Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-09 / 230. szám
XV. évfolyam, SZERKESZTŐSÉG: Kültorda-utcza, nyomdaépüleT. Névtelenül beküldött kőkemények nem köríthetnek. g,molhotlfb köriratok nem adatnak Tinta. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 230-dik szám. Kolozsvárt, vasárnap, 1881. október 9 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 Zrt. évnegyedre félévre...................8 , egy hóra . 4 frt - k 1 . BO . Hirdetési dij: petit lóra 6 kr. — BélyegiDerék: minden hirdetés után BO kr. — Nyilttér: sora 36 kr. Horoskop. Budapest, okt. 7. Most az egyszer csillagjóslásba bocsátkozom. A válaszfelirati vita természetéről akarok írni. Most készülnek a felirati javaslatok; Jókai most jegyzi tollát, Grünwald veszi a papírját, Helly már nyakig mártotta tollát a tintatartóba; tehát a fekete betűsorok, melyek a háborút meg fogják indítani, csak ezután jönnek napvilágra. És mégis lehet róluk írni, mert aki ismeri a pártokat, a napisajtó áramlatait, az körüübelől tudja, hogy miről lesz szó. És ebből a szempontból azért húztam alá azt a szót, hogy a felirati javaslatok csak megfogják indítani a vitát, mert előre megmondhatom, hogy ha még annyi dolgot összekever is Grünwald és Helly, mint amennyit Jókai nem tehet javaslatába, még ezek sem fogják keretükbe foglalni mindazt, amiről a vita alkalmával szó lesz. Mert azt tudja mindenki, hogy nálunk még a költségvetési vitákban is mindenről szokás beszélni ; hát még a felirati vitában, mikor mindenki megcsinálja a maga politikáját az egész ország számára, a maga gusztusa szerint. Hogy az ellenzék el fogja temetni az országot, el fogja ítélni a kormányt néhány száz okból, az csaknem kétségtelen, de az is bizonyos, hogy a Lendi-Göczel féle ügy fogja a különböző támadások és elmefuttatások, sőt a javaslatok egyik sarkpontját képezni. De ha jól felpaprikázza is az ellenzék e tekintetben válasz-felirati javaslatát, ha az ellenzéki stílussal, követelésekkel e téren sem fog versenyezhetni a kormánypárt, nagyon csalódik az ellenzék, ha azt gondolja, hogy ez a théma az ő monopóliumát fogja képezni és nem lesz arról szó a kormánypárt válasz-felirati javaslatában. A trónbeszédben nem lehetezt felemlíteni azért, mert a király beszél ott a nemzethez, tehát nem ereszkedhetik le oda, hogy egy-egy rakonczátlan hadnagyocska, vagy kapitányocska viselt dolgairól panaszkodjék a nemzetnek és bocsátkozzék e felett elmélkedésbe; de már a képviselőház viszszaadja azt, ami a nemzet közvéleményét foglalkoztatja és így fel kell hogy említse egyes kihágások szomorú hatását és esetleges rész következményeit; hadd legyen hit tükre a nemzet óhajának ép úgy, mint hálájának, panaszának, ép úgy, mint igényeinek. De ha meg vagyunk győződve,hogy ez a kormánypárt válaszfelirati javaslatában is előfordul, tudjuk azt is, hogy nem lesznek abban kifakadások a hadsereg és a tisztikar ellen és nem lesz azzal vádolva a hadsereg közössége, aminek csak egyesek okai. Azonban, anélkül, hogy tuegczáfoltatásnak magunkat kitennék, merjük állítani azt is, hogy az ellenzék abbeli boszúságát, hogy ezt a jó thémát nem monopolizálhatja, azzal fogja kielégítni, hogy hezitálni fog a szavakban és követelésekben egyaránt. Úgyhogy el lehet készülve nemcsak a kormány de a hadsereg és tisztikar is, sőt Bécs városa s a nem létező karaarilla is, hogy jó bőven kifognak kapni a támadásból és a czifrábbnál czifrább elnevezésekből. Az igaz, hogy ez épen nem fogja előmozdítani a hadseregben az alkotmányosság iránti szeretetet, mi komoly törekvése kellene, hogy legyen, de hát vannak nálunk politikusok, kik nem azt akarják mindig, amit követelni látszanak, hanem egészen egyebet, sőt talán ellenkezőt, így lehet megmagyarázni azt, hogy lojalitásukkal tökéletesen meg tudják egyeztetni azt, hogy az aradi 13 vértanú emlékét mementóvá teszik, melynek olyan értelmet adnak, hogy lesz akkkor az uralkodó családdal való békés egyetértés merő lehetetlenség. Egyébiránt, ha e thémában csak fokozati különbség lesz a pártok közt, bizonyára a közjogi harc meg fogja vonni a válaszfalat köztük. És legyen az olvasó elkészülve arra, hogy a mérsékelt ellenzék nem fog a közjogi kérdésben sem a kormány védelmére kelni, hanem elhallgatja abból a szélbali szónokok által leszármaztatott bajokat , hadd terjedjenek azok és verjenek a közvéleményben gyökeret (így tett eddig is a mérsékelt ellenzék), sőt ezt tűrve , egyszersmind a kormányt is fogja azzal vádolni, hogy ő a közjogi ellenzék terjedésének oka Természetesen, ennél a vádnál csak arról a kis körülményről kell megfeledkezni, hogy a mérsékelt ellenzék adta át a szélbalnak képviselőit és kerületeit, míg a kormánypárt — pár erőszakos veszteségtől eltekintve — csak verte a szélbalt, és erős kerületeket hódított el tőle. No aztán fog beszélni ez a párt a közigazgatási reformról, anélkül, hogy saját eszméivel elő merne (ha ugyan okult másfél év előtti fiaskóján) állani, egy kicsit az ország pénzügyeit is felzavarta, anélkül, hogy csak egyetlen szóval módosítást indítványozni tudna. És mikor aztán mindenki, de leginkább a hallgatóság, belefáradt a sok szóba, akkor lesz szavazás, a kormány fényes győzelmével. Megírtuk pedig ezt előre azért, mert tudjuk, hogy az ellenzék abdicatívnak venné az ellenkező eljárást. A képviselőház bíráló bizottságai tegnap tartott üléseikben megalakultak. I. bíráló bizottság, elnök id. Ráday Gedeon gróf, előadó: Englmayer József. II. biz. biz. elnök : Ivánka Imre, előadó : Literáty Ödön. III. biz. biz. elnök: Kajueh József, előadó : Kazy János. IV. biz. biz. elnök :Szögyényi László, előadó : Gaál Jenő (felvizezi). VI. biz. biz. elnök : Ormos Zsigmond, előadó: Rohrer Viktor. VII. bir. biz. elnök : Bárczay Ödön, előadó: Gergelyi Tivadar. VIII. biz. biz. elnök: Andaház Pál, előadó : Szemenyei János. az V. és IX. biz. bizottságnak tagjai meg nem jelenvén, nem alakulhatott meg. TÁRCZA, őszi levél. . Őszi levél buli a mezőn halomba, — Hej, ha tudnád a szivemet mi nyomja ! Összeszednéd azt a széthullt levelet, — „De szivemnek kétszer nyitni nem lehet.“ Bánatosan szól a pásztor-furulya, Csak fájni tud már a szivem, ha fújja. — Régi nóta kihallszik a faluból: „Sajó kutyám, hej de mélyen alaszol !...“ Bánatomnak barna czigány hegedül, — Nem tudom lesirni búmat egyedül; Ne bántson az, hogy a könnyem hallatom ... „...Azt a régi, hű szeretőt siratom!" Györffy József gőben maradt. Nehány lap különböző közleményei, melyek az ülések lefolyásáról és a beterjesztt javaslatok tartalma felől a legpontosabb részleteket tudják elmondani, legnagyobb részt önkényű komabinácziók, vagy czúlzatos tapogatózások, mivel oly javaslatok, melyek az egyik részről erednek, egész más kormányképviselőknek tulajdoníttatnak, és akadémikus természetű megbeszélések javaslatok gyanánt mutattanak be. A tanácskozások részletei felől annál kevésbbé engedhetők meg közlemények, minthogy az esetleges megállapodások úgyis a mindkét részen levő minisztériumok elhatározása alá lesznek terjesztendők. A honvédelmi miniszter a csendőrök nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot legközelebb benyújtja s ezenkívül még ez év folyamában hét más javaslatot fog benyújtani. A bűntettesek kiszolgáltatásáról szóló szerződéseknek az orosz kormány által ajánlott s a német kormány által elfogadott elvek szerinti megváltoztatása tárgyában szerdán Bécsben a külügyminisztérium hivatalos helyiségében a magyar és az osztrák igazságügyminiszterek képviselői közt tanácskozás volt. A tárgyalás folyamán Kállay külügy osztályfőnök elnökölt, a magyar igazságügyminisztert Zádor miniszteri tanácsos, az osztrákot Giuliani udvari tanácsos képviselte. Mint a „N. W. Tagblatt” jelenti, az első ülés meglehetős csekély eredményre vezetett, minthogy a magyarok igazságügyekbe semminemű beavatkozást nem hajlandók megtűrni, képviselő delegátusok segédlete mellett szerkesztendők. Ez, a jegyzékhez képest, eleget tenne a berlini szerződésnek, mely nem írt elő külön bizottságot, hanem csak a folyam szabadságát Európa felügyelete és biztosítása alá helyezte. Az érdekelt államok sohasem egyezhetnének meg egy „vegyes bizottság” alakítása felett.“ A képviselőház osztályai tegnapi üléseikben megalakultak, és pedig a II. osztály elnökévé: Forgách Antal gróf, jegyzője: Porubszky Jenőt választotta. V. osztály, elnök : Plachy Tamásjegyző: Rakovszky István ; VIII. osztály, elnök : Beniczky Gyula, jegyző: Ormós Zsigmond ; IX. osztály, elnök : Péchy Manó gr., jegyző: Abonyi Emil. Az I., III., IV., és VII-ik osztályok a megjelent tagok elégedetlensége miatt meg nem alakulhattak. Az osztrák-magyar vámkonferenczia tanácskozásai, mint Bécsből jelentik, csütörtökön délután a külügyminisztériumban három órán át tartó ülésen tovább folytattattak. Az általános vámtarifa végig megvitattatott, több javaslat azonban ismét a referendum vezetett és néhány szakasz -- mely a holnap folytatandó tanácskozás alkalmával fog megbeszéltetni — fogAz uj polgári törvénykezési rendtartás és végrehajtásról szóló törvény 1882. január hó elsején fog életbe lépni. — Az életbeléptetésre vonatkozó nedelet legközelebb fog az igazságügyminiszterium kebelében tárgyalás alá vétetni. Minthogy az említett törvények az új csődtörvénnyel kapcsolatban állanak, a csődtörvény életbeléptetése is a jövő év kezdetére várható. A román kormánynak a dunai kérdésről szóló jegyzékéről a „Standard” bécsi levelezője a következőket sürgönyzi lapjának : „Jóllehet, a jegyzék még nem érkezett Bécsbe, mégis teljes táviratkivonata már meg van. Románia ez okirat szerint tiltakozik minden új dunai bizottság, vagy bármely tekintély felállítása ellen a folyamra vonatkozólag a már létező kivételével. A jegyzék sürgeti, hogy a hajózási szabályzatok ugyanazok legyenek a Duna egész ama részére, mely a Vaskaputól torkolatáig terjed. E szabályzatok az európai bizottság által a parti államokat Bécsből jelentik, hogy azon különböző hírek, melyek a bukaresti osztrákmagyar követi állásra nézve küszöbön álló személyváltozást jeleznek, ez idő szerint minden tényleges alap híján vannak. Nagy szláv klub alakul Ausztriában és pedig ugyanazon időben, mint a német nemzeti klub, és így Ausztria két nagy nemzetisége közötti ellentét a klubokban is kifejezésre talál. A szláv klub alkotására az első lépést a csehek teszik, kiknek két pártja, „az öreg“ és „a fiatal“ csehek, legközelebb egyesül Prágában Rieger elnöklete alatt, vagy talán ma már egyesült. Remélik, hogy a szláv klubhoz a lengyelek, szlovének és dalmaták is csatlakoznak. Olasz hang a miskolczi hadgyakorlatokról. A „Diritto” katonai tudósítója hosszú cikksorozatot közöl a miskolczi hadgyakorlatokról s azok eredményét általában igen kedvezőnek mondja. Ez eredmény azonban — úgymond — részben rendkívüli, békeidőben hallatlan fáradalmak árán szereztetett meg. „. . . A sereg nagy része napokon s éjjeken át szabad ég alatt táborozott sátrak nélkül — minek nem látom be szükségét, sőt czélszerűtlennek kell tartanom — és szalma nélkül, mit különösen Magyarországban épen seggel nem értek. A gyakran szakadó sűrű eső, mely minket csak tél idején szokott megörvendeztetni, e termékeny vidéket valódi sártengerré változtatta át . . . Bámulattal kell megemlékeznem a magyar honvédekből alakult XXXIX. hadosztályról, mely egy napon nem kevesebb, mint 637* kilométert marsolt. E tény maga magát dicséri . . .Ezek azt kívánják, hogy a leghatalmasabb szláv uralkodónak és geniális miniszterének szláv eszménye ne a Balkánig terjedjen csak, hanem tekintettel legyen a Moldva és Duna melletti szláv törzsek érdekeire és harcraira is. A cseh vágyak A prágai „Narodni Listy“, uralkodónk és a czár találkozásáról írva, fölszólítja a csehek vezéreit, hogy a két legkiválóbb szláv uralkodó találkozását használják fel alkalmas nyilatkozatra. A „N. S.“ azt kívánja, hogy a süri diplomatiai tárgyalásból, mely mindenekelőtt a déli és balkáni szlávokra fog vonatkozni, ne felejtse ki a kormány az ausztriai szlávokat. Vezérek, ha közbenjárnak e czél érdekében, bizonyára többet fognak használni a nemzetnek, mint Taafie határozatlan kormányának támogatásával. Senki sem veheti rész néveit, ha a cse KÜLFÖLD. Francziaország hadügye az utóbbi években igen jelentékeny haladást tett, bizonyítják ezt a legközelebb Nantesben tartott nagy hadgyakorlatok, melyekről a berlini „Post” egy kritikát tesz közzé, amely a német tisztek ítéetén alapul, kik a gyakorlatokon jelen voltak. A haladás a franczia katonák kiképzésében igen szembeszökő — írja e lap. Mindenekelőtt sokkal nagyobb a szolgálati pontosság, világosabb és exaktabbak a parancsok, s ehhez képest a kivitel is pontosabb, továbbá nagyobb a nyugalom és a czéllövésben a biztosság. A tisztek jól a kezükben járták a legénységet, a vezénylet megfontoltabb és szilárdabb volt. Egészen téves a Tuniszban előfordultak miatt arra következtetni, hogy Francziaország hadi ereje dezorganizáczióban van. Egy tiszt így adta elő észleleteit: „Azok a ficzkók merevebben elhelyezkedtek, mint a német ezredek. A sorban többé nem beszélgettek, mint előbb; a vezénylet egyáltalán kitűnő volt.* A kritikus ellenben azt tartja, hogy a hadvezénylet nem engedett elegendő tért az alvezénylők kezdeményezésének. Ezen fejtegetések megerősítik a nagy feltűnést keltett czikket, melyet nemrég, Goltz porosz táborkari tiszt Gambettáról és a porosz katonai hetilap a franczia hadseregről közzé tett. Gladstone ismét nagy beszédet készül tartani népes gyűlés előtt. Bismarck lapja most abbeli kíváncsiságát fejezi ki, hogy mikép fog ezúttal nyilatkozni a külpolitikáról az a Gladstone, ki nemrégiben Midlothianban oly gyűlöletes hangon beszélt „Ausztria hagyományos politikájáról.“ A magunk részéről azonban tudjuk hogy Gladstone a politikai helyzet és konstellácziók nyomása alatt szakított amaz osztrák-magyar-ellenes állásponttal, nyilvánosan maga magát dementálta és rektifikálta a saját szavait. Nem valószínű tehát, mert nincs rá rá ok, hogy Gladstone újabb kifakadásokat engedjen meg magának monarchiánkkal szemben, s ha nyilatkozik, hihetőbb, hogy a „Times” ismeretes czikke értelmében és szellemében mond valamit, ami Ausztria-Magyarországra vonatkozik. ** R ÉGI EBED BOEGÓ-PRÜNDOI) (1849. május havában.) Bizony nehéz dolog szerkesztő ur meghagyásának eleget tenni, részint az események régisége, részint, az emlékező tehetség gyarlósága miatt. Nehezíti az írást az a csendes melancholia is, mely megszállja az embert, mikor szürkülő fejjel azokra a szép ifjúkori regényes dolgokra gondol, melyek, mint tarka ködfátyol-képek, már csak néha néha mutatkoznak lelki szemeink előtt. Mintha nem is lett volna valóság, hogy 1848 ban és 1849 ben forradalom volt , szabadságharczot vívtunk, mikor édes anyáink ölelő karjai közül, mint serdülő ifjak, még csaknem gyermekek, egyeneen a csatatérre vágytunk le rohant) Mutatvány a közelebbről megjelenő »Bem albumából.tunk is. Mintha nem is láttuk volna a magyar sergek diadalmait a németeken és társaikon. Mintha csak képzelnők Bem tábornok szürke köpenyét, fehér strucctollas kalapját, félfedelű kocsiját, rövid megjegyzéseit, parancsszavait , személyiségének végletekre lelkesítő ellenállhatatlan varázsát. Mintha a fegyverek türű ropogása, az ágyunk meg-megújuló dörgése, kartácsok zúgása mind csak képzelődésünk tündérjátéki lettek volna. Mintha kérdeznek, hogy a szép honvédek, a büszke huszárok, azok a fényes kardok, romboló ágyuk vajon legyőzték e az ellenséget s megtisztították e az ősi szent földet a gonosz szellemektől, vagy csak az igaz, hogy az éjszaki szörny roppant sokasága, sokszoros száma, ereje legyőzte vitéz nemzetünket? És mi ez ország életben maradt fiai, honunkban hontalanul, úttalan ttkon bolyongtunk szerte szét? Csak az igaz, hogy a legostobább s legádázabb zsarnokság gyászos évei borultak szép nemzetünkre, szegény hazánkra, és hogy sok éven át csak az akasztófa virágzott, melyen ártatlan hazafiak végezték nemes éltöket s a rabbilincs csörgése hallszott iit hosszú éven át? . . . De valóság volt-e, vagy álom — ezt elfeledtük, s emlékezünk arra, mert ez a nyomor, ez a szenvedés s a honszeretet ama fényes tetteinek hite szerezte vissza hazánk szabadságát, jóllétét. Oh, de könyönyű most a hazafiságot játszani, midőn nem fenyeget miatta sem a bitófa, sem a börtön láncza, sötété. Nem vizsgáltatnak a tettek indokai. A legkisebb érdem is jutalmát találja, sőt elég a szitkozódó kalkufár szerepét játszani, hogy ezer újság trombitája harsogjon dicsőséget a az elámított nép a politikai ripőköknek is hozsánnát zengedezzen . . . 1849. tavaszán a Beszterczére és vidékére rendelt őrség főparancsnoka Tóth Ágoston ezredes volt. Alparancsnok Dobay József alezredes; a borgói szorosokban parancsnok volt Daiuazkin őrnagy; a tüzérség feje Gáger tüzér százados, s Borgoo, Jádon, Nagy Demeteren egy zászlóalj marosszéki nerazelől feküdt gróf Tholdalagi Mihály őrnagy vezetése alatt. E zászlóaljnál századosok voltak: Berecz- Uy László, Hajdú Mózes, Kovács Péter, Iszlay Elek, s tán Sipos Lajos. E századok néha ki is cserélődtek, hazulról uj század jött, s a melyik 4—5 hetet szolgált, haza bocsátották, minthogy legtöbbnyire családos gazdaemberek valának. E sorok írója e nemzetőri zászlóaljnál szolgált, az őrnagyi irodába osztva, mint őrmester; a segédtiszt Barcsai Sándor volt. A beszterczei őrségben sok jeles csapat volt, többek közt a Blik zászlóalj; ott szolgált gróf Bethlen Miklós (a későbbi Bolnai), mint százados, Bossánczi Adolf, szintén százados, mindkettő nagyon ifjan, húsz évesek sem valának, Bogdánffy, Zsigmond Lajos stb. Voltak huszárok, s nehány lengyel ukranus, herczeg Woronyeczky alatt. A beszterczei őrség föötelessége volt a határok őrzése Radna, Ilva Mare és Borgó Tihó felé, szemlére járás s aztán a borgói szorosok erődítése futó sánczokkal és redoutokkal, melyet szakszerű vezetés mellett nagy figyelemmel és szorgalommal készítettek el. Továbbá folytonosan tartottak a gyakorlatok, mint az hadviselés idején szokásos. Gyalogok — nemzetőrök úgy, mint a honvédek , huszárok, tüzérek előbb külön-külön, azután együttesen igen szépen betanulták a mesterséget s a tudományos rész vezetésére is képzett főnökeink voltak Toth, Dobay, Gager. Szóval igen szép összes gyakorlatokat tartottunk a beszterczei, jádi s egy párszor a borgói határon. Deésről, Kolozsvárról, Maros-Vásárhelyről is jöttek tisztek, hogy mint vendégeink, jelen legyenek a gyakorlatokon. Csendes életünket azonban megzavarta az a hir, hogy Bem tábornoknak nem tetszik Tóth Ágoston. Emlékszem jól, mikor magasabb rangú s idősebb tiszteink először sugdosták egymásnak e hírt, mily zavartak, komolyak lettek, de oká , ha akkor hallottam is, most már nem emlékszem mi volt - e néhány igénytelen sort minden segédkönyv nélkül, csupán emlékezetből jegyezgetvén, meg nem mondhatom. Ami minket illet, tudom jól, hogy mi Dobayt már akkor vitéz, talentumos katonának tartottuk, de Tóth Ágostont is szerettük; tudós, olvasott, udvarias modoru ember volt s e mellett megnyerő, rokonszenves egyéniség. Soha se viselt csákót, hanem csak fekete kalapot, melyen széles arany paszománt s nagy fehér toll volt. Egy napon villámsebességgel terjedt el a hir, hogy Bem tábornok jön Beszterczére s a borgói erődítéseket is meg fogja szemlélni. — Legelőször Tholdalaginak irta meg valaki a tábornok környezetéből s egész nap és este ostrom alatt állottunk, hogy részletes felvilágitásokat adjunk; pár napra Dobay kapott hivatalos értesítést és nem Tóth Ágoston. Ezt az egész helyőrség megtudta s ekkor láttuk, hogy a már emlitett hir Tóth kegyvesztéséről csakugyan igaz. Borgóról bejött a városba Damaszkiu s a főtisztek tanácskoztak az öreg ur fogadásáról s mindent elrendeztek a mennyiben ez, az öreg úrral szemben lehetséges volt. Mert az efféle kiszabott programmokat nem szokta megtartani. Még meleg fürdőről is gondoskodtak, mert az öreg úr, ha városba ment, mindjárt fürdött, részint nyitott sebei miatt, részint mert a tisztaságot nagyon kedvelte. Leginkább szerette a fürdést Maros-Vásárhelyrt, hol Nagy Györgyné derék bábaasszony az öreg urat rendkívül ügyesen meg tudta füreszteni; jól megkente és sebeit úgy kötözte be; úgy, hogy Nagy Györgyné asszonyt legelőbb kérdezte és hivatta, valaháyszor Vásárhelyre érkezett, a mikor csatáiban sebet kapott, vagy elfáradott," ha e szót Bemről csakugyan használni lehet, azt szokta mondani környezetének : „Nur nach lieben Maros Vásárhely !“ Elég az hozzá, Bem megérkezett. — Szeretfalváig lovagoltunk elibe vagy harmincztu, hol ő Dobayval kezet szorítva, minden szó nélkül hajtatott tovább. Besztercére érkezvén, szemlét tartott, s szállására vonulva közvetlen környezetével ebédelt. Az egész őrség minden tisztje együtt ebédelt a Posta-utczában egy első emeleti helyiségben, rendes étkezési helyünkön. Délután pihent az öreg ur , később fogadta a főtiszteket, hogy ott mi történt, nem tudom, s azt sem, ha várjon akkor fogadta-e Tóth ezredest, — de azt tudom, hogy Tóth Ágoston a Bem látogatása után egy-két nappal végkép oda hagyta Besz") Például a vitakuai, piskii, segesvári csata után, a vízaknai vereség után stb ... terezét s ugy hiszem Erdélyt is és a beszterczei sereg főparancsnoka Dobay lett. Másnap kora hajnalban kocsiba ült a tábornok, a Jádon már kora reggel 6 óra előtt megvizsgálta a marosszéki nemzetőrök egy pár századát több fordulatot tétetett velök, s annyira meg volt elégedve mind az őrnagygyal, mind a legénységgel, hogy azonnal rendelést tett a zászlóaljnak honvédséggé alakítására.* I. I. IV. V. * * * IX. *) Azután a borgói erődítéseket nézte meg as öreg s teljes megelégedését fejezte ki a redoutok építése felett, sőt az ágyuk elhelyezésével is meg volt elégedve. Pár helyt leszállt kocsijából s egyegy ágyun végig nézve, mosolyogva helybenhagyólag intett fejével. Mintegy két órára visszatért Borgó- Prundra, hol a Damasztia szállásán a körülményekhez képest fényes ebéd volt. Mintegy husz tiszt ebédelt együtt s velök az öreg ur is. Damaszlin őrnagynak — ki e látogatás után csakhamar alezredessé lett — volt egy nagyon ifjú segédtisztje s ennek és e sorok irójának jutott a szerencse, hogy ez ebédnél az öreg tábornok személye mellé szolgálatra rendeltettünk. Bizony meg kell vallanom, hogy akkor azt a keveset se tudtam németül, a mit most tudok s igy velem nem sokat társalgott az öreg, habár több kérdést intézett hozzánk mindkettőnkhöz s azezunkat megsimogatta. Általában e két-három nap alatt Bemnek állandó jókedve volt. Az ebéd jó volt, s jó borokat szereztünk össze, gróf Tholdalaginak valami finom aszszuszoló bort küldtek volt hazulról s a beszterczei szász urak legjobb évi besenyői boraikat küldték ki. Az öreg ur jóizűen evett, s ivott is egy-két pohár bort. Társamnak és nékem feladatunk ") Az átalakítás pár hét alatt meg is történt. Tholdalagi meg is maradott őrnagynak, Barcsay Sándor segédtisztnek, és őrmesternek az I. századnál. A legénységből az idősebbek (a legnagyobb része) haza mehettek, az önkéntesen vállalkozók ott maradtak. A tiszteket egy ranggal alább azonnal kinevezték, s a hiányzókat a 31-ik és más zászlóaljakból egészítették ki; az altiszteket megtartották rangjukban. A legénység számát pedig besztercze-vidéki, belső-szolnok és dobokavármegyei szigorúan megválogatott szálas oláh legényekből 1400 számra emelték. E volt a 127-ik honvéd zászlóalj stb. stb. volt poharáha vizet, bort s ebéd után hires Woschitz Eleonora féle liqueurt tölteni, ételt adni a tálból, bus ételeit felvágni, s asztalkendőjét nyakrn többször megigazítani. — Mert ha jól emlékszem, balkara egészen meredt volt, csak váltóból tudta némileg mozgatni s jobb keze sem volt ép. Ebéd után, mely a borgói szintén romjaiban álló papiros-gyárral szemben, egy félig leomlott s deszka-sátorral kitoldott házban folyt le, az öreg ur egy kissé elszenderedvén, az egész társaság szótlan elvonult , a papiros-gyár gyepes udvarán szivarozgatott és iddogált. Mint egy óra múlva az öreg ur felébredt, kocsiját rendelte le behajtatott Beszterczére, mi is hat vagy hét fogaton s néhány tiszt lovagolva kísértük be a városba. Hogy másnap, vagy a következő nap ment e el Beszterczéről, nem emlékszem, de tudom, hogy mi, kik akkor jelen voltunk, később, midőn a Perczel táborába, s később a szegedi és aradi táborba és végre Világosra kerültünk, sokszor emlegettük a borgó prundi ebédet, hol az öreg Bem oly nyugodt s jókedvű volt, mint valószínüleg azután sohasem. Bem tábornokot láttam volt az előtt is mikor, az évi január havában először érkezett Maros-Vásárhelyre s később is, mikor márcziusban indult Segesvárra, Szeben bevételére, legdicsőségesebb hadjáratára, de közvetlen közelében csak Borgó- Prundon voltam, s bár semmi módon nem lehetne szép embernek mondani s különösen fitos orra s egymástól a szokottnál távolabb álló apró kerek szemei némi komikus hatást tettek ránk, de szája körül oly jóságteljes, rokonszenves mosoly játszadozott, hogy a közel állót azonnal megnyerte s lekötelezte mindörökre. A vízszine sárgásbarna volt, haja, bajsza, szakálla szürke rövidre vágva. Finom fehér inge volt s vékony kezein a meleg időjárást nem obzerválva, vastag szarvasbőr kesztyűt hordoz. ** • Bem kíséretében több tiszt volt. Néhány hónappal szelet az elmúlt időkről