Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-10-09 / 230. szám

XV. évfolyam, SZERKESZTŐSÉG: Kültorda-utcza, nyomd­aépül­eT. Névtelenül beküldött kőkemények nem köríth­etnek. g,m­olhotlfb­ köriratok nem adatnak Tinta. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 230-dik szám. Kolozsvárt, vasárnap, 1881. október 9 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 Zrt. évnegyedre félévre...................8 , egy hóra . 4 frt - k­ 1 . BO . Hirdetési dij: petit lóra 6 kr. — BélyegiDerék: minden hirde­tés után BO kr. — Nyilttér: sora 36 kr. Horoskop. Budapest, okt. 7. Most az egyszer csillagjóslásba bocsátkozom. A válaszfelirati vita ter­mészetéről akarok írni. Most készül­nek a felirati javaslatok; Jókai most jegyzi tollát, Grünwald veszi a papír­ját, Helly már nyakig mártotta tollát a tintatartóba; tehát a fekete betű­sorok, melyek a háborút meg fogják in­dít­a­ni, csak ezután jönnek nap­világra. És mégis lehet róluk írni, mert a­ki ismeri a pártokat, a napi­sajtó áramlatait, az körüü­belől tudja, hogy miről lesz szó. És ebből a szem­pontból azért húztam alá azt a szót, hogy a felirati javaslatok csak meg­fogják indítani a vitát, mert elő­re megmondhatom, hogy ha még annyi dolgot összekever is Grünwald és Helly, mint a­mennyit Jókai nem tehet ja­vaslatába, még ezek sem fogják ke­retükbe foglalni mindazt, a­miről a vita alkalmával szó lesz. Mert azt tudja mindenki, hogy nálunk még a költségvetési vitákban is mindenről szokás beszélni ; hát még a felirati vitában, mikor mindenki megcsinálja a maga politikáját az egész ország szá­mára, a maga gusztusa szerint. Hogy az ellenzék el fogja temetni az orszá­got, el fogja ítélni a kormányt néhány száz okból, az csaknem kétségtelen, de az is bizonyos, hogy a Lendi-Gö­­czel féle ügy fogja a különböző táma­dások és elmefuttatások, sőt a javasla­tok egyik sarkpontját képezni. De ha jól felpaprikázza is az ellenzék e te­kintetben válasz-felirati javaslatát, ha az ellenzéki stílussal, követelésekkel e téren sem fog versenyezhetni a kor­mánypárt, nagyon csalódik az ellen­zék, ha azt gondolja, hogy ez a thé­­ma az ő monopóliumát fogja képezni és nem lesz arról szó a kormánypárt válasz-felirati javaslatában. A trónbeszédben nem lehete­­zt felemlíteni azért, mert a király beszél ott a nemzethez, tehát nem ereszked­­hetik le oda, hogy egy-egy rakonczát­­lan hadnagyocska, vagy kapitányocska viselt dolgairól panaszkodjék a nem­zetnek és bocsátkozzék e felett elmél­kedésbe; de már a képviselőház visz­szaadja azt, a­mi a nemzet közvéle­ményét foglalkoztatja és így fel kell hogy említse egyes kihágások szomorú hatását és esetleges rész következmé­nyeit; hadd legyen hit tükre a nemzet óhajának ép úgy, mint hálájának, pa­naszának, ép úgy, mint igényeinek. De ha meg vagyunk győződve,hogy ez a kormánypárt válaszfelirati javas­latában is előfordul, tudjuk azt is, hogy nem lesznek abban kifakadások a had­sereg és a tisztikar ellen és nem lesz azzal vádolva a hadsereg közössége, a­minek csak egyesek okai. Azonban, a­nélkül, hogy tuegczá­­foltatásnak magunkat kitennék, mer­jük állítani azt is, hogy az ellenzék abbeli boszúságát, hogy ezt a jó thé­­mát nem monopolizálhatja, azzal fog­ja kielégítni, hogy hezitálni fog a sza­vakban és követelésekben egyaránt. Úgy­hogy el lehet készülve nemcsak a kormány de a hadsereg és tiszti­kar is, sőt Bécs városa s a nem lé­tező karaarilla is, hogy jó bőven ki­fognak kapni a támadásból és a czif­­rábbnál­ czifrább elnevezésekből. Az igaz, hogy ez épen nem fogja előmozdítani a hadseregben az alkotmányosság irán­ti szeretetet, mi komoly törekvése kel­lene, hogy legyen, de hát vannak ná­lunk politikusok, kik nem azt akarják mindig, a­mit követelni látszanak, ha­nem egészen egyebet, sőt talán ellen­kezőt, így lehet megmagyarázni azt, hogy lojalitásukkal tökéletesen meg tudják egyeztetni azt, hogy az aradi 13 vértanú emlékét mementóvá teszik, melynek olyan értelmet adnak, hogy lesz akkkor az uralkodó családdal va­ló békés egyetértés merő lehetetlenség. Egyébiránt, ha e thémában csak fokozati különbség lesz a pártok közt, bizonyára a közjogi harc­ meg fogja von­ni a válaszfalat köztük. És legyen az olvasó elkészülve arra, hogy a mérsé­kelt ellenzék nem fog a közjogi kér­désben sem a kormány védelmére kel­ni, hanem elhallgatja abból a szélbali szónokok által leszármaztatott bajo­kat , hadd terjedjenek azok és verje­nek a közvéleményben gyökeret (így tett eddig is a mérsékelt ellenzék), sőt ezt tűrve , egyszersmind a kormányt is fogja azzal vádolni, hogy ő a közjogi ellenzék terjedésének oka Természe­tesen, ennél a vádnál csak arról a kis körülményről kell megfeledkezni, hogy a mérsékelt ellenzék adta át a szél­­­balnak képviselőit és kerületeit, míg a kormánypárt — pár erőszakos vesz­teségtől eltekintve — csak verte a szél­balt, és erős kerületeket hódított el tő­le. No aztán fog beszélni ez a párt a közigazgatási reformról, anélkül, hogy saját eszméivel elő merne (ha ugyan okult másfél év előtti fiaskóján) álla­­ni, egy kicsit az ország pénzügyeit is felzavarta, a­nélkül, hogy csak egyet­len szóval módosítást indítványozni tud­na. És mikor aztán mindenki, de leg­inkább a hallgatóság, belefáradt a sok szóba, akkor lesz szavazás, a kormány fényes győzelmével. Megírtuk pedig ezt előre azért, mert tudjuk, hogy az el­lenzék abdicatívnak venné az ellenkező eljárást. A képviselőház bíráló bizottságai tegnap tartott üléseikben megalakultak. I. bíráló bizottság, elnök id. Ráday Gedeon gróf, előadó: Engl­m­a­y­er József. II. b­i­z. b­i­z. elnök : Ivánka Im­re, előadó : L­i­t­e­r­á­t­y Ödön. III. biz. biz. elnök: Kaju­eh Jó­zsef, előadó : K­a­z­y János. IV. b­i­z. b­i­z. elnök :Szögyényi László, előadó : G­a­á­l Jenő (felvizezi). VI. biz. biz. elnök : O­r­m­o­s Zsig­­mond, előadó: Rohrer Viktor. VII. bir. biz. elnök : B­á­r­c­z­a­y Ödön, előadó: Gergelyi Tivadar. VIII. biz. biz. elnök: Andaház Pál, előadó : Sze­menyei János. az V. és IX. biz. b­i­z­o­tt­s­á­gnak tagjai meg nem jelenvén, nem alakulha­tott meg. TÁRCZA, őszi levél. .­­ Őszi levél buli a mezőn halomba, — Hej, ha tudnád a szivemet mi nyomja ! Összeszednéd azt a széthullt levelet, — „De szivemnek kétszer nyitni nem lehet.“ Bánatosan szól a pásztor-furulya, Csak fájni tud már a szivem, ha fújja. — Régi nóta kihallszik a faluból: „Sajó kutyám, hej de mélyen a­la­szol !...“ Bánatomnak barna czigány hegedül, — Nem tudom le­sirni búmat egyedül; Ne bántson az, hogy a könnyem hallatom ... „...Azt a régi, hű szeretőt siratom!" Györffy József gőben maradt. Nehány lap különböző köz­leményei, melyek az ülések lefolyásáról és a beterjesz­­tt javaslatok tartalma felől a legpontosabb részleteket tudják elmondani, legnagyobb részt önkényű komabinácziók, vagy czúlzatos tapogatózások, mivel oly javaslatok, melyek az egyik részről ered­nek, egész más kormányképviselőknek tu­­lajdoníttatnak, és akadémikus természetű megbeszélések javaslatok gyanánt mutat­tanak be. A tanácskozások részletei fe­lől annál kevésbbé engedhetők meg köz­lemények, minthogy az esetleges megálla­podások úgyis a mindkét részen levő mi­nisztériumok elhatározása alá lesznek ter­­jesztendők. A honvédelmi miniszter a csendőrök nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot leg­közelebb benyújtja s ezenkívül még ez év folyamában hét más javaslatot fog be­nyújtani. A bűntettesek kiszolgáltatásáról szóló szerződéseknek az orosz kormány által ajánlott s a német kormány által elfoga­dott elvek szerinti megváltoztatása tár­gyában szerdán Bécsben a külügyminisz­térium hivatalos helyiségében a magyar és az osztrák igazságügyminiszterek kép­viselői közt tanácskozás volt.­­ A tár­gyalás folyamán Kállay külügy osztályfő­nök elnökölt, a magyar igazságügyminisz­­tert Zádor miniszteri tanácsos, az osztrá­kot Giuliani udvari tanácsos képviselte. Mint a „N. W. Tagblatt” jelenti, az első ülés meglehetős csekély eredményre ve­zetett, minthogy a magyarok igazság­ügyekbe semminemű beavatkozást nem hajlandók megtűrni, képviselő delegátusok segédlete mellett szerkesztendők. Ez, a jegyzékhez képest, eleget tenne a berlini szerződésnek, mely nem írt elő külön bizottságot, hanem csak a folyam szabadságát Európa felügyelete és biztosítása alá helyezte. Az érdekelt államok sohasem egyezhetnének meg egy „vegyes bizottság” alakítása felett.“ A képviselőház osztályai tegnapi ülé­seikben megalakultak, és pedig a II. osztály elnökévé: Forgách Antal gróf, jegyzője: Porubszky Jenőt válasz­totta. V. osztály, elnök : Plachy Tamásjegy­ző: Rakovszky István ; VIII. osztály, elnök : Beniczky Gyula, jegyző: Ormós Zsigmond ; IX. osztály, elnök : Péchy Manó gr., jegyző: Abonyi Emil. Az I., III., IV., és VII-ik osztályok a megjelent tagok elégedetlensége miatt meg nem alakulhattak. Az osztrák-magyar vámkonferenczia tanácskozásai, mint Bécsből jelentik, csü­törtökön délután a külügyminisztériumban három órán át tartó ülésen tovább foly­­tattattak. Az általános vámtarifa végig megvitattatott, több javaslat azonban ismét a­ referendum vezetett és néhány szakasz -- mely a holnap folytatandó tanácsko­zás alkalmával fog megbeszéltetni — fog­Az uj polgári törvénykezési rendtar­tás és végrehajtásról szóló törvény 1882. január hó elsején fog életbe lépni. — Az életbeléptetésre vonatkozó n­edelet legkö­zelebb fog az igazságügyminiszterium ke­belében tárgyalás alá vétetni. Minthogy az említett törvények az új csődtörvénnyel kapcsolatban állanak, a csődtörvény élet­beléptetése is a jövő év kezdetére várható. A román kormánynak a dunai kérdés­ről szóló jegyzékéről a „Standard” bécsi levelezője a következőket sürgönyzi lap­jának : „Jóllehet, a jegyzék még nem érke­zett Bécsbe, mégis teljes táviratkivonata már meg van. Románia ez okirat szerint tiltakozik minden új dunai bizottság, vagy bármely tekintély felállítása ellen a fo­lyamra vonatkozólag a már létező kivéte­lével. A jegyzék sürgeti, hogy a hajózási szabályzatok ugyanazok legyenek a Duna egész ama részére, mely a Vaskaputól torkolatáig terjed. E szabályzatok az eu­rópai bizottság által a parti államokat Bécsből jelentik, hogy azon külön­böző hírek, melyek a bukaresti osztrák­­magyar követi állásra nézve küszöbön álló személyváltozást jeleznek, ez idő szerint minden tényleges alap híján vannak. Nagy szláv klub alakul Ausztriában és pedig ugyanazon időben, mint a német nemzeti klub, és így Ausztria két nagy nemzetisége közötti ellentét a klubokban is kifejezésre talál. A szláv klub alkotá­sára az első lépést a csehek teszik, kik­nek két pártja, „az öreg“ és „a fiatal“ csehek, legközelebb egyesül Prágában Rie­ger elnöklete alatt,­­ vagy talán ma már egyesült. Remélik, hogy a szláv klubhoz a lengyelek, szlovének és dalmaták is csat­lakoznak. Olasz hang a miskolczi hadgyakor­latokról. A „Diritto” katonai tudósítója hosszú cikksorozatot közöl a miskolczi hadgyakorlatokról s azok eredményét álta­lában igen kedvezőnek mondja. Ez ered­mény azonban — úgymond — részben rendkívüli, béke­időben hallatlan fáradal­mak árán szereztetett meg. „. . . A sereg nagy része napokon s éjjeken át szabad ég alatt táborozott sátrak nélkül — mi­nek nem látom be szükségét, sőt czélsze­­rűtlennek kell tartanom — és szalma nél­kül, mit különösen Magyarországban épen seggel nem értek. A gyakran szakadó sű­rű eső, mely minket csak tél idején szo­kott megörvendeztetni, e termékeny vidé­ket valódi sártengerré változtatta át . . . Bámulattal kell megemlékeznem a magyar honvédekből alakult XXXIX. hadosztályról, mely egy napon nem kevesebb, mint 637* kilométert marsolt. E tény maga­ magát dicséri . . .E­zek azt kívánják, hogy a leghatalmasabb szláv uralkodónak és geniális miniszteré­nek szláv eszménye ne a Balkánig terjed­jen csak, hanem tekintettel legyen a Mold­va és Duna melletti szláv törzsek érde­keire és harcraira is. A cseh vágyak A prágai „Narodni Listy“, uralkodónk és a czár találkozásá­ról írva, fölszólítja a csehek vezéreit, hogy a két legkiválóbb szláv uralkodó találkozását használják fel alkalmas nyi­latkozatra. A „N. S.“ azt kívánja, hogy a süri diplomatiai tárgyalásból, mely minde­nekelőtt a déli és balkáni szlávokra fog vonatkozni, ne felejtse ki a kormány az ausztriai szlávokat. Vezérek, ha közben­járnak e czél érdekében, bizonyára többet fognak használni a nemzetnek, mint Taafie határozatlan kormányának támogatásával. Senki sem veheti rész néveit, ha a cse­ KÜLFÖLD. Francziaország hadügye az utóbbi években igen jelentékeny hala­dást tett, bizonyítják ezt a legközelebb Nantesben tartott nagy hadgyakorlatok, melyekről a berlini „Post” egy kritikát tesz közzé, a­mely a német tisztek íté­e­­tén alapul, kik a gyakorlatokon jelen vol­tak. A haladás a franczia katonák kikép­zésében igen szembeszökő — írja e lap. Mindenekelőtt sokkal nagyobb a szolgálati pontosság, világosabb és exaktabbak a parancsok, s ehhez képest a kivitel is pon­tosabb, továbbá nagyobb a nyugalom és a czéllövésben a biztosság. A tisztek jól a kezükben járták a legénységet, a ve­zénylet megfontoltabb és szilárdabb volt. Egészen téves a Tuniszban előfordultak miatt arra következtetni, hogy Franczia­ország hadi ereje dezorganizáczióban van. Egy tiszt így adta elő észleleteit: „Azok a ficzkók merevebben elhelyezked­tek, mint a német ezredek. A sorban töb­bé nem beszélgettek, mint előbb; a ve­zénylet egy­általán kitűnő volt.* A kriti­kus ellenben azt tartja, hogy a had­vezény­let nem engedett elegendő tért az alve­­zénylők kezdeményezésének. Ezen fejtege­tések megerősítik a nagy feltűnést kel­tett czikket, melyet nemrég, Goltz porosz táborkari tiszt Gambettáról és a porosz katonai hetilap a franczia hadseregről köz­zé tett. Gladstone ismét nagy beszédet készül tartani népes gyűlés előtt. Bismarck lapja most abbeli kíváncsiságát fejezi ki, hogy mikép fog ezúttal nyilatkozni a kül­politikáról az a Gladstone, ki nem­régi­ben Midlothianban oly gyűlöletes hangon beszélt „Ausztria hagyományos politiká­járól.“ A magunk részéről azonban tudjuk hogy Gladstone a politikai helyzet és kon­­stellácziók nyomása alatt szakított amaz osztrák-magyar-ellenes állásponttal, nyil­vánosan maga magát dementálta és rekti­­fikálta a saját szavait. Nem valószínű te­hát, mert nincs rá rá ok, hogy Gladstone újabb kifakadásokat engedjen meg magá­nak monarchiánkkal szemben, s ha nyilat­kozik, hihetőbb, hogy a „Times” ismere­tes czikke értelmében és szellemében mond valamit, a­mi Ausztria-Magyarországra vo­natkozik. ** R­ ÉGI EBED BOEGÓ-PRÜNDOI) (1849. május havában.) Bizony nehéz dolog szerkesztő ur meghagyásának eleget tenni, részint az események régisége, részint, az emlékező tehetség gyarlósága miatt. Nehezíti az írást az a csendes melancholia is, mely meg­szállja az embert, mikor szürkülő fejjel azokra a szép ifjúkori regényes dolgokra gondol, melyek, mint tarka ködfátyol-ké­pek, már csak néha néha mutatkoznak lel­ki szemeink előtt. Mintha nem­ is lett volna valóság, hogy 1848 ban és 1849 ben forradalom volt , szabadságharczot vívtunk, mikor édes anyáink ölelő karjai közül, mint serdülő ifjak, még csaknem gyermekek, egyene­en a csatatérre vágytunk le rohan­t) Mutatvány a közelebbről megjelenő »Bem albumából.­tunk is. Mintha nem is láttuk volna a magyar sergek diadalmait a németeken és társaikon. Mintha csak képzelnők Bem tá­bornok szürke köpenyét, fehér strucctollas kalapját, félfedelű kocsiját, rövid megjegy­zéseit, parancsszavait , személyiségének végletekre lelkesítő ellenállhatatlan vará­zsát. Mintha a fegyverek türű ropogása, az ágyunk meg-megújuló dörgése, kartá­csok zúgása mind csak képzelődésünk tün­­dérjátéki lettek volna. Mintha kérdeznek, hogy a szép honvédek, a büszke huszárok, azok a fényes kardok, romboló ágyuk vaj­­on legyőzték e az ellenséget s megtisz­tították e az ősi szent földet a gonosz szellemektől, vagy csak az igaz, hogy az éjszaki szörny roppant sokasága, sokszo­ros száma, ereje legyőzte vitéz nemzetün­ket? És mi ez ország életben maradt fiai, honunkban hontalanul, úttalan tt­kon bo­lyongtunk szerte szét? Csak az igaz, hogy a legostobább s legádázabb zsarnokság gyászos évei borultak szép nemzetünkre, szegény hazánkra, és hogy sok éven át csak az akasztófa virágzott, melyen ártat­lan hazafiak végezték nemes éltöket s a rabbilincs csörgése hallszott iit hosszú éven át? . . . De valóság volt-e, vagy álom — ezt elfeledtük, s emlékezünk arra, mert ez a nyomor, ez a szenvedés s a honszeretet ama fényes tetteinek hite szerezte vissza hazánk szabadságát, jóllétét. Oh, de köny­ö­nyű most a hazafiságot játszani, midőn nem fenyeget miatta sem a bitófa, sem a bör­tön láncza, sötété. Nem vizsgáltatnak a tettek indokai. A legkisebb érdem is ju­talmát találja, sőt elég a szitkozódó kalku­­fár szerepét játszani, hogy ezer újság trombitája harsogjon dicsőséget a az el­ámított nép a politikai ripőköknek is ho­­zsánnát zengedezzen . . . 1849. tavaszán a Beszterczére és vi­dékére rendelt őrség főparancsnoka Tóth Ágoston ezredes volt. Alparancsnok Do­­bay József alezredes; a borgói szorosok­ban parancsnok volt Daiuazkin őrnagy; a tüzérség feje Gáger tüzér százados, s Borgoo, Jádon, Nagy Demeteren egy zász­lóalj marosszéki nerazelől feküdt gróf Tholdalagi Mihály őrnagy vezetése alatt. E zászlóaljnál századosok voltak: Berecz- Uy László, Hajdú Mózes, Kovács Péter, Iszlay Elek, s tán Sipos Lajos. E száza­dok néha ki is cserélődtek, hazulról uj század jött, s a melyik 4—5 hetet szol­gált, haza bocsátották, minthogy legtöbb­nyire családos gazdaemberek valának. E sorok írója e nemzetőri zászlóaljnál szol­gált, az őrnagyi irodába osztva, mint őr­mester; a segédtiszt Barcsai Sándor volt. A beszterczei őrségben sok jeles csapat volt, többek közt a Bl­ik zászlóalj; ott szolgált gróf Bethlen Miklós (a későbbi Bolnai), mint százados, Bossánczi Adolf, szintén százados, mindkettő nagyon ifjan, húsz évesek sem valának, Bogdánffy, Zsig­­mond Lajos stb. Voltak huszárok, s ne­hány lengyel ukranus, herczeg Woronyecz­­ky alatt. A beszterczei őrség fö­ötelessé­­ge volt a határok őrzése Radna, Ilva Ma­re és Borgó Tihó felé, szemlére járás s aztán a borgói szorosok erődítése futó sánczokkal és redoutokkal, melyet szak­szerű vezetés mellett nagy figyelemmel és szorgalommal készítettek el. Továbbá folytonosan tartottak a gya­korlatok, mint az hadviselés idején szoká­sos. Gyalogok — nemzetőrök úgy, mint a honvédek , huszárok, tüzérek előbb kü­­lön-külön, azután együttesen igen szépen betanulták a mesterséget s a tudományos rész vezetésére is képzett főnökeink vol­tak Toth, Dobay, Gager. Szóval igen szép összes gyakorlatokat tartottunk a beszter­czei, jádi s egy párszor a borgói határon. Deésről, Kolozsvárról, Maros-Vásárhelyről is jöttek tisztek, hogy mint vendégeink, jelen legyenek a gyakorlatokon. Csendes életünket azonban megzavarta az a hir, hogy Bem tábornoknak nem tetszik Tóth Ágoston. Emlékszem jól, mikor maga­sabb rangú s idősebb tiszteink először sugdosták egymásnak e hírt, mily zavar­tak, komolyak lettek, de oká , ha akkor hallottam is, most már nem emlékszem mi volt - e néhány igénytelen sort minden segédkönyv nélkül, csupán emlékezetből jegyezgetvén, meg nem mondhatom. A­mi minket illet, tudom jól, hogy mi Dobayt már akkor vitéz, talentum­os katonának tartottuk, de Tóth Ágostont is szerettük; tudós, olvasott, udvarias modo­ru ember volt s e mellett megnyerő, ro­konszenves egyéniség. Soha se viselt csá­kót, hanem csak fekete kalapot, melyen széles arany paszománt s nagy fehér toll volt. Egy napon villámsebességgel terjedt el a hir, hogy Bem tábornok jön Beszter­­czére s a borgói erődítéseket is meg fogja szemlélni. — Legelőször Tholdalaginak ir­ta meg valaki a tábornok környezetéből s egész nap és este ostrom alatt állottunk, hogy részletes felvilágitásokat adjunk; pár napra Dobay kapott hivatalos értesítést és nem Tóth Ágoston. Ezt az egész helyőr­ség megtudta s ekkor láttuk, hogy a már emlitett hir Tóth kegyvesztéséről csak­­ugyan igaz. Borgóról bejött a városba Da­­maszkiu s a főtisztek tanácskoztak az öreg ur fogadásáról s mindent elrendeztek a mennyiben ez, az öreg úrral szemben le­hetséges volt. Mert az efféle kiszabott programmo­­kat nem szokta megtartani. Még meleg für­dőről is gondoskodtak, mert az öreg úr, ha városba ment, mindjárt fürdött, részint nyitott sebei miatt, részint mert a tiszta­ságot nagyon kedvelte. Leginkább szerette a fürdést Maros-Vásárhelyrt, hol Nagy Györgyné derék bábaasszony az öreg urat rendkívül ügyesen meg tudta füreszteni; jól megkente és sebeit úgy kötözte be; úgy, hogy Nagy Györgyné asszonyt legelőbb kérdezte és hivatta, valahá­yszor Vásár­helyre érkezett, a mikor csatáiban sebet kapott, vagy elfáradott,"­ ha e szót Bem­ről csakugyan használni lehet, azt szokta mondani környezetének : „Nur nach lieben Maros Vásárhely !“ Elég az hozzá, Bem megérkezett. — Szeretfalváig lovagoltunk elibe vagy har­­mincztu, hol ő Dobayval kezet szorítva, minden szó nélkül hajtatott tovább. Besz­tercére érkezvén, szemlét tartott, s szál­lására vonulva közvetlen környezetével ebé­delt. Az egész őrség minden tisztje együtt ebédelt a Posta-utczában egy első emeleti helyiségben, rendes étkezési helyünkön. Délután pihent az öreg ur , később f­o­­gadta a főtiszteket, hogy ott mi történt, nem tudom, s azt sem, ha várjon akkor fogadta-e Tóth ezredest, — de azt tudom, hogy Tóth Ágoston a Bem látogatása után egy-két nappal végkép oda hagyta Besz­") Például a vitakuai, piskii, segesvári csata után, a vízaknai vereség után stb ... terezét s ugy hiszem Erdélyt is és a besz­terczei sereg főparancsnoka Dobay lett. Másnap kora hajnalban kocsiba ült a tábornok, a Jádon már kora reggel 6 óra előtt megvizsgálta a marosszéki nemzet­őrök egy pár századát több fordulatot té­tetett velök, s annyira meg volt elégedve mind az őrnagygyal, mind a legénységgel, hogy azonnal rendelést tett a zászlóaljnak honvédséggé alakítására.*­­ I. I. IV. V. * * * IX. *) Azután a borgói erődítéseket nézte meg as öreg s teljes megelégedését fe­jezte ki a redoutok építése felett, sőt az ágyuk elhelyezésével is meg volt eléged­ve. Pár helyt le­szállt kocsijából s egy­­egy ágyun végig nézve, mosolyogva hely­­benhagyólag intett fejével. Mintegy két órára visszatért Borgó- Prundra, hol a Damasztia szállásán a kö­rülményekhez képest fényes ebéd volt. Mintegy husz tiszt ebédelt együtt s velök az öreg ur is. Damaszlin őrnagynak — ki e látogatás után csakhamar alezredes­sé lett — volt egy nagyon ifjú segédtiszt­je s ennek és e sorok irójának jutott a szerencse, hogy ez ebédnél az öreg tá­bornok személye mellé szolgálatra rendel­tettünk. Bizony meg kell vallanom, hogy akkor azt a keveset se tudtam németül, a mit most tudok s igy velem nem sokat társalgott az öreg, habár több kérdést in­tézett hozzánk mindkettőnkhöz s azezun­­kat megsimogatta. Általában e két-három nap alatt Bemnek állandó jókedve volt. Az ebéd jó volt, s jó borokat sze­reztünk össze, gróf Tholdalaginak valami finom aszszuszoló bort küldtek volt ha­zulról s a beszterczei szász urak legjobb évi besenyői boraikat küldték ki. Az öreg ur jóizűen evett, s ivott is egy-két po­hár bort. Társamnak és nékem feladatunk ") Az átalakítás pár hét alatt meg is tör­tént. Tholdalagi meg is maradott őrnagynak, Bar­­csay Sándor segédtisztnek, és őrmesternek az I. századnál. A legénységből az idősebbek (a legna­gyobb része) haza mehettek, az önkéntesen vál­lalkozók ott maradtak. A tiszteket egy ranggal alább azonnal kinevezték, s a hiányzókat a 31-ik és más zászlóaljakból egészítették ki; az altisz­teket megtartották rangjukban. A legénység szá­mát pedig besztercze-vidéki, belső-szolnok és do­­bokavármegyei szigorúan megválogatott szálas oláh legényekből 1400 számra emelték. E volt a 127-ik honvéd zászlóalj stb. stb. volt poharáha vizet, bort s ebéd után hires Woschitz Eleonora féle liqueurt töl­teni, ételt adni a tálból, bus ételeit fel­vágni, s asztalkendőjét nyakrn többször megigazítani. — Mert ha jól emlékszem, balkara egészen meredt volt, csak váltó­ból tudta némileg mozgatni s jobb keze sem volt ép. Ebéd után, mely a borgói szintén romjaiban álló papiros-gyárral szemben, egy félig leomlott s deszka-sá­torral kitoldott házban folyt le, az öreg ur egy kissé elszenderedvén, az egész tár­saság szótlan elvonult , a papiros-gyár gyepes­ udvarán szivarozgatott és iddogált. Mint egy óra múlva az öreg ur felébredt, kocsiját rendelte le behajtatott Beszter­­czére, mi is hat vagy hét fogaton s né­hány tiszt lovagolva kísértük be a város­ba. Hogy másnap, vagy a következő nap ment e el Beszterczéről, nem emlékszem, de tudom, hogy mi, kik akkor jelen vol­tunk, később, midőn a Perczel táborába, s később a szegedi és aradi táborba és végre Világosra kerültünk, sokszor emle­gettük a borgó prundi ebédet, hol az öreg Bem oly nyugodt s jókedvű volt, mint va­­lószínüleg azután sohasem. Bem tábornokot láttam volt az előtt is mikor, az évi január havában először érkezett Maros-Vásárhelyre s később is, mikor márcziusban indult Segesvárra, Sze­­ben bevételére, legdicsőségesebb hadjára­tára, de közvetlen közelében csak Borgó- Prundon voltam, s bár semmi módon nem le­hetne szép embernek mondani s különösen fitos orra s egymástól a szokottnál távo­labb álló apró kerek szemei némi komi­kus hatást tettek ránk, de szája körül oly jóságteljes, rokonszenves mosoly játszado­zott, hogy a közel állót azonnal megnyer­te s lekötelezte mindörökre. A vízszine sár­gásbarna volt, haja, bajsza, szakálla szür­ke rövidre vágva. Finom fehér inge volt s vékony kezein a meleg időjárást nem obzerválva, vastag szarvasbőr kesztyűt hordoz. ** • Bem kíséretében több tiszt volt. Né­hány hónappal szelet az elmúlt időkről

Next