folyók szabályozása, álló vizek levezetése, árvizeknek kitett területek ármentesítése, gazdasági és közegészségi tekintetben mind szerfölött kívánatos. De mindamellett ily üdvös munkálatoknál sem szabad a pénzkérdést a srámitásból kihagyni; mérlegelni kell itt is: Or--v -egyensúlyban áll e a haszon a kiadással ? S lehet. De megengedve, hogy a haszon oly kézzelfogható, hogy a pénzkérdés egészen háttérbe szorul — előtérben áll mindenesetre azon tekintet, hogy ily víziműveletek bizonyos feladatoknak feleljenek meg. Mert ha ily műveletek nem úgy kezeltetnek, hogy feladatuknak megfelelhessenek, akkor a várt áldás átokká válik. De válünk e téren, főleg a kisebb folyók szabályozásánál, hallatlan dolgok történtek. Produkáltunk mesterséges mocsárakat, víz alá hoztunk oly területeket, melyek előbb nem voltak viz alatt. A bárgyuság kezei TREFORT SOPRONBAN. mészetüek födnek.Ki e bajok eredeti szerzője: ez tulajdonképen meddő kérdés. A jelen kor (A népvámlálási bizottságnöke Kőváry László.....»..«alinuu?i jelentéséből.) jelentéséből.) A népszámlálások alapján nyert adat nemcsak az országra, de minden egyes városra nézve annyival becsesebb történet mivelődési adat, mivel ily adatokkal nem igen rendekezünk. Maga az ország is csak 1787-ben lett először és 1804-ben másodszor összeszámlálva. Erdélyben 1829/31 ben is végrehajtatott ugyan a népszámlálás, de csakis az adózó nép számláltatott össze. A rendes népszámlálás csakis az újabb korban kezdődik, milyen volt az 1850/51 -ki, 1857 ki és 1869/70-ki. Mire az 1880/81-ki következett, Kolozsvár város, valamint 1809-ben, úgy 1880-ban is intézkedett, hogy a népszámlálási adatokat a város maga részére is birja, s azt statisztikaiig feldolgozottan a közönség kezébe adja. Városunkra nézve ez intézkedés már azért is fontossággal bír, mivel Kolozsvár azon városok közé tartozik, melyek különösen az utóbbi időben, mind építkezési, mind népességi tekintetben nagy átalakulásoknak voltak és vannak kitéve. Különösen a vasút megnyílása óta nemcsak a belterei alakulás lett feltünővé, de nem lehet észre nem vennünk, hogy a város szélei mind küljebb küljebb nyomulnak, míg benn az emeletes épületek egyre szaporodnak ; a város határán annyi telep állt elő, mi maga egy közönséges falu népességével felér. E mellett a népesség foglalkozására nézve is mind nagyobb változásnak megy elébe. Már korunkra nézve érdekes volna annak kimutatása, hogyan fejlett ki az egyszerű kis falu s még a múlt században egyszerű kis város ég várossá, mely népességére nézve az 1869/70-iki népszámlálás alkalmával 13-ik városa volt az országnak s a jelen népszámlálással szintén mejtartolta helyét, a mennyiben 12 ikké az által lett, hogy Pest és Buda azóta egyesült, azonban ily visszamenő adatokkal Kolozsvár nem sokkal rendelkezik. A legrégibb ilynomű adat egy összeirási töredék az unitáriusok helybeli tanodájának könyvtárában 1453-ból. Egy másik adat 1737-ből, melyben a város számláltata össze magát , de ebben, valamint a XV i. századi összeírásban még csak a családfők vannak összeírva. Az ujabbkori népszámlálások eredményéből városunk csakis az 1867- ki népszámlálás végeredményeihez jutott. Az 1869/70-iki népszámlálás adat itti város már feldolgoztatta s egy füzetben közrebocsátotta. Az 1880/81-ki népszámlálás eredményének feldolgozása és közrebocsátása szintén ki lévén mondva, a a feldolgozás bizonyos pontigei lévén vive, a népszámlálási bizottság jelentéséből közöljük a következő fejezetet: U.VW.VfI*--------------ink olvasása a magyar kulturát nem fogja előmozdítani, de sok egyszerű asszony és leány phantasiáját fogja megvesztegetni. De a művészet ma közgazdasági tekintetben is nagy tényező. Ha visszatekintünk a 40 es évekre, mondhatom, hogy azóta sok történt nálunk a művészet érdekében. Megvettük herczeg Esterházytól kitűnő gallériáját; új művekkel gyarapítjuk a Múzeum képcsarnokát; hazai művészeknek ösztöndíjakat adunk a magok kiképzésére; segélyezzük a képzőművészeti társulatot; felállítottuk a felsőbb rajztanodát. De ez még mind nem elég. Nem akarok arról szólni, hogy ha azt akarjuk, hogy gallériánkat kellőleg látogassák, más épületbe kell azt helyeznünk. Tudva van, hogy a képzőművészeti akadémia kérdése is napirendre került. Mikép kell e portulátumnak megfelelni, arról az őszszel illetékes férfiakkal fogunk tanácskozni, előlegesen azonban mondhatom, hogy mindenekelőtt műtermeket kell építeni jelesebb művészeink számára, hogy itthon is dolgozhassanak és növendékeket képezhessenek. A mintarajztanodában a festészet érdekében egy uj tanszéket kell felállítani s kellő erővel ellátni. De fődolog, hogy nagyobb szerb nyilvános épületeknél ne mellőzük s ne zárjuk ki a hazai képzőművészetet. Érintettem a múltkor némely politikai reformokat, hallgattam azonban a felsőház reformjáról; szabad legyen most arról nyilatkoznom, de ne tekintsék azt másnak, mint egyéni nézetnek Tény, hogy a mi felsőházunk az új alkotmányos aerában semmi üdvös törvény létrejöttét nem akadályoztatta , s én felteszem felsőházunkról, hogy bir annyi önállósággal, hogy vele bármi rendszabályt, mely az ország kárára volna, nem lehetne keresztülvinni. Felsőházunkban nemcsak valódi hazafiság, de józan politikai szellem is uralkodik. Annálfogva én nem “"annan , -o hiszem, hogy annak reformja épen égető ‘ PP. " ÖSszesem: 13. kérdés volna Egyébiránt, ha lehet, a leg- . Beromboltatott: a bethlen-utczá ■ • - ban a 2. 4. 6. és 8 számú 4. I* V*• —— közelebbi 3 évben azt is keresztülvinni, nekem az ellen annál kevésbé volna kifojgásom, mert felsőháziunknak oly sajátszerű szervezete van, hogy azt állandóan mostani állapotában hagyni csakugyan nem -------- ——V» «*uv» u X kJ Oö. 1) tt HŰI ta-szappan az 5.11. és 13. sz 3, a kandia az 1. sz. 1, a szentegyház a 27. sz. 1, a serház az 1. sz. 1, a rejtek a 4- sz. 1, a torony a 3. sz. 1, a viz az 1. sz. 1, összesen : 22. e.) Az elejéhez számláltatott: a b.király utczában 4, összes apadás: 45. Szaporodott a házazámok száma a főtér 39. és a kenyér utcza 4. sz. alatt. ;a b. farkas utczába 12. sz. 1, a b.-király VI, . »rsáson :■ 1 és 21. sz. 2, a b.-közép 25. sz. 1, a b . eratikus alap- torda 3 és 5. sz. 2, a b.-szón a 7. sz. l,a felsőháznak kJ, .^jjrbo-szappan a 3. 5 és 8. sz 3 a kis-buza iV^r'dc^^kiVtiapj^iegyon" P.li-Jf* 5 sz. l,a kőfalsor a 15 sz. 1. a kurtíS^tárgyalásainknál, t.l«to.i«»e.ke uam inter"------- , déleknél mindig szem előtt kellene tartani, hogy aristokratia s democratia ma nem politikai institutiók, hanem társadalmi tények melyekkel számolni kell, s hogy azok nagyon jól megférhetnek egymás mellett, s a hol egymásnak megsemmisítésére dolgoznak, ott az alkotmányos élet lehetetlenné válik. I. A belváros. E szempontból indulva ki, én a felsőház szervezésénél érintetlenül hagynám mindazon magyar főúri családok jogait, melyek ma a felsőházba meghivatnak. De miután a felsőház természete szerint annak, aki ott ül, valami társadalmi erőt vagy érdeket képviselnie kell, arra puszta név és célma nem elégséges: vagyonminimumot vagy adóczenzust hoznék be, akkép, hogy a születési arisztokráczia tagjai közül csak az hivatnék meg a felsőházba, ki meghatározott összegű, például legalább 3, usque 5 ezer forint adót fizet. Ez után kimaradnának a felsőházból a proletáriusmágnások, valamint az oly fiatal emberek, kik apjuk életében még semmi vagyonnal sem bírnak és mit sem képviselnek. (Vége köv.) 3.) Az emeletes épületek magy JÓKAI FIÚMÉRÓL. Jókai, a tiszteletére Fiuméban rendezett lakomán következő nagyérdekű tol,asztot mondá: Tisztelt honfitársaim ! Engedjék meg, hogy e helyütt magyarul mondjam el felközöntősemet a mit igazán szív szerint kell elmondio arra csak magyar nyelven vagyok képes. Már pedig, amikor egy magyar írónak, egy magyar hazafinak Fiuméról kell beszélni, akkor lehetetlen, hogy ne a szit szóljon az ajkról. — Ez a sötétkék tenger, fölséges láthatárával, ezek a babérerdő fedette halmok, örök tardízvirolyukkal,ezek az ősmythoszi emléktől borongó sziklák valóban a legandalitóbb költői álom megvalósulása. Meglátni Fiumét és nem rajongni érte, lehetetlen. Hisz itt még a harczedzett tengerész is költővé lesz; példa rá az én igen tisztelt ősz barátom és Apollóban kollégám, Littow Henrik, ezredes. — Az igézet azonban megfordítva ír hat, s ugyanaz a varázslat, mely a tengerészből kötőt alakított, a költőt tengerészeié bűvöli át. Én, Fiumét felköszöntve, nem az ideálszép paradicsomra, hanem a prózai kikötővárosra emelek poharat. Nem látom a tengert, csak a vitorlákat, nem andalgok Jutzon és Medea szikláin, hanem azokon, amikből a molo épül, az ujjaimon nem a verslábakat számlálom, hanem a kétszerkettőt. Fiume a magyar birodalomnak egyetlen kikötője : ez már sokszor el volt mondva ; de hogy Fiume az adriai tengernek legtöbb előnnyel kínálkozó kikötője , ez az, amit ma lehet elég sokszor elmondani. — Egy régi ethnographiai könyvben, mely tulajdonképen Keletindiáról van írta, e Fiuméról csak mellékesen emlékszik meg egy külön fejezetben, olvastam azt az adatot, hogy ezelőtt mintegy százötven évvel alakult külföldi kereskedőkből egy keletindiai társaság, mely Fiumét választotta kikötőjének s erre a kormánytól szabadalmat is nyert. Roppant siker koszorúzta a vállalatot: Fiume hirhedettelen; a keletindiai kereskedés jó része erre vette irányát; ekkor a féltékeny angol diplomáczia kedvéért, hogy egy nevezetes politikai szívességet megnyerhessen tőle, az akkori osztrák kormány — rekompenzáczió fejében — elvonta a keletindiai társulattól a Fiuméra szóló szabadalmat, s a mi kis tengerparti városunk ismét visszasülyedt a feledékenység ködébe. — Mivé lehetett volna Fiume, de mivé lehetett volna Magyarország, ha ez a másfélszázad medden kárba nem vész! Most ismét kezünkbe adta a sors azt az arany alkalmat, amit akkor a szűkkeblű politikusok ki hagynak siklani kezeikből: nem fogjuk azt a kezeinkből többé kiereszteni. Mi nem fogjuk Fiumét semmiféle politikai rekomperáció tárgyává tenni soha. Ezt a várost, ezt a népet, mely keserves évtizedeken át, elszakítva anyaországától, elválasztva nemcsak a térkép, ée nyelvkülönbség által Magyaországtől, a hazája iránti hűséget oly csodálatos módon megőrizte, hogy valóban ide zarándokolhat a magyar megtanulni, hogy mi v valódi hazaszeretet ? ennek a népnek ezért a hő honszerelméért nem adhat Magyarország kevesebb jutalmat, mint magát a hazát. Hozzánk van Fiume csatolva elválthatatlanul, szentesített törvénnyel, hozzánk van csatolva vasúttal, hozzánk az ön, téphetlen szeretet kötelékeivel. De az* erősebb törvénynél, vasnál, szivbeli indulatnál, elválaszthatatlanná tesz betnnünke a kölcsönös érdek. — Magyarország u«01 lehet el Fiume nélkül s Fiume nem jöhet el Magyarország nékül. — Mikor Péter czár Pétervárát metropolisul alapította, csodálkozva kérdezek tőle, mit akar ezzel a nagy építkezéssel a finn öböl mocsarai között? „Ablakot akarok törni* * birodalmam számára ki a világba !“ felel a czár. — Na hát mi is ajtót akarunk törni a magyar birodalom számára, ki a világba, Fiume által ! S nagyon természetes, hogy ennek a világbanyiló ejtőrcsának nálunk kell állni. Hogy mibe kerül Magyarországnak ez a világbankul® ajtó? ebben a kérdésben nincs politikai párt, mely minden áldozatra kész ne volna, legyen ez az áldozat akár arany, akár vas.