Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-01-13 / 10. szám

XV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KÖLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. Névtelenül bekaltött kisilemények nem közöltetnek, a»*«ukld»tlan kéziratok nem adatnak voll­a. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 10-dik szám. Kolozsvárt, 1882. péntek, január 13 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — »1 félévre................8 ,­­ egy hóra . .­­ . 60 „ Hirdetési díj: petit sora 11 kr. —Bélyegilleték: minden hirde­tés ugu 80 kr. — Nyilt tér: kora 26 kr. Az uzsora ellen. A sajtó által régóta sürgetett kö­vetelménynek tett eleget kormányunk akkor, midőn az uzsora tárgyában újabb törvényjavaslatot készített. A javaslat a képviselőháznak szer­dai ülésén be is terjesztetett, s két­ségkívül minden párt rajta lesz, hogy az gyorsan letárgyaltassák és alkalma­zásba is vétessék. A naponként ijesztő mérvben elő­forduló esetek, az uzsora áldozatainak naponként növekvő száma, azoknak a bűnös üzelmeknek szaporodása, melye­ket az ország minden vidékét elárasz­tó uzsorások, legkivált a társadalom közép és alsó osztályával szemben el­követnek, hangosan követelik, hogy a törvényhozás a legszigorúbb rendsza­bályokat vegye alkalmazásba e hiéna­had ellen, mely folyton növekvő bá­torsággal, meg nem rettenő vakmerő­séggel és jobb érzést nem ismerő lel­­ketlenséggel esik neki a segélyre szo­­ruló emberek anyagi existentiájának s nem fárad bele utálatos mesterségébe addig, a­míg áldozatának utolsó csepp véréből is valami anyagi előnyt ki nem zsákmányolhat a maga javára. Ennek a türhetlen, s társadalmunk anyagi életét fenyegető garázdálkodás­nak minden áron és minden eszkö­zökkel útját kell állania társadalom­nak, törvényhozásnak, büntető bírósá­goknak egyaránt és egymást támo­gatva. Egy nagy és jelentékeny lépés a czél felé az a törvényjavaslat, mely szigorú büntetéssel kívánja sújtani mind­azokat, a­kik e gyalázatos mesterség által igyekeznek a maguk részére anya­­­gi előnyöket biztosítani. „ A ki másnak szorultságát, köny­­nyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva oly feltételek alatt hi­telez vagy ad fizetési halasztást, a me­lyek a részére engedett túlságos mér­vű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlását elő­idézni vagy elősegíteni alkalmasak: az uzsora vétségét követi el, és 100 frttól 1000 frtig terjedhető pénz­bírság, vagy 1 hónaptól 6 hónapig ter­jedhető fogházzal büntetendő* — mond­ja a törvény, s egyszersmind megálla­pítja, hogy hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is kimondható, visszaesés esetében pedig két évig terjedhető fogház vagy négy­ezer forintig menő pénzbírság is al­kalmazható. Kétségtelenül elég szigorú a bün­tetés mérve, mely a törvényjavaslat­ban megállítotttatik, s különösen he­lyeselnünk kell, hogy azzal szemben a­ki már uzsora vétsége miatt büntet­ve volt, aránytalanul szigorúbb és na­gyobb fokú büntetés alkal­m­aztatik. De az ezen törvény által czélbavettt ered­mény csak­is akkor fog elévetni, ha büntető bíróságaink a felmerülő ese­tek megvizsgálása és az ítélet­hozatal rendén rendíthetlen erélyt és szigort fognak kifejteni,­­ a törvény által meg­állapított büntetéssel minden kímélet nélkül sújtani azokat — a társadalom­ban való megtörésre sem érdemes — embereket, a­kik sok esetben veszé­­lyessebbek a társadalomra nézve azok­nál is, a­kik a köz- vagy életbizton­ságot támadják meg. Ilyen helyes intézkedése tovább­á a javaslatnak az, midőn kimondja, hogy az esetben, ha a vádlott uzsora­vétség miatt elítéltetik , semmisnek nyilvá­­níttatik azon ügylet is, melyben az uzsora tényálladéka felismertetett. A javaslat intézkedik arra az eset­re is, hogy az ügylet megsemmisítése esetén a hitelező azon értéket, melyet az adósnak tényleg adott az érték 6%-os kamatjával együtt visszakapja. Kétségtelen dolog, hogy a legszi­gorúbb törvények alkalmazása által sem lehet a társadalmat e mételytől egyszer­re megtisztítani, mert azok, a­kik e mes­terséget űzik, nagyon jól értenek ah­hoz is, hogy üzelmeik bebizonyíthatók ne legyenek. Akárhány eset fordult már elő, hogy az adós egy vagy más képzelt előny által tévútra vezetve ön­ként nyújtott segédkezet arra, hogy az uzsorás az adós anyagi állapotának kizsákmányolásához „tisztességes“ és „megengedett“ eszközökkel juthasson, s mert e vétség hivatalból nem ül­dözhető, nagyon sok oly ügylet fog lé­­tesíttetni még ezután is, a­mely bün­tetlenül marad ; ilyen körülmények kö­zött csak is az esetben várható siker, ha a társadalom maga is egész erély­­lyel fellép eme vérszívók ellen, s tag­jainak anyagi helyzetét megvédeni igyekszik minden olyan kizsákmányo­lás ellen, a­mely a büntetőtörvények­be ütköző módon vétetik czélba. A társadalomnak ébren kell len­ni, s nem hunyni szemet azon üzel­mek előtt, melyek egyesek anyagi ál­lapotának felforgatása árán, végered­ményükben a társadalom anyagi biz­tonságát veszélyeztetik. Különösen kisebb városokban vagy községekben nagyon könnyen rá lehet jőni minden ilyen uzsora-entre; az uzsorások személye szintén rendszerint jól ismertetik, m­ilyen körülmények között, ha az egy helyen élő em­berek ellenőrizni igyekeznek ember­társaik ügyleteit, s megóvni töreked­nek azokat a vagyoni tönkrejutástól, arra is közreműködniök kell, hogy az uzsora áldozatául esett embertársuk, minden tartózkodás nélkül vegye igény­be a törvény büntető hatalmát. A­ki csak futólagosan is végigte­kint azon az anyagi romláson, melyet nemcsak egyesek, de az ország egész vidékeinek állapota feltüntet, s aki al­kalmat vesz magának ott keresni a sze­gényedés okait — a­hol tényleg fel­­találhatók, az bizonyára be fogja is­merni, hogy e romlás legfőkép az uzsora­üzelmekre vezethető vissza, s hogy épp ennek következtében csak örömmel üd­vözölhetünk minden olyan mozgalmat, olyan intézkedést, melynek czélja kiir­tani a társadalom kebeléből azt a ve­szélyes mételyt, mely már eddig is ak­kora rombolást vitt végbe annyiuknak anyagi viszonyaiban. A törvény hihetőleg nemsokára életbe lép, bíróságainknak alkalmuk lesz a törvény szigorát éreztetni ezek­kel a lelketlen kufárokkal, s ha a tár­sadalom maga is szövetkezik e két té­nyezővel é­s együttes erővel fognak fellépni e garázdálkodások ellen — ak­kor remélhetőleg nemsokára bekövet­kezik az idő, melyben a könnyelműség, a tapasztalatlanság, a megszorultság állapota nem fog néhány kufár által oly mérvben kizsákmányoltatni, mint a­hogy azt most tapasztaljuk. A sajtónak is meg van e téren és pedig az az igen jelentékeny felada­ta, hogy kíméletlenül bélyegezzen meg minden olyan egyént, ki e piszkos mes­terséget folytatja, s tartózkodás nélkül idézze fel ellenök a közmegvetést. Csernátony Lajos és Hegedűs Sándor bi­zottsági előadó felszólalásaik után egy­hangúlag elhatároztatott, hogy a párt a költségvetést átalánosságban elfogadván, az átalános vitát mellőzi, de tekintettel a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglalt határozati javaslatokra, az átalános jelentést közelebbről összehívandó érte­kezlét tárgyalás alá fogja venni. Ez az értekezlet fog a részletes viták ideje és sorrendje fölött határozni. Ezzel az értekezlet véget ért. A megyei segéd - és kezelő személyzet nyugdíjazása kérdésében a megyéknél erős mozgalom indult meg. Az első lépést ez irányban Békés m­egye segéd- és kezelősze­mélyzete tette, feliratot intézvén ez ügy­ben a képviselőházhoz. Békés megye pél­dáját más megyéit segéd- és kezelő sze­mélyzete is követi, így Besztercze-Naszód megye kinevezett tisztviselői is benyújtot­ták a képviselőházhoz kérvényüket, mely­ben kiemelik, hogy a megyei segéd-és ke­zelőszemélyzet aktív szolgálati ideje alatt a fizetés elégtelensége miatt majdnem foly­tonos nélkülözésnek van kitéve, amit még keservesebbé tesz annak a tudata, hogy elöregedés és tartós betegség esetén 40— 50 évi szolgálat után sem számíthatnak a legcsekélyebb nyugdíjra sem. Azután fel­említve a közigazgatási tisztviselők által az államnak tett szolgálatok fontosságát, az iránt esedeznek, hogy az ország ösz­szes közigazgatási segéd- és kezelő­ tiszt­viselőire nézve a nyugdíjaztatási intézmény a törvényhozás által életbeléptettessék. TÁRCZA. Utólagosan. (Folytatás és vége.) Lám, ha aranyat és ezüstöt nem használhatnának, vagy akarnának egyébre használni, csak pénzverésre, sok bajtól mentek volnának a pénzügyérek, és ke­vesebb czivakodás lenne a nemzetgazdászok *) közt. De beiz azok mind a ketten egy­szersmind fényűző áruczikkek, még pedig kapósak. Ebből az áru tulajdonságából, még pénzalakjában s­e bir egyik is kivetkőz­ni, úgy hogy ama feljebb tárgyalt érték mellett attól különböző becse, vagy helye­sebben ára lehet, és gyakran van akár az arany-, akár az ezüstpénznek. Mivel pe­dig minden becset, vagy árut pénzmeny­­nyiséggel határozunk meg, tehát — egyik is magamagától nem különbözhetvén, — az aranypénz árát ezüstpénzben, és az ezüstpénz árát aranypénzben határozzák meg. Czélomhoz képest csak a magunk viszonyait hozom felvilágosításul. A k. arany értéke 4 frt. 72 kr. ezüstpénzben, de 5 frt. 50-en fe­lül kél rendesen a pénz­­piaczon, s igy volt a conv. pénz idejében is. Mikor egyik porosz király a Fridrichs­­rod­t, melynek az értéke S2/3 tallér volt, C tallérra szabta, rakásra vásárolták fel s olvasztották be az aranyokat. Most már *) Ne gondolják, hogy én a „gazdász“ szót ,,gazda“ helyett használom, mint annyian mások. Az ,,h­áez“ szóalak megsúgja mit akarok jelölni tegyük, nekem jöhetne valami tudós ember , azzal .csaphatna fültőn*, #) hogy:.őrt. tökkel ütött fejű ember, ha nem látja, hogy semmit sem mondott, mikor az érté­ket határozottnak, változatlannak és a kö­rülményektől nem függőnek állította. Hi­szen világos, hogy 5 frt. 50 kr. több mint 4 frt. 72 kr. Tehát az a körülmény, hogy többet adnak érette, felemelte az értékét.* Csak a becsét, s annál fogva az árát, uram!—felelnék neki. Mert mindenkit csupán csak saját szavaival torkolhatni be, t. i. ha ezek vagy a tényekkel, vagy ma­guk egymással ellenkeznek. Értelmezésem a tényekkel nem ellenkezik, mert az arany­verést szabályozó törvény szerint egy arany értéke aranyban egy k. márka tiszta arany, és ha egy font aranyérem árát ama tör­vényhozáskor körülbelől 16 annyi ezüsté­vel egyenlőnek vették fel, kerek számban 4­/a forintban conv. pénzben állíthatták s valóban állították is meg az aranypénz darab értékét. Értékét, mondom, és nem árát vagy becsét, mely igen is növekedett azóta, és a körülményektől ***) függ, holott az aranydarab értéke ma is csak az, a mi volt, és a lesz mig a tiszta arany súlya nem változik benne. .Érték* pedig ,ár* meg „becs* különböző dolgok, mit igazán minden nemzetgazdaságtan írója nem csak elismer, hanem törekszik is értelmezésével s deductióival megállapítani illető fogalmai­kat. Siker persze nem koronázta törekvé­seiket, mi kitetszik abból, hogy a hányán vannak, annyifelé beszélnek, s ha fecse **) Egy nem régiben elhunyt genialis köl­tő udvariai kifejezése. ***) Főképp az arany á­r­á­n­a­k az ezüstéhez való arányától, mely 10: 1 és 18: 1 közt válta­kozik és átalában mondhatni, hogy 2000 év óta mindig növekedőben volt. génem már is igen hosszúra nem nyúlt volna, szintoly épületes sorozatokat állít­hatnék elő, mint a­milyeket a tőkéről tet­tem ki közszemlére. Az ellenvetést és el­hárítást kérem jegyezzék meg nedtak egész terjedelmükben. De most jön ám a turista egy újabb bökkenővel. Nem tartom szükségesnek a fizetés fogalmát elemezni, hanem fel­teszem egyszerűen és concret alakban tu­­ristánk kérdését: A* tartozik B*-nek 1000 forintot conv. pénzben fizetni. A határnap elérkezett, micsoda pénznemben fizessen, hogy mindkettőjük megnyugodjék benne s egyikök se maradjon kárba ? Elégséges e az érték meghatározása minden nehézség elháritására ? — A fele­let részemről az, hogy okvetetlenül s­z­ü­k­­s­é­g­e­s ugyan, de nem elégsége­s.Szük­­sége­s arra, hogy a forgalomban levő arany és ezüst pénznemek közzül mennyi egyenlő értékű az 1000 forinttal? Salvo c.e. 1050 frt. o. o., vagy 211 darab arany, melyet 4 frt 8 krral kell pótolni, hogy az előbbi öszinget kiüsse. Az elsőt szó nélkül elfo­gadja B*, a másodikon pedig kapva, mert hiszen azt ő drágábban (tegy n­k 5 frt 59 krjával) adná el és igy nyeresége lenne rajta. Ámde A*-nak éppen abból az okból vesztesége lenne és igy vagy kevesebb számú aranyat akarna adni vagy pedig 211 arany árából 1179— frt 49 krból — 129 frt 40 kr. megtérítését követeli. Nem egyez­hetvén meg, törvényszékhez folyamodnak. Ez azt vélem mindnyájunk józan esze sze­rint csak azt ítéli, hogy a törvény csak a törvényes u. m. 4 frt 72 kr. értékeket is­meri el ugyan, de Az­t nem kötelezheti, hogy az ac­van­ter drágább aranyat olcsób­ban adja; B*-t sem hogy aranyat vásá­roljon ; ennél fogva adja el A* az aranyát folyó ezüst pénzért s fizesse ki kifogás nélkül a tartozását. Hanem a mi turistánk jóllehet helyesli az itéletet,azt mondja reá:­­nem oda’Buda* , neki nem elég a józan ész, hanem tudo­mányos alapot követel. Meg is lelt abban, hogy ama pénztörvény eredetileg csak a forint értékét állította meg ezüst húsza­sokban, az aranyra pedig csak csélcsapul mondta reá, hogy 4­/2 forintot érjen. Te­hát maga a törvény is az aranyat nem pénzne­k hanem csak árunak tekinti s akár a fizetést vele, akár elfogadását ma­gán alkura hagyja. Ebből az is követke­zik, hogy a pénzláb mind a két nemes éretre alkalmazható ugyan, de az állandó érték fogalma csak az ezüstre, mert az aranyé változó, — (ismétlem, hogy ára lehet az, de értéke nem)— és igy ennek a szólamnak: .osztrák értékben* csak úgy Ehet és csak az a jelentése, hogy ha hozzá­mondjuk vagy gondoljuk, hogy „ezüst* tehát teljesen: „o. ezüst értékben.” Ha turistánk tudományos alapot kí­­ván, mi meg tapasztalatit és történelmit kívánunk, és kérjük mutassa ki és idézze az illető törvénynek oly szavait, melyek­ben az a különbség nem hogy kimondva, de csak érintve is lenne. Ha nem birja tenni, — pedig meglehetős bizonyossággal állíthatjuk, hogy nem,— úgy az allegálás csak feltevés, tendentiosus (ad hoc) követ­keztetés, mondhatni ráfogás, melynek ő maga sem fog — mint turista — valami, vagy éppen semmi érvényt tulajdonítani. De lám még nem számoltunk a re­­servával, mely most nyomul elé. Juristánk t­­i. azokra az országokra hivatkozik, me­lyekben az aranypénz értéke első rendben van a törvényben kimondva, és második­ban az ezüsté. Ilyenek a Német birodalom és Brittország. Ezekben ott van igenis az a clausula, hogy a tartozó pénzöszveget csak 20 márkig, illetőleg schillingig tar­tozik ezüstpénzben elfogadni az illető kö­vetelő. Ennek megvannak a természetes okai, melyek közzül csak egyet tartok említendőnek, azt t. i., hogy a készpénz­forgalmat az arany könnyíti, az ezüst pe­dig nehezíti, és egy élénk üzleti piacron untalan egy-egy teher pénzes zsákkal kel­lene találkoznunk, és így mind a hordo­zás, mind a pénzszámlálás jobbra használ­ható időt, fáradságot venne igénybe. De az éppen nem következik belőle, hogy az ezüstpénzre az érték kategóriát ne le­hetne, sőt kellene alkalmazni. Hanem meg­van az a tetties következménye, hogy így az ezüst csak váltó pénz szerepét viseli az aranypénzzel, a 20 márkás aranynyal, mint nálunk a piezula az ezüst forinttal szembe, melynek az adó vevő közönség nem veszi apróra se teljes súlyát, sem ütött-kopott voltát. Szóval, a két nemes érczből vert pén­zek közt a viszonyok ott a hol az arany­pénz értéke, és ott a hol az ezüsté van első rendben meghatározva, különbözők Hátra volna már azokról az államokról szól­ni, a­melyekben sem egyik, sem má­sik érték nincs előre tolva, és az ezüst vagy aranypénzzel való fizetés egyaránt kötelező, akár van kikötve előre a felek közt, akár nincs. Még azt is jó tudni, hogy egyik érez is a másiknak az árára befolyással nem lehet, miután nem csak a külön értékek vannak meghatározva, hanem a kát érték kölcsönös viszonya is azzal, hogy 1 kiló tiszta arany egyenlő értékű 15* * 1/2 kiló tisz ezüsttel. Innen már egyik értéket sem kü­szöbölheti ki turistánk. Az ilyen érték­rendszer neve bimetallismus, így hát a reserve-corps is abzugol­­hat mint a derék sereg. Az imigy rehabi­litált „értéké ről pedig még csak annyi a mondani­való, hogy olasz nyelven: v­a-l u t a. Bajos volna két nyelvben egymás­tól nem kölcsönzött két oly szót lelni, mely így megfeleljen egymásnak, melynek fogalmai oly teljesen fedjék egymást, mint „valuta* és „érték*. Önként következik, hogy mind abban, a­mit az értékr­ő­l el­beszéltem e szó helyett „valutát* hasz­nálhatni, s a­mi arról igaz, erről is az. Neve­zetesen pedig: „arany-valuta* az arany pén­zekben tiszta arany súlyának,­­ezüst-valuta* az ezüstének törvényes meghatározása. Osz­trák­ valuta mind a kettőnek egymástól csak annyiban függő megállapítása, hogy a „Dukaten“-beli forintok számát (41/a), az arany és ezüst árainak bizonyos feltett aránya szabályozta, a nemesebb érek vál­tozását nem gátolta s a normális fizető pénz törvényessége csakis a következmé­nye annak, hogy a pénzegység forintba lévén megállapítva, az ezüst forint bármely alakban csak annyi s annyi forint, holott az arany pénz ez idő szerint 4­/1 forinton fel­ül akárhány forint lehetvén, a­mi vál­tozó, a nem lehet normális. A töb­­­biekre nézve a feljebb írtakra utalva hát kimondhatni, hogy ilyen mellék, és egy­mástól független körülményekkel a valuta (szérték) értelmezését megszűkíteni nem lehet, és logikailag nem szabad. a ezt a merényletet nem is követte el más, csak az a nemzetgazdász, a­kinek gyönyörűséges gyöngyalak értelmezését már szellőztet­ Az országgyűlési szabadelvű párt kedden értekezletet tartott. A kör elnöke akadályozva lévén a megjelenésben, Tisza miniszterelnök felszólalására a nagyszám­mal megjelent tagok Móricz Pált kérték fel a tanácskozás vezetésére, ki is meg­nyitván az értekezletet, a miniszterelnök azon kérdést terjesztette elő: kívánja-e a párt a legközelebbről tárgyalás alá ve­endő állami költségvetési előirányzatot átalánosságban is értekezleti vita tárgyá­vá tenni, vagy az eddigi gyakorlat szerint csak részleteiben, s a részleteket hogy és miként tárgyalandja ? Kemény Géza b., Szilágyi Virgil ORSZA&SYŰLES: A képviselőház ülése január 11-én. Elnök üdvözli a ház tagjait, az ülést megnyitja, s beterjeszti szokásos elnöki ha­vi előterjesztését. Az előterjesztés a ház irodájában elhelyeztetik. Bemutatja a miniszterelnök átiratát, a­melyben értesít, hogy ő felsége a ki­rályné a születésnapja alkalmával a ház hódolatteljes szerencsekivonataiért,­­ to­vábbá ő felségeik ugyancsak a ház által az újév alkalmából kifejezett hódolattel­­jes jókivánatukért legfelsőbb köszönetüket küldik. Jelenti elnök, hogy Prileszky Tádé és Orbán Balázs újabban megválasztott képviselők megválasztása óta a 30 nap le­telt a nélkül, hogy a választás ellen kér­vényt adatott volna be, s igy nevezett kép­viselők végleg igazoltatnak. — Bemutatja a házhoz érkezett kérvényeket, melyek ki­adatnak a kérvényi bizottságnak. A kér­vények közt van a szombathelyi egyház­megyéhez tartozó vasvári alesperesi ke­rület lelkészeinek Istóczy Győző kép­viselő által beadott kérvénye is, melyben a keresztyének és zsidók közt kötendő polgári házasságról szóló­­javaslat vissza­vetését és a zsidó emanczipácziót beho­zott 1867. 17.­­-czikk eltörlését kérik. Szapáry Gyula gr. pénzügyminisz­ter törvényjavaslatot terjeszt be. 1. a kő­o­l­a­j-v­á­m felemeléséről és az ás­vány­olaj adóról,­­ 2. az erdélyi ev. ref. egyházkerülettel az úgynevezett Ca­meratic. beneficium iránt kötött egyez­ségről. Tisza Kálmán miniszterelnök be­mutatja az ország közegészségügyi viszo­nyairól (1877. év második felében, és az 1878-ik évben) szóló jelentést. — E jelen­tés, miután sok érdekes statistikai adatot tartalmaz, önálló könyvalakban fog kinyo­matni. Csáky László gr., az összeférhetlen­­ségi bizottság elnöke, beadja a bizottság jelentését a Csiky Kálmán sepsiszent­györgyi képviselő összeférhetlenségi ügyé­ben megejtett vizsgálatról. A bizottság összeférhetlenséget nem talált ez ügyben. Pauler Tivadar igazságügym­iniszter két­­javaslatot nyújt be: a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877. XX. t. sz. módosításáról, — és az uzsoráról. Ezzel az ülés véget ért. A REACTIÓ A reactió kisért a „N. W. Tagblatt“­­ban. E lap szerint az uralkodók 1881. évi találkozásuk alkalmával hangsúlyozták,hogy az ellenzékekkel szemben és pedig a par­lamenti ellenzékekkel szemben is urult erővel kell védelmeznek a koronák tekin­télyét. Németország és Ausztria magukra vállalták Oroszországgal szemben, hogy te­rületükön ártalmatlanokká teszik a német socialistákat, sőt a radikálisokat és az egyház ellen izgatókat is. A „N. W. Tag­­blatt“ mint hírt említi, hogy Bismarck herczeg a danzigi találkozás után emlék­iratot készített Európa helyzetéről , és megküldötte nemcsak a német császárnak, hanem Bécsbe és Pétervárra is. Ez em­lékirat rikító színekkel rajzolja a fölfor­gató elemek szaporodását. Ez emlékirat gyümölcse lett a három uralkodónak tisz­tán személyes szövetsége, a­mely ez ele­mek ellen való védekezésre szorítkozik. A „N. W. Tagblatt” állításának bi­zonyítása végett több apróságot említ, a­melyek legalább érdekesek, ha nem len­nének is igazak. Így elmondja, hogy mit tartanak a berlini legfelsőbb kormánykö­rök a haladó pártról. „E párt vezérei — mondják a berlini kormánykörökben — arra törekesznek, hogy magukhoz ragad­ják a kormányt, megvalósítsák elveiket, hogy a királyt és császárt a parlamenti többségek határozatának végrehajtójává degradálják.* Meghatva beszélik, hogy Vil­mos császár Gasteinban ünnepélyes sza­vakkal szent kötelességének nyilvánította, hogy csorbítás nélkül hagyja örökösére a hatalmat. Az agg császár kijelentette, hogy még életében nyilvánossá fogja tenni vég­rendeletét, és hogy ő inkább leteszi a ko­ronát, hogysem meghajoljon a haladók kö­vetelése előtt, vagy hogy­­liberálisokat­ fogadjon be tanácsába. Midőn Hiymerle báró találkozott 1881 őszén Bismarck herczeggel, a német kan­czellár kifejtette az osztrák magyar kül­ügyminiszter előtt conservatív politikájá­nak programmját. Haymerle báró meghök­­kenve hivatkozott törvény által megállapí­tott helyzetére, a­melyben ő nem avat­­kozhatik a belügyekbe. Bismarck herczeg azonban nem engedett és azt mondta, hogy alkotmányos életben is igazak a biblia azon szavai, hogy „a betű él, egyedül a szellem elevenít.H­u (Bismarck herczeg) nem tud képzelni osztrák-magyar külügy­minisztert, a­ki nem tudna üdvös passiót gyakorolni mind a két fél kormányára. —­­Mert — jegyezte meg a kanczellár —­ ha ön nem gyakorolna pressiót, önre fognak gyakorolni és végre el fogják önt nyom­ni.* Haymerle báró kedvetlenül távozott a kanczellártól. Bismarck herczeg azt mond­ta később Haymerle báróról, hogy­­egé­szen józan fő, de be van bonyolódva a li­­beralis-doctrinarius nézetekbe.“ Ezzel kapcsolatban azt írja a „N. W. Tagblatt“, hogy Haymerle utódja job­ban meg tud egyezni a német kanczellár­­ral abban a nézetben, hogy a szélső el­lenzékek veszedelemmel fenyegetik a mo­narchiát, és hogy az angol parliamentaris­­mus nem engedhető meg közép és keleti Európában. Végre azt állítja az említett lap, hogy Vilmos császár január 4 iki rendeletét a közzététel előtt bizalmasan közölték az il­lető német követek Ferencz József király­­­lyal, a bajor, szász és wrürtembergi ki­rály­lyal, úgyszintén több nagyherczeggel. TÖRVÉNYJAVASLAT az uzsoráról és a káros hitelügyle­tekről. I. FEJEZET. Az uzsora vétségéről. 1 § A­ki másnak szorultságát, köny­­nyelműségét vagy tapasztalatlanságát ki­zsákmányolva, oly feltételek alatt hitelez, vagy ad fizetési halasztást, a­melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegí­teni alkalmasak, az uzsora vétségét köve­ti el, és 100 írttól 2000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy egy hónaptól 6 hó­napig terjedhető fogházzal büntetendő. Ezen felül a hivatalvesztés és a po­litikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is együtt vagy külön kimondható. A­ki az uzsora előnyeit, szinteit ügylet vagy váltó alakjában rejtve kötte­ti ki, vagy uzsorás ügyletekkel üzletsze­rűen foglalkozik, vagy uzsora vétsége mi­att már elítéltetett, 2 évig terjedhető fog­házzal s ezzel kapcsolatban 4000 frtig ter­jedhető pénzbüntetéssel, valamint a hiva­talvesztéssel és a politikai jogok gyakor­latának felfüggesztésével is büntetendő. Ezen felül az elítélt, ha belföldi és nem azon községi illetőségű, a­melyben az uzsora vétségét elkövette, ezen köz­ségből, ha pedig külföldi, a magyar állam területéről kiutasítható.

Next